Heves Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-08 / 132. szám

Mumus helyett segítő a felügyelő Dolgozni csak pontosan, szépen és egészséges körülmények kö­zött érdemes. Némileg így lehetne átírni a költő gyakran idézett szavait. Igaz, a körülmények sokszor nem a munkavállalótól függenek. A védelmi berendezések pénzbe kerülnek, s a mai, profitorientált világban a munkáltató igyekszik minden garast a fogához verni. Munkavédelmi és munka-egészségügyi törvé­nyek vannak, de csak annyiban éreztethetik hatásukat, ameny- nyiben betartják az előírásokat. Az elmúlt években sorra priva- tizálódtak, alakultak át a cégek, zöldmezős beruházásokból új üzemek épültek. Kívülről az új vállalatok általában szépen csil­lognak, de milyenek a munkakörülmények egészségügyi szem­pontból? Erről beszélgettünk Török Gyöngyivel, a hatvani ÁNTSZ munka-egészségügyi felügyelőjével.- Hatvan és térsége az utóbbi tíz évben látványos gazdasági átala­kuláson ment át. A kilencvenes évek elején volt egy mélypont, amikor gyakorlatilag összeom­lott a térség gazdasága, majd megindult a fejlődés. Ma már a hatvani régiót Észak-Magyaror- szág egyik legjobb gazdasági eredményeket produkáló térsé­geként tartják számon. Érződik-e fejlődés a munkaegészségügy te­rén, jobbultak-e az alkalmazot­tak munkakörülményei?- A munkaegészségügy terén több új jogszabály is született, s ezek természetesen a munkakörül­mények további jobbítását, az al­kalmazottak fokozottabb védelmét szolgálják. Az új szabályok már az Európai Unió normatíváinak meg­felelőek, csatlakozásunk előtt szükség volt a jogharmonizáció véghezvitelére.- Mi tartozik a munkaegész­ségügyhöz?- A munkavégzés biztonságossá tételét, az egészséges munkakörül­mények kialakítását felügyeljük, és természetesen a törvényi előírások betartását is ellenőrizzük. Sok minden tartozik ide, többek között a munkahelyi klíma, a feüépő fizi­kai ártalmak, a védőeszközök használata, a szociális ellátás, a ve­szélyes hulladékok átmeneti gyűj­tése, hogy csak néhányat soroljak. Azt is ellenőrizzük, hogy a mun­káltató írásban rögzítette-e az alap­vető munkavédelmi és munka­egészségügyi normatívákat, meg­történt-e a kémiai és egyéb hatások kockázatának becslése, biztosítot- tak-e a foglalkozás-egészségügyi ellátások, megtörtént-e megfelelő módon a szerződéskötés a foglal­kozás-egészségügyi orvossal, el- végzik-e az előírt időszakos vizsgá­latokat?- Ki határozza meg, hogy egy adott munkahelyen milyen szű­rővizsgálatokat kell végezni?- A munkaegészségügyi orvos, természetesen adaptálva az adott munkahelyre a törvényi előíráso­kat. Vannak veszélyesebb mun­kahelyek, ott gyakoribbak a szű­rések. Előfordulhatnak váratlan esetek is, amelyeknek a kivizsgá­lása a mi feladatunk. Természete­sen ilyenkor szakembereket vo­nunk be.- Ön nemcsak a város, hanem a környező települések munkál­tatóit is ellenőrzi. Betartják a tör­vényi előírásokat?- Korábban az állami cégek mindegyikénél volt munkavédel­mi, munkabiztonsági szakember, a nagyobb vállalatoknál egész osz­tály működött, ahol szakképzett emberek irányításával dolgozták ki a helyi előírásokat, majd ellenőriz­ték is azok betartását. Most azok­nál a cégeknél, ahol megmaradt néhány ember, ott a munkavéde­lem és a munkabiztonság továbbra is megfelel az előírásoknak. Általá­ban az a probléma a munkáltatók­nál, hogy hiányos a jogszabálykö­vetés, netán a munkabiztonsági szakember nem eléggé felkészült. De ha a megváltozott feltételeknek meg tudnak felelni, ha ismerik az új rendelkezéseket, akkor nincs komoly probléma, mert megvan a hatóság és a munkáltató között az a kontaktus, amelynek segítségé­vel előbbre lehet lépni. Az ide tele­pült külföldi cégek egy részénél volt némi probléma. A befektető hazá­jában áhalában mások az előírá­sok. A beruházási terveket - ame­lyek alapján megépítették az üze­meiket - magyarországi tervezők adaptálták, de nem minden eset­ben a jóváhagyott építési projek­teknek megfelelően készült el a ki­vitelezés. Előfordult, hogy az előírt munka-egészségügyi előírások egy részét nem teljesítették. Megtör­tént, hogy utólag falakat kellett bontani, abla­kokat beépíte­ni, vagy besze­relni a fűtési hálózatot, amit egyes épületré­szekből ki­hagytak, mert az anyaország­ban ilyesmire nem kellett gondolniuk. Am végső so­ron mindent megcsináltak, ami a megfele­lő üzemelte­téshez szüksé­ges. Némi kompromisz- szumra mi is hajlandók va­gyunk, de a munkakörül­ményeknek megfelelőek- nek kell lenni­ük. Szemléle­tem szerint amennyire lehet, optimalizáljuk a munkafeltételeket.- A privatizáción átesett vagy újonnan induló cégek általában a kezdeti időszakban nincsenek túl jó gazdasági helyzetben. A munkaegészségügyre viszont ál­dozni kell. Hajlandóak erre köl­teni a cégek?- Végeredményben kötelesek rá, mert a munkavédelmi törvénynek vannak végrehajtási rendeletéi, melyek az üzem veszélyességi be­sorolásától és az alkalmazottak számától függően szabályozzák, __________HÉÏJE6T__________ Török Gyöngyi Hódmezővásárhelyen szüle­tett, 14 éves kora óta él Gyön­gyösön. A Berze Nagy János Gimnázi­umban érettségizett. 1980-ban elvégzi a Budapesti Egészségügyi Főiskola Köz­egészségügyi és Járványügyi Karát. Frissdiplomásként az ÁNTSZ hatvani intézetében helyezke­dik el, és azóta ott dolgozik. hogy az adott gazdasági egységek­ben milyen szakképesítésű mun­kavédelmi szakembert kell alkal­mazni. Ezt a jogszabályt követni kell, így végső soron mindenütt van munkavédelmi szakember. Legfeljebb nem állandó alkalma­zott, hanem szerződéses megbíza­tás alapján látja el a feladatát.- De előírások csak akkor le­hetnek jók, ha be is tartják azo­kat.- Ez így igaz, mert egy munka­helyen hiába van felírva több mun­kavédelmi eszköz is, ha takarékos- sági okokból a tulajdonos nem vá­sárol elegendő mennyiséget. Vagy a dolgozó a rossz egészségügyi szemlélete miatt nem viseli azokat. Van néhány eszköz, amelynek a vi­seleté nem éppen kényelmes vagy esztétikus, ezért az alkalmazott hajlamos a mellőzésére. Ráadásul az ártalmak csak később jelentkez­nek, ezért „felejti el”, hogy milyen veszélynek van kitéve. Az előírások végrehajtását na­gyon nehéz ellenőrizni. Az egysé­gekbe általában évente egyszer ju­tunk el. Tehát egy adott pillanatot látunk. Általában nem jelentke­zünk be, így az esetek többségé­ben nem tudják, hogy mikor me­gyünk. Ha bejelentkezünk, akkor felveszik a védőeszközöket leg­alább arra az órára, amíg ott va­gyunk. Sokszor nem könnyű ügy ez, mert a jogszabályi háttér meg­van ugyan, de a dolgozó közvetlen felettesének is megfelelő szemlélet­tel kell rendelkeznie. Ismernie kell, hogy beosztottja ártalmaknak van kitéve. Meg kell győznie a munka- vállalót, hogy a saját egészségének a védelmét szolgálja a védőeszkö­zök viselése.- Általában belátják a munka- vállalók, hogy az érdeküket szol­gálják a munka-egészségügyi előírások?- Nem mindig. Pedig tudniuk kellene, hogy például a halláskáro­sodás visszafordíthatatlan, csak megelőzni lehet. Nem gyógyítható. De a munkáltatónak is érdeke, hogy kikényszerítse a védőfelsze­relés viselését, mert bizonyos ese­tekben a dolgozó később akár mil­liós nagyságrendű kártérítési igén­nyel is felléphet. Vannak olyan munkahelyek, ahol nagyon komo­lyan veszik a munkavédelmi fel­szerelések viselését, de van, ahol nem annyira.- Tehát egészségkárosodás esetén a dolgozó be is perelheti a munkáltatóját?- Igen, de ahhoz bizonyítékok­kal is kell szolgálnia. Például - hogy a halláskárosodásnál marad­junk - mérésekkel kell alátámasz­tania, hogy hátérték feletti zajszint­ben, és legalább öt évet dolgozott zajártalomban. Azt is bizonyítania kell, hogy amikor a céghez ment, nem volt halláskárosult.- Ön több mint húsz éve végzi a munkáltatók ellenőrzését. Az utóbbi időszakban tapasztalha­tó-e érezhető javulás a munka­egészségügyi feltételek terén?- Azt kell elmondanom - és ez ta­lán jelent valamit -, hogy bár lenne bírságolási lehetőségünk is, nagyon ritkán élünk vele. Ha valamelyik egységben hiányosságokat tapasz­talunk, akkor rendelkező határoza­tot fogalmazunk, majd ellenőrizzük azok teljesítését. Ha nem teljesítet­ték, akkor jöhet a pénzbírság. De a húsz év alatt erre talán két-három esetben került sor. Ez is jelzi, hogy a határozatban foglaltakat végrehajt­ják, pedig teljesítésük sok esetben több százezres vagy milliós nagy­ságrendű költséget kíván. Az vi­szont előfordul, hogy késnek a vég­rehajtási határidővel, vagy a teljesí­tés nem százszázalékos. Persze, ezt nem tudjuk elfogadni.- Hogyan tekintenek önre? Mint a mumusra, akitől illik fél­ni?- Úgy látom, hogy inkább az együttműködő partnert látják ben­nem, ezért nem is élek vissza a ha­tósági jogkörömmel. Végül is mu­mus szerep is az enyém, mert a munkáltató általában annak lát, miutáp kevés az olyan munkahely, ahol ne lenne kisebb-nagyobb hiá­nyosság. A vezető azért lát mu­musnak, mert ha megjelenek, és hiányosságokat tapasztalok, azok kiküszöbölése pénzbe kerül. De a legtöbb cégvezető azt szokta mon­dani, hogy ő a technológia oldalá­ról másként látja a dolgokat, ezért nem vette észre az egészségüggyel kapcsolatos hiányosságokat. Én úgy látom, hogy az esetek többsé­gében jó partnerkapcsolatot tudok kiépíteni a munkáltatókkal.- A dolgozók hogyan fogadják az ellenőrzéseket?- Annak nem sok értelme van, hogy ellenőrzéskor az ember meg­szólítson egy-két dolgozót, mert tudja, a főnöke előtt biztosan nem mond semmi rosszat. Én már pró­bálkoztam azzal, hogy a dolgozók­nál konkrétan rákérdezzek bizo­nyos dolgokra, de általában valami­lyen vezető vagy az igazgató kísér el, ezért előtte nem szívesen mond­ják el az alkalmazottak a problémá­ikat. Az viszont megtörtént, hogy később megkerestek. Tapasztala­tom szerint a dolgozóknak nem va­gyok mumus, mert azt tapasztal­hatja, hogy egy-egy ellenőrzést kö­vetően javulnak a munkakörülmé­nyei. Például jobb lesz a szellőzte­tés a csarnokban, kifestik a munka­helyet, megfelelővé válik a világítás, a szociális helyeket felújították, vagy elküldik á már hónapok óta esedékes orvosi vizsgálatra. A gazdasági egységek nagy többségében ma már belátják, hogy a munkavédelemre, a mun­kaegészségügyre költött összeg nem kidobott pénz. Tehát a jogsza­bályi előírások betartása nem vala­mi szükséges rossz, és az ellenőr­zések is jobbító szándékkal történ­nek, nem pedig azért, hogy a mun­káltatót „elkapjuk” és jól megbírsá­goljuk. Ma már a cégek nagy több­sége tudja: közös érdek, hogy a dol­gozók egészséges körülmények kö­zött, elégedetten dolgozzanak. A ki­sebb vállalkozásoknál az probléma lehet, hogy alacsony a bevétel, s így keveset tudnak költeni a mun­kakörülmények javítására, például a szociális blokk megfelelő kialakí­tására. De végül is ma már a mun­kahelykínálat elég jó a térségben, és ha a dolgozónak nem tudnak megfelelő körülményeket biztosí­tani, akkor továbbáll. így előbb- utóbb ezen a téren is konkurencia alakul ki a munkáltatók között. Nemcsak a fizetés számít, hanem a munkahelyi körülmény is. És ez így van jól. TOMPA Z. MIHÁLY SZALAY ZOLTÁN Behálózod közlekedés Speciális közlekedési trükköknek sem árt bir­tokában lennie annak, aki nap mint nap kényszerül járművével Egerben haladni. Min­denekelőtt tökéletesen tisztában kell lennie azzal, hogy melyik városrészbe, utcába, térre, közbe hajthat be, mert bizony sajátos labirintus jellege van helyenként a dolognak. De még ezen fontos ismerettel felvértezetten is érheti meglepetés a jámbor autóst, motorost, kerékpárost a néhol váratlanul felbukkanó, változást jelző táblák miatt. Nem hiányozhat továbbá a kiváló manőverezési - leginkább szlalomozási - képesség sem. A zsúfoltság ugyanis egyre riasz­tóbb. A gyalogosbelvárosban sétálók sem lehetnek híján a megfe­lelő reflexeknek. Bár elvileg ott géperejű többkerekűek elő sem fordulhatnának, ám ha a kockaköveken ballagó nem elég figyel­mes, könnyen baleset áldozatává válhat, jobbik esetben szöcske­ként ugrálhat. Érdemes lenne megint felülvizsgálni a kiadott be­hajtási engedélyeket. Azon úrfik, lánykák esetében például, akik szórakozóhelyek teraszáig sem átallnak bekocsikázni. A járműforgalom alól fel nem szabadított, a központot közvet­lenül övező szűk utcácskákon napközben még pikánsabb a hely­zet. Kocsi kocsi hátán. Valamiképpen tényleg el kell ugyan he­lyezni valahol az autókat, ám a parkolókban várakozó nagy sze­mélykocsik, kisteherautók, a szokásosnál hosszabb terepjárók okán versenyzői erényekkel is rendelkeznie kell a gyanútlan piló­tának. Nem kevés helyen a parkolóban már helyet nem találó, de árut pakolni vagy ügyeket intézni mégis az adott helyen kény­szerülő sofőrök újabb és újabb területeket foglalnak el. Vagy a járdára kapaszkodnak fel, s emiatt a gyalogos kénytelen az út­testen kecmergő autók között lavírozni, vagy újabb, második - néha többedik - kocsisort képeznek, s így nemegyszer forgalmi dugót okoznak. A fizetőparkolók kiterjesztése még több helyre kétségkívül nagy haszon a városnak. Különösen úgy, hogy azon a pénzért igénybe vehető pár négyzetméternyi részen túl semmi más szol­gáltatást nem kap az autós. Se őrzést, se felelőst, akin mondjuk valamilyen baj esetén a kártérítést behajthatná. Csak hát a köz­területet más városrészeken egyébként minden városlakó díj­mentesen veheti igénybe...! Fizetés nélkül állhat meg járművével ott, ahol nincs fizetőparkoló. Ez pedig akár negatív, s ily módon meg nem engedhető diszkriminációként is felfogható. Csak mellékesen súgom meg az illetékeseknek, hogy a parkolóbeli fizetés is könnyen kijátszható: a legújabb módszer az, hogy a fineszes járművezető gyermeke piros mikuláscso­magjának zacskóját teszi megállásakor az autó ablaktörlő la­pátja alá. Ez azt jelzi az esetleg arra kóborló, mindig zord köz­terület-felügyelőnek, hogy íme, kollégája már kirótta a bünte­tést. Aki viszont nem elég ravasz, de az egyre dráguló parkolási díjat se akarja leróni, annak viszont mélyen a pénztárcájába kell nyúlnia. Mindezen túl a megyeszékhelyen volán mögé ülőnek tudnia kell azt is: egyáltalán nem szabad meglepődnie, ha az amúgy is keskeny utcákon ott éppen hogy csak elférő óriási szállítójármű­vekkel találkozik. Távolsági buszokkal, cementhordó vontatmá­nyokkal, utcahossznyi kamionokkal. Más közlekedési kultúrájú helyeken az efféle hatalmas monstrumokat be sem engedik a vá­ros szívébe, jelzőtáblák tiltják jelenlétüket... Az pedig már csak idei,, kedves ajándék” az illetékesektől, hogy éppen az idegenforgalmi idény kezdetére sikerült a város két legforgalmasabb szakaszára építkezéseket szervezni, s ezzel rengeteg bosszúságot okozni az embereknek. Talán ez is mutatja azt, hogy mennyire nélkülözhetetlen a különböző cégek, hatósá­gok közötti folyamatos egyeztetés. Nemkülönben lényeges az, hogy a már évtizedek óta tervbe vett, s a várost elkerülő út, továbbá - főleg ideérkező turisták­nak - mélygarázs vagy parkolóház megépítése immár elodázha­tatlan. Ellenkező esetben Eger fenti sajátságos körülményekkel behálózott közlekedése válságosra fordulhat. Ezt nem kellene megvárni! Hír(telen)kék... A pénzügyminiszter Király László Györgyöt nevezte ki az Adó- és Pénz­ügyi Ellenőrzési Hivatal elnökének. Az APEH-nál kikiáltották a Királyságot... * Egy 32 éves bordeaux-i tűzoltót gyanúsít a rendőrség az áprilisi fran­ciaországi tűzvészekért. Égett a munkavágytól.. * A 48 éves miskolci Cs. Ferenc zseniális trükköt eszelt ki: karbantartó­ként kopogtatott be egy-egy épület lakásaiba, ahonnan fémlétrákat kért kölcsön, majd a közeli piacon értékesítette azokat, amíg el nem kapták. Ezzel végigjárta a szamárlétrát... * A tajvani parlament döntése értelmében minden olyan férj fizetni tar­tozik a nejének, aki nem segít asszonyának a háztartási munkában. Inkább penget, mint tereget... * Bepisilt egy drabális alkatú pénzbehajtó, amikor Izsákon a meghatá­rozott összeggel várt vállalkozó helyett a rendőrség speciális akciócso­portjának tagjaival találta szemben magát. Vízhajtó kommandó... ■k Nyílt éjszakára készülnek a berlini prostituáltak, hogy más szakmák nyílt napjaihoz hasonlóan - a jó ízlés határain belül maradva - bemutas­sák tevékenységüket az érdeklődőknek. Ha csak dugáfsjba nem dől a tervük... ______________________________________________________________________[SZILVÁS!

Next

/
Thumbnails
Contents