Heves Megyei Hírlap, 2002. december (13. évfolyam, 280-305. szám)

2002-12-27 / 302. szám

G Y Ö N G Y Ö S K Ö R Z ETE 9. OLDAL jm 2002. December 27., péntek E S Ne csak a csomagot, magadat is add! A Magyar Máltai Szeretetszolgálat gyöngyösi csoportja több, mint egy évtizedes fennállása alatt számtalanszor bizonyította már segítő szándékát, évek óta hagyo­mány a szervezetnél, hogy vendé­gül látják, megajándékozzák a szo­ciálisan rászorulókat, az elesette­ket, a gyámolítást igénylőket. Idén két alkalommal is szerveztek ün­nepséget, mindkettőt a Ferences rendházban. Elsőként a nagycsalá­dosokat várták a műsoros estre. A meghitt közös ünneplésről az Almásy Pál Mezőgazdasági Szak­képző Intézet növendékei gondos­kodtak, akik igen színvonalas, megindító irodalmi és zenés ösz- szeállítással kedveskedtek a meg­jelent mintegy 25 népes családnak. Mint dr.' Wiltnemé Molnár Erzsé­bet, a gyöngyösi máltai csoport ve­zetője elmondta: lehetőségeik sze­rint igyekeznek teljessé tenni az ünnepet, ám arra nincs módjuk, hogy minden érintettet meghívja­nak. Ezért már évek óta azt a gya­korlatot követik, hogy egy-egy vá­rosrész lakóit invitálják az ünnep­A gyöngyösi általános iskolák kórusai a Kolping Házban adtak ünnepi hangversenyt Hován Ágoston rendházfőnök arra emlékeztette az egybegyűlte­ket, hogy a karácsony „önmagunk adásának ünnepe", hiszen a Meg­váltó példája is ezt hirdeti: Isten Gulyás, „Magda módra". Egy bölcs mondás szerint, aki enned ad, az szeret téged FOTÓ: BÁROK ANDRÁS ségre. A nagycsaládosok a műsor és a vendéglátás mellett egy-egy tartós élelmiszerekből összeállított csomagot, valamint egy német ala­pítvány segítségével egyéb megle­petés-ajándékokat vihettek haza. Hasonló „felkészüléssel” vár­ták másnap a hajléktalanokat, va­lamint a családok átmeneti ottho­nának lakóit és a nehéz sorban, szegénységben élőket. Őket szin­tén az almásys diákok köszöntöt­ték. A Máltai Szeretetszolgálat meleg vacsorával várta a meghí­vottakat, s természetesen ezúttal sem maradhattak el az élelmiszer­csomagok. mindannyiunkat megajándékozta önmagával. S bár mire e sorok meg­jelennek, már túl vagyunk az ünne­pen, az ajándékozáson, talán még­sem hiábavaló felidézni a ferences atya mondatát: ne csak a csomagot add, hanem önmagadat...! E gon­dolat aligha „csak” karácsonykor időszerű, sokkal inkább követendő a hétköznapokon is. Vendégek és vendéglátók Az Értelmi Fogyatékosok Napkö­zi Otthonának lakói igen mozgal­mas napokat élhettek át, hiszen több rendezvénynek is vendégei, illetve házigazdái voltak. A gondo­zottak szüleik körében készülőd­tek az ünnepi alkalmakra, így pél­dául a Károly Róbert Kereskedelmi Szakközépiskola programjára. Az oktatási intézmény már hosszabb ideje támogatja az otthont, a tartós és tartalmas kapcsolat jegyében idén meghívták magukhoz az ÉNO lakóit.. Akik szívesen tettek eleget az invitálásnak, s nem is ér­keztek üres kézzel: maguk készí­tette ajándékokat, s egy igazán ba­rátságos betlehemes műsort vittek meglepetésként. Amit a vendéglá­tók természetesen viszonoztak, meleg szeretettel éppúgy, mint fi­nom falatokkal és a fa alá való ajándékokkal. A Vöröskereszt Gyöngyösi Terü­leti Szervezete szintén megajándé­kozta - ugyancsak nem első alka­lommal - az otthon gondozottait, akik ezúttal házigazdaként kö­szönhették meg a figyelmet és a törődést, ami egyébként nem csak az ünnepen, de az év egyéb időszakaiban is kijut nekik a vö­röskeresztes szervezettől. Komfort és törődés A Biztonság és Komfort Kht. mátrafüredi idősek otthonában „összekötötték” a karácsonyt a Mikulással. A tavaly megnyitott, emelt szintű szolgáltatást nyújtó otthon lakói családias ünnepségre gyűltek össze, ahol az ajándéko­zás mellett a meghitt beszélgetés­re éppúgy alkalom nyílott, mint a közös önfeledt szórakozásra. A szépkorúak közös ünnepét már hagyományosnak tekinthetjük, hiszen tavaly is rendeztek hason­ló programot. Igaz, idén már né­pesebb közösség ünnepelt a szé­Jövőre, ugyanitt ~T7edves Olvasók! Talán már megszokták, reméljük, meg is ked- rC vélték, hogy ezen az oldalon kéthetente találkozhatnak JL \„Gyöngyös és körzete” összeállításunkkal. Reméljük, az új esztendőben is szívesen és sokan olvassák majd a városról és kör­nyékéről itt megjelenő írásainkat. Mint ahogy természetesen a hét összes többi napján is örömmel vesszük a figyelmüket, érdeklődésü­ket éppúgy, mint ötleteiket, javaslataikat és észrevételeiket. Szoká­sunktól eltérően ezúttal nem afféle év végi összegzést kínálunk Önöknek, inkább csak az épp, hogy eltelt ünnepre, illetve az azt megelőző napokra pillantunk vissza. Hiszen nagyon sok karácso­nyi esemény történt a Mátraalján, ezen belül Gyöngyösön, amelyek mindegyikéről a másnapi újságban lehetetlen lett volna beszámol­ni. Úgy gondoljuk, összeállításunkkal sikerül egy kicsit „visszalop­ni" az ünnepvárás hangulatát, abban a reményben, hogy mindez talán hozzásegíthet, hogy az elkövetkezendő napokban, hetekben, hónapokban is igyekezzünk odafigyelni egymásra, szeretteinkre, is­merőseinkre és ismeretlen honfitársainkra egyaránt. Mert bár el­múlt karácsony, még a fenyő (és a bejgli) illata lengi be ezeket a na­pokat. Azt kívánjuk Önöknek és magunknak egyaránt, hogy ez a hangulat tartson ki egészen jövő ilyenkorig. Többen a reményben kíván további kellemes, pihenéssel töltött napokat, a következő időkre pedig erőt és türelmet, békessé- í -igét és megértést az oldal szerkesztője: ______ S UHA PETER FOTO: SUHA PETER pen feldíszített ebédlőben és tár­salgóban, hiszen az eltelt időben mind többen választották lakó­helyüknek a gyönyörű környezet­ben fekvő, egykori szállodából ki­alakított füredi otthont. Muzsika és szeretet A Kolping Házban a város is­koláinak gyermekkarai köszön­tötték közös hangversennyel az ünnepet és persze a népes hall­gatóságot. Holló Vilmos, az intéz­mény vezetője úgy fogalmazott: a legszebb és legértékesebb aján­dék, amit a gyerekek hoztak, hi­szen a zenei élvezeten túl a hang­verseny megmutatja azt a gon­dos törődést, adni akarást és - tudást, ami a koncertre készülve áthatotta az együtteseket. A programban az Egressy Béni Ál­talános Iskola nagykórusa, az Arany János Általános Iskola nö­vendékei, a Felsővárosi Általános Iskola énekesei, valamint a több intézmény tanulóiból álló Gyön­gyösi Gyermekkar lépett színpad­ra. A műsorban közreműködtek a Pátzay János Zeneiskola nö­vendékei és tanárai is. Ünnepi gulyás Dr. Magda Sándor, a térség or­szággyűlési képviselője tevőlege­sen is kivette részét az ünnepi adományozásból. A hajléktala­nok számára két alkalommal is ebédosztást rendezett, szenteste napján, illetve az azt megelőző szombaton. Talán a tavaszt, s az akkori eseményeket idézendő „Gyöngyösi gulyás, Magda mód­ra” volt a menü. A honatya nem csak a város elesettjeire gondolt, hiszen a Felső-Mátrában lévő tele­pülésekre is ellátogattak az ebéd­osztók, ahol szintén a rászoruló­kat keresték fel. A képviselő saját költségén vállalt segítő akciójához a Detki Keksz Kft. is hozzájárult, támogatóként. Tea, bor, sütemény A Mátra Lions Club szintén jó­tékony illetve karitatív programo­kat szervezett. Egyebek között a Fő téren felállított faházban meleg teát, forralt bort és süteményt kí­náltak a rászorulóknak. A csoport által támogatott Vakok és Gyengénlátók Gyöngyösi Szerve­zetének tagjait pedig egy ünnepi műsorral ajándékozták meg. A Mátra Honvéd Kaszinóban meg­tartott rendezvényen a patronált egyesülethez tartozókat vendégül is látták, s ajándékutalványokkal is igyekeztek hozzájárulni a szebb ünnepükhöz. A Máltai Szeretetszolgálat a Ferences rendházban ünnepelt a rászorulókkal. A műsort az Almásy Pál Mezőgazdasági Szakképző Iskola növendékei adták. ■ Az imádság meghallgattatott. Dr. Csépány László jó pásztora a markazi híveknek FOTÓ: BÁROK ANDRÁS Jobb híveket nem is kívánhatnék” MÁRKÁZ Olyan vagyok, amilyen vagyok. Imádkozza­tok, hogy olyan pap legyek, amilyennek sze­retnétek. Én pedig azért imádkozom, hogy a híveim olyanok legyenek, amilyennek a leg­főbb pásztor, Jézus szeretné látni, tudni az ő markazi „juhocskáit” - ezekkel a szavakkal köszöntötte híveit dr. Csépány László címze­tes apát-plébános kilenc évvel ezelőtt, amikor a település papjává kinevezték. A plébános ígéretéhez híven látta el fel­adatát a csaknem egy évtized alatt. Becsüle­tes és áldozatos munkáját a község lakói va­lamint az egyházközség hálaadó szentmisé­vel köszönték meg, dr. Csépány László het- venötödik születésnapján.- Egy ötgyermekes földműves családban nevelkedtem. Szüleim - akik szintén mélyen vallásosak voltak - nagy áldozatok árán tud­tak csak iskoláztatni. Kisgyermek korom óta tanítónak készültem, végül a soproni hadap­ródiskola növendékeként fejeztem be kö­zépiskolai tanulmányaimat - mondta a plé­bános. Bár az apát úr nem lett a hadsereg tagja, mégis katona lett, mint fogalmaz: Krisztus katonája. Annak ellenére, hogy édesanyja sírva könyörgött, ne tegye.- A szomszédok, ismerősök azzal vigasz­talták édesanyámat, hogy két hét múlva úgy­is visszajövök. Azóta sok két hét telt el, és én, hála az engem is kiválasztó Istennek, ma is pap vagyok. Az érettségi után olvastam az Isten atlétái című könyvet, melynek gondo­latai azonnal magukkal ragadtak. Ez volt az a meghatározó élményem amikor elhatároz­tam, hogy én is beállók Isten atlétái közé, és pap leszek. Mint mindannyiunkat, akik ezt a hivatást választottuk, engem is egy belső hang, egy késztetés indított el ezen az úton. Fiatal felnőttként már tudatosan készült a pappá válásra, így először Egerben, majd a fővárosi Pázmány Péter Egyetem Hittudomá­nyi Karán tanult, és itt szerzett doktorátusi címet a szentírás tudományából. Doktori ér­tekezését Szent Pál imaélete címmel írta. Ez azért fontos, mert a későbbiekben az imád­ság áll minden írásának középpontjában. Dr. Csépány László a papi és a Főszentszé- ki bírói teendők mellett a kezdetektől fogva publikálta műveit. Az ő nevéhez fűződik az új Temetőkönyv, vagy a betegek imafüzete, amely tizennégy kiadást élt meg, valamint Az újjászentelés szentsége, ami a keresztel- kedés legfontosabb gondolatait tartalmazza. Társszerzője volt az új Szentségimádásnak, fő művének pedig a Párbeszéd Istennel című munkáját tekinti. Rövidebb eszmefuttatása­ival, mintegy hetven novellájával az olvasó- közönség találkozhatott az Uj ember és a Ke­resztény élet című folyóiratokban is. Korábbi állomáshelyeire - Újfehértóra, Kunszentmártonra, Jászárokszállásra, Sajógalgócra, Áriára - is szeretettel emlék­szik vissza, Márkáz mégis különleges hely a plébános számára.- Ebben a mátraaljai faluban ünnepel­tem pappá szentelésem ötvenedik évforduló­ját, az aranymisémet is. Köszönettel tarto­zom mindenkinek, aki munkám során segí­tett engem. A hívek áldozatkészségének kö­szönhető a toronyórák és a harangok villa­mosítása, az új templomtető, valamint az öreg orgona újjávarázsolása. A helybéliek megszépítették papi életem alkonyát. Jobb híveket nem kívánhatok egyetlen paptestvé­remnek sem. Remélem, hogy betegségeim és öregségem ellenére továbbra is jó és mun­kabíró pásztoruk lehetek. JUHÁSZ MARIANNA

Next

/
Thumbnails
Contents