Heves Megyei Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-05 / 30. szám
10. OLDAL P F 2 3 ■ 2003. Február 5., szerda Köszönet a segítségért A tarnaleleszi Szakony István és neje lapunkon keresztül szeretne köszönetét mondani azoknak, akik figyelemmel vannak világtalan embertársaikra. A Petőfi utcában élő vak házaspár számára komoly problémát jelenthetett volna, hogy szennyvízvezeték épül a településen, ám a kivitelezők mindig gondosan eligazgatták a házukhoz vezető úton a terepet, előre figyelmeztettek az esetleges akadályokra, gödrökre. Ezúton is köszönik a segítséget a budapesti Földgép Kft.-nek, Bácsi András tulajdonosnak, a parádsasvári Csépe László művezetőnek és brigádjának. Meghívás egy capuccinóra A Heves Megyei Hírlapban 2002. december 31-én jelent meg Halász Andrásné olvasói levele, amelyben ismét kifogásolja a lakása alatt üzemelő Rádi Kávézó működését. Kifogásaira válaszolva újra szeretném leszögezni, hogy a Rádi Kávézó minden szükséges engedéllyel rendelkezik. Fennállása óta a hatóságok már többször ellenőrizték, és semmilyen törvénybe ütközőt vagy rendeletektől való eltérést nem találtak. A Halász Andrásné által kifogásolt elszívó- és hűtőkamra egyébként a bérlemény része, azt nem a Rádi Pékség telepítette oda, hanem az ingatlannal együtt kapta. Szeretném még hozzátenni, hogy Halász Andrásné kérésére több alkalommal folytattak vizsgálatot még az előző bérlő idejében. Többek között zaj szintmérést is végeztek, és ezek igazolták, hogy az üzletből felszűrődő, illetve az elszívó által produkált zaj a törvényben meghatározott határérték alatt van. Továbbra is fenntartom azt az állításomat, hogy nem szívesen megyek idegen lakásokba, viszont szívesen vendégül látom Halász Andrásnét egy finom cappuccinóra, ha betér a Rádi Kávézóba. Tisztelettel: Andrásik László A Rádi Pékség Kft. munkatársa Köszönet Köszönetét szeretnénk mondani a gyöngyösi Bugát Pál Kórház sebészeti és intenzív osztály dolgozóinak a fáradhatatlan munkájukért. Az egészségügyben dolgozók minden elismerést és köszönetét megérdemelnek. Áldozatos tevékenységükkel, emberségükkel visszaadják az életbe vetett hitünket, amit csak egészségesen élhetünk át igazán. Juhász Ferenc és neje, Adács Emlékezzünk a hősökre! Utas kontra szolgáltató Engedtessék meg nekem, hogy egy évforduló alkalmából emlékezzek a hatvan évvel ezelőtt történtekre. Ez kapcsolatban van a nagy katasztrófával, ami a Donnál történt 1943. január 23-án. Én abban az időben 18. évemben jártam. Már'42 májusában megkaptam egy sikeresen végzett tanfolyam után a vöröskeresztes önkéntes ápolónői igazolványomat. A tanfolyamot 36-an végeztük el. Zömmel 16-18 éves, négy polgárit végzett lányok. Voltak kisebb létszámban asszonyok, főleg orvos- és katonaüszt- feleségek, meg olyanok, akiknek hozzátartozója a fronton volt. Az akkori hazafias gondolkozásnak megfelelően volt három apáca is az Angolkisasz- szonyok intézetéből. Az Eger című helyi napilapban 1942. november 28-án jelent meg a hír, hogy decemberben megnyitják az egri hadikórházat, hogy sebesültjeinket itthon ápolhassuk. A parancsnokság a Siketek Intézetében volt. Ott a második emelet volt kórháznak berendezve. Részben a tantermek lettek átalakítva és a hálóterem. Ugyancsak felszerelték a polgári iskolát és az Irgalmas kórházzal szembeni iskolát. Én 1943. február 3-ra kaptam a behívómat. Tízen kerültünk abba az épületbe. Jelentkezésünkkor esküt tettünk dr. Antalffy István orvos százados kórházparancsnok előtt. Majd ismertették a munkarendünket és beosztásunkat. Közösen készítettük elő az ágyakat, húztuk fel a huzatokat a párnákra. Másnap reggel 6-kor álltunk munkába. Folyamatosan érkeztek a kórházvonattól a sebesültszállító autók. Az egészségügyi katonák segítségével történt a fürdetés és a tiszta fehérneműbe öltöztetés, ágyba helyezés. Elgyötört, sovány, kimerült embercsoport érkezett. Nekem négy szobában elosztva húsz sebesültről kellett # gondoskodnom. Valamennyinek a sebesülése mellett volt valamilyen fokú fagyása is. Aki még nem látta, el sem tudja képzelni, milyen iszonyatos látvány és milyen bűzös a fagyott seb. Elviselniük nagy erőpróba volt, mert iszonyatos fájdalommal járt. Munkarend szerint tehát reggel 6-tól este 6-ig tartott a szolgálat. Hetenként egy éjszaka ügyelet és utána egy szabadnap. A napi munkánk ébresztés, lázmérés, ágyazás, mosdatás, reggeliztetés etetéssel. Majd szinte ebédig tartott a segédkezés a kötéscserékben. Az ebédeltetést követte az olyan sebek fürdetése, amelyikre az volt előírva. A fekvőket hetenként egyszer fürdettük. Én egy év alatt összesen 65 sebesültet ápoltam. Majd elvégeztem a műtősnői tanfolyamot és a műtőben dolgoztam 1944 májusáig. Akkor lett a Foglár internátusból is kórház, és ott én egyedül láttam el a 150 sebesült sebeit orvoshiány miatt. Eger város tartozna annyival a hősöknek és az őket ápolóknak, hogy a hadikórháznak használt épületeken emléktáblát helyezzen el! Amennyiben mód lenne rá, a Hírlap és a Vörös- kereszt közösen talán megszervezhetné a 60 éves találkozót a volt dolgozók és sebesültek részére. Tudom, hogy az akkori lányokból is kevés él már, így a katonák közül is kevés lehetne ott, de talán megérné az emlékezés és a tiszteletadás! Kiss Kálmánná Németh Irén Eger, Hétvezér u. 18. Túlterheltek-e a diákok? Hála a tudomány rendkívül felgyorsult fejlődésének, igen, nagyon túlterheltek. Ezzel a fejlődéssel azonban lépést tartani ma már lehetetlen. Ezt józan ésszel be kell látnunk. Viszont tudomást sem venni róla: igen nagy esztelenség lenne. Kedves szakemberek, ez a dolog lényege, amikor a túlterhelésről beszélünk. Jelenlegi gyakorlatunk ugyanis az, hogy mindazt igyekszünk megtanítani, amit mi megtanultunk annak idején, de feltétlenül kiegészítve az új ismeretekkel. Ha ezen a kényelmes és kitaposott úton szeretnénk tovább is haladni, akkor potom húsz év múlva gyermekeinknek éjjel-nappal az iskolában kellene ülniük. A megoldás nem egyszerű. Talán össze kellene ülnie néhány komoly, gyakorlati és tapasztalt pedagógusnak néhány hétre, hogy megvitassák: mi az, ami elhagyandó egyes iskolák tananyagából, és mi az, amit fel kell venni a tananyagba. Elérkezett ennek az ideje, hiszen már késésben vagyunk. Szakítani kell azzal a meggondolatlan gyakorlattal, hogy az egyes tankönyveket maximalista szakemberek írják és határozzák meg! Ne akarjunk általános iskola alsó tagozatában tudományos elméleteket, szabályokat ráerőltetni a gyermekeinkre. Sok tankönyvet lehetne elmarasztalni amiatt, hogy színvonalával a fellegekben jár! Állítom, hogy az alsó tagozatban a tananyag közel fele elhagyható, míg a gimnáziumokban, szakiskolákban a 30-40 százaléka. Nem a levegőbe beszélek. Mintegy hatvan-hetven iskolában - gimnáziumokban és általános iskolákban - látogattam órákat. Beleolvastam olyan alsó tagozatos könyvekbe, melyeknek egyes részeit magam sem ismertem, és nem is volt rá soha szükségem. Tudom, hogy elhagytak testnevelési órákat, hogy ezeket a „fontos” dolgokat sikerüljön úgy-ahogy megtanítani. Végül meg kell említenem, hogy igen rossz úton jár az, aki a „melléktantárgyak” megkurtításában látja a megoldást. Az ének-zene, rajz és testnevelés elengedhetetlenül fontos kiegészítői az egészséges emberré válásnak. A tananyagcsökkentés megoldása nem itt keresendő. László Ferenc ny. tanár (cím a szerkőben) Nézhetőbb műsorokat! Show-műsorok a középpontban A televízió adásához szeretnék véleményt fűzni. Az jó, ha frissítenek, újítanak a műsorokon. De ami az utóbbi hónapokban történik, az a ló túloldalára esésének esete. Elég lett volna az egyik csatornán a BB, ill. W show-műsort bevezetni. Nem kellett volna eny- nyire a középpontba helyezni ezeket a show-műsorokat, a filmeket pedig vaktában, valamikor elkezdeni vetíteni. A reklámok, filmelőzetesek 20-30 percekkel kitolják a film kezdését. Filmnézés közben ugyanazokat a reklámokat kell elviselni. így aztán egy egyórás film nézése az éjféli órákra ér véget. Már ha az embert félálomban egyáltalán érdekli. Az RTL-en például a show-műsor kiszorította a legizgalmasabb, igényes, több generációt érdeklő Legyen ön is milliomos! vetélkedőt. Sokan, sokfelé szidják a tv jelenlegi műsorát. Érdemes lenne az illetékeseknek elgondolkodni azon, hogy valójában milyen minőségű és színvonalú műsorokat igényelne a közönség, és ehhez igazítani a műsorkínálatot. Bízom abban, hogy a nézettség egyszer olyan drámai módon lezuhan, hogy a kifogásolt csatornák kénytelenek lesznek váltani. Addig is az az egyetlen szerencse, hogy vannak más csatornák, amikre lehet számítani. Ha közvéleménykutatást végeznének, rájönnének, hogy a néző fordít házat a TV2 és az RTL adásainak. Ez a véleményem a műsorokról, amellyel bizonyára nem vagyok egyedül. Új Józsefné (cím a szerkőben) Segítségüket kérem egy olyan dologban, amit nemcsak én, de rajtam kívül még számos ember sem tudott eddig megoldani. A lényeg tömören annyi, hogy én Andomaktályáról járok be Egerbe dolgozni, a fiam pedig az egri Hunyadi Mátyás Általános Iskolába jár, ami az úgynevezett Kanadában van. Van egy busz, ami 7.01 perckor van Ándornaktályán, Makiár és Nagytálya után. Igen, összesen egy csuklós busz van a három falura, ami a K2-es úton közlekedik, amellyel a diákok beérnek 8-ra az iskolába, a gyerekeket iskolába és óvodába hordó szülők pedig késés nélkül érnek 8-ra a munkahelyükre. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ezen az útvonalon lehet a leggyorsabban eljutni a Kereskedelmi, Szilágyi, Hunyadi M. iskolába, a Nagyváradi úti, levéltári óvodákba. Szeptember óta három alkalommal voltam bent a buszpályaudvaron panaszt tenni, mivelhogy Ándornaktályán már nem mindig tudnak az utasok felszállni a buszra, mert nem fémek fel. Tudom, hogy rajtam kívül mások is voltak bent, aláírásgyűjtés is volt, mégsem változott a helyzet. A Volán egyik illetékes dolgozója is csak annyit mondott: „fel kellene mérni, mennyi utas van ezen a járaton, és szükséges-e még egy busz indítása ebben az időpontban”. Én mondtam neki, jöjjenek ki, mérjék fel, van igény még egy buszra, de ez sajnos nem történt meg. A buszokon ki van írva, hogy az alsó lépcsőn utazni tilos és balesetveszélyes! Ilyenkor nem számít? Sőt az sem számít, hogy már több alkalommal maradt egy-egy utas keze vagy lába „rossz helyen” ajtókinyitáskor, és beszorult?! Én - és rajtam Úvül még rengeteg ember - havonta 9000 Ft-ot költünk bérletvásárlásra, és ezt a színvonalas utazást kapom érte cserébe? Remélem, hogy e levél hatására és az Önök közbenjárásával hamarosan megoldódik ez a sokakat érintő probléma. Köszönöm szépen, hogy foglalkoznak a dologgal, és választ kémek a Volántól. Önök választ kémek, én pedig megoldást várok. Horváth Éva Andomaktálya, Petőfi út * Az olvasói bejelentéssel kapcsolatosan az Agria Volán Rt. az alábbi tájékoztatást adja: A K/2-es út forgalmi átadását követően a részvénytársaság az elővárosi közlekedés igényét felmérte. A felmérés eredményeképpen az utasok valamivel több mint 50%-a a Kertész út irányába kívánt közlekedni, míg a maradék közel 50% az új irányon át közlekedett volna. A probléma megoldásaként az Agria Volán Rt. egy különautóbusz forgalomba állításáról döntött 2001. március 1-től. A többletként forgalomba állított szóló járművet 2001. december 15-től csuklós autóbuszra cserélte. A következő lehetőséget 2002. december 15-től egy, a Kertész útról a járat Mátyás király útra történő átcsoportosítása jelentette. Az átcsoportosítással, kapcsolatosan 2003. január hónapban érkezett hozzánk egy ellenkérelem. Figyelembe veendő, hogy az olvasói levélben leírtakkal szemben a Kertész úton működik a szakképzési intézet, illetve a Dr. Kemény Ferenc Általános Iskola. Tényként kívánom megállapítani, hogy 7.01 órakor valóban egy autóbusz indul, de mellette még indul 6.49 órakor két járat, 6.54-kor két járat, 7.04 és 7.05 órakor is indul egy-egy autóbusz. Agria Volán Rt. Egy kisember töprengései A Magyar Televízióban erősen védelmükbe vették a demokráciát, mert figyelmeztetni merték azt az embert, aki bekiabált valami gorombaságot a miniszterelnöknek. Ennek kapcsán vetődött fel bennem néhány kétely, annak adok hangot alább: A kisember ugyebár nem tagja sem ennek, sem annak a pártnak. Gondolkozni azonban — ennek ellenére — szokott. Újságot olvas, hallgatja a rádiót, nézi a tévét, és sok mindent nem ért. Például azt sem, hogy hol van a szólás- szabadság határa? Konkrétan: bekiabálhatom-e a köztársasági elnöknek, egyházi főméltóságnak - netán a miniszterelnöknek -, hogy ő egy pedofil kéjgyilkos gazember, vagy csak azt, hogy hazug, bitang, hazaáruló? Van-e határvonal a demokrácia és az anarchia között? A pártfegyelemben lehet a demokráciát semmibe venni? Véleményem ellenére tapsolnom kelle, ha pártom bármit mond, és fújolnom, ha ugyanazt a másik párt mondja? Az ellenzékiség csak abban áll, hogy a kormánypárt bármit mond vagy csinál, azt ócsárolni, gyalázni kell? Ezzel bajosan szeretteti meg magát az ellenzék! Ez bizony roppant ellenszenves, primitív, szellemi restség... Ha én ellenzéki képviselő lennék, végtelenül udvarias és kedves lennék a kormánypárthoz. Megdicsérném remek javaslatait, majd egy sokkal jobbat terjesztenék elő — választóim érdekében. Javaslatomat adatokkal és észérvekkel támasztanám alá. Drága, bizalmunkat elnyerő képviselőink, ugyan, legyenek már intelligens kultúremberek is, hiszen a kettő nem zárja ki egymást. Mély tiszteletem a sok kivételnek (akik lassan meg se mernek szólalni...). László Ferenc (cím a szerk.-ben) Omladozó egészségügy Úgy érzem, le kell írnom, amit férjem súlyos betegsége folytán végigéltem. Nyolc éve dialízisre hordják, heti három alkalommal. Közben infarktus, mérgezés, szemműtét, tehát sok-sok betegség, amit végigélt. 2002. november 29-én nagyon beteg lett, de úgy döntött, hogy orvost ne hívjak, elég volt. Tudta nélkül szóltam dr. Nagy Márta (Verpelét) háziorvosunknak, aki azonnal jött, és megállapította, hogy hasnyálmirigy. Végtelen tudásáról adott tanúságot, amit a sürgősségi osztály, s a 2-es belgyógyászat is alátámasztott. Reggel 9-től este 9-re végső helyére került, három mentő hozta-vitte. Laboreredmény, vizsgálat, várakozás, majd hat kemény nap telt el. Az őt ellátó orvosok mind nagy odaadással, kedvességgel, tudással álltak helyt. Az ünnepek se számítottak, meg a sokszor vitatott hálapénz se érdekelte őket. Ami az omladozó egészségügyet illeti: ezek a kiváló orvosok, ápolók, akik ilyen túlterhelve, minden szükséges kelléket nélkülözve talpra állították a beteget: dr. Nagy Márta, dr. Mezei Mária, dr. Kovács László, dr. Reusz Géza, dr. Horváth Tibor, dr. Gion Gábor, Molnárné Erzsiké ápolónő. Nem tudtam valamennyi nevet megjegyezni. Azért kérem a jó Istent, hogy adjon erőt, egészséget, kitartást, türelmet e kiváló orvosoknak, hogy továbbra is ilyen odaadással végezzék munkájukat. Talán a sok ígéretből majd csak jut az egészségügyben dolgozóknak olyan béremelés, amilyen a Parlamentben „munkálkodóknak” jutott. Végül megköszönöm a verpeléti hívek templomimáját. Czipó Lászlóné Verpelét, Kossuth út 11. Tv-s sztárok üres fejjel A „Hogyan szoktatnak le minket a tévézésről?” című íráshoz szeretnék hozzászólni. Én is egyike vagyok azoknak, akiknek ellenszenves lett a TV2 és az RTL Klub kereskedelmi csatornák műsora. Elkezdődött akkor, mikor az erőszakos filmek műsorra kerültek. Legyen az akciófilm vagy sci-fi. Állandóan az erőszak, verekedés, háború követi egymást, vagy olyan vígjátéknak nevezett filmek, amiben hallani lehet a háttérből a röhögést, nevetnek, csak éppen én nem tudom, min. Lehet, hogy elmaradott vagyok, de úgy szeretném, ha a kabarén vagy más (Heti Hetes) műsorban ne a szereplők röhögjenek, hanem a nézőnek viduljanak. Igaz, ezt a képernyőn nem lehet látni. Főműsoridőben, amikor még gyerekek is nézik az adást, megy a Mónika, a Claudia, vagy a Jakupcsek-műsor. Olyan nyíltan taglalják a szexet, hogy az iskolában már a gyerek oktatja róla a tanárt. Lekerültek azonban olyan filmek, műsorok (Legyen Ön is milliomos, stb.), amiket szívesen nézett az ember. Ezekre már nincs pénz. De itt van a Való Világ, a Big Brother. Ezekre futja. Pedig ez már nem a Való Világ. Itt ingyen, munka nélkül keresnek milliókat, költenek el ugyanennyit a semmire. Gusztustalanok, meztelenkednek, trágárul beszélnek. Mondhatják, honnan tudom, ha nem nézem? Minden műsor a hírek közt is reklámozza őket. Sztárok lesznek üres fejjel, mert nem az a lényeg, van-e ész a fejükben, csak rá lehessen venni őket a meztelenkedésre. így van ez a Heves Megyei Hírlap esetében is. Kevés megyei hírt olvasni benne. Pedig ennél az újságnál is vannak értékes emberek. Minden újságírót ismerek a cikkei nyomán a Hírlapnál. Szeretem is őket. Tudom, hogy kinevetnek, de ott tartok, hogy amit a mi újságíróink (megyei) írnak, elolvasom, keresem az újságban, de bosszúból nem olvasom el a pesti kikopott sztárújságírók írásait. Bemáth lllésné nyugdíjas, Nagyfüged * Ezúton szeretném köszönete- met kifejezni az újság terjesztőinek. Eljöttek Nagyfügedre is, fáradságot, hideget vállalva, hogy több olvasót toborozzanak. Kedvességüket megköszönve kívánok mindenkinek erőt, egészséget, sok sikert és hűséges olvasókat. Egy régi előfizető: Bemáth IUésné Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7 szám. A borítékra írják rá: Pf. 23.