Heves Megyei Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-20 / 43. szám

EUR Ó P A I UNIÓ 11. OLDAL 2003. Február 20., csütörtök AZ OLDAL A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT Az Európai Parlament a mindennapi életben Az Európai Parlament (EP) képviseli a tagállamok állampolgárait. Számos terüle­ten a tanáccsal együtt részt vesz a jogalkotásban. A parlament és a tanács közösen dönt a költségvetés ügyeiben. A parlament a bizottság működésének demokratikus ellenőrzéséért is felelős. Ezek az EP legfontosabb ismérvei, melynek tevékenységé­ről az alábbiakban részletesen is szólunk. Az Európai Unió impozáns épületében. Kívülről nem minden látszik Az Európai Parlament tagjait csak 1979 óta választják közvetlenül, és nem árt elmon­dani azt sem, hogy a képviselők nem or­szágok, hanem politikai hovatartozásuk szerint tömörülnek csoportokba, azaz po­litikai frakciókba. A nizzai szerződés to­vább növelte a parlament szerepét a jogal­kotásban, új jogi alapot teremtve arra, hogy a tanács európai szintű szabályozá­sokat hozzon a politikai pártokra, különös tekintettel azok pénzügyeire. (Az úgyneve­zett transzeurópai, valamint a nemzeti pár­tok szerepéről és kapcsolatáról egy későb­bi összeállításunkban részletesen is beszá­molunk — A szerk.) A nizzai szerződés az Unió leendő bővítésére te- Az EP elnöke, Pat Cox kintettel 732-ben maximálta az európai parlamenti képviselők számát, és felosztotta a képviselői helyeket a tagállam­ok és a tagjelölt országok között, mindezek a következő európai parlamenti választások­kal lépnek életbe. Az előbb már említett növekvő szerep fő­leg azért fontos, mert az elképzelések sze­rint az uniós polgárok éppen az EP révén, közvetlenül is érvényesíthetik akaratukat az Unióban. Mint a szakemberek elmondják - és ez mindenképpen ellentmondásos szituá­ció —, a lakosság éppen e szervezet munká­járói rendelkezik a legkevesebb információ­val. Mindez annak ellenére van így, hogy az uniós törvények meghozatalakor mintegy kétharmad részben éppen a parlament dön­tései a meghatározók, mely jogszabályok aztán beépülnek a nemzeti törvénykezés rendszerébe is. A legfontosabb kitétel, hogy az EP alapja a nemzeti identitás, hiszen mint említettük, 1979 óta közvetlenül az egyes tagországok választókörzeteiből kerülnek ki az EP képviselői, akik a pártfrakciókba szer­veződve végzik feladatukat. így aztán ez az Unió egyetlen közvetlenül választott testüle­té, amelynek legfőbb feladata, hogy élőbbé tegye a kapcsolatot az emberek és az Unió között. (Ugyanakkor sokan problémaként vetik fel, hogy olyan nagy választókörzetek­ről van szó, amelyek esetében nagyon nehéz a közvetlen kapcsolat létesítése ezekkel a képviselőkkel, hiába áll rendelkezésre sok információs csatorna.) Az EP növekvő jelentőségét mutatja, hogy elsőként támogatták - még évekkel ezelőtt - a bővítést, és szorgalmazták, hogy a mező- gazdasági alapokból az induló időszakban minél több jusson a belépőknek, s ez a csat­lakozók - így Magyarország - számára is alapvető érdek volt. Az ezzel kapcsolatos úgynevezett vegyes bizottsági ülésen, amely az EP delegáltjai és a magyar küldöttség tag­jaiból áll, az egyik legfontosabb napirendi pont volt, hogy minél hitelesebb és igazságo­sabb feltételeket fogadtassanak el a többi brüsszeli döntést hozó szervezettel. Nem szabad lebecsülni tovább az EP azon szerepét sem, amely a törvények meg­hozatalán, illetve véleményezésén túl is adott. Az EU ugyanis nem csupán gazdasági és politikai téren működik együtt, hanem ebben itt egy értékközösségről is beszélhe­tünk: ha tehát a parlament az európai érdekkel ellentétes jelenségeket (például idegen- gyűlöletet) tapasztal, akkor figyelmeztetik a tagokat a normák betartására. Ez meg­történt egyébként Olaszor­szág és Ausztria esetében, és nyilván adott esetben erre számíthatnak a csatlakozó or­szágok is. A közvetlen választással tehát mindenképpen meg­nőtt az EP legitimizációja, s főként azokban a kérdések­ben hallatják szavukat, ame­lyek közvetlenül érintik a tag­országok polgárait. Ilyen volt például a gépkocsipiac liberalizációjával, és számos, a környezetvédelemmel kapcsola­tos szabály is, valamint az, hogy a legutóbbi nagy európai árvíz után kétszeresére emel­ték a kártalanítás összegét. A nemzeti önállóságot féltő vélemények­kel szemben az a tény, hogy az Európai Par­lament adott képviselője a gyakorlatban mindig együttműködik a hazai parlamenti frakciókkal, a nemzeti minisztériumokkal, és természetesen azok szakértőivel is. HAVAS ANDRAS Brüsszel messze van Az Európai Unió, mint szervezet, ma még nagyon távolinak és megfoghatat- lannak tűnik a magyar lakosság számá­ra. Mindazonáltal meg kell jegyeznünk, hogy az európai közvélemény ebből a szempontból nem tér el lényegesen a hazai helyzettől. Hiába tagja több nyu­gati állam a közösségnek évtizedek óta, az utca emberének nagyon gyakran fogalma sincs arról, hogy az EU szerveze­tei pontosan mire valók, milyen törvényeket hoznak, s azok milyen hatással vannak a nemzeti jogszabályokra, te­hát végül is a saját életükre. Általánosságban elmondható, hogy Brüsszel gyakran csak absztrakcióként jelenik meg a képzeletükben, pedig például az Európai Parlament törvé­nyeinek hatása konkrétan tetten érhető az emberek leghét­köznapibb ügyeiben is. Az alapvető cél az - s nem titok, hogy ezt a célt még nem sikerült elérni —, hogy a közvetle­nül választott képviselők segítségével közelebb hozzák az EU tevékenységét, elmagyarázzák a polgároknak a nehe­zen emészthető és érthető törvényeket, s azt, hogy azok miért születtek. Nyilvánvaló az is, hogy azok a híradások, amelyek a ta­nácskozásokról és különböző csúcstalálkozókról szólnak, nem érintik meg a lakosság széles tömegeit. Arra van tehát szükség, hogy konkrét, életszerű példák révén ismertessék meg a lakossággal az uniós törvényeket, hasonlóan ahhoz a (ebben az esetben konkrét és'gyakorlati tudnivalókat tar­talmazó) kampányhoz, ami a közös pénz, az euro beveze­tése előtt zajlott, méghozzá igen sikeresen. Tény, hogy a magyar polgároknak egyáltalán nincs okuk arra, hogy szégyenkezzenek úgynevezett „tudatlanságuk” miatt, hiszen nyugati polgártársaik sem sokkal tájékozot­tabbak. Mindez „köszönhető” a brüsszeli hivatalnokok olykor merev hozzáállásának, amellyel - mint a brüsszeli tudósítók sokszor emlegetik is — nem teszik túlságosan könnyűvé az európai történések tálalását. A közvetlenül választott parlamentnek tehát az a leg­fontosabb feladata, hogy a képviselőkön keresztül, még ha ez nehéz is, elősegítse a kapcsolatot a gyakran oly távoli­nak tűnő Brüsszel, valamint a tagországban élő emberek között. Az EU Bizottság: a közös érdekek képviselete A bizottság feladata az uniós tagállamok közös érdekeinek képviselete. A jogalkotási folya­mat motorjaként a bizottság ja­vaslatokat nyújt be az Európai Parlament és a tanács elé, ame­lyekről azoknak döntést kell hozniuk. Felelős a közös politikák (pél­dául a közösségi agrárpolitika) végrehajtásáért, a költségvetési adminisztrációért és a közössé­gi programok lebonyolításáért. Nagymértékben támaszkodik a nemzeti kormányszervekre a közösségi politikák és progra­mok napi lebonyolításában. Képviseli az uniót a külkapcso- latokban, s nevében folytat nemzetközi tárgyalásokat. Fel­ügyeli a szerződés és a közössé­gi intézmények döntéseinek be­tartását, például a versenypoliti­ka terén. A bizottság kollektiven az Európai Parlamentnek tarto­zik elszámolással, döntéseit egyszerű többséggel hozza. Megszületése óta a szerve­zetben a legnagyobb tagállam­ok kettő, a többiek egy tagot de­legálnak. A nizzai szerződés 2005-től tagállamonként egy fő­ben maximálja a biztosok szá­mát. Amikor a tagállamok szá­ma eléri a 27-et, a tanácsnak egyhangú döntéssel kell meg­húznia egy felső határt, amely­nek 27-nél kevesebbnek kell lennie. A biztosok olyan módon váltják majd egymást, hogy az minden tagállam számára mél­tányos legyen. Á bizottság elnöke dönt a tár­cák felosztásáról, és a szervezet mandátuma alatt bármikor újra feloszthatja azokat. Az elnök kérheti egy biztos lemondását, amennyiben azt a bizottság is jóváhagyja. Európai uniós tudósító a tájékoztatás gondjairól Talán érdemes szót ejteni arról is, hogy a Brüsszelben tényke­dő újságírók milyen körülmények között dolgoznak, miként szerzik be a különböző információkat. De hasznos tudni azt is, hogy a civil érdeklődők honnan szerezhetnek ismereteket a világháló segítségével. Dr. Margetha Kopeinig, az osztrák Kurier Európa-szerkesztőségének brüsszeli tudósítója egy nemrégi­ben tartott rendezvényen elmondta, hogy a brüsszeli bürokráciát gyak­ran a moszkvai Kreml zárt rendsze­réhez hasonlítják, hiszen rendkívül nehéz megszerezniük az informáci­ókat. Viszonylag könnyebb helyzet­ben vannak a zsurnaliszták, ha az Európai Parlamenttől (EP), a brüsz- szeli nemzeti képviseletektől, vagy az adott tagország minisztériumai­tól próbálnak információkat szerez­ni. Ugyanakkor nehezebb dolguk van, ha a legfontosabb döntéshozók (Európai Bizottság, Európai Tanács, Miniszte­rek Taná­csa) embe­reit próbál­ják véle­ménynyil­vánításra bírni. So­kat segíthet az EP honlapja, ahol a tagországok külön saját nyelvű ol­dalakkal szerepelnek, ahol az adott nemzetet érintő, „testreszabott” közleményeket is olvashat az érdek­lődő. Tehát valójában nem csupán arról van szó, hogy müyen törvé­nyeket és jogyszabályokat hozott az Európai Parlament. Ezen a Web-oldalon rendkívül sok hasznos információ található az EP tagjairól, az állampolgárok kérvényeiről, a pá­lyázatokról, a ple­náris ülésszakok­ról, a konferenci­ákról és a találko­zókról. Az említett EU-parlamenü ol­dal (immár ma­gyar nyelven is) elérhető a http://www.europarl.eu.int rímen. Az EP honlapján a tagországok saját nyelvű oldalakkal szerepelnek, ahol az adott nemzetet érintő, közleményeket is olvashat az érdeklődő. Brüsszeli uniós tisztségviselő tájékoztatója. Nem mindig könnyű információt szerezni Az EU tanácsa ☆ A tanácsban a tagállamok kor­mányai képviseltetik magukat. Az Európai Parlamenttel közö­sen jogalkotói és költségvetési * ^ a' szerepet lát el. A döntés- -fa Ú Ä:* I p}h és biztonság- i&Ju "V politika, és a ÄSS rendőrségi és bí­rósági büntetőjogi együttműkö­dés terén. A tanácsot a tagállam­ok egy-egy miniszteri szintű képviselője alkotja (ha az agrár- politikáról születnek döntések, akkor a 15 mezőgazdasági mi­niszter). Elnöke az Európai Unió soros elnökségét ellátó ország szakminisztere. Minden tagál­lam hat hónapig tölti be az el­nökséget.

Next

/
Thumbnails
Contents