Heves Megyei Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-09 / 7. szám

8. OLDAL 2 3 2003. Január 9., csütörtök P F. Mindig kell egy barát... Hadiállapot nincs és nem is lesz Mátrafüred a közelmúlt eseményei kapcsán ismét a figyelem középpontjába került. „Mátrafüred csa­patai harcban állnak.” - olvashattuk a napokban megjelent és a témát taglaló publicisztikában. E ha­di tudósítás plasztikus sorainak olvasása közben sokakban talán az a meggyőződés alakulhatott ki, hogy a kiegyensúlyozott és már sikereket is elköny­velhető részönkormányzattal szemben egy, a sötét­ben megbúvó és a háttérben konspiráló kis, mil- itáns jobboldali csoportosulás gáncsoskodik. A fen­tiekben vázolt sematikus kép árnyaltabbá tételének érdekében az Összefogás Mátrafüredért Egyesület szempontjait is szeretném megosztani a Tisztelt Ol­vasóval. Rendkívül sajnálom, hogy néhányan „a leváltást szorgalmazókkal” próbálnak azonosítani bennün­ket, mindannak ellenére, hogy a kérdés kapcsán ki­alakított álláspontunk mindvégig egyértelmű. Mátrafüred Gyöngyös város része. A területi el­különülés és bizonyos más szempontok figyelem- bevételével érdekeit részönkormányzati keretek között képviselheti. A sokéves együttlét során szá­mos olyan, máig is lezáratlan probléma merült fel - gondolok itt a helységnévhasználatra vagy a strand és a konferenciaterem eladására amelynek kap­csán a mátrafürediek úgy érezhették, hogy a Nagy Testvér nem az ő érdekeiknek megfelelően döntött. Az üyen döntések sorozata láttán alakult ki néme­lyekben az a meggyőződés, hogy önálló település­ként ez másképp történne. Ebben a kényes helyzetben döntött úgy Gyön­gyös Város Képviselő-testülete, hogy a részönkor- mányzaü tagokat jelölő mátrafüredi lakossági fó­rum jelölését a korábbi 12 éves gyakorlattól eltérő­en semmibe veszi. A Mátrafüred elválását szorgal­mazók évekig kampányolhattak volna, de annyi szimpatizánst, mint amennyit ez a döntés gerjesz­tett, soha nem tudtak volna megnyerni maguknak. E puskaporos légkörben a szikrát tehát a gyön­gyösi képviselő-testület lobbantotta fel. Ennek volt az a 304 aláírás az eredménye, amelynek hatására az egyesület megalakult. A legfontosabb célunk egy olyan fórum kialakítása volt, amelyben Mátrafüred, Mátraháza és Kékestető polgárai kö­zösségi létüket megélhetik, ahol mindennapi ügyes-bajos gondjaiknak hangot adhatnak. Termé­szetesen ide tartozik Mátrafüred elválásának kérdé­se is, amelynek korrekt megválaszolását egyesüle­tünk ténylegesen feladatául tűzte ki maga elé. Sze­retnénk, hogy a lakosság a korrekt, tényleges ada­tok ismeretében kerüljön döntéshelyzetbe. Szá­munkra a lényeg az, hogy a tények birtokában a kérdés végre nyugvópontra kerüljön. Vélemé­nyünk szerint egy olyan részönkormányzat, amelynek vezetője számos jogcímen vesz fel fize­tést Gyöngyös várostól, és amelynek tagjait a helyi­ek akaratának semmibe vételével választotta ki Gyöngyös város, nem biztos, hogy józan és elfogu­latlan módon jár el. Úgy gondoljuk, hogy ha az el­lenfél focicsapatának tagjait is a hazai edző választ­ja meg, akkor a mérkőzést nem lehet fair játéknak tekinteni. Illúzióink nincsenek, tudjuk jól, hogy a politiku­sok jelentős része nem szereti azt, ha a kártyákba belelátva egyesek a játék tisztátalanságát hangoz­tatják. Mégis úgy gondoljuk, hogy a közösség ügye­inek valós ismerete nem egy szűk csoport privilégi­uma, hiszen talán pontosan ez lenne a demokrácia lényege. Az az eredmény pedig, hogy a Mátrafüre- dre vonatkozó költségvetési tételek nevesítve legye­nek, azt gondolom, nem a részönkormányzaü tes­tület érdeme, hiszen aki picit is ismeri a döntés kö­rülményeit, csak mosolyog egy ilyen feltevésen. Hadiállapot tehát nincs, és a meglévő helyzet sem fokozódik. Dr. Szabó Päer Összefogás Mátrafüredért Egyesület elnöke * Tisztelt Szabó Péter! Kétlem, hogy sokan rendelkeznének olyan fej­lett konspirációs képességgel, amellyel a publicisz­tikámat úgy értelmezték volna, ahogyan Ön. Kivé­ve persze, ha eleve nagyon úgy akarták érteni. Épp azt próbáltam érzékeltetni, hogy Önök gyakorlati­lag ugyanazt akarják, mint a részönkormányzat, csak valamely - és ezt kár tagadni: politikai - okból nem találnak közös hangot. így könnyen elsikkad­hat a lényeg, és ez - nem kizárólag forintban - sok­ba kerülhet Mátrafürednek. Abban egyetértünk, hogy soha ilyen könnyen nem szereztek volna ennyi támogatást a „leválást szorgalmazók”. Beszédes tény, hogy ezt a szimpá­tiát most Önök élvezik... Hogy ki kinek tulajdonít eredményeket, az nem a jegyzetben, hanem a témáról szóló riportban sze­repelt, amelyben -a 36 fővel megalakult, majd ez­tán a 304 aláírást összegyűjtött - egyesületük kép­viseletében Krigovszky úr éppúgy megszólalt, mint Ön. Amikor pedig nyolcszáz - de ha tetszik, majd' harmincezer - ember sorsa politikai sérelmek men­tén gerjesztett viták áldozatává válhat, elég világos a média szerepe és feladata. Pontosan amiatt, mert - ahogy úja - a közösség ügyeinek ismerete nem le­het egy szűk csoport kiváhsága. Pontosan ez a de­mokrácia lényege. Tisztelettel: Suha Päer Az „új élet” megcsúfolása Ötévesen, anno 1947-ben Eger­ben, a híres Cifrakapu téri óvodá­ban találkozott két pöttöm le­gény, Garabás Feri és Kelemen Pista. Ki gondolta volna akkor, hogy milyen kicsi a világ. Rög­tönzött időutazásunk állomásai: a játszótársak egy iskolába kerül­tek az általánosba, majd az ipari tanulókhoz. Mivel mindkettőjük munkahelye a Finomszerelvény- gyár lett, így számukra már nem volt meglepő, hogy a gépipari technikum esti tagozatán is együtt végeztek. Átlépve a hat­van esztendőt, Garabás Ferenc, az egykori „bringás” már egy éve nyugdíjas a kompresszorgyártás­tól. Gondnokságában a gyári lő­téren, fehér asztal mellett baj tár­sát kollégái körében búcsúztat­ták: - Mindig kell egy barát... - zengett a dal. Kelemen István a jó nevű nagy gyár gépszerelő lakatosaként kezdte. Ifjú korában sportolt, ver­senyszerűen birkózott. Bajvívó képességébe a szőnyegen kívül az évek előrehaladásával a hét­köznapok küzdelmeiben is egyre több szüksége lett. Forgácsoló és szerelő gyártástervező, majd technológiai csoportot vezet. A műanyag alkatrészeket fröccsön­tő szerszámok specialistája. Leg­nagyobb kihívásként érte a szű­külő lehetőségek, feltételek köze­pette egy nagy területen a gyártás vezetése. Életútját méltatva főnö­ke elismerte, hogy tudása, ener­giája még további tettekre sar­kallná, de számára is az előreho­zott nyugdíj hozta a megoldást. Ő lett itt az utolsó nagy bölény, aki a tanuló iskolásévektől az utolsó percig - amíg engedték - a Finomszerelvény-gyártó Rt. eredményeiért viaskodott. Garabás Ferenc, Kelemen Ist­ván és sokan mások évtizedeken, éveken át hűséggel szolgáltak egy gyárat, csak ez a cég kény­szerült hűtlen lenni sok emberé­hez. Zsugorodik a létszám. Fel­számolják a vállalatot, de közben működnek. Termelnek, és az iro­daépület folyosóját vasráccsal zárták le. Akiket nem küldtek el, mindent megcsinálnak. Malte- roskanállal a kezében gépész- technikus vakolja a garázs olda­lát. Elfogynak a tartalékok? Szi­gorítják a munkafegyelmetf!). Egy dolog azért még biztosan tö­retlen ezen a sok vihart megélt munkahelyen, tiszteletre méltó a bizakodás. A Népszabadság ok­tóberben írta: „Berva: stabilizá­ció, majd eladás”. Elvesztették a nagy vevőket, s mindenkit az nyugtalanít, miért süllyedt ilyen mélyre ez a jobb napokat megért vállalat. Hol vannak a felelősök? Kérdés kérdés után. Költőiek? Simon Imre (cím a szerkőben) Az ünnepek előtt a Dobó téren megdöbbenéssel fedeztem fel a groteszkségen már erősen túlme­nő betlehemi esemény megjelení­tését. Megkérdezném a berende­zőt, berendezőket, ismerik-e a zsi­dó nép történetét? Azt a történel­mi eseményt, amely befolyással volt Jézus Krisztus születésének helyére, körülményeire? Avagy képzeletükben így jelenik meg a fiatal zsidó lány, Mária, aki világra szülte a földre szállt Isten fiát? Vagy talán így néztek ki kétezer évvel ezelőtt a Római Birodalom elnyomásában élő zsidó emberek? Aligha. Az én képzeletemben még a farizeusok álnoksága, belső go­noszsága sem ütközhetett így ki az arcokon. Helyesnek tartják-e to­vább mérgezni gyermekeink, ifjú­ságunk lelkét a valóságos tények eltorzításával? Aki 2002 évvel ez­előtt leszállt közénk Jézus Krisz­tus személyében, a „Valódi Béke” lehetőségét hozta el minden jóin­dulatú ember számára. Jézus Krisztus születése történelmi tény. Küldetésének lényegét a könyvek könyve, a Biblia tartalmazza, amit minden művelt embernek illik is­mernie, akár hiszi, akár nem. A nem hívő ember szemszögéből vizsgálva is a megkérdőjelezett ki­állítás borzalommal tölt el. Hiszen a világ, a társadalom alapja, a csa­lád legcsodálatosabb eseményé­nek, egy új élet világrajöttének a megcsúfolása. Bennem még, mint hívő emberben, a karácsony cso­dájának, az egymás iránti ember­szeretetnek a megcsúfolását jelen­ti. Figyeltem a kiállítást néző em­berek arcát. Értetlenség, undor, közömbösség mutatkozott rajtuk. Szerencsére egy másik kuckóban a hótündér csillogó szépsége leg­alább a gyermekarcokra csillogó mosolyt varázsolt. Ez enyhítette némileg az én keserű szájízemet is. Kedves illetékes! Kérem, hogy legközelebb ezt a városunkba láto­gató turisták szemében is meg­döbbentő csúfságot ne állítsák ki! Komáromi Anna nyugdíjas óvónő (cím a szerk.-ben) Párbeszéd, vagy valami más? Elérhető közelségbe került, hogy rövid időn beiül tagjai leszünk az Európai Uniónak. Ennek a tény­nek olyan felismeréssel is kell tár­sulnia, hogy a jövő Magyarorszá­ga csak akkor kínálhat lakóinak jó­létet és biztonságot, ha az állam­polgárok számíthatnak érdekeik szervezett képviseletére. Remélem, nincs messze az idő, amikor a civü szervezetek intéz­ményesített formában erősebb kontrollt gyakorolnak a kormány­zat és a helyi hatalom felett. Sajnos, még napjainkban - az elégséges jogi háttér ellenére - a mindennapok során mást tapasz­talunk. 1998. március 1-jén lépett hatályba a fogyasztóvédelemről szóló törvény azzal a céllal, hogy a társadalmi szervezeteken keresz­tül hatékonyan védje a fogyasztók érdekeit. A törvény feladatot fogalmaz meg az állami intézmények, a he­lyi önkormányzatok és az érdek- képviseleti szervek számára. A fel­adatok közül csupán néhányat kí­vánok kiemelni. A helyi önkormányzatoknak elő kellene segíteni, hogy: a fo­gyasztók képviselve legyenek az érdekegyeztető fórumokon, testü­letekben; a civü szervezetek véle­ményezhessék a fogyasztókat érintő jogszabálytervezeteket és közreműködhessenek a fogyasztó- védelmi politika kidolgozásában. Kötelezően írja elő a törvény, hogy valamennyi árhatóságnak a hatósági ár megállapítása vagy módosítása előtt ki kell kérnie a társadalmi szervezetek vélemé­nyét. A helyi önkormányzatok számtalan árhatósági jogkörben járnak el, amikor megáüapítják pl. a szemétszállítás díját, a vízdíjat, a szennyvízkezelés díját, a távhő­szolgáltatás ellenértékét. Ez a törvény már negyedik éve van hatályban, ennek ellenére nincs tudomásom arról, hogy He­ves megyében az önkormányzat­ok eleget tettek volna ezen törvé­nyi kötelezettségüknek. Különösen indokolt lenne a ha­tékony érdekvédelem akkor, ami­kor az önkormányzat olyan köz­üzemi szolgáltatási díjban dönt, ahol közvetlenül vagy közvetve tulajdonosként is érdekelt. Az adófizetők ezekben az ese­tekben csak reménykedhetnek ab­ban, hogy a megemelt tarifák reá­lis költségeket, esetleg egy tisztes­séges hasznot tartalmaznak, és nem minősülnek bevételnövelési lehetőségnek. Remélem azonban, hogy a tör­vényesség tisztelete a jövőben na­gyobb odafigyelésre készteti a döntéshozókat és az előkészítés­ben résztvevőket. Az lenne a kívá­natos, ha a hatalom és a társada­lom párbeszéde mindkét fél szá­mára hallható módon, a közös ér­dekek mentén valósulna meg. Dr. Gyula Zoltán Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület tagja Eger város szégyenfoltja Ha Kerecsend irányából érkezik a turista városunkba, a kőlyuktetői pincesorral találkozik először. A pincék előtt sáros, gödrös és sze­metes út kanyarog, amelyre job­ban teszi, ha nem hajt rá, mert igen kellemetlen élményben le­het része. Sokszor történt már próbálkozás, hogy ez az út vala­milyen burkolattal ellátva járható legyen. Ezek a próbálkozások mindig kudarcba fulladtak. Már­pedig az önkormányzat és a tulaj­donosok összefogásával egyszer el kellene készülnie. A tulajdono­sok részéről befizetett összeg sem lenne elveszett pénz, mert az in­gatlanuk értékesebb lenne. A vá­Ha kidől a bili Nincs baj ebben az országban. Mindenki mindenkit szeret! Sze­retjük a Nagy Testvért, a Villában is mindenki imádja egymást. Az­tán bent a kutricában (titokszo­ba) kidől a bili. Hogyan kell eze­ket a szereplőket szeretni, ami­kor a szemükben a gőg, a gyűlö­let, az értelem csöppnyi szikrája sem látható? Mit mondjak a gyer­mekeimnek, akik hasonló korú társaikban is ugyanezt látják? A pénz elveszti értékét, ha nincs benne a verejtéked íze. Én ezt ta­rosunkba érkező turisták gyakran tévednek be, és kérdezik: — Ez a Szépasszony-völgy? Már nemegy­szer nyugtattam meg őket, hogy ez csak a „Kőlyuk”. A Szépasz- szony-völgynek van gazdája, en­nek nincsen, ezért itt csak sár van, szemét és pinceadó. Pedig ha a Kerecsend felőli úton, vagy majd a leendő M25-ÖS úton érkezik is a turista, ezt látja meg először, és alakul ki benne az első benyomása. Eger városá­ról és az egri borról - ami valljuk be, most lesújtó, mert ez most Eger város szégyenfoltja. S. D. Eger (cím a szerk.-ben) nítottam, mert nálam ez az érték­rend. Az ő ölükbe nem hullott örökség, szüleim tisztességes kétkezi gyári munkások voltak. Ők nem mondták, hogy szeretik, nekik szeretni kellett. De igazán szerettek minket gyerekeket, sze­génységben, de egyenes gerinc­cel. Az én unokám merjen nagy lenni, őszinte, tiszta szívű kicsi magyar, akinek nem kell a kutri- cába menni. Miklós Ákosné Mezőtárkány Nagyapám mesélte - unokáinkat is érdekelheti Hiteles történet Vidróczki Mártonról, a híres betyárról A gyöngyösi Vidróczki Néptánce­gyüttes december 21-én ünnepelte megalakulásának 40. évfordulóját. Ebből az alkalomból fogadják szere­tettel nagyapám (aki felnőttkorában törvénybiró volt) hiteles elbeszélé­sét, élményét névadójukról, Vidróczki Mártonról. „Mi, akik jókora távolságot hagy­tunk már magunk mögött az idő or­szágúján, nem kis nosztalgiával gondolunk gyermekkorunk meghitt estéire, amikor nagyszüleink hajda­ni élményeik elmesélésével feledhe­tetlen hangulatot varázsoltak a csa­ládba. Ezek a kis történetkék ne­künk jelenünk, ám a mai ifjúságnak már történelem. Most én is elmesé­lem nagyapánk megható gyermek­kori élményét. Dédapám vízimolnár volt. A Sinkalovics-malom egyike volt Saáron a néha Malom-patak hátán működő vízimalomnak. Nagyapám, Sinkalovics János 1864-ben ott szü­letett. A ház amolyan Arany János-i porta volt, ahol „szegénynek és gaz­dagnak udvar és ház nyitva voltak”. Gyakori vendég volt a pandúr, de megfordult ott a betyár is. Vidróczki Mártonról - a híres mátrá betyárról - mesélte nagyapánk kedvenc törté­netünket. Marci, vagy ahogyan a fa­lubeliek emlegették: a „legény” (merthogy a. nevét nem merte senki ajkára venni) gyakorta megjelent a faluban. Persze, soha senki sem val­lotta be, hogy látta volna. Bejárt dédapámékhoz. Enni-innivalót véte­lezett. Mindig becsülettel rendezte számláját, ha nem előbb, hát ké­sőbb. Egy nyári délutánon is jelentke­zett. Mivel a porta bekerítve nem volt, egyenesen a pitvar elé vágta­tott. Lovát a megszokott helyre, a kazlak mögötti almafáho^ kötötte. A „mónár” gazda szíves unszolá­sára beljebb került, ahol déd­anyám vendégszeretete sebtiben megterített asztallal várta. Alig kezdett a falatozásba, a kutyák újabb vendégek érkezését jelezték. Kitekintve az ablakon nem kis meglepetéssel látták, hogy a két lo­vas pandúr már az udvarban jár. Az ablakok kicsik, vasrácsosak voltak, ott lehetetlen volt a mene­külés. A hívatlan vendégek meg már az ajtó előtt kászálódtak le a lovaikról. Nagy volt a kockázat a betyár, de a gazda részéről is, mert a bújtatás nagy megtorlással járt. No de jött segítségül az asszonyi lelemény. Dédanyám, aki pillana­tok alatt átlátta a helyzetet, a „tisz­ta szobába” tuszkolta a „legényt”. A mennyezetes ágy duzzadt pár­nái mögött jó búvóhely akadt. Mi­után elrejtette a betyárt és vissza­rakta helyükre a szépen hímzett párnákat, nagy lelki nyugalmat erőltetve magára, széles mosollyal fogadta az újabb vendégeket. Déd­apám még a szokottnál is többször töltögette a poharakat. Kellett is, mert a nagy meleg miatt a két pan­dúr mindenképp a tiszta szoba hű­vösébe vágyott. Mivel húzódozott ellene dédanyám, egyikük meg is jegyezte: „Csak nem a Vidróczkit őrzi ott a ténsasszony?”. Engedni kellett. Bevonultak a tiszta szobá­ba, és ott folyt tovább az evészet- ivászat. A lovak közben jelzéseket váltottak a kazal mögötti lóval, nyerítettek egymásnak. Az egyik pandúr fel is ugrott, szerencsére eléggé illuminált állapotban volt. A Mátra felé, illetve az ágy felé for­dulva, rézfokosát magasra emelve kiáltotta: „Hej, Vidróczki, Vidróczki! Ezzel a baltával vágom szét a fejed!”. Dédanyám, a nagy dolgok megoldója mi mást tehetett volna, leakasztotta az ajtófélfán ló­gó rózsafüzérét, leült a pitvarba, és nagy sebesen számolgatta az üd- vözlégyeket, nehogy valami ártó szellem bejusson az ajtón. így is ment ez késő estig, amikor is a ,jól legyengült lovasokat nem kis ne­hézséggel ismét nyeregbe segítet­ték. A párnák mögül előkerülő „legény” nem a régi volt már. Büszke, délceg alakja megrogy- gyant, arca viaszszínű lett. „Soha nem éreztem még ilyen közel a ha­lál leheletét” - suttogta. Az össze­készített elemózsiával némán tá­vozott. Nem látták többé. Csak a híre jött el, hogy fenn a téli hegyek­ben szalonnasütés közben egy be­tyártársa száz arany fejpénz remé­nyében hátulról, orvul egy baltával leütötte. Kettéhasította a fejét. Úgy hírlett, a kitűzött 100 arany vérdíj helyett életfogytiglani börtönbün­tetést kapott a gyilkos. Nagyapám, aki ekkor 8-9 éves kisfiú lehetett, és tanúja volt Vidróczki utolsó látogatásának is, lélekben sokáig gyászolta. Sári Sinkalovics Sarolta Abasár *** Örömmel fogadtuk a fenti törté­netet. Szívesen gazdagítjuk olvasó­inkat hasonló érdekes történetek­kel, amennyiben levelezőink em­lékezete őriz néhány ilyen epizó­dot. (A SZERK.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents