Heves Megyei Hírlap, 2002. december (13. évfolyam, 280-305. szám)

2002-12-19 / 295. szám

T 6. OLDAL LŐRINCI Polgármester: Víg Zoltán Alpolgármester: Peterke Zoltán Jegyző: Fónagy László A képviselő-testület további tagjai: Hegyi László, Kelemen Attila, Kerek Zsuzsanna, Lakatos Csaba, Kis Lajosné, Kiss Lajosné, Nagy László, Pálinkás Péter, Petró Lajos, Sárosi Károly, Szendrö Ferenc, Szőllősi Győző, Varga Antal A képviselőtestület bizott­ságai és tanácsnokai: • Pénzügyi bizottság • Műszaki és környezetvédelmi bizottság • Ügyrendi bizottság • Oktatási és közművelődési bizottság • Ifjúsági és sportbizottság • Egészségügyi és szociális bizottság • Idősügyi tanácsnok • Társadalmi kapcsolatok tanácsnoka • Településrendezési tanácsnok A városháza címe: 3021 Lőrinci Szabadság tér 26. Tel.: 37/388-155 Fax: 37/ 388-464 A polgármesteri hivatal ügyfélfogadási rendje: hétfőn és szerdán 8-tól 12 óráig, 13-tól 16 óráig, kedden és pénteken 8-tól 12 óráig. Az okmányiroda ügyfélfogadási rendje: hétfőn és szerdán 8-tól 12 óráig, 13-tól 15 óráig, kedden és pénteken 8-tól 12 óráig. Falugazdász: Veres József félfogadás: péntek 8-tól 10 óráig a Közösségi Házban (Szabadság tér 7. szám) A település lélekszáma: 6056 fő, ebből 0-tól 5 évesig 341 fő 6-tól 14 évesig 598 fő 15-től 18 évesig 305 fő 194ŐI 62 évesig 3565 fő 63 év felett 1247 fő Vállalkozások: A Lőrinciben működő vállal­kozások száma: 224 Helyi adóbevételek: építményadó: 12 millió forint telekadó: 7 millió forint helyi iparűzési adó: 50 millió forint vállalkozók kommunális adója: 2 millió forint Testvérváros: Zserkow (Lengyelország) Jeles napok: • Szent Anna-bucsú (július 26.) • Lőrinc-napok (augusztus) L Ő R i N C I 2002. December 19., csütörtök Ilii H H Nehéz örökség, reális tervek A település közepén Jánosi László vállalkozó étterme emeli a helyi vendéglátás színvonalát Teri néni hazavágyik Iklády Lajosné, Teri néni neve örökre összeforrott Selyppel, pontosabban az ottani általános iskolával: édesanyja lőrinci szü­letésű, ő pedig itt kezd­te pedagógus-pályafutá­sát, itt lett igazgató, s harmincöt esztendő el­teltével innen is ment nyugdíjba. Egyetlen be­jegyzés található a munkakönyvemben - mondja érezhető nosz­talgiával a hangjában, majd csendesen hozzáteszi: a te­lepülés volt az igazi otthona. Teri néni immáron bő évtizede Egerben él, de állítása szerint so­ha nem tud megszokni a megye- székhelyen, ahol mindig is „ven­dég” marad...- Selypen mindenkit ismertem, a legkisebbektől a legidősebbekig. Néha ma is felhívnak az otthoni­ak, beszámolnak a legfrissebb hí­rekről. Sajnos, egyre gyakrabban arról, hogy az elmúlt napokban kik távoztak közülük... Nehéz elfogadni az idő múlását; ma sem tudom felfogni, hogy egykori' tanítványaim is megöre­gednek. A hajdani diákok és kollégák, de az egész település lakossága kö­rében hihetetlen nép­szerűségnek örvendő pedagógus - szavaival - gyökértelennek érzi magát jelenlegi lakóhelyén.- Nem tudok új ismeretséget kötni, ma is a múltból élek - mondja, befejezésül megjegyez­ve: netn mondott le arról, hogy egyszer visszatérjen Lőrincibe.- A legutóbbi helyhatósági választás legyen az új időszámítás kezdete. A ciklus végén eh­hez viszonyítva kell majd mérleget vonni: honnan indultunk el, és meddig jutottunk - mondja Víg Zoltán polgármester, aki elképze­lései ismertetését leltárral kezdi, nem titkolva a meglévő hiányosságokat sem.- Jó hír, hogy 2003-ban a költségvetésben a 130 mil­lió forintos lekötött pénzkeret egy részére is lehet tá­maszkodni - kezdi Víg Zoltán. - Ebből 30 millió fo­rintot pályázati önerőre szeret­nénk elkülöníteni. Ez a megoldás a többszörösét hozhatja a kony­hára, így jó befektetésnek számít. A többi hányad viszont a szenny­vízelvezetés költségeire marad. A polgármester nem kíván pa­naszkodni, de azt elmondja, hogy megannyi nehézséggel kell szembenéznie településének. Az intézményekre például nagyon sokat kell költe­ni, hogy megfeleljenek a városi követelményeknek.- Aid nyitott szemmel jár, láthatja a gondjainkat- jelenti ki. - A közvilágítás jóindulattal sem minő­síthető elfogadhatónak, a könyvtár életveszélyes ál­lapotba került, a Március 15. Gimnázium és Szak­képző Iskolában pedig a fűtésre, a villamos vezeté­kekre és a kastélyépületre is ráférne a felújítás, de itt a nyelvi labor is beázik. A selypi tagiskolában az ablakok be vannak szögezve, az intézmények egy részében a szociális létesítmények alapvető színvo­nalon sem biztosítják a legszükségesebbeket, és akkor még nem szóltam az iskolák, óvodák kör­nyékének a rendbetételéről... A polgármester szerint akadnak azonnali meg­oldást igénylő feladatok, és vannak olyan tervek is, amelyeket a ciklus végére szeremének megvalósíta­ni. Az utóbbiak közül is kiemelkedik a csatorna­hálózat megépítése, amit Víg Zoltán az első he­lyen említ, majd sorolja a további elképzeléseket: szép, rendezett városközpontot szeremének, kul­turálttá és biztonságossá kívánják tenni a selypi el­ágazót - ide tartozik a buszmegállók helyzetének rendezése is -, s az Árpád út két oldalának szer- vizúttá történő alakításáról sem mondtak le. Fon­tos feladat a temetői ravatalozó felújítása és a váro­si kábeltévé-hálózat kiépítése is, amely néhány hónapon belül realitássá válhat.- Először az elmúlt évek „örökségét” kell feltár­ni: honnan indultunk és hová jutottunk, erről kell számot adni az önkormányzati ciklus végeztével. Ha a terveink túlnyomó része megvalósul, Lőrinci elindul a tényleges várossá válás útján. ________■ M egfelelni az elvárásoknak A Március 15. Gimnázium és Szakképző Iskola a térség egyik meghatározó oktatási intézmé­nye. Az eljövendőkben az okta­tásban betöltött szerepe tovább erősödhet, hiszen a korábbi idő­szakhoz hasonlóan az iskola kész az elvárt szinten megfelelni a kor kihívásainak. Az intézmény az elmúlt évek­ben jelentősen fejlődve, tanműhe­lyekkel, tantermekkel, nyelvi labo­rokkal és számítástechnikai ter­mekkel gazdagodott. Nemrég kö­zel hatmilliós fejlesztésként új ter­mészettudományi szaktantermet alakítottak ki. A 'legkorszerűbb di­daktika eszközökkel felszerelt új tanterem lehetőséget biztosít arra, hogy megfelelőbb környezetben tartsák a kémia-, a biológia- és a fi­zikaórákat. Az oktatási intézmény festői környezetben, a Schossberger- kastélyban fogadja a városból, vala­mint a közelebbi és távolabbi tele­pülésekről érke­ző diákokat. A gimnáziumi, szakközépisko­lai és szakisko­lai osztályokkal rendelkező is­kolának jelen­leg négyszáz ta­nulója van. Érettségizettek továbbtanulására is van lehetőség a településfejlesztési szakelőadói tagozaton. Az intéz­ményhez harminc férőhelyes kollé­gium is tartozik. Dr. Patócs László, az oktatási in­tézmény igazgatója elmondja, hogy az iskola pedagógiai program­ja megfelelő alapossággal készült, s így az eljövendőkben elismertsége és vonzereje tovább növekedhet. A térségben létrejött új munkahe­lyekre immár komplex felkészült­séggel rendelkező fiatalokat vár­nak, akik valamelyik világnyelv jó ismerői. Az elvárásoknak csakis ak­kor lehet megfelelni, ha jó felkészü­lési lehetőségeket biztosítanak a di­ákoknak. Mindez'a lőrinci taninté­zetben adott. Nemrég a városi képviselő-testü­let az oktatási intézményben kihe­lyezett ülést tartott, hogy a grémi­um tagjai a helyszínen ismerhes­sék meg az iskola terveit és elvárá­sait. A tanácskozáson megfogalma­zódott, hogy az intézmény az eljö­vendőkben is számíthat az önkor­mányzat támogatására. A lelkek istápolója Hetves Béla plébános hat éve él Lőrinciben. Nemcsak a római ka­tolikus hívek ismerik, hanem a város szinte valamennyi polgára. Szókimondó emberként tartják számon, olyan római katolikus papként, aki az őszinte beszédet másoktól is elvárja. Sokan hall­gatják a vasárnapi misén prédiká­cióját, amelyet már annyira meg­szoktak a hívek, hogy ha valaki nem tud elmenni a templomba, akkor másoktól érdeklődik, mit mondott a plébános úr az egybe­gyűlteknek. Hetves Béla vasárnapi mon­dandóját mindig úgy állítja ösz- sze, hogy egész hétre tanácsként szolgáljon a híveknek. Mint mondja, egy papnak nem paran­csokat kell osztogatnia, hanem gondolatokat kell ébresztenie. Legutóbb az összefogás szüksé­gességéről beszélt, a közös mun­káról, amellyel szebbé tehetik vá­rosukat a Lőrinciben élők.- A betlehemes istálló lakható­vá vált, amikor ott volt a szent család. Nekünk Lőrincit kell lak­hatóbbá tennünk - mondja a plé­bános. A városfejlesztést a realitások, a helyi lehetőségek figyelembe­vételével tudja elképzelni. Válto­zásokra szükség van, hiszen az elmúlt tíz évben mintegy kilenc- százan hunytak el Lőrinciben, és az újszülöttek száma csak hat­száz volt. Ezen kell változtatni, mégpedig úgy, hogy az emberek jobban érezzék magukat a város­ban, hiszen akkor több gyerme­ket is tudnak vállalni. A plébános úgy látja, hogy so­kan még a nehezebb körülmé­nyek között is vállalják a család- alapítást. Ők nem csodavárók, ha­nem tenni akarók, akik bíznak sa­ját erejükben és a közösség támo­gatásában. A városlakók többsé­ge amúgy is segítőkész, hiszen az első szóra jöttek, amikor a plébá­nia vagy a templom felújításáról volt szó. Az itt élők érzik, hogy fel­adatuk a környezetük fejlődésé­nek elősegítése. Ennek érdekében nem vonják ki magukat a munka alól sem. Hetves Béla hiszi, hogy Lőrinci immár megindulhat a fej­lődés útján. Ehhez a maga eszkö­zeivel, az emberek hitének erősí­tésével kíván hozzájárulni. Hetves Béla plébános kedvenc könyvei előtt FOTÓ: T. Z. M. MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Cseke Zoltán ÜZLETVEZETŐ- Azt szeretném, ha Lőrinci egysé­gesen fejlődő várossá válna, ha a korábban talán mostohagyermek­ként kezelt erő­műi lakótelep ismét vissza­nyerhetné régi ragyogását. Há­rom gyermek édesapjaként olyan települé­sen szeretnék élni, ahol a kul­túra, az oktatás és a sport terén a fi­atal generáció is megtalálja a szá­mításait, ahol hosszabb távon is el tudja képzelni az életét. Mindeh­hez új munkahelyek is szüksége­sek. Az utóbbi időben pozitív vál­tozások tapasztalhatók a város éle­tében, és én bízom benne, hogy ez a folyamat az eljövendőkben to­vább erősödik. Közös munkával valóban szebbé, kellemesebbé tud­juk varázsolni a településünket. Nagy Ferenc ÁRUBESZERZŐ- Legyen rendezett, szép a települé­sünk. Azt szeretnénk, hogy sokkal jobban fejlődjön, mint az elmúlt években. A vá­ros lakóinak többsége válto­zást akar. Mindez sok­szor nem csak pénz kérdése, hiszen összefo­gással sok min­dent lehet ten­ni. Annak idején, amikor még na­gyon fiatal voltam, aktívan bekap­csolódtam a lőrinci óvoda építésé­be. Társadalmi munkában gyarapí­tottuk városunkat, és úgy érzem, az emberek többsége most is hajlandó anyagi ellenszolgáltatás nélkül is dolgozni a településért. Nincs eb­ben semmi meglepő, hiszen végső soron a városunkat csinosítjuk, gyermekeink, unokáink lakóhelyét varázsoljuk otthonosabbá. Királyné Zólyomi Erzsébet ISKOLAIGAZGATÓ- Modem településen szeretnék él­ni. A városi ranghoz hozzátartozik, hogy az itt élők 16 óra után is tudja­nak bevásárol­ni, a hivatalok­ban és a közin­tézményekben ekkor is elintéz­hessék teendői­ket. A komfort- érzet olyan ap­róságokon is múlik, mint például az, hogy a gyógyszertárban legyen hétvégi ügyelet... Az intéz­mények felújítása, fejlesztése köze­lítsen a kisvárosi szinthez úgy kül­sőleg, mint belső képében. A város- rendezési tervben ne csak a meglé­vő parkokra fordítsanak figyelmet, hanem az egyéb közterületek rend­betételére is. Fontos továbbá a csa­tornaépítés, amely az alapja a mun­kahelyteremtésnek is, és a fiatalok lakáshoz jutását is segíteni kellene. Budai Istvánné NYUGDÍJAS- Sorolom: ahol az esővíz-elvezetés megoldott, esztétikus a selypi sarok és a városháza környéke; ahol mun­kahelyek léte­sülnek és nin-. csenek helyi adók, ahol a közterületi zárt csatornákon parkolókat épí­tenek ki, ahol városhoz méltó buszmegállók vannak, mégpedig útpadkával és az idősek felszállását megkönnyítő pe­ronnal. Olyan településen szeretnék élni, ahol tisztaság van, az útburko­latok jók, a parkokba egységesen örökzöldeket ültetnek, jó a közbiz­tonság a diszkók idején is, ahol gaz­dag a kulturális élet, segítik a civil szervezeteket, az erőműnél idősek otthonát alakítanak ki. Ahol van uszoda, és nyaranta a villanypóz­nákra élő virágot helyeznek... Oláh Dezső újságárus- Barátságos településnek képzelem el Lőrincit. Olyan helynek, ahová az idegenek is szeretnek visszatérni. Úgy tapaszta­lom, az elmúlt időszakban a hangulat javult, köszönhetően az apróbb intéz- kedéseknek, amelyek hozzá­járulnak az ün­nepekhez, gon­dolok itt a településkép csinosításá­ra. Ez nagymértékben hozzájárul a lakosság közérzetének javításához, már évekkel ezelőtt meg kellett vol­na tenni. Szeretnék tiszta utcákat, gondozott parkokat, s kívánom, hogy sikerüljön visszaszorítani a vandalizmust. Az utóbbi időben el­indult valami. Bízom a polgármes­terben, hogy valóra tudja váltani ter­veit, úgy az Erőműnél, mint Sely­pen és az anyatelepülésen.

Next

/
Thumbnails
Contents