Heves Megyei Hírlap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-09 / 261. szám
Z? Zsuzsa néni, a világpolgár- Az emlékek tömege nagy hátrány, ám mégis az ember legyen ezerszer hálás ezért az ajándékért - jelenti ki beszélgetésünk vége felé Zsuzsanna Hoogenbosch asszony tökéletes magyarsággal. De hát milyen más nyelven is összegezhetné a mögötte álló 82 esztendő összes tapasztalatát, a felgyülemlett bölcsességet ez a tüneményes hölgy, aki - Villon-Faludy szavaival - jószerivel bejárta már mind a hat világot, s szinte az összes európai kultúrnyelven megérti és megérteti magát; de szíve mélyén mégis megmaradt annak a valamikori hazánkfiának, aki a múlt évszázad első felében Darvas Zsuzsannaként élte a budapesti fiatalok gondtalan, később pedig a mindennapi tragédiákban bővelkedő életét? Kedves barátai élnek Hatvanban a szerző felv. Zsuzsa néni jelenség. Emlékezőtehetsége bámulatos - az együtt töltött alig másfél óra során napra pontosan röpködnek a dátumok; élete meghatározó történéseinek időpontjai csakúgy, mint a talán kevésbé fontos, de számára kedves emlékekkel járó mozzanatoké -, szellemi frissessége párját ritkítja. Kifejezőkészségét pedig az is megirigyelhetné, aki nem Európa másik végében töltötte eddigi földi léte második kétharmadát, hanem itt, a Kárpát-medence kellős közepén. Mindezeken túl kellemes személyiség, ideális beszélgetőtárs. Zsuzsa nénit élete első hetven- egynéhány évében semmi nem kötötte Hatvanhoz. Pár momentum erejéig érdemes eljátszani a gondolattal, hogy a két nagy háború közötti években talán ő is átvonatozott a városon, esetleg derült is, mint az idegenek általában, ha a település nevét hallják. Hatvan? - ízlelgethette a vasútállomás falára biggyesztett szót abban a téves hitben, hogy az a fővárostól mért távolságot jelenti, ámde ennyi csak, és semmi több; az idő vonata már zakatolt is vele tovább, hogy bő fél évszázaddal később röpítse csak vissza, igaz - mondhatná azt is -, hogy ezúttal immár haza. Mert Zsuzsa néni mindenhol otthon van. Csékúton és Indonéziában éppúgy, mint Szitákon, Hágában és Pesten, az esztergomi internátusbán vagy a Németalföld tengerszint alattiságában fáradhatatlanul suhogó szélmalmok között; a nagy óceánjárók árnyékában, ahol a legtöbb időt töltötte, és ahol hét gyermeke körében élte teljesebbnél is teljesebbnek mondható mindennapjait. Világpolgár ő a szó nemes, minden esztelen kozmopolita ideát elvető valóságában. * A Rózsakért vendéglőben beszélgetünk, ahová két doktor cso- dálója, Király Csaba és Eperjesi Tamás társaságában érkezik. Nem hivatalos program ez, dehogy, sőt mellőz minden protokollt: egyszerű, hétköznapi barátként jött ő a mindenszentek előtti órákban azok invitálására, akiket még a testvérvárosi kapcsolatok révén ismert és szeretett meg. A kontaktus azóta is tart, hogy a politika időközben a korábbiaktól eltérő mozgásteret jelölt ki vendéglátói számára. Az emberi kapcsolatok nem ilyen kicsinységeken múlnak. Zsuzsa néni élete kész regény, amely azzal kezdődik, hogy a Budafoki úton laktak egy nagy házban, amely az utolsó épületek egyike volt a Lágymányosi út előtt. Születésekor 1920-at írtak.- A ház egyik felében nagyapó lakott kilencgyerekes családjával, a másikban meg mi - folytatja az expozíciót. - Amikor anyu újra férjhez ment, Kiskőrös, majd Szirák következett, mígnem az oroszok elől Ajka mellé, Csékútra menekültünk. Amennyiben a Szent Korona nevében nem szabad ítéletet mondani, nem mondok ítéletet. Utóbbi mondat nem valamiféle politikai állásfoglalás, sokkal inkább a dolgok minősítésének az elhárítása nála. Gyakorta visszatérő motívum, a sorsával megbékélt ember bölcs önmérséklete. Később, az idő haladásával indulatszavak nélkül is kibomlik a szirom.- Nyolc esztendeig esztergomi diák voltam - töri meg a süteményeskanalak koccanását. - Nem volt semmi bajom az intemá- tussal, '38-ban gond nélkül leérettségiztünk. Nagyapó azt akarta, hogy mindenki tanuljon nyelveket; neki is láttam becsületesen, de inkább jogász szerettem volna lenni. Nevelőapám viszont - aki bíró volt - úgy vélte, ez a pálya nem nekem való, így hát még abban az évben kiküldtek Hollandiába, a nagyné- némhez. Hamarosan Belgiumban, Brüsszel mellett egy intemacioná- lis iskola hallgatója lettem, ahol a világ minden részéből megfordultak tanulók. Ez az epizód azonban rövidnek bizonyult Zsuzsa néni életében. Úgy volt, hogy karácsonyra visszatér hollandiai rokonaihoz, ám nagybátyja - aki rossz híreket hallott Hitler törekvéseiről - figyelmeztette: a nemzetközi helyzet nem tűnik kedvezőnek Nyugat-Eu- rópa ezen része számára, így ifjú hősnőnk jobban tenné, ha visszajönne Magyarországra.- A következő év januárjában újra Pesten találtam magam - mondja. - Elkezdtem ismét a nyelvtanulást, s közben beiratkoztam egy varróiskolába is. Néhány felhőtlen, bálos esztendő után - amikor az ember tanul, dolgozik és szórakozik - jött a háború, és ezzel együtt a vándorlás, a menekülés. Az oroszok '45 tavaszán értek Csékútra. Nehéz időszak volt, nevelőapjának ekkoriban diplomás bíróként bányában kellett dolgoznia, s csak bonyodalmak árán térhettek vissza korábbi lakóhelyükre, Kiskőrösre. Zsuzsa néni ma már nevet hajdani nyomorúságukon, amikor kifosztva találták egykori házukat. Előfordult, hogy az utcán szembejövő hölgy viseletében saját egykori ruhájára ismert... Ekkor azonban szerencséjük lett, mert nevelőapja megpályázott egy fővárosi bírói állást, s újból Budapestre költözhettek két húgával együtt.- A nagynéném, anyu legfiatalabb lánytestvére, 1948-ban ismét hívott Hollandiába - ugrik jókorát az időben. - Már 28 éves, felnőtt nőként vállaltam a vonatozást Hágáig, ahol az ezt követő időszakban laktam. Egy alkalommal a születésnapomat is ott ünnepeltük, s az egyik vendég lett a későbbi férjem... Ahogy az a fiatalok között lenni szokott, beleszerettek egymásba, ám összeborulásukat váratlan esemény zavarta meg: a vőlegény behívót kapott, méghozzá tengerésztisztit, ami esetében azt jelentette, hogy három esztendeig Indonéziában kell szolgálnia. Csak úgy maradhattak együtt, ha előbb összeházasodnak; megköttetett hát a frigy, aminek köszönhetően az ifjú feleség is követhette párját a távoli gyarmatra. Ám csupán másfél esztendőt töltöttek Jáván, mivel az ország elnyerte függetlenségét, így a katonák ottállomásoztatása okafo- gyottá vált. A pár hazatért Hollandiába.- Ekkor már hárman voltunk - mosolyodik el Zsuzsa néni, kezével gömbölyödő pocakot formálva. - A legidősebb gyermekem, s egyben az egyetlen fiunk, Doderick is velünk tartott a hajón... Ettől kezdve nyugalmasabb esztendők következtek. Maassluis-ban telepedtek le: a családfő hajókat tervezett - eleinte vontatókat, majd óriási tankereket -, miközben a városi elöljáróságban is megannyi feladatot vállalt. Zsuzsa néni az elkövetkező 15 évben további hat gyermeket - hat leányt - hozott a világra, akik a Teruska, Annuska, Ilonka, Veron- ka, Boriska és Monika nevet kapták. Ma is Hollandiában élnek valamennyien, miközben a család immár nyolc unokával gyarapodott.- A férjem állandóan utazott, szerte a földkerekségen. A hivatalos útjaira soha nem kísértem el, legfeljebb egy-két hajó keresztelését vállaltam - emlékezik az együtt töltött évekre. - Magánemberként azonban sok helyre eljutottunk. A gyerekeink sem panaszkodhattak az anyagiakra. Éltük a normális középosztálybeli családok életét, emberileg számítva semmi gondunk nem volt. * Hoogenbosch úr már nincs az élők sorában, Zsuzsa néni viszont talán aktívabb, mint korábban bármikor. Előjegyzési naptárában egyetlen lap sem üres. A Grassalkovichok városával tíz esztendeje ismerkedett meg behatóbban.- Az 1990-es évek elején jött a levél a minisztériumból, hogy Maassluis válasszon partnertelepülést magának. Az elöljáróság megkérdezte a magyar kolónia tagjainak a véleményét is, s mi végül Hatvant javasoltuk. Lakóhelyemen létrejött a testvérvárosi alapítvány, amelynek munkáját tolmácsként segítem. Van feladatom elég, mivel a későbbiekben két másik magyar ajkú településsel, a kárpátaljai Beregszásszal és az erdélyi Kézdivásárhellyel is kibővült a kör. Szinyei András úrral, az egykori polgármesterrel pedig személyesen is jó kapcsolatot ápolok. Ha tehetem, „privátban” is eljövök ide, hiszen nagyon kedves barátaim élnek a városban. Zsuzsa néni a testvérvárosi kapcsolatok kialakítását remek kezdeményezésnek tartja, amennyiben tartalommal is megtöltik a keretet.- A lényeg, hogy egymás történelmét, kultúráját megismerjük és továbbadjuk, továbbá hogy anyagilag is segítsük egymást - vélekedik. - Persze, ez nemcsak a legmagasabb szintekre érvényes; mi több, a legfontosabb feladat azon széles rétegek, például a tanulócsoportok, családok, civil egyesületek felkutatása, akik igazából profitálhatnak a már megerősödött együttműködésből. Lassan elfogy ä kávé is, Zsuzsa néninek indulnia kell. Pesten szeremé felkeresni szeretteit a temetőben, aztán máris utazik haza választott hazájába, Hollandiába. Gyorsan elszalad ez a pár nap... Amikor búcsúzóul minden bókolástól mentesen megjegyezzük, hogy valóban élmény volt a társalgás, az ősz hölgy kedves bölcselettel ajándékozza meg a társaságot:- Lehet, hogy az emlékek tömege nagy hátrány, de mégis az ember legyen ezerszer hálás ezért az ajándékért - mondja. És alighanem valamennyiünk fejében megfordul, hogy bárcsak nekünk is megadatna valami hasonló. TARI OTTÓ Boldogító igen, állampolgársággal- Miután 1948-ban férjhez mentem, 1961-ben látogattam először haza. Utána persze már voltam többször is - meséli Zsuzsanna Hoogenbosch-Darvas. - Hollandiában az esküvői „igen" kimondása automatikusan együtt jár az állampolgárság megszerzésével. Amikor leadtam a magyar útlevelemet, nagyon rossz érzés kerülgetett... __ HAVAS ANDRÁS V alami elveszett Lehet, hogy megöregedtünk. Ha nem is any- nyira, kicsit azért mégis. Megnézhettük az egyik valóságshow-ban Oki és Irén előre kiszámított, kikalkulált és eltervezett szexuális akcióját, és hát nem tudom, ki hogy van vele, szerintem valami nagyon hiányzott a dologból. Vagyis, azt hiszem, hogy a lényeg hiányzott az egészből, az, ami annyira jellemző erre az édes, furcsa, gyönyörű játékra: nevezzük szerelemnek, szeretkezésnek, több szót most nem használnék el erre. Tudjuk, miről van szó. Amikor tehát... Egy férfi és egy nő. És most tegyük ki azt a piros kis kört (csak felnőtteknek!), és menjünk tovább. Azelőtt azt kellett gondolnunk, igen, az ágyban, hogy minden mozdulatunkat valami belső szerkezet irányítja, az egyszerűség kedvéért nevezzük léleknek, az idegeink, az izmaink ennek a titoknak vannak alárendelve, ez irányítja a folyamatot, ez van a háttérben láthatatlanul, ez bólint, ez ráz fejet, ez nyit és zár kapukat. Nem mér, nem számol. Pontosan tudható az irány, a hely és az érintés erősségét és jellegét nyugodtan rábízhatjuk erre, akárcsak magunkat. Csinálnunk direkte nem kell semmit, nem csinálnunk kell tehát, csak engednünk, és a dolgok megtörténnek szépen, természetesen. Ahogy a hullámlovas a tengeren, engedi, hogy vigye a víz, és közben minden szikrá- zóan kék. A nap süt, a fények csodásak, és persze a hangok is. Jobb, mint a filmeken. Erre most mi történik? Jelentkezik megannyi nő a felhívásra, akik törik magukat nagyon, ők megtennék, hajlandóak lennének a show egyik férfi szereplőjével nyilvánosan, kamerák előtt szeretkezni. Látták amúgy Okit a tévében, jó fej, tényleg szimpatikus, bár néha nagyokat büfög, és akarják őt iszonyúan, személyesen még soha egy szót sem váltottak vele, de szerepelni remek volna, pedig a kezét még nem érintették, testének illatát nem érezték, viszont akarják nagyon mégis. Akarnak vele rettentően közösülni, igen, mindenáron, a céljuktól senki sem tántoríthatja el őket. Hogy hiányzik némi romantika, titok, izgalom, valami kis hülyeség, bók? Dehogy! Oki a négy nő közül kettőt kiválaszt a stúdióban, mint a hentesnél, azt a darab húst tessen már nekem becsomagolni, drága - a két szerencsés kap egy-egy gyönyörű szál rózsát, és ezzel a hölgyek lelke már rendben is van -, aztán a nők kábultan, örömmel és szendén várják a folytatást. Jön a vacsora, ám csak az egyikük mehet az ágyba, ez kínos, de választani muszáj, ez itt egy valóságshow, és nem maga az élet, ahol választani nem kell azonnal. Oki egy pillanat alatt dönt -ez az, ami nem igazán életszerű -, már viszi is a vörös hajút. (Be, bele az ágyba.) Lázas készülődés, a pár együtt zuhanyozik, simogatás, ölel- getés, szoros szituáció, tapadás, már majdnem, de aztán mégse. Mert Irén előbb egy szexis fekete szerelést vesz magára, annyira dögös, elárulja, hogy ez lesz a meglepetés, az ajándék Okinak, és úgy megy be a hálóba. A nők azonban azt mondják, hogy mindez kevéssé természetes, mert vagy egyedül zuhanyoznak és utána öltenek magukra izgalmas és erotikus szerkót, vagy ha már elkezdik az előjátékot a zuhany alatt, akkor nemigen öltöznek vissza újból a látvány kedvéért. (És én azt gondolom, hogy ezt a sorrenddel kapcsolatos észrevételt el kell fogadnunk tőlük.) Aztán kis óvszerkeresés, hová tűnt a gumi?, majd megtörténik. A bulvárlap másnap azt írja, ötször szerették egymást, ami azért eléggé pontatlan megfogalmazás, hiszen nem tudjuk, hogy összesen ötről van-e szó, vagy külön-kü- lön, fejenként értendő-e az összeg. Esetleg van-e átfedés. Maga a dolog viszonylag kevés szót érdemel. Pornónak gyenge, valóságnak pedig nem túl életszerű. Le volt játszva előre a tuti. Semmi kockázat, hogy bejön-e, nem volt az esélynek semmi esélye, kibúvója, hogy mi van, ha mégsem. Pedig ez a műfaj nehezen viseli, ha cseppnyi illúzió, cseppnyi kétség sem marad. Rendben. Akartak egy jó nagyot. Megvolt. De itt most valami meghalt, elveszett. H(r(telen)kék... A honi kormánypárti és ellenzéki politikusok hosszas tárgyalás után elfogadták, hogy a magyar delegációban azonos számban képviseltetik magukat az Európa Parlament november 18-án kezdődő bővítési vitájában. A magyarok szitkaitól ments meg uram, minket...! * Egy belügyminisztériumi döntés értelmében diplomához kötött hivatásnak minősülhet a jövőben a sírásás Franciaországban. S halál! komolyan veszik... * Betartható ígéreteket kíván tenni az Észak-atlanti Szövetségnek a magyar haderő vezérkara, hogy elkerülje a további jogos bírálatokat. Amíg a nagy hadseregek fegyverkeznek, mi - öltözködünk... * Álomszuszék gazdáját a padlóra dobó ágyat fejlesztett ki a német- országi Nürnbergben egy lustálkodásra hajlamos diáklány. Álmában koppan egy kicsit... * Az immár évek óta veszteséges román ARO autógyár munkásai most spermaadományaikkal akarják megmenteni vállalatukat a több millió lejes tartozás miatti csődeljárástól. Egy-két jó húzással kézbe veszik a sorsukat...! _______________________________________________________________________________ IEDWÁE)
