Heves Megyei Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-21 / 221. szám
10. OLDAL H I R L A P M A G A Z I N 2002. Szeptember 21., szombat Hegedűs világcsúcs, a dob mellől Harcban az idővel. Egyedül nagyon nehéz, de azért sikerült- Sajnálom, hogy így alakult, tudod, ma már a pénz határoz meg nagyon sok mindent. Hiába a lelkesedés, az elképzelés, a terv; mit sem ér, ha nincs mögötte pénz. így aztán magamra maradtam, egyedül kellett végigcsinálnom. Kis túlzással azt mondhatom: mielőtt elkezdtem, már akkor elment tőle a kedvem. De azért nekivágtam, mert ennyivel tartoztam magamnak is, meg azoknak is, akik kitartottak mellettem és segítettek- mondja Balogh Edina, olyan szomorkás arccal, mintha legalábbis egy hatalmas kudarc után beszélgetnénk. Pedig - igaz, erről őt aligha lehet meggyőzni - mégiscsak sikerült valami olyasmit vég- hezvinnie, amire méltán lehet(ne) büszke. A gyöngyösi zenész ugyanis nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy 24 órán keresztül muzsikál egy zenekarral. A társak azonban sorra visszamondták a szereplést, így végül egyedül vágott neki a programnak, s több, mint 12 órán keresztül játszott a hegedűjén, s persze énekelt hozzá. Ezzel - bár a hivatalos procedúra még hátravan - nagy valószínűséggel felállította a leghosszabb egyéni népzenei szólózenélés világcsúcsát. Azt mondja, már nem is izgatja annyira, hogy bekerül-e a Guinness-rekor- dok könyvébe. Sokkal fontosabb, hogy ami tőle tellett, azt megtette.- Bár látom, hogy a rekordkísérletről (vagy rekordról?) nem szívesen beszél, azért az indíttatást, az ötlet megszületését idézzük fel.- Az egész ott kezdődött, hogy van tizenhárom kutyusom. Eggyel többen voltak, de sajnos egyikük elpusztult. Nos, a gyöngyösi Adj esélyt, hisz társad voltam elnevezésű állatvédelmi egyesület, aminek én is tagja vagyok, különféle jótékonysági programokat szervez, egyebek között egy kisállatpanzió és egy -temető kialakításához kérve a segítséget. Az nem volt kétséges előttem, hogy nekem is részt kell vállalnom ebből a munkából, s mi mással tehettem volna ezt, mint amihez értek: zenéléssel.-Ami sikerült is...- ...Úgy érzem, hogy csak részben, mert a zenekar nem jött ösz- sze, egyedül pedig nagyon nehéz volt. Meg aztán az egésznek az egyesület és a kitűzött célok propagálása lett volna a célja, s mivel az eredeti elképzeléstől eltérően alakultak a dolgok, ez sem valósult meg egészen.- Megbánta, hogy belevágott?- Erről szó sincs. Végül is, amit tudtam, megtettem. Tizenkét órán át zenéltem. Kegyetlen volt, de nem bánom.- Fizikailag, vagy szellemileg volt fárasztóbb?- A kezem teljesen tönkrement, bedagadt, ragtapaszozni kellett az ujjaimat, szóval fizikailag is megviselt. És - bármennyire is szeretek muzsikálni - azért szellemileg, vagy inkább lelkileg is nagy próbatétel volt. Akadt olyan pillanat, amikor úgy éreztem, teljesen egyedül maradtam, és ez hatalmas teher volt, hogy így kell végigcsinálnom. De azért sokan segítettek, a barátaim bejöttek, biztattak, a szünetekben bátorítottak, erősítettek. Nekik köszönhetem, hogy nem omlottam össze.- Honnan jött egyáltalán ez a hosszú-muzsika ötlet? Próbálkozott már valaha ilyesmivel?- Egy időben sokat jártam Erdélybe. Zenét gyűjteni, illetve tanulni. Főként Kalotaszeg vidékén dolgoztunk. Az egy egészen érdekes világ. Egyrészt rengeteget lehet tanulni, másrészt nagyon nehéz elfogadtatni magad akár az ottani zenészekkel, akár a közönséggel. Muzsikáltunk például egy bálban, három álló napig. Ami már csak azért sem kis dolog, mert arrafelé az emberek egy ilyen mulatságban addig el sem kezdenek táncolni, amíg nem tetszik nekik a zene. Úgyhogy a muzsikusnak rendesen „oda kell tennie magát”, hogy ne valljon szégyent. Egyébként életem egyik legszebb része volt ez az erdélyi időszak. Tudni kell, hogy a legtöbb adatközlő - magyarul olyan zenész, akitől gyűjteni, tanulni lehet - roma. Egy nagyon zárt társaság, igen nehéz bekerülni. Nekem azzal is meg kellett küzdenem, hogy nő vagyok, nehezen fogadták el. Válogatott cifra jelzőkkel illettek, amikor végigmentem a falun. De aztán az egyik öreg zenész a szárnyai alá vett, úgymond befogadott. A végén már saját kanalam és tányérom volt náluk, ami nagyon nagy szó. És szép lassan a közösség is elfogadott. Én voltam a pesti lány. Nekik ugyanis mindenki pesti, aki Magyarországról érkezik hozzájuk.- Kalandos idők lehettek. Bár ha jól tudom, akkor ez már egyáltalán nem furcsaság, jó pár izgalmas vállalkozásban részt vett.- Hosszú ideje foglalkozom a zenéléssel. Úgy keveredtem a közelébe, hogy a Vidróczkiban táncoltam, aztán szóltak, hogy kellene egy hegedűs a zenekarba. Akkor kezdtem el muzsikálni. Ami ment is egy darabig, s utána is főállásban zenéltem tovább. Mikor hol kellettem. Akkoriban ez úgy ment, hogy ahol állást kaptam, rögvest oda költöztem. Édesanyám halála után tizennyolc esztendő alatt harmincegy helyen laktam. Ha ez kalandosnak tűnik, hát legyen, bár szerintem inkább nehéz időszak volt. Persze megvoltak a maga szépségei is, ez kétségtelen. Aztán voltam például utcazenész is, Németországban, meg Svájcban játszottunk, eredeti magyar népzenét. Azt arrafelé nagyon szeretik, nagyra értékelik. Ez is egy szeretett korszaka volt az életemnek.- Laikus kérdés: mitől szól egészen másként egy hegedű, ha komolyzenét, s mitől másként, ha népzenét játszanak rajta?- Gondolom, valamennyire különbözőek maguk a hangszerek is, de az igazi eltérés a játék módjában van. És ezt még tovább lehet cifrázni, hiszen egy-egy tájegység muzsikája is egészen másféle hangszerkezelést kíván. Én egyébként klasszikus hegedűvel kezdtem, a zeneiskolában B- kategóriával végeztem, ami azt jelenti, hogy hegedűművészként is dolgozhatnék. De nekem a népzene „jött be”. Igaz, most éppen nem hegedülök, hanem dobolok.- Meghökkentett...- Nincs ebben semmi különös. Most erre van szükség. A Tatros zenekarban játszom, akik moldvai zenét húznak. Én a bulgár dobon játszom. Persze, hegedülnöm kellene, de azt a stílust külön meg kell. tanulni. Egészen romános, egyelőre nincs benne nagy gyakorlatom. A Tatros, amennyire én tudom, a fővárosban működik. Ezek szerint most éppen odaköltözött? Nem, már kevésbé tűröm a bizonytalanságot, mint korábban. Azr hiszem, végleg visszajöttem, 19%-ban Gyöngyöstarjánban vettem egy kis házat, ott lakom azóta.- Ha már a bizonytalanságot említette: meg lehet ma élni főállásban a zenéből?- Nagyon becsületfüggő az ipar. Elég, ha egyszer nem csinálsz meg valamit, amit vállaltál, és elveszik a hiteled. Másrészt nem szabad kihagyni, visszautasítani semmit. Mindenhol ott kell lenned, hogy lássanak, halljanak és ismerjenek. Akkor jönnek a megkeresések. Persze csak ha megbízhatónak ítélnek.- Most éppen van zenekara, ráadásul nem is akármilyen, mivel a név meglehetősen jól cseng a műfaj kedvelői és a szakma képviselői között. Elképzelhető, hogy - akár az állatvédelmi egyesületért, akár más megfontolásból - a 24 órás zenekari rekord megdöntésének még egyszer nekifut?- Nagyon bántott, hogy végül nem jött össze az a zenekar, amelyikkel szerettem volna végigvinni ezt a vállalást. Nem bántom őket, nem vagyok sértett, legfeljebb szomorú egy kicsit. Megértem, hogy más, fontosabb dolgaik, fellépeseik, szerepléseik adódtak, csak hát akkor ne ígérték volna meg korábban. De most már mindegy. Hogy a kérdésre válaszollak: igen, azt hiszem zenekarral megpróbálnám még egyszer. _____________ SUHA PÉTER N agygomboson a helyzet hamarosan megváltozik: a projekt vezetői hat héten belül benyújtják a beruházás terveit az önkormányzatnak, s az engedélyezést követően azonnal elkezdődhet a lakópark első épületeinek az alapozása. Az első lépcsőben 300-350 lakás készül el - tájékoztatták lapunkat a laktanyát megvásároló G.D.I. Kft. és H.C.S. Kft. tulajdono sai, Glaubach Israel és Zvi Sharafan, valamint Imán Shah, a tulajdonosok képviselője. Az egykori Hunyadi János Laktanyát megvásároló izraeli befektetők nagyszabású tervekkel érkeztek a Zagyva-parti településre. Mint bemutatkozásukkor deklarálták, a területen több száz lakásból álló lakóparkot kívánnak kialakítani, mégpedig egyrészt,a meglévő épületek átalakításával, másfelől a rendelkezésre álló szabad terület felparcellázásával és Lakópark Nagygomboson: hatvanmilliárdos beruházás családi házak építésére alkalmas, közművesített telkekként való értékesítésével. Emellett - de szoros összefüggésben az előbbiekkel - azt is vállalták, hogy a településrész szennyvízelvezetését összekötik a belvárosi hálózattal. Akik az utóbbi hónapokban az objektum környékén jártak, láthatták, hogy az elburjánzott növényzet irtása csaknem befejeződött. Ha pedig minden a beruházók elképzelései szerint alakul, rövidesen az építkezés is elkezdődhet.- A korábbi tervekkel ellentétben mégsem a gyorsaság volt a legfontosabb szempont, hanem az, hogy a majdani lakópark - amellett, hogy üzletileg megtérülő vállalkozás - az itteniek örömét is szolgálja. Hogy mindenből a legjobbat kapják, és megszeressék a benne élők - indokolták a saját maguk által megszabotthoz képest valamelyest meghosszabbodott várakozási időt a tulajdonosok. Erre azért volt szükség, mert négy tervezőt bíztak meg az első fázisban megépülő 300-350 lakás koncepciójának az elkészíti látványtervek már elkészültek. A lakások szemre is tetszetős épületekben kapnak helyet tésével, s közülük választották ki az általuk legjobbnak ítélt Fekete Lajost. A korábbiakhoz képest változást jelent, hogy a főbejárattól balra eső részen több régi épületet elbontanak, s négy újat emelnek a helyükön. Mindez 4 és fél milliárd forintba kerül. A földszintből és három emeletből álló, lifttel ellátott épületekben az elkészült lakások kisebbik hányada 35 négyzetméteres, a többsége pedig hozzávetőlegesen 55 négyzetméteres lesz, de kialakítanak 70 négyzetméteres otthonokat is. Minden lakóegységhez parkoló és terasz tartozik, s az itt élők számára rendelkezésre állnak raktárak is. Mindezt igen magas színvonalon valósítják meg: amerikai konyha és modern szerelvényezés szolgálja a tulajdonosok komfortérzetét; mi több, a leendő lakók, ha kívánják, maguk választhatják meg a csempe, a padló és az egyéb beépített anyagok fajtáját. Az építkezéssel egy időben - még mindig az első lépcsőben - száz telket is értékesíteni kívánnak. Ennek érdekében a tulajdonosok másfél milliárd forintot fordítanak csatornázásra és az egyéb közművek kialakítására. Az ismertetett koncepciót immár elfogadva, a tulajdonosok hat héten belül benyújtják engedélyezési kérelmüket a hatóságoknak, a jóváhagyást követően pedig azonnal elkezdődhet az építkezés - tájékoztattak az üzletemberek. A középtávú elképzelések számos új elemet tartalmaznak - mondotta Zvi Sharafan, Glaubach Israel és Imán Shah. Megemlítették, hogy az M3-as autópálya melletti, úgynevezett kereskedelmi részre vonatkozóan már tárgyalásokat folytatnak két hipermarket megépítéséről - a megbeszélések eredményességéhez hozzájárulhat, hogy már megvan az engedély a közeli sztráda-lehajtó megépítésére -, míg a főbejárattól Imán Shah, a tulajdonosok képviselője fotó: t.o. balra eső részen egy főiskolai kar létesítésének a lehetőségeit keresik. Emellett a négy ütemben benépesülő, összességében 250 millió dolláros - azaz 60 milliárd forintba kerülő - projektben óvoda, iskola, uszoda és egy szabadidőközpont tervei is helyet kaptak. Az egész laktanya területére vonatkozó elképzeléseket - benne a közművekkel és két kilométeres csatornahálózat kiépítésével - Koszorú Lajos tervező készítette. A tulajdonosok bíznak benne, hogy a jelentősebb intézmények és cégek segítik alkalmazottaik itteni letelepedését. Egyébként az illetékesek már az építkezés során is számítanak a közeli vállalkozásokra és munkaerőre. A befektetők - párhuzamosan az engedélyezési eljárással - marketing-irodát kívánnak működtetni az objektum területén. Ezt a tevékenységet - több cég közül - a Controll Ingatlan Kft. nyerte el, Borics Krisztina vezetésével. Ők értékesítik a magánházak építésére alkalmas közművesített telkeket is. Mint megtudtuk, a tulajdonosok rövidesen olyan reklámcéget is keresnek, amelyik megfelelő színvonalon tudja reprezentálni elképzeléseiket. ______________________________CL oi
