Heves Megyei Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-26 / 225. szám

8. OLDAL P F 2 3 ■ 2002. Szeptember 26., csütörtök fliflU jam® ■■ ■■■ „Zenészek és színészek a gyerekekért 2002” Örömteli, felemelő ünnepi ese­mény részesei lehettünk, akik 2002. szeptember 7-én este az Eszterházy Károly Főiskola díszter­mében az „Alakítás 2000” Alapít­vány által rendezett jótékonysági hangverseny hallgatói voltunk. Pálfi Zoltán színművész, az est rendezője, az alapítvány kuratóriu­mának elnöke olyan sajátos kultu­rális rendezvénnyé varázsolta az ünnepi alkalmat, melyben a kultú­ra, művészetek — úgy zenei, mint prózai, versbéli - társultak nemes emberi segíteni akarással, huma­nizmussal. A jótékonysági estet a szervező, a Markhot Ferenc Kór­ház gyermekosztálya anyaszállásá­nak javára szánta, személyes indít­tatásból. Az est fővédnöke Kovács István amatőr Európa-, világ- és olimpiai bajnok, profi Európa- és világbajnok ökölvívó személyes hangú szavával, sugárzó egyénisé­gével, és Bubik István, az Uj Szín­ház meghívott színművésze átütő, mindnyájunkat megszólító, művé­szi teljesítményével adta keretét az estnek. Ez az impozáns keret mél­tán fogta át az egri Gárdonyi Géza Színház színészeinek és zenészei­nek igényes, felkészült, szívből jö­Kulturális Az egri Megyei Művelődési Köz­pont szeptember 13-15-én Orszá­gos Kulturális és Turiszüká talál­kozót szervezett az egri vár viada­lának 450. évfordulója ákalmából. A Középiskolások Országos Képzőművészeü Kiállítására 105 alkotás érkezett be az ország szin­te minden tájáról, így megyénkből is: Eger, Gyöngyös, Heves. „Eger, a 450 éve ragyogó csil­lag” - Középiskolások Regionális Történelmi Vetélkedőjét Nógrád, Heves, Borsod és Szolnok megye középiskolából nevező csapatok részvételével terveztük. Felhívá­sunkra 63 csapat jelentkezett, eb­ből az írásbeli elődöntő után 11 ke­rült a döntőbe, ebből Heves me­gyei: Szilágyi Erzsébet Gimnázi­um és Kollégium (Eger), Neu­mann János Közgazdasági Szak- középiskola és Gimnázium (Eger). vő produkcióit. A közönség, meg­hívottak, résztvevők egy ünnepi estét kaptak, s tették maguk is az­zá jelenlétükkel, szándékukkal. Az Eszterházy Károly Főiskola patinás díszterme, az emelt hangulatú nyár végi este, az Egri Bazilika megszólaló harangjai maradandó, lelkeinket építő élménnyé emelték a rendezvényt. Az egri Markhot Ferenc Kórház vezetősége, a gyermekosztály dol­gozói köszönik a Pálfi Zoltán- Almássy Zsóka művészházaspár­nak, hogy a rendezvényt életre hív­ták. Örömmel és bizakodással tölt el minket, hogy egymás szakmája, hivatása által segíteni, örömet sze­rezni tudunk, építeni közösséget, formálni közérzetet, tenni a gyer­mek-egészségügyi ellátásért, a vá­rosért. „Egyetlen feladatot isme­rek, amit teljesíteni kell, aminek meg kell lennie, egy bűvös igét, ami mindent megnyit: szeretni, szeretni, szeretni.” (Móricz Zsig- mond: Kedves Tanító Úr!) Köszönettel dr. Kovács József főigazgató főorvos dr. Kiss Klára osztályvezető főorvos találkozó Bükki történelmi tájékozódá­si túrát szerveztünk ifjúsági és felnőtt túrázók részvételével Eger és környéke, valamint a Bükk hegység történelmi neve­zetességeit és természeti szép­ségeit érintő túraútvonalon. Rendezvényünket a Nemzeti Kulturális Alapprogram Köz- művelődési Szakmai Kollégiu­ma, Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata Kulturális Bi­zottsága és Heves Megye Köz­gyűlése Művelődési Bizottsága támogatta. Meggyőződésünk, hogy a ren­dezvénysorozatunk hozzájárult művészeti értékeink, szellemi, történelmi örökségünk jobb meg­ismeréséhez, demokratikus ha­gyományaink ápolásához, a nem­zettudat erősítéséhez és az egri vár népszerűsítéséhez az ifjúság körében. ■ „Választ remélek” Köszönetemet szeretném kifejez­ni, hogy a júl. 11-i számban „Áldat­lan belvárosi állapotok” címmel megjelent olvasói levelem. Sajnos úgy tűnik, hogy „il­letékestek)” nem olvasták az újsá­got, ugyanis az abban feltett kérdé­sekre válasz a mai napig nem érke­zett. Amiért ismét tollat fogtam, az a felháborító tudat, hogy többeket érintő kérdésben intézkedés sem történt! Mert ez esetben okafogyot- tá vált volna egy esetleges válasz az újság hasábjain keresztül! Tovább­ra is maradt az éjszakai ordibálás, kiabálás, melynek megszüntetésé­re az „orvosságot”, úgy tűnik, me­gyén kívül (video- vagy hangfelvé­tellel igazolva) kell keresnünk! Egerben nincs — vagy nem is volt ez ügyben - illetékes. (De akkor változatlan a kérdés: ki vagy kik adtak engedélyt a szóban forgó üz­letnek?) Ha módja és alkalma van az újságnak, kérem, jelentessék meg írásomat, talán érdemes fel­vetni a kérdést! (Név és rím a szerk. -ben) Tanáraim jobbról balra: Dr. Somos Lajos, Dr. Abkarovits Endre és Almási Béla Jeles tanáraimra emlékezem Az írásomnak az ad aktualitást, hogy újra elkezdő­dött egy mozgalmasnak ígérkező tanév, és ilyenkor az egykori diákok is szívesen emlékeznek vissza is­kolák tanáraira, osztálytársaikra. Én most a képen látható tanáraimról szeretnék megemlékezni. Teljességre nem törekszem, mert ez felelőtlenség volna részemről. Dr. Somos Lajos és dr. Abkarovits Endre tanáraim életpályájának alakulását már Szecskó Károly igen gondosan és részletesen bemutatta. Én most, mint az Egri Érse­ki Tanítóképző volt diákja, szeretném őket felidéz­ni, mint eszményképeinket. Dr. Somos Lajos bácsi — volt tanítványai így em­legetik - a magyar-német nyelvet és a pedagógiát tanította. Magas színvonalon tartott előadása a pe­dagóguspálya szépségét, nemes célkitűzéseit úgy alapozták meg, hogy közben szívükbe oltotta a gyermekszeretetet is. Emberi magatartása ma is példamutató minden nevelő számára! Megfontolt és következetes maga­tartása miatt igen tiszteltük és szerettük őt. Az osz­tályunkba sohasem lépett be felindultan, a problé­máit a folyosón igyekezett hagyni. Szociális érzé­kenységét a hét gyermeket nevelő családjából hoz­ta. Nemcsak önmagával szemben, hanem tanítvá­nyaitól is megkövetelte az etikus magatartást! Kivé­telt senkivel sem volt hajlandó tenni. Oktatómunkáját a lelkiismeretes felkészülés és alaposság jellemezte. Óráira igen körültekintően készült fel. Ez az igénye a felelővel szemben is ta­pasztalható volt. Ha valakinél pontatlanságot ta­pasztalt, akkor újra rákérdezett a kérdéses monda­tokra. A feleltetés után a katedra mellé állt, és nyu­godtan végignézett az osztály tanulóm, és a témát bejelentve, a táblára is felírta. Előadása közben jegyzetet nem használt. Pedagógiai munkássága igen széles területet ölelt fel. Legtöbbet a gyermektanulmány témájával foglalkozott. Ebben komoly segítséget nyújtott a gyermekpszichológia, a tanulók tudatos lelki jelen­ségeinek vizsgálata. E cél érdekében már másod­évesen hospitáláskor egy tanulót kaptunk megfi­gyelésre a megjelölt lélektani szempontok szerint, így kerültünk kapcsolatba a tanuló személyiségé­nek fejlődési mozzanataival. Már harmadévesen elkezdtünk tanítani. Negyed- és ötödévesen már szoros kapcsolat alakult ki az oszfály tanulóival. A tanítási gyakorlat óráinak számára már nem emlékszem pontosan. Az egri és a jászberényi főis­kolákon a gyak. tanítás időbeli óráinak megoszlása a következő. A tanítás óráinak száma: 15 óra. A har­madév első felében kezdik a tanítást és félévenként folytatják. A vizsgatanítás a negyedik év első felé­ben történik, és a vidéki tanítás ez év február hónap­jában. A hospitálások száma: 45 óra. Mint a 2. sz. gyakorló iskola egykori szakvezető tanára, egy sike­res vizsgatanítás utáni kötetlen beszélgetéskor a je­lölt elmesélte, hogy az egyetemre nem sikerült be­jutnia. így került a főiskolára igen lehangoltam A ta­nítás során nemcsak megnyugodott, hanem meg­szerette a pályát a gyermekekkel együtt! Dr. Abkarovics Endre tanár úr a magyar és né­met nyelvet tanította. Pedagóguscsaládból szárma­zott. Fiatal tanárként került hozzánk, tele töretlen, őszinte lelkesedéssel és optimizmussal. Az első óráján már német nyelven néhány mondattal kö­szöntött bennünket. A szomszédom, aki a harmad­évet már ismételte, félhangosan mondotta: „Csak magyarul tanár úr, csak magyarul!” Bandi bácsi rá­nézett, egy szót sem szólt, hanem a katedra felé vette útját. Ezt a felelőtlen megjegyzést sohasem éreztette tanítványával, mert az ő korrektsége ezt nem engedhette meg. Emberi magatartását a nyugodt, megfontolt tár­gyilagosság jellemezte. A képesítő írásbelin bátran nyúlt Adyhoz, amikor témaként jelölte meg: „Fények és árnyak Ady életében és költészetében!” Ebben az időben a politikai és társadalmi állásfog­lalás idegen volt ettől a haladó eszmétől. A pedagógia terén lelkiismeretesen és következe­tesen tevékenykedett. Óráit a nyugodt hangvétel és szakjának szeretete jellemezte. Az önképző körön önzetlenül segítette, aki szereplést vállalt. Széles kö­rű tudását több területen igen sikeresen alkalmazta. Somos Lajos bácsival együtt egész életükben a nevelés és oktatást tartották szem előtt, s akiknek akadályokat nem ismerő szellemiségét most is kö­vetendő példának tekinthetjük. Almási Béla osztályfőnök úr a testnevelést taní­totta. Igen kemény és katonás nevelése edzett, fá­radtságot nem ismerő fiatal embereket faragott be­lőlünk. Erre szükségünk is volt, mert azokat a nagy kihívásokat - front, fogság - nemigen tudtuk volna elviselni. Utasításai egyszerűek és határozottak voltak. A tanulmányi kirándulásokon nemcsak az ismeretszerzésre, hanem a fizikai erőnlét fokozásá­ra is gondolt. Figyelte és segítette a nehezebb anya­gi körülmények között élő tanulókat. Emberi ma­gatartása példa volt számunkra. Ezek a tanáraink osztályunkat igen szerették, de ez kölcsönös volt részünkről is! Most a 63. évi találkozónkra készülünk, sajnos már csak tízen vagyunk. Mi minden évben találkozunk. Lajos bácsi, Ban­di bácsi és Béla bácsi is a haláluk előtti utolsó évek­ben is megtiszteltek kedves egyéniségükkel. Most az égő gyertya lángjai mellett emlékezünk jó taná­rainkra és osztálytársainkra. Sírjuk felett virrasszon az Úr Angyala. Legyen álmuk szép és békés! Mi pe­dig míg élünk, szeretettel gondolunk Rájuk! Kormos Antal ny. tanár (rím a szerkesztőségben) Nyelvi versenyek Brainy Barnie angol és Hugó Hund német Országos Nyelvi Le­velező Verseny indul általános is­kolás korúaknak három korcso­portban, 3-8. osztályos korig. A verseny félévenként 3 fordulóból áll, fordulónként 6-7 vidám, játé­kos feladatot oldhatnak meg a versenyzők. A második fél évben a levelező verseny mellett írásbe­li elődöntőre is nevezhetnek a ta­nulók, ahonnan a legjobbak or­szágos szóbeli döntőre jutnak to­vább. Jelentkezési határidő: 2002. október 1. Bővebb infor­máció: Litterátum Nyelvi Verse­nyek 4401 Nyíregyháza, Pf. 125. Tel./fax: 42/504-072. ■ Isten éltesse, Tanító Úr! Csodálatosan szép napja volt Abasár községnek 2002. augusz­tus 25-én. Jakubik László tanító úr születésének 100. évfordulóját ünnepeltük, melyen a jubiláns jó egészségben, teljes szellemi fris­sességben vett részt. Abasáron (Pálosvörösmart) született 1902-ben. Évtizedeken át az Abasári Róm. Kát. Elemi Népiskolában tanított, nevelte a felnőtt ifjúságot. Működéséről emlékezett a község vezetősége, lakossága, de főként 70-80 éves tanítványai. Az emlékezés a zsúfolásig megtelt templomban ünnepi szentmisével kezdődött, melyet a főtisztelendő Fülöp Gergely atya, a dél-franciaországi Ma­gyar Katolikus Misszió lelkésze, a hajdani hálás tanítvány muta­tott be Zajecz Ernő helyi plébá­nossal. Közreműködtek a hajda­ni tanítványok és a helyi Aba Sá­muel énekkar. Szentmise előtt a plébániai kö­zösség nevében Keresztesi István (volt tanítvány), az egyházközség elnöke köszöntötte. Molnár János volt levente a tanító úr iskolán kí­vüli munkáját értékelte, déduno­kája, Fülöp Márton szavalata a mai iskolások nevében hangzott el. Grócz Ferenc öregdiák a hajda­ni tanítványok jókívánságait tol­mácsolta. A plébános atya felol­vasta dr. Seregély István egri érsek úr üdvözlő sorait. Geri atya a Sá­rospataki Tanítóképző Főiskola (ahol 1921. jún. 14-én diplomát kapott) díszoklevelét és levélben küldött jókívánságait adta át. Zápel István kántor úr erre az al­kalomra írt énekével köszöntötte a 100 éves kántort. Az ünneplés a szentmise után a templomkertben folytatódott, ahol a polgármesteri hivatal foga­dást adott. Dér Ferenc polgármes­ter meleg hangú köszöntéssel üd­vözölte a falu legidősebb polgárát, Medve Tamásné isk. igazgató a jó példát mutató kollégát. Isten éltesse, Tanító Űr! Sári Sinkaknncs Sarolta hálás tanítvány Abasár Illúziók nélkül mondhatom... A bukott kormány tevékenysége so­rán oly sok értelmetlen dolog tör­tént, hogy ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a hazugságok út­vesztőjében. S ebben nem csupán csak az egyszerű, képzetlen embe­rek játszottak kiábrándító szerepet, talán ők a legkevésbé. Hanem gya­korta jól felkészült értelmiségiek is játszottak dicstelen szerepet. A sajtóban nem kevés olyan írás jelenik meg, amelyek nem gondo­latokat ébresztők, hanem lélekmér- gezők. Itt a sajtó, a rádió és tv min­denkori vezetői hihetetlenül nagy felelősséggel rendelkeznek, mint tanult értelmiségiek. Vajon az olva­sók tisztánlátását tudatosan miért ködösítik? Tájékoztatójuk miért nem objektív? Én még emlékszem a szülőfa­lumra, amely Gömör megyében, a Medves hegység lankáin települt kis házacskákból és melléképüle­tekből állott. Tv és rádió ismeretlen fogalom volt. Újság is csak a szabó­mesternek járt. A falu közepén ál­lott az öreg harangláb, mély hallga­tásba burkolózva. Bár délben min­dig megkondult, s mintha azt sut­togta volna, hogy a falu palócai még élnek és valószínű örökké sze­remének élni, ha hagynák. Apám a haranglábnál találkozott vasárnap délelőttönként a falusi kortársaival. S mint volt képesítés nélküli tanító­nak, sok kérdést tettek fel az idős parasztok. Az egyik kérdés így hangzott: — Mihály bácsi, mi min­dig Magyarországhoz tartoztunk eddig. Jelenleg Csehszlovákiához. Ez már örökké így lesz? — Nem tu­dom - válaszolta apám. — A jövő is­meretlen számunkra. Csak a törté­nelem alapos ismerete adhatna vá­laszt a kérdésre. De a történelmet is az emberek csinálják, s nem a nép előnyére. - Én, ha rajtam múlna ­mondta apám —, rendkívül rövid idő alatt elrendezném a világ sor­sát. Megszüntetve a népeket sújtó ellentmondásokat, az úgynevezett úri huncutságokat. De mi már an­nak is örülhetünk, hogy ha élni hagynak, mint kisebbséget, a cseh­szlovák megszállók. Nos, mint gyerek, nem szólhat­tam bele a felnőttek eszmecseréjé­be, noha tragikusnak véltem azt a tájékozatlanságot, mely az embe­reket jellemezte korunkban a két világháború között. S hihetetlenül megdöbbent, hogy a jelenlegi hely­zetben, amikor ömlik a tájékozta­tás a rádión, a tv-ben és a sajtóban, az emberek majdnem olyan tájé­kozatlanok, mint régen. Ki ezért a felelős? A királyság idején elég volt, ha annyit tudott a mezítlábas, hogy ha esik az eső, álljon az eresz alá. De a köztársaságban ennél talán többre lenne szüksége az ember­nek! A bíróságok tevékenysége el­gondolkoztató. Lásd a Kaja Ibra­him-, Schlecht Csaba- és Simicska- ügyeket, melyek során a bíróságok elnézőek voltak. Kádár János, a so­kat bírált vezető jut eszembe. Mi­kor Lenin-díjat kapott, az azzal já­ró pénzt Egerben a gyermekváros árváinak adományozta. Ezzel szemben népünk barátja, Orbán Viktor a németektől kapott pénzt egy sváb templom újjáépítésére ad­ta. S közben miniszterelnöksége alatt naponta több ezer szegény sorsú gyermek reggeli nélkül ment iskolába. Most jósolgatnak Orbánék, noha az kockázatos középkori játék. A „casus belli”, mely valójában provo­káció, talán hasznos lehet, de leg­alább annyira káros is, a hazardíro- zásra és az országimázsra főként. Szepessy József nyugdíjas (rím a szerk.-ben) Uj (70476-70655) if ... gyorsan... .. .hatékonyan... Szuperexpressz Ha 15 óráig feladja apróhirdetését, másnap az utolsó oldalon megjelenik. Magánszemélyeknek Közületeknek 650 Ft/sor 850 Ft/sor Cím: 3300 Eger, Barkóczy u. 7. sz. (Pf. 23) Tel.: 36/513-633 Fax: 36/513-630 A hetvi érték

Next

/
Thumbnails
Contents