Heves Megyei Hírlap, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-31 / 254. szám

2002. Október 31., csütörtök Miller: Az ügynök halála a Gárdonyi Géza Színházban Arthur Miller kisembe­rek tragédiája. Azoké a kisembere­ké, akik egy életen át küzdenek, szenvednek, hogy éppen ilyen ér­telmetlenül és mindenki által elfe­ledve haljanak meg. Azoké a kis­embereké, akiknek emlékét egy fejfán kívül más nem örökíti meg, akik köztünk járnak, velünk él­nek, és mi is hajlamosak vagyunk őket kisembereknek, vagyis leve­gőnek nézni. A Loman család tragédiája fel­építésében nagyon is amerikai dráma, kicsengésében azonban azt tükrözi: bárhol, bármikor ját­szódhatna ez a történet. Loman, az ügynök (Szilágyi Tibor) egy megtört, évei alatt roskadozó, fá­radt tekintetű ember. Alakítója ki­sugárzásának köszönhető, hogy Újabb amerikai darab került az egri Gárdonyi Géza Színház műsorára. Ezúttal Arthur Miller: Az ügynök halála című kétfelvonásos színművét mutatták be. Bár az amerikai alkotásoknak mindig van egy nehézsége, miszerint sikerül-e áthallani azt, ami miatt a mű íródott, ettől most egyáltalán nem kell tartani. egy cseppet sem unalmas egyén. Két bőrönddel lép be a szobába, ahol felesége, Linda (Saárossy Kinga) békésen alszik. Idill? De­hogyis! Süt a feszültség a szituáci­óból. S ez egyre csak mélyebb és nyomasztóbb lesz. Linda szinte görcsösen csüng fáradt férjén, óv­ja, védi őt, mintha az elmúlt évek, évtizedek kudarcait akarná min­denképpen elleplezni anyáskodó aggódásával. Ám ezt nem sokáig lehet. A két fiú, Biff [Anger Zsolt) és Happy [Nagy András) megjelené­se azonnal elárulja azokat a titko­kat, amelyek a Loman családot Két fiú, két karakter. Saárossy Kinga, Nagy András, Anger Zsolt nyomasztják. Sikertelennek tűnő, kallódó gyermekek, akik csakis az apai ideál tükrében hatnak siker­teleneknek. Valójában mindegyi­küknek megvan a saját egyénisé­ge, Biffé a. lázadóbb, Happyé a konszolidáltabb. A történet előre­haladtával egyre mélyebben lá­tunk a Loman család életébe. Megjelenik a tékozló Willy Loman, aki nem sajnálta az időt és a pénzt holmi kis kalandtól (a Nő alakítója Kalmár Zsuzsa), mi­közben gyűlölte, ha felesége ott­hon harisnyát stoppol. Feltűnik Ben bácsi [Blaskó Balázs), a sike­res amerikai, aki 17 évesen be­ment a dzsungelbe, hogy 21 évesen az amerikai álom megtestesítőjeként lépjen ki onnan. A Loman famíliát ezer teher nyo­masztja: az adósságok, a filléreskedés, a fiúk példa­kép-hiánya, s az öregedő családfő pénzkeresési kény­szere. Mindezek egyre gyorsuló tempóban derül­nek ki, s okozzák azt a sa­játosan fojtogató légkört, ami a színpadról a nézők felé sugárzik. Nyomasztó, feszültsé­gekkel teli, de nagyon érez­hető és mélyre ható ez a légkör. Filmkockánként elevenednek meg az egyes jelenetek, mindegyike önál­ló érzelmi csúcsot vagy ép­pen mélypontot vetítve ki. A tragédia egyre mélyül, Willy Loman bármennyire is szeretne belőle kibújni, mint kutya a láncá­ból, érezzük, hogy nem sikerül­het neki. Minden-minden felesle­ges erőfeszítés. Hiába próbálja Linda óvni a gyermekeitől, hiába próbál vállalni Biff ügynöki mun­kát, hogy megfeleljen apja elvárá­sának, hiába segíti ki diszkréten Charley [Sata Árpád) őt anyagi szorultságából, Willy sorsát senki és semmi sem tudja megfordítani. Egy mindinkább keményedő vi­lág áldozata ő, aki áldozattá vált, mert nem akarta felismerni, hogy áldozat lehet. A darab rendezője Erdőss Pál filmrendező. Ez a szemlélet érez­hető is a rendezésen. Nincsenek hosszú, unalmasra nyújtott jele­netek. Minden szituáció egy-egy érzelmi töltéspatron, felesleges­ség, túlpörgetés nélkül. S képes ar­ra is, hogy ezeket a villanásnyi emberi pillanatokat a tetőponton állítsa meg. A kitűnő rendezői elképzelést tovább erősíti a remek színészi já­ték. Szilágyi Tibor a megtört ügy­nök alakjában rendkívül emberi. Annyira, hogy képesek vagyunk szeretni, sajnálni, magunkénak tudni őt, mint a köztünk lévő kis­emberek szimbólumát. Linda anyai aggódása egy családját féltő asszony szeretetét és oroszlánter- ‘mészetét tükrözi. Érdekes két egyé­niség a két Loman-fiú: Biff a láza­dó, aki nem leplezi jellemének hi­Meddig óvható Willy Loman? Saárossy Kinga és Szilágyi Tibor ányosságait, s őszinteségével, aka­ratával képes meghatni a nézőt, aki persze nagyon is érzi, hogy ő már egy új nemzedék szülöttje. Akárcsak Happy, a nőcsábász, a család villámhárítója, aki folyama­tosan egyensúlyoz a szülői és a gyermeki konfliktusok között. A Loman család életének külö­nös epizódjai, mint Bemard (Tűz­kő Sándor) sikere vagy Wagner ('Tunyogi Péter) főnöld kímélet­lensége, villanásnyi epizódok a nagy egészben. Mégis így válik érthetővé és teljessé az, ami Willyvel történik: a megfogalma­zódó kétség a feleslegesség érzete miatt egyre inkább elhatalmaso­dik, a betegség felé tolódik, az ön­kontroll elvesztésébe torkollik, amit szinte már törvényszerűen egy fékcsikorgás és egy hatalmas csattanás zár le. Willy Loman életének befeje­zése. Talán jelentősebb, többeket felkavaró, mint amit egész életé­ben tett. A hazugságoknak, a tit­kok takargatásának, az elfüllen­tett valóságnak a befejezése. Ami — minő paradoxon - éppen any- nyira hidegen hagyja a környeze­tét, mint Loman egész léte. Katarzis? Szó sincs róla. Még Linda sem tud sírni. Elfáradtunk. S elfáradt az a sok-sok kisember, akik most szembesültek az elfeled- hetőség, a pótolhatóság tényével. S a vastapsot ezúttal nem a felhőt­len szórakozás váltotta ki, hanem a profi rendezéssel párosuló sze­repjáték - magáról az életről. SZUROMI RITA Kis emberek nagy tragédiája A drog jó. Ezzel fogad a Doki a Kábítószerügyi Egyeztető Fó­rum és a Mátra Művelődési Ház közös rendezvényén. Szo­katlan kijelentés egy orvostól, még akkor is, ha ő maga a fel­kapott, lassan médiasztárrá váló „drog-guru”. Dr. Csemus Imre, vagy ahogy mindenki nevezi, „Csemusdoki" szerint a drog, vagyis a hatása igenis jó. Felszabadít, megszün­tet egy rakás dolgot, amitől sza­badulni akarunk. A félelmeinket, a szorongásainkat, a komplexu­sainkat. Minden rendben is len­ne, ha a hatáshoz nem párosulná­nak következmények. Olyan „ap­róságok” például, hogy a drogfo­gyasztásba bele lehet halni. Ami egyébként másik kulcsmondat­ként el is hangzik droghalottakra igenis szükség van. Nélkülük a kutya se figyelne arra, hogy el le­het pusztulni a szenvedélyben.- Ha én ezt a két mondatot le­írom, téged megköveznek, mondván: orvosként egy drog­prevenciós rendezvényen propa­gálod a szere­Droghalottakra szükség van, mondja a „drog-guru” megváltozik, a kapcsolatrendsze­re, a pszichés működése átalakul. Elveszíti a kapcsolatait, a szülei­hez, barátaihoz, környezetéhez fűződő viszonya kiürül, ráadásul a törvény is üldözi, menekülnie kell a büntetéstől, és így tovább. Üldözötté válik, és magára ma­rad. Magára, a szerrel. Ez mind a következmény. Én csak arról be­szélek, hogy aki a hatásukért nyúl a drogokhoz, annak számol­nia kell a következményeikkel.- Nap mint nap a legkemé­nyebb drogosokkal foglalkozol. Híresen jó eredményeket érsz el. Mindez annak köszönhető, hogy ezekre a következményekre fel­hívod a figyelmet? két - jelzem a dokinak, aki ra­gaszkodik a te- geződéshez, el­végre ő még csak harminc­hat.- Tegyék, kü­lönösebben nem érdekel. Igazat mondok. Amit te állítasz, az viszont ha­mis. Eszem ágá­ban sincs propagálni a drogozást. Én csak és kizárólag arról beszé­lek, hogy a különféle drogok szin­te egyidősek az emberiséggel, gondolj csak a sámánokra, akik jó pár száz éve használtak tudat­módosító szereket. Nyilván nem véletlenül, hiszen felismerték a hatásukat. És tudták őket hasz­nálni. Ma másként van. A hatáso­kat, mechanizmusokat persze is­merjük. A következményekről vi­szont csak részben esik szó, álta­lában, felszínes előadásokban. Arról, hogy a drogfogyasztó élete Marihuána, Ecstasy és korong Dósa Flórián r. alezredes, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság elemző-értékelő tisztje elmondta: 2001-ben az elkövetők átlagélet- kora 21,3 év volt, a 145 gyanúsítottból 45 volt fiatalkorú. Az idei esetszámok csökkenése annak tudható be, hogy a tavalyi statiszti­kában még szereplő elkövetők immár horogra akadtak. A szakem­ber szerint megyénkben a marihuána és a vadkender használata a legelterjedtebb, illetve a Speed, az Ecstasy és a korong néven for­galomba került LSD jellemző. Keményebb drogokat nem találtak, s az is „örömteli”, hogy az utóbbi időszakban kábítószerrel összefüg­gő haláleset nem történt.- Ez azért bonyolultabb kér­dés. Kezdjük onnan, hogy vajon miért kezd valaki drogozni? Egé­szen röviden összefoglalva: azért, mert nem ismeri önmagát. Nem tudja, hogy kicsoda, hogy mit akar, hogy mik a határai. De azt tudja, hogy kicsoda, micsoda, mi­lyen szeretne lenni. Ha a környe­zete nem segít az önismeret kiter­jesztésében, akkor könnyen nyúl valamilyen szerért, amitől - ha csak hosszabb-rövidebb időre is - annak érzi magát, aki lenni sze­retne. Leállni pedig csak úgy le­het, ha az ember képes rendezni ezeket a körülményeket, a viszo­nyait, az életét. Végső soron, ha képes megismerni önmagát.- Ha ez így van, akkor mik a megelőzés lehetőségei?- A megelőzés mostani formái, akár a büntetésen, akár a - mond­juk úgy - ismeretterjesztésen ala­pulók, kevésbé eredményesek. Hiszen a drogok felé fordulás tényleges okait meg sem érintik. Nem tanítják meg az embereket arra, hogy hogyan lehet szerek nélkül teljes és értelmes életet él­ni. Te biztos azt mondod, sosem akartál kipróbálni semmilyen drogot. Miközben kávét iszol, ci­gizel, és meló után biztos legurí­tasz egy-két sört...- Ez utóbbi kevéssé jellem­ző, csak mon­dom.- Mindegy, akkor eszel. De valamit csi­nálsz, hogy le­vezesd az egész napi ne­gatív hatáso­kat.- Na jó, az evés tényleg igaz. Most szé­gyelljem magam?- Hülyeség. Az a lényeg, hogy jól érzed-e magad a bőrödben. Annak ellenére, hogy van egy kis súlyfelesleged. Ha igen, akkor semmi gond, egyél! Ha jól érzed magad a kávétól, akkor igyad! Ha jó neked a cigi, akkor szívd! Csak ne felejtsd el, hogy amit kocká­zatként szokás emlegetni, az több annál: következmény. Hogy kipurcan a szíved, a gyomrod, a tüdőd, a májad. Azt mondják, amíg az ember fiatal, mindent el­követ, hogy az egészségét tönkre­tegye. Aztán ahogy öregszik, bár­mit megtesz, hogy visszaszerez­ze. Bölcs mondás. Én annyival 200 150 125 100 75 50 25 0. MÁSIK DIMENZIÓ: DROGOK ÉS BŰNÖZÉS VISSZAÉLÉS HEVES MEGYÉBEN KÁBÍTÓSZERREL 152 46 29 34 43 55 II 1996 1997 1998 1999 2000 1-9. havi összehasonlítás 2001-2002:136-44 2001 szoktam kiegészíteni: sajnos az előbbit mindenki sikerrel teszi... Csak érdekességként: a nikotin­nak jótékony hatása, hogy egyfaj­ta védettséget ad az Alzheimer- kór ellen. Ami viszont ötvenéves kor környékén szokott kezdődni. Neked kell eldöntened, hogy ezért a „biztonságért” bevállalod-e akár harminc körül az első in­farktusodat, esetleg a gége- vagy tüdőrákot.- Térjünk inkább vissza a megelőzéshez: jól értem, hogy szerintem prevencióként is ugyanaz lenne eredményes, amit te nap mint nap utógondozás­ként művelsz a pácienseiddel?- Nagyjából igen. Azzal a kü­lönbséggel, hogy az előtt kelle­ne az embereket megismertetni önmagukkal, mielőtt bármilyen droghoz nyúlnak. Szerintem eb­ben az iskoláknak lenne hatal­mas szerepük. Be kellene építe­ni a tanrendbe olyan „tananya­gokat”, amelyek az önismeretet erősítik. Ma egészen másról szól az iskola, az uniformizálásról, a teljesítményelvüségről. Aminek egyébként következménye is, hogy a tizenévesek olyan zava­rokkal küzdenek, amelyekre gyakran a szerekben keresnek megoldást.- Erre mondják: hosszú és szi­szifuszi munka lesz...- Ezért kell mihamarabb elkezdeni. Ilyen egyszerű. Egyébként az óvodákban már elkezdődött va­lami hasonló, a gyerekeket tu­datosan ismer­tetik meg a sa­ját testükkel. Nyilván ennek minden életkor­ban folytatódnia kell, egymásra építeni az ismereteket, s termé­szetesen nemcsak a biológiai vo­natkozásokban. Igaz, hogy hosz- szú folyamat lesz, s ebből az is következik, hogy nagyjából két generáció még egészen biztos, hogy módszeresen tönkreteszi magát. Hacsak nem kapnak segítséget. Ha valóban a lé­lek kezelése a legjobb mód­szer, akkor mégiscsak van megoldás.- Aha, csak arról például nem készült statisztika, legalábbis én nem ismerem, hogy a 30-50 közötti nők hány százalé­ka él nyugtatókon. Az is érdekes kérdés, hogy ha valaki felismeri, hogy baja van önmagával, és se­gítséget kér, elmegy orvoshoz, pszichiáterhez, akkor gyakorlati­KÁBÍTÓSZERREL VALÓ VISSZAÉLÉSEK KAPITÁNYSÁGONKÉNT! BONTÁSBAN 1999: Eger: 17 Gyöngyös: 16. Hatvan: 5 Heves: 5 Füzesabony: 2 2000: Eger: 22 Gyöngyös: 21 Füzesabony: 10 2001 : Eger: 68 Gyöngyös: 58 Hatvan: 16 Heves: 6 Füzesabony: 4 lag nem tesz mást, mint legális drogdílerhez fordul, aki felírja ne­ki a pirulákat.- Ez is kemény megjegyzés...- Magam is orvos vagyok, pszi­chiáter. Ettől még láthatom vilá­gosan a helyzetet. Persze, vannak esetek, amikor szükséges és elen­gedhetetlen a gyógyszeres keze­lés. De sokszor nem feltétlenül lenne rá szükség. De ez messzire vezet. Vállalom a kijelentéseimet, maradjunk ennyiben.- Rácz Zsuzsa könyvében szó van egy „helyről”, ahol drogosok csoportterápiája zajlik, egy va­gány doki vezetésével. Véletlen, hogy ez eszembe jutott?- Azt nem tudom, de ismerem Zsuzsát, és az a bizonyos hely tényleg az az Eötvös utcai pince­klub, ahol naponta dolgozom.- Mint legális díler? Komoly­ra: gyógyszerezel, meg ilyenek?- Főállásban a Lipótmezőn dolgozom. A klub az más műfaj. Ott beszélgetünk. Arról szól, hogy egymásnak próbálunk segíteni. És működik. A turha-emberek át­alakulnak. Tudod, ki az a turha- ember? Aki se nem menekülő, se nem harcoló típus. Az, aki reggel felharákolja a turhát, aztán felkö­pi. És nézi hosszan, hogy milyen zöld, meg barna. És hogy milyen gyorsan esik vissza, a szeme kö­zé. És ahelyett, hogy ellépne, el­kezdi magát kurvára sajnál­ni, hogy neki milyen sz@r. No, a klub arra jó, hogy ne ilyenek legye­nek. Ja, és majd elfelejtet­tem: említet­ted, hogy ilyen meg olyan si­kerekkel dol­gozom. Tény­leg szinte min­denki leáll. De tudod, mivel szoktam kez­deni, ha valaki megkeres: nem ér­dekel, hogy abbahagyja-e vagy sem. Aztán kezdünk beszélgetni. Mindenféléről. _______________________________________1ESPÉ)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents