Heves Megyei Hírlap, 2002. december (13. évfolyam, 280-305. szám)

2002-12-14 / 291. szám

10. OLDAL HÍRLAP magazin 2002. Decmber 14., szombat ; : Az Orczy ideális „portás” lehet a Mátra kapujában Az évszázadok során az Orczy-család nevével összefonódott, ma klasszicista stílusú kastély Gyöngyös keleti felén áll, főbe­járata a Kossuth utcáról nyílik. Közel fél évszázada ebben az épületben működik a Mátra Múzeum, egy időben itt őrizték a ferencesek könyvtárát, valamint a városi könyvtár is itt kapott helyet 1984-ig. Hiányos adatok birtokában ugyan, de a kastély építéstörténe­te a 18. század végétől nyomon kísérhető. Az Egerbe vezető sze­kérút mellett, a valamikori ispo­tály (Szent Erzsébet-templom) szomszédságában fekvő területre 1723-ban kért és kapott kerthelyet a városi tanácstól (a később bárói rangra emelt) Orczy István, a já­szok és kunok kapitánya, hogy ott majorságot hozzon létre. Fia, Lőrinc 1769-70-ben U alaprajzú, emeletes barokk kastélyt építte­tett az egykori majorság helyén. A család ekkor még vélhetően csupán alkalmi rezidenciaként, például vadászkastélyként hasz­nálta az épületet. A téglajegyek (monogramok) tanúsága szerint ebből a korszak­ból származhat az a boltíves já­rat, amely a mostam feltárások során került elő a kastély észak- nyugati sarkánál, egy kútba csat­lakozva. A több helyen beszakadt járatok egyelőre nem kutathatók, így rendeltetésük sem egyértel­mű, bár annyi bizonyos, hogy a kastélyból a Mátrába vezető ala­gutak legendája máig él a környé­ken. Fiúági örökösödés révén az 1800-as évek elején került az in­gatlan Orczy (II.) Lőrinc birtoká­ba, aki családja számára állandó lakhelyül választotta a kastélyt. Az Orczyak ekkori építésze, Zofahl Lőrinc tervei alapján nyer­te el az épület mai, klasszicista formáját, s ekkor, 1826-ban alakí­tották ki az ezt körülvevő, angol­kertes zárt udvart. Tartja magát az a hagyomány, hogy a kerítés kovácsoltvas rudai a napóleoni háborúk idején az Orczyak által zsákmányolt puskacsövekből ké­szültek. A déli oldalon, az épület két oldalán, a kertbe nyíló nagy­kapuk pillérein előrelépő kőorosz­lánok egy pesti szobrász, Uhrl Fe­renc alkotásai. A kastély előtti közvetlen gyalogosforgalom megakadályozására az utcai front előtt andezittufából faragott kő­bábok álltak, köztük kis ková­csoltvas kerítéssel, mely a kertka­pukig nyúlt. Az 1917-es nagy tűzvész, mely szinte az egész várost elpusztítot­ta, nem érintette az ingatlant, sőt itt látta vendégül a katasztrófát követően a városba látogató kirá­lyi párt az akkori tulajdonos, gróf Westphalen Rhabanné, herceg Auersperg Anna. Az ő idejében már csak az emeleti részeket lak­ta a család (a termek akkori be­rendezéséről hiteles adatok, fotók is fennmaradtak), míg a földszin­ti szobákat gimnáziumi tanárok­nak adták bérbe. A kastély és a hozzá tartozó park 1937-ben került a város tu­lajdonába, amikor a leányági örö­kös - Westphalen grófné lánya -, Wildburg Arthúmé 240 ezer pen­gőért eladta. Ekkor a teljes beren­dezést is átadták, ám mivel Gyön­gyösnek nem volt elegendő pénze megtartásukra, illetve megőrzé­sükre, a bútorok, használati tár­gyak, fegyverek és festmények (származási koruk a 16-19. szá­zadra tehető) gyakorlatilag po­tom áron budapesti műkereske­dőkhöz vándoroltak. Lassú pusztulás Az épület állaga folyamatosan romlott. Az ötvenes években itt el­helyezett szerszámkészítő és la­katos tanműhelyek tevékenysége tovább rontotta a helyzetet: az esztergagépek rögzítésére alkal­matlan intarziás parkettát fel­szedték, eltüzelték, a kovácsolt­vas korlátokat, az eredeti zárakat és kilincseket kidobálták, s általá­ban az új funkciónak megfelelő­en alakították a belső tereket, te­kintet nélkül az értékek és az ere­deti állapot védelmére. A kert falait és a neogót üveg­házat lebontották, fákat vágtak ki, új utakat alakítottak. Eltűntek a valamikori tisztások, a díszku- tak (az egyik, márványlapokkal fedve, ma is megtalálható, egy másik, korsót tartó női alakot áb­rázoló kútról viszont csak fotó maradt fenn). Az északi oldalon ekkor kialakított szabadtéri szín­pad, melynek díszletéül maga a kastély szolgált, szintén jelentő­sen csökkentette az egykori an­golkert területét. Ma már alig ész­lelhető a park állapotán, hogy 1952 óta természetvédelmi terü­letté van nyilvánítva. Mostani te­rülete csupán egyhatoda a valaha a Sárhegyig nyúló angolparké­nak. A kastély teljes belső tere 1983-84-ben vált múzeummá, ám ez az átalakulás sem váltotta meg az ingatlan sorsát. A helyze­tet bonyolítja az a furcsa állapot, ami a tulajdonlás terén kialakult: míg a Mátra Múzeum és az intéz­ményt befogadó kastély a me­gyéé, addig a komplett ingatlan, vagyis a kert a városé. Közös kiutat keresve A két önkormányzat között lét­rejött gesztori szerződés révén most új fejezet nyílhat az Orczy- kastély és park történetében. Az épület tovább nem odázható fel­újítását ugyanis a kert-revitalizá- cióval összefüggően szeretnék megoldani, s az erre vonatkozó tervezési pályázatot tavaly no­vemberben ki is írták. A nyertes, a gyöngyösi Grafit 37 Építész Iro­da a régészeti feltárással, a kert botanikai felmérésével és a levél­tári kutatással párhuzamosan, azokhoz igazodva készítette el a rekonstrukciós és fejlesztési ter­veket. A város és a megye együt­tes beruházásának megvalósítha­tósági tanulmányát november­ben kellett benyújtani a megyei önkormányzathoz. A cél egy olyan természet- és környezetvédelmi eligazító, okta­tócentrumként működtetett mú­zeumi komplexum létrehozása, amely - dr. Fűköh Levente múze­umigazgató szavaival - „idegen- forgalmi portása” lehet a Mátra kapujaként emlegetett Gyön­gyösnek. A gyöngyösi önkor­mányzat megbízásából - B. Gál A kerti főhomlokzat az 1840-es években Edit, Földessy Mariann és Kurta Zsolt munkájaként - elkészült a felújítási programterv nyomtatott változata is, egy színes, gazdagon illusztrált füzet formájában. A ki­advány rengeteg információt nyújt az ingatlan történeti, bota­nikai és építészeti vonatkozásai­nak megismeréséhez. Megbecsülve modernizálni Mint azt Fűköh Leventétől megtudtuk, a kastély építészeti feltárása során előbukkant 18. század eleji emlékek az eredeti, barokk építkezés idejéből szár­maznak, s egy árkádíves, nyitott körfolyosós épületet jeleznek. A tulajdonosok kétszeri átépítés során alakították ki az épület mai, klasszicista stílusát. A nyu­gati emeleti szárnyban megma­radt a falak eredeti festése: ez egy 1996-os falkutatás eredmé­nyeként került felszínre. Az idei munkálatok során megtalálták a 19. századi átépítés idejéből származó nyílászárókat, s az ugyancsak ekkor keletkezett emeleti stukkók is jó állapotban maradtak meg. Freskótöredé­kek, befalazott ablakok, újon­nan feltárt boltívek - nemcsak a szakemberek fantáziáját moz­gatják meg. De ami a legfonto­sabb: segítenek kiteljesíteni ed­digi ismereteinket, megismerni és látni, milyen volt a hajdani kastély, hogyan alakult építés­története. A tervezett felújítás kiterjed a régebbi építészeti elemek bemu­tatására, illetve a kiállításren­dezést is ehhez igazítanák, visz- szaállítva a termek kisebb, kabi­net jellegű, barokk állapotát. A kiállítási anyag itt elsősorban en­teriőr jellegű lesz. Bár az eredeti kastélyberendezés sajnos nem áll rendelkezésre, a Bugát-hagyaték viszont igen, s ez lehetővé teszi egy orvosi-gyógyszerészeti kiállí­tás hangulatos, korhű bemutatá­sát. Új terek, például időszaki ki­állítótér és konferenciaterem ki­alakítását is tervezik, megterem­tik a technikai feltételeket a moz­gáskorlátozottak akadálytalan közlekedéséhez. Ez utóbbihoz - többek között - feltétlenül szük­séges egy lift beépítése. Ha a most elkészült tervek va­lósulnak meg, a kastély belső, zárt udvara könnyűszerkezetes üvegtetőt kap, s ezáltal egy újabb, többfunkciós közösségi tér alakul ki. Ennek elsősorban a közönség­forgalom szervezésében lesz fon­tos szerepe, hiszen előcsarnok­ként funkcionálva megszüntetné azt az áldatlan állapotot, hogy fő­szezonban az utcán álljanak sor­ba a belépésre várakozók. (A mú­zeum idei látogatottságán nem érződött az idegenforgalom álta­lános visszaesése, sőt a tavalyi­hoz képest is több, közel nyolc­vanezer látogatót fogadtak. Az előcsarnok eddig is hiányzott, ám elengedhetetlenné válik, ha be­igazolódnak az előzetes számítá­sok, és az átalakítás megduplázza az érdeklődést.) Emellett persze más felhasználást is lehetővé tesz, például hangversenyek, vá­rosi rendezvények, fogadások színterévé válhat. Amennyiben a műemlékvédelmi hatóság hozzá­járulását adja, itt kapna helyet a múzeum emblémájaként is is­mert mamutcsontváz. A klasszicista angolpark A kert újjáélesztésének alapkö­vetelménye, hogy a szükséges mikroklíma biztosítása érdeké­ben kőfallal zárják körül a terüle­tet. Ez nem zárná ki a már be­épült óvodát, amit legfeljebb egy mesterséges domb vagy sövény választana el a múzeumi tértől. Olyan elképzelések is születtek, hogy a két intézmény közé nyírt- sövényes labirintust és fa játszó­várat építenek, amit az ovisok és a múzeum látogatói egyaránt használhatnak. A park meglévő növényvilágát döntő részben megőrizve, rész­ben kicserélve szeretnének létre­hozni egy arborétumi jelleggel működtetett angolparkot, ahová a jövőben csak a Mátra térségében őshonos növényeket ültetnek be. A nemrégiben befejeződött dend- rológiai felmérés adatai szerint je­lenleg a területen ötvenhét fás szárú növényfaj háromszázhar­minc egyede él. Leggyakoribb a rózsafélék és az olajfafélék (kőri­sek) előfordulása. A jórészt elva­dult bokrok és cserjék kilencven százaléka (kora és állapota miatt) megérett a kivágásra, illetőleg a felújításra. Az indokolatlanul nagy számban telepített és tájide­gen fajok cseréje, ritkítása is elke­rülhetetlenné vált. A múzeum szakemberei bíz­nak abban, hogy a kert tudatos fejlesztése rövid időn belül magá­val vonja az ízeltlábúak és a ge­rincesek betelepedését. Az állat- csoportok fajgazdagságát változa­tos élőhelyek megteremtésével kívánják biztosítani. Ilyen példá­ul a szakértők által javasolt ma­dárfészkelő helyek, madár- és de­nevérodúk elhelyezése. A bekerített kert állatbemuta­tó, állatsimogató helyek kialakí­tását is lehetővé teszi, ebben a vo­natkozásban elsősorban (a helyi hagyományoknak megfelelően) őzre és pávára gondolnak. Kiállító-oktató pavilon A kastély átalakítása során a természetrajzi kiállítás anyaga ki­kerül az épületből. A kertben va­lamikor állt üvegház, az Orangerie adta az ötletet egy olyan termé­szettudományi pavilon megterve­zéséhez, amely új helyszínt nyújt a Mátra flóráját és faunáját bemu­Lépésről lépésre tató állandó kiállításnak. A közép­pontban egy fa áll, mely három szinten, galériákon lesz körbejár­ható, s ekként válik megfigyelhe- tővé a gyökér-, talaj- és lombkoro- naszint élővilága. A pavilon következő részegy­ségében helyezik el a növényhá­zat, ahol főleg trópusi, szubtró­pusi növényeket, valamint a je­lenlegi mikroárium lakóit tekint­hetik meg a látogatók, s itt alakí­tanak ki egy lepkeházat is. A nö­vényházhoz kapcsolódik a labo­ratóriumi rendszerű, kisebb cso­portlétszám befogadására alkal­mas oktatószoba, ami lehetővé teszi a mikrovilág mikroszkópos megismerését, illetve a növény­szaporítás és egyéb kísérletek le­bonyolítását. Az épület északi részének két szintjén megfelelő légtechnikai be­rendezésekkel mintegy 440 négy­zetméteres raktározási terület ala­kítható ki, amely abszolút korsze­rű befogadó tér az ott elhelyezen­dő gyűjteményi anyagoknak. A szakaszos ütemezéssel el­képzelt építkezés első fázisa e pa­vilon létrehozása, hiszen ennek elkészültével a múzeumnak fo­lyamatosan maradna fogadóké­pes része, s így a kastély felújítá­sa idejére sem kellene kirekeszte- ni a látogató közönséget. Sziget és grotta Az angolparkok mintájára el­készül egy mesterséges tó is. Kö­zépen, egy kis szigeten álló pavi­lonban a vízi élővilágot ismerhet­jük meg, méghozzá úgy, hogy egy süllyesztett térmegoldás se­gítségével a vízszint alá is be le­het majd látni. Ugyancsak megszokott eleme az angolparkoknak a mesterséges barlang, vagyis a grotta, amit je­len esetben a kastély tengelyében szándékoznak megépíteni. Teteje zöldfelület marad, belsejében a múzeum nyitva tartásától függet­lenül működő kávézó kap helyet. A fogyasztótér előtt pedig egy lépcsőzetesen kialakított, amfite­átrum-szerű területet hoznak lét­re, ami egyrészt kisméretű sza­badtéri színpadként, másrészt a kávézó kastélyra néző nyitott te­raszaként működhet. A kert fallal történő körülzárá- sával párhuzamosan hozzák rendbe és hasznosítják az egykori kerítés sarkain álló glorietteket, il­letve építik újra a valaha az észak- nyugati oldalon álló harmadik tornyocskát. A fejlesztés megvaló­sulásával - az oroszlános kapuk mellett - mindenképpen több beléptetőpontra lesz szükség, ezek egyikét a harmadik gloriet- tnél tervezik. A park gyakorlatilag minden irányból megközelíthető lesz, a keleti oldal a legzártabb: itt csak az óvoda területén keresztül lehet majd a kertbe jutni. Egy város vágya A kerítés nemcsak elzár, de véd is. Védi a kialakítandó mikroklí­mát, a tervezett létesítményeket, és védi azokat a látogatókat is, akik kulturált körülmények között szeretnék ebben a kéthektáros zöld­övezetben tölteni idejüket. A múze­umkomplexum így egész napos, tar­talmas, pihentető, érdekes progra­mot, látnivalókat és nyugalmat nyúj­tó kis „rejtekhelye­ket” kínálhat az ide érkező bármely korosztálynak. E sorokat olvas­va többen mond­hatják: túl szép ah­hoz, hogy igaz le­gyen. Higgyék el, mégis több ez, mint utópia. Azon a szinten már túljutottunk, most valami csak­ugyan elkezdődött. A program­tervről szóló füzetben így fogal­maz a gyöngyösi polgármesteri hivatal városüzemeltetési igazga­tója, Szilágyi Attila a fentiekben vázolt javaslatokkal kapcsolat­ban: „összességében nem túlzó pénzügyi igényűek, gyakorlatilag minden elemük pályázható, és szakmai, helytörténeti értékükön túl idegenforgalmi jelentőséggel is bírnak”. A kertbe, ahová néhány évtize­de még nem féltek belépni a gye­rekeket sétáltató kismamák, vagy az esti madárhangokat figyelő idősebbek, most talán újra visz- szatérhet az élet. S ha nem kell összetört pálinkásüvegek csere­peit, eldobott injekciós tűket ke­rülgetni, vandál randalírozóktól tartani, minden bizonnyal ismét örömmel töltik majd itt vasárnap­jaikat nemcsak a múzeumlátoga­tó csoportok, de a gyöngyösiek is. JÓNÁS ÁGI A Grafit 37 Építész Iroda látványterve a kastéllyal és a grottával A megvalósíthatósági tanulmány elfogadása után lehet elkészíteni a kiviteli és költségterve­ket, s ezek birtokában pályázni a felújítás költsé­geinek egy részére. A munkálatok megfelelő színvonalú elvégzéséhez valószínűleg magántő­ke bevonására is szükség lesz. Ideális feltételek mellett is öt-hat év az építkezés becsült időtarta­ma. Dr. Fűköh Levente múzeumigazgató „titkos vágya" szerint azonban a Mátra Múzeum néven alapított gyűjtemény fennállásának 120. szüle­tésnapját 2007-ben a teljes átadással ünnepek hetnék a legméltóbb módon.

Next

/
Thumbnails
Contents