Heves Megyei Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-11 / 9. szám

| 2003. Január 11., szombat hírlap MAGA Z IN 11. OLDAL Az okirat-hamisítástól a téves jogértelmezésig mbudsmani eset- és jog- értelmezés tette helyre elviekben azokat a téve­déseket, amelyeket hivatalos helyeken vétettek a mátrabal- lai Hóra Erdőbirtokossági Tár­sulat (EBT) ügyében. A törté­net igen tanulságos, s bár még nem ért véget a vele kapcsola­tos per, mégis érdemes nyilvá­nosság elé tárni. A mátraballai Horn EBT elnöke tavaly decemberben fordult más hírközlő szervek mellett szer­kesztőségünkhöz, s az Egri Rend­őrkapitánysághoz. „Idős és rászorult emberektől megvásárolták kárpótlási jegyei­ket, és olyan szerződéseket kötöt­tek velük, amivel a törvények sze­rint vagy pluszpénzért kénysz­erítették őket a licitálásra, majd a licitáláson szerzett területüket csak nekik adhatták vagy ajándé­kozhatták el" - áll a Varga István által jegyzett levélben. - „Utána csereszerződéseket kötöttek, ezzel játszották ki a törvényeket, így nem is tudhatott róla senki. Mind­ezt tették nyereségvágyból, hiszen pár forintért milliókat és vagyono­kat lehetett szerezni. A mi ügyünkben ehhez társultak még okirat-hamisítások és illetékcsalá­sok is. Ezzel nemcsak az erdőbir- tokosságnak, hanem a Magyar Köztársaságnak is kárt okoztak. ” Az elnök hangsúlyozza: ők nem akarnak senkit megsérteni, csupán a törvények adta jogaikat és az erdőben növekvő téli tüzelő­jüket próbálják védeni. A levél folytatása végső elkeseredettséget sugall: „... az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogálla­miság és az abból eredő jogbiz­tonság követelménye a tisztessé­ges eljáráshoz való jog. Hol van... a jog- és létbiztonság, ha ezt ügyeskedők kijátsszák? Tévedni emberi dolog, de ilyet és ennyit?! Nem kívánom senkinek, de elkép­zelhetik, milyen érzés az, amikor a bírók csalóknak, okirat-hamisí­tóknak és a bíróság félrevezetői­nek adnak igazat! (...) Ha igaz­ság lenne, az így szerzett vagyono­kat elvennék, és annak adnák vis­sza, akitől jogtalanul elvették.”. Az ombudsman jelentése A történtek pontos megértésé­hez érdemes az állampolgári jo­gok országgyűlési biztosa által az OBH-5935/2000. számú jelentés­ben leírt tényeket felsorakoztatni. Az EBT elnöke ugyanis kétszer is az ombudsmanhoz fordult. A dr. Gönczöl Katalin által aláírt és 2000. december 18-án keltezett je­lentés a rendelkezésre álló iratok alapján készült. Az EBT elnöké­nek büntetőfeljelentése szerint I. Árpád pétervásárai lakos 1996. november 18-án több társulati tag­tól vásárolt ingatlant - olvasható a dokumentumban. - Az adásvé­teli szerződésekben nem a valós vételárat, hanem alacsonyabb összeget tüntettek fel. A szerződé­sek megkötésének időpontját visz- szadátumozták az EBT megalaku­lását megelőző hetekre, napokra. I. Árpád 1996. november 27-én és 29-én a szerződéseket benyújtotta az Egri Körzeti Földhivatalhoz, kérve tulajdonjogi bejegyzésüket. Hiánypótlások után a földhivatal a tulajdonjogokat 1999 márciusá­ban jegyezte be. A EBT elnöke 1999. október 28- án tett feljelentést az Egri Rendőr- kapitányságon, ahol feljelentés­kiegészítés után november 25-én megtagadták a nyomozást az ügy­ben. Az ez ellen beadott panasz nyomán az Egri Városi Ügyészség (EVÜ) 2000. január 4-i határoza­tával hatályon kívül helyezte a nyomozás megtagadását, s elren­delte I. Árpáddal szemben a vizs­gálatot csalás bűntette és más bűncselekmények alapos gyanúja miatt. E nyomozást a rendőrségen 2000. augusztus 18-án megszün­tették, mondván, nem állapítható meg bűntény elkövetése. Az EBT elnöke ezt is megpana­szolta, ám kérelmét 2000. október 24-én az ügyészség elutasította. Az indoklás eltért a rendőrségé­től: I. Árpád elkövette ugyan a közokirat-hamisítás bűntettét, de annak büntethetősége már elé­vült. Az EVÜ szerint I. Árpád 1996 novemberének végén követte el a közokirat-hamisítást, amikor a visszadátumozott szerződéseket a földhivatalhoz bejegyzés végett be­nyújtotta E bűntettet a Btk. 3 évig terjedő szabadságvesztéssel bün­teti, az elévülési ideje az elköve­téstől számított 3 esztendő. Az ügyészség szerint ,,az EBT elnöke a feljelentést még az elévülési időn belül tette meg, ám mivel a rend­őrség a nyomozást megtagadta, s nem is foganatosított I. Árpád el­len irányuló nyomozati cselek­ményt, így csak a 2000. január 4- i ügyészségi határozat az első olyan intézkedés, amely megsza­kította volna az elévülést, ha an­nak kelte 1999. november 29-e előtti lenne. ”. Rossz elévülési számítás- Az adatok alapján megállapí­tottam - áll kiemelt betűkkel az ombudsmani jelentésben -, hogy az I. Árpád ellen elrendelt nyomo­zás megszüntetése alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okozott, mert sérti a jogbiztonság követelményét és az ahhoz kap­csolódó tisztességes eljáráshoz va­lójogot. Azaz, az EVÜ tévedett, amikor az I. Árpád által megvalósított közokirat-hamisítás elkövetési időpontját, mint az elévülés kez­detének időpontját, 1996. novem­ber 27. és 29. napjaiban állapítot­ta meg. E tévedése miatt jogsza­bályt sért az, aki a nyomozás megszüntetéséről dönt. Arról van szó ugyanis, hogy az I. Árpád által elkövetett közokirat­hamisítások csak akkor fejeződtek tetőeljárást az Egri Városi Bíró­ság (EVB) 2001. szeptember 3- án megszüntette. A vádlott ha­lála ugyanis büntethetőséget ki­záró ok. Elvesztett polgári per Az EBT annak tudatában, hogy immár ombudsmani állásfoglalás­sal és vádirattal alátámasztottan is igazuk van, jogi képviselője révén keresettel fordult az Egri Városi Bí­rósághoz. Felperesként nyolc al­peres esetében a kifogásolt szerző­dések érvénytelenségének megál­lapítását kérte. Először a kereset­A vádindítvány Az Egri Városi Ügyészség a B. 23/2000. számú ügyben egyrendbeli, folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűn­tettével vádolta meg I. Árpádot, aki az 1996. november 8-i dátumozású adásvételi szerződések szerint mátraballai erdő- művelési ágú ingatlanokból különböző aranykorona-értékű terü­leteket vett meg fia képviseletében M. V.-től és R. S.-nétől, il­letve cserélt el F. J.-nével az 1996. október 23-i dátummal ké­szült önkéntes birtok-összevonási szerződés szerint. Az adás­vételek és a csere ténylegesen 1996. november 14-e után, a Hóra EBT megalakulását követően történtek, a szerződéseket is akkor készítették, hogy az EBT elővásárlási jogát ne gyako­rolhassa. A visszadátumozott szerződéseket I. Árpád 1996. no­vember 27-én és 29-én nyújtotta be az Egri Körzeti Földhivatal­hoz, amely a hamis tartalmú okiratok alapján a tulajdonjogot a vádlott, s fia nevére 1999 márciusában bejegyezte. be, amikor a földhivatal a hamis tartalmú okiratok alapján a tulaj­donjogát be is jegyezte. Ez 1999 márciusa volt. E bűntett ugyanis csak a hamis közokirat létrejötté­vel válik befejezetté, addig kísér­let. Az 1999 márciusában kezdő­dő elévülést szakította meg az EVÜ 2000. január 4-i határozata, amelyben I. Árpád ellen elrendel­te a nyomozást. így az általa meg­valósított közokirat-hamisítás bűntetteinek büntethetősége csak 2003 márciusában évülne el Dr. Gönczöl Katalin - mivel a nyomozást megszüntető határo­zat ez ügyben az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszássá­got eredményezett - kezdemé­nyezte a Heves megyei fő­ügyésznél, hogy az EVÜ nyomo­zást megszüntető határozatát hivatalból vizsgálja felül, és hozzon a jogszabálynak megfe­lelő határozatot. Az ombudsman 2001. február 5-i újabb levelében már arról érte­sítette Varga Istvánt, hogy az Egri Városi Ügyészség 2001. január 26- án folytatólagosan elkövetett köz­okirat-hamisítás bűntette miatt I. Árpád ellen vádiratot nyújtott be az Egri Városi Bírósághoz. A történetet azonban tovább bonyolította egy nem várt ese­mény. I. Árpádot meggyilkol­ták. így az ellene folytatott bün­levelet a bíróság idézés kibocsátá­sa nélkül 2001. május 30-i végzé­sében elutasította. Abban a bíró­ság szerint nem szerepelt sem az alperesek neve és lakóhelye, sem a pertárgy értéke, sem az ügyvédi meghatalmazás, sem pedig a költ­ségmentesség vagy illeték-feljegy­zési jog engedélyezésére irányuló kérelem, s nem esett szó az illeték lerovásáról sem. A hiánypótlást és a tárgyalást követően az EVB 2002. május 23- i elsőfokú ítéletében az EBT kere­setét elutasította. Az indokolás ki­tér arra, hogy a Polgári Törvény- könyv (Ptk.) szerint a tulajdonos­társ tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik sze­méllyel szemben elővásárlási, előbérleti, illetve elő-haszonbérle­ti jog illeti meg. Ám ez esetben ,,a becsatolt tulajdoni lapokból és ira­tokból az állapítható meg, hogy a felperesnek az általa támadott szerződésekkel átruházott ingatla­nokban tulajdoni hányada nem volt. így nem az erdőbirtokossági társulatot, csupán annak tagjait illette meg bizonyos időszakban elővásárlási jog meghatározott in­gatlanok tekintetében. (...) Ezért alappal nemhogy a szerződések érvénytelenségére, de még azok hatálytalanságára sem hivatkoz­hat. A felperesnek hiányzik a per­beli legitimációja”. Az EBT ezt megfellebbezte jog­szabály téves alkalmazására hi­vatkozva. A jogi képviselő állás­pontja szerint egyrészt ő a tárgya­láson nem tett olyan kijelentést, amit az ítélet neki tulajdonított, vagyis hogy nincs tudomása az EBT elővásárlási jogáról. Más­részt jogi szempontból sem fedi az indokolás a valóságot, mivel az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. éviXUX. tv. 30. § (2) bekez­dése értelmében „a tag tulajdoná­nak (tulajdoni hányadának) élők közötti jogügylettel történő átru­házása esetében e sorrendben elő­vásárlásijoga van a többi társula­ti tagnak, illetve a társulatnak. Közös tulajdon esetén a tulajdo­nostárs elővásárlási joga minden­ki másét megelőzi”. Az alperesek fellebbezési ellen- kérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték, mond­ván, hogy az elsőfokú bíróság is adásvételi szerződésnek minősí­tette a kifogásolt megállapodáso­kat, s az nem hozható kapcsolat­ba az 1996. augusztus 15-én meg­alakult erdőbirtokossággal. To­vábbá: I. Árpád a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében és jóhiszemű­en szerezte, így nincs mód az ere­deti állapot helyreállítására. Kérelem felülvizsgálatra A megyei bíróság jogerős ítélet­tel helybenhagyta a városi bíróság döntését. Mindezek után az EBT felperesként felülvizsgálati kére­lemmel fordult a Legfelsőbb Bíró­sághoz. A 2002. november 11-i irat arra hivatkozik, hogy az első­fokú bíróság ítéleti indoklásában több helyen iratellenes megállapí­tásokat tett, illetve az ítélet szem­ben áll a Ptk. és az erdőbir­tokossági társulatról szóló törvény rendelkezéseivel. Az EBT jogi kép­viselője szerint a városi bíróság irat- és jogszabály-ellenesen utalt indokolásában arra, hogy a felpe­res jogi képviselője is kijelentette: az EBT elővásárlási joggal nem rendelkezik. Ilyen kijelentést ő nem tett, hiszen az erdőbir­tokossági társulatról szóló tör­vény értelmében a társulatot a ta­got követően elővásárlási jog illeti meg. Az alperesek egymásnak el­lentmondó iratokat csatoltak be bizonyítékként. Az elsőrendű al­peres például először egy 1995. szeptember 14-i adásvételi szer­ződést mutatott be, majd egy 1995. október 8-án készült aján­dékozási szerződést. „Ha ezek va­lósak lennének, elsőrendű alperes nem lehetett volna az erdőbir­tokossági társulat tagja. Ő egyéb­ként 1997. február 7-én nyilatko­zatot tett arról, hogy már az árve­résen csalás történt, a licitáláson való részvételre kényszerítették. Emiatt az EVÜ nyomozást rendelt el folytatólagosan elkövetett köz­okirat-hamisítás bűntette miatt. Megszületett a vádirat is I. Árpád ellen. A bírósági eljárást a vádlott halála miatt szüntették meg. Két­ségtelen tény, hogy az alperesek által becsatolt szerződések közül valamelyik érvénytelen, s a té­nyekből levonható olyan következ­tetés is, hogy a szerződéseket utó­lag készítették el. ” Az EBT kéri, hogy a Legfelsőbb Bíróság — az első- és másodfokú bíróság határozatainak megvál­toztatásával - állapítsa meg az első- és másodrendű alperesek közötti szerződések semmisségét, azt, hogy az elsőrendű alperes az EBT tagja, így az EBT-nek az ő tulajdoni hányadára elővásárlási joga van. Kérte az alperesek költ­ségekben való elmarasztalását is. Másodsorban kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az Egri Városi Bíróság új eljá­rás lefolytatására történő kötele­zését. Jogos értetlenség és kifogások A mátraballai Horn EBT elnö­ke - társaival együtt - teljes jog­gal tartja érthetetlennek, hogy miért és hogyan tévedhettek hiva­talos helyeken ekkorát a jogértel­mezésben. Arra se talál ésszerű magyarázatot, hogy az EBT jogi képviselője vajon miért nem csa­tolta többszöri kérésükre sem az ombudsman jelentését a per­anyaghoz, holott az szerintük perdöntő bizonyíték. A Heves Megyei Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság elnökeinek címzett leve­lében még számos más kifogását is felsorolja, ám számára egyet­len dolog igazán fontos — mint már cikkünk elején idéztük —: ,,rni nem akarunk megsérteni senkit, mi csak a törvények adta jogainkat és az erdőben növekvő téli tüzelőnket védjük!”. Hogy mikor lesz vége az ügy­nek, azt találgatni sem érdemes. Egy biztos, az ombudsmani jelen­tésben is megállapított téves ügyészségi jogértelmezés alkot­mányos jogokkal kapcsolatos visszásságot idézett elő, sértve a jogbiztonság követelményét, az ahhoz kapcsolódó tisztességes el­járáshoz való jogot. A panaszos és EBT-beli társainak bizalmát a ha­zai jogrendben csakis egy körülte­kintő, minden körülményt figye­lembe vevő felülvizsgálat állíthat­ja vissza. SZALAY ZOLTÁN Az Igaz Magyarok Szövetsége A kiskundorozsmai vasútállomáson 1957. január 28-án két, vonatról le­szálló izgatott fiatalemberre lett figyelmes a rendőrjárőr. A fiatalokat igazoltatták, akik rövid faggatózás után elárulták, hogy határátlépési szándékkal érkeztek. Jugoszlávián át szerettek volna Nyugatra jutni. A járőr a szegedi kapitányságra kísér­te őket, ahol az előállítást rutinkihall­gatás követte, amely akkor vett ko­moly fordulatot, amikor az egyik elő­állított fiatal, egy egri, másodikos do­bós diák személyes holmija között egy titkosírással készült levelet találtak a nyomozók. Rövidesen azt is sikerült kideríteniük, hogy a levél az Igaz Ma­gyarok Szövetsége által használt tit­kosírással íródott, s a levél gazdája tagja e szövetségnek. A kihallgatók a nagy fogás reményében őrizetbe vet­ték az előállított fiatalembert, és átad­ták a lakóhely szerinti illetékes rend­őrkapitányságnak. A Heves Megyei Rendőrkapitány­ság politikai nyomozó alosztálya nagy reményekkel kezdett a szerve­zet felgöngyölítéséhez, reményeik­ben azonban rövidesen csalódniuk kellett. Mindössze négy további letar­tóztatást tudtak foganatosítani, s a le­vél tartalma sem valamilyen országos méretű összeesküvéssel volt kapcso­latos, hanem két tizenéves fiatalem­ber között támadt lovagias ügyről szólt, amely egy ifjú hölgy iránti von­zalom kapcsán keletkezett, vagyis a diákromantika kategóriájába tarto­zott. A további négy letartóztatott szintén tizenéves diák volt. Két gim­nazista — mindketten a Dobó István Gimnázium tanulói —, illetve az egyik csak volt, mert szülei az előző tanév­ben a budapesti István Gimnáziumba íratták át, egy nyomdász ipari tanuló fiú és egy fodrász ipari tanuló lány. A két utóbbi nem is volt tagja az Igaz Magyarok Szövetségének. Bár az ügyész vádiratában meg­próbálta az Igaz Magyarok Szövetsé­gét „különféle nacionalista és hazafi­as, az ország demokratizálásáért fo­lyó népi mozgalom álarcába bújta­tott fedőszervnek, a népi demokrá­cia belső és külső ellenségei által a népi demokratikus rend megdönté­sére irányuló szervezkedésnek és lá­zadásnak” feltüntetni, a bíróság a háromtagú szervezetet ítéletében a diákromantika szüleményének te­kintette. Miért kapott akkor az öt le­tartóztatott fiatal 10, 7 és 5 hónapi felfüggesztett börtönbüntetést, illet­ve javítóintézeti elhelyezést, ha a bí­róság szerint „az eljárás során felme­rült bizonyítékok alapján meg kell állapítani, nincs semmiféle bizonyí­ték arra, hogy a vádlottak a Magyar Népköztársaság demokratikus ál­lamrendje ellen, annak megdöntésé­re szervezkedtek volna”? A vád izgatás volt. A baráti társa­ság, amelynek több tagját a színját­szás iránti lelkesedés és szeretet fűz­te egymáshoz, a maga szerény esz­közeivel tiltakozott a szovjet meg­szállás ellen. Az elnyomás elleni til­takozásra egyébként nem utolsósor­ban azok a szovjet fiatalok forradal­mi harcait ábrázoló szovjet filmek lelkesítették őket, amelyeket az ötve­nes évek elején mutattak be Magyar- országon. November 4-e után írógépet szerez­tek, és röplapokat készítettek, amelye­ket azután éjszaka Eger utcáin ra­gasztottak a házfalakra. A röplapok szövege a következő volt:,,Kádár úgy táncol, ahogy az oroszok fütyülnek", ,,Ne engedjétek, hogy az oroszok gyil­koljanak”, ,,Le Kádárral, Nagy Imrét vissza a kormányba!” ,,Az oroszok menjenek haza!", ,,Ne higgyetek az oroszoknak!”, ,,Éljen a Nagy Imre- kormány!”. December 6-án egy csizmát ábrá­zoló plakátot készítettek, a csizmából pedig a szovjet katonai parancsnok­ság ajándéka lógott ki, a kijárási tila­lom. Készült plakát a Kossuth Rádió­ról is, amelyet egy hatalmas kacsával aposztrofáltak. A perbe fogottak közül többen részt vettek december 11-én az egri nyomdában a sztrájkra felszólító röplapok készítésében, és a híressé vált „A szabadság úgy szép, ha vérrel öntözzük" feliratú röpcédula készíté­sében is. Ez volt az Igaz Magyarok Szövetsé­gének és néhány barátjuknak a bűne. A hatalommal való szembeszegülés pedig még gyerekek esetében sem maradhatott büntetlen. KOZÁRI JÓZSEF A Szovjet Csapatok Városi Katonai Parancsnokságának Hl. sz. parancsa! Eger, 1956. november 14-én. Az utóbbi napokban az ostromállapot megszüntetése után Egerben a hortista ellenforradalmárok és azok követői kezdték terjeszteni az ellenforradalmi röpcédulákat, és ellenforradalmi propagandát a városban és környékén, amelyek a magyar népi­demokratikus rendszer ellen irányultak és az igazi magyar es szovjet nép barátsága ellen. A szovjet katonák, akik a nép érdekében és Magyarország függetlenségéért őrségben állanak, védik a2 ellenforradalmároktól a gyárakat, üzemeket, tanintéze­teket, házakat, emlékműveket és más épületeket és hivatalokat, nem engedhetik meg, hogy egyes ellenforradalmi provokátorok károkat okozzanak a magyaroknak. ELRENDELEM; 1. Azokat a személyeket, akik terjeszteni fogják az ellen- forradalmi röpcédulákat, vagy ilyen híreket terjesztenek, vagy provokálják és üldözik a becsületes magyar embereket, haladék­talanul le lesznek tartóztatva es a hadiállapot törvényei szerint meg lesznek büntetve. 2. Ha nem szűnnek meg a provokációs cselekedetek a városban és környékén, amelyek aláássák Magyarország népi demokratikus rendszerét és annak vívmányait, kénytelen leszek újra elrendelni az ostromállapotot a városban és környékén. 3. Felszólítok minden becsületes egri polgárt, ne hallgas­satok az ellenforradalmi és hortista banditák provokációjára, leplezzétek le őket, mindenféleképen biztosítsátok a személyi biztonságot, nagyszerű népetek békés életet. & Szovjet hadsereg városi parancsnoksága, Eger. A szovjet katonai parancsnokság parancsa és a diákok „bűne" között óriási a kontraszt

Next

/
Thumbnails
Contents