Heves Megyei Hírlap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-30 / 279. szám
Ray Cooney: Klikk! (Páratlan páros 2.) A fergeteges komédiában John Smith, a kiváló londoni taxisofőr tizenhat éve él változatlanul boldog házasságban a város két kerületében lévő lakásai közti ingajáratban, két hűséges feleségével, Maryvel és Barbarával. Válságos helyzetek olykor azért adódnak, amikor a percre pontosan beosztott napirend valamilyen okból felborul, és a két, olajozottan működő háztartásban akadozni kezd a fogaskerék. Most éppen egy ilyen helyzet kezd kialakulni. Az elmúlt évek alatt ugyanis az élet fontos változást produkált: Johnnak immár két gyermeke van, két, közel egykorú kamasz, az egyik Marytől, a másik Barbarától, egy lány meg egy fiú. Minthogy manapság a fiatalok gyakran az Interneten ismerkedA szereplők véleménye a darabról Vokó János: — Remek darab. Tipikus fanyar angol humorral és rengeteg helyzetkomikummal fűszerezve. Rengeteg ajtó, név és szereplő, zavaros szituációk. Pillanatnyi megállást sem enged a színésznek. Papp Gabi: — Csak harmadik elolvasásra értettem meg, hogy a Stanley Gardnert játszó Safranek Károly nem a darabbeli apám. Mr. Smith (Vokó János) próbálja menteni a menthetőt, ez adja a darab komikumát. Nagy András: — Szerintem ilyen az életben nem történhet meg. Ettől csodálatos világ a színház, itt minden megtörténhet. Nádasy Erika: — Nagyon nagy vicc az egész. Technikailag nagyon nehéz, rendkívüli pontosságot követel meg a színésztől. Theátrum ünnep a Tháliaban Éppen egy hete zajlik a vidéki színházak fesztiválja - hivatalos nevén: találkozója - Budapesten, a Thália Színházban. Helyesebben a Thália nagyszínpadát, új és régi stúdióját, a Merlin Színházat és a Vidám Színpadot szállta meg 16 vidéki színház egy híján negyedszáz előadásával - mégiscsak fesz- tiváli hangulatot teremtve a nézőknek és színházbarátoknak. Mert mitől is lesz egy előadás-sorozat fesztivál? Például attól, hogy a játszóhelye határain túl hallatszik a sikeres bemutatót jelző taps. Információm szerint a sikeresnek találtatott előadásokat hívták meg erre a bemutatkozásra. Végül is a szerzők névsora is lehet garancia a fesztivál-rangra. A színlapok szerint Shakespeare, Schiller, Steinbeck, Molière; Osztrovszkij és Molnár Ferenc, a mai kortárs klasszikusok: Spírtí György, Hrabal, Görgey Gábor - senkit sem kívánok megsérteni rangsorokkal, de nem írom végig a teljes írói névsort. Mert ugyanilyen csapda, ha a rendezőket nézem a színlapon. Vajon Valló Péter Csáth Gézája a szegediekkel, vagy Árkosi Árpád Glowaczki-előadása a tatabányaiakkal, Balikó Tamás, Koncz Gábor vagy Asher Tamás?... És a színészek?... No, nem. Azt hiszem, ez az út is csapda! A vidéki színházak találkozója értékes merítés lehetőségét rejti, sokat elárulhat színházi kultúránk állapotáról. És ebben az állapotban pedig Eger színháza rangos helyet kapott, vagy talán inkább vívott ki magának! A fesztiválnyitó előadás rangját.. Valamilyen belső ösztön sugallatára a közönség is ráérezhetett! Erre utalt, hogy már több mint egy héttel korábban elkelt minden jegy, az előadáskezdésre pedig már a pótszék pótszékén is ültek! Az egriek Valahol Európában musicaljére fölfigyellek a fővárosban is. Nemcsak előzetesen, és nem pusztán egy nosztalgia volt ez az érdeklődés! Ugyanis a szakmai, gazdasági, politikai életünk potentátjai mellett jó volt látni a sok-sok fiatalt - a nézőtér harmada, fele -, akik igen hamar megtalálták az előadás gondolatmenetét, és együtt éltek-lélegeztek a színpadi világgal, időben csattantak a tapsok. Az előadás végére pedig a vastaps, az ünnep. Miután nem először volt szerencsém látni ezt az előadást, próbálom megfejteni az ünneplés, a siker titkát. De nem sok időm marad a töprengésre, mert magával sodor az előadás. Igazából nem tudom lemérni, hogy Dés László sodró lendületű zenéje, maga a történet a - helyenként csibészesen mai - szöveg drámaisá- ga, alátámasztva a táncban-vereke- désben pontosan koreografált mozgás-mesékkel, Béres Attila precíz karmesteri rendezése, avagy a mindezt színészi munkájában mesterien ötvöző csapat; a Kaszás Gergő, Kovács Patrícia, Csendes László, Venczel Valentin, Balogh András, Mészáros Máté vezette együttes a siker záloga? Vagy, ház ez így mind együtt, egy zenekar? Amennyiben segít a kérdés - vagy saját dilemmám - eldöntésében, álljon itt néhány jellemző mondat az előadás végén, a nézők soraiból elhangzottakból, amelyek jellemezhetik az egriek fogadtatását: „... Honnan a csodából varázsoltátok elő ezt a fantasztikus gyereket (Kuksit)?” Egy könnyes szemű, középkorú hölgytől: „Drágám! Érről, most? Beszélni?....” Egy fiatalabb ismerős: „...Nem is tudtam, hogy ilyen jó csapatuk van az egrieknek!...” Megyeri László, a Thália Színház igazgatója: „Soha rosszabb fesztiválnyitányt! Ez az előadás pontosan megfelelt az előzetes hírének: kitűnő színészi-rendezői munka, hiteles, szuggesztív világ szólal meg a színpadról, a koreográfia, a zene magával sodor - maradandó élményt ad! Béres Attila, az előadás ifjú rendezője (közvetlenül az előadás után): ,A körülményekhez képest - igen rövid idő: gyors helyszíni munka - fantasztikus hangulatot teremtett a csapat! Sokkal keményebb előadást produkáltak, mint eddig bármikor! Jók voltak a színészi teljesítmények!” A lassan fogyatkozó, csendesülő nézőtérről jövet eszembe jut: miért is vidéki színházak találkozója ez? Az est hangulatából ítélve - merem remélni - a földrajzi megjelölésen túl nem jelzőként szerepel a vidéki szóhasználat. Az egri Valahol Európában nekem ugyanis Budapesten is fővárosinak tűnt... (JÉZÉ) Cyrano halás znadrágban Kaszás Gergő, a Gárdonyi Géza Színház új tagja- Először a Bárka Színház legendás „hintás" Szentivánéji álom előadásában Pukk szerepében láthatott az egri közönség, amit az egyes iskola udvarán adtatok elő. Milyen emlékeid vannak arról az előadásról?- Azzal az előadással bejártuk az egész országot, és mindenhol igyekeztünk alkalmazkodni a helyi sajátosságokhoz. Itt például, mivel az iskola udvarának a kapuja az utcára nyílt, a Zubolyt játszó Szabó Győző egy Trabanttal robogott be az udvarra, és csikorgó fékekkel állt meg a színpad mellett abban a jelenetben, melyben Zuboly elkésik a próbáról. Az egy nagyon jó kis előadás volt.- Es emlékezetes mindazoknak, akik láthatták. Aztán évek teltek el, és most nyáron a Goldoni-pro- dukcióban láthattunk viszont, sőt Egerbe szerződtél, és túl is vagy első itteni bemutatódon, a Valahol Európában című musicalén, melyben Hosszú szerepében láthatunk. Mi áll a döntésed hátterében, hogy annyi Bárka-év, majd az elmúlt évad szabadúszása után Egerhez kötötted magad?- Persze, szerepet játszott ebben a város hangulata is, de elsősorban a színház, azok a művészek, akik itt vannak, meg azok, akik most jöttek Egerbe. De nagyon fontos az, hogy milyen közönség van, hiszen a város hangulata átsugárzik a színpad felé a nézőkön át. Ezenkívül fontos szerepet játszott a döntésemben, hogy réges-régen ismerem Csizmadia Tibort, a színház igazgatóját, szerepeltem például a főiskolás vizsgaelőadásában az Ódry Színpadon. Azóta is jóban vagyunk, és ő hívott, hogy dolgozzak itt. Először csak arról volt szó, hogy vendégként jövök egy-egy produkcióba, de valahogy etikusabbnak találtam, ha leszerződök. Ha már úgyis kettő vagy három bemutatót csinálok, miért ne lehetnék egy láthatóan jó úton induló, járó színház tagja? Most látom és érzem a kollégákon, hogy nincs meg az a féltékenység, ami egy vendéggel szemben mindig megvan. Ezzel persze vállalni kell a társulati létet, vállalnom kell az egész színházat, és ez nemhogy nem esik nehezemre, hanem inkább tetszik. Az sem mellékes, hogy Béres Attilával, aki fiatal ember és végzős főiskolásként rendezte itt a Valahol Európábant, nagyon jó együtt dolgozni. Remélem, ez a remek, tehetséges fiú kibírja itt még pár évig, és ellen tud állni majd a csábításoknak. Hiszen bizonyosan meg fogják környékezni a nagy pesti színházak, de úgy látom, neki van kedve itt színházat csinálni még jó pár évig. Az ő társasága is nagyon fontos. Számomra nem elsősorban az a lényeges, hogy mit, hanem az, hogy milyen emberekkel játszom. De nagyon megszerettem azt a két főiskolás fiatal színészt, Kovács Patríciát és Mészáros Mátét is, akikkel sohasem játszottam azelőtt. Régebbről ismerem Safranek Károlyt, Csendes Lászlóval pedig most dolgoztam először, aki lenyűgöző ember. Azt gondoltam és gondolom most is, hogy ilyen jó társaságban jól lehet dolgozni.- Érdekes módon csupa olyan színész nevét soroltad föl, aki frissen érkezett, vagy most tért vissza Egerbe...- Azért beszéltem inkább róluk, mert elsősorban ők szerepeltek a Valahol Európában musicalben, és így velük dolgozhattam együtt. De például Balogh Andrissal voltunk a Nemzeti Színház stúdiójának tagjai a nyolcvanas évek elején, őt 1984-ben, engem csak '85-ben vettek föl a főiskolára, ahol még találkoztunk, hiszen eggyel járt fölöttem, de azóta elvesztettük egymást, és most nagy szeretettel üdvözöltük egymást.- A nyári produkció és a mostani bemutató alapján jól döntöttél?- Igen, mindenképpen jó döntés volt. A Kávéházat ugyan elég kapkodva, sok nehézséggel meg- küzdve hoztuk létre, az előadás magán is viselte ezeknek a bélyegét, mégis fontos produkció született, mert bátor kísérlet volt arra, hogy a lehető legszabadabban létezzünk a Kis Dobó tér nyújtotta térben, és a szöveget is szabadon kezelhettük. Számomra itt tűnt föl először - és ez bent a kőszínházban csak tovább erősödött -, hogy az öltöztetőktől a fodrászokon át a világosítókig, a hangosítókig, a rendezőasszisztensen, súgón át a kellékesekig, díszletmunkásokig nagyon jó szellemű társaság van Egerben, ami hatalmas érték. Azokkal a színházakkal, ahol eddig tag voltam, nagy szerencsém volt, mert kiváló műszak dolgozott velünk, de vendégként megfordultam olyan nagy múltú és nevű teátrumban is, ahol ilyen szempontból rettenetes volt. Lehet, hogy aki régen itt van, észre sem veszi, de komolyan mondom, hogy nagyon sok múlik ezen.- Az egri közönség hogyan fogadott?- Azt nem tudom, és bár fontos a közönség sze- retete, mégis annak örülök leginkább, hogy ezt az előadást, a Valahol Európábant megszerették.- Egyelőre nem Egerben élsz, mennyire érzed magad egri színésznek?- Most még nem vagyok egri színész, főleg, mivel jelenleg a Pesti Színházban próbálok, és csak előadásokra jövök ide, de decembertől március végéig biztosan itt fogok lakni, hiszen két darabban - a Száz év magányban és az Ahogy tetszikben - is benne leszek. Az előző próbafolyamat annyira sűrű volt, hogy alig-alig jutott időm arra, hogy bemenjek a városba. Ám ha egy-egy próba vagy korrepetíció közt akadt szabadidőm, kellett a lelkemnek, hogy bemenjek a Görög kávézóba és megigyak egy jó feketét.- Harminchét éves vagy, mégis folyamatosan fiatal szerepeket játszol, meddig megy, mehet ez így?- Eleinte tartottam is Hosszú szerepétől, de pillanatok alatt kiderült: működik a dolog. Például a korábban említett Mészáros Máté, aki tíz' évvel fiatalabb nálam, a Száz év magányban a bátyámat fogja játszani... Mindig fiatalabbnak néztem ki a koromnál. Amikor először jelentkeztem a főiskolára, még csak kéthetente kellett borotválkoznom, megjelentem egy halásznadrágban, ezzel a turcsi orrommal nem néztem ki többnek tizennégynél. Ott ült az egész tanári kar, és ahogy beléptem, derültség futott végig a termen. Majd megkérdezték, mit akarok mondani. Mondtam, Cyrano orrmonológját. Újabb moraj. Az azóta sajnos meghalt zseniális beszédtanár, Montágh Imre Megkérdezte, tudom-e, hány éves Cyrano. Mondtam, persze, tudom, negyvenéves. És ezt akarja mondani? Persze, válaszoltam magabiztosan. No, nem is vettek föl, csak harmadik nekifutásra. Egyelőre még elhihető, hogy fiatal vagyok, aztán lehet, hogy hirtelen fogok megöregedni. Ötvenévesen azért már nem játszhatok húszévest. eores béla Jelenet a Valahol Európában című musicalből, középen Kaszás Gergő, partnerei Fekete Márton és Mészáros Máté Csendes vallomások Májairól, Kassáról... A Kassai Thália Színház Stúdiója ünnepélyes keretek között a közelmúltban vette föl Márai Sándor nevét. A „színházavatásra” kiírt pályázatot Hernádi Gyula nyerte dokumentumjátékával, a színpadra állítással az egri Gárdonyi Géza Színház színművészét, Csendes Lászlót bízták meg. — Nyomasztó felelősség lehet éppen Kassán, éppen Márait, éppen annak a Csendes Lászlónak rendezni, aki színházi létének jelentős részét élte Kassán...- A felelősség abban van; felnőni Máraihoz - akár a legcsekélyebb gondolatához is —, felkészülést igényel! — elmélkedik Csendes László. - Annyira a mélylélektan tudója volt, annyira ismerte az embert. Szétboncolta - de közben a tenyerén tartva - az agyát, az érzéseit. És azután szinte csak úgy odavet egy egyszerű gondolatot, amit csak ha elgondolod, elemzed, mögé nézel; akkor döbbensz rá, milyen hihetetlen mélységek bújnak meg mögötte. Csendes László — Hogyan képzelhetjük el, milyen síkokban építkezik a dráma?- Ennek a műnek érdekes szerkezete van: három Márai van jelen az adott helyzetben. A 20 éves a maga vehemenciájával, nyitottságával, tisztaságával indul neki az életnek. Ott van a középkorú Márai, a 45-50 éves, aki már bizonyos tapasztalatokat megélt. Az is nyilvánvaló, bizony ezek a tapasztalatok nem mindig kedvező irányban befolyásolták az életét. És itt van az idős Mára Sándor, aki érdekes módon a legreálisabb figura az adott helyzetben. Hiszen arról van szó, hogy az öngyilkossága előtt 5 perccel vannak azok a jelenetek, helyzetek, emlékképek, melyek dominánsak voltak az ő fejlődése szempontjából, és hirtelen, az öngyilkossága előtt visszapergetődnek. A három síkban játszódó drámában még a filmvásznon is megelevenedik a fantázia, hiszen Hernádi szinte filmforgatókönyvet írt! Olykor úgy érzem, ehhez képest a színház lehetőségei korlátozottak. De végig kell vezetni a nézőt azokon a pontokon, amik megszülettek Máraiban - s azt láttatni kell! Azt az érdekességet például, hogy bárhol volt a világon; kassai képek ugrottak be az emlékezetébe. Az előadásunkban ezek csak úgy áttűnnek. Például a genfi emlékműnél van egy jelenet - és áttűnéssel a kassai Szent Erzsébet Székesegyház szentjei jelennek meg a színes ólomkeretes üvegen... — Az is érdekes lehet, hogy Hernádi- vagy Márai-szöveggel peregnek az események, saját hangján eleveníti föl életét az író? — Őszintén szólva: is-is. Az alap természetesen Márai, a legismertebb versei, a Halotti beszéddel indul például az előadás. De igen elgondolkodtató a három Márai vitája. írásából tudjuk, ő azt válotta: túl sokat írt, kevesebb több lett volna. Menj el, nem vagy közénk való - harcol önmagává az öreg, hááa előtt levő Máai -, majd gyönyörű háom versével összegzi életkorát. A 20 éves Máá, aki ama elhatáo- zássá megy neki az életnek, hogy három dolgot szeretne: rengeteg munkát, pénzt és gyönyöröket. S az öreg Máá, aki egy hosszú imát - verset - mond, összegzi az életét a dráma végén. Hogy mi mindent akart, s hogy mi mindenen ment keresztül: a hááesetek a csáádjá- ban. És kristáytisztáa letisztulva a sok szenvedély és szenvedés után, mielőtt elhangzik az utolsó szó a szájából az öngyilkosság előtt; emelj föl minket, atya-fiú- szentlélek, megszólal az öreg Márai: nem akartam mást, csak mint a többi ember, szerelmet, kenyeret és szeretetet. Erre szólá meg a bartóki hegedű az előadásunkban egy kislány kezében, és megszólalnak azok a gondolatok, amiket má én válogattam be a versgyűjteményeiből: Uram, egy emberrel többet teremtettél, vagy egyet elfelejtettél megteremteni!- Szinte lejátszód az egész előadást, a premier hangulatáról azonban említést se tettél! Hogyan fogadták a stúdió névadó előadást?- Pedig még semmit sem mondtam a feleség és a közte levő kapcsolatról, vagy amikor a börtönben kihallgatja az AVÓ... Az ' 56 megjelenése az életműben... S mindezek fényében hogyan cseng az a gondolata: Hálás vagyok a sorsnak, hogy anyanyelvem a gyönyörű magyar. Mert kifejezni csak ezen tudom a kifejezhetetlenl, és hallgatni is csak ezen a nyelven tudok arról ami számomra becses.- A bemutató pedig egy ünnep volt! Ott volt - többek között - Hernádi Gyula, Szakonyi Károly, Gyurkovits Tibor, nekik tetszett. Szlovák rendező kollégák is gratuláltak, szép kis ünnep volt! De nekem restanciám maradtak, nem mindent tudtam eléggé filmszerűen megoldani - még mindig Márai- kábulatban élek, Márai-tartozá- sainkból van még mit törleszteni... y“i nek, így hát mi sem természetesebb, mint hogy ez a két fiatal is egymásra lel az Interneten való mindkettő taxisofőr. Ez a felfedezés John Smith számára korántsem ennyire örömteli. kalandozások közepette. Nagy örömmel fedezik fel, hogy véletlenül mindkettőjük apját John Smithnek hívják, sőt véletlenül A lassan félőrültté váló apa most már azért ingázik a két lakás között, hogy megakadályozza a féltestvérek személyes találkozását. ■
