Heves Megyei Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-29 / 24. szám
10. OLDAL P F 2 3 . 2003. Január 29., szerda Egy könnyű recept Végy egy régi dobogót, egy fotelt és egy állólámpát, adj hozzá megértést és segítséget, fűszerezd egy csipet izgalommal, végül tedd hozzá a gyermekek odaadó hadát, és máris kész egy felejthetetlen találkozás a jövő olvasóival... A konyha ezúttal a Kompolti Községi és Általános Iskolai Könyvtár volt, ahol a magyar kultúra napja jegyében, óvodások részvételével megrendeztük az első vers- és mesemondó versenyt. December elején a bárányhimlőn kívül a versenykiírás is megjelent az óvodában, és csakhamar összeállt a 28 fős mezőny. Az előkészületek során minden segítséget megkaptam a polgár- mesteri hivataltól, az iskolától és az óvodától. Sikerült könyvtárunkat kisebb átalakítással alkálmas- sá tenni a versengés lebonyolítására, így a gyermekek is barátságos kis kuckóban adhatták elő kedvenc történetüket, versikéjüket. A délelőtti időpont ellenére sok szülő és nagyszülő is eljött, a kezdésre megtelt a könyvtár. A fellépő ovisok lenyűgözték a közönséget, igazi profik módjára viselkedtek. Volt, aki született mesemondóként adta elő kedvencét, volt, aki kicsit megszeppent a szerepléstől, mégsem adta fel, hanem többszöri nekifutásra „azért is” elmondta versét. A legszebb talán az volt, ahogy az anyukák és apukák nemcsak szorítottak az előadások alatt, hanem teljes átéléssel, szóról szóra mondták is csemetéjükkel a szöveget. Háromtagú szakmai zsűri figyelte az eseményeket: Tőzsér Istvánná a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár Módszertani Osztályáról, Batáné Sótér Katalin, iskolánk magyar-francia szakos tanára, és Blahó László, községünk kulturális és sportbizottságának elnöke. Ahogy mondják: „a zsűri nagyon nehéz helyzetben volt”. Minden fellépő átvehette élete első oklevelét egy ajándékcsomag kíséretében. A három legjobb előadónak járó mesekönyvet Bodó Luca, Franczel Fanni és Pabar Zsanett kapta. A legtöbbet azonban, úgy hiszem, a könyvtár nyert ezzel a rendezvénnyel, mert kiemelt célom volt, hogy a könyveket szerető kicsiket bevezessem a könyvtár színes világába. Aki pedig lemaradt az idei megmérettetésről, ne szomorkodjon, lesz még vers- és mesemondó verseny Kompokon. Addig is minden korosztály előtt nyitva áll a bibliotéka, az olvasni vágyók megtalálhatják kedvenceiket a polcokon. Köszönöm mindazok segítségét, akik munkájukkal, tanácsaikkal, részvételükkel hozzájárultak ehhez a szellemi kalandhoz, így könnyű lesz egy más alkalommal is kifőzni valami jót. Kása Abigél könyvtárvezető Balkáni állapotok a tv-műsorok körül Nagyon megörültem a lap legutóbbi olvasói rovatában olvasható „Hogyan szoktatnak le minket a tévézésről?” című levélnek, valamint a január 13-i számban az „Igen felelőtlen értékpazarlás” című írásnak. 200 %-ig egyetértek vele!!! Mivel a számból vették ki a szót, nem akarok szóismétlésekbe bocsátkozni, „csak” csatlakozni hozzájuk! Én is „bombáztam” már ez ügyben leveleimmel valamennyi illetékest és „illetéktelent” (magukat a kereskedelmi televíziókat, műsorújságokat, sőt még az ORTT-t is), de totális eredménytelenséggel - mint a mellékelt ábra is mutatja... Az RTL ugyan némi sovány ids válaszra méltatott, de nem volt benne sok(k) köszönet; azt írták, hogy a Vészhelyzet 21.25- kor kezdődik, de mindannyian tudjuk, hogy ez sosem volt így. Sőt fél, másfél órás késéssel kezdték. Az ORTT is kegyeskedett válaszolni, de csak „mosták a kezeiket”: mivel a médiatörvényben nincs szabályozva a műsorkezdés, ők nem tehetnek semmit... De miért nincs erre szabály???!!! Talán aláírás-gyűjtési akcióba kellene kezdeni az ország összes tévénézőjének, hogy (ha lesz) az új médiatörvénybe okvetlenül vegyék bele: csakis és kizárólag rendkívüli esemény (természeti katasztrófa, kijavíthatatlan technikai hiba stb.) esetén kerülhessen sor műsorváltozásra! Jó 10 éve nézem rendszeresen a német tévéket, és ott az a természetes, hogy másodpercre!!) pontosan kezdik a műsorokat. Hát így akarunk mi Európába menni?! A kereskedelmi tévék számomra a balkáni és ázsiai viszonyokat idézik: ott a vonatok ugyanis ösz- szevissza járhak(nak?), fittyet hányva a menetrendre... Fábry S. és Boncz G. sokat idézett „poénja” alapján nálunk maholnap az „elveszett vonatok minisztériuma” helyett az „elveszett tévéműsorok minisztériumát” kellene már létrehozni, ha ez így megy tovább! „Talán” segítene, ha Önök ösz- szegyűjtenék a felháborodott olvasói leveleket, és eljuttatnák az igazán illetékesekhez. Ha pedig ez sem segít, akkor már tényleg csak az aláírás-gyűjtési akció marad... De valamit lépni kell, az biztos, mert ez így már nem mehet tovább! Név és rím a szerkesztőségben Nem kellene bennünket „leírni...” Állásvadászat negyvenen túl Sajnos egy ideje azoknak az embereknek a táborába tartozom, akik az újság apróhirdetései között az „Állást kínál” rovatot böngészik. Nagy adag optimizmussal kezdtem, bízva abban, hogy képzettségemnek megfelelő állást találok. Aztán ahogy múlnak a hetek, hónapok, sőt évek, az ember beérné már akármilyen munkával is. Nem számít, hogy többre is képes lenne, csak dolgozhasson végre. Tudom, hogy sajnos nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Aki elmúlt 40 éves, sőt már a 35 is soknak számít, és még ráadásul nő is, nem hogy nem válogathat a munkahelyek között, hanem igazán boldog lehet, ha végre valahol foglalkoztatják. Jómagam másfél év alatt kb. 35 pályázatot írtam meg, és küldtem vagy vittem el személyesen — önéletrajzzal, sokszor fényképpel - meghirdetett és meg nem hirdetett álláshelyekre. Döntse el mindenki maga, hogy ez sok vagy kevés. A pályázatok 40 százalékára választ is kaptam. Ezek valahogy így kezdődtek: „Köszönjük jelentkezését, de sajnálattal értesítjük...” mégis, ennek már örülni lehet. Hiszen észrevették, figyeltek rám, vagyis emberÚgy érzem, a jelen kereskedelmi tv és rádió kínálata, műsorszerkezete immár lerágott csont, állást foglalni azonban lehet. Hogy érdemes-e, az már más kérdés, mert ezeket az olvasói, nézői vagy hallgatói kritikákat a kutya sem veszi figyelembe. Másodsorban pedig azért felesleges, hiszen végső soron mi, nézők vagyunk elsősorban okolhatók. Vajh, ha nem érné meg, ugyan kinek vetítenék mindezeket, lett légyen az valóságshow, fantasy vagy éppen akciófilm? De itt van egy másik momentum. Nem olyan rég Galambos Lajos - másképp Lagzi Lajcsi -, akiről tudjuk, sok „műfajbeli pályatársával” ellentétben tanulta a zenét, nem is akármilyen szinten, büszkén nyilatkozott pályafutásáról, tüneményes sikereiről, eladott lemezeinek milliós példányszámáról: bezzeg a konzervatóriumbeli évfolyamtársak mire jutottak — tette hozzá... Magam részéről egy szóval tudom mindezt konstatálni: sajnos! Ez a mai, kicsit olyan tudathasadásos, kereslet-kínálati állapot (mármint a kereskedelmi adók), a Saint(?) Exupéry(?) világhírű „Kis hercegének” egyik jelenetére emlékeztet. Amikor a főhős a pilóta társaságában a sivatagban ráakad egy furcsa, magányában vedelő idegenre. „Te mit csinálsz?” - kérdezi a Kis herceg. „Iszom” - jön a válasz. „Miszámba vettek azáltal, hogy válaszra méltattak. A legtöbb munkáltatóról sajnos, ez nem mondható el. Ami nagyon felháborít - és tulajdonképpen ezért ragadtam tollat —, ha olyan álláshirdetést olvasok, amelynél a hirdető cég elbújik egy jelige és egy pos- tafiókszám (jelen esetben a Hírlap Pf.-re) mögé. Hogyan várhatja el egy munkáltató, hogy emberek önéletrajzokat küldjenek, fényképpel (ez fontos!), ha nem tudják, hogy ezt hol, kik fogják olvasni. Azt sem tudják, mire jelentkeznek, hiszen sok esetben még az elvégzendő munka (munkakör) sem derül ki a hirdetésből. Nem volna szabad megengedni, hogy az amúgy is nehéz helyzetben lévő emberek még ilyen módon is kiszolgáltatottak legyenek. Hogyan döntsem el, hogy szeretnék-e annál a bizonyos munkáltatónál dolgozni, ha nem tudom, hol van, mivel foglalkozik stb. Vagy ez már ennyire nem számít? Tényleg örülnünk kell, ha - miután sok-sok ember életét, képességeit, netán nyomorúságát megismerték a beküldött papírokból — kegyeskednek minket választani? Hogy aztán jó esetben ért iszol?” - az újabb kérdés. „Mert szégyellem magam”. „De miért szégyelled magad?” Majd a végső, mindent megmagyarázó válasz: „Mert iszom!”. Itt tartunk, vagyis a bűvös kör bezárul. Két eset lehetséges: vagy behódolni, vagy nagy ívben elkerülni ezen adók nyújtotta műsorszolgáltatást. A valós, aggasztó és igazi baj sokkal többrétűbb, összetettebb és mindennapos. Ezen jelenségek összessége ráhatással bír a nézői igénytelenség már-már krónikus szintre való csökkenésére. Pl. nem tudok mit kezdeni ama helyzettel, amikor egy divatos, tengerentúli szappanopera hősnőjét alakító huszadrangú színésznőcske hazánkba látogat, az egész milliós tv-rajon- gótábor a lába elé veti magát. Abban az országban, ahol évtizedek során Gobbi Hilda, Ruttkai Éva vagy épp a tragikus sorsú Schütz Ila színi és filmbeni alakításai képviseltek egyfajta színvonalbeli produktumot. Airól már nem is beszélve, hogy ez a kétes talentumé üdvöske odáig merészkedett túláradó leereszkedésével rajongói iránt, hogy mezítelen testét a magyar nemzetiszín lobogóba beburkolózva tette közkinccsé. Kis hazánkba látogatott egykor Liz Taylor vagy Andrey Hepbum is. Értük is rajongott a magyar nagyközönség (rajong ma is), akik egy árnyalattá nagyobb egyénisébehívjanak személyesen is, amikor majd kiderül, hogy teljesen másról van szó, mint amit a hirdetés alapján elképzeltünk. Aztán könnyedén odavágják az embernek: ha nem tetszik, mehet, van legalább 100 ember rajta kívül, aki örülne ennek a lehetőségnek. Nem tétlenkedtem ez alatt az idő alatt, amióta-a munkanélküliek keserű kenyerét eszem - mint sokan mások is -, több tanfolyamot elvégeztem és jelenleg is tanulok. Még mindig bízom abban, hogy előbb-utóbb megszűnik ez az állapot, ami nagyon sok ember idegeit felőrölte már annyira, hogy nemegyszer tragédiával végződött. Abban biztos vagyok, hogy nem egy ilyen anonim cég dolgozója leszek. Ha rajtam múlna, én nem engedném meg, hogy ilyen álláshirdetések jelenjenek meg. Merje magát vállalni az a cég, amely foglalkoztatni szeretne - remélem - nem csak munkaerőt, hanem embereket. Embereket, olyanokat is, akik elmúltak már 40 évesek, legyenek nők vagy férfiak. Nem kell még bennünket leírni, mi is tudunk és akarunk dolgozni. Dr. Kissné Hegyi Erzsébet Eger, Vízimolnár a. 8. 3/9. gei voltak az egyetemes filmjátszásnak, mégsem vetemedtek ekkora arcátlanságra. Vajon nemzeti öntudatukat túláradó vehemenciává harsogó közéleti személyiségeink közül miért nem akadt senki, aki felemelte volna szavát e nyilvánvaló nemzetiereklye-gyalázás miatt? Persze nem Natalia kisasszony a hibás, dehogyis! Az a fotóriporter, aki értelmi szerzője volt, és főképp az a szerkesztő, aki így, felháborító módon, plakát formájában beterítette az ország kirakatát vagy 2 éve. Egyébként mit nekünk „Anyám tyúkja”, sem Sinkovits, meg az a Básti Lajos, lényeg, hogy Kodály és Németh László országában jól szóljon a lakodalmas, ripityom- rock a legnézettebb tv-csatornákon - persze főműsoridőben. Mulas- son és szórakozzon a megfáradt magyar a tv képernyője előtt, nehogy kifárassza kicsinyke, beszűkült szürkeállományát! Ezért aztán jól el kell dugni Vágó István műsorát éjfél körüli időre. Nehogy még egyszer előfordulhasson, hogy korunk (egyik) hősének, egy huszonéves, kétdiplomás szállodatulajdonosnak megoldhatatlan feladatot jelentsen annak megfejtése, vajh mely földrészen fekszik Marokkó? Tisztelettel: Szabó László Szilvásvárad Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldá terjedelemben fogalmazzák meg gon- dolatákat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közé. A közölt levelek tartámává szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írjákTá: Pf. 23. _____________■ B árgyú show-k, álmos nézők A „Hogyan szoktatnak le minket a tévézésről?” című vitaindító íráshoz szeretnék hozzászólni. Teljesen egyetértek a cikkben leírtaikkal: fölösleges megvenni a műsorújságot, mert pl. a Barátok közt, amit szinte a kezdetektől nézünk - néznénk -, kiszámíthatatlan, hogy mikor kezdődik. Mostanában a Való Világ miatt egyre inkább kitolódik a kezdési időpont, és kislányom, aki 3. osztályos, alig tud fönnmaradni. Bosszankodva, ásítozva várjuk, mikor lesz vége a Való Világnak, de még azután is reklám, műsorajánló következik, és csak nagy sokára a Barátok közt. Az RTL Klubnak is írtam ez ügyben még decemberben, és a következő választ kaptam: „Észrevételeit és javaslatait továbbítottuk a megfelelő szerkesztőségek vezetői felé, akik azokat minden bizonnyal megfontolás tárgyává teszik. A gyors változásokat mindezek ellenére garantálni nem tudjuk. Zemplényi Zsófia RTL Klub Közönségszolgálat.” Vagyis, minden marad a régiben, újabb lakók költöztek a Villába, „a kutya ugat, a .....halad. Kíváncsi lennék arra is, hogy vajon Vágó István: Legyen ön is milliomos című vetélkedőjét is emiatt a bárgyú Való Világ miatt vették le a műsorról? Ha van is tartalmas film a csatornákon, az valóban nagyon késői időpontban kezdődik. Nem gondolnak arra a műsorszerkesztők, hogy másnap nem alhatunk délig, hiszen munkába, iskolába kell menni?! Jó lenne, ha a véleményünk végre nem süket fülekre találna, hanem figyelembe vennék a szerkesztők a nézők véleményét! Név és rím a szerkesztőségben Ripityom-rock főműsoridőben A kopaszok és bohócok menjenek inkább az utcára! Bizony nagyon sokan vagyunk, akik a tv-műsorral nem vagyunk megelégedve. Eltűntek a képernyőről az intelligens, jól öltözött bemondók, műsorvezetők. Pl. Kertész Zsuzsa, Kovács P. József stb. — Aki a képernyőn megjelenik, tisztelje meg a nézőt azzal, hogy normális öltözzön fel, szépen, érthetően beszéljen, legyen intelligens.- Hiányolom a fiatal generáció részére készített műsorokat, amiknek nevelő hatásuk lenne. (Erre vannak szakemberek.) — Van viszont Big B. és Való Világ, aminek semmi mondanivalója nincs. Ezek sajnos elveszik a helyet a jó filmektől, a színvonalas műsortól.- Örömmel látjuk a „SZTÁR"- okat, az igazi sztárokat. Az új év elején kitett magáért a TV-l-es műsor, a gálaműsor színe-javának közreműködésével. Kellemes este volt. — A durva filmeket nem szeretjük. Örömmel néztük viszont az Elfújta a szél című filmet. Kár, hogy a reklám miatt többször megszakították. Reméljük, hogy a nem szeretett műsorok tiszavirág-életűek lesznek, és helyettük sok szép, virágot, madarat és természetet bemutató filmet is láthatunk, mint pl. Homoki N. István „Gyöngyvirágtól lombhullásig” című filmje. — Délután legyen több a gyerekeknek való műsor, egy szép esti mesével bezárva, 20 óra után pedig a felnőtteknek szóló műsor vegye át a szerepet. — A tv-ből a kopaszok és a bohócok menjenek az utcára, mivel úgy is közeleg a farsang. — Az arra ületékesek szervezzenek Ki mit tud?-ot, zenés esteket és egyéb színvonalas műsort. Legyen több műsor például a betegségek megelőzéséről, a bőrápolásról stb. Ezeknek sokan hasznát vennék. — Végül javasolnám, hogy a rosszul öltözöttek addig ne kerüljenek képernyőre, míg nem lesznek magukkal szemben is igényesek, mint pl. Erős Antónia, Borbás Marika, Bényei Ildikó, és nem utolsósorban az elegáns,időjós”, Aigner Szilárd. — A sok pénzért, artii elfolyik, kár, nagy kár. A Big B. és a Való Világ helyett alkossanak maradandó, színvonalas műsort, filmet, tv-játékot stb. Köszönöm a lehetőséget, hogy véleményemet megírhattam: Tisztelettel: Tanács Lajosné, Szajla Visszautasítjuk a rágalmakat Megdöbbenéssel és értetlenül olvastuk, hogy megint a patikusokat, a gyógyszer-forgalmazás résztvevőit állítja központba rágalmazó írásában Lengyel János a Heves Megyei Hírlapban. Már megint miért? - merül föl bennünk, gyógyszerészekben a kérdés. Mi az oka annak, hogy valótlanságokat állítva, és laikusok számára is láthatóan hiányos ismeretekre alapozva, súlyosan elmarasztaló következtetéseket von le a múlt év decembere óta tartó gyógyszer-hiánycikk jelenség kapcsán? Alapvetően nincs tisztában a következményekkel az, aki azt hiszi, segíthet az embereken úgy, hogy engedélyezi a gyógyszerek forgalmazását orvosi és gyógyszerészi szaktanács nélkül. A benzinkutaknál és a szupermarketekben gyógyszerészi kontroll nélkül vásárolt medicinák káros hatásait akkor látná be e sorok írója, ha naponta a maradandó, súlyos egészségkárosodásokról, esetleg fatális kimenetelű halálesetekről tudósítanának a médiák. A december-január hónapban kialakult országos gyógyszerhiány kapcsán mind Matejka Zsuzsanna OEP-főigazgató, mind Lengyel úr részben, vagy inkább elsősorban „a fájdalomra spekuláló gyógyszerész-társadalmat” tette felelőssé. Lengyel úrnak üzenem: a gyógyszertárakban több tucat, viszonylag olcsó, vény nélkül beszerezhető láz- és fájdalomcsillapító kapható. Ezekből ellátási okok miatt egyedül néhány lehetett hiánycikk. Azóta Matejka főigazgató asszony megkövette a gyógyszerész-társadalmat - bocsánatot kért! Azonban elhamarkodott, általánosító és a valóságtól távol álló nyilatkozata markáns példája annak, hogy a médiákban megjelenő, negatív hangulatkeltő cikkek rendkívüli károkat okoznak a méltatlanul hírbe hozottak számára. Hogy megálljt parancsoljunk á médiákban megjelenő általánosító, a gyógyszerészi hivatást gyakorlókat alaptalanul rágalmazó, hitelrontó és becsületsértő kampánynak, a jogi lépések megtételéről - gyógyszerészi hivatás becsületének megsértése, a közvélemény félrevezetése és hamisan általánosító tájékoztatása miatt - a Magyar Gyógyszerész Kamara Országos elnöksége jövő hét csütörtöki elnökségi ülésén dönt. Lengyel úrnak pedig azt javasoljuk: ha a jövőben a gyógyszeré- szettel, a gyógyszerellátással kapcsolatos gondja, problémája van, amelyhez a saját maga által begyűjtött információk elégtelenek, a hiteles vélemény megformálásához forduljon bátran gyógyszerészéhez. Lestyán Balázs
