Heves Megyei Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-22 / 45. szám
11. OLDAL Xlll 2003. Február 22., szombat MOZAIK A béke gyermeke háborúra készül? Az Egyesült Államok a XX. század elejére épp hogy túljutott az államisága kezdetein, lassan forrt, szervült egységgé, világhatalmi tényezővé az Unió. Lassan jött létre, amit a címer jelmondata E pluribus unumként előlegezett meg — míg végül a sokféléből tényleg eggyé lett. S amint közelebbről megvizsgáljuk, ahol az elnagyolt öltések is jól látszanak, szembetűnő, hogy ez a folyamat még ma sem fejeződött be, mindmáig tart — sőt az ellenkező irányú bomlasztó irányzatok is párhuzamosan és állandóan napirenden vannak. Új világrend: Amerika ideje Lezárult viszont egy kor a második világégéssel. Amikortól a világ egyik felét az immár nagyhatalom Amerika pacifikálta, a fennmaradót a Szovjetunió, a másik megszülető katonai szuperhatalom és szolgaállamokat gyűjtő birodalom. S mivel a két világháború bebizonyította, hogy - miként a jelenlegi háborúpárti amerikai védelmi miniszter, Donald Rumsfeld szóhasználatával, aki az iraki vájság kapcsán habozó európai NATO-szö- vetségeseket illette így - a vén, „kivénhedt Európa” nem tud dönteni most sem, és nem tudott jól dönteni az első és második világháború ügyében sem, amikor komoly amerikai erőforrásokat, mi több, amerikai katonák életét kellett föláldozni ahhoz, hogy végre rend és béke legyen az óhazában. Akkor jó volt az amerikai katona — hangzik a vád. Tény: ezt a békét nélküle az európaiaknak saját erejükből nem sikerült volna elérniük. 1945 után beköszöntött a Fax Americana, az Amerikai Béke kora a fölperzselt romokon, a másik katonai szuperhatalom, a Szovjetunió 1980-as években bekövetkezett széthullása és meggyengülése után pedig ez a szerep az egész világra kiterjedt. Ahogy divatosan mondják: minden globalizálódott, Amerika súlya, gazdasági, politikai és kulturális jelentősége, amely eddig sem volt tagadható, legalábbis mindenképpen. Az Európai Unió, mint sajátos új érdek- érvényesítő erő, persze részben éppen erre próbál a maga módján választ kínálni. Az EU és az USA között ugyanakkor hatalmas a különbség, többek között míg az egyik különböző múltú, hagyományú, gazdaságú és kultúrájú államok közepesen szoros szövetsége, addig utóbbi teljesen önálló szövetségi állam. Az EU-n és a NATO-n belül az elmúlt hetekben Amerika iraki háborús készülődése nyomán kirobbant viták éppen e két — részben ellensúlyként is működő - intézmény válságát tükrözik, egyben saját, az ügyön túli szerepük már-már menthetetlen eljelentéktelenedésétől tartva és ez ellen küzdve. Az egykori hű szövetségesek, akik korábban többé-kevésbé amerikai politikai holmikkal ügynököltek, Irak kérdésében megmakacsolták magukat, nem akarnak már egyetlen amerikai szóra egy olyan kútba ugorni, aminek nem látják a fenekét. Ugyanakkor Amerika újsütetű barátai - amilyen például Magyarország is - elismerő szavakat kaptak az Egyesült Államok adminisztrációjától hűségükért. Lám, lám, a friss demokráciák igazodása most a példa a makacskodók- nak. Amerika nem felejt, és nem szokott hálátlan lenni azokkal, akik némi szolgálatot tettek neki. Szaddám Húszéin diktátor és rezsimje jól elérhető és körülhatárolható célpont, megfoghatóbb, mint a rejtőzködő nemzetközi terrorizmus. Piros gomb, szürke eminenciások Kiindulásként ismét csak egészen a második világháborúig vissza kell nyúlni, ha történetünk főszereplőjével, George W. Bush-sál is meg kívánunk ismerkedni. Azért főszereplő, mert bár az amerikai elnök kabinetje élén mindig roppant profi és jól szervezett szakértő csoporttal és háttérstábbal űzi fontos mesterségét, s a paraván mögött számos erővonal, gazdasági érdekcsoport és politikai mozgató ösztönző körvonalai is felsejlenek, ám az egyik legkoncentráltabb működésű, demokratikus alapon nyugvó végrehajtó hatalmi rendszerben, az amerikai elnöki szisztémában valóban az elnöké a hatalom és a végső szó, az atomkoffer a piros gombbal és a többi kisebb- nagyobb kiváltság és felelősség. Még akkor is igaz ez, ha a végrehajtó hatalom gyakorlása és a döntéshozatali mechanizmus során akár az elnöki adminisztráció más tagja vagy a háttérben működő erős emberek, szürke eminenciások lehetnek azok, akik szövik, kézben tartják és mozgatják a szálakat. Végső soron az elnökön keresztül, az egyes számú szereplőt befolyásolva — a tájékoztatás szelektálásával, az információk tálalásával vagy visszatartásával - viszik keresztül akaratukat. Láttunk már ilyet. A reflektor- fényben lévő és jól látható „erős” emberek ma az amerikai adminisztrációban Rumsfeld védelmi, Ashcroft igazságügyi és Powell külügyminiszter, Cheney alel- nök - aki a jelenlegi elnök apjának, idősebb Bush-nak az elnöksége idején védelmi miniszter volt — és Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadó asszony. G. W. Bush, a béke fia Bushék két republikánus párti elnököt adtak Amerikának. George Walker Bush, az Amerika Egyesült államok jelenlegi, 43. elnöke. A béke gyermeke. Legalábbis annak jegyében fogant, és jött a világra mintegy tíz hónappal az emberiség második nagy öngyilkossági kísérletének befejezése után, 1946. július hatodikán. Apja, idősebb George Bush — elnök 1988-1992 között — első gyermeke, akit a következő közel másfél évtizedben még további három fiú és egy kislány követ. Bush háborús hősként, a hadiflotta legfiatalabb pilótájaként tért meg a háborúból. Gépét lelőtték, egy tengeralattjáró mentette ki szorult helyzetéből egy, a japánok által megszállt sziget partjainál. Volt a Központi Hírszerző Hivatal, a CIA igazgatója, kínai nagykövet, az amerikai ENSZ-kép- viselet vezetője és alelnök. Az amerikai arisztokrata olajüzletben szerzett komoly vagyont. A jó körülmények közül, a gazdag déli, fehér, konzervatív protestáns amerikai felső középosztálybeli családból származó ifjabb Bush Te- xasból indulva hódította meg a csúcsot. Bár egyáltalán nem egy tudatosan végigvitt politikusi pálya az övé, még ha kívülről most már kissé úgy tűnik is, törvényszerűen lépett apja örökébe. Az ifjabb éveiben inkább a nyerseségéről és kicsapongásairól ismert fiú 40 évesen úgy dönt, leteszi a poharat. Két leánygyermek apja, saját cégekkel és olajüzletekkel a háta mögött. Döcögősen indul a saját politikai karrierje, aztán Texas kormányzójává választják. Texas a haza, az otthon és a közéleti dobbantó, ez a pár év (1996-2000) kell ahhoz, amíg reális közelségbe kerül hozzá a lehetőség, megpályázhatja pártja elnökjelöltségét, és a jelölő konvención eldől: indulhat az elnökségért. Mindenesetre az emlékezetes 2000. évi elnökválasztással, ahol Bush-nak csak hosszadalmas szavazatszámlálási és jogi procedúrák után sikerül nyernie Al Gore-ral szemben, egy, a nagypolitika világában elődeihez képest meglehetősen szerény jártassággal rendelkező ember lép a világ egyetlen szuperhatalmának „trónjára”. A sors, pontosabban a sajátos választási rendszer fintora, hogy a demokraták ellenjelöltje, a leköszönő William Clinton hivatali ideje alatt alelnöklő Al Gore mintegy félmillióval szerez több szavazatot, mint az if- jabbik Bush. De a választási számtanban - a sajátos elektort rendszer miatt - mégis győz. Háború vagy...? A XXI. század általános gazdasági válsággal köszöntött a világra. Amerikát súlyosan érintette a recesszió. A Bush-adminisztiáció- nak még ocsúdni sem maradt ideje, annyi probléma szakadt a nyakába, melyekre fölkészülve sem volt. A 2001. szeptember 11-i tenortámadás pedig kényszerpályára állította a vezetést. Az elnök kinyilvánította, hogy Amerika háborúban áll. Ehhez persze ellenfelet kellett keresni, melyre kézenfekvőén az arab tenoristák és az afganisztáni taübán rendszer kínálkozott. Megszületik a megelőző háború elve, amely feljogosítja az Egyesült Államokat, hogy bármely esetben katonai erő alkalmazásával lépjen fel a világ bármely pontján. Ez a fonó pont most éppen Irak. A Föld stratégiai olajkészletének többségével rendelkező arab övezet. Szaddám Huszán diktátor és rezsimje jól elérhető és körülhatárolható célpont, megfoghatóbb, mint a rejtőzködő nemzetközi tenorizmus. A protestáns fundamentalizmus talaján álló keményvonalas elnök és környezete számára, úgy tűnik, csak egyféle forgatókönyv létezik, és ez a háború. Vagy mégsem? Az Egyesült Államok számos országgal tárgyi Szaddám Húszéin iraki elnök esetleges befogadásának ügyében. Colin Powell külügyminiszter a képviselőház külügyi bizottságának kifejti: tanulmányozzák annak a módját, miként lehetne Szaddám Huszeint és legbelsőbb körét rávenni Irak elhagyására. Az amerikai kormány már többször jelezte, hogy elfogadhatónak tartaná Szaddám Húszéin lemondását és távozását az országból a háború elkerülése végett. „A fertőző góc eltávolításával megkezdődhetne a gyógyulás folyamata”. Miközben világszerte tartanak a rég nem látott béketüntetések, az amerikai katonai erők felvonulása lassan a végéhez közeledik az öböl térségében. A szakértők és stratégák március derekára teszik a hadjárat kezdetét. Wesley Clark NATO-főparancsnok szerint az iraki háború nagyon rövid ideig tart majd, de jobb lenne az iraki konfliktust egyelőre korlátok közé szorítani, és inkább a sürgetőbb észak-koreai kérdés felé fordulni. Szerinte lehetséges lett volna más stratégia. Ám Washington Bagdad felé indult el, és ezen az úton következetesen végig is fog menni. Ezért azt tanácsolta az európai vezetőknek, hogy szádjának be az amerikai hajóba, mert a viták és alternatív elméleti megfontolások ideje lejárt. „Essünk túl rajta, hogy aztán a további kihívásokra tudjunk összpontosítani”. A négycsillagos tábornok 1997 nyarától 2000 nyaráig volt a NATO főparancsnoka, s e minőségében a koszovói háborúban is ő irányította a szövetség csapatait. 1994-96 között az amerikai vezérkar stratégiai tervezési igazgatója. Voltak olyan hírek is, amelyek szerint ő lehet az amerikai Demokrata Párt következő elnökjelöltje, Bush kihívója. A Vietnamban történtekből levontam a tanulságot. Országunknak nem szabad elhamarkodottan katonai erőt alkalmaznia. De ha egyszer megtesszük, a legkíméletlenebb módon kell megtennünk - mondja Bush 1999-ben, az elnökké választása előtt megjelent Charge to Keep, A küldetés című könyvében. A békét nem lehet előírni, hanem ki kell vívni, Én egy nagy vezetőtől, a tulajdon apámtól tanultam meg minden leckét, fűzi hozzá a Nemzeti Gárda háborút nem járt egykori pilótája. Vajon tényleg jól megtanulta a leckét? Az apa 1991-ben - ENSZ-jóváhagyással — sikeres háborút vív Irakkal. És a fiú? A Sivatagi Vihar hadművelet pora még alig ült el. G. W. Bush gazdasági tanulmányokat végzett, számolnia tudni kell. KOVÁCS JÁNOS Heves megyei piacvezető kereskedelmi cég pályázatot hirdet kiskereskedelmi és vendéglátó ismeretekkel rendelkező Területi képviselő munkakörbe. Fényképes önéletrajzokat „Precíz” jeligére a 3301 Pf. 23-ra kérjük leadni. (83620-83481) Az Egri Csillagok Szövetkezet nyílt árverésen értékesíti a tulajdonát képező Eger, 428 hrsz-ú 6992 m2 belterületi ingatlanát. Kikiáltási ár: 1.5ÖO Ft/m2 Bánatpénz: az induló vételár 20%-a, amelyet az árverés megkezdése előtt 1 órával készpénzben a szövetkezet pénztárába kell letétbe helyezni. Az árverés ideje: 2Q03. február 28. 10 óra Az árverés helye: 3300 Eger, Verőszala u. 21. Bővebb felvilágosítást a 417-559 telefonon lehet kérni. A Heves Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság értesíti ügyfeleit, hogy telefonszámai megváltoztak Központ hívószáma 36-510-100 Nyugdíj-megállapítás ügyfélszolgálat 36-514-180 Adatszolgáltatás-Nyilvántartás ügyfélszolgálat 36-514-184 Heves megyei élelmiszer szakirányú kereskedelmi cég raktárvezetőt keres Fényképes önéletrajzokat a 3301 Pf. 23-ra kérjük leadni „Rutinos” jeligére. (83«17-83471) y/ (83848-83730) Az Egererdő Erdészeti Rt. Káli Csemetekertje felvételt hirdet 2003. április 1-től adminisztratív munkakör betöltésére. A munkakör betöltésének feltételei: • Mérlegképes könyvelői végzettség és számítógépes gyakorlat. • Felsőfokú szakirányú végzettség, nyelvtudás előnyt jelent. Fizetés megállapodás szerint. A pályázatnak tartalmaznia kell: • Szakmai önéletrajz • Végzettséget igazoló bizonyítványok másolata A beérkezett pályázatokat bizalmasan kezeljük. A pályázatokat Egererdő Erdészeti Rt. Káli Csemetekert 3350 Kál, Bajcsy-Zs. u. 97. címére 2003. március 15-ig kérjük beküldeni.
