Heves Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-17 / 139. szám

10. OLDAL P F 2 3 2002. Június 17., hétfő Egy törzsutas tanácsai Az Agria Volán június 2-án vezet­te be a nyári időszámítást, ehhez és az utazáshoz elengedhetetle­nül szükséges szabályokat sze­retném, ha lapjukon keresztül mások is megtudnák. A nyári menetrend bevezeté­sével módosulhat a buszok indu­lási ideje, vagy megszűnhetnek egyes járatok. Ún. strandjáratok indulnak pl. Bükkszékre, ezekről időben tájékozódjunk. Június 17- én kezdődik a tanszünet, ami né­melyik járat megszűnésével jár. Bérleteket - diák, nyugdíjas - személyi igazolvánnyal be kell mutatni. Nem elég a zsebünkre csapva jelezni, hogy itt van. Hi­szen ezzel igazoljuk, jogosultak vagyunk a diák- vagy a nyugdí­jaskedvezményre. Ha nincs ná­lunk, teljes árú jegyet kell venni, még a nyugdíjasnak is. A buszra várakozás közben készítsük elő a menetjegy árát, ne akkor keres­géljük a pénzt, amikor már a je­gyet kérjük (jaj, hová is tettem?). Arról is tájékozódjunk, hol van megállója a busznak. A távolsági (helyközi) járatok nem állnak meg minden megállóban. Ha nincs igazolvány, bennünket is megbüntetnek és a busz vezető­jét is elmarasztalják. Ne feledjük: az udvariasság kölcsönös előny! E gondolatok jegyében kívánok kényelmes utazást és szép nyarat mindenkinek. Az Agria Volán törzsutasa (név és rím a szerk.-ben) Köszönet a szervezőnek Harminc klubtársammal szeret­nénk a nagy nyilvánosság előtt köszönetét mondani vezetőnk­nek, Nemesik Lászlónénak, Évi­kének, aki megszervezett ne­künk egy csodálatos kirándulást. Május 25-én egy különbusszal jártunk a Dunántúlon, Veszp­rémben, Herenden és Tihany­ban. Herenden megtekintettük, hogyan készülnek a híres porce­lántárgyak, Veszprémben az óvá­rosban a csodálatos bazilikát, fe­jet hajthattunk Szent István és fe­lesége, Gizella szobránál. Ti­Országos Május 29-én kilenc csapat 72 fő részvételével országos vasúttör- téneü vetélkedőt rendezett a hat­vani Liszt Ferenc Vasutas Nyug­díjasklub. A vetélkedőt megtisz­telte Horváth László, a Vasutas Nyugdíjasklubok Országos Szö­vetségének újonnan megválasz­tott elnöke, egyben a zsűri elnö­ke is. A MÁV Rt. Budapesti Igaz­gatósága részéről dr. Csányi László és a hatvani Ady Endre könyvtár igazgatója, Kocsis Sán­dor mint zsűritagok voltak jelen. hányban az apátságot látogattuk meg, és egy nagy sétát tettünk. Balatonfüreden ha fürödni nem is volt időnk, de a lábunkat meg­áztattuk a Balatonban. Többed- magammal betöltöttük a 60. évet, és ezeken a helyeken nem jár­tunk. Ezért hát köszönjük Éviké­nek, aki fáradságot nem kímélve hozzásegített bennünket ehhez az élményhez. Még a tiszteletdí­jából is ajánlott fel a klubunknak nem kis összeget. Tóth Lajosné Gyöngyösomszi, Kossuth út vetélkedő Az izgalmas verseny után amíg a döntnökök tanácskoztak, a házi­gazdák rövid színvonalas kultúr­műsorral kedveskedtek a vendé­geknek. Az eredményhirdetés és az ízes vasutas-gulyásleves után állt a bál egészen a vonatok indulásáig. Ceglédi, hatvani Naplemente, kar­cagi, miskolci, nyíregyházi, szajoli, székesfehérvári, szolnoki nyugdíja­sok, köszönjük a részvételt, és jö­vőre veletek ugyanitt találkozunk. Paüag Attiláné klubtag Több figyelmet az idősekre! Június 1-jén a Dobó téren és a vár­ban rendezték meg a nyugdíjas da­losok találkozóját. Elvártuk volna, hogy a médiában bővebben ismer­tessék az egész programot. Már csak azért is, mert azon a rendez­vényen került sor egy időseknek meghirdetett irodalmi pályázat eredményhirdetésére is. Áz időjá­rás szeszélye miatt ott álltak eser­nyők alatt a várományosok. Az ille­tékesek megnyitóbeszédei után el­állt az eső. Közben és az oklevelek átadásakor is láttuk a fotósokat és kézi kamerát. Az a pár idős nyug­díjas, akiknek munkáját, pályáza­tát oklevéllel jutalmazták, megér­demelték volna, hogy egy csoport­képet készítsenek róluk. Tavaly ugyanis készült csoportkép, és megjelent az újságban és a helyi ív­ben is. A hétfői újságban a 4. olda­lon csupán egy kép jelent meg az eseményről, szerény szöveggel. Több figyelmet kérünk a jövőben a médiától az időseket érintő esemé­nyekkel kapcsolatban. Munkájukhoz továbbra is sok sikert, jó egészséget és több fi­gyelmet kívánok. Tisztelettel: Kiss Kálmánné 78 éves (rím a szerkőben) Az apci iskola körüli botrány az igazgatónő szemszögéből Az alább vázolt történet 1999. de­cember 13-án egy „bombaként” robbanó eseménnyel kezdődött Apcon. Az akkori 3. osztályos gye­rekek közül 16 tanuló nem érkezett meg a tanításra, s a többi hat gyerek (cigány származásúak) mit sem sejtett társai hiányzásának okáról. Hamarosan kiderült, hogy tanító­juk is táppénzes állományra ment ezen a napon. Közben megtudtuk, hogy a polgármesteri hivatalban az­nap 17 órára rendkívüli szülői érte­kezletet hívott össze a polgármester úr a bojkottot szervező szülők kez­deményezésére. Persze, az értekez­let összehívásakor a polgármester úr még mit sem sejtett arról, hogy puccs készül egy tanulócsoport és egyben az iskola ellen. Amikor az értekezletről tájékoz­tattam a tantestület tagját, egy em­berként döntöttek — ott a helyük nekik is. Az összejövetelen nyilván- váóvá vát, mi a hőbörgés oka. Az érintett 3. osztályban volt néhány olyan gyerek, aki társától eltérő magaviseletű volt. Nem voltak bu­ták, sőt! Ám ahhoz, hogy dolgozza­nak, meg kellett táálnia nevelőjük­nek a megfelelő nevelési módszere­ket. Folyamatosan azt követelték a szülők, s a háttérből irányító tanító, hogy „ki kell emelni” az ilyen tanu­lókat. Különösen egy tanuló volt szálka a szemükben. Hiába mondtam el a nevelőtes­tület több tagjával együtt, hogy er­re a közoktatási törvény nem ad le­hetőséget. Egyszerűen nem hitték el, s azt nyüatkozták: „Az igazgató a törvény mögé bújik!”. Mivel az egyik szülő 1999 októberében az iskolavezetés tagjá előtt úgy nyi­latkozott, hogy vigyázzon az isko­la, mert a „cigány gyerekek visel­kedése miatt a magyar gyerekeket más iskolába viszik majd” — meg­kerestem a kisebbségi önkormány­zat vezetőjét, akivel egyébként is mindennapi munkakapcsolatban voltam. Tehát ő is jelen volt a meg­beszélésen, jól ismerte az ügy hát­terét. Az ominózus összejövetelen jómagam, a testületi tagok, a ki­sebbségi önkormányzat vezetője hiába mondtuk: csak gyerek van, s próbáljanak toleránsak lenni a mássággá szemben. Hozzátartozik a dologhoz, hogy ekkor már az iskolá intézkedések sorozatát kezdtük: - segítségül hívtuk a kisebbségi önkormányza­tot, mivel a tanító néni nem ment csáádlátogatásra, ill. folyamatosan arra hivatkozott, hogy nincs otthon a csáád. így magam mentem a csáádhoz, hogy keressem az együttműködést, ami - megjegy­zem - sikerrel meg is történt. Segít­ségét kértük az önkormányzat gyámügyi előadójának; s végül, de nem utolsósorban az érintett gyer­mek (legproblémásabb) soron kí­vüli vizsgálatát kezdeményeztük a hatvani nevelési tanácsadóban a KTV szerint. Megjegyzem: a nevelőtestület többször tett kísérletet arra is, hogy a tanítót meggyőzze helytelen ne­velési módszereiről (nevelőtestületi értekezletek, munkaközösségi megbeszélések), felajánlotta szá- máa a munkakör-módosítást, s kérte a nevelőt, feltétlenül tartson ki a szakvéleményig, hisz anélkül nem törhetünk pácát egy gyermek sorsa felett. Mindez nem történt meg! Pedig 1999. november 24-én az üggyel kapcsolatban összehívott nevelő- testületi értekezleten a kollégák előtt ígéretet tett, kitart a szakvéle­ményig. S ezt követte az áattomban elő­készített „bomba” robbanása. Közben az is kiderült, hogy 1999. december 10-én (a puccs napját megelőző hétvégén) az érintett dolgozó hazavitte személyes tár­gyait a tanáriból. 1999. december 13-án reggel a tanítás megkezdése előtt néhány perccel beteget jelen­tetett az édesanyjává. És eljött az esti „rendkívüli szülői értekezlet”. Tulajdonképpen csak az érintet­tek kellett tudjanak a dologról, de furcsa mód megjelent az összejö­vetelen az 1999 nyarán előreho­zott öregségi nyugdíjba „vonulta­tott” volt igazgató és a Heves Me­gyei Hírlap egyik munkatársa, aki később elmondta, az egyik szer­vező szülő értesítette. Furcsa mód a tanító néni nem jelent meg az összejövetelen annak ellenére, hogy az iskola a nap folyamán ér­tesítette az időpontról. A szülők folyamatosan azt han­goztatták: nem tett semmit az is­kola a probléma kezelésére. Nem hitték el, hogy „kiemelés” nem le­hetséges, kompromisszumra nem voltak hajlandók, harsányan kö­vetelték a 9 éves gyerek iskolából történő eltávolítását. Váratlanul érintett ez a támadó hang, így nem készülhettem átgondolt, fi­nanciálisán megáapozott alterna­tívákkal. így 1999. december 16-ra javasoltam újabb megbeszélést, melyen a szülőknek átematívákat kínál az iskola. Utólag derült ki, hogy a teljes megbeszélést a boj­kottot szervező szülők magnóra rögzítették. A jelenlévők folyama­tosan provokáltak, s rákénysz- erítettek arra, hogy értékeljem a kiáakult helyzetet, s magyaráz­zam el, mi vezetett el idág. Ezt követően az egybegyűltek úgy vátak el egymástól, hogy 1999. december 16-án táákoznak az is­kolában, s ott a szülők megismer­hetik az iskola nevelőtestületének kidolgozott, s pénzügyüeg is meg­áapozott javaslatát a helyzet meg­oldására. Közben a környék iskolában is érdeklődtem: van-e olyan intéz­mény, aki fogadókészséget mutat a problémás 3. osztáyos tanuló befo­gadására. Nem volt ilyen, s fontos­nak tartom kiemelni, hogy a szom­széd fáu igazgatója (Zagyvaszán­tó) is a telített létszámra hivatkozva hárította a kérést. Ugyanez az isko­la 1999. december 15-én 15 apci 3. osztáyos tanulót fogadott, így a megbeszélésre má nem jöttek el az érintettek, hisz az időpontot megelőző napon másik iskola tanu­lóivá vátak. így 1999. december 16-án gya­korlatilag csak az Apcon maradó ci­gánygyerekek szülei jelentek meg a meghirdetett összejövetelen, akik­kel nem volt mit megbeszélni, ha­csak azt nem, miért történhetett mindez. 1999. december 21-én az oktatá­si jogok biztosa, dr. Aáry Tamás La­jos személyesen jött el iskolánkba, hogy segítse a kiáakult helyzet megoldását. Ez sem vezetett ered­ményre, hisz ismételten nem tisz­telte meg jelenlétével az összejöve­telt az érintett szülők gádája és a tanító, annak ellenére, hogy meghí­vást kaptak. A tanító néni az ominózus de­cember 13-i nap után nem volt el­érhető. Sem telefonon, sem postá úton. Véletlenszerűen került sor egy spontán táálkozóra a polgár- mesteri hivatában, a polgármester úr előtt, ahol kihasználva a lehető­séget, 1999. december 21-én a reg­geli órákban közöltem, hogy a tör­téntek ellenére is visszavárják a ne­velőt, hisz az osztáyban maradt gyerekeknek nagy szükségük van tanítójukra. Ám má ekkor a fel­mentését „követelte” a nevelő, és a hozzá tartozó pénzt. Ezen kérést írásban is megerősítette az iskola- vezetés még ezen a napon, azt, hogy számítanak rá. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ekkor má sorra jelentek meg a Heves Megyei Hírlapban a különféle cik­kek, s amelyben megjelent az is, a nevelő „nem kívánja átlépni az in­tézmény küszöbét”. A tanító még ezen a napon elvitte az osztályte­remben még fellelhető személyes holmiját, leadta a tanmeneteket és a birtokában lévő összes iskolá holmit. Mivel táppénzes állomány­ban volt, az iskola bármennyire is sejtette további lépéseit, tenni nem tudott semmit. Az ügyhöz hozzá­tartozik még az is, hogy közben ki­hívatták a TV2-t, s az egyik szerve­ző anyuka lakásán szülői értekez­letet tartottak a tv jelenlétében, itt jelen volt a volt iskolavezető, s a ta­nító is nyüatkozott. Röpke nyilat­kozata volt a jelenlegi iskolavezető­nek is. „Nem tudom elfogadni azt, hogy nem képviselik azt az állás­pontot, hogy a kiáakult helyzetért a tanító a felelős...” 1999. december 28-án a tanító rendkívüli lemondást nyújtott be, arra hivatkozva, megsértette őt az iskola vezetője. Azóta a Heves Megyei Munka­ügyi Bíróság tágyáta az ügyet. El­ső fokon a nevelő pert nyert, má­sodfokon az intézmény volt a per­nyertes, mivel a bíróság úgy ítélte meg, hogy az iskola nem tett sem­mit azért, hogy ez az ügy országos visszhangot kapjon, nem ő hívta az újságírót és a tv-t. A Legfelsőbb Bí­róság 2001 júliusában visszaküldte az ügyet a Heves Megyei Munka­ügyi Bírósághoz, úgy, hogy vegye figyelembe a szakértők véleményét is a bíróság. 2002 telén a Heves Me­gyei Bíróság első fokon a tanítónő­nek adott igazat, s közben többször a tárgyalás során sérültek a gyere­kek jogá, s a szakértői véleményei­ket sem vették figyelembe. Másod­fokon meglepetésszerűen bírói vá- tás történt a tárgyalást megelőzően. Itt sem vette senki figyelembe, hogy kitervelt, diszkriminatív lé­pést támogat a döntés. Az, hogy az iskola a közoktatási törvényt kíván­ta betartani, s nem hagyták magán­tanulói státusba kényszerítem a szülő akarata ellenére az akkor még 9 éves cigánygyereket és a tár­sát, s nem engedett az igazgató a szülők követelésének, senkit, de senkit nem érdekelt. A tanító meg- konstruáta a dolgot, megáázott gyerekeket, csáádokat (története­sen cigány származásúakat), de ez a kutyát sem érdekelte. Reményünket vesztettük. Soha nem hittem, hogy Magyarorszá­gon azért kell pervesztesnek len­nie egy oktatási intézménynek, mert a pedagógusok a közoktatási törvény passzusát kívánják betar­tani. Máshol a diszkrimináció más hányává táálkozunk, itt a mi is­kolánkban épp annak „ittuk meg a levét”, hogy védtük a másságot, erősítettük a toleranciát, és szeret­tünk volna törvényes keretek kö­zött intézkedni, s a szakemberek véleményét maximáisan figye­lembe venni. Ez egyébként a birto­kunkban van, s rögzíti: „az iskola törvényesen járt el az ügy rende­zésében”. Sőt: A Gönczöl Katalin átá jegyzett anyag egyértelműen leírja: ha a tanító az iskolában len­ne még, fegyelmi eljáást kezde­ményezne ellene. (A bojkottot szervező szülők egyike jelentette fel az igazgatót, s ennek a vizsgá­latnak lett eredménye az előbbiek­ben leírt.) Nagyon várom, hogy végre kapunk váahonnan érdemi segítséget, mert a történtek után hitevesztetten nagyon nehéz foly­taim munkánkat. Az utolsó tár- gyáás előtt bírócsere történt, oka ismeretlen. Üdvözlettel az apci Apáczai Csere János Ált. Iskola Nevelőtestülete nevében Kovácsné Nagy Mária igazgató (42022) Vasárnap is Heves Megyei Híríap Bővebb információ a: 06-80-513-646-os ingyenesen hívható forródrótunkon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents