Heves Megyei Hírlap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-22 / 272. szám

2002. November 22., péntek P F 2 3 . 9. OLDAL Mit akar a Polgári Frakció? A megyét kívánjak szolgálni Ki borította ki a piros tintát Egerben? A lap november 2-i számában a „Megalakult a megyei közgyű­lés” címet viselő tudósítás kap­csán, mint a Polgári Frakciónak (PF) egyik kereszténydemokrata képviselője, szeretném álláspon­tomat kifejteni. A vita igazi tárgya nem a frak­ciónkon belül, a döntésünket megelőzően esetleg érzékelhető hangsúlybeli véleményeltérés, hanem a másik három frakcióval szemben, a demokratikus jogál­lam működésével kapcsolatban fennálló alapvető felfogásbeli különbség. A Hírlapban megszólaltatott három frakcióvezető lényegében azt állította nyilatkozatában egy­öntetűen, hogy a közgyűlés alapszabályát (SZMSZ) módosí­tó rendelet előterjesztésének és elfogadásának alapja az a megál­lapodás, amit október 22-én — az előző napi tárgyalást is figye­lembe véve - aláírtak. Szerintük ez nem törvénysértő, kötelező érvényű és méltányos. Vélemé­nyem szerint viszont alkot­mányellenes, nem kötelező ér­vényű és méltánytalan. Állítása­imat a következőkkel indoko­lom: A megyei közgyűlés demok­ratikus jogállamunk irányításá­nak, a közhatalom gyakorlásá­nak egyik szervezeti egysége. Alapokmánya (SZMSZ) ennek megfelelően az állami irányítás úgynevezett egyéb jogi eszköze. Ennek megalkotása és módosítá­sa a szabad mandátummal ren­delkező képviselőkből álló köz­gyűlés hatáskörébe tartozik, nem pedig a pártok és más jelö­lőszervezetek jogkörébe. Sőt, a közvetlen pártirányítás kifeje­zetten alkotmányellenes. Ennek megfelelően a PF világosan meg­fogalmazta jogi álláspontját ak­kor, amikor rögzítette, hogy a tárgyalás végén a Fideszt képvi­selő felek által csupán parafáit megállapodás ügyében a döntés jogát fenntartja magának, és ja­vasolja a tárgyalás folytatását. A „másik oldal” demokráci­afelfogását jól tükrözi eljárásuk. A tárgyalásról október 22-én ké­szült jegyzőkönyv a „mandátu­mot szerzett pártok képviselői­nek egyeztetéséről” szól. Ebben a házigazda Sós Tamás „tájékoz­tatta a jelenlévőket, hogy Szabó Gyula, az MSZP-frakció leendő vezetője fogja ismertetni az egyeztetés eddigi eredményeit”. Ezt követően a Jogi és Ügyrendi Bizottság leendő elnökének, Szabó Gyulának az előterjeszté­sében pedig már egy olyan válto­zat olvasható, miszerint „egyez­tettek a Heves Megyei Közgyűlés jelölőszervezeteinek képviselői, melynek alapján konszenzussal megegyeztek a közgyűlés bizott­ságainak összetételéről”. Mi vi­szont azt állítjuk, hogy október 21-22-én a jogorvoslati időszak­ban senki sem rendelkezett ér­vényes mandátummal, tehát nem alakulhatott képviselőcso­port. Ennélfogva a tárgyaló felek még nem létező szervezetek ne­vében kötelezettségeket nem vállalhatnak. Ha valakinek meg­bízása volt — az MKDSZ vagy magam nevében senkinek sem adtam meghatalmazást -, meg­bízója nevében esetleg elláthatta kézjegyével (parafálhatta) a pár­tok, illetve jelölőszervezetek szándéknyilatkozataként felfog­ható megállapodását, ez azon­ban közjogi értelemben nem kö­telezi a később alakuló és dönté­si jogkörrel rendelkező frakció­kat, illetve közgyűlést. A megyei önkormányzat működésének egyik alapja kétségtelenül a köz­gyűlésen belüli pártok szerve­zett tevékenysége, amit a képvi­selőcsoportok biztosítanak. A szabad mandátum alkotmányos elvéből következik viszont, hogy a képviselő nem a jelölő­szervezet jogán lesz a frakció tagja. Megválasztása után ugyanis jogilag függetlenné vá­lik az őt listára állító párttól, te­hát szabad akaratán múlik, hogy belép-e egy frakcióba. A Polgári Frakció 12 képviselője október 24-én, a jogorvoslati határidő utáni napon, szabad akaratából hozta létre saját szervezetét és választotta meg képviseleti jog­gal felruházott vezetőjét. A PF ezt követően értékelte a pártok szándéknyilatkozatát. Megállapította, hogy a szándék- nyilatkozatban rögzített bizott­sági összetétel nem tükrözi a közgyűlés politikai összetételét. (A PF-et ugyanis létszámaránya alapján a 29 külsős bizottsági helyből a leosztott 6-tal szem­ben 9 hely illeti meg.) A bizott­ságokon belüli arányos összeté­telt az Országgyűlés vonatkozá­sában az Alkotmánybíróság már kötelezettségként írta alá. A köz­gyűlés esetében sem lehet ez pártok mérlegelésének tárgya. A PF tehát nem csupán el nem ha­nyagolható elvi okokból, hanem tartalmi kifogások miatt is indít­ványozta a tárgyalás frakciók közötti folytatását. Ezt elutasí­tották. A Heves Megyei Hírlap a frak­cióvezetők mellett megszólaltat­ta dr. Fodor Gábor képviselő urat, a közgyűlés MSZP-SZDSZ frakció tagját, aki szerint a „Fidesz és a PF láthatóan nem tudta, mit akar”. Sajnálom, hogy a Parlament alkotmányügyi bi­zottságának alelnöke félvállról veszi a megyei közgyűlést, és annyi fáradságot sem vesz, hogy alkotmányossági szempontból elemezze az érveket. Mi ugyanis tudjuk, hogy mit akarunk: alkot­mányos keretek között és haté­konyan akarjuk szolgálni Heves megye érdekét. Keresztes György Merthogy kiborult. Kékes-pirosra festette a barokk gyöngyszem (na jó: népi barokk gyöngyszem) pa­lotáit, betontelepeit, frissen épült várát, de még uszodája vizét is. Egerben a 15 egyéni választó- körzetből 14-ben szocialista-sza­baddemokrata jelölt végzett az el­ső helyen. Abban az egyben meg, ahol kikapott, bőven elegendő sza­vazatot gyűjtött össze, hogy az úgynevezett kompenzációs listáról bekerüljön a város közgyűlésébe. Pedig a magukat polgárinak val­ló erők mindent megtettek. Annyi fejet növesztettek az alkalomra, hogy senkiben ne maradhasson kétség: ennyi feje csak egy nagyon nagy testnek lehet. Ennyi fejben rengeteg lehet az agy meg a szak- szerűség. Ennyi fejen annyi mo­soly teremhet, hogy az játszva ellát egy Eger nagyságú várost endorfinnal legalább négy évig. Az egriek a fejeket Medúzafő­nek, a mosolyt vicsomak, a szakér­telmet átverésnek látták. Hiteltelen volt itt minden trükközés, osztó­dás. A fideszes antiszalámi-taktika, hogy tudniillik a sok szertegurult jobboldali szeletkéből egy ütős ru­dat ragasztunk össze, amit tetsze­tős polgári műbéllel tartunk egy­ben, azt eredményezte, hogy a leg­nagyobb ellenzéki párt mindössze egyetlen képviselővel van jelen a városi közgyűlésben. Kemény munka gyümölcse ez. Lokálpatrióta Ritöm A Fidesz Egerben (is) megsem­misítő vereséget mért magára. Ez már gyanítható volt akkor, amikor Társy Józsefet nevezték meg pol­gármesterjelöltjüknek, majd ami­kor lecserélték. Derék elgondolás, hogy a polgári körök végvári képvi­selőinek jelöltje, dr. Löffler Erzsé­bet legyen a megfejtés. Nem az a kérdés, hogy dr. Löffler jobb jelölt- e, mint Társy, hanem az, hogy az éppen bimbódzó Fidesz-pártde- mokráciát érdemes volt-e a sértett politikai csőcselék martalékául dobni. A kérdés persze költői, mert Orbán már rég megválaszolta: a polgári köröket választotta. Az egri Fidesznek annyi esélye sem volt a talpra állásra, mint báró Lingeströmnek Gorcsev Iván ellen. A Fidesz belviszályából a leg­nagyobbat két erő, a Lokálpatrió­ta Egylet és az MDF profitálta. Az MDF megháromszorozta képvise­lőinek számát, a lokálpatrióták Habis László vezetésével stabili­zálták helyzetüket, megszabadul­tak hagymázas, romantikus és zűrös alakjaiktól, akik láthatóan a polgári körökben otthonosabban mozognak. Habisék a mértéktar­tó, középre húzó polgári értéke­ket és persze érdekeket képvise­lik. Most már nem kell meghátrál­niuk az észt osztogató, felsőbb akaratra hivatkozó Orbán-imitá- torok előtt, mint négy éve. For­dult a kocka. Igaz, az egriek sze­mélyükben még magasan eluta­sítják a mindenféle politikai szí­nekben már levitézlett lokálpatri­ótákat, az egyéni választókörze­tekben esélytelenek, de a listaállí­tásnál, a polgármesterjelölt meg­nevezésénél már az ő akaratuk érvényesült. Visszavágtak. Az üzenet A Szövetség az Egriekért, A Szebb Jövőért, A Világbékéért És A Több Mazsolás Puncs Fagyiért gyakorlatilag semmilyen politikai üzenetet nem fogalmazott meg - nem is tehette, mert hiteles elkép­zelése nem volt. Az egyetlen, ma­gukból kipréselt remek polgári üzenet, hogy mindenki kap uszkve 3000 Ft-ot, de nem pénz­ben, hanem kedvezményben, per­sze csak akkor, ha vér-egri, és bi­zonyíthatóan ha nem szorul rá. Ha minket választ, akkor lesz lo­kális öntudatnövelő csoda plasz­tik csak Önöknek. Csakhogy Eger városát polgárok lakják, méghoz­zá reklám-blődliken szocializáló­dott, kedvezménykártya-undor- ban szenvedő, ráadásul vendég- szerető egri polgárok, akikhez ha vendég jön, nem fizettetik ki vele a kávét, miközben ők dőzsölget- nek. Nem így nevelték őket. Azt meg tudják, hogy ha valaki kap valamit, akkor azt valahonnan el kell venni. Ez az üzenet sem Eger­ben, sem máshol nem hatott. A le­hető legcinikusabb lenézése volt ez a választóknak. Lehet, hogy a jobboldal több mondanivalóval is bírt, de ezt nem sikerült kifejtenie. Annak ellenére sem, hogy az egri választások történetében az eddi­gi legszakszerűbb kampányt foly­tatta. És a legeredménytelenebbet is. A kampány egyetlen kimutat­ható előnye az volt, hogy a meg­alázó vereség után nem sértett és megbántott ellenféllel kellett egyezkednie a közgyűlési pozíciók­ról. A kampány nyomaiban sem emlékeztetett a tavaszi összecsa­pásra. A vesztes itt nem vált cél­táblává. A szocialista-szabadde­mokrata nyomulás a szokásos dögunalomra sikeredett. Az ösz- szes kötelező elem (szórólap, új­ság, plakát, népgyűlés) mellett nem kellett az agresszív kampány. A fő üzenet pedig egyszerű, és egyenesen az Orbán-kormánytól eredeztethető: A kormány azokat szereti, akik őt is szeretik. A kor­mány szeretete meg Debrecen, Kaposvár, Felcsút stb. példáján látszik. A kormányon lévők ha­mar elfelejtették, hogy ennek a szövegnek a képtelenségével és tarthatatlanságával váltották le ta­vasszal az előző kormányt. Nyil­ván felmérték, hogy a Fidesz-pro- paganda elvetett magjai jó talajra hulltak, és azokra elég egy picit rávizelni, máris szárba szöknek. A polgármester A másik kézenfekvő kampány­elem dr. Nagy Imre polgármesteri teljesítménye és viselkedése. A pol­gári gondolat köré szervezett tábor megreformálhatatlan hibája derült ki most Egerben. A kétpólusúság, ha rendben is lenne, akkor sem működik úgy, hogy az egyik olda­lon vannak a jó polgárok, a mási­kon meg mindenki más. A szocia­lista jelöltek jó része sokkal inkább mutat polgári attitűdöket, mint az őt leváltam készülő, magukat pol­gárinak valló kihívói. A polgárinak nevezett oldal szájába adott orbániádák pedig egyenesen szél­sőbalos retorikát használnak (tőke- és piacellenesség, antiglobalista szövegek stb.). Sok jobboldali gon­dolkodású polgár most igen zavar­ban van, amikor arra szólítják fel populista demagógok, hogy rájuk szavazzon, mert közéjük tartozik. A szocik - akiket meg nem szeret - azt mondják neki, amit helyesnek gondol. Kire voksoljon? A felgyorsult és feldúsult infor­mációáramlásban sokkal nagyobb szerepet kapott a politika perszon- alizációja. A választók az emblematikus figurát keresik, a védjegyet, a világos, könnyen emészthető magatartást. Nem ér­nek rá kibogarászni a sok lényegte­len jelöltecskéből a nekik megfele­lőt. Az egyéni jelöltek lényegtele­nek. A polgármester a meghatáro­zó. Az az egyéni jelölt kap szavaza­tot, aki a választott polgármester­jelöltei támogatja. A konszolidáló­dott politikai helyzetben különö­sen nagy ok kell valakinek a levál­tásához. Egerben a helyzet kon­szolidált, váltási ok nem volt. Dr. Nagy Imre tökéletesen megfelel a polgári jobboldalnak csakúgy, mint a polgári balnak. A liberálisok is támogatják. Politikai stílusa megnyerő, az elmúlt négy évben 13:13-as közgyűlési aránynál is ké­pes volt egyensúlyozni, tud veszí­teni (uszoda) és tud nyerni is (tava­szi választás). Nem kívánja meg­váltani a világot, és megváltoztatni is csak óvatosan. Ellenfelei is csak hitehagyottan támadták. A Nagy Imre ellen indított csörték kimerül­tek a korifeu§ok vagy az alpolgár­mesterek elleni vádaskodásokban. A kihívó Dr. Löffler Erzsébet már a saját pártelitjét és pártszavazóit is meg­osztotta azzal, hogy felsőbb aka­ratra - de az egri polgári körök kezdeményezésére - vette át a je­lölt szerepet. A jobboldal jól bele­húzott az egyébként kedves és szimpatikus muzeológusba. Löffler Erzsébetet naftalinszagú konzervativizmusa esélytelenné tette a modern és magát lendüle­tesnek feltüntető Nagy Imrével szemben. Megnyilvánulásai so­rán a korszerűségnek még a lát­szatát is kerülte. Ezt még a tv-vitá- kon, polgári találkozókon meg­megvillanó kövér-kerényi szófor­dulataival sem tudta ellensúlyoz­ni. Nem illett hozzá a kígyó ter­mészet. Az alakuló közgyűlésen mondott székfoglalójakor pedig kampányszereplésének mély­pontját érte el, amikor a zsebéből „Vesszen Löffler!” feliratú cédulá­kat kapott elő, és reményét fejez­te ki, hogy nem az ott ülők ter­jesztették azt az éj leple alatt. Eger konzervatív szavazói azért ennél többet érdemeltek volna. A piros-kék tinta: Piros A szocialisták nincsenek köny- nyű helyzetben. Az Orbán-Kövér éra leggonoszabb gondolata, a „vagy mi, vagy ők” gyökeret vert a baloldalon is. Socialismo o muerte!:). Az egri szocialisták haj­lama, hogy a politikát személyzeti politikaként éljék meg, most aztán elszabadulhat. Az ő csapatuk akart a legjobban, keményen kam- pányoltak. A jelöltek világról alko­tott elképzeléseinek különbözősé­ge mellett a generációs problémá­kon is úrrá kellett lenniük. A kam­pány alatt fegyelmezetten műkö­dött a gárda, kérdés, hogy a köz­gyűlésben is képes lesz-e az össz­hangra. Összhangra önmagával, a polgármesterrel és koalíciós part­nerével, a szabaddemokratákkal. A piros-kék tinta: Kék Pártom, az SZDSZ nevezheti magát a választás egyik legnagyobb nyertesének. Képviselőinek számát megduplázta. Önálló, 4 fős képvi­selőcsoporttal van jelen a városhá­zán. Szépséghibája ennek az ered­ménynek, hogy nem egyedül érte el, hanem a szocialisták hathatós segítségével. Az valószínű, hogy ha az SZDSZ önállóan indul, akkor legalább két szocialista jelölttel ke­vesebb nyer, igaz, csak két, esetleg három liberális jut a testületbe. Az eredmény igazolta a választási összefogást. Az egri polgárok jelen­tős része vallja magáénak a liberális értékeket. A jelenlegi ellenzéki kép­viselők egyharmada volt valaha az SZDSZ jelöltje. Most ellenfelei a pártnak. Vagy az emberismeret­ükön kell változtatniuk a szabadde­mokratáknak, vagy a viselkedésü­kön. Komoly esélyt kaptak. Polgári győzelem Nem kétséges, hogy Nagy Imre minden erejével bizonyítani fog­ja, hogy minden egri polgármes­tere. Löffler Erzsébetnek az ide­genforgalmi bizottság vezetését ajánlotta, Habis Lászlónak a gaz­daságit. A pénzügyi bizottságot is az ellenzék vezeti. A szocialista és a szabaddemokrata frakciók­kal is majd csak elboldogul. A közgyűlésben többségbe ke­rültek a polgári gondolkodók. A bal, a jobb és a liberális polgárok. Kisebbségben vannak az etatisták, a nacionalisták, a fasiszták, meg az összes, manapság deviánsnak te­kintett ideológia képviselői. Eger­ben - úgy tűnik - rend van. Unal­mas, hétköznapi, polgári rend. Weil Zoltán Az Egri Közgyűlés kulturális bizottságának tagja Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdések­kel kapcsolatosan. Ennek követ­kezménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként né­mi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fo­galmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formá­ban tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ______________■ D r. Nyitrai Zsolt válasza Tisztelt Levélíró! Kedves Olvasók! • A Heves Megyei Hírlap 2002. november 9-i számában megje­lent és személyemet érintő olva­sói levélre kívánok reagálni. így rögtön az elején azt szeret­ném elmondani, hogy sok dolog­ban nem értünk egyet a kedves levélíróval, de természetesen tisz­teletben tartom a véleményét. Ön a helyhatósági választások után megtartott sajtótájékoztató­mon elhangzott dolgokat kifogá­solta, néha nem kis iróniával. Nincs ezzel semmi baj. Minden küzdelem végén illik egy értékelést tartani, így tettem én is a Szövetség az Egriekért vá­lasztási összefogás nevében. Leve­lében nem említette, de ezen a saj­tótájékoztatón, ha emlékezetem nem csal, rögtön az elején el­mondtam, hogy a 2002-es önkor­mányzati választás a helyi MSZP-SZDSZ koalíció győzelmé­vel zárult, a jobboldali összefogás alulmaradt. Jóval több szavazatot kaptunk a legtöbb választókörzet­ben, mint amennyit a négy évvel ezelőtti győztes. Ez a mandátu­mok számát tekintve nem jelent semmit, a baloldal most ennyivel volt több. Ezek után gratuláltam a győzteseknek. Mert így illik. Azért, mert mindannyian ebben a városban élünk, mert mindannyi­an egriek vagyunk. Még akkor is, ha nem mindig értünk egyet. A de­mokrácia lényege, hogy mindig le­gyenek programok, amik közül, és mindig legyenek személyek, akik közül lehet választani. Most Egerben a többség az MSZP-t és az SZDSZ-t választotta. A lehetőség az övék, kíváncsian várom, milyen elképzeléseket valósítanak meg. Kedves levélíró! Én egy fiatal politikus vagyok. Éveim száma huszonöt. Nyolc éve foglalkozom közélettel. Szeretem. Az 1994-es választási vereséget kö­vetően lettem tagja a Fidesz- Magyar Polgári Pártnak. Büszke va­gyok arra, hogy az elmúlt évek alatt már több területen kipróbálhattam magam. Azonban én is emberből vagyok, és bizony előfordul az, hogy hibázom. Az Ön által citált sajtótájékoztatón azonban nem. Kérem, higgye el nekem: igyek­szem mindenből tanulni. Szívesen fogadom a tanácsokat és a kritikát. Tehát észrevételét köszönöm. A szélsőségek nélküli jobboldali összefogás ezen a választáson lét­rejött, kevésnek bizonyult. Leg­alább mindenki láthatja a jobbolda­lon, hogy a poliüzálás nem úri hun­cutság, hanem kőkemény munka. Egyébként abban igaza volt, hogy a matematika az általános­ban nem tartozott a kedvenceim közé. Sakkozni azért szeretek. Tisztelettel: dr. Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő Milyen eljárás ez? Úgy vélem, nem egyedül vagyok, aki így járt, mint én az ÉMÁSZ számlájával. Előre bocsátom, minden hónapban becsülettel fi­zettem az előírt összeget. Július végén kaptam egy csekket 51.056 Ft-ról, mint kimutatott hátralékot. Felhívtam Miskolcon az ÉMÁSZ-t, s kértem, hogy szíveskedjenek magyarázatot adni az ilyen magas összeg mikéntjéről. Az ügy elő­adója közölte, hogy ki fog küldeni egy szerelőt, vagy utánanéznek annak, hogy nem-e rosszul lett le­olvasva az óra. Türelmesen vár­tam (s fizetem- a havi 5232 Ft áramdíjat), míg egy nem várt ese­ménnyel gazdagítottak minden előzetes értesítés nélkül: megje­lent két úriember, s tüneményes gyorsasággal mindkét fogyasztó­mat kikapcsolták. Október 2. óta áram nélkül vagyok! A mai napon írtam az ÉMASZ-nak, s kértem részletfizetést és az áram miha­marabbi visszakapcsolását. A két úriember meg sem hallgatott, vé­gezte a dolgát. Otthagytak az ajtó­ba bedugva egy mindenféle dör­gedelmes cédulával, amely arra is figyelmeztet, mely szerint ha 15 napon belül nem fizetem meg a hátralékot, mindkét fogyasztómat le is szerelik! Kérdem én, milyen eljárás az ilyen? Bizonyítsák be, hogy egyáltalán egy sima levélben feladott csekket megkaptam-e. Úgy vélem, ők a szolgáltatók, én a fogyasztó, de ha nincs udva­riasság, figyelmesség, nagyon szomorú ez a szolgáltatás. 71 éves, egyedül élő idős asz- szony vagyok. Nyugdíjam éppen hogy csak meghaladja a 40 ezer forintot. „Áramkímélő” berende­zéseim vannak, ebből követke­zik, hogy be is mérhették volna a megnyugtatásomra, hogy min­den rendben van. Nem?! Teljes név és cím a szerk.-ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents