Heves Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-18 / 166. szám
I 2002. Júuus 18., CSÜTÖRTÖK P F 2 3 11. OLDAL Egy reklamáció margójára Lányom a „gyöngykagyló” csapdájában Teljes megdöbbenésünkre és mély felháborodásunkra olvastuk a Heves Megyei Hírlap 2002. július 11-i számában közzétett lakossági levelet, mely a FENSTHERM Kft.-re nézve hitelrontás, ügyfeleink előtt cégünkről kedvezőtlen képet alakított ki. A FENSTHERM Kft. tisztázni óhajtja magát az alábbiak szerint: A FENSTHERM Kft. nem vett fel sem 2002 március elején, sem korábban, sem később megrendelést magánszemélytől, ugyanis az I. osztályú FENSTHERM műanyag nyílászárókat mintegy 220 pontból álló országos kiterjedésű viszonteladói hálózaton keresztül értékesítjük. A FENSTHERM Kft.-nek nincs saját üzemeltetésű értékesítési pontja Egerben, itt is viszonteladó partnereink kereskednek. A FENSTHERM Kft. központi gyártó bázisa - tehát az anyacég - Füzesabonyban található, mely hétköznapokon, munkaidőben látogatható. A hét végi látogatókat az őrök biztonsági okok miatt nem engedhetik be a gyár területére. Partnereinket rendszeresen tájékoztatjuk a vállalási határidő változásairól, amely szerint az átlagos gyártási időnk 2002-ben 6 hét volt, így 2 hetes gyártási határidőt nem vállalhattunk még viszonteladó partnereink felé sem. Amennyiben rendeléseket vesz fel a FENSTHERM Kft. a szerződött partnereitől, úgy eseti szerződést is köt velük a termékek gyártására és szállítására, de jogi viszonyba nem kerül a végfelhasználóval. Ezért történhetett meg, hogy a magánszemély jelentkezését a FENSTHERM Kft. munkatársai udvariasan elhárították, hivatkozva a nem létező jogi és üzleti kapcsolatra. Tisztelt Zápler Zoltán úr! A júl. 11- i Pf. 23-ban megjelent írására szeretnék nyílt levélben válaszolni. Talán még ha mese lenne, tetszene is ez a „Csipkerózsika” álomhasonlat. De ez nem mese, ez a valóság. Igaz a mondás: annak kell mosakodni, aki piszkos, így gondolom ezt én is, aki a választási bizottság tagja voltam, delegáltként. Akik becsülettel végezte, végeztük dolgunkat pártállástól függetlenül. Miért kellene nekem, nekünk ezt bizonygatni? Gondolja, hogy ezzel jobban hinne nekünk Orbán Viktor úr és társasága? Nekünk, akiknek már van múltunk, akik mertünk élni az „átkos” rendszerek alatt a 40 évben? De nekünk már van múltunk, nekik nincs. Csak az iskolázottságuk, amit így vagy úgy, de ingyen tehették. Most szégyellik szüleiket, megtagadják, mert az érdekük úgy kívánja. Én ezt már egyszer átéltem. De kérdezem én, mennyivel ér többet az a miniszter, akinek nincs múltja, mint az, aki vállalja azt? Minden rendszerPartnereink szolgáltatásai nemcsak fix (kedvező) árasak, hanem a nyílászárók megérkezéséhez időzítettek, így nincs arra szükség, hogy bárki a nyílászárók precíz beépítésében esetleg kevésbé járatos kőműves programjához igazodjon. Ugyanakkor a termékekre és azok beépítésére is csak a szakszerű munka esetén vállalunk garanciát. A FENSTHERM Kft. jól kidolgozott vevőszolgálati rendszerrel hárítja el az esetleges meghibásodásokat. Áttekintettük nyilvántartásunkat és meggyőződtünk arról, hogy a kereskedő cégtől sem a szállítóleveleken, sem reklamációs jegyzőkönyvön nem érkezett az adott megrendeléssel kapcsolatban reklamáció. Amennyiben nem az a termék érkezett a Tisztelt Megrendelőhöz, amelyet megrendelt, úgy a panaszt 8 napon belül kollégáink orvosolják - természetesen díjtalanul. A Tisztelt Megrendelő írott reklamációs üzenetét várjuk, hogy mielőbb elégedett lehessen a termékekkel. Ugyanakkor felszólítjuk a „Póml járt építkezők” c. cikk íróját, hogy helyesbítését mihamarabb tegye meg a Heves Megyei Hírlap hasábjain! FENSTHERM Nyílászárógyártó és Forgalmazó Kft. Füzesabony * Nagy tévedés volt, nem a Fenstherm Kft., hanem helyette az Eger, Sas út 94. szám alatt lévő Udirea Kft. munkatársai vették fel a megrendelést, mint a Fenstherm alvállalkozói. A Fenstherm Kft. vezetőitől és dolgozóitól elnézést kérek a tévedésért. (V. A. név és rím a szerkőben) nek vannak, volt 3/3-sai. Háború előtt és után. De ezzel élni kell, el kell fogadni. Nem a hibákat, vélt vagy valós sérelmeket, sebeket kell nyalogatni. Túl kell lépni, hisz minden rendszernek megvannak, voltak az áldozatai. Ne itt lenn, a szavazatszámlálókban keressék a hibát. Nézzenek magukba a tüntetők. Könnyen veri a mellét a fiatal, akinek nincs múltja, vagy az olyan, aki nem mert színt vallani, mert mindig arra fordul, amerre süt a nap. Tisztelem azokat a „pirosakat”, akik merték vállalni, hogy ők ilyenek, azt a narancsot, aki fenn is, lenn is narancssárga. Azt a kisgazdát, aki Torgyán úr alatt is az volt, de az ő bukása után sem lett narancssárga, mert ilyenek is voltak. Talán ennyit a tisztességről, röviden: nincs miért tisztázni magunkat. Aki piszkos, mosakodjon. Bemáth IUésné rokkantnyugdíjas, akinek múltja, becsülete van (cím a szerk.-ben) Szeretném, ha közölnék levelemet az olvasói rovatban, hogy tanulságul szolgáljon minden tapasztalatlan pályakezdőnek és munkavállalónak, aki még nincs tisztában a Munka Törvénykönyve adta jogaival. Lányom 2000-ben fejezte be tanulmányait egy kereskedelmi szak- középiskolában. Sok utánajárás és kudarc után sikerült munkahelyet találni részére egy gyöngyösi ékszerüzletben. Jó közösségbe került, mint pályakezdőt szívesen tanították munkatársai. Egy év sem telt el, 2001 márciusában a boltot eladták. Az új tulajdonos az üzletet óraszalonként működtette tovább, és lányomat 2001. április 2-től alkalmazta eladóként. Az aláírt munkaszerződésnek volt egy olyan pontja, melyben a munkaadó kikötötte, hogy „felmondás esetén bármely részről, bármely okból a munkavállaló ékszerüzletben nem dolgozhat, ellenkező esetben 500.000 Ft megfizetésére kötelezett a munkaadó felé”. így került lányom a „gyöngykagyló” csapdájába. 2001 augusztusában megszűnt a munkaviszonya, mert sikeresen felvételizett egy fő- . iskolára. Az utolsó munkában töltött napon a főnökasszony kifizette a minimálbér időarányos részét, és sajnálta, hogy ilyen jó, megbízható munkaerőtől kell megválnia. 2002 áprilisában üzenetet kapott a lányom a régi munkatársaitól (akik akkor már egy másik ékszerüzletben dolgoztak), hogy a nyári szabadságolások idejére kisegítő kellene az üzletbe, és ők rá gondoltak. El is vállalta, örült, hogy lesz egy kis pénzkereseti lehetősége a vizsgaidőszak után. 2002. június 17-én felszólító levelet kaptunk egy ügyvédtől. A lányom volt munkaadójának tudomására jutott ez az egy hónapos nyári munka, és az ügyvédjén keresztül figyelmeztetett, hogy amennyiben a 2001 áprilisában aláírt kötelezettségét a lányom megszegi, érvényesíti munkaadói jogait. Meg kell fizetni részére az 500 ezer Ft-ot, sőt még az egyéb peres költségek is minket Az idén hatodik alkalommal rendezte meg a Honvéd Kulturális Egyesület a Honvédelmi Hagyományőrző Gyermektábort Balatonlellén. A Dobó István Várkapitány Honvéd Kulturális Egyesület szervezésében Egerből és környékéről 21 kisdiák vett részt a kéthetes táborozáson. A két hét minden napjára jutott ismeretterjesztő, játékos, szórakoztató program. A gyermekek megismerkedtek a katasztrófavédelem, a tűzoltóság és a polgári védelem terhelnek. Felkerestem az „üzletasszonyt”, megkértem, tekintsen el követelésétől, hiszen csak egy kis nyári pénzkeresetről lenne szó, és azt gondolom, ez nem ejtene csorbát az ő munkaadói tekintélyén. Rendíthetetlen maradt, azt mondta, dolgozzon a lányom nála, vagy menjen el paprikát szeletelni, üvegeket mosni, de hallani sem akar arról, hogy egy másik ékszerüzletben dolgozzon. Látva, hogy mennyire megviselték gyermekemet az erőszakos, néha már megalázó megnyilvánulások, úgy gondoltam, utána járok, nem hagyom kihasználni gyönge- ségét, tapasztalatlanságát. Több ügyvédet, munkaügyi jogászt megkérdeztem, mi a véleményük a munkaszerződésben leírtakról. Kikértem véleményét a televízió Ablak c. műsorában részt vevő jogásznak is. Végül még Egerbe is elutaztam és a munkaügyi bíróságon egy bírónő is véleményezte a munka- szerződésben leírtakat. Egybehangzóan minden megkérdezett azt nyilatkozta, hogy a szerződésnek a korlátozásokat tartalmazó része nem felel meg a Munka Törvény- könyvében leírtaknak. A Munka Törvénykönyve lehetőséget biztosít a munkaadóknak, hogy a munkaviszony megszűnése után korlátozhatja a munkavállalót munkavállalási jogaiban. Ez azonban 3 évnél hosszabb nem lehet és ezt a munkaszerződésben pontosan meg kell határozni. A mi esetünkben ez életfogytiglan szól. Anyagi követeléssel sem élhet, mert ilyen esetben a munkaviszony megszűnésének időpontjában legalább a visszakövetelhető összegnek a felét ki kellett volna hogy fizesse (a munkabéren felül) azért, hogy munkavállalási jogaiban korlátozza a lányomat. Ez persze rendes esetben ugyanúgy a munkaszerződés.része, mint az 500 ezer Ft-os követelés. Ezt hívják „versenytilalmi megállapodásnak”. A bíróságon nagyon készségesek voltak, tájékoztattak a jogorvoslati lehetőségekről, ha postás hozná a fizetési felszólítást. Egyébként minmunkájával. A rendőrnapon nagy érdeklődéssel figyelték a fegyvereket, a nyomrögzítés technikáit. A tábor egyik legkiemelkedőbb programja a felderítők napja volt, amin az egri 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj katonái szerepeltek nagy sikerrel. A csapatok a megszerzett elméleti és gyakorlati ismeretekről adhattak számot a járőrversenyen. Rengeteg sportverseny és vetélkedő színesítette a programot. Az időjárás is kedvezett a táborlakóknak, akik az elmaraddenki azt mondta, hogy nyugodtan alá lehet írni a nyári munkáról szóló munkaszerződést, annak jogi következményei nem lehetnek. Ezek után újból felkerestük a boltvezetőt, próbáltuk elmondani az eddig „megtanult” dolgokat, de ő ezt zaklatásnak vette. O az ügyvédje által másként lett tájékoztatva, a szerződésben leírtak teljes mértékben vonatkoznak a munkavállalóra. Hivatkozott még egy 2001 decemberében készült munkaszerződésre (hiszen a karácsonyi bevásárlások idején a lányom kisegítő volt két hétre az óraszalonban), amelyben már szerepel ez a 3 éves kikötés, de sajnos nekünk ilyen szerződésünk nincs. A lányom emlékezett rá, hogy ez egy példányban készült és tartalmüag ugyanaz volt, mint az előző. El szerettem volna kérni, vagy egy másolatot kérni belőle, nehogy törvénybe ütköző dolgot csináljunk, de arra való hivatkozással, hogy „nem találja”, majd következett: hogy az „ügyvédjénél van”, azóta sem tudtam megnézni. Ez a beszélgetés sem vezetett eredményre. A lányom útravalóul megkapta, hogy amennyiben elhelyezkedik a másik ékszerüzletben, várhatja a fizetési meghagyásról szóló felszólítást, számoljon el a lelkiismeretével ha tud, egyébként meg olyan kisváros Gyöngyös, hogy emiatt bármikor leköpködhetnek az utcán bennünket. Vajon mitévők legyünk ezek után? Hajtsunk fejet egy felsőbbrendű lény akaratának és menjen a lányom egy őáltala engedélyezett munkára, vagy emberi jogait figyelembe véve helyezkedjen el nyári munkára az ékszerüzletben, vállalva a sok hercehurcát és megaláztatást? Én az utóbbit javaslom neki, segítem és mellette állok. Ne úgy induljon a „nagybetűs életnek”, hogy mindjárt a kiszolgáltatottság jusson osztályrészéül. Tanuljon meg kiállni törvény adta jogaiért; de tartsa be a reá vonatkozó kötelezettségeket is. J. Júmosné (cím a szerk.-ben) hatatlan strandolásból is kivették részüket. A tábort könnyűzenei koncert és gyönyörű esti gyertyafényes táborsorakozó zárta. A gyermekek a rengeteg élmény mellet sok-sok ajándékká térhettek haza. Az egri diákok nevében is köszönet a támogatóknak és a táborvezetőségnek: Oláh László őrgy. táborvezetőnek, Gondi Miklós és Farkas László őrnagyoknak és Berkes Sándor alezredesnek, a Honvéd Kulturális Egyesület elnökének. Bozsákovicsné Radnóti Ágnes Kerti parti A Csányi Idősek Otthonában az igényeknek eleget téve bográcsost készítettünk. Az ebédet az árnyas fák alatt fogyasztottuk el. Az eseményen a lakók többsége részt vett. Az ebédig kártyázással, nótázással, vidám hangulatban múlattuk az időt. A kellemes naphoz a lakók és a dolgozók is hozzájárultak. Néhány napja kedves látogatónk volt, dr. Hajós László, a Szent István Egyetem rektorhelyettese útját megszakítva tért be hozzánk és ajándékkal kedveskedett. Látogatása jóleső érzéssel töltött el bennünket, mely egyben az intézményben folyó munka elismerése is. Juhász Árpád Köszönet az alkotónak „Király Róbert szobrászművész úr részére, Eger. Tisztelt Művész Úr! Kedves Barátom! 'A művészetet sem tanulni, sem tanítani nem lehet. Ez nem pálya - ez Élet.' (Gulácsy Lajos) Ezzel az idézettel köszönöm meg neked a kiskörei Vásárhelyi Pál Általános Iskola diákjai, munkatársai, a település lakói nevében azt a nagyszerű művészi alkotást, amivel maradandó emléket készítettél a Tiszáról, valamint a nagy vízépítő mérnökről, Vásárhelyi Pálról. A szobrászművész keze által ez az emlékmű gondol a múltra, hogy ami történt, az a természet kiszámíthatatlan ereje által történt, de az ember képes volt úrrá lenni a természetnek ezen kiszámíthatatlanságán. Kedves Barátom! Valamennyien büszkék vagyunk rád és alkotásodra, további munkádhoz jó egészséget és sok sikert kívánunk. Baráti tisztelettel: Vásárhelyi Pál Ált. Iskola Kisköre, Kovács Márton igazgató” Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve, és szerkesztett formában tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal.Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra ír- ják rá: Pf. 23. _____________■ Aki piszkos, mosakodjon! Egri „apródok” a Balatonnál Miért „beteg” az egri futball (is)? Sürgősen tenni kellene valamit! HEVES HÍRLAP A hét minden napján Önnél vagyunk! Hirdetését több mint 150 ezren olvassák naponta! Lapunkat megrendelheti a 06-80/513-646-os ingyenes telefonszámon. Hirdetését feladhatja a36/513-628-as telefonszámon. A Heves Megyei Hírlap 2002. július 11-i számában megjelent „Üzlet vagy szívjóság a pálya?” és a „A pesszimista is többet várt”. Két cikket elolvasva első alkalom, hogy „olvasói levelet” fogalmazok meg. Szerény tapasztalataim, amit amatőr futballistaként, valamint 32 éves orvosi működésem során szereztem, talán feljogosít arra, hogy véleményemet leírjam. A negyvenes években született fiúkat is jócskán „megcsapta a futball füstje”! Városszéli grundfo- cistaság útján hamar szervezett keretekben, 1958-tól Lisztóczki Péter tanár úr vezette sportiskolái focicsapatban játszhattam. Később az egyre jobban szereplő Dózsa ificsapata lettünk, majd néhányszor a híres egyetemi csapatban, a DEAC-ban is játszhattam. A sport révén jó barátságokat kötöttem régi ellenfeleinkkel, ma is gyakran emlegetjük a „nagy csatákat”. Később kispályán fociztam, majd a ESE labdarúgó-szakosztályában - amit dr. Domán László úr vezetett - sportorvosként tevékenykedtem. Az ifjúságot, mint tartalékos (csapat-, majd sorozó) orvos is figyelemmel kísértem, s láthattam, hogyan romlott fizikai, egészségi állapotuk. Ilyen múlt után megrázott a Hevesy S. út végén kirobbant „pályaháború”. A veszekedő feleket meghallgatva, jó lenne, ha békésen rendeződnének a bonyodalmak. A pálya megszüntetésére én gondolni sem merek! Miért? 1. Egerben sosem volt elég focipálya, s főleg a füzes játéktér hiányzott. 2. A gyermekek a futballt ma is szeretik. Sok „pályaépítő őrültre” lenne szükség, talán akkor újra több ificsapat lenne városunkban. 3. A „szabadidő értelmes eltöltése”, a „jó közérzet, a testi, lelki edzettség” stb. ma sem elkoptatott szlogenek. A megoldást a következőkben látom: 1. A pálya nyitva tartását szabályozni kell. Valóban nem lehet a környékbelieket állandóan zavarni. 2. Felügyeletet kell biztosítani, a pályarendeletet be kell tartani. 3. A füves játéktér kapacitása, a teherbíró képessége úgyis limitált, fenntartója ezzel tisztában van. E sorok írója látott itt csillogó szemű, kipirult arcú srácokat (régi önmagát), de látta a játékszerüktől megfosztott, dacos, dühös, szomorú gyerekeket is. Ha ez az „öröm javára dől” majd el, az egri futball pesszimista drukkerei is valóban többre számíthatnak. Dr. Sashalmi Sándor Eger, Hevesy S. u. A jún. 29-i számukban „Bulizni csak este tízig szabad?” c. cikkhez szeretnék kapcsolódni. Leírni mindazt, amit tapasztalok a fiatalok „szórakozása, szórakoztatása” címén. Előre bocsátom, én egy „őslénykori anyuka” vagyok, aki nem egyezik bele az éjszakai szórakozásba. Június 14- én pénteken vendégeinkkel kilátogattunk a Szépasszony-völgy- be. Este 9 óra volt. De aznap több általános iskolai ballagás is lezajlott. Megdöbbentem: a völgy tele volt 14-15 évesekkel (sokan délután még elbúcsúztak az iskolától), a füvön csapatokba verődve üldögéltek, beszélgettek - és ittak. Igen! Műanyag flakonból műanyag pohárba öntötték a bort. Aminek aztán az lett a vége, hogy 11 óra körül megtelt a völgy tántorgó, üveges szemű if- jakkal. A völgyi pincékben korra és nemre való tekintet nélkül mindenkit kiszolgálnak. Beviszi a kólás flakont, telemérik, viheti. 400 Ft-tól kezdődik 1 liter bor ára. Volt 800-ért is. Sehol nem kaptunk számlát a fogyasztásunkkor. Pénztárgép meg pláne nem volt. Ezt is az illetékesek figyelmébe ajánlom. Esetleg nézzenek szét. A cikkben leírtak szerint tényleg tenni kellene valamit. Hiszen az ifjúság sorsa a mi kezünkben van. Ha a turista elmegy erre az idegenforgalmi szempontból fontos helyre, elretten a látottaktól. Igaz, sötét volt, de WC-t nem láttunk, szemetet annál inkább. A földön fekvő ifjakról, akikben orra lehet bukni, nem is beszélve. A pincetulajdonosok pedig nem bánják, csak a bor fogyjon, és a pénzük gyarapodjon. Azok táborához tartozom, akik szerint sürgősen tenni kell valamit. (Név és rím a szerkőben)