Heves Megyei Hírlap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-23 / 273. szám
«b y 2002. November 23., szombat HÍRLAP 11. OLDAL MAGAZIN Kamara: etika és érdekvédelem Dr. Mánya Kristóf: „Az első időkben a táskám volt az irodám’- Mielőtt visszatekintenénk, ejtsünk szót a tisztújításról. Hogyan történt az?- Törvényi előírás, hogy kamarai tisztségviselő azonos posztra egymás után legfeljebb kétszer választható meg, négynégy évre, s ez rám is vonatkozott. A gondos mérlegelést lehetővé tevő jelölési folyamat, az egymásra épülő helyi és megyei választások után most olyan vezetőség állt fel, amely eddigi működésünk jelentős eredményeit megőrzi, továbbviszi. Elég, ha az ágazat előtt álló privatizáció kamarai tennivalóira gondolok.- Elnöksége idején rengeteget változott az egészségügy. Ez a kamara feladatait, szerepét is egymástól sokban különböző szakaszokra osztotta?- A napi munkában valóban más és más hangsúllyal jelentek meg az egyes időszakokban a feladatok, ez természetes. Azt viszont örömmel, s - ne vegye szerénytelenségnek - büszkén mondhatom: az alapelveket, azok érvényesítését illetően sikerült megőrizni a folyamatosságot. A még egyesületi kamarát 1989- ben az a törekvés hívta életre, hogy javítsunk az orvostársadalom érdekérvényesítési lehetőségein, erős belső demokrácián alapuló szervezet révén. Az egészségügyre rossz értelemben vett tekintélyelvűség is jellemző, mondhatni feudu- mok léteztek, igyekeztünk ezeket visszaszorítani. A tisztségviselők kiválasztásánál az egyetlen és legfőbb szempont a fel- készültség volt. A másik alapelv volt, hogy a kamarában a területi arányosság érvényre jusson, szakmai és földrajzi értelemben egyaránt. Mindezt sikerült a köztestületi kamarába is átvinni. 1994- •től már hatósági tevékenységet is végeztünk, kezdetben igen mostoha körülmények között. Ekkor még a táskám volt az irodám. Ma már megfelelő irodai háttérrel, kamarai intranet-szolgáltatással, professzionális ügyviteli vezetővel dolgozhatunk. Persze, ehhez az is kellett, Tizenkét esztendővel ezelőtt alakultak egyesületként orvosi kamarák, melyekből 1994-ben jött létre a Heves Megyei Orvosi Kamara, mint köztestület. Csaknem tíz évig állt ennek az élén dr. Mánya Kristóf, a Bugát Pál Kórház főorvosa. A leköszönt elnökkel a kamara elmúlt éveiről beszélgettünk. hogy a kamarai törvény módosítása során elérhessem: az állami költségvetés a korábbi jelképes összeg helyett ma már csaknem 200 millió forinttal támogassa az ügyviteli munkát.- A kamara egyrészt érdekvédelmet lát el, másrészt etikai ügyekben jár el. E két területen milyen változások történtek az elmúlt 12 évben?- Az érdekvédelem és az etikai normák betartatása szorosan összefügg. Csak a szakmájuk szabályait betartó, a társadalomban etikus magatartást tanúsító orvosokért lehet igazán kiállni. Sikerült elérnünk, hogy 1994-98 között az intézményi kollektív szerződések megkötésekor a kamara is aláíró félként szerepelt. Emlékezetes az elmaradt ügyeleti díjak kifizetésének ügye: az országban elsők között értük el, hogy a kórházak évekre visszamenőleg kifizessék a törvényesen járó túlmunkadíjakat. Ez 1996- ban átlagosan 350 ezer forintot jelentett orvosonként. Jelentős eredmény, hogy az 1996-99 közötti megyei egyeztetések eredményeként a betegellátásban meghatározó szerepet játszó önkormányzati intézményeink drasztikus ágyszámc- sökkentésre nem kényszerültek. Az OEP- pel történt tárgyalások nyomán a korszerű képalkotó eljárásoknál (CT, MRI, SPECT) a betegforgalom igényeihez már közelítő óraszám-finanszírozást foglalhattak szerződésbe. Általában is jellemző, hogy a megyei kamara megkérdezése, véleménye nélkül nem születtek intézményeket érintő fenntartói, tulajdonosi döntések.- Korábban kizárólag alkalmazott orvosok érdekeit kellett képviselniük, ma sok esetben - a háziorvosok túlnyomó többségénél - vállalkozókról beszélhetünk: értük is van a kamara?- A vállalkozó háziorvosok számára a praxisprivatizáció jelentette a legfőbb változást és lehetőséget. Hogy a praxisjog két éve vagyoni jog, abban a megyei kamaráknak nagy szerepük volt. Az új praxisjoggal munkához jutott háziorvosaink az önkormányzatok és a betegek megelégedésére végzik a munkájukat. S ez a legfontosabb. Az utóbbi két évben a Falusi Körzeti Orvosok Országos Szövetsége vállalta érdekképviseletüket, így a kamara visszafogottabb az esetükben.- Etikai téren mi változott az elmúlt csaknem másfél évtizedben?- Nagyjából megtízszereződött az ügyek száma. Ez nagyrészt az 1997-es egészségügyi törvénynek tudható be, amiben hangsúlyosan megjelentek a betegjogok. Ma nincs a gyógyítási folyamatnak olyan mozzanata, ahol ezek ne jelennének meg. Nem csoda, ha orvosaink a nagy munkaterhelés mellett nem mindig tudják „adminisztrálni” a különböző nyilatkozatokat, amelyek akkor válhatnak jelentőssé, ha az ellátásban zavar lép fel. Ezzel együtt a leggyakoribb panasztípus napjainkban az orvosok kommunikációjával, stílusával kapcsolatos, s nem az érdemi gyógyító munkájával. Külön téma, hogy miként érvényesülnek az ellátás alapelvei, a szolidaritás, az elérhetőség és az arányosság... A járóbeteg-ellátás óraszámainak megtartásában is nagy szerepe volt a megyei kamarának. Sok egyéb mellett a gyöngyösi CT-berendezés 0EP általi 30 órás finanszírozása is ennek a munkának köszönhető fotó: suha péter- Ide tartozik a hálapénz témaköre is. Ebben a kamara milyen álláspontot képvisel?- Mai napig találónak érzem nagy orvos írónk, Németh László megállapítását, miszerint „az államnak úgy kell megfizetnie az orvost, hogy ne kelljen pénzért gyógyítania”. Napjainkban ez azt jelenti, hogy az európai bérarányokhoz közelítő bérezéssel lehet a kétségkívül a rendszer működőképességét „biztosító”, ám a betegek által sokszor kifogásolt hálapénzt megszüntetni. Ebben a politika felelőssége a meghatározó, nem a kamaráé.- Ön egy korábbi nyilatkozatában ezek határterületének nevezte a háziorvosok települési képviselőségének kérdéseit. Emiatt mintha nézeteltérése alakult volna ki a FAKOSZ megyei vezetőjével.- Úgy vélem, kollégám igen ingatag ösvényre tévedt. Az egészségügy nem bírja el azt a szemléletet, hogy mindent szabad, amit a törvény nem tilt. Nem etikus eleve bírósági ügyekre „játszani”, azt eldöntendő, hogy az orvos lehet-e képviselő, vagy sem. A polgári jog a megbízási, a vállalkozási és a munkaszerződést ismeri. A feladat-átvállalási megállapodást ennek szellemében új kategóriaként megpróbálni beállítani, minimum „furcsa jogászkodásnak” látszik. Mellesleg az ön- kormányzati választások óta egymás után mondanak le az érintett háziorvosok a helyi önkormányzati képviselőségükről.-Ez a helyi politikáról szól, ön viszont négy évig országgyűlési képviselőként is dolgozott. Kamarai elnökségével ez harmonizált?- Számomra a helyi, a megyei eredmények mindig is fontosabbak voltak, mint politikai karrierem feltétel nélküli építése. Mind a kórháztörvény, mind a gyógyszertári tulajdonjog kérdésében a kormányzati állásponttal részben ellentétes véleményen voltam és maradtam. Ez nem mindig kamatozott nekem a nagypolitikában.- A tisztségeknél maradva: milyen szerepet tölt be a megyei kamarában a tisztújítás után?- Bár több tisztségre is felkértek, a felügyelő bizottsági elnökséget vállaltam. Országos alelnöki, titkári posztra is jelöl: tek, erről november 23-án a küldöttgyűlés dönt. Csak olyan vezetésben vállalok szerepet, amelyikkel elveim szerint eredményesen tudok tovább dolgozni. SUHA PETER „Sietek, vacsorára otthon vagyok...” Családja azóta is hazavárja az eltűnt felsőtárkányi fiatalembert Március 29-én este fél 6 körül jó hangulatban vált el Budapesten elő barátnőjétől a magas, ereje teljében lévő fiatalember, aki egyedi, vadonatúj VW Pólójával indult útnak hazafelé. A tűzpiros kocsi műszerfalán Gödöllő környékén jelezte a műszer, hogy fogytán a benzin. Ott azonban üzemzavar volt a kótnál, így Hatvannál állt meg. Amikor végzett a tankolással, azzal hívta fel a családját, hogy „sietek, vacsorára otthon vagyok”. Azóta semmit sem tudnak róla... Szomorú szemű, korábbi víg kedélyét vesztett asszony nyit kaput a fehér kerítéses háznál. Az eltűnt fiatalember édesanyja hallgatagon kísér be a csöppnyi szobába, ahol megpróbáljuk végigjárni azt a feltételezett utat, amelyet - a hol sűrűbben, hol csak esetenként jelentkező szemtanúk elmondása alapján - 29 éves fia megtehetett az elmúlt időszakban.- Sándornak volt egy szépen alakuló kapcsolata, s most érezte elérkezettnek az időt arra, hogy barátnőjét bemutassa nekünk - vág bele a március végi nap történetébe. - Ez 28-án volt, s még aznap visszamentek Pestre, mert Mónikának másnap dolgoznia kellett. A fiatalember március 29-én kora este kocsiba ült, s elindult hazafelé, ám fogytán volt a nemrégiben vásárolt tűzpiros, kereklámpás VW Póló üzemanyaga. Autójával - ebből a típusból akkor mindössze négy futott az országban - először az M3-s Gödöllőnél lévő kútjánál akart tankolni, ám ott üzemzavar volt, így tovább hajtott a MÓL hatvani töltőállomásáig. A kút biztonsági kamerája szerint annak rendje-módja szerint tankolt, majd fizetett. Mielőtt tovább hajtott volna, hazatelefonált, családja ekkor hallotta utoljára a hangját: azt mondta, hogy vacsorára megérkezik.- Hogy mi történt ezután, azt senki sem tudja - ingatja a fejét az édesanyja. - Miután nem jött haza, aggódni kezdtünk, telefonját azonban hiába hívtuk, nem működött, holott soha nem szokta kikapcsolni. Eltűnését húsvéthétfőn jelentettük be az Egri Rendőrkapitányságon, ahol kedden kezdték el keresni. Közeli és távoli tervei voltak Sándor édesanyja előzőleg még felhívta Mónikát, aki addig semmit sem tudott barátja kezdődő kálváriájáról. Mint elmondta, tudomása szerint kedvese 30-án két-három haverjával a somo- gyvámosi Krisna-faluba akart menni, őt is hívták, de nem engedték el a munkahelyéről. Ha vele tarthatott volna, mondogatta, mindez nem történt volna meg. A nyomozás elején felvetődött, hogy talán az értékes autó miatt tüntették el.- Egy-két embertől nemigen ijedt volna meg a fiam, korábban sportolt, megvolt hozzá az ereje, hogy megvédje magát - mondja Rácz Sándomé. - Ha pedig egy egész banda akarta volna az autót, nemigen állt volna ellen, mert a hárommilliós Póló lízinges volt, még csak a felét fizette ki, ráadásul mindenféle biztosítása volt. Hagyta volna futni őket azzal, hogy megteheti a feljelentést a kocsi elrablásáról. A fiatalember eltűnése azért is furcsa, mert számos közeli és távoli terve, üzleti elintéznivalója volt. Sándor egy tetováló és kozmetikai felszereléseket forgalmazó vállalkozást vitt, kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett itthon és külföldön egyaránt. Azon az ominózus napon is számos üzenet várta, másnap Nyíregyházáról jöttek volna hozzá, amiről tudott is. S amüyen precíz volt a munkájában, nemigen tette volna meg, hogy felelőtlenül utaztassa komoly üzletfeleit. Mit keresett egy zarándokhelyen ? Amikor a család és a rendőrség felhívása megjelent a helyi, majd az országos sajtóban, felfelcsillant a remény, hogy nyomára bukkannak az utójával együtt kámforrá vált fiatalembernek. A megadott telefonszámon elsőként egy kalocsai férfi jelentkezett, aki azt állította, hogy a máriagyüdi zarándokhelyen látta a fényképen bemutatott Sándort. A kápolnában imádkozott, mondta, majd egy távolabbi pádon szunyókált.- Féltestvére, Gyuri azonnal autóba ült, s odautazott - idézi az édesanya. - Beszélt a telefonálóval, majd a templom gondnokával, akik jó személyleírást adtak róla. Annyi stimmelt, hogy háta középig ért a haja, aminek a vége világosabb volt, mert már töredezett. Az is fontos ismertetőjel volt, hogy láttak a nyakában egy különleges, szorosan tapadó láncot. Ezt egy korábbi indiai útjáról hozta, valóban egyedi volt, mert szantálfából készült. Később a 4-es főút mentén fekvő egyik büfében vélték felismerni, állítólag két nő és egy másik férfi társaságában járt ott, s mivel vegetáriánus volt, ilyen ételt kért. Ám, mivel az nem volt, egy másik éttermet ajánlottak neki. A fényképpel a nyomában járó féltestvére - aki két és fél hónap alatt 21 ezer kilométert autózott - amoii még azt is megtudta, hogy végül is mit rendelt. Egy másik telefonáló szerint egy szabadkai rendszámú kocsiban látták utazni, mások Harkányban, egy ház bejárata előtt vélték felfedezni a szintén keresett tűzpiros autót. Egy újabb szemtanú, egy úszómester viszont Tiszakécskén látta a két nőből és két férfiból álló társaságot, s még azt is elmondta, hogy az egyiken egy nagyon kék tetoválásra figyelt fel.- Ez ismét reményt ébresztett - meséli Tériké, az édesanya -, mert a fiamnak valóban volt egy ilyen tetkója, egy kék fecskét ábrázolt. Annak a reménye, hogy végül is nyomára bukkannak, minden alkalommal szertefoszlott, mert mire féltestvére, illetve az időközben értesített rendőrök a megadott helyszínre értek, Sándor már nem volt ott. S azóta sem találják sem őt, sem az autóját. Egymillió a nyomravezetőnek A család mindjárt a kutatás elején felajánlott egymillió forintot a nyomravezetőnek. Ennek aztán meg is lett a következménye, mert egymást érték a telefonok, csak hát... Volt egy nő, aki Sopron közeléből hívta a családot azzal, hogy a fiú déli 12 órakor az út mentén sétálgat egy fehér pólóban, de nem stoppol, s mintha nem lenne a tudatánál. Amikor azt kérdezték tőle, hogy miért nem álltak meg mellette, megért volna egymilliót, gyanúsan hangzott a válasz, miszerint a férjének sietnie kellett valahová... Majd egy soproni orvos tárcsázott, aki elmondta: három délután is látott egy nagyon hasonló férfit a győri vasútállomás melletti parkban üldögélni. Végül azonban ott sem találtak rá. Külön fejezetet érdemelnek a jósnők, akik más-más verziót állítottak fel. Az egyik azzal állt elő, hogy Sándor holttestét a Hatvansalgótarjáni út egyik eltömődött átereszében rejtették el. A másik szerint a Hort határában lévő elhagyott kőbányában hántolták el, meg is mutatta, hogy hol.- Gyuri fiamék feltúrták a környéket, még Mancs is kutatott de semmi. Végül kiderült, hogy a bánya nem is elhagyott, mert művelik. Tulajdonosa szerint észrevétlenül nem vihették volna be, s a markolók hatalmas kanalai pedig kiforgatták volna az élettelen testet. Mindenki fellélegzett hát, ráadásul újabb telefon jött. A hívó kevesellte az egymilliót, indításként egyből ötöt kért, ám amikor a család bizonyítékokat kért, illetve Sándor hangját akarta hallani az állítólagos fogva tartótól, letették a kagylót. Hasonló beszélgetés zajlott le egy állítólag sokat tudó hölggyel, aki megemelte a tétet, s minden kertelés nélkül tízmilliót kért azonnal, mert - mint sejtelmesen közölte - „később már lehet, hogy nem lesz rá szükség”. A szálak azonban itt is megszakadtak, s mint később egy másik bejelentés kapcsán kiderült, a kétség- beesett hozzátartozókat az ilyen eltűnési esetekre szakosodott szélhámosok, bűnözők különböző, hihetőnek'hangzó mesékkel igyekeznek megvágni.- Az sohasem vetődött fel, hogy esetleg a konkurencia állhat az eltűnés mögött?- Elképzelhető az is - hangzik az édesanya válasza -, csak egyértelmű bizonyíték nincs rá. Mint arra sem, hogy végül is mi történt azon a március végi napon. A bűnüldözők - mint azt Varga Tamás r. alezredestől, az Egri Rendőrkapitányság sajtóreferensétől megtudtuk - az érintett jogszabály alapján három hónap után lezárták az ügyet, az eltűnés miatt kiadott körözés azonban érvényben van. Mert bármikor újabb nyomra bukkanhatnak. Mindenesetre Rácz Sándomé keze ügyében állandóan ott van két állandóan bekapcsolt - (06- 30)504-4116 és (06-30) 985-6893 számú - mobiltelefon. Mert az utolsó pillanatig bizakodik. A remény hal meg utoljára... SZILVÁS ISTVÁN
