Heves Megyei Hírlap, 2002. december (13. évfolyam, 280-305. szám)
2002-12-03 / 281. szám
I 10. OLDAL-------------__-------------P F 2 3 2002. December 3., kedd HH! Lesz-e olimpia? A savanyú szőlő ízlelgetéséről... A választások óta teljesen elcsendesült a sajtó, a rádió, a televízióban sem hallani már a politikusoktól az olimpia rendezéséről. Vagyis csak kampányfogás volt az egész. Nagyon sok választót, illetve állampolgárt megdöbbentett a hír, hogy ohmpiát akarnak rendezni. Jómagam is megdöbbentem: felelős politikusoknak hogyan lehet ilyen felelőtlen kijelentést tenniük, sőt, hogy magas beosztásban lévő sportvezetők is támogatták a rendezést. Schmitt Pál volt a főhangadó, pedig éppen neki kellett volna leállítani az akkori kampánytagokat, mondván, hogy mennyibe fog ez kerülni az országnak. De miért is tette volna, hiszen cserébe Budapest főpolgármesterének jelölték. Persze, ő azóta is tagadja a történteket, azt meg egyenesen el is felejtené, hogy olimpiát rendezzünk. Szerintem ilyen és hasonló dolgokkal becsapni a választópolgárokat nagy hiba. Tőlünk fejlettebb, gazdagabb, sokkal nagyobb országok sem merik felvállalni az olimpia rendezését. Egyes politikusok gyerekfejjel gondolkodnak. Nem beszélve arról, hogy Orbán Viktor és csapata támadja a kormányt, miszerint ilyen bérekkel nem lehet az Unióba menni. Támogatni A közelmúltban jelent meg a Heves Megyei Hírlapban A Plútó SE nem utánpótlás? címmel egy, a szülők által írt levél, amelyben a labdarúgás utánpótlás-neveléséhez biztosított önkormányzati támogatás elveivel, mértékével kapcsolatban fogalmazzák meg kritikájukat. Az alábbiakban szeretnék - reményeim szerint - Önöknek is elfogadható magyarázatot adni a kérdéseikre, felidézve a döntést megelőző eseményeket. Idén nyáron az egri labdarúgás komoly válságba került, amit az FC Eger és az Egri Futball Kft. körüli bizonytalanság idézett elő. A kialakult helyzetben hat utánpótláskorú csapat további sorsa is bizonytalanná vált. Ekkor kérték a csapatok edzői az önkormányzat segítségét, hogy az utánpótlás-nevelés anyagi támogatásán keresztül segítse elő a minőségi labdarúgás fennmaradását Egerben. Tárgyalások kezdődtek a polgármesteri hivatal és a labdarúgás szereplői között arról, hogy a sportág helyi bázisára épülő, jól szervezett utánpótlás-nevelési rendszer alakuljon ki. Ezeken a tárgyalásokon részt vettek a gyermek-labdarúgással foglalkozó egyesületek, így a Plútó SE képviselői is, akik elzárkóztak az együttműködéstől. Időközben kell a kis- és középvállalkozókat, a béreket közelíteni kell az uniós országok béreihez. Ezzel szerintem mindenki maximálisan egyetért. De talán Orbán Viktor is tudja, hogy ehhez pénz, pénz és nagyon sok pénz kell. Körülbelül 10-15 év kell még ahhoz, hogy az unióval azonos szinten legyünk. Ez idő alatt olimpiát rendezni??!! Az olimpiához szükséges pénz több százszorosa a béremelésekre fordított összegnek. Tudom, nem rossz ötlet az ohmpia rendezésének gondolatával foglalkozni, hiszen az ország jól járna, ha ezt egyszer sikerülne megvalósítani. De mindent a maga idejében. Mondjuk, úgy 2020- ban. A legnagyobb baj, hogy a „Fidesz-urak” jobban belefolytak a sportéletbe, mint azt szabad lett volna. Szerintem sokszor maguk sem hiszik el, amit mondanak, vagyis hogy 36 stadiont felújítanak. Miből? A 2008-ban esedékes európai labdarúgó-döntő megrendezése, uraim??? Ott, ahol nincs egy stadion, amely megfelel az előírásoknak???? Egy közmondás jut eszembe: „Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka”. Csak olyan kampányt szabadna folytatni minden pártnak, amit végre is lehet hajtani. Ország János Istenmezeje ugyanis körvonalazódott egy felnőtt NB ID.-as csapat létrehozása. Ebben a helyzetben a labdarúgás versenykiírása értelmében váa- mennyi utánpótláscsapatot a felnőttcsapatot működtető sportegyesületbe kellett le(át)igazolni. Ez a koncepció azonban nem illett a Plútó SE elképzeléseibe. A kialakult helyzetre való tekintettel a közgyűlés júliusi ülésén úgy döntött, hogy 2002-ben 5 mü- lió forint támogatást biztosít arra, hogy a felnőttcsapat jogán kötelezően indított utánpótláscsapatok versenyeztetését biztosítsa U7— U19 korosztályig. Az alsó három korosztályba való bekapcsolódás lehetőségét azonban a Plútó SE is elutasította, holott a Sportiskola ezen korosztályok versenyeztetési költségeinek átvállalásával csökkenthétté volna a szülők terheit. Az önkormányzat eddig is elismerte a Plútó SE eredményeit, és lehetőségéhez mérten támogatta az ott folyó munkát. A Sportiskola továbbra is nyitott minden olyan sportszervezettel való együttműködésre, amely a város labdarúgásának fejlődését szolgálja. Szeretném remélni, hogy válaszom nemcsak elfogadható, de továbbgondolkodásra is késztető. Ondecs Ferenc Egri Városi Sportiskola igazgatója Még az országgyűlési választások előtt bejelentettem, hogy nem kívánok politikai szerepet vállalni. Akkor úgy indokoltam döntésemet, hogy a politika elvesztette a tisztességét, és ezért nem kívánok benne részt venni. Nem tetszett, hogy elsősorban pozíciókról, pénzről, hatalomról szól, és nem elvekről, jobbító szándékról. A helyi választásokon sem akartam elindulni, semmilyen szerepre nem vágytam. Végül hosszas győz- ködés után, az utolsó pillanatban mégis elvállaltam, mondván, a helyi politikában talán mégsem ezek a szempontok lesznek a meghatározóak. Tévedtem, lemondtam. A dolog ennyiben is maradhatna, ha nem próbálták volna meg döntésemet és személyemet hitelteleníteni. Mennyire nem motivált a pénz, mutatja, hogy szó nélkül hagytam ott az asztalon a bizottsági elnöki poszt mellett a havi 80 ezer forintot. Én a szakmámban sem szoktam olyan munkát vállalni, amivel nem értek egyet, vagy nem látom az értelmét, így pl. nem vállalok bizonyos műtéteket, de tavaly hasonló indokok alapján mondtam vissza egy havi 50 ezres szerzőNovember 22-én, pénteken jóakaróim rendre azt akarták megtudni, hogy olvastam-e a „Ki borította ki a piros tintát Egerben?” című, a Hírlapban megjelent cikket. Szereztem egy újságot, és mohón rávetettem magam az irományra. Miután a tiszteletre méltó szerző nevét megláttam, rögtön sejtettem, hogy mire számíthatok, az azonban mélyen elgondolkodtatott, hogy Weil Zoltán milyen megfontolásból írta a neve alá az „egri közgyűlés kulturális bizottságának tagja” titulust. Ez az írás ugyanis nem válik díszére sem az egri közgyűlésnek, sem a kulturális bizottságnak. Kíváncsi lennék, milyen az a kultúra, amelyet Weil Zoltán képvisel? Annál is inkább, mert az említett írásműnek legfeljebb valamiféle szubkultúrához van köze. Attól függetlenül, hogy a cikk nem a jobboldalt, hanem a szerzőt minősíti, néhány megjegyzésem volna hozzá, tekintve, hogy az derül ki belőle, hogy magam is a medúza egyik feje vagyok, aki nem átallot- tam álnokul vicsorogva átverni tisztelt Választóimat (akarom mondani, W. Z. szerint a „csőcseléket”). Elsőként akarom megjegyezni, hogy a legnagyobb ellenzék pártnak nem egy, hanem három, de ha jól összeszámolom, négy képviselője jutott az önkormányzatba, tekintve, hogy hárman is a Fidesz tagjai vagyunk, egy további képviselőtársunk pedig az MKDSZ-é. dést. Kérem tehát, hogy cselekedeteim indoklását hagyják meg nekem. Jobban örültem volna, ha elvi-erkölcsi kifogásaimmal próbálnak meg vitázni, indítékaim találgatása helyett. Pl. az MSZP Füzesabonyban megváltoztatta szövetségi politikáját, ezért mostantól a Munkáspártot tekinti első számú szövetségesének (összenő az, ami összetartozik). Ebben elvi okokból nem kívánok részt venni. Vagy: csak így tudtuk kiiktatni egyik komoly ellenfelünket, az árát pedig úgyis a város fizeti. Vagyis pusztán hatalomtechnikai alku köttetett. Ha nincs mögötte elvi tartalom, ezt sem tudom elfogadni. A Munkáspárt nem szélsőséges párt, ezért semmi elvi-erkölcsi akadálya nincs beemelésének a helyi hatalomba. Ezt erkölcsi alapon nem tudom elfogadni. Blahó úr azt bizonygatja, hogy a Munkáspárt legitim párt, törvényesen működik. így igaz, bár nem emlékszem, hogy az állampárt tagjaként ugyanígy érvelt volna más pártok működése mellett. '56 valóban 46 éve történt, és jogilag akár el is évülhettek Kádár János tettei. Erkölcsileg azonban soA tiszteletre méltó szerző abban a kérdésben is meglepően nagyvonalú volt, hogy a jobboldali erők vereségét „megsemmisítőnek” minősítette. A pontosság kedvéért megemlíteném, hogy ez a megsemmisítő vereség 36%- os volt. Persze, ez a nagyvonalúság csakugyan nem meglepő, ha tekintetbe vesszük, hogy a kormányzó pártok a maguk 51%-ával úgy viselkednek, mintha „hülyére” nyerték volna magukat. Hogy sorrendben haladjunk tovább, azt tanácsolom a T. Szerzőnek, hogy az idegen szavak használatával óvatosabban bánjon. Ajánlok figyelmébe egy latin szótárt, ahol olvasható az „uszkve” szó jelentése és akkor megtudhatja, hogy az usque „tól-ig”-ot jelent, mert mi 2 - (usque) 3000 forint megtakarítást szántunk, kinek-ki- nek attól függően, hogy milyen szolgáltatásokat vesz igénybe, nem pedig „uszkve háromezret”. Az ugyanis értelmeden. Mi adunk az üyesmire is - mármint arra, hogy csak az beszél közülünk latinusul, aki tud latinusul —, bár készséggel elismerem, hogy az efféle apró- cseprő bogarakhoz már tényleg kell egy kis naftalin, amitől reklám- blődliken szocializálódott, kedvez- ménykártya-undorban szenvedő, fölöttébb korszerű, minden populista demagógiától mentes Szerzőnk joggal viszolyog. Mert őt nem így nevelték. Ő arra született, hogy ha! Természetesen lehet tiszteim politikusi nagyságát, csak nekem erről a „madarat tolláról...” népi bölcsessége jut az eszembe. A Munkáspárttal alapvetésekben, ún. vagy-vagy kérdésekben nem értek egyet. Ugyanis vagy szocializmus, vagy piacgazdaság, vagy diktatúra (akár kádári is), vagy demokrácia. Akikkel ezekben az alapvetésekben egyetértésre lehet jutni, azokkal lehet vitatkozni azon, hogy a mostani közel sem tökéletes és igazságos rendszert hogyan lehetne jobbá, igazságosabbá, élhetőbbé tenni. A „bezzeg a Kádár-rendszerben” nosztalgikus felvetésére pedig csak azt tudom mondani: bár lenne lehetőség komolyabb következmények nélkül újra felülni a Kádár-vicinálisra, mint egy nosztalgiavonatra. Lenne újra nagy kiábrándulás. Bár egy kubai vagy észak-koreai tartós kirándulást azért meg lehetne kockáztatni annak, aki szereti. Végül még egyszer kérem, higgyék el nekem, hogy lehet elvi-erkölcsi alapon is döntést hozni. Dr. Puha Sándor a rendszerváltás meggyőződéses híve világpolgárként ossza a lapot, megmondja, hogy ki az igazi polgár, ki vagy mi minősül szélsőjobbnak, szélsőbalnak, nacionalistának, etatistának, fasisztának, deviánsnak. Nagy kár, hogy nem fogalmazott pontosabban, így nem láthatunk bele azokba a rejtelmekbe, melyeket csak ő ismer. Ezért gyötör bennünket azóta is a bizonytalanság, mert nem tudjuk eldönteni, hogy W. Z. morális mércéje alapján már deviánsok vagyunk-e, vagy éppen határesetnek minősülünk, és még van rá remény, hogy megmeneküljünk. Persze, csak ha betartjuk az ő útmutatásait. Istenem, gyönge agyunkkal fel sem tudjuk fogni, micsoda áldás, hogy a Sors megajándékozott bennünket W. Z.-vel. Ha ő nem lenne, keservesen kellene nélkülöznünk egy megfellebbezhetetlen politológiai szaktekintély eligazításait. Mi, a szerencsétlen csőcselék tagjai, nélküle azt sem tudnánk, mitévők legyünk a politikai élet zűrzavarában, mert ki tudja itt, hogy merre van a jobb, és merre van a bal? És ki mutatná meg nekünk, hogy azok a bugyuta Orbán-imitátorok hová szórták a magot, amit le kell vizelni? Mert W. Z. iránymutatása nélkül az is biztos mellémenne, mint a választás. De hála neki, így már minden világos. Dr. Löffler Erzsébet (dm a szerk.-ben) Segítség a szemészetnek A Fenstherm Kft. tulajdonosigazgatója, Nagy István úr évek óta támogatja a Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház-rendelőintézete szemészetét. Szakkönyvek, kézi műszerek, fényképező berendezés után ez évben nagy értékű fénymásoló berendezést kapott az osztály, ami az adminisztráció mellett a szakmai és tudományos munkát, továbbképzést szolgálja. Önzetlen segítségét az osztály munkatársai és a Heves megyei szembetegek nevében is köszönjük. Külön örömünkre szolgál, hogy a készülék a vakok világnapján kezdte meg működését. ■ Jubileumi jutalom A csányi Idősek Otthonában november 11-én köszöntöttük az otthon dolgozóit a szociális munka napján. A lakók műsora az itt dolgozókat ünnepelte, hiszen ők nem egy foglalkozást űznek, hanem egy hivatást választottak. Ez több mint munka, nevezhetjük áldozatos munkának is. Nagy Józsefné 25 éves áldozatos munkájáért jubileumi jutalomban részesült. Juhász Árpád Szépkorúak napja Karácsondon került sor e rendezvényre. A műsorban felléptek a karácsondi Nefelejcs majorettcsoport, a Fityfiritty diákszínjátszók tagjai. Czövek Renáta és Bagosy Tamás latinamerikai táncot adtak elő, majd a tarnaszentmiklósi ifjúsági klub tánccsoportja lépett színpadra. Bemutatkozott a nagyfügedi Barátság nyugdíjasklub is. A másik vendégcsoport az Ivádi Nyugdíjasklub énekkara volt. A házigazdák részéről a Vadvirág nyugdíjasklub kultúr- csoportja szórakoztatta a megjelenteket. Sántha Ferencné Levelezőink figyelmébe Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy az anyagtorlódás elkerülésének érdekében lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. _____________■ M iért nem kaptak támogatást a Plútó SE sportolói? (2. rész) Forrázott medúzafő liberális műbélbe töltve Jogtalan birtokosa vagyok a tulajdonomnak? A köteles rész a törvény szerint az a tulajdon, amit az én akaratom ellenére elvesznek tőlem azért, hogy odaadják olyan személynek, akinek én önszántamból nem adnám oda. Természetesen a fenti mondat nem a törvény szövege, hanem annak egyszerű és érthető értelmezése. A köteles részt a törvény abban az esetben is odaadja a gyereknek az elhunyt vagyonából, ha az a végrendeletben kiköti, hogy csak egy másik'személy vagy személyek kapják azt meg. Közös akarattal változtassuk meg ezt a törvényt! Igaz, hogy amikor ezt teszik, akkor már én nem vagyok, de a tulajdonomhoz való jogom akkor is sérül. Mivel nem érvényesíthetem életemben a tulajdonom feletti rendelkezés jogát, csak korlátozottan, vagy esetleg mindenféle kockázatos kerülő utakon. Pl. számtalan olyan esetről hallunk, hogy a szülő ráíratja az egyik gyerekére a házát, vagy az árát adja oda. Hogy biztosan azé legyen, áld majd őróla gondoskodik, de ezzel egyúttal elköveti azt a hibát, ami ennek a törvénynek is a hibája, hogy azonnal megszünteti az anyagi érdeket, hogy teljesítse a kötelességét. A gyakorlatban a szülő szülte soha nem tud többé ebből a helyzetből szabadulni megfelelőképpen, ha az elvárásai nem teljesülnek, marad a kiszolgáltatott helyzet. így a törvény kényszerítése miatt a szülő azonnal kiszolgáltatott helyzetbe kerül, és sokszor sanyarú helyzetben kénytelen leélni a hátralévő életét. A törvény sérti az emberi méltóságunkat, kétségbe vonja ítélőképességünket, és alkalmatlannak tart arra, hogy eldöntsük, kit szeretnénk megajándékozni esetleg a teljes életünk spórolásának és munkájának eredményével. Sokszor előfordul, hogy a házastársak kölcsönösen egymást jelölnék meg örökösnek, azért, hogy a hátramaradó döntse el, hogy ki az, aki gondoskodott róla és örökölhessen. Ezt most nem teheti meg. Ráíratni sem lehet a másikra, hiszen nem tudni, ki marad utoljára. De eltartási szerződést sem köthetnek egymással, mert a törvény nem ismeri el. Az a gyerek, aki a szüleivel nem tart megfelelő kapcsolatot bármilyen okból, az ezzel kinyü- vánítja azt, hogy neki egyáltalán nem fontos ez a kötődés, és terhes a számára. Ugyanúgy a szülőnek is lehet olyan oka, ami miatt nem akar a gyerekével kapcsolatot tartani. Az ember már csak olyan, hogy szereti a kapcsolatait megválogatni, és önállóan eldönteni, hogy az jó-e neki, még akkor is, ha az rokonságon belül van. Persze, most mondhatja valaki, hogy a gyerekemről van szó. És a gyerekemnek nem a szülőjéről van szó? Na és hol van a szülői kötelesség, felelősség a gyerekért és a gondoskodás? A szülőnek kötelessége felvállalni a gyerek megszületésével azt, hogy lehetőségéhez képest gondoskodjon a megfelelő körülményekről az egészséges felnőtté váláshoz. Segítse a felkészülést a felnőtt életre, természetesen ennek költségeit is vállalnia kell. A gyereknek kötelessége segítem a családjának a lehetőségéhez mérten, de elsősorban a saját jövőjét megkönnyítendő tanulnia kell. Viszont amikor képessé válik az önálló életvitelre, akkor tehermentesítse a szülőjét az ő eltartása alól. Eddig tart a kvázi szerződés szerinti vállalt szülői kötelezettség. Innentől kezdődik normális esetben a szabad döntés arról, kinek fontos a továbbiakban a kapcsolat fenntartása, és az milyen mélységű legyen, mivel a szülő tulajdonképpen teljesítette vállalt kötelezettségét. A szülő és gyerek közti rokoni kapcsolat erkölcsi kötelességet ró mindkét félre, hogy a bajban segítsék egymást. De ez szerintem nem azt jelenti, hogy a szülő feltétel nélkül hozzon áldozatokat felnőtt gyerekéért akkor is, ha a gyerek a legelemibb tiszteletet sem adja meg a szülőjének. Ha a gyerekem elutasít, én miért nem tehetem? Sajnos, ez a törvény még azt a pici köteléket is elvágja, ami esetleg (legalább érdekből, még az is jobb, mintha sehogy) egy kicsit segítené a szülőt abban, hogy a gyerek jobban kötődjön hozzá. Az a baj, hogy számtalan ilyen hatású törvény van, de most ezekről nem akarok beszélni. Valamikor nem jött ki ilyen élesen ennek a törvénynek a káros hatása, mert a családtagok egymásra voltak utalva, ezért vigyáztak a jó kapcsolatra, a túlélésnek ez volt a záloga. Kérek mindenkit, gondolja át és lássa meg, ez a törvény egyszerűen nem a mai viszonyoknak megfelelő. Közös akarattal változtassuk meg ezt a törvényt. Aki egyetért az itt leírtakkal, azzal, hogy őhelyette ne döntse el más, ki érdemes arra, hogy megkapja munkája gyümölcsét, azt kérem, levélben keressen meg, hogy a továbbiakat megbeszélhessük. Nevet, címet, és ha van, telefonszámot kérek. Én Szabó Dániel vagyok. Cím: 3000 Hatvan, Rákóczi u. 15.
