Heves Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-25 / 172. szám

14. OLDAL SPORT TÜKÖR 2002. Július 25., csütörtök ||| Schumacher és Fangio Az biztos, hogy sokkal nagyobb szenzáció lett volna, ha Raikkönen nyer Franciaországban, mint az, hogy Schumacher megnyerte az ötödik vb-címét. Autósport 2002. július 21-én alapvetően meg­változott a Forma-1 története. Majdnem pontosan 45 évvel ko­rábban, 1957. augusztus 4-én, ami­kor Juan Manuel Fangio élete leg­nagyobb versenyével megnyerte a Német Nagydíjat a Nürburgringen és egyben ötödik világbajnokságát, egyedüliként írta be a nevét a FI Aranykönyvébe, és igazság szerint egy későbbi nagyság, se Clark, se Stewart, se Lauda, se Prost (igaz, ő majdnem), se Senna nem jutott a közelébe annak, hogy ötszörös bajnok lehessen. Érdekes, hogy még a triplázók, mint Brabham, Stewart, Lauda, Piquet, Senna se voltak soha abban a pozícióban, hogy állandósítani tudják saját ma­guk és autójuk formáját, a legrit­kább esetben tudták megvédi baj­noki címüket. Más kérdés, hogy a Forma-1 törté­nete is tele van „mi lett volna, ha” tí­pusú sztorikkal, s ha megnézzük a nagy bajnokok esetében a két vb-dm közé eső, nem-győztes évet, sokszor nagyon érdekes dolgokra bukkanha­tunk. Legyen elég említeni 1964-et, amikor is Jim Clark néhány körrel a vég előtt az élről esett ki a mindent el­döntő Mexikói Nagydíjon, különben simán bajnok lett volna; vagy Niki Lauda esete, aki 1976-ban utcahosz- szal vezetve robogott zsinórban 2. vb-dme felé, amikor a nürbuigringi pokoljárás ráköszöntött. A nagy argentin Maestro, aki 1911-1995 között élt, valóban min­dig is etalon volt. Akik valaha is lát­ták versenyezni, sziklaszilárdan ál­lítják, hogy tényleg ő volt a legna­gyobb, bár valóban ez az a kérdés, ami jó szívvel eldönthetetlen. Tény, hogy Fangio, aki 39 évesen kezdett a Forma-l-ben (mert akkor írták ki az első vb-t 1950-ben), egészen káprázatos dolgokat művelt: 51 versenyen 28-szor indult az első rajtsorból (ahol sok esetben 3 vagy négy autó foglalt helyet, tegyük hozzá), és teljesítménye kis híján 50%-os: 24-szer nyert is! Ja, és hogy mellékesen Schumi milyen rekordokat állított fel (il­letve srófolt tovább) ezen a verse­nyen? íme a teljes lista: Győzelem: 61, pontok: 897, so­rozatban szerzett pontok: 16 fu­tam. Ez utóbbihoz hozzá kell ten­ni, hogy korábban a szintén ar­gentin Carlos Reutemann, a Williams pilótája az 1980-as és az 1981-es Belga Nagydíjak között 15 alkalommal folyamatosan ott volt a legjobb 6 között, azaz Schumi ezzel is egy 20 éves re­kordot döntött meg. És a jelek szerint a rekordgyártásnak még nagyon nincs vége, Willi Weber már azon morfondírozik, hogy Schumi akár 2004 után is a Ferra­ri szolgálataiban maradhat... MÉHES KÁROLY A legnehezebb vb-csoportban Lisszabonban, a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) ver­senybizottsága Peter Mühlematter elnök irányításával elké­szítette a Portugáliában 2003. január 20-tól február 2-ig rende­zendő férfi kézilabda-világbajnokság sorsolását, amelyen a 24 válogatott között ott lesznek a magyarok is. A csoportok első négy helyezettje jut tovább, a mieink a C csoportba kerültek. Kézilabda Alábbiakban egykori honi világ- klasszis kézilabdázóktól (ők több világversenyen képviselték a ma­gyar színeket) kértünk véleményt a magyar válogatott esélyeiről. Simó Lajos volt világválogatott:- Hát belehúztunk, mert a mi cso­portunk a legnehezebb, sokkal könnyebb lett volna akár az A vagy a B csoport is. Nem tudni, hogy a „nagy” csapatok, Franciaország, Oroszország és Horvátor­szág milyen válogatottal sze­repel majd, ám ettől függet­lenül kötelező a továbbjutás. Marosi László sokszoros válogatott, hatszoros gólkirály:- A nagy nevektől nem kell mindjárt hanyatt esni. Én fi­gyelem az európai válogatottak sze­replését és látható, hogy több nagy­nevű gárda is eléggé felhígult, a játé­kosaik zöme külföldön játszik, és már nem tartja elsődlegesnek a leg­jobbak közé mindenáron bekerülést. A csoportból mindenképpen tovább kell jutni, és jó felkészüléssel Pásztor­ék kellemes meglepetéseket okozhat­nak a kézilabdabarátok számára. Kontm Zsolt háromszoros világ- válogatott: - Úgy gondolom, a cso­portmérkőzések után kezdődik iga­zából a válogatottunk számára a vi­lágbajnokság. Az a sorozat jó ráhan­golást jelenthet a további mérkőzé­sekre. Ez azt jelenti, hogy a csoport­ból tovább kell jutni, és utána egysé­ges csapattal tovább kell menetelni. Káló Sándor sokszoros váloga­tott, volt szövetségi kapitány, a ku­vaiti bajnokcsapat jelenlegi edző­je: - Valóban nehéz csoportba ke­rültünk, de a továbbjutásra van esély, bár az Európán kívüli orszá­gokat sem szabad lebecsülni. Az A csoportba került Kuvait válogatott­ja, amelyben az általam irányított bajnokcsapatból is lesznek játéko­sok. Az jóval könnyebb csoport, mint a magyaroké, így még nekik is van esélyük a továbbjutásra. ANTALÓCZY ALFRÉD A vb csoportbeosztása A-csoport Tunézia, Spanyoto., Jugoszlávia, Kuvait, Marokkó, lengyelo. B-csoport: Németo., Izland, Portugália, Katar, Ausztrália, Grönland. C-csoport Franciao., Oroszo., Horváto., Szaúd-Arábia, Magyaro., Argentína. Ocsoport Svédo., Dánia, Algéria, Egyiptom, Szlovénia, Brazília. Önkéntes fizetéscsökkentés Az európai labdarúgás pénzügyi válsága a németeket sem kíméli sportI első a sportban Az olasz bajnokságot csaknem térdre kényszerítő és a spanyolt is közelről megérintő pénzügyi válság nem kíméli a Bundesliga klubjait sem. Labdarúgás A négy nagy európai bajnokság közül a német rajtol a leghama­rabb, itt már augusztus 9-én útjá­ra indul a labda, ezért aztán a klubok sokkal jobban, sokkal kö­zelebbről érzékelik az anyagi gondokat. A legfrissebb hír szerint a Borussia Dortmundnál például a játékosok arra ké­szülnek, hogy önként lemondjanak a fizeté­sük egy részéről. A döntést megelőzte a klubvezetés bejelenté­se, amely szerint a te­levíziós jogdíjak ösz- szegének csökkenése miatt mintegy tíz szá­zalékot le kell faragni a klub 2002-2003-as költségvetéséből.- Úgy gondoltuk, teljesen természetes, hogy mi is azonnal re­agálunk erre a figyel­meztető jelre - jelen­tette ki Stefan Reuter, a Dortmund csapatka­pitánya, majd így foly­tatta: - A klub mindig rendesen megfizetett minket, ezért azt gon­doltuk, hogy eljött az idő, hogy törlesszünk valamit. Nem lenne túlságosan sportsze­rű, ha a most kialakult helyzet­ben ölbe tett kézzel néznénk, hogy mit csinálnak a vezetőség tagjai. Reuter azt is elmondta, hogy javaslatuk szerint a premizálási rendszert nem módosítanák, ha­nem a játékosok alapfizetéséhez nyúlnának hozzá. Ez azért fon­tos, mert így az egyesület biztos kiadáscsökkentéssel számolhat­na, a futballistáknak pedig meg­maradna erős motivációnak a magas prémium. Német hírforrások emlékez­tetnek arra, hogy a Borussia Dortmund példája nem egyedi: az elmúlt hetekben hasonló lé­pésre kényszerültek több első ligás klubnál is. A Karlsruhénál a játékosok döntöttek önként a évadnak, néhányan pedig - mint például a Bayer Leverkusen - jelentősen növelni tudták az elkölthető pénz össze­gét. Ehhez persze a gyógyszer- gyáriaknak el kellett jutniuk a Bajnokok Ligája és a Német Ku­pa döntőjébe, a második helyen kellett végezniük a bajnokság­ban is és a nyáron el kellett ad­niuk néhány sztárjukat. Münchenben, mint Elber és Lizarazu példája mutatja, egyelőre jó kedvűén tekintenek a jövőbe fizetéscsökkentésről, míg a Stuttgartnál a vezetőedző, Felix Magath és Rolf Riissman mene­dzser mondott le a fizetése egy jelentős részéről. A Reuters hírügynökség ösz- szesítése szerint egyébként a német első osztályú egyesüle­teknek csaknem a fele, nyolc klub csökkentette le valame­lyest a költségvetését az első idényhez képest, míg a másik tíz egyesület egy része változat­lan büdzsével vág neki az új Aki pedig kíváncsi arra, hogy csökkent-e a német bajnokság színvonala az anyagi óvatosság miatt, az csak egyet tehet: au­gusztus kilencedikétől minden hétvégén nézi a SportI-et, hi­szen a magyar sportcsatorna ta­valyi jó szokásának megfelelően idén is fordulónként két találko­zót közvetít - zömmel élőben - a Bundesligából, elsősorban ter­mészetesen a „magyar csapatok” (Werder, Hertha, Cottbus) mér­kőzéseit. M.T. A nyári holt idény a legizgalmasabb Nem csoda, hogy nem tudunk igazán örülni annak, amiért egyébként szívesen lelkesednénk Először úgy gondoltam, hogy jegyzetet írok, de aztán rádöbbentem, képtelenség 30-35 sorban kellően jeliemezni azt, ami a magyar futbaíl nyári holt idényében történik. Azt pedig, ami iz­galmas, ne hagyjuk szó nélkül, mit lehet tudni, mennyire lesz érdekes a 2002-2003. évi baj­nokság úgy a profi, mint az amatőr osztályokban. Az íróasztalhoz közeledve számos elma­rasztaló jelző fordult meg a fejemben, de úgy vélem, hogy azokat már mind elpufogtattuk. Az olvasó, jelen esetben a sportbarát, kipróbált harcosként rutinosan teszi helyre a dolgokat. Jól edzett ezen a fronton. Az Eger Futball Kft. játékosai (világos mezben) szétszóródtak az országban FOTÓ: PILISY ELEMÉR Labdarúgás Még mindig ez a legnépszerűbb. Ebben a sportágban döbbenhet­tünk rá a júniusi vb-n ismételten: a fasorban sem vagyunk a játékot illetően, a hazai szerkezet felépít­ménye azonban nagyhatalmi. Magyarországon mindenek tete­jén működik az MLSZ-elnökség, alatta önállósítva a Magyar Hiva­tásos Labdarúgó Liga és a Ma­gyar Amatőr Labdarúgó Liga. Lé­tüket igazolandó: nyáron „toborzókat” rendeznek a csapa­toknak, csűrik-csavarják a létszá­mot, ám sehogyan sem jön ki a 180 NB-s, amit nagy bölcsen el­terveztek két esztendeje. Azóta nem lehet kiesni az NB JJ-ből és az NB ///-ból, de most már apa­dásnak indult az NB 1. B-s lét­szám is. A versenykiíráson en­nek ellenére nem változtatnak, illetve most már törvénybe iktat­ták, hogy majd a nevezésektől függően mindig utólag korrigál­nak. A „tetején” kezdve, az NB I-es Kispest okán egy nyáron át sírt az országos sportnapilap, hogy mi lesz a nagy múltú klubbal, ha nem lesz pénz. Már ott a papíron a pecsétes garancia, az utolsó utáni napok egyikén besorolták az élvonalba Puskás Öcsi bácsi késői utódait, akik talán a szere­lését sem vihetnék az egykori száguldó őrnagynak. A Vasas egyértelműen kiesett, a tulajdo­nos őrjönghet, a liga vezetői hajt­hatatlanok, szerintük mind a 12 csapatnak rendben a nevezése, ezen a hétvégén kezdődhet a já­ték. Úgy, hogy három edzőnek nincs Magyarországon szerzett UEFA A-licences képesítése, ezért nem ülhet majd a mérkőzé­sek idejére a kispadra. (Mobilte­lefonon persze adhat tanácsot a technikai vezetőn keresztül is.) Szintén gurul majd szomba­ton a labda az NB I. B-ben is, ám ennek az osztálynak a létszáma megcsappant. Négyen hiányoz­nak, ezért 20 csapattal - Kelet, Nyugat helyett - egycsoportos a bajnokság, ami eleve felborítja a tervezett költségvetést, lényege­sen több lesz majd a gazdasági társaságok kiadása. Mindenre felkészülve a liga emberei felbiz­tattak ugyan négy esetleges be­ugrót, melyekből kettő meg is szervezte csapatát, de hiába, s ezért most perel. A profi mezőny két év alatt bizonyította: túlmére­tezett a létszám, 36 csapatra nincs pénz, de talán megfelelő szintű játékos sem. Ez utóbbit pótlandó árad befelé a külföldi, szorul ki a csapatokból a magyar. Azt, hogy a magyar gazdaság nem képes működtetni 180 NB-s csapatot, amatőr ágon is ékesen bizonyított tény. Legutóbb már 21 gárda hiányzott az elképzelt NB Il-es és NB III-as összesenből, nem csoda, hogy ezek az osztá­lyok teljesen érdektelenné váltak. Az indulók között előfordultak körzeti szintű csapatok, elég le­gyen bizonyítékul kiemelni az NB III-as Mátra-csoportból Dunakeszi és Gödöllő együttesét. Persze nem búcsúztak a bajnokság végén, mert a létszám miatt szükség van rájuk. Ezzel aztán már szűkebb hazánkhoz, Heves megyéhez ér­keztünk az elemzésben. Eger vá­ros jobb sorsra érdemes NB I. B-s együttesének játékosai az anyagi csőd okán szétszóródtak, mint ballagás után a diákok. Itt maradt a nagy semmi. Egy hamarjában szervezett gárda kísérli meg a fo­lyamatosságot az Ipolyvece helyé­re lépve, egyelőre maradjunk eny- nyinél, az utánpótlás egyelőre lóg a levegőben. A gyöngyösi székhe­lyű Mátra-csoportot nézve elgon­dolkoztató, hogy a csoport ki­emelkedő tudású bajnoka, a Tápiószecső most sem vállalta az NB Il-es feljutást, így marad. Visszább húzódott például az NB Il-es Jászberény is (az Alföld-cso­portba osztották), így valóban ésszerű az NB Il-es mezőnyt most már eleve 3xl2-esre tervezni, no­ha a leginkább célszerű döntés egészen már lenne. Például az NB II. és NB III. teljes összevonása, az amatőr NB-s mezőny ésszerű szű­kítése. Ez most már általános vé­lemény, nem újságírói kitaláció. Az NB-s osztályokból hiányzik a mérkőzések egészséges feszült­sége és tétje, ami negatívan hat a megyei bajnokságok színvonal­ára is. Nem meglepő, ha a kö­zönség szinte teljesen elfordul ezektől a bajnokságoktól. (Már talán korábban is felidéztük, hogy a magyar futball legsikere­sebb időszakában, az 1950-es évek első felében 16 csapatos volt az NB I., továbbá 2x16 csa­patos az NB IL, s mindenki más a megyei bajnokságokban fut­ballozott. Az NB III-as kísérle­tek, vagyis egy újabb osztály be­illesztésére történő törekvések rendre kudarcot vallottak.) Általános óhajként vetődik fel egy sokkal színvonalasabb me­gyei I. osztályú bajnokság igénye. Ez csak akkor lehetséges, ha a je­lenleg négyszintes NB-s mezőny­ből egy „emeletet” megszüntet­nek. Jelen helyzetben érthető, hogy mindkét terület (profi és amatőr) küzd a csapatokért, igyekszik a fontosságát igazolni, a létét biztosítani. Ennek anyagi le­vét a gazdasági társaságok és egyesületek isszák. Elegendő, a nyugodt munká­hoz szükséges pénz amatőr vona­lon szinte sehol nincs. Ilyen fel­építmény mellett kellene megol­dani a klubokban az utánpótlás versenyeztetését, s mindazt, ami a normális működés elengedhe­tetlen feltétele. Most a kesergés- ben ennyire volt módunk, s ugye az átigazolások, a zsebbe dugott pénzek fonákságait nem is emlí­tettük. Pedig az is megérne egy „misét”, ahogy a zavarosban „halásznak” a még meglévő fut­ballistáink, noha nem ők a főbű­nösök. A minap két klubvezető a HELASZ irodájában sorára várva és egymással beszélgetve úgy prognosztizált, hogy ha rendet nem tesznek, 10-15 év múlva fut­ball sem lesz Magyarországon. Ilyen pesszimista húrokat nem véletlenül pengetnek egyre töb­ben, ezért is nem tudunk örülni annak, amiért szeretnénk lelke­sedni. FESZTBAUM BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents