Heves Megyei Hírlap, 2002. december (13. évfolyam, 280-305. szám)

2002-12-03 / 281. szám

I 10. OLDAL-------------__-------------­P F 2 3 2002. December 3., kedd HH! Lesz-e olimpia? A savanyú szőlő ízlelgetéséről... A választások óta teljesen elcsen­desült a sajtó, a rádió, a televízió­ban sem hallani már a politiku­soktól az olimpia rendezéséről. Vagyis csak kampányfogás volt az egész. Nagyon sok választót, illetve állampolgárt megdöbbentett a hír, hogy ohmpiát akarnak ren­dezni. Jómagam is megdöbben­tem: felelős politikusoknak ho­gyan lehet ilyen felelőtlen kije­lentést tenniük, sőt, hogy magas beosztásban lévő sportvezetők is támogatták a rendezést. Schmitt Pál volt a főhangadó, pedig ép­pen neki kellett volna leállítani az akkori kampánytagokat, mond­ván, hogy mennyibe fog ez kerül­ni az országnak. De miért is tette volna, hiszen cserébe Budapest főpolgármesterének jelölték. Per­sze, ő azóta is tagadja a történte­ket, azt meg egyenesen el is felej­tené, hogy olimpiát rendezzünk. Szerintem ilyen és hasonló dol­gokkal becsapni a választópolgá­rokat nagy hiba. Tőlünk fejlettebb, gazdagabb, sokkal nagyobb országok sem merik felvállalni az olimpia ren­dezését. Egyes politikusok gye­rekfejjel gondolkodnak. Nem be­szélve arról, hogy Orbán Viktor és csapata támadja a kormányt, miszerint ilyen bérekkel nem le­het az Unióba menni. Támogatni A közelmúltban jelent meg a He­ves Megyei Hírlapban A Plútó SE nem utánpótlás? címmel egy, a szülők által írt levél, amelyben a labdarúgás utánpótlás-nevelésé­hez biztosított önkormányzati tá­mogatás elveivel, mértékével kap­csolatban fogalmazzák meg kriti­kájukat. Az alábbiakban szeretnék - re­ményeim szerint - Önöknek is el­fogadható magyarázatot adni a kérdéseikre, felidézve a döntést megelőző eseményeket. Idén nyáron az egri labdarúgás komoly válságba került, amit az FC Eger és az Egri Futball Kft. kö­rüli bizonytalanság idézett elő. A kialakult helyzetben hat utánpót­láskorú csapat további sorsa is bi­zonytalanná vált. Ekkor kérték a csapatok edzői az önkormányzat segítségét, hogy az utánpótlás-ne­velés anyagi támogatásán keresz­tül segítse elő a minőségi labdarú­gás fennmaradását Egerben. Tárgyalások kezdődtek a pol­gármesteri hivatal és a labdarúgás szereplői között arról, hogy a sportág helyi bázisára épülő, jól szervezett utánpótlás-nevelési rendszer alakuljon ki. Ezeken a tárgyalásokon részt vettek a gyer­mek-labdarúgással foglalkozó egyesületek, így a Plútó SE képvi­selői is, akik elzárkóztak az együttműködéstől. Időközben kell a kis- és középvállalkozókat, a béreket közelíteni kell az uniós országok béreihez. Ezzel szerin­tem mindenki maximálisan egyetért. De talán Orbán Viktor is tudja, hogy ehhez pénz, pénz és nagyon sok pénz kell. Körülbelül 10-15 év kell még ahhoz, hogy az unióval azonos szinten legyünk. Ez idő alatt olimpiát rendezni??!! Az olimpiához szükséges pénz több százszorosa a béremelések­re fordított összegnek. Tudom, nem rossz ötlet az ohmpia rendezésének gondolatá­val foglalkozni, hiszen az ország jól járna, ha ezt egyszer sikerülne megvalósítani. De mindent a ma­ga idejében. Mondjuk, úgy 2020- ban. A legnagyobb baj, hogy a „Fidesz-urak” jobban belefolytak a sportéletbe, mint azt szabad lett volna. Szerintem sokszor ma­guk sem hiszik el, amit monda­nak, vagyis hogy 36 stadiont fel­újítanak. Miből? A 2008-ban ese­dékes európai labdarúgó-döntő megrendezése, uraim??? Ott, ahol nincs egy stadion, amely megfelel az előírásoknak???? Egy közmondás jut eszembe: „Sokat akar a szarka, de nem bír­ja a farka”. Csak olyan kampányt szabadna folytatni minden párt­nak, amit végre is lehet hajtani. Ország János Istenmezeje ugyanis körvonalazódott egy fel­nőtt NB ID.-as csapat létrehozása. Ebben a helyzetben a labdarúgás versenykiírása értelmében váa- mennyi utánpótláscsapatot a fel­nőttcsapatot működtető sport­egyesületbe kellett le(át)igazolni. Ez a koncepció azonban nem illett a Plútó SE elképzeléseibe. A kialakult helyzetre való tekin­tettel a közgyűlés júliusi ülésén úgy döntött, hogy 2002-ben 5 mü- lió forint támogatást biztosít arra, hogy a felnőttcsapat jogán kötele­zően indított utánpótláscsapatok versenyeztetését biztosítsa U7— U19 korosztályig. Az alsó három korosztályba való bekapcsolódás lehetőségét azonban a Plútó SE is elutasította, holott a Sportiskola ezen korosztályok versenyeztetési költségeinek átvállalásával csök­kenthétté volna a szülők terheit. Az önkormányzat eddig is elis­merte a Plútó SE eredményeit, és lehetőségéhez mérten támogatta az ott folyó munkát. A Sportiskola továbbra is nyi­tott minden olyan sportszervezet­tel való együttműködésre, amely a város labdarúgásának fejlődését szolgálja. Szeretném remélni, hogy vála­szom nemcsak elfogadható, de to­vábbgondolkodásra is késztető. Ondecs Ferenc Egri Városi Sportiskola igazgatója Még az országgyűlési választások előtt bejelentettem, hogy nem kívá­nok politikai szerepet vállalni. Ak­kor úgy indokoltam döntésemet, hogy a politika elvesztette a tisztes­ségét, és ezért nem kívánok benne részt venni. Nem tetszett, hogy el­sősorban pozíciókról, pénzről, ha­talomról szól, és nem elvekről, job­bító szándékról. A helyi választásokon sem akar­tam elindulni, semmilyen szerepre nem vágytam. Végül hosszas győz- ködés után, az utolsó pillanatban mégis elvállaltam, mondván, a he­lyi politikában talán mégsem ezek a szempontok lesznek a meghatá­rozóak. Tévedtem, lemondtam. A dolog ennyiben is maradhatna, ha nem próbálták volna meg döntése­met és személyemet hitelteleníteni. Mennyire nem motivált a pénz, mutatja, hogy szó nélkül hagytam ott az asztalon a bizottsági elnöki poszt mellett a havi 80 ezer forin­tot. Én a szakmámban sem szok­tam olyan munkát vállalni, amivel nem értek egyet, vagy nem látom az értelmét, így pl. nem vállalok bi­zonyos műtéteket, de tavaly ha­sonló indokok alapján mondtam vissza egy havi 50 ezres szerző­November 22-én, pénteken jóaka­róim rendre azt akarták megtudni, hogy olvastam-e a „Ki borította ki a piros tintát Egerben?” című, a Hírlapban megjelent cikket. Sze­reztem egy újságot, és mohón rá­vetettem magam az irományra. Mi­után a tiszteletre méltó szerző ne­vét megláttam, rögtön sejtettem, hogy mire számíthatok, az azon­ban mélyen elgondolkodtatott, hogy Weil Zoltán milyen megfon­tolásból írta a neve alá az „egri köz­gyűlés kulturális bizottságának tagja” titulust. Ez az írás ugyanis nem válik díszére sem az egri köz­gyűlésnek, sem a kulturális bizott­ságnak. Kíváncsi lennék, milyen az a kultúra, amelyet Weil Zoltán képvisel? Annál is inkább, mert az említett írásműnek legfeljebb vala­miféle szubkultúrához van köze. Attól függetlenül, hogy a cikk nem a jobboldalt, hanem a szerzőt minősíti, néhány megjegyzésem volna hozzá, tekintve, hogy az derül ki belőle, hogy magam is a medúza egyik feje vagyok, aki nem átallot- tam álnokul vicsorogva átverni tisz­telt Választóimat (akarom mondani, W. Z. szerint a „csőcseléket”). Elsőként akarom megjegyezni, hogy a legnagyobb ellenzék párt­nak nem egy, hanem három, de ha jól összeszámolom, négy képvise­lője jutott az önkormányzatba, te­kintve, hogy hárman is a Fidesz tagjai vagyunk, egy további képvi­selőtársunk pedig az MKDSZ-é. dést. Kérem tehát, hogy cselekede­teim indoklását hagyják meg ne­kem. Jobban örültem volna, ha el­vi-erkölcsi kifogásaimmal próbál­nak meg vitázni, indítékaim talál­gatása helyett. Pl. az MSZP Füzesabonyban megváltoztatta szövetségi politiká­ját, ezért mostantól a Munkáspártot tekinti első számú szövetségesének (összenő az, ami összetartozik). Eb­ben elvi okokból nem kívánok részt venni. Vagy: csak így tudtuk kiiktat­ni egyik komoly ellenfelünket, az árát pedig úgyis a város fizeti. Vagyis pusztán hatalomtechnikai alku köt­tetett. Ha nincs mögötte elvi tarta­lom, ezt sem tudom elfogadni. A Munkáspárt nem szélsőséges párt, ezért semmi elvi-erkölcsi aka­dálya nincs beemelésének a helyi hatalomba. Ezt erkölcsi alapon nem tudom elfogadni. Blahó úr azt bizonygatja, hogy a Munkáspárt legitim párt, törvénye­sen működik. így igaz, bár nem emlékszem, hogy az állampárt tag­jaként ugyanígy érvelt volna más pártok működése mellett. '56 valóban 46 éve történt, és jo­gilag akár el is évülhettek Kádár Já­nos tettei. Erkölcsileg azonban so­A tiszteletre méltó szerző ab­ban a kérdésben is meglepően nagyvonalú volt, hogy a jobbolda­li erők vereségét „megsem­misítőnek” minősítette. A pontos­ság kedvéért megemlíteném, hogy ez a megsemmisítő vereség 36%- os volt. Persze, ez a nagyvonalú­ság csakugyan nem meglepő, ha tekintetbe vesszük, hogy a kor­mányzó pártok a maguk 51%-ával úgy viselkednek, mintha „hülyére” nyerték volna magukat. Hogy sorrendben haladjunk to­vább, azt tanácsolom a T. Szerző­nek, hogy az idegen szavak hasz­nálatával óvatosabban bánjon. Ajánlok figyelmébe egy latin szó­tárt, ahol olvasható az „uszkve” szó jelentése és akkor megtudhat­ja, hogy az usque „tól-ig”-ot jelent, mert mi 2 - (usque) 3000 forint megtakarítást szántunk, kinek-ki- nek attól függően, hogy milyen szolgáltatásokat vesz igénybe, nem pedig „uszkve háromezret”. Az ugyanis értelmeden. Mi adunk az üyesmire is - mármint arra, hogy csak az beszél közülünk latinusul, aki tud latinusul —, bár készséggel elismerem, hogy az efféle apró- cseprő bogarakhoz már tényleg kell egy kis naftalin, amitől reklám- blődliken szocializálódott, kedvez- ménykártya-undorban szenvedő, fölöttébb korszerű, minden popu­lista demagógiától mentes Szer­zőnk joggal viszolyog. Mert őt nem így nevelték. Ő arra született, hogy ha! Természetesen lehet tiszteim politikusi nagyságát, csak nekem erről a „madarat tolláról...” népi bölcsessége jut az eszembe. A Munkáspárttal alapvetések­ben, ún. vagy-vagy kérdésekben nem értek egyet. Ugyanis vagy szo­cializmus, vagy piacgazdaság, vagy diktatúra (akár kádári is), vagy de­mokrácia. Akikkel ezekben az alapvetésekben egyetértésre lehet jutni, azokkal lehet vitatkozni azon, hogy a mostani közel sem tö­kéletes és igazságos rendszert ho­gyan lehetne jobbá, igazságosabbá, élhetőbbé tenni. A „bezzeg a Kádár-rendszerben” nosztalgikus felvetésére pedig csak azt tudom mondani: bár lenne le­hetőség komolyabb következmé­nyek nélkül újra felülni a Kádár-vi­cinálisra, mint egy nosztalgiavonat­ra. Lenne újra nagy kiábrándulás. Bár egy kubai vagy észak-koreai tartós kirándulást azért meg lehet­ne kockáztatni annak, aki szereti. Végül még egyszer kérem, hig­gyék el nekem, hogy lehet elvi-er­kölcsi alapon is döntést hozni. Dr. Puha Sándor a rendszerváltás meggyőződéses híve világpolgárként ossza a lapot, meg­mondja, hogy ki az igazi polgár, ki vagy mi minősül szélsőjobbnak, szélsőbalnak, nacionalistának, eta­tistának, fasisztának, deviánsnak. Nagy kár, hogy nem fogalmazott pontosabban, így nem láthatunk bele azokba a rejtelmekbe, melye­ket csak ő ismer. Ezért gyötör ben­nünket azóta is a bizonytalanság, mert nem tudjuk eldönteni, hogy W. Z. morális mércéje alapján már deviánsok vagyunk-e, vagy éppen határesetnek minősülünk, és még van rá remény, hogy megmenekül­jünk. Persze, csak ha betartjuk az ő útmutatásait. Istenem, gyönge agyunkkal fel sem tudjuk fogni, micsoda áldás, hogy a Sors megajándékozott bennünket W. Z.-vel. Ha ő nem lenne, keservesen kellene nélkü­löznünk egy megfellebbezhetet­len politológiai szaktekintély el­igazításait. Mi, a szerencsétlen csőcselék tagjai, nélküle azt sem tudnánk, mitévők legyünk a poli­tikai élet zűrzavarában, mert ki tudja itt, hogy merre van a jobb, és merre van a bal? És ki mutatná meg nekünk, hogy azok a bugyu­ta Orbán-imitátorok hová szórták a magot, amit le kell vizelni? Mert W. Z. iránymutatása nélkül az is biztos mellémenne, mint a választás. De hála neki, így már minden világos. Dr. Löffler Erzsébet (dm a szerk.-ben) Segítség a szemészetnek A Fenstherm Kft. tulajdonos­igazgatója, Nagy István úr évek óta támogatja a Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház-rendelőintézete szemé­szetét. Szakkönyvek, kézi mű­szerek, fényképező berendezés után ez évben nagy értékű fény­másoló berendezést kapott az osztály, ami az adminisztráció mellett a szakmai és tudomá­nyos munkát, továbbképzést szolgálja. Önzetlen segítségét az osztály munkatársai és a Heves megyei szembetegek nevében is köszönjük. Külön örömünkre szolgál, hogy a készülék a vakok világnapján kezdte meg műkö­dését. ■ Jubileumi jutalom A csányi Idősek Otthonában no­vember 11-én köszöntöttük az otthon dolgozóit a szociális munka napján. A lakók műsora az itt dolgozókat ünnepelte, hi­szen ők nem egy foglalkozást űznek, hanem egy hivatást vá­lasztottak. Ez több mint munka, nevezhetjük áldozatos munká­nak is. Nagy Józsefné 25 éves ál­dozatos munkájáért jubileumi jutalomban részesült. Juhász Árpád Szépkorúak napja Karácsondon került sor e ren­dezvényre. A műsorban fellép­tek a karácsondi Nefelejcs majorettcsoport, a Fityfiritty di­ákszínjátszók tagjai. Czövek Renáta és Bagosy Tamás latin­amerikai táncot adtak elő, majd a tarnaszentmiklósi ifjúsági klub tánccsoportja lépett szín­padra. Bemutatkozott a nagyfügedi Barátság nyugdíjas­klub is. A másik vendégcsoport az Ivádi Nyugdíjasklub énekka­ra volt. A házigazdák részéről a Vadvirág nyugdíjasklub kultúr- csoportja szórakoztatta a meg­jelenteket. Sántha Ferencné Levelezőink figyelmébe Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy az anyagtorlódás elkerülé­sének érdekében lehetőleg rövi­den, max. 1-2 gépelt oldal terje­delemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formá­ban tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat je­lentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. _____________■ M iért nem kaptak támogatást a Plútó SE sportolói? (2. rész) Forrázott medúzafő liberális műbélbe töltve Jogtalan birtokosa vagyok a tulajdonomnak? A köteles rész a törvény szerint az a tulajdon, amit az én akaratom el­lenére elvesznek tőlem azért, hogy odaadják olyan személynek, aki­nek én önszántamból nem adnám oda. Természetesen a fenti mondat nem a törvény szövege, hanem an­nak egyszerű és érthető értelmezé­se. A köteles részt a törvény abban az esetben is odaadja a gyereknek az elhunyt vagyonából, ha az a végrendeletben kiköti, hogy csak egy másik'személy vagy szemé­lyek kapják azt meg. Közös akarat­tal változtassuk meg ezt a tör­vényt! Igaz, hogy amikor ezt te­szik, akkor már én nem vagyok, de a tulajdonomhoz való jogom ak­kor is sérül. Mivel nem érvényesít­hetem életemben a tulajdonom fe­letti rendelkezés jogát, csak korlá­tozottan, vagy esetleg mindenféle kockázatos kerülő utakon. Pl. számtalan olyan esetről hallunk, hogy a szülő ráíratja az egyik gye­rekére a házát, vagy az árát adja oda. Hogy biztosan azé legyen, áld majd őróla gondoskodik, de ezzel egyúttal elköveti azt a hibát, ami ennek a törvénynek is a hibája, hogy azonnal megszünteti az anyagi érdeket, hogy teljesítse a kötelességét. A gyakorlatban a szülő szülte soha nem tud többé ebből a helyzetből szabadulni megfelelőképpen, ha az elvárásai nem teljesülnek, marad a kiszol­gáltatott helyzet. így a törvény kényszerítése miatt a szülő azon­nal kiszolgáltatott helyzetbe kerül, és sokszor sanyarú helyzetben kénytelen leélni a hátralévő életét. A törvény sérti az emberi méltósá­gunkat, kétségbe vonja ítélőképes­ségünket, és alkalmatlannak tart arra, hogy eldöntsük, kit szeret­nénk megajándékozni esetleg a teljes életünk spórolásának és munkájának eredményével. Sok­szor előfordul, hogy a házastársak kölcsönösen egymást jelölnék meg örökösnek, azért, hogy a hát­ramaradó döntse el, hogy ki az, aki gondoskodott róla és örökölhes­sen. Ezt most nem teheti meg. Rá­íratni sem lehet a másikra, hiszen nem tudni, ki marad utoljára. De eltartási szerződést sem köthetnek egymással, mert a törvény nem is­meri el. Az a gyerek, aki a szüleivel nem tart megfelelő kapcsolatot bármilyen okból, az ezzel kinyü- vánítja azt, hogy neki egyáltalán nem fontos ez a kötődés, és terhes a számára. Ugyanúgy a szülőnek is lehet olyan oka, ami miatt nem akar a gyerekével kapcsolatot tar­tani. Az ember már csak olyan, hogy szereti a kapcsolatait megvá­logatni, és önállóan eldönteni, hogy az jó-e neki, még akkor is, ha az rokonságon belül van. Persze, most mondhatja valaki, hogy a gyerekemről van szó. És a gyere­kemnek nem a szülőjéről van szó? Na és hol van a szülői kötelesség, felelősség a gyerekért és a gondos­kodás? A szülőnek kötelessége fel­vállalni a gyerek megszületésével azt, hogy lehetőségéhez képest gondoskodjon a megfelelő körül­ményekről az egészséges felnőtté váláshoz. Segítse a felkészülést a felnőtt életre, természetesen en­nek költségeit is vállalnia kell. A gyereknek kötelessége segítem a családjának a lehetőségéhez mér­ten, de elsősorban a saját jövőjét megkönnyítendő tanulnia kell. Vi­szont amikor képessé válik az önálló életvitelre, akkor tehermen­tesítse a szülőjét az ő eltartása alól. Eddig tart a kvázi szerződés sze­rinti vállalt szülői kötelezettség. In­nentől kezdődik normális esetben a szabad döntés arról, kinek fontos a továbbiakban a kapcsolat fenn­tartása, és az milyen mélységű le­gyen, mivel a szülő tulajdonkép­pen teljesítette vállalt kötelezettsé­gét. A szülő és gyerek közti rokoni kapcsolat erkölcsi kötelességet ró mindkét félre, hogy a bajban segít­sék egymást. De ez szerintem nem azt jelenti, hogy a szülő feltétel nélkül hozzon áldozatokat felnőtt gyerekéért akkor is, ha a gyerek a legelemibb tiszteletet sem adja meg a szülőjének. Ha a gyerekem elutasít, én miért nem tehetem? Sajnos, ez a törvény még azt a pici köteléket is elvágja, ami esetleg (legalább érdekből, még az is jobb, mintha sehogy) egy kicsit segítené a szülőt abban, hogy a gyerek job­ban kötődjön hozzá. Az a baj, hogy számtalan ilyen hatású tör­vény van, de most ezekről nem akarok beszélni. Valamikor nem jött ki ilyen élesen ennek a törvény­nek a káros hatása, mert a család­tagok egymásra voltak utalva, ezért vigyáztak a jó kapcsolatra, a túl­élésnek ez volt a záloga. Kérek mindenkit, gondolja át és lássa meg, ez a törvény egyszerűen nem a mai viszonyoknak megfelelő. Kö­zös akarattal változtassuk meg ezt a törvényt. Aki egyetért az itt leír­takkal, azzal, hogy őhelyette ne döntse el más, ki érdemes arra, hogy megkapja munkája gyümöl­csét, azt kérem, levélben keressen meg, hogy a továbbiakat megbe­szélhessük. Nevet, címet, és ha van, telefonszámot kérek. Én Szabó Dániel vagyok. Cím: 3000 Hatvan, Rákóczi u. 15.

Next

/
Thumbnails
Contents