Heves Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-29 / 150. szám

2002. Június 29., szombat HÍRLAP 11. OLDAL Jégkrém és fenyőerdő Az ezerarcú Erdély tele van kontraszttal és feszültséggel A sóbányájáról híres Parajd előtt járunk már, a távolban feltűnik egy útszéli pihenőhely. Késheggyel sebzett faasztal, koszos ülőke, bűzlő szeméthalom fogad, mint ál­talában itthon is, de hát nem leta­nyázni akarunk itt, hanem alapo­san megmozgatni a hosszú utazás alatt elgémberedett tagjainkat. A parkolóban egy Dacia áll már, ve­zetője az autó mögött bíbelődik, jókora kapát emel ki éppen a cso­magtartóból, aztán - hirtelen ijesz­tő látvány - megindul felénk.- Adjon Isten! - köszön ránk. - Aztán mely vidékéről jönnek an­nak a szép anyaországnak? ció is meghívást kapott - nem vé­letlenül jelzi a kovásznai kis- és kö­zépvállalkozói szövetség, az Asimcov elnöke, Bagoly Miklós Le­vente, hogy a megálmodott falusi vendéglátáshoz elengedhetetlenül fontos a varázslatosan szép völ­gyek mélyén megbúvó apró tele­pülések jó megközelíthetősége. Az országban végbement válto­zások következtében ezen a ré­szen a korábbiaknál is nehezebb lett a falvakban élők megélhetése, s egyre magasabb a munkanélküli­ek száma. Kovászna megye 66 ez­res székhelyén ez a lakosság 15 százalékát érinti, annak ellenére, szei közé tartozik, a térség számos vezetője, s maga a lakosság is az idegenforgalom, konkrétan a falusi turizmus fellendülésében bízik. Munka és megélhetési lehetőség kell. A helybeliekkel folytatott be­szélgetések során kiderül, hogy náluk nincs minimálbér, azt vi­szont meghatározták, hogy ha munkába áll valaki, akkor nem kaphat 1 millió 475 ezer lejnél ke­vesebbet. Ez az összeg július else­jétől 275 ezer lejjel emelkedik. Hogy mennyit is ér ez az összeg, ahhoz csak néhány adalék: az ut­cai virágárusnál egy szál gerbera Az irodalomkedvelők találkozóhelye. Varga Zoltán főjegyző (balról) kalauzolta ide a Heves megyei vezetőket- Egerből.- Debrecenben és Szolnokon már voltam, oda viszont még nem vetett el a sors. Milyen arrafelé?- Hasonló, mint itt - mutatunk a zöldellő lankákkal tarkított hegyoldalakra.- Szép nagy ország volt ez együtt - ingatja a fejét az idősödő férfi. - Bizakodunk, hogy az is lesz még egyszer... - teszi hozzá, majd amikor megtudja, merre tar­tunk, bólint, hogy jó irányba me­gyünk. Aztán a vállára kapja a ka­pát, és elindul a gazos árkon át kanyargó ösvé­nyen a kukori­cás felé. Bizakodunk, mondta az imént az öreg erdélyi. Csak sejthető, hogy mi minden jár­hat a fejében. Nekem viszont az jut az eszembe, hogy majd csak ösz- szejön egyszer az az uniós tag­ság, és akkor elvesztik jelentősé güket a ma még szigorúan ellen őrzött, s mindent elválasztó or szághatárok. A turizmusban bíznak Itthon felkészültünk rá, hogy tízórányi utazás vár ránk. Amilye­nek az utak arrafelé, lesz az több is, halljuk a jóslatot, mielőtt bele­vetjük magunkat a nyár forró kat­lanába. Hát, ami igaz, az igaz: a ha­táron túl van olyan rész - öt-hat éve jártam arra legutóbb -, ahol még ma is foltozgatják, jobb eset­ben újraterítik, szélesítik az el­nyűtt betoncsíkot. Az óvatosságra főként a kis falvakat összekötő uta­kon van szükség, s elsősorban nem azért, mert egy-egy kanyar után váratlanul bukkannak fel a cammogó, éjszaka többnyire kivi- lágítatlan, széles gumikerekű ko­csik, hanem mert jókora, tengely­törő kátyúkat kell kerülgetni. A sepsiszentgyörgyi nemzetközi turisztikai kiállításon - ahová a He­ves megyei önkormányzati delegá­hogy ott még működik egy do­hánygyár, egy textilüzem, néhány vegyes vállalat, valamint a gép- és szerszámgyár. Az utóbbiban vala­mikor 6-8 ezer ember kereste a ke­nyerét, ma jó, ha ezren, ezerkét- százan kapnak munkát.- Egyre többen vándorolnak el - jegyzi meg Varga Zoltán főjegyző. - A márciusi népszámlálás ideigle­nes adatai szerint mintegy 23 ezer­rel fogyott a megye lakossága. Eb­ben szerepet játszik a népszaporu­lat csökkenése éppúgy, mint az, hogy aki csak teheti, máshol, így „Anyám szokta mondogatni” Szülei korosztályáról szólva Sütő András így fogal­mazott: ....a gyermekáldást, a bokrosán dús csa­lá dot sem szánták a honszeretet igazolásának. Öntudatlanul és akaratlanul mégis a nemzeti meg­újulás erdélyi hullámverésének voltak részesei. (...) Azt gondolták és retorika nélkül vallották, hogy ál­mainkkal a lakatlan jövőt benépesíthetjük, ám ah­hoz először és mindenekelőtt fenn kell maradni. Magyar tehát, mikor elmegy, a megüresedett he­lyén magyart, magyarokat hagyjon! Ezt anyám szokta mondogatni...” például Magyarországon keres magának munkát, kezd új életet. Ezzel kapcsolatban érdekes adatokat olvastam a városban megjelenő független napilap, a Háromszék egyik cikkében. Szerzője azt taglalja, hogy az öt hónappal ezelőtt megnyílt „státus­irodákban” sokkal kevesebben igé­nyelnek magyarigazolványt, mint arra korábban számítottak. Sepsi- szentgyörgyön a lakosság 13, a környékbeli falvakban 19, Erdővi- déken 13 százalék. Valamivel na­gyobb az érdeklődők száma Baráton és Kovásznán, ahol az igénylők aránya megközelíti a 21 százalékot. Az irodához fordulók zöme diák-, pedagógus-, illetve egyetemi oktatói igazolványt ké­relmezett. A többség tehát marad - mert mint itt mondják, a magyarságnak tartania kell magát -, s megpróbál­ja élni az életét. Ami a vágtató inf­láció és az alacsony jövedelmek miatt meglehetősen nehéz dolog. Miután ez a táj a világ legszebb ré­12 ezer lej, egy pár férfiszandálért 699 ezer lejt kémek. A járműpark jelentős részét kitevő honi gyártá­sú Dacia - attól függően, hogy mi­lyen felszereltségű - 135-153 mil­lió lejbe kerül, egy liter prémium, azaz 95-ös motorbenzin 19-20 ezer lej. Ez a mi üzemanyagáraink­hoz képest olcsó, nem véletlen, hogy a határ mentén lévő MOL- kutat számos magyar rendszámú, ütött-kopott - feltehetően megna­gyobbított tartályú - személyautó keresi fel. A nálunk július elsejétől beharangozott, ki tudja, végül is hány forintos emelést követően - mint prognosztizálják - ugrássze­rűen megnövekszik majd a ben­zinturizmus... Sütő András aggodalma A kiállítás rövidke szünetében alkalom nyílik városnézésre. Elsé­tálunk a prefektúra, a megye- és a városháza előtt - ezekről még kü­lön is lesz szó -, majd a Tamási Áron Színház előtt. A Súgás áru­ház felé haladva megnézzük Sár­kányölő Szent György szobrát, amely az alkotó különös fantáziá­jára utal. A művész a gömbölyded pocakú tűzokádó hátára ültette fel hősét, aki így zabolázza, töri meg a szörnyeteg erejét. Szó, ami szó: szokatlan ez az ábrázolás, nem is nyerte meg egyértelműen a hely­beliek tetszését, s mint hallottuk, vicc is született róla, s egyszerűen csak Süsüként emlegetik az érde­kes kompozíciót. Ettől a tértől nem messze talál­ható a Corvina könyvesbolt, ez az üzlet a magyar nyelvű irodalom legnagyobb forgalmazója és ter­jesztője. A fő helyen - s ez itt ter­mészetes - az erdélyi írók, költők művei állnak. Egy elkapott félmon­datban hallom, hogy ezen a héten ünnepelte az itteni magyarság Sütő András 75. születésnapját. A Herder- és Kossuth-díjas író kö­szöntésére szülőfalujában, Puszta­kamaráson került sor, s mint a Há­romszék című lap beszámolt róla: a helyi református templom né­hány múlandó órára szűknek bi­zonyult. Itt olvasták fel a Pusztakamarási töprengés, hogy könnyebb legyen az álmunk című felhívást, majd bejelentették: Me­zőségi Tanulmányi Alapot hoznak létre, mely a szórványban élő te­hetséges, tanulni vágyó gyerme­kek anyagi támogatását tűzte cé­lul. Mert - mint Vetési László refor­mátus lelkipásztor, szórványügyi előadó az írót köszöntve elmond­ta: ....életműve forrásvidékén, ahol s ajnos egyre csak fogynak azok, akik a gyarapodó életművet - ki­sebbségi létük történeteit - olvas­hatnák." Nem véletlen a 75 éves író aggo­dalma sem, miszerint „Erdély siral­mas énekeit senki sem szereti". Hivatali tábla és lobogó Ottjártunkkor javában dúlt a vá­rosban az egész Romániában elhí- resült tábla- és zászlóbotrány. En­nek megértéséhez tudni kell, hogy az úgynevezett zászlótörvény ér­telmében a polgármesteri hivatal (ok) bejáratának két olda­lán egy-egy nemzeti zászlót kell ki­tűzni. Ezek ma is ott vannak a sep­siszentgyörgyi hivatal falán, az Al­ben Álmos polgármester vezette testület tehát betartja az előíráso­kat. Az elmérgesedett vitára nem is ez a két trikolór, hanem a har­madik adott okot, amely korábban a városháza tetején lobogott. Ezt a piros-sárga-kék zászlót azonban - mint a település vezetői eldöntöt­ték - a következő, kéthavonta ese­dékes zászlócserekor nem teszik vissza a helyére. Egy parancsot tel­jesítő kiskatona azonban - mint a Háromszék című lap is beszámolt róla - „csellel behatolt az épületbe, s kihelyezte a zászlót, amit a város­háza leszedetett”. Ezt követően a kormánymegbí­zotti hivatal vezetője, Horia Grama - a prefektúra „zászlóbizottságá­nak” döntése alapján - 50 millió lej­re büntette a város polgármesterét, egy másik 50 millió lejes bírságot pedig azért róttak ki Albert Álmos­ra, mert a városháza hivatalos ok­mányainak a fejlécén magyar fordí­tásban is szerepel a település ere­detileg Sfantu Gheorghe-nak írt neve, s ez a prefektus szerint tör­vénytelen. Miután Albert Álmos az őt felkereső vizsgálóbizottság tagja­itól nem volt hajlandó átvenni az esetről felvett jegyzőkönyvet, an­nak négy sűrűn gépelt lapját a pol­gármester lakóházának a bejárat­ára ragasztották fel. S ezután következett a kölcsön- kenyér visszajár: a prefektus sze­mét egyszeriben szúrni kezdte a kormánymegbízotti hivatal bejára­tánál elhelyezett kétnyelvű tábla, s levetette onnan. Mondván: a köz- igazgatási nyelvet szabályozó kor­mányhatározat csupán a települé­sek helységnévtábláira vonatkozó­A prefektúra épülete. Aranytáblás törvénysértés an írja elő a magyar használatát, így - micsoda logika - „a megye­névtábla kétnyelvű feliratozása törvénybe ütközik”. Ezért a koráb­ban kék alapon fehér betűs felirat helyett egy - csupán román nyelvű - aranyozott táblát szereltetett fel. A történtek nagy felháborodást váltottak ki mind a többségi ma­gyar lakosságból, mind pedig az RMDSZ vezetőiből. A testület irá­nyításában résztvevő Demeter Já­nos, a megyei tanács elnöke hala­déktalanul Bukarestbe utazott, s mint hazaérkezésekor megtudtuk, sikerrel járt abban az ügyben, hogy visszahelyezzék a prefektúra bejáratához a kétnyelvű hivatali táblát. Erre azonban ott-tartózko- dásunk idején még nem került sor, s ez is jelzi, hogy számos csatát kell még megvívniuk a magyarság helyi képviselőinek. Árusok és ízlések A kiállítás standjain számos ki- sebb-nagyobb terjedelmű kiadvány A sárkányölő. A helybeliek Süsünek nevezték el A SZERZŐ FELV. csábítja erre a valóban megkapó szépségű vidékre az idegent. A Há­romszéki utazások című turistakala­uz például olyan általános tudniva­lóval látja el a látogatót, amely nél­külözhetetlen a tájegység bejárásá­hoz. Ebben - többek között - azt ja­vasolják, hogy megérkezésünk után egy napot feltétlenül töltsünk el Sep- siszentgyörgyön, majd szánjunk öt teljes napot Kovászna megye neve­zetességeire. % a barlangok és vi­zek, a mélységek és a magasságok, a kultúra és a természeti szépségek, továbbá a hagyományos népi mes­terségek megismerésére. Utazás közben érheti azonban néhány meglepetés az embert. Az örömteli az, hogy amerre csak jár, hihetetlen kedvességgel és vendég- szeretettel fogadják a helybeliek. Kissé rontja a képet, hogy időnként - a városokban is, de főként a kisebb településeken, illetve az utak men­tén - alkalmi kéregetők, s meglehe­tősen erőszakos árusok tűnnek fel. Első látásra meghökkentő az is, hogy az öreg, néhol teljesen fából készült - s csodálatos, faragott min­tagazdagságról árulkodó székely kapus - házak között hatalmas, négy-hat tomyú, többszintes, ezüs­tös csillogású tetővel fedett paloták, kastélyok magasodnak. Mindezt feledtetik azonban a jó szívvel, kínált helyi finomságok: a hagyományos székely ételek, a fris­sen szedett, ízletes erdei gyümöl­csök. Ezekből kóstolhattunk meg néhányat azon az ebéden, amelyet búcsúzóul szolgáltak fel vendéglá­tóink. Desszertnek párás kehelyben tálalt fagylaltot kaptunk. Soha nem gondoltam volna, hogy ezekre a hűs gombócokra éppen egy sűrű fenyő­erdőben gondolok vissza. Hazafelé tartva autóztunk már, egyetlen sö­tétzöld foltként maradtak el mögöt­tünk az ég felé nyurguló fák, or­runkba befészkelte magát a békes­ség hangulatát idéző gyantaillat, szemünk nem győzte raktározni a pillanatonként más és más arcát mutató hegy-völgy szépségét, ami­kor az érintetlennek hitt tájban egy­szerre csak elénk tárult egy rikító óriásplakát, amelyen harsogó angol szöveg hirdette: „Ez az Ön jégkréme!”. Lehűtött. S megtört a varázs... SZILVÁS ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents