Heves Megyei Hírlap, 2002. december (13. évfolyam, 280-305. szám)
2002-12-12 / 289. szám
8. OLDAL P F 2 3 ■ 2002. December 12., csütörtök A lakosság bankja? Színvonalasabb oktatást! Október 31-én pénzre volt szükségem, Fogtam a kártyámat, és a mintegy két kilométerre lévő OTP-fiókhoz mentem, hogy az ott lévő automata készülékből pénzt vegyek ki folyószámlám terhére. Bankók kiadása helyett a készüléken kiírás jelent meg, amely szerint technikai okokból nem tudnak pénzt kiadni. Ilyen és más indokokra hivatkozva az utóbbi időben gyakran előfordult, hogy a kártyatulajdonosok nem juthattak a saját pénzükhöz. Az említett napon Hatvanba utaztam a könyvtár falán lévő OTP pénzkiadóhoz. Kiderült, hogy az ott elhelyezett automata készüléket az OTP leszereltette (nyilván takarékossági okokból, hogy az ügyfelek kényelmének rovására még jobban növelje a saját magas profitját). Ezután átmentem az OTP-fióknál lévő pénzkiadóhoz. Itt előttem harmincnégyen álltak sorba, és több mint félórás várakozás után jutottam hozzá a saját pénzemhez. Ez után az összeg után az OTP kezelési díjat fog a következő számlámon levonni!!! Kérdezem, hogy a vállalt szolgáltatás romlásával okozott kárt hogyan akarja az OTP az ügyfeleknek megtéríteni? Jó lenne, ha a fogyasztóvédelmi állami és társadalmi szervezetek erre jobban figyelnének! Az OTP a lakosság bankja, hirdeti a szlogen. Esetenként a jelszót így módosítanám: Az OTP a lakosság bosszantásának bankja. Kardos Márton Lőrinci Köszönet a támogatásért Kapcsolódva a Plútó SE nem utánpóüás? és a rá válaszul érkezett Miért nem kapott támogatást a Plútó SE? címmel megjelent levelekhez, szeretném, ha közzé- tennék magának a Gyermekfoci Egyesületnek — mint legfőképp érintettnek — a véleményét is e témában. Sajnos nekem - mint az egyesület vezetőjének — nem volt tudomásom az elsőként említett szülői levélről, én is az újságból értesültem annak létrejöttéről. Számomra világos, hogy mindkét szülő tollát a gyermekeik és egyesületünk iránü aggodalom és elkötelezettség vezette, az más kérdés, hogy az én hibámból kellő információ hiányában vetették papírra gondolataikat. Talán mentségemül szolgál, hogy gyermeklabdarúgóink taglétszáma immár meghaladja a száz főt, így az egyesület gazdálkodásával kapcsolatos tények és történések egyéb teendőim mellett nem juthatnak el minden egyes szülőhöz. Ezúton szeretném újra megköszönni mindazok támogatását, akik az önkormányzat részéről - és azon kívül is - anyagi vagy erkölcsi támogatást nyújtottak Eger város labdarúgó-utánpótlása nevelésében kifejtett tevékenységünkhöz. Horváth Tamás Plútó SE elnöke 40 éves az „új iskola” Elégedettek a szülők Az általános iskola a helyi művelődési házban kulturális műsorral egybekötve megemlékezést tartott novemberben. A tanulók szorgalmasan készültek tanáraik segédletével. A rendezvényen a beköszöntő elhangzása után zenei kísérettel az iskolai énekkar lépett fel, majd ezt követően az alsó tagozatos diákok adták elő a falusi lakodalmas műsort. Fellépett a helyi nyugdíjasklub asz- szonykórusa is régi nóták felidézésével. Ezután az alsó tagozatos diákok bemutatták a Három pö- sze c. színdarabot, majd versmondás következett. A zeneiskola műsorában citera-, furulya- és zongorajátékot adtak elő. Az egri citerazenekar az andomaktályai citerázók tanulóiból szerveződött újjá, s a Palócgálán országos ezüstzsűrizést kaptak. Tánckoreográfiát adtak elő Valahol Európában címmel, majd Petőfi Sándor: A helység kalapácsa c. színdarabra, majd a József c. musicalből, kb. 45 diák részvételével. A műsorszámok után kezdődött a bál, ahol mindenki együtt ropta a táncot. A tombolából befolyt pénz pedig az „Andomaktályai ÁMK tanulóinak Alapítványára” került. Az iskola vezetése a befolyt összeget a tanulmányi munka fejlesztésére, taneszközök beszerzésére, pályázatok finanszírozására és a tanulók kirándulására tervezi fordítani. A rendezvényen résztvevők véleménye, hogy ebben az iskolában mindig jó és színvonalas oktató-nevelő munka folyik. Jelenleg is több szakkört működtetnek. Az eltelt 40 év alatt itt végzett tanulók nagy többsége tovább tanult, de van olyan volt diák is, aki most a régi iskolájában pedagógus. A rendezvényért az iskola vezetését, tanárait és diákjait elismerés illeti, ezért mi, szülők, nagyszülők, köszönetünket fejezzük ki. Bányai Lajos nagyszülő Andomaktálya, Rákóczi a. Igen örvendetesnek találom, hogy merjük végre kritizálni oktatási rendszerünket. A Heves Megyei Hírlap nov. 22-i számában egy egész oldalon szemlélhettük, hogy hol is helyezkedik el oktatásunk színvonala (nem szeretném elsütni a viccet a békáról) a világban. Az utóbbi évek tapasztalatai sejteni engedték, hogy valami - legyünk őszinték, sok minden — nincs rendben oktatási rendszerünkben. Nem állítom tehát, hogy váratlanul ért a grafikonok látványa, mégis megdöbbentem. Azért erre nem számítottam. Nem kételkedem a felmérések őszinteségében és valódiságában, bár halkan megjegyzem, hogy a grafikonok és a felmérési eredmények az alkalmazott felmérést tükrözik. Ennek ellenére nem szabad félvállról venni. Megdöbbentő kritikákat olvastam az Interneten a pedagógusok munkájáról. Megpróbáltam ezekkel szembeszállni, rámutatni, hogy amíg nincs becsülete a pedagógusi hivatásnak, amíg azok mennek pedagógusnak, akiket máshová nem vesznek fel, magunkra vessünk. Csak dicsérni tudom hát a minisztérium ébredését, a kritikák elfogadását és merész javítási szándékát. Nem a bizonyítvány magyarázatát várjuk, hanem a hibák kijavítását. Nem a levegőbe beszélek, nem is kívülállóként, mert öt évtizedet töltöttem el a pedagógusi pályán, van „némi” tapasztalatom. Néhányat óvatosan megemlítek. Ismertem olyan pedagógust, aki harmadikos tanulóit fél órával korábban rendelte be, hogy a nyelvtani szabályokat megtanítsa. Megjegyzem, ezeket magam sem ismerem... Egy másik — szintén alsó tagozatos - nevelő arra panaszkodott, hogy idegileg kikészül, mert képtelen az előírt tantervet teljesíteni tanítványaival. Szerinte egy csomó felesleges dolgot kellene a fejükbe verni. A kémia- és fizikakönyvek olyan bonyolult mondatszerkezeteket és szakkifejezéseket használnak, hogy a nem szakos nevelők nem értik meg. A tantervi követelményeket, az egyes tantárgyak óraszámát sokszor nem az ésszerűség, hanem a szakemberek magasabb beosztása határozza meg. Egyetértek a cikkben megjelölt valamennyi feladattal. Igen jól látja a teendőket miniszterünk. Magam is ezt javasoltam volna, ha megkérdeznek (nyugdíjast és gyakorló pedagógust azonban nem szokás megkérdezni, különösen nem, ha „vidéki”). Azt is elmondtam volna, hogy a lónak két oldala van (tudom, mert annak idején a lovasságnál szolgáltam, de eddigi tapasztalataim is azt bizonyítják, hogy erről gyakran megfeledkezünk...). Nehogy a „fő tantárgyak” kiemelése érdekében szőnyeg alá (katedra alá) söpörjük az egyáltalán nem „mellék” tárgyakat! Az egész emberhez szorosan hozzátartozik testének, lelkének edzése! „Művészetek nélkül lehet élni, de nem érdemes.” László Ferenc, Karácsond (cím a szerk.-ben) Szívesen segítek, Polgármester úr! Kiállók a hajdani képviselőtársaim mellett Kérem szépen alábbi reflexióm megjelentetését: Hiesz György polgármester úr nehéz helyzetben van, ha nyolcévnyi szocialista városvezetést követően óhajtja a pártja által kedvelt visszamuto- gatós védekezési módszert alkalmazni. Ezt igazolja a Heves Megyei Hírlap november 23-i számában „Hiányos a demokrácia” címmel, a mátrafüredi településrészi képviselők választásáról szóló híradásban kifejtett álláspontja. Idézem: „a most ellenzékben lévő polgári oldal foglalta az SZMSZ-be a részönkormányzati választás módját, megteremtve a lehetőséget arra, hogy a képviselő-testület esetleg ne a lakossági fórum javaslata szerint döntsön”. Mivel az a megtiszteltetés ért, hogy „rendszerváltó ciklusban” Gyöngyös polgármestere lehettem, rám hárul az az erkölcsi kötelezettség, hogy az akkori testületet antidemokratikus döntéssel vádoló kijelentéssel szemben megvédjem hajdani képviselőtársaim becsületét, és igazoljam a demokrácia helyi megteremtésére irányuló szándékát. Mindenekelőtt tisztázzuk „a most ellenzékben lévő polgári erők” akkori szerepét: a Fidesz abban az időben az MSZP-vel együtt ellenzékben volt, a többséget a KDNP és MDF alkotta. Ezt követően lássuk a tényeket:- Annak ellenére döntöttünk a településrészi önkormányzat létrehozása mellett, hogy Mátrafüred lélekszáma alapján erre törvényi kötelezettség akkor sem volt.- Az önkormányzati törvény szerint a részönkormányzat vezetője települési képviselő. Az akkori többség a demokrácia szellemében szűkítette ezt oly módon az SZMSZ-ben, hogy a helyi népakaratot tiszteletben tartva, a mindenkori, mátrafüredi körzetben megválasztott településrészi képviselő legyen a vezető. Tette pedig mindezt annak tudatában, hogy a körzetnek ellenzéki képviselője volt.- A törvény — ugyanúgy, mint most — akkor sem rendelkezett arról, hogy a döntéshozó képviselő-testület előzetesen, lakossági fórumon kérje ki a választók véleményét. Saját demokrácia-felfogásunk azonban azt diktálta, hogy ha már - a törvény kommentárja szerint levezetett módon - a választás joga nem ruházható át, legalább a jelölés jogát adjuk meg a helyieknek. A településrészi polgárok a jelölő fórumon megszavazott sorrenddel nyilvánítják ki akaratukat. Ennek ismeretében az önkormányzati törvény 2. § (1) bek., miszerint „a helyi önkormányzat érvényre juttatja a népfelség elvét, helyi közügyekben demokratikus módon, széles körű nyilvánosságot teremtve kifejezi és megvalósítja a helyi közakaratot”, csak úgy értelmezhető, hogy a helyi akarat nem lehet más, mint a településrészi polgárok akarata. Ennek elfogadása a képviselő-testület részéről a szuverenitás feladása nélküli, önkéntes kötelezettségvállalás. Ehhez tartottuk magunkat akkor, mindkét oldalon, többségben és kisebbségben lévők egyaránt. Polgármester úr állítása elgondolkodtató. Azért hibáztat minket, mert jogot adtunk a polgároknak, és ezzel lehetőséget teremtettünk arra, hogy ezt egy képviselő-testületi többség megsértse. A népakarat rendeléséből most az MSZP van többségben, a hajdani többség pedig a változatlanul ellenzékben lévő Fidesszel szorosabb-lazább szövetségben alkotja — Hiesz polgármester úr szavaival — a polgári oldalt. A Polgári Unió frakció szövetségének egyik alapja éppen a közös és változatlan demokrácia-felfogásunk. Eltökélt szándékunk, hogy ennek helyességéről meggyőzzük a szocialistákat. Személy szerint már némi fejlődésnek tartom, hogy az előző ciklussal szemben lehetővé tették szavazataikkal, hogy — az alkotmányból levezethető jogosultságom szerint - bizottsági tag lehessek. Remélem, hogy a demokratikus önkormányzatiság érvényesítése és a politikai kultúra fejlesztése területén további közös előrelépéseket tehetünk. Egyik ilyen feladat a településrészi önkormányzaton belüli demokrácia helyreállítása. Ha ebben a múlt elemzésével és a folyamatok értelmezésével segíthetek, szívesen felajánlom további közreműködésemet. Keresztes György önkormányzati képviselő, Gyöngyös AzEU-s várakozásról Ez alatt a cím alatt megjelent riporthoz - mint a Hírlap olvasójának - a következő a véleményem: a fizika törvénye szerint ha egy nagyon édes vizet egy kevésbé édes vízzel összekevernek, a nagyon édes veszíteni fog édességéből, a másik pedig édesebb lesz. Nem hiszem el, hogy a jelenlegi tagországok ezt az áldozatot értünk meghoznák. Ők a még édesebb életet remélik, ezért is nem hihető el, hogy valaha is utolérjük őket. Azt viszont hiszem, hogy a többszörös jövedelem elérhetősége miatt ebből a térségből a jól képzett munkaerő tömegesen vándorol abba a térségbe. Az így keletkező vákuum miatt kelet felől hozzánk érkeznek majd képzetlenebb emberek. Hogy ez nekünk jó lesz-e? Majd kiderül! S. D. nyugdíjas (név és cím a szerk.-ben) (SJírni a győztesnek szabad! Senki a VTV-n kívül meg nem kérdezte tőlem: hogyan csinálta, képviselő úr, hogy egyedül önt választották meg a 15 körzeti jelöltből a helyhatósági választáson? Mit csinált jobban, mint mások? Ön megmentette a nemzeti oldal és a szövetség becsületét! Ön négy éve is átütő sikert aratott a választáson! Azóta is dolgozik szinte megszállottként a közért, szeretik sokan, az egyszerű ember gondjai is olyanok önnek, mint az igazgatóé, közvetlensége, igazságérzete jobboldali elkötelezettsége gyűlölet nélküli. Ezen gondolatokat a választóim fogalmazták meg számomra, sikerem után. Sem 1998-ban, sem 2002-ben bejutó helyet a kompenzációs listán nem kaptam. Nyernem kellett ismét! A kompenzációs lista biztos helyeiért hosszas, ölre menő alkudozás folyik a pártok között. Ez biztos pozíció, jelentős kampány- munka nélkül is. Két-három választási ciklus óta ugyanazokat látjuk ott, nem egyéni érdemből, inkább érdekből. Ezek a nagy túlélők. Az ő jelenlétük csak maguknak fontos négy évig, választóiknak kevésbé, mint ahogy a szavazások mutatják. így összefolynak az egyéni győztesként bejutott és a listán bejutottak eredményei a választók előtt. Következő lépés a konstruktív egyeztetés nyomán önmaguknak megszerzett bizottsági, elnöki, azaz tanácsnoki státus. Mint erről a kulturális bizottság egyik tagja 2002. november 22- én írt a Heves Megyei Hírlapban: „Igaz, az egriek személyükben elutasítják a mindenféle politikai színekben már levitézletteket és az egyéni választókerületekben esélyteleneket.”. Ugyan magukra ismernek egyesek? Nem hinném! Sajnos, a jobboldal bizonyos politikai erejét alkotó társadalmi elit Egerben érdekszövetséget kötve összetart. Sajnos egyes tagjai 300-400 szavazatkülönbséggel is vesztenek az egyéni körzetben. Röviddel a sikertelen választás után, a szövetség vezetéseként politikai konszenzust kötve hozzájutnak a bizottsági elnöki, tanácsnoki státusokhoz, gondolván, hogy ez mindnyájuknak jár. Majd mikor a konc szétosztásra került, semmibe véve az eddigi Szövetséget, külön pártfrakciót alkotnak, és diadalittasan több nyilatkozatot tesznek arról, hogy a közgyűlésben megerősödve nagy nyertesei voltak a választásoknak. így kell ezt csinálni. Négy- évenként lassan megöregedni a közgyűlésben vesztesként is lehet. És a megtisztulás, párton belüli kiértékelése a kudarcnak? Az úgy lesz megoldva, hogy lassan visszaszivárognak a nemrég levitézlet- tek, bírálva a friss kudarc okozóit, és átvenni a helyüket. Ez olyan, mint a vetésforgó. Nagy kérdés, hogy velem, az egy szem győztessel, a becsület megmentőjével mi lesz? A válasz a fülembe cseng. Dolgozzon, nyerjen megint körzetet, mert már ezt szoktuk meg, különben is a 2006. évi választásra nagy valószínűséggel a kegyelemlista már előre betelt. Számomra egy tanulsága van a választásnak. Ahol a becsület véget ér, ott kezdődik a politikai alku, vagy az annak nevezett pozíciófelosztás. Büszkén vallom, hogy a polgári középréteg tagja vagyok, hívő keresztény és jó szándékú, elkötelezett jobboldali. Megjegyzem, nem menet közben váltam azzá. Császár Zoltán egyéni választott képviselő Szövetség az Egriekért képviselője Dicsérő elismerés Az egri SZTK alagsorában, a CT- vizsgáló előtt a folyosón erős acetüin-illat áramlott. Az ott várakozó betegek közül többünkben erős köhögést váltott ki és rosz- szullétet. A CT-vizsgálatot végző orvosok, nővérkék, asszisztensek erre az esetre felfigyelve rögtön intézkedtek, ülőalkalmatosságot biztosítva egy másik folyosóra vittek át, vizet hoztak a betegeknek, ablakot és egy lezárt ajtót is kinyitottak, hogy friss levegő áramolhasson a folyosóra. Ez a figyelmes eljárásukon túl a CT- vizsgálatot végző személyzettől több, mint vizsgálat. Megnyugtatóan jó érzés volt az ott várakozóknak ez a szép emberi gesztus, így a nagy nyilvánosság előtt is nagyon szépen köszönjük Önöknek. A 2002. november 22-én várakozó betegek nevében: Klimaj János (cím a szerk.-ben) Köszönet Iskolánk Kodály Zoltán születésének 120. évfordulója alkalmából rendezte meg ez év november 21- én a városi középiskolai népdaléneklési versenyt. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani támogatóinknak: EMJV önkormányzata, Megyei Művelődési Központ, BE-L-GA Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Rádi Pékség, Mese Virág Gárdonyi Géza Könyvesbolt, Vaillant Partner Szerviz Kft., Szikla Fogadó (Felső- tárkány), Galambos Károlyné egyéni vállalkozó. Kereskedelmi, Vendéglátóipari Szakközép- és Szakképző Iskola és Kollégium, Eger Előtapsolók Ki mondja el már végre, hogy az üdvös kereskedelmi televíziók szócsatáira összetoborzott közönség honnan kerül elő, és kik ők? Özvegy vagyok, két leány édesanyja. Az utóbbi időben kezdek rájönni: eddig nem jutott el a tudatomig az, ami manapság ömlik a szennytévékből, hogy vajon miért nem szeretem a saját nememet. Sajnos, lányaimat is félreneveltem, mert nem akarták átoperáltatni magukat fiúvá, vagy nem szerelmesedtek egymásba. Bűntudatom is van, az „átkosban” valahogy nem voltak szem előtt ezek az elfajzások, de ma már főműsoridőben győzködnek a nemi hovatartozások megváltoztatására. Talán én is üljek be egy show-ra, és hagyjam magam meggyőzni? Az előtapsolóval véresre verem a tenyerem az új trend éltetése közben. Apropó, a lányaim esetleg soha többé nem nyitják rám az ajtót, de egye fene, majd mások szeretni fognak. Miklós Ákosné, M.tárkány (dm a szerk.-ben) Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. _______ __■
