Heves Megyei Hírlap, 2002. december (13. évfolyam, 280-305. szám)
2002-12-21 / 297. szám
2002. December 21., szombat hírlap magazin 11. OLDAL Rémálom a valóság az Álomparton? Avagy a közbiztonság gyakorlati problémái egy üdülőterületen Rémálomnak is beillő kaland részese volt még a nyáron az az egri polgár, aki háromévi kemény munka és sok- sok pénz befektetése után felépítette üdülőjét a Tisza-tavi Álomparton, Sarudon. Ezután fogalmazta meg levelét, melynek másolatait a község polgármestere mellett elküldte a térség országgyűlési képviselőjének, a megyei közgyűlés elnökének és lapunknak is. A panaszos (nevét biztonsági okból mellőzzük) tájékoztatást, segítségnyújtást és mielőbbi intézkedést kért. Levele - igen kritikus hangvétele ellenére — a jobbítás szándékával íródott. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az augusztus 28-án dátumozott és postára adott dokumentumban leírtakra adandó válaszokkal megelégedett az önkormányzati választásokat követően is. Nem az volt a célja, hogy bármiképpen is befolyásolja a szavazást. A voksolás október 20-án véget ért. Panaszosunk észrevételeire viszont eddig a megyei közgyűlés elnöke és - lapunk révén - a rendőrség reagált. Kutatás seprűnyéllel Az előzmények. Levélírónk 1999 nyarán kapott engedélyt üdülője felépítésére Sarudon. Azért is választotta a Tisza-tó melletti települést, mert a mintegy 22 kilométeres parti területet egy többnyelvű kiadvány rendkívül csábítóan Álompartnak minősíti. Meg is lepődött, amikor — építkezése vége felé - egy ismerőse „nagy hülyeségnek” nevezte, hogy Sarudon alakítja tó üdülőjét. Az illető szerint Dinnyéshátra kellett volna mennie, hiszen ott minden sokkal szebb, jobb és szervezettebb. Nos, a sarudi üdülőterület rossz híre panaszosunk szerint beigazolódott. Háromévi megfeszített munkával és rengeteg pénzáldozattal az idén nyáron sikerült odáig eljutnia, hogy szabadsága egy részét a Tisza-tó partján tölthesse családjával. ,,...mérhetetlen boldogsággal töltött el, hogy 58 éves koromban életemben először a saját nyaralómban üdülhetünk. Talán ennyire felszabadultan, gondtalanul még soha sem üdültünk. Sajnos, örömünk nem tarthatott sokáig" - olvasható a levélben. Az augusztus 2-án történtek igencsak ijesztőek voltak. A férfi hétvégi házában arra ébredt, hogy besurranó tolvaj járt náluk éjjel. Ellopta a diplomatatáskáját, benne pénzzel, igazolványokkal, személyes és vállalati iratokkal, tárgyakkal. A bezárt kapun átmászva jutott be, s a meleg nyári időben félig nyitva hagyott teraszajtón át a nappaliból ragadta el a zsákmányát. Úgy, hogy ugyanabban a helyiségben aludt a házigazda! Elképzelni is rossz, mi történik, ha a tulajdonos felébred a tolvaj motoszkálására... Meg is sebesíthette vagy ölhette volna őt! A levélíró szomorúan jegyzi meg levelében: „Az anyagi kárnál is jóval nagyobb az a lelki megrázkódtatás, hogy egy egész élet munkájának eredményeként érzett örömünktől, boldogságunktól fosztott meg a tolvaj egy másodperc tört része alatt. ”. Úgy véli, a történtekért a rendőrség és közvetve a polgármester a felelős. Azért például, mert szerinte Sarudon a közbiztonság az utóbbi egy-másfél évben jelentősen romlott. Egy különös esetet is leír: két nappal a vele történtek előtt figyeltek fel a nejével arra, hogy két lány seprű- nyéllel a kezében járkál az árokszélen, s keresgél. Kiderült, hogy előző éjjel az üdülőjükből elloptak egy fekete táskát pénzzel, iratokkal, mobiltelefonnal. Ezek egy részét már megtalálták az árokparton eldobva, s további tárgyak mán kutattak. A Fürdő utcai üdülőben laktak, s külföldiek voltak, hiszen csak németül beszéltek. A kárvallott egri akkor még nem gondolta, hogy hamarosan ők is hasonló „mutatványra” kényszerülnek. Amíg feljelentést tett a rendőrőrsön, addig a felesége ment kutatókörútra. Rá is bukkant az egyik utcán elhajított diplomatatáskára. „...nagyon felháborító, hogy egyes sarudi cigányok egyetlen szórakozása vagy jövedelemszerzési lehetősége, hogy bátran és büntetlenül végigfosztogmhat- ják az üdülők tulajdonosait" - írja a panaszos, aki felveti: nem érti, miért szűnt meg Sarudon a rendőrőrs, s miért asszisztál mindehhez a polgármester?! További bosszúságok A panaszos további hiányosságokra is kitér: „...a telek árában benne volt az út- és közműépítés teljes költsége. Az út fogalma mmematikailag, nyelvtanilag, közgazdaságilag sem azonos az egyszer ledózerolt földút fogalmával. De legalább az meglenne! Az egész üdülőtelepen összességében siralmas az utak állapota. (...) Félméteres mélységű kátyúk olyan sűrűn követik egymást, hogy azokm már kikerülni sem lehet. Személygépkocsival a behajtás magában hordja a tengelytörés veszélyét, eső esetén pedig a behajtás lehetetlen. ”. Az utakat övező dülöngélő vülanyosz- lopok és telefonpóznák is azt sugallják szerinte, hogy ennek a területnek nincs igazából gazdája. Kifogásolja, hogy a még beépítetlen telkek elhanyagoltak, a fű, a gaz irtását senki sem írja elő, s nem végzi el senki. Felelőtlen emberek időnként felgyújtják a száraz füvet, s veszélyeztetik a szomszédos épületeket. Nem véletlen, hogy egyre kevesebben építkeznek a faluban, s nagyon sokan el szeretnék adni a telküket vagy üdülőjüket. Rendőrőrs van, akciók lesznek- A levélíró észrevételével szemben le kell szögeznem - válaszolja a Hírlap megkeresésére Kakuk György r. alezredes, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság (HRFK) sajtó- és kommunikációs osztályának a vezetője -, hogy Sarudon igenis van és működik rendőrőrs! A továbbiakban adatokat sorol: idén ősz közepéig a Füzesabonyi Rendőrkapitányság területén 9 bűnügyi és 30 közrendvédelmi-közlekedési akciót tartottak. Azok mindig érintették Sarudot és közvetlen környékét is. Májustól szeptember közepéig 24, az ott lakók biztonságérzetét befolyásoló bűntény következett be a községben. A szabad strandon 9 rongálási esetet jelentettek, nyolcszor hétvégi házakba történt betörés miatt kellett nyomozni. Még két lopás, négy garázdaság és egy súlyos testi sértéses ügy adott munkát a bűnüldözőknek. Külföldi sérelmére egy bűncselekményt követtek el.- A helyi rendőrőrs megerősítésére hatszor vezényelték a térségbe a HRFK bevetési alosztályát, s különböző szabálysértésekért 20 embert jelentettek fel, további 14 helyszíni bírságot fizetett. A bűntények felderítése, megelőzése érdekében a füzesabonyi kapitányság továbbra is célirányos és átfogó akciókat szervez. Kérjük a lakosságot, hogy észrevételeikkel, jelzéseikkel támogassák a munkánkat — zárja reagálását Kakuk György. Másoknak jár a címzés A levél kapcsán megkerestük Sarud polgármesterét, Kiss Istvám is. Az októberben újraválasztott vezető szerim számos dobg- ban valójában nem az önkormányzat, s nem is ő kellene, hogy legyen a panasz címzettje. Lehetőségeikhez mérten igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a település vonzó legyen a turisták, az üdülni vágyók számára.- Ami a közbiztonságot illeti - magyarázza -, ősszel helyreállt az eredeti állapot, ismét rendszeres a járőrözés a faluban. Tény, hogy sokáig be volt zárva a rendőrőrs, mivel az épület — főleg belül — felújításra szorult. Ehhez az önkormányzat is hozzájárult közmunkások, kisiparosok biztosításával, a vízvezeték javításával. A munka nemrég fejeződött be. így most már ismét a megszokott rend szerint végezheti munkáját az őrs. A csábító álomparti ajánlat... A polgármester hozzáfűzi: jól látják a mielőbbi megoldásra váró gondokat, ám ismerik a saját lehetőségeiket is. Ezek pedig - lévén önhibáján kívül hátrányos helyzetű község Sarud - igen szűkösek. Kiss István úgy véli, sok tekintetben - például a tódőlőfélben lévő póznák esetében - a panasz címzettjei a telefont üzemeltető, illetve az áramszolgáltató cég. Nekik feladatuk intézkedni. — A jövő évi üdülési szezon előkészítése már javában tart — említi meg a falu első embere —, közösen Tiszanánával, Péllyel, Poroszlóval, Kiskörével és Újlőrincfalvával. Sokat lendíthet a dolgokon a nemrég megalakult Tisza-tavi Regionális Idegenforgalmi Bizottság. Sarudon bíznak benne, hogy a támogatásokból a Tisza-tó jobb oldali partjára is jut majd, ellentétben az előző évek gyakorlatával. Jövőre is megrendezik a hagyományos Péter-Pál-napi aratóünnepet, júliusban a testvértelepülések találkozóját. Augusztus 20-án már harmadszor a motorcsónak-gyorsulási versenyre kerül sor. Mindemellett a Tisza-tó parti területeket bérbe vevő szakemberek is számos újdonsággal kívánnak szolgálni. A legutolsó fejlemény. December második hetében(!) panaszosunk megkapta a Füzesabonyi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője által aláírt határozatot. Abban tudatják, hogy négy gyermekkorú sarudi fiú gyanúsítható alaposan 11 rendbeli kisebb értékre elkövetett lopás vétségének elkövetésével. Köztük a panaszosunknál történt besurranásos tolvaj- lással is. A Büntetőeljárási Törvény megfelelő rendelkezése értelmében azonban — olvasható a dokumentumban — a gyermekkor büntethetőséget kizáró ok, ezért velük szemben az eljárást megszüntetik. SZALAY ZOLTÁN Nem kielégítő válaszok Panaszosunk szerint a levelében felvetettekre kapott válaszok számára nem megnyugtatóak. A községi utak állapotának javításának mikéntjéről, várható időpontjáról például nem esett szó. Különösen nem kielégítő a rendőrség reagálása. A főkapitánysági nyilatkozatban nincsenek a korábbi évekből való bűnözéssel ösz- szefüggő adatok. Szerinte azért, mert az összehasonlításból azonnal szembeötlő lenne a bűnügyi mutatók romlása. Sarudi építkezése kezdetén még bátran szabadon hagyhatta telkén az értékeit, semmi nem tűnt el. Igaz - vélekedik -, az akkori örsparancsnok irányításával rendszeres volt a járőrözés. Ám amióta nyugdíjba „került”, megnövekedtek a gondok: kisebb létszám, nyári szabadságok idején munkaszervezési nehézségek, az őrs átmeneti lelakatolása (amiről a polgár- mester is szólt). így fordulhatott elő, hogy mindezt érzékelve a kisebbségből, akadtak, akik kihasználták az alkalmat. Azt sem nagyon érti a panaszos, hogy miért tartott a nyomozás ilyen sokáig. Az pedig felháborítja, hogy a 11 sértettnek azonos tartalommal kiküldött rendőrségi megszüntető határozat nem jelöli meg, a négy gyanúsított közül valójában melyikük is osont be augusztus 2-án az ő házába, s lopta el a táskáját az értékekkel együtt, így még módot se adnak arra, hogy kárigényét esetleg a szülőkkel szemben érvényesítse. Ráadásul a pénzzé nem tehető személyes holmi felkutatásáról sincs szó az iratban. „Lelki szemeim előtt látom, amikor ezt a határozatot a négy bűnelkövető gyermek szülei elolvassák, s örömmel dicsérik meg gyermekeiket, hogy milyen ügyesek voltak. Ezen felbuzdulva legközelebb is lopni küldik őket. (...) De az is nagyon visszatetsző, hogy a rendőrség csak hangzatos jelszavakat használ (szolgálunk és védünk), rengeteget beszél a bűnmegelőzés jelentőségéről, de egy adott ügyben csak arra törekszik, hogyan zárhatja le jogszabályokra való hivatkozással minél kevesebb utánajárással a felmerült problémákat... " — írja az egri polgár a Füzesabonyi Várost Ügyészségnek címzett panaszában, amelyet a rendőrségi határozat ellen nyújtott be. Nem titkoltan azért, mert azt a fentebb lejegyzett okok miatt erkölcstelennek és igazságtalannak tartja. Csilla Vica Vica és Csilla nyolcadik osztályba jár. A két hatvani tinilány - barátnők és osztálytársak is - a közel múltban úgy határozott, beiratkozik a Lukóczki Gábor által vezetett Modell és Média Stúdió 60 néhány hete indított kurzusára, később pedig ha lehet, a szépségszakmában próbálnak szerencsét. Önbizalmuk, talán életkori sajátosságaikból is adódóan, határtalan. A tanfolyam elvégzéséhez otthonról is bátorítást kaptak. A lányok üdék, szépek, és némi ráhangolás után kellőképpen oldottak is. Szüleikkel érkeznek a beszélgetéssel egybekötött fotózásra; természetes és nyilvánvaló, hogy az „ősökben” a gyermekeik előmenetelének az egyen- getésére irányuló erőfeszítéseken túl ott van az egészséges féltés, ami kijár minden, az ismeretlent kipróbálni szándékozó bakfisnak. Még alckor is, ha - mint az anyukák állítják - megbíznak csemetéikben. Szabó Vica és Mérész Csilla modellek szeretnének lenni. Vonzza őket a pálya: a kifutó, a vakuk villogása, a mindezekkel járó népszerűség. Szinte egyszerre mondják: jó érzés lehet ismert embernek lenni, akiket mindenki szeret, és körbeveszi őket az autogramkérők gyűrűje. Számukra szimpatikus ez a világ, máskülönben bele sem vágtak volna. A szórakoztatás Csilla és Vica számára kézenfekvő életcélként fogalmazódik meg akkor is, ha a későbbiekben netán a kevésbé csillogó oldala jutna nekik: most, a pálya- választás küszöbén az egyikük cukrász és szakács, másikuk pedig felszolgáló szeretne jenni, mert - ahogy mondják - tisztában vannak vele, hogy modellként csak akkor biztosított a megélhetés, ha mindennap akad munka. Amúgy szeretik az életet, a bulizást, már amennyire a szüleik szabta korlátokon belül erre lehetőségük nyílik. A zene és a tánc nagyon „bejön” - jelenti tó Csilla. Hogy egyelőre azért nem veszik véresen komolyan ezt az egészet, jelzi az is, hogy még saját méreteiket sem jegyezték meg. Azt azonban már tudják, hogy a csúcsra nehéz lesz felkapaszkodni, ráadásul onnan nagyot is lehet zuhanni, ezért „beérnék” azzal is, ha országosan, vagy akár a lakóhelyükön ismertté válnának. Ám ha külföldi felkérést kapnának, nem mondanának nemet - teszik hozzá sietve. Kedvenc médiaszemélyiségeik? Vicának Marsi Anikó, Csillának pedig Erdélyi Mónika tetszik leginkább. Jól „meg vannak csinálva”, természetesek és okosak is, vélik a lányok. A tanfolyammal mindkét lány elindult a gyermekkora óta megálmodott úton. Hogy barátaik, társaik miként vélekednek erről, különösebben nem foglalkoztatja őket. Noha kapnak biztató szavakat is, a többség „cikizi” őket, ám szerintük ez csak féltékenységből adódik. Hogy csalódottá válnának-e, ha nem teljesülne a vágyuk...? Nem dőlne ö.ssze a világ, felelik szinte egyszerre, de a konkrét kérdésre azért határozott igen a válasz. ’______________rr
