Heves Megyei Hírlap, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-26 / 250. szám
H í R L A P MAGAZIN 11. OLDAL Kürt jelzi a vadászat kezdetét Még hűvös a reggeli határ Horton, amikor emberek gyülekeznek az erdő szélén. Autóval jönnek, valamennyien zöld ruhában. Távolabbról vadászoknak nézi őket a szemlélődő. Azok is, ám puskájuk nincs. „Fegyvereik” a hátsó ülésen gubbasztanak, vagy a csomagtartóban elhelyezett dobozban pihennek. Van, amelyiknek sapkája is van, kis bőrből varrt fejfedő, mely a szemet is eltakarja. Ugyanis ezek a fegyverek madarak, gazdáik pedig solymászok. Kürtös eligazítás Amíg gyülekezik a társaság, közelebbről is meg lehet szemlélni a gazdáik karján ülő madarakat. Legtöbb a héja, van sólyom is, de a legszebb egy igazi szirti sas. Hatalmas ragadozó, állítólag egy kisebb őzzel is megbirkózik, lenyomja a földre, és végez vele. A madarakkal most fácánokra és nyulakra készülnek vadászni. Évente általában egyszer jönnek el Hortra a solymászok, tavaly is voltak, akkor nagyon megtetszett nekik ez a táj, ezért döntötték el, hogy az idén októberben ismét itt vadásznak. A helyi Bűzaka- lász Vadásztársaság elnöke, Kassa László azt mondja, hogy számukra is élmény a solymászok vadászata. És persze anyagilag is hoz valamit a társaságnak, mivel minden elejtett vadért fizetnek a madarasok. Egyébként a puskás vadászok is fizetnek a zsákmányért. A rekordot egy kettős állampolgárságú német-magyar tartja, aki három éve csaknem kétmilliót fizetett egy szép őzért. A befolyt pénzt a vadásztársaság zömmel a vadállomány karbantartására és szaporítására fordítja. Nyáron itatni, télen etetni kell a vadakat. Mindez évente hozzávetőlegesen félmillióba kerül. Amíg a vadászat gazdasági oldaláról beszélgetünk, lassan ösz- sze is gyűlnek a solymászok. Az egész országból jöttek. Egyesületük is van, mintegy 150 taggal. A vadászat megkezdése előtt felsorakoznak. Ambrózy Árpád, az egyesület alapító tagja tart eligazí- tót, ám előtte természetesen megfújják a vadászkürtöt is. A díszpolgár A vadászatnak különleges vendége is van: Esterházy Péter, az ismert író. Nem véletlenül jött Hortra. Gyermekkorának nagyon zsenge éveit itt töltötte. Igaz, igen Madarak, vadászok és az író. Hátul, középen Esterházy Péter szomorú körülmények között, miután családjával együtt 1951- ben ide telepítették ki. Négy évet kényszerültek itt tölteni, de ezekre az esztendőkre később nem gondolt nagy szomorúsággal, ami annak köszönhető, hogy a hortiak kezdettől igyekeztek segíteni a kitelepített családon. Két éve jött el újra megszemlélni egykori kényszerlakhelyét. Inkognitóban járt, de az emberek felismerték, később az önkormányzat úgy döntött, hogy a falu díszpolgárává avatja. Az ünnepi aktusra az idén került sor. Azóta Esterházy Péter többször is megfordult már a faluban. Azt mondja, a fácánvadászatra szóló invitációt sem akarta kihagyni. így aztán együtt cap- latunk a magas fűben a réten. Kassa László megy előttünk, mutatja az utat, ami azért jó, mivel a fű alatt vízzel telt árkok rejtőznek. Nem mélyek, csak éppen annyira, hogy az ember cipője megmerüljön. Közben a solymászok csatárláncba fejlődnek, és megindulnak a határban. A madarak a karjaikon gubbasztanak, rövid szíj van a lábukhoz erősítve. így csak akkor repülhetnek, ha gazdájuk elengedi a tartót. A felsorakozott solymászok •Szemmel láthatóan mindezt a madarak is tudhatják, mert nem nyugtalankodnak, csendben várják a mező vadjainak előbukkanását. Az első peches áldozat egy nyúl. A solymászok előtt szaladgáló kutyák ugratják ki a bokorból. A tapsifüles iparkodik is a közeli bozótos rész felé, ám a héja gyorsabb, elkapja és lenyomja. A nyúlnak végül a vadász adja meg a kegyelemdöfést. Fácánesély Néhány perc után kiderül, a fácánok esélyesebbek a nyulaknál. Fácánvadászat sólyommal, héjával, íróval Több is felröppen, néhá' nyat el is kapnak a héják, ám az okosabb fácánok egyből a bozótos vagy a kukoricás felé veszik az irányt, ott eltűnhetnek a ragadozók szeme elől. Ilyenkor a héja a legközelebbi fán landol. A vadász pedig a fa alól igyekszik lecsalogatni. Szép szóval és a tarisznyából elővett húsdarabbal. Merthogy ezek a madarak elsősorban a gyomrukra hallgatnak. Mondják, előfordul, hogy nyoma vész egy-egy héjának. Főleg azok kóborolnak el, amelyeket már nagyobb fióka korukban fogták be, így talán több sejtelmük lehet a szabad életről. Égy-egy madár elvesztése bizony érzékenyen érinti a tulajdonost, mert azon túl, hogy az idomított héja eszmei értéke meghaladja az ötvenezer forintot, kárba vész a betanításra fordított sok-sok óra is. Az írónak láthatóan tetszik ez a vadászat. Azt mondja, itt a kiszemelt áldozat lovagiasan megFOTÓ: T. Z. M. küzdhet az életéért. Járt ő már Spanyolországban bikaviadalon is. Ott a bikának drukkolt, egy ideig úgy tűnt, a védence az esélyesebb, ám végül a torreádor győzött. Most a fácánoknak drukkol. Persze, nem hangosan, mert hát a solymászok is érzékeny emberek, a végén még zokon vennék, hogy az ellenfélnek szorít a szemlélődő. Télen őzre Dél körül hagyjuk ott a soly- mászokat. Előtte még felzavarnak egy őzet. A szarvas nagy vágtába kezd a mezőn, majd eltűnik az erdőben. Madarat nem engednek rá. A héja nem bírna a nagyvaddal, a sas máshol vadászik. De ha itt lenne, akkor sem menne őzre, mert a megállapodás szerint most csak fácánra és nyúlra szabad. Engedélyezett a rókavadászat is, csakhogy ezt a ravaszdi is tudhatja, mert nem dugja elő az orrát. Visszafelé baktatva egy kicsit még gyönyörködünk az őszi színpompáb^ boruló tájban, majd kiérünk az útra. Az író azt mondja, élmény volt ez a vadászat. Kassa László elégedetten bólogat, és nyomban meg is hívja egy téli őzvadászatra. Igaz, az már komolyabb lesz, puskával mennek a vadra. Az író ígéri, hogy eljön. Ősei mind nagy vadászok voltak, ki tudja, a lappangó gének egyszer majd puskát ragadtatnak vele. TOMPA Z. MIHÁLY Fiatalok pénztől és szertől való függőségben A Büntető törvénykönyv módosítása következtében 1999. március 1-jétől a kábítószerrel való visszaélés akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető. Ha valaki jelentős mennyiségű kábítószerrel bukik meg - hacsak nem drogfüggő -, legkevesebb tíz év fegyházzal fenyegetett bűncselekményért vonható felelősségre. A Heves Megyei Bíróság a közelmúltban először tárgyalt és hozott ítéletet olyan ügyben, amelynek nyolc vádlottja közül kettőt ezzel a cselekménnyel vádolt a megyei főügyészség. A - három vádlott esetében még nem jogerős ítélettel zárult - büntetőeljárásnak volt néhány érdekessége. Ezek közé tartozik, hogy az a Hevesi Városi Bíróságon kezdődött meg, s ott hónapokon át folyt úgy, hogy a bíróság nem észlelte hatáskörének hiányát, azaz törvénytelenül járt el. Olyan cselekmények ügyében, ami miatt a legsúlyosabb büntetés is kiszabható, első fokon a megyei bíróság hivatott ugyanis ítélkezni. A „drogperek” sajátossága, hogy a bizonyítás esetenként nagyobb nehézségekbe ütközik, hiszen biztos támpontot csak a lefoglalt kábítószer jelent. Tudják ezt természetesen a dílerek is, ezért gondosan ügyelnek arra, hogy egyszerre ne legyen birtokukban a nagyon súlyos büntetéssel fenyegetett jelentős mennyiség, vagyis a halálos adag százszorosát ne érje el a szer, amit lebukáskor náluk találhatnak. Az elsőrendű vádlottnál, B. Antalnál sem haladta meg az elfogásakor lefoglalt mennyiség ezt a mértéket, esetében azonban a vádhatóság egyéb bizonyítékokkal is rendelkezett, ami alapján a Heves Megyei Bíróság végül jelentős mennyiségű kábítószerrel való visszaélés bűntettéért marasztalta el. Ehhez társult, hogy a vádlott bűnösnek találtatott lőfegyverrel való visszaélés bűntettében is, így halmazati főbüntetésül 10 év fegyházat kapott. Az említett „egyéb” bizonyítékok között a legfajsúlyosabbak a házkutatáskor lefoglalt jegyzetek voltak, amelyekről a bíróság azt állapította meg, hogy azokon a vádlott és barátnője, a per harmadrendű vádlottja azt vezette, hogy kinek milyen mennyiségben és milyen áron adták tovább az extasyt és a speedet. Ezeket a drogokat egyébként a fiatalok körében bogyónak és gyorsnak vagy gyorsítónak szokás nevezni. A lefoglalt feljegyzéseken „b” és „gy” betűk szerepeltek, amelyekről néhány hét után az első- és harmadrendű vádlott azt állította, hogy a „befolyt”, illetve a „gyűjtendő” kifejezések rövidítése, s arról tanúskodik, hogy B. Antal pénzkölcsönzéssel is foglalkozott, s a papírok ennek a tevékenységnek a könyvelései. A bíróság azonban rámutatott: a jelek mellett minden esetben a 2500 és a 4000 forinttal való beszorzás eredménye található, nem beszélve arról, hogy a bent- és a kintlévőséget nem összeadni, hanem kivonni szokás, már amennyiben valóban pénzkölcsönzésről szólnak a feljegyzések. Hasonlóan súlyos bizonyítékoknak bizonyultak a vádlott-társak rendőrségi vallomásai. Ezeken az első kihallgatásokon ugyanis a tiszanánai fiatalemberek jóval több alkalommal való vásárlásról adtak számot, mint amennyit a bírósági meghallgatásukon elismertek. Ilyen esetekben a büntetőtanács mindig azzal a kérdéssel szokta szembesíti a vallomástevőt, hogy ismerteti a rendőrségi jegyzőkönyvbe mondottakat, és megkérdezi: mire fel a változás? A vádlottak hivatkoztak ugyan arra, hogy rendőrségi kényszer hatására vállalták a nagyobb mennyiséget, ugyanakkor nem volt nyoma semmiféle panasznak, bejelentésnek a rendőrség eljárásával kapcsolatban, ezért a tanács a védekezési taktika részének tekintette ezeket az állításokat. m Bizonyos szempontból ugyancsak a per érdekességét jelentette a másodrendű vádlott, S. Balázs Péter esete. A Btk. szerint tízévi szabadságvesztésnél kezdődik a jelentős mennyiséggel való visszaélés büntetési tétele. Kivételt jelent azonban, ha a vádlott kábítószer-függősége idején követi el a bűncselekményt, mert ebben az esetben a tettét 0-5 évig rendeli büntetni a törvény. A fővárosban dolgozó és egy közeli településen élő huszonéves fiatalember védelmét erre építette ügyvédje, amikor is védence kábítószer-függőségét igyekezett bizonyítottnak beállítani. Volt azonban egy kis eltérés aközött, amit az orvos szakértő szakvéleményében rögzített és aközött, amit a védő állított a perbeszédében. Az tudniillik, hogy a hivatalosan ki„Az említett »egyéb« bizonyítékok között a legfajsúlyosabbak a házkutatáskor lefoglalt jegyzetek voltak, amelyekről a bíróság azt állapította meg, hogy azokon a vádlott és barátnője, a per harmadrendű vádlottja azt vezette, hogy kinek milyen mennyiségben és milyen áron adták tovább az extasyt és a speedet... ” rendelt igazságügyi orvos szakértő úgy fogalmazott: amennyiben igaznak fogadják el a vádlott állításait a saját drogfogyasztásával kapcsolatban, akkor pszichés függősége valóban fennállt. A problémát „csupán” az jelentette, hogy más módon nem is lehetne már bizonyítani ezt a függőséget, mint elhinni vagy nem elhinni, amit a vádlott ez ügyben állít, hiszen S. Balázs Pétert csupán az elfogását követően több mint egy évvel vizsgálták meg ebből a szempontból. Ennek oka, hogy hosszú hónapokig szóba sem jött, hogy a vádlott maga is kábítószer-fogyasztó lett volna. Pedig korábbi védőügyvédje is pontosan tudta, hogy mekkora különbség van a büntetési tételek között. Ennek ellenére nem vetődött fel a függőség vélelmezése jó egy esztendeig. A bíróság a kábítószer-függőségre hivatkozó vádlotti állításokat szintén a védekezési taktika részének tekintve kimondta: a másodrendű vádlott nem volt drogfüggő abban az időben, amikor haszon- szerzési céllal ellátta kábítószerrel az őt hétvégeken felkereső elsőrendű vádlottat. Az enyhítő körülményekre is tekintettel végül S. Balázs Pétert 8 év hat hónap fegyházbüntetéssel sújtotta a büntetőtanács. A harmadrendű vádlott, K. Renáta esete úgy indult, hogy őt a megyei főügyészség a kábítószerrel való viszszaélés bűntettének alapesetével vádolta, amiért 2-8 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. A 22 esztendős egri lány bírósági meghallgatásakor kijelentette: nem tartja bűnösnek magát, mert a drog továbbadására őt B. Antal kényszerítette. Természetesen a kényszerítés hatására elkövetett cselekmények más megítélés alá esnek, sőt - a kényszer mértékétől is függően - nem büntethetők. A megyei bíróság előtt több napig tartó per folyamán az ügyészség módosította a harmadrendű vádlottal szembeni vádat. Az ügyész arra tett indítványt a bíróságnak, hogy üzletszerű elkövetés miatt vonja felelősségre a lányt. Ez a súlyosabb megítélés alá eső cselekmény már 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. A vádhatóságnak ezen indítványa az elsőfokú bíróság szerint bizonyítást nyert, s hogy „csak” 3 év fegyházbüntetést kapott, az annak volt köszönhető, hogy esetében voltak különös méltánylást érdemlő enyhítő körülmények, így a bíróság alkalmazta a Btk. enyhítő szakaszát. A kábítószeres ügyekben a mennyiség mellett általában érzékeny kérdés a helyszín is. Vagyis az a probléma, hogy a fogyasztók mely szórakozóhelyen jutnak hozzá ezekhez a drogokhoz. Lapunk - folyamatosan tudósítva a tárgyalásokról - korábban megírta annak az egri szórakozóhelynek a nevét, amely a vádirat szerint is az adásvételek színhelye volt legtöbbször. A vendéglátóhely tulajdonosa sérelmezte ezt a közlést, mondván, hogy náluk hosszú ideje már, hogy nem fordulhat elő kábítószer-terjesztés. Méltányolva az üzletvezető észrevételét jelezzük: az a büntetőper, amelyben a közelmúltban ítélet született, olyan cselekményekről szólt, amelyek csaknem két éve történtek. Azok helyszíne viszont jórészt a - bírósági ítélet indoklásában is nevesített - szórakozóhely volt. Külön kategóriába tartozott a büntetőper öt további vádlottjának ügye, akikkel szemben az ítélet a kihirdetés napján jogerőre emelkedett. Ők csekély mennyiségű kábítószerrel való visszaélés vétségét követték el, mint fogyasztók. A bíróság rájuk egy más ügyekben ritkábban alkalmazott büntetést szabott: valamennyiüknek 35-35 nap közérdekű munkát kell végezniük saját falujukban, Tiszanánán. Ezt a munkát szabadidejükben, díjazás nélkül, legalább heti egy munkanapon kell teljesíteniük. Az elítéltek 35 napig kötelesek a köz érdekében dolgozni, s amennyiben ennek nem tennének eleget, ugyanennyi nap fogházra váltják át a büntetésüket. síké Sándor
