Heves Megyei Hírlap, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-08 / 235. szám
2002. Október 8., kedd CSALÁDI TÜKÖR 7. OLDAL Tanácsok baleseti sérülések ellátására Az elsősegélynyújtó gyorsan, de nyugalmát megőrizve nyújtson segítséget! Tudja meg, hogy mi történt, igyekezzék megóvni a sérültet a további veszélytől. Sérült gépkocsi járó motorját állítsa le. A baleset áldozatait a járműből szabadítsa ki. Hívjon orvost, szervezze meg a betegszállítást. Az erős vérzést, amilyen gyorsan csak lehet, csillapítsa. Súlyos égési sérülést azonnal kezelni kell. Meg kell akadályozni a légzés- és keringésleállást. Sérülések kötözése: a legtöbb baleseti sérülés nem súlyos, ennek ellenére fel kell készülnünk arra, hogy komolyabb esetekben is elsősegélyt nyújthassunk. A bőrsérüléseknél nagy a fertőzés veszélye, ezért tisztában kell lennünk a fertőtlenítés és a sebkötözés szabályaival. Parittyakötés: voltaképpen rögzítőkötés. A csúzlira emlékeztető kötésforma elkészítéséhez egy nagyon hosszú téglalap alakú vászonra, esetleg mull-, kalikóvagy gézpólyára van szükség, amit mindkét végénél egyszer vagy kétszer hosszirányban behasítunk. Allkapocscsont-tö- rés vagy szemsérülés esetén jó szolgálatot tesz a parittyakötés. Parittyakötés a szemre. Elsősorban az elsősegélynyújtásban használatos módszer. Kérjük meg a sérültet, hogy egyik kezével tartsa meg a csukott szemére helyezett egy vagy több rétegű borítókötést. Helyezzük a kötés téglalap alakú középső részének felső szegélyét a sérült homlokára, a két felső szárát pedig kössük össze hátul a fején. Ezután fogjuk meg a téglalap alakú rész lelógó alsó szegélyét, hajlítsuk meg szög alakban, majd kössük össze a két alsó szárat ferde irányban a tarkón. Ha vegyi anyag kerül a szembe, hagyjuk a sérültet pislogni, majd próbáljuk meg azonnal kimosni langyos vagy hideg vízzel. Kérjük meg az érintettet, hogy a csukott szemén tartson meg egy gézlapot, Sérülések nemcsak közlekedés közben érhetik az embert FOTO: P1LISY ELEMÉR majd gyorsan vegyünk elő egy gézpólyát. Tekerjük körbe a homlokán, fedjük be a szemét, majd vezessük a tekercset a feje tetején és az állán keresztül. A kötszer vé- gét rögzítsük ragtapasszal, és azonnal induljunk a szemorvoshoz. Parittyakötés az áüon. Helyezzük a kötszer téglalap alakú közepének alsó szegélyét az áll alá és kössük meg a két alsó szárat a fejtetőn úgy, hogy a sérült két füle is legyen befedve. A téglalap lelógó felső részét igazítsuk rá az állra, és szárait kössük meg a tarkón. A kar és a váll rögzítőkötése. Ezek a kötésfajták az alkar rögzítésére szolgálnak. Egy háromszögletű kendő szükséges, amelynek az átfogója 1,3, a két befogója pedig 1 méter hosszú. Használatánál a beteg ujjait ne takarjuk el, mert a kéz vérkeringését ellenőrizni kell. A kar egyszerű felkötése. Kérjük meg a sérült személyt, hogy egészséges kezével fogja meg az alkarját. A természetes testhajlatok figyelembevételével csúsztassuk a háromszögletű kendőt a sérült végtag alá, a háromszög csúcsa a könyök magasságában legyen. Egyik csücskét helyezzük a vállra. Húzzuk szét finoman a kendőt a sérült karon, majd hajtsuk fel a kendő lelógó csücskét és kössük össze a másikkal a tarkó alatt. Kérjük meg a sérültet, hogy húzza vissza a kézfejét. A kendő könyökhöz eső csücskét tekerjük meg és csúsztassuk belülre. Fedőkötés: ezt a kötözési módot azért nevezik így, mert befedi azt a testrészt, amelyen a sérülés keletkezett, nem szorosan, de a szabad levegőtől elzárva, hogy távol tarthatók legyenek a fertőző kórokozók. Voltaképpen a rögzítőkötésekhez sorolható. A fedőkötéshez ugyanúgy háromszögletű kendőt használunk, mint az előzőekben. A csomók soha ne kerüljenek a sérülés területére. Fedő- vagy rögzítőkötés a test bármely részén alkalmazható, gyorsan felhelyezhető és jól megtartja a sebre helyezett tiszta gézlapokat, továbbá nem gátolja a mozgást, nem csúszik el, felhelyezése és eltávolítása nem okoz fájdalmat. A fej kötözése. Helyezzük a kendőt a sérült homlokára, és a háromszög csúcsait kössük össze a tarkóján. Amennyiben a sérülés a tarkón található, a kendővel azt fedjük be és a végeit a homlokon kössük össze. Kendő helyett használhatunk pólyát is, amit ragtapasszal vagy kapoccsal rögzítünk. A kéz kötözése. A sérült helyezze kezét a háromszögletű kendőre úgy, hogy a kendő csúcsa jóval a csuklója fölé kerüljön. Hajtogassuk rá a kendőt a beteg kézfejre és fedjük be vele teljesen, két szárát alul és felül elvezetve, majd végeit kössük össze a csuklón. A lábfej kötözése. A sérült talpát ráhelyezzük a háromszögletű kendő közepére, melynek csúcsa jóval boka fölé ér. Simítsuk rá a kendő egyik, majd másik felét a lábfejre, ezután alul és felül vezessük el a kendő két szárát és keresztezzük azokat a boka felett. Készítsünk néhány nyolcas keresztezést, és hajtsuk vissza az egészet a boka felé. Könyök vagy térd kötözése. A végtagnak enyhén behajÚtott állapotban kell lennie. Miután steril gézlapokkal befedtük a sérült területet, tekerjük körbe valamilyen pólyával egyszer az ízületet, majd pedig váltakozva lefelé és felfelé vezetve a kötszert fedjük be az egész környezetet úgy, hogy a sérült azért be tudja hajlítani az adott végtagot. Idegen test: ha a sérült területen idegen test van, akár kiemelkedik a sebből, akár nem, soha ne próbáljuk eltávolítani. Borítsuk be steril gézlapokkal, helyezzünk rá vattát, majd valamilyen szükségkötést. A gézpólyát lazán tekerjük körül, ügyelve arra, hogy a test ne tudjon a sebbe bel- jebb hatolni. ______________________■ A „gyilkos négyes” és a táplálkozás Táplálkozásunk sok szempontból befolyásolja életünk minőségét Igaz ez szívünk és vérkeringésünk egészségére is, hiszen ételeink összetétele pozitív és negatív hatásokkal egyaránt befolyásolhatja ezt Bár első hallásra talán furcsa, testsúlyunk és vérnyomásunk szoros összefüggésben áll egymással. Felmérések és vizsgálatok tucatja bizonyítják azt a tényt, hogy a túlsúly magas vérnyomásra hajlamosít, de azt is, hogy a súlycsökkentés vémyomáscsökkenést is hozhat. Túlsúlyosoknál átlagosan kétszer gyakoribb a magas vérnyomás, mint a nem túlsú- ^ lyosak körében. Sok esetben a testsúly csökkentése egyben nagyon jó vérnyomáscsökkentő terápia is, és előfordulhat, hogy még a gyógyszeres kezelést is kiválthatja. S(z)óval? A konyhasóról régen tudjuk, hogy nagyobb mennyiségben fogyasztva emeli a vérnyomást. Vannak azonban olyanok is, akikre ez kevésbé hat, de az emberek többsége abba a csoportba tartozik, akinek csökkentenie kell sófogyasztását. Három-öt grammnyi só már elegendő lenne naponta, ezt a meny- nyiséget mi magyarok három-négyszeresen lépjük túl. Miután az élelmiszeripar ízesítési és tartósítási céllal sokat használ belőle, nem is kellene sót használnunk semmihez. Ha nehezen tudunk lemondani róla, fogyasszunk sok zöldséget és gyümölcsöt, mivel ezek káliumtartalma némileg ellensúlyozni képes a nátrium vérnyomásra gyakorolt hatását. Alkohol. Általánosságban elmondható, hogy az alkoholfogyasztás káros hatással van a vérnyomásra. Néhány kutatás az alkoholfogyasztás és a magasvémyo- más-betegség összefüggésének vizsgálatakor viszont árnyalta ezt a képet: megállapításaik szerint a napi kis mennyiségű alkoholt, azaz 1-2 dl-nyi vörösbort fogyasztók körében ritkább ez a betegség, csakúgy, mint a többi szív- és érrendszeri megbetegedés, mint az alkoholt egyáltalán nem fogyasztók között. A rendszeresen nagy mennyiségű alkoholt fogyasztók körében viszont jóval gyakoribb az agyvérzés, ami a magas vérnyomás egyik szövődménye. V „Gyilkos négyes”. A szakirodalomban gyakran találkozunk az angol nevén deadly quartett-nek titulált tünetegyüttessel. Sajnos, az elnevezés igen találó: akinél e négy probléma együttesen jelentkezik, súlyos - néha tragikus - következményekre számíthat. Az elhízás, a magas vérzsírszint, a cukorbetegség és a magas vérnyomás. Ezek egymás hatását erősítve együttesen okozzák a szív- és keringési rendszer különböző megbetegedéseit és azok tragikus következményeit. Szívbarát táplálkozás. Ez a táplálkozási forma nemrégiben indult útjára. Lényege, hogy olyan ételeket, élelmiszereket tartalmaz, melyeknek a szívre és a keringési rendszerre gyakorolt hatása pozitív. Alacsony zsír- és koleszterintartalmú, sok rostot biztosító élelmiszerek alkotják az étrend gerincét, amely a gabona- és tésztafélék fogyasztásán alapul. A zöldség- és gyümölcsfélék szintén naponta többször kerüljenek az asztalra, ezekből 5-8 egység az ajánlott napi mennyiség. (Egy egységnek egy paprika, egy paradicsom, egy sárgarépa, egy alma, egy barack, egy narancs, egy szelet sárgadinnye, 10-15 deka nyers saláta számít. Két egység egy adag zöldfőzelék, egy adag zöldségköret, 20 deka burgonya vagy kukorica, egy közepes fürt szőlő, egy banán.). Tej- és tejtermékekből - a kevésbé zsíros változatokból - is mindennap szükséges ennünk, ezekből 3-4 egységnyit. (Egy egységnek számít két deci sovány tej, egy deci sovány tejföl, két deci kefir, 5 deka tehéntúró, 2 vékony szelet sajt). A húsok és a húskészítmények közül a zsírszegényeket választva ajánlott napi adagjuk 2-3 egység. (Egy egységnek számít egy virsli, 5-10 deka pulykamell, csirkecomb, halszelet, marhahússzelet, 3-5 deka felvágott). Mindezeken kívül ehetünk tojást, belsőségeket, olajos magvakat, mézet, lekvárokat, zsiradékot, süteményeket, cukrot is. További részletek a U7ww.hazipatika.com internetes címen. Harcban a túlsúllyal A magyar lakosság körében a túlzott energiafelvétel főként a nagyarányú zsírfogyasztásban mutatkozik meg. Mindemellett a „legendásan” mozgásszegény életmód is hozzájárul a túlsúlyosak és az elhízottak szokatlanul magas honi arányához. Az elhízás többféle baj forrása is lehet. Jelentős mértékben elősegítheti többek között a hipertónia, a szív- és érrendszeri betegségek, az időskori cukorbaj és az ízületi betegségek kialakulását, de viszonylag nagy az epekőbetegség aránya is a túlsúlyos emberek körében. A tapasztalatok szerint az érintettek az elhízásukat elhanyagolják mindaddig, amíg az konkrét egészségügyi panaszokat nem okoz. Számos európai országban megfigyelhető a lakosság folyamatos hízása, s az Egyesült Államok statisztikái is rendkívül rosszak. A gyermekek között például minden ötödik elhízott, de a serdülők, illetve a felnőttek körében is gyakori a telt testalkatú. A fogyást elősegítő étrendek korábban többnyire névhez kötöttek voltak. így a Banting- kára névadója egy röpiratot terjesztő beteg volt, aki saját fogyókúráját ismertette a nagy- közönséggel. A kúra lényege: napi 1600 kcal energiafelvétel, amely sok fehérjéből, ám kevés szénhidrátból és zsírból tevődik össze. Ebstein (1882-ben) szokványos fehérjefelvétel mellett kevés szénhidrátot és bő zsírfogyasztást engedélyezett. Schweninger - napi 1600 kcal mellett - folyadékmegszorítást javasolt. Pennington (1953-ban) 50-60 g szénhidrát mellett zsírdús étrendet ajánlott. Rengeteg változat, kísérletezés és vita után jutottunk el a mai, elfogadottnak tartott variációhoz, amelynek kalóriamegszorítás a lényege megfelelő szénhidrát-, zsír-, fehérje- és energiaszázalékra osztva. Az viszont már a táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek feladata, hogy ismertessék, egyénre szólóan összeállítsák és nyomon kövessék a fogyókúrázó étrendjét. Annál is inkább, mert az eredményes fogyókúrához pszichés támaszra, hozzáértő irányításra van szüksége az érintetteknek. ■ Családi témákban keressen bennünket az interneten is: www.kiskegyed.hu www.lakaskultura.hu www. mindmegette. hu www. hölgyvilág, hu www.gyongy.hu A szolárium veszélyes üzem? Széles körben ismert tény: a sok napozás - az UV-su- gárzás által - hajlamosít melanoma, pigmentált bőrrák kialakulására. De mi a helyzet a szoláriummal - vetődik fel a kérdés. Ez a mesterséges barnulási folyamat is ugyanúgy károsít? Védekezzünk a káros hatások ellen, vagy egyáltalán ne szoláriumozzunk? Esetleg létezik az arany középút ezen a területen is? ér j A szolárium és ■f más barnító ' lámpák jó lehetőséget nyújtanak, hogy a nyári nap me- éjjT legítő barnító hatását télen is élvezhessük, előkészülhessünk a következő nyárra, hogy már ne tejfehéren kelljen kimennünk a napozók közé. A szolárium terjedésével egyre több adat lát napvilágot arról, hogy a szolárium által kibocsátott UV-su- gárzás károsíthatja bőrünket, növelheti a bőrrák kialakulásának kockázatát. Az UV-sugárzás - ami a bőrkárosodást okozza - három komponensből tevődik össze: UVA-, UVB- és az UVC-sugárzás- ból. Az UVB- és UVC-sugárzás káros hatása jól ismert. Az UVC- sugárzás a napból nem éri Földünk felszínét, a bolygónkat körülvevő légrétegben elnyelődik. Ezen tartomány azonban mesterségesen előállítható az UV- lámpák, szolárium segítségével. Az UVA tartományról, legalábbis eddig, az a vélemény volt elfogadott, hogy viszonylag veszélytelen, ám az újabb kutatások alapján megállapíthatjuk, hogy az UVA szintén károsítja a bőrt és növeli a bőrrák kialakulásának veszélyét. A legtöbb szolárium egyedül UVA tartományban sugároz, de a használat során más tartományok is előkerülhetnek. Éppen ezért a szolárium működtetését folyamatosan ellenőrizni kell, kiváltképpen a csövek cseréjekor. Meg kell azonban jegyezni, hogy az UVA fény sem teljesen veszélytelen. Áthalad a bőr felső rétegem, és a mélyebb rétegekben okoz károsodást, kiváltva ezzel a bőr idő előtti öregedését, ami magában foglalja a ráncosodást, a feszesség és a víztartalom elvesztését. Újabb kísérletek azt is bebizonyították, hogy az UVA emeli a bőrrák gyakoriságát. A szoláriummal vagy a természetes napfény általi bámulásnál az UV-sugárzás bőrkárosító hatásai akkumulálódnak, összegződnek a bőrben. A károsodást fokozza, hogy a barna bőr még nehezebben bámul tovább, valamint hogy a barnaság egyáltalán nem véd a hosszú távú káros hatásoktól. A szolárium más károsodásokat is előidézhet: kötőhártyagyulladás, bőrpír, bőrszárazság tartoznak ide. Számos gyógyszer (például az antibiotikumok és a vízhajtók) és kozmetikum emeli az UV iránti érzékenységet. Továbbá a szolárium kibocsátotta UV változást okoz a szervezet immunrendszerében is, bár azt még nem. tudjuk, hogy ez a változás mekkora jelentőséggel bír. Az elmondottak alapján mindenkinek tanácsolható, hogy a szoláriumba járást legfeljebb 48 óránként tegye, szoláriumozás közben viseljen védőszemüveget, bizonyos gyógyszerek szedése alatt kerülje a szoláriumot, napfürdőzés közben ne viseljen kozmetikumokat, és a bőrtípusát figyelembe véve állítsa be a szoláriumozás erejét és időtartamát.
