Heves Megyei Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-05 / 30. szám

10. OLDAL P F 2 3 ■ 2003. Február 5., szerda Köszönet a segítségért A tarnaleleszi Szakony István és neje lapunkon keresztül szeret­ne köszönetét mondani azok­nak, akik figyelemmel vannak világtalan embertársaikra. A Pe­tőfi utcában élő vak házaspár számára komoly problémát je­lenthetett volna, hogy szenny­vízvezeték épül a településen, ám a kivitelezők mindig gondo­san eligazgatták a házukhoz ve­zető úton a terepet, előre figyel­meztettek az esetleges akadá­lyokra, gödrökre. Ezúton is kö­szönik a segítséget a budapesti Földgép Kft.-nek, Bácsi András tulajdonosnak, a parádsasvári Csépe László művezetőnek és brigádjának. Meghívás egy capuccinóra A Heves Megyei Hírlapban 2002. december 31-én jelent meg Halász Andrásné olvasói levele, amelyben ismét kifogá­solja a lakása alatt üzemelő Rádi Kávézó működését. Kifo­gásaira válaszolva újra szeret­ném leszögezni, hogy a Rádi Kávézó minden szükséges en­gedéllyel rendelkezik. Fennál­lása óta a hatóságok már több­ször ellenőrizték, és semmilyen törvénybe ütközőt vagy rende­letektől való eltérést nem talál­tak. A Halász Andrásné által ki­fogásolt elszívó- és hűtőkamra egyébként a bérlemény része, azt nem a Rádi Pékség telepítet­te oda, hanem az ingatlannal együtt kapta. Szeretném még hozzátenni, hogy Halász Andrásné kérésére több alka­lommal folytattak vizsgálatot még az előző bérlő idejében. Többek között zaj szintmérést is végeztek, és ezek igazolták, hogy az üzletből felszűrődő, il­letve az elszívó által produkált zaj a törvényben meghatáro­zott határérték alatt van. To­vábbra is fenntartom azt az állí­tásomat, hogy nem szívesen megyek idegen lakásokba, vi­szont szívesen vendégül látom Halász Andrásnét egy finom cappuccinóra, ha betér a Rádi Kávézóba. Tisztelettel: Andrásik László A Rádi Pékség Kft. munkatársa Köszönet Köszönetét szeretnénk mon­dani a gyöngyösi Bugát Pál Kór­ház sebészeti és intenzív osztály dolgozóinak a fáradhatatlan munkájukért. Az egészségügy­ben dolgozók minden elisme­rést és köszönetét megérdemel­nek. Áldozatos tevékenységük­kel, emberségükkel visszaadják az életbe vetett hitünket, amit csak egészségesen élhetünk át igazán. Juhász Ferenc és neje, Adács Emlékezzünk a hősökre! Utas kontra szolgáltató Engedtessék meg nekem, hogy egy évforduló alkal­mából emlékezzek a hatvan évvel ezelőtt történtek­re. Ez kapcsolatban van a nagy katasztrófával, ami a Donnál történt 1943. január 23-án. Én abban az időben 18. évemben jártam. Már'42 májusában megkaptam egy sikeresen végzett tanfolyam után a vöröskeresztes önkéntes ápolónői igazolványomat. A tanfolyamot 36-an végeztük el. Zömmel 16-18 éves, négy polgárit végzett lányok. Voltak kisebb létszámban asszonyok, főleg orvos- és katonaüszt- feleségek, meg olyanok, akiknek hozzátartozója a fronton volt. Az akkori hazafias gondolkozásnak megfelelően volt három apáca is az Angolkisasz- szonyok intézetéből. Az Eger című helyi napilap­ban 1942. november 28-án jelent meg a hír, hogy decemberben megnyitják az egri hadikórházat, hogy sebesültjeinket itthon ápolhassuk. A parancs­nokság a Siketek Intézetében volt. Ott a második emelet volt kórháznak berendezve. Részben a tan­termek lettek átalakítva és a hálóterem. Ugyancsak felszerelték a polgári iskolát és az Irgalmas kórház­zal szembeni iskolát. Én 1943. február 3-ra kaptam a behívómat. Tízen kerültünk abba az épületbe. Je­lentkezésünkkor esküt tettünk dr. Antalffy István orvos százados kórházparancsnok előtt. Majd is­mertették a munkarendünket és beosztásunkat. Közösen készítettük elő az ágyakat, húztuk fel a huzatokat a párnákra. Másnap reggel 6-kor álltunk munkába. Folyamatosan érkeztek a kórházvonat­tól a sebesültszállító autók. Az egészségügyi kato­nák segítségével történt a fürdetés és a tiszta fehér­neműbe öltöztetés, ágyba helyezés. Elgyötört, so­vány, kimerült embercsoport érkezett. Nekem négy szobában elosztva húsz sebesültről kellett # gondoskodnom. Valamennyinek a sebesülése mel­lett volt valamilyen fokú fagyása is. Aki még nem látta, el sem tudja képzelni, milyen iszonyatos lát­vány és milyen bűzös a fagyott seb. Elviselniük nagy erőpróba volt, mert iszonyatos fájdalommal járt. Munkarend szerint tehát reggel 6-tól este 6-ig tartott a szolgálat. Hetenként egy éjszaka ügyelet és utána egy szabadnap. A napi munkánk ébresz­tés, lázmérés, ágyazás, mosdatás, reggeliztetés ete­téssel. Majd szinte ebédig tartott a segédkezés a kö­téscserékben. Az ebédeltetést követte az olyan se­bek fürdetése, amelyikre az volt előírva. A fekvőket hetenként egyszer fürdettük. Én egy év alatt össze­sen 65 sebesültet ápoltam. Majd elvégeztem a mű­tősnői tanfolyamot és a műtőben dolgoztam 1944 májusáig. Akkor lett a Foglár internátusból is kór­ház, és ott én egyedül láttam el a 150 sebesült sebe­it orvoshiány miatt. Eger város tartozna annyival a hősöknek és az őket ápolóknak, hogy a hadikór­háznak használt épületeken emléktáblát helyezzen el! Amennyiben mód lenne rá, a Hírlap és a Vörös- kereszt közösen talán megszervezhetné a 60 éves találkozót a volt dolgozók és sebesültek részére. Tudom, hogy az akkori lányokból is kevés él már, így a katonák közül is kevés lehetne ott, de talán megérné az emlékezés és a tiszteletadás! Kiss Kálmánná Németh Irén Eger, Hétvezér u. 18. Túlterheltek-e a diákok? Hála a tudomány rendkívül fel­gyorsult fejlődésének, igen, na­gyon túlterheltek. Ezzel a fejlődés­sel azonban lépést tartani ma már lehetetlen. Ezt józan ésszel be kell látnunk. Viszont tudomást sem venni róla: igen nagy esztelenség lenne. Kedves szakemberek, ez a dolog lényege, amikor a túlterhe­lésről beszélünk. Jelenlegi gyakor­latunk ugyanis az, hogy mindazt igyekszünk megtanítani, amit mi megtanultunk annak idején, de fel­tétlenül kiegészítve az új ismere­tekkel. Ha ezen a kényelmes és ki­taposott úton szeretnénk tovább is haladni, akkor potom húsz év múl­va gyermekeinknek éjjel-nappal az iskolában kellene ülniük. A megol­dás nem egyszerű. Talán össze kel­lene ülnie néhány komoly, gyakor­lati és tapasztalt pedagógusnak né­hány hétre, hogy megvitassák: mi az, ami elhagyandó egyes iskolák tananyagából, és mi az, amit fel kell venni a tananyagba. Elérkezett ennek az ideje, hiszen már késés­ben vagyunk. Szakítani kell azzal a meggondolatlan gyakorlattal, hogy az egyes tankönyveket maximalis­ta szakemberek írják és határoz­zák meg! Ne akarjunk általános is­kola alsó tagozatában tudományos elméleteket, szabályokat ráerőltet­ni a gyermekeinkre. Sok tanköny­vet lehetne elmarasztalni amiatt, hogy színvonalával a fellegekben jár! Állítom, hogy az alsó tagozat­ban a tananyag közel fele elhagy­ható, míg a gimnáziumokban, szakiskolákban a 30-40 százaléka. Nem a levegőbe beszélek. Mintegy hatvan-hetven iskolában - gimná­ziumokban és általános iskolák­ban - látogattam órákat. Beleol­vastam olyan alsó tagozatos köny­vekbe, melyeknek egyes részeit magam sem ismertem, és nem is volt rá soha szükségem. Tudom, hogy elhagytak testnevelési órá­kat, hogy ezeket a „fontos” dolgo­kat sikerüljön úgy-ahogy megtaní­tani. Végül meg kell említenem, hogy igen rossz úton jár az, aki a „melléktantárgyak” megkurtításá­ban látja a megoldást. Az ének-ze­ne, rajz és testnevelés elengedhe­tetlenül fontos kiegészítői az egészséges emberré válásnak. A tananyagcsökkentés megoldása nem itt keresendő. László Ferenc ny. tanár (cím a szerkőben) Nézhetőbb műsorokat! Show-műsorok a középpontban A televízió adásához szeretnék vé­leményt fűzni. Az jó, ha frissíte­nek, újítanak a műsorokon. De ami az utóbbi hónapokban törté­nik, az a ló túloldalára esésének esete. Elég lett volna az egyik csa­tornán a BB, ill. W show-műsort bevezetni. Nem kellett volna eny- nyire a középpontba helyezni eze­ket a show-műsorokat, a filmeket pedig vaktában, valamikor elkez­deni vetíteni. A reklámok, filmelő­zetesek 20-30 percekkel kitolják a film kezdését. Filmnézés közben ugyanazokat a reklámokat kell el­viselni. így aztán egy egyórás film nézése az éjféli órákra ér véget. Már ha az embert félálomban egy­általán érdekli. Az RTL-en például a show-műsor kiszorította a legiz­galmasabb, igényes, több generá­ciót érdeklő Legyen ön is milli­omos! vetélkedőt. Sokan, sokfelé szidják a tv jelenlegi műsorát. Ér­demes lenne az illetékeseknek el­gondolkodni azon, hogy valójában milyen minőségű és színvonalú műsorokat igényelne a közönség, és ehhez igazítani a műsorkínála­tot. Bízom abban, hogy a nézettség egyszer olyan drámai módon lezu­han, hogy a kifogásolt csatornák kénytelenek lesznek váltani. Addig is az az egyetlen szerencse, hogy vannak más csatornák, amikre le­het számítani. Ha közvélemény­kutatást végeznének, rájönnének, hogy a néző fordít házat a TV2 és az RTL adásainak. Ez a vélemé­nyem a műsorokról, amellyel bizo­nyára nem vagyok egyedül. Új Józsefné (cím a szerkőben) Segítségüket kérem egy olyan do­logban, amit nemcsak én, de raj­tam kívül még számos ember sem tudott eddig megoldani. A lényeg tömören annyi, hogy én Andomaktályáról járok be Eger­be dolgozni, a fiam pedig az egri Hunyadi Mátyás Általános Iskolá­ba jár, ami az úgynevezett Kanadá­ban van. Van egy busz, ami 7.01 perckor van Ándornaktályán, Makiár és Nagytálya után. Igen, összesen egy csuklós busz van a három falura, ami a K2-es úton közlekedik, amellyel a diákok be­érnek 8-ra az iskolába, a gyereke­ket iskolába és óvodába hordó szü­lők pedig késés nélkül érnek 8-ra a munkahelyükre. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ezen az útvo­nalon lehet a leggyorsabban eljutni a Kereskedelmi, Szilágyi, Hunyadi M. iskolába, a Nagyváradi úti, le­véltári óvodákba. Szeptember óta három alkalommal voltam bent a buszpályaudvaron panaszt tenni, mivelhogy Ándornaktályán már nem mindig tudnak az utasok fel­szállni a buszra, mert nem fémek fel. Tudom, hogy rajtam kívül má­sok is voltak bent, aláírásgyűjtés is volt, mégsem változott a helyzet. A Volán egyik illetékes dolgozója is csak annyit mondott: „fel kellene mérni, mennyi utas van ezen a já­raton, és szükséges-e még egy busz indítása ebben az időpont­ban”. Én mondtam neki, jöjjenek ki, mérjék fel, van igény még egy buszra, de ez sajnos nem történt meg. A buszokon ki van írva, hogy az alsó lépcsőn utazni tilos és bal­esetveszélyes! Ilyenkor nem szá­mít? Sőt az sem számít, hogy már több alkalommal maradt egy-egy utas keze vagy lába „rossz helyen” ajtókinyitáskor, és beszorult?! Én - és rajtam Úvül még rengeteg ember - havonta 9000 Ft-ot köl­tünk bérletvásárlásra, és ezt a szín­vonalas utazást kapom érte cseré­be? Remélem, hogy e levél hatásá­ra és az Önök közbenjárásával ha­marosan megoldódik ez a sokakat érintő probléma. Köszönöm szé­pen, hogy foglalkoznak a dologgal, és választ kémek a Volántól. Önök választ kémek, én pedig megoldást várok. Horváth Éva Andomaktálya, Petőfi út * Az olvasói bejelentéssel kapcso­latosan az Agria Volán Rt. az aláb­bi tájékoztatást adja: A K/2-es út forgalmi átadását követően a részvénytársaság az elővárosi közlekedés igényét fel­mérte. A felmérés eredményekép­pen az utasok valamivel több mint 50%-a a Kertész út irányába kívánt közlekedni, míg a maradék közel 50% az új irányon át közlekedett volna. A probléma megoldásaként az Agria Volán Rt. egy különautóbusz forgalomba állításáról döntött 2001. március 1-től. A többletként forgalomba állított szóló járművet 2001. december 15-től csuklós au­tóbuszra cserélte. A következő lehetőséget 2002. december 15-től egy, a Kertész út­ról a járat Mátyás király útra törté­nő átcsoportosítása jelentette. Az átcsoportosítással, kapcsolatosan 2003. január hónapban érkezett hozzánk egy ellenkérelem. Figyelembe veendő, hogy az ol­vasói levélben leírtakkal szemben a Kertész úton működik a szakkép­zési intézet, illetve a Dr. Kemény Ferenc Általános Iskola. Tényként kívánom megállapítani, hogy 7.01 órakor valóban egy autóbusz in­dul, de mellette még indul 6.49 órakor két járat, 6.54-kor két járat, 7.04 és 7.05 órakor is indul egy-egy autóbusz. Agria Volán Rt. Egy kisember töprengései A Magyar Televízióban erősen vé­delmükbe vették a demokráciát, mert figyelmeztetni merték azt az embert, aki bekiabált valami go­rombaságot a miniszterelnöknek. Ennek kapcsán vetődött fel ben­nem néhány kétely, annak adok hangot alább: A kisember ugyebár nem tagja sem ennek, sem annak a pártnak. Gondolkozni azonban — ennek ellenére — szokott. Újságot olvas, hallgatja a rádiót, nézi a té­vét, és sok mindent nem ért. Példá­ul azt sem, hogy hol van a szólás- szabadság határa? Konkrétan: be­kiabálhatom-e a köztársasági el­nöknek, egyházi főméltóságnak - netán a miniszterelnöknek -, hogy ő egy pedofil kéjgyilkos gaz­ember, vagy csak azt, hogy hazug, bitang, hazaáruló? Van-e határvo­nal a demokrácia és az anarchia között? A pártfegyelemben lehet a demokráciát semmibe venni? Véle­ményem ellenére tapsolnom kell­e, ha pártom bármit mond, és fújolnom, ha ugyanazt a másik párt mondja? Az ellenzékiség csak abban áll, hogy a kormánypárt bár­mit mond vagy csinál, azt ócsárol­ni, gyalázni kell? Ezzel bajosan szeretteti meg magát az ellenzék! Ez bizony roppant ellenszenves, primitív, szellemi restség... Ha én ellenzéki képviselő lennék, végte­lenül udvarias és kedves lennék a kormánypárthoz. Megdicsérném remek javaslatait, majd egy sokkal jobbat terjesztenék elő — választó­im érdekében. Javaslatomat ada­tokkal és észérvekkel támaszta­nám alá. Drága, bizalmunkat el­nyerő képviselőink, ugyan, legye­nek már intelligens kultúremberek is, hiszen a kettő nem zárja ki egy­mást. Mély tiszteletem a sok kivé­telnek (akik lassan meg se mernek szólalni...). László Ferenc (cím a szerk.-ben) Omladozó egészségügy Úgy érzem, le kell írnom, amit férjem súlyos betegsége folytán végigéltem. Nyolc éve dialízisre hordják, heti három alkalommal. Közben infarktus, mérgezés, szemműtét, tehát sok-sok beteg­ség, amit végigélt. 2002. novem­ber 29-én nagyon beteg lett, de úgy döntött, hogy orvost ne hív­jak, elég volt. Tudta nélkül szól­tam dr. Nagy Márta (Verpelét) háziorvosunknak, aki azonnal jött, és megállapította, hogy has­nyálmirigy. Végtelen tudásáról adott tanúságot, amit a sürgőssé­gi osztály, s a 2-es belgyógyászat is alátámasztott. Reggel 9-től este 9-re végső helyére került, három mentő hozta-vitte. Laborered­mény, vizsgálat, várakozás, majd hat kemény nap telt el. Az őt ellá­tó orvosok mind nagy odaadás­sal, kedvességgel, tudással álltak helyt. Az ünnepek se számítot­tak, meg a sokszor vitatott hála­pénz se érdekelte őket. Ami az omladozó egészségügyet illeti: ezek a kiváló orvosok, ápolók, akik ilyen túlterhelve, minden szükséges kelléket nélkülözve talpra állították a beteget: dr. Nagy Márta, dr. Mezei Mária, dr. Kovács László, dr. Reusz Géza, dr. Horváth Tibor, dr. Gion Gá­bor, Molnárné Erzsiké ápolónő. Nem tudtam valamennyi nevet megjegyezni. Azért kérem a jó Is­tent, hogy adjon erőt, egészséget, kitartást, türelmet e kiváló orvo­soknak, hogy továbbra is ilyen odaadással végezzék munkáju­kat. Talán a sok ígéretből majd csak jut az egészségügyben dol­gozóknak olyan béremelés, ami­lyen a Parlamentben „munkálko­dóknak” jutott. Végül megköszö­nöm a verpeléti hívek templom­imáját. Czipó Lászlóné Verpelét, Kossuth út 11. Tv-s sztárok üres fejjel A „Hogyan szoktatnak le minket a tévézésről?” című íráshoz szeret­nék hozzászólni. Én is egyike va­gyok azoknak, akiknek ellenszen­ves lett a TV2 és az RTL Klub ke­reskedelmi csatornák műsora. El­kezdődött akkor, mikor az erősza­kos filmek műsorra kerültek. Le­gyen az akciófilm vagy sci-fi. Ál­landóan az erőszak, verekedés, háború követi egymást, vagy olyan vígjátéknak nevezett fil­mek, amiben hallani lehet a hát­térből a röhögést, nevetnek, csak éppen én nem tudom, min. Lehet, hogy elmaradott vagyok, de úgy szeretném, ha a kabarén vagy más (Heti Hetes) műsorban ne a szereplők röhögjenek, hanem a nézőnek viduljanak. Igaz, ezt a képernyőn nem lehet látni. Főműsoridőben, amikor még gyerekek is nézik az adást, megy a Mónika, a Claudia, vagy a Jakupcsek-műsor. Olyan nyíltan taglalják a szexet, hogy az iskolá­ban már a gyerek oktatja róla a ta­nárt. Lekerültek azonban olyan filmek, műsorok (Legyen Ön is milliomos, stb.), amiket szívesen nézett az ember. Ezekre már nincs pénz. De itt van a Való Világ, a Big Brother. Ezekre futja. Pedig ez már nem a Való Világ. Itt ingyen, munka nél­kül keresnek milliókat, költenek el ugyanennyit a semmire. Gusz­tustalanok, meztelenkednek, trá­gárul beszélnek. Mondhatják, honnan tudom, ha nem nézem? Minden műsor a hírek közt is rek­lámozza őket. Sztárok lesznek üres fejjel, mert nem az a lényeg, van-e ész a fejükben, csak rá le­hessen venni őket a meztelenke­désre. így van ez a Heves Megyei Hír­lap esetében is. Kevés megyei hírt olvasni benne. Pedig ennél az új­ságnál is vannak értékes emberek. Minden újságírót ismerek a cikkei nyomán a Hírlapnál. Szeretem is őket. Tudom, hogy kinevetnek, de ott tartok, hogy amit a mi új­ságíróink (megyei) írnak, elolva­som, keresem az újságban, de bosszúból nem olvasom el a pesti kikopott sztárújságírók írásait. Bemáth lllésné nyugdíjas, Nagyfüged * Ezúton szeretném köszönete- met kifejezni az újság terjesztői­nek. Eljöttek Nagyfügedre is, fá­radságot, hideget vállalva, hogy több olvasót toborozzanak. Kedvességüket megköszönve kívánok mindenkinek erőt, egészséget, sok sikert és hűséges olvasókat. Egy régi előfizető: Bemáth IUésné Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk észre­vételeket, olvasói leveleket a la­punkban megjelent írásokra, illet­ve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következ­ménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi ké­séssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehe­tőleg röviden, max. 1-2 gépelt ol­dal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szer­kesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szer­kesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, cím­mel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7 szám. A borítékra írják rá: Pf. 23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents