Heves Megyei Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-15 / 190. szám

8. OLDAL P F 2 3 2002. Augusztus 15., csütörtök MHMB A Fesztivál a Barokk Egerben komolyzenei koncertjei ▼ Jóóó hely az OBI? Milyen sikerületlen maga az el­nevezés: „komolyzene”! Az em­ber ilyenkor Mozart Varázsfuvo­lájára és Papagenóra gondol, aki­nek minden egyes színre lépésé­ben sok minden megtalálható, csak a komolyság nem. A Mo- zart-muzsikákhoz hasonló köny- nyedségű és derűjű nyári hang­versenyek részese lehetett min­denki, aki eljött a Fesztivál a Ba­rokk Egerben rendezvénysorozat koncertjeire, amelyeket a Megyei Művelődési Központ hozott létre. Dr. Gyula Zoltán, Eger Megyei Jo­gú Város alpolgármesterének kö­szöntője után vendégcsalogatás­ként a Musica Historica együttes játszott XV-XVI1. századi tánc­könyvekből július 25-én kora es­te a Dobó téren. Szabadtéri elő­adásukat a kolozsvári Amaryllis reneszánsz táncegyüttes táncbe­mutatója kísérte, akik először burgundiak észak-itáliai ballókat, francia udvari táncokat és angol country danse-okat mutattak be, majd táncba vitték a téren szép számmal összegyűlt közönséget. Ugyanezen az estén 8 órától a Minorita-templomban két ismert zenészcsalád - a Kállay és a Kele­men - összefogott, és barokk koncertet adott a zenetörténet ál­tal méltatlanul elfeledett Georg Philipp Telemann emlékére. Már az előadott művek kiválogatása is a művészeti vezető, Kállay Gábor szakmai tudását és hozzáértését dicséri. Ritkán játszott, különle­ges hangszer-összeállítású dara­bokat tűzött műsorra. Például — ha már a komolyzene komolysá­gával indítottunk - elég csak em­líteni a Scherzi Melodicit, vagyis a Tréfás Dallamokat, amelyek­ben Telemann a hét napjait zené- sítette meg. Az est meglepetése, műsorfüzetben nem szereplő ajándéka a 9 éves Kokas Dorka, ifjú csellista volt, aki Telemann F- dúr szonátáját játszotta nagy si­kerrel. Másodjára lépett fel a barokk fesztivál keretén belül a Vivaldi Kamarazenekar, ők szintén ba­rokk műveket játszottak, az est úszott a versenyművekben: J. S. Bach 3. és 6. Brandenburgi verse­nye mellett 5 Vivaldi concertót tűztek műsorra, köztük A négy évszak hegedűverseny ciklusból A nyár címen ismert g-moll hege­dűversenyt. A hangversenyen közreműködött Rajk Judit (alt) is, akinek hangját már évek óta ismeri és szereti a koncertekre já­ró egri közönség. Ezúttal áriát énekelt Händel Messiásából, majd a drámai erejű János passi­óból hallottunk részletet. Eger évek óta büszkélkedhet régizene együttesével, a Musica Aulicával, akik különleges hang­szereikkel idén szintén második alkalommal szerepeltek a barokk fesztiválon augusztus 5-én a Mi­norita-templomban. Két nappal korábban szintén a Minorita­templom adott otthont a Buda­pestről érkező Barokk trió - Jó­nás Krisztina ének, Krommer Lú- cia viola da gamba, Kónya István lant - hangversenyének. Amikor az előadók megtudták, hogy a Szent Antal-templom falai közt játszanak majd, eredeti műsor­tervüket megváltoztatva egyházi művekből álló estet adtak, mivel úgy érezték, ezek a darabok ille­nek igazán a hely szelleméhez. A Fesztivál a Barokk Egerben kere­tén belül egészen fiatal 'tehetsé­gek is színpadra léptek. Július 28-án a Dobó téren a Békés me­gyéből érkező Szendrei Karper László gitárzenekar adott koncer­tet Varga Zsolt vezetésével. Az idei koncertek Liszt-díjas előadói között találjuk Hegedűs Endre zongoraművészt, aki Cho- pin-estet adott a Megyei Művelő­dési Központ dísztermében. Mű­sora egy igen komoly technikai felkészültségről tanúskodó „tré­fával”, a b-moll scherzóval in­dult. A mazurkák Lengyelorszá­got, a Barcarolle Velence szépsé­gét, a cisz-moll scherzo a tüdőbe­teg Chopin Mallorca szigeti pihe­nőhelyét, a Valdemosa-kolostort idézte. A Fesztivál a Barokk Egerben hangversenyei közül kettő a Ba­zilikában megtartott orgonaest volt. Július 26-án Ella István Liszt-díjas orgonaművész adott nagy sikerű koncertet, melyről a ráadás keringő után is alig akart hazamenni a közönség. Műsora egy, a passiókra emlékeztető, szenvedélyes hangvételű, kései Bach-művel, a h-moll prelúdium és fúgával indult, ennek mintegy ellenpontjaként hangzott el szin­tén J. S. Bachtól az e-moll partita, amelyet mindössze 16 éves korá­ban komponált a barokk zene óriása. Ella István koncertjén közreműködött a Cantus Agriensis kamarakórus is, amely ebben az évben ünnepli fennállá­sának 10. évfordulóját. Az idén a legnagyobb érdeklő­désre számot tartó hangverseny kétségtelenül Sebestyén János Liszt-díjas érdemes művész orgo­naestje volt, amelyen Kováts Ko­los Kossuth-díjas művész, az Operaház magánénekese, a Ma­gyar Állami Operaház örökös tag­ja működött közre. Műsoruk fel­építésében kronológiai sorrendet követtek: a rögtönzésektől, amelynek alapja Tinódi: Summá­ját írom kezdetű nótája volt, Händelen, Mozarton és Bizet-n át Bartók Mikrokozmoszával a mo­dern zenéig ívelt a válogatás. Kováts Kolos hangjával nehezen lehet betelni, az est folyamán az az ária, amely tele emberi érzés­sel és szenvedéssel a legmélyebb­ről szólított meg bennünket, talán az Agnus Dei volt Bizet-től. Vörös Lídia- Énekli és reklámozza magát a fenti áruház, de nem az egri! Tör­tént, hogy kifelé jövet rutinellen­őrzésre hivatkozva megállítottak és megaláztak, negatív ered­ménnyel. Bűnünk az volt, hogy sokat nyúlkáltunk a zsebünkbe! Most nyáron egy gatyában meg trikóban, de mi lesz télen, amikor sok ruhában, nagykabátban já­runk. Mellesleg, mint akármilyen szolgáltatást nyújtó „titkos” kft., nincs panaszkönyve, így védik az OBI érdekét. Az áruház fiatal (kö­zépkorú) igazgatóhelyettese is megnyugtatott enyhén nyegle modorral, hogy vittek már innen bilincsben is el „vásárlót”. Igen, de az lopott! Mert ha valaki ott ül a „titkos” monitor előtt, ha való­ban ott ül, és nem bemondásra „rutinozzák” meg a vásárlót, ak­Válasz az, Örömmel olvastuk családunkkal és ismerőseinkkel az „Egri Nők a Városért” Alapítvány felhívását, melyet az egri gyermekek védel­méért tettek. 2002-ben - az egri nők évében - az „Egri'Nők” har­ca a gyermekek alapvető jogai­ért: az élethez, a testi épséghez és az egészséghez való jogokért égetően fontos ügyévé vált váro­sunknak. A gondolat nemes, ám ha ko­rábban megfogalmazódott volna, talán sikerült volna megakadá­lyozni két fiatalkorú egri diák ke­gyetlen halálát; Kiss Gábor, Bánfi Eszter. A helyzet tarthatatlan, sürgősen tenni kell az ügy érde­kében, mielőbb újabb tragédia bekövetkezik. Az országos sajtó Egert a „rej­télyes eltűnések városaként” em­legeti, ahol megszaporodtak a nagy visszhangot kiváltó, vissza­fordíthatatlan tragédiával végző­dő esetek, név szerint megnevez­ve a jobb sorsra érdemes két fia­talt. Ezenkívül utalva arra a 8-10 eltűnési ügyre a megyénkben, amelyek nem kaptak sajtónyilvá­nosságot. A Csányi Idősek Otthonába rendszeresen járnak a hatvani református gyülekezetből. Júli­usban is megjelent a gyülekezet két tagja, Borosné és Bornemisszáné. Társaságukban két kedves vendég is meglátoga­tott minket. A lelki gyakorlatot egy koreai tiszteletes vezette Kim Sun Taik személyében. A társalgást Kim Sun Teak és Park Júlia segítették. Koreai és ma­gyar énekekkel zártuk a lelki gyakorlatot. A lakók szép szám­mal vettek részt az eseményen, nagyon jó hangulatban. Juhász Árpád kor valami bizonyítékot, pl. ka­zetta-visszajátszást is kellene a „titkosnak” produkálni, a vád ala­pos bemutatását, és ez a furcsa, mert ilyen semmi nem volt, pedig kértük! Az áruház pedig az adott időben szinte üres volt. Tudjuk, hogy az áruház még „friss”, elfo­gási pluszpénz is jól jön, az őrző­védők még tapasztalatlanok, dúl bennük az ambíció. De akkor jó munkát végezzenek, mert ez kontármunka volt! És azt se fe­lejtsék el, hogy emberekkel fog­lalkoznak, nem pedig érzéketlen bábukkal! Közlöm ezt azért, mert szinte mind fiatal, ilyen beosztás­ban tapasztalatlan, mint a leírt „akciójuk” is mutatja. Csak támo­gatni tudom azt az illetőt, aki szintén negatív színben tüntette fel az OBI-t e lap hasábjain köz­Soha ilyen megrázó tragédiák korábban ebben a jó hírű iskola­városban még nem történtek! Eger biztonságos város volt! Mos­tanra ez a biztonság sajnos szer­tefoszlott! A közelmúltban a bel­városban sétáló emberek döb­benten és felháborodottan álltak meg két olyan tablókép előtt, amelyről két olyan szép, sokra hi­vatott fiatal tekintett vissza, akik­nek gyilkos kezek oltották ki ár­tatlan életüket: Kiss Gábor és Bánfi Eszter. Miért?! Kik és ho­gyan merészelték egyáltalán megtenni? Ennyire nincs vissza­tartó erő a bűnözéstől?! Ha Gábor halálát nem kezelte volna „lazán” a rendőrhatóság, valószínű, hogy Eszter tragédiája nem következett volna be - mondogatják sokan. Az ifjúságvédelmi feladatokból kiemelkedő szerepet kell felvál­lalnia a rendőrségnek, különös hangsúlyt fordítva az eltűnések megelőzésére (szórakozóhelyek rendszeres, alapos ellenőrzése, járőrözés gyalogosan is az utcá­kon), annál is inkább, mert az el­tűnés tényét sajnos már nem tud­ja kezelni! Az eltűnést ugyanis Ez év július 26-án ismét megren­dezték a Heves Megyei Önkor­mányzat Hevesi Idősek és Mozgás- fogyatékosok Otthonában a már hagyományossá vált Anna-bált. Mi­közben a bográcsokban rotyogott a gulyás, az intézmény vezetői és la­kói köszöntötték a megjelent ven­dégeket - a holland PCO lovagrend képviselőit, az erdőtelki Gondozási Központ igazgatóját és népes ven­dégseregét, altik ajándékokkal ked­veskedtek intézetünknek és virá­gokkal az ünnepeiteknek. A hangulatos zenét Molnár Kál­mán és neje szolgáltatta. Délután fellépett az otthon nótaköre is, akik vétlenül a jún. 13-i nyitás után. Kedves vásárlók, ha az OBI-ban tartózkodnak, ne nyúlkáljanak sokat a zsebükbe, mert úgy jár­nak, mint mi, inkább kerüljék el, mert nem is olyan jó hely az OBI! „Csak a munkánkat végezzük” - hangzott az ismerős szlogen, de az országban sajnos már hírnevet vívtak ki hasonló cégek (szolgál­tatók). Mivel szívbeteg ember va­gyok, az alaptalan eljárás annyira felidegesített, hogy orvos jött hozzám az eset után - Európába haladván! Mivel gondolom, több vásárlóval is előfordult vagy fog ilyen alaptalan vádaskodás, az új­ságban szívesen vennék erről egy „felvilágosítást” újságírók, jogá­szok, fogyasztóvédelem és más il­letékesek részéről. (Név és rím a szerk.-ben) igen komolyan kell vennie a rend­őri vezetésnek, az eltűntet azon­nal, „forró nyomon” kell keresnie minden lehetséges eszköz beve­tésével. Elfogadhatatlan a rendőri vezetés részéről, hogy az adott helyzetet az eltűnéskor tévesen ítélje meg, és ezzel esélyt se ad­jon a fiatalkorú eltűntnek az élet­hez való alapvető jogához. Tekintettel arra, hogy az eltű­nések országos méretűvé váltak (19 ezer gyermek eltűntet tarta­nak nyilván), szükséges lenne a rendőrség szervezeti keretein be­lül külön „eltűnési ügyosztály” létrehozása, ahol a legjobb szak­emberek foglalkoznának a társa­dalomra rendkívül veszélyes ne­gatív jelenséggel. Egerben mindenkinek egri szívvel és egri lélekkel kell gon­dolkodnia, gyermekeink ügyét pedig empatikusán, magas szak­mai színvonalon kell intézni, fél­retéve a statisztikai központú szemléletet. Csatlakozunk a felhíváshoz, és ezt kérem Eger polgáraitól is. Kiss Gyuláné és családja Eger színes műsorral szórakoztatták a jelenlevőket. A sörsátor mellett egy másik sá­torban bemutatóval egybekötött árusítás folyt az intézet Hangya­boly foglalkoztató termékeiből. A bensőséges beszélgetések, a finom vacsora, a zene, a tánc min­denkit kikapcsolt a megszokott hétköznapok hangulatából, és vi­dám szórakozással telt az idő az es­ti órákig. Abban a reményben bú­csúztunk egymástól, hogy jövőre ismét együtt, hasonló jó hangulat­ban köszönthetjük az ünnepeite­ket. Sas vári Lajos (az otthon lakója) Hol a segítség? Bocsánat, hogy már megint én ra­gadtam tollat és írok. Teszem ezt két dolog miatt: 1. A dupla (meg­emelt) családi pótlékkal és a tan­könyvtámogatással 10 ezer forin­tot meghaladó támogatást kapnak gyermekenként a családok az is­kolakezdéshez. 2. Júliusban több család értesítést kapott (főleg kö­zépiskolások), mely szerint „gyer­mekem tanulmányait befejezte, így az iskoláztatási támogatást nem kapom”. Csak akkor, ha szeptemberben ezt újra igénye­lem iskolai igazolással. így mi történik: középiskolába járó gyermekem után nem kapok támogatást, majd csak esetleg ok­tóberben. A tankönyvekre az előleget május végéig be kell fizetni. A tan­szereket szeptember elejéig meg kell venni. Nekünk szülőknek újabb pluszmunkát vállalni, mert a pénzt elő kell teremteni határo­zott időre. Ezek után talán jogos a szülői kérdés: - Hol a segítség? Ezt nevezik annak? Nem kellene valami mást kitalálni? Ingyenes (kölcsöntankönyv) tanfelszere­lést csak novemberre megvenni? Olyan könyvet gyártani, ami ér­ték- és időálló (másik gyerek is megkaphatja). De az Önök sze­rinti megoldások is érdekelnének. Mert valamit itt is tenni kellene! Tisztelettel: „egy régi olvasó” Az úszásoktatásról Reagálva az úszásoktatásról szó­ló olvasói levélre: Valóban nincs koordinálva az úszásoktatás, pedig létre lehetne hozni egy jó nevű úszóiskolát, ahonnan majd kiválogatnák a legjobbakat. Annyi jó nevű úszó­ja volt már a városnak, el lehetne valamelyikükről nevezni. Való­színű, hogy egy legális intéz­ményt az önkormányzat, esetleg az uszoda is támogatna, s a szám­laadással sem lenne gond. Az úszással kapcsolatos végzettséget firtató mondatok nem mindig igazak, az úszást régi, tapasztalt úszók végzik, oktatják, mint a Lázár testvérék. A vezetőedző pedig valószínű­leg csak papírral rendelkező edzőket alkalmaz, csak reméljük, hogy nem most akarják elvégezni a levél miatt! Az összefogást önkormányzati szinten kell kezdeni. Biztos segít­séget nyújt dr. Székely úr, akire eddig is mindig számíthattunk. (név és rím a szerk.-ben) Köszönet Az egri Markhot Ferenc Kórház III. belgyógyászat orvosainak és nővéreinek, valamint az érsebé­szet orvosainak és nővéreinek áldozatkész munkájukért hálás szívvel mond köszönetét: Szarvas Györgyné Eger, Vadon u. Derűs napok az idősek körében Egri Nők” felhívására Vegyes érzések és élmények a kórházban Trombózis gyanújával kerültem a rendelő- intézet belgyógyászati osztályára utolsó be­tegként. Ott Bíró főorvos úr a vizsgálatok után egyenesen a kórházba küldött. Itt a főorvosnő vett kezelésbe. A szokvá­nyos adatok felvétele után gondosan meg­vizsgált, majd injekciót adott, és szigorú te­rápiája a mozgás nélküli fekvés volt! A be­tegszobában az első éjszaka aránylag nyu­godtan telt el. Reggel hat óra körül egy ked­ves „jó reggelt”-et köszönő hangra ébred­tem fel. Egy fiatal kis nővér a vérvételt oldot­ta meg ügyesen, és már gyorsan távozott is. Ebéd után új beteg érkezett szobánkba. Saját lábán jött be a mentő kíséretében. Már 93 esztendő állt mögötte. Ővele az volt a gond, hogy nem akart étkezni és nappal so­kat aludt, éjjel hangosan beszélt, ami zavar­ta éjszakai nyugalmunkat. A szoba sarká­ból az egyik beteg elköltözött, és megkér­tem a nővért, hogy szeretnék a helyébe menni. A nővér segített a problémámat megoldani, bár megjegyezte: Ez kórház, és nem szanatórium! Késő délután egy súlyos beteget hoztak a mentők. Állandón kiabál­ta, hogy megfulladok, meg fogok halni! Őt már az éjszakás nővérek vették gondjaikba. Igen ügyesen és gyorsan levetkőztették. Közben megérkezett az ügyeletes orvos is, aki csendben figyelte a beteget és a szaksze­rűen munkálkodó nővéreket is. A doktor úr némi töprengés után a leg­jobb terápiát választhatta, mert a csapolás után a beteg kissé megkönnyebbült, és hal­kabban jajgatott ! Az illető beteg súlyos alko­holista volt, szervei tele voltak vízzel, azért szenvedhetett annyira. Az egyik nővér meg is jegyezte: most kell fizetni a sok féldeciért. Másnap délután csendben elhunyt, a nagy fia már nem találkozhatott vele, és könnyes szemmel vette tudomásul a szomorú tényt! Közben a szobánkban is rosszul lett az egyik beteg, de a folyosóról is orvosi segítsé­get kértek. Később, amikor egy kicsit a fe­szültség feloldódott, a visszatért nővérek teljesen kikészültek. Az egyik nővér 21 éve dolgozik a kórházban, és három gyermeke mellett éjszakai ügyeletet is szokott vállalni. Gondolkodóban van, hogy az alacsony fize­tés miatt itthagyja a kórházat. Elmondta, hogy éjszakára 60 beteghez vannak beoszt­va. Amint a későbbiekben tapasztaltam, igen becsületesen végezték a feladatukat. Az ügyeletes orvosok sincsenek jobb po­zícióban. Egyik este két súlyos beteget hoz­tak be a mentők, ugyanakkor a harmadik szobában sürgős segítségért kiabáltak. A beteg kénytelen volt várni, mert egy időben két helyen az orvos sem tud megjelenni. A harmadik napon egy idős beteget hoz­tak be, akinek pszichózis problémái voltak. Az infúzió után a kezét le kellett kötni, mert állandóan ki akarta a kezét szabadítani és le- szállni. Szóltunk a férfi ápolónak, és amikor a kezét újra le akarta kötni, megharapta az ápoló kezét, aki erélyesebben rászólt. Dél­ben az ápolónő ebédeltetni jött be. Amikor a levest feléje nyújtotta, a beteg szembeköpte a nővért. Feszült másodpercek következtek. A nővér fegyelmezetten letette a tányért, a mosdóhoz ment, megmosta az arcát, és a beteget tovább etette. Majd így szólt: ha így viselkedik, nem etetem tovább. Kár, hogy a kalapom a sarokban volt, mert tisztelettel megemeltem volna az ilyen nemes érzésű nővér előtt. Az ötödik napon megérkezett dr. Szele Kálmán főorvos úr is. Vele még nem volt alkalmam találkozni, a vizitnél azonban tapasztaltam, hogy nyugodt, halk beszédstílusával, türelmével milyen kelle­mes közérzetet váltott ki közöttünk. Én ezután megköszöntem az orvosoknak és a nővéreknek a gyógyulásomat, és a nagy fiam támogatásával jöttem haza, boldogan. Összegzésül: én tíz évvel ezelőtt voltam az „új” kórház sebészetén és a kettes kór­ház urológiai osztályán. Ott sikeres műtéte­ken estem át. Össze sem lehet hasonlítani az akkori állapotokat a napjainkban tapasz­taltakkal. Akkor a kórházra jellemző volt nyugodt légkör, amely biztosította a lelkiis­meretes és felelősségteljes gyógyítómunkát. Jellemző volt a kulturáltabb beszédstílus. Tisztaság mindenütt, még a WC-ben is. A feszültség és a zsúfoltság nem volt tapasz­talható. A mai orvos- és nővérhiány okai ismere­tesek. A '70-es években az akkori osztá­lyom leánytanulóinak negyede az egész­ségügyi szakiskolába jelentkezett. Manap­ság a fiatalok közül sokan két hét után el­hagyják a kórházat. Hogyan juthatott ide az egészségügy? Búcsúzóul szeretném újra megköszönni az orvosoknak és a nővéreknek segítő, gyó­gyító tevékenységüket. A meggyógyult bete­gek nevében is Idvánom, hogy a kórházak­ban és a rendelőintézetekben oldódjon fel a feszültség. Alakuljon ki a gyógyító tevékeny­ségnek olyan ideális állapota, ahol az orvo­sok és a betegek egymást megértve, segítve oldják meg az egyének problémáit, a legdrá­gább kincsük, az egészségük érdekében. Kormos Antal, ny. tanár Eger, Bartakovics u. 18.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents