Heves Megyei Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-24 / 120. szám
9. OLDAL 2002. MÁJUS 25., SZOMBAT Sok európai, sok jó barát A barátság tamaleleszi követei a franciaországi Eurőpa-napokon Ott álltunk a Charnay-Lés-Macon-i városháza dísztermében, ahol a vendéglátók, valamint az uniós felvételre váró Lengyelország, Románia és Magyarország képviselői ünnepélyes keretek között aláírták a közös jövőt formáló barátsági szerződést. Amikor a ceremónia közepette felhangzott a magyar himnusz, egy pillanatra elszorult a szívünk. Felemelő érzés volt az Európa-napok e jeles eseményén hazánkat képviselni. Ha beleszámítjuk az előző időszakban viselt tanácstagságot is, akkor immár tizenhat esztendeje dolgozik a falu vezető testületében Csirmaz Józsefné. A település körzeti ápolónője - aki eddigi élete során csupán a szomszédos országokba jutott el - nagy várakozással tekintett a franciáországi utazás elé. Úgy is, mint minden iránt érdeklődő ember, s úgy is, mint a tamaleleszi önkormányzati delegáció tagja. De azt - mint említi - soha nem gondolta volna, hogy milyen felemelő érzés egy nagy európai országban képviselni a magyar színeket.- Amikor a ceremónia közepette felhangzott a Himnusz, bizony, egy pillanatra elszorult a szívünk - tolmácsolja a többiek nevében is. A Charnay-Lés- Maconban május elején rendezett Európa- napokra Palkovics Ákos polgármester vezetésével utazott Franciaországba a község küldöttsége, melynek a képviselő-testület részéről tagja volt még Bozó Sándor, Józsa Istvánná, Palkovicsné dr. Csóka Katalin - úgy is, mint a velük tartó ifjúsági fúvószenekar orvosa -, továbbá a körzet három másik települése nevében Molnár Istvánná fedémesi polgármester. S velük tartott a mindig és mindenhol - még a konyhában is - nélkülözhetetlen szervező és tolmács, Rákóczi Péter György, aki nyelvtudásával méltán vívta ki a vendéglátók elismerését is. Az autóbusz csaknem másfél napig zötyögött velük, mire megérkeztek a Lamartin megye székhelyével, Maçonnai szinte teljesen egybeépült városrészbe, ahol a helyi hagyományőrző csoport tagjai és vezetői várták őket. A vendéglátók nevében ők gondoskodtak a családoknál történő elszállásolásukról, étkeztetésükről, illetve a hivatalos programok közé beiktatott kirándulásokról, hogy a lehetőségekhez képest mind jobban megismerhessék a várost és környékét.- Nagyon érdekes, de miután arrafelé is zöldellő szőlőtáblák borítják a hegyes-dombos tájat, szinte otthon éreztük magunkat - írják le a tájat. - Nagyon szép a környezet, s ami különösen megfogott bennünket, az az ültetvények, az udvarok ápoltsága, tisztasága. A kertekben nemigen látni konyhai veteményest, mindenütt dísznövények pompáznak. A társaság tagjai alig hogy kipihenték az odáig tartó hosszú utazás fáradalmait, máris kirándulni indultak:. a házigazdák a Macontól mintegy 30-35 kilométerre lévő clunyi apátság megtekintésére invitálták őket.- S nem véletlenül - újságolja Palkovics Ákos -, mert ennek a helynek magyar vonatkozása is van. Innen származott az a II. Molnár Istvánná (balról) fedémesi polgármester asszony a francia hagyományőrző csoport két, szatmári viseletbe öltözött tagjával Szilveszter pápa, aki annak idején a koronát adományozta István királyunknak. A következő állomás Solutré- Pouilly volt, ez a 495 méter magas hegy arról nevezetes - mesélték a helybeliek -, hogy az egykori őslakosok a lankás oldalon űzték felfelé a zsákmánynak szánt állatokat, amelyek aztán a mély szakadékba zuhanva könnyű prédává váltak. Manapság ezt a vidéket is a szőlő uralja, az itt élők méltán büszkék a szépen művelt táblákra, s a napsütötte tőkéken termő fürtökből készített híres boraikra.- Kimondottan helyi jellegű ételekkel nemigen találkoztunk - említik -, talán a hagymaleves és a sajt ezernyi változata jelentett kivételt. Az viszont érdekes volt számunkra, hogy minden fogáshoz más és más fajta bort szolgáltak fel. Nagy és kifinomult kultúrája van náluk a borfogyasztásnak. A tamaleleszi ÁMK szakácsnője, Józsa Istvánné -sa neki segédkező lánya, Marianna - viszont igazi magyar ízeket kínált az Európa-napok programjában szereplő nemzeti ételkóstoló során.- A hozzávalók egy részét, így a piros paprikát, a borsot, a fokhagymát, a köménymagot, valamint a gyulai kolbászt itthonról vittük magunkkal - sorolja. - A háziak, ahol laktunk, készségesen segítettek a többi alapanyag beszerzésében. A bemutató előtti este kértem egy nyújtódeszkát és egy nyújtófát a háziasszonytól, deszkát kaptunk is, de amikor a nyújtófát említettem, azt mondta, hogy ők arra a célra egy hétdecis üveget használnak. Nem volt mit tenni, mi is azzal készítettük el a tésztát. A képviselőként is tevékenykedő szakácsnő azt már csak mellékesen teszi hozzá, hogy hajnali fél 3-ig tartott, mire kisült a 200-200 sajtos és köményes pogácsa, a szintén tekintélyes mennyiségű fasírozott, illetve elkészült a kenyérkockákra tűzött kolbászos borkorcsolya. S amikor a kóstoló helyszínén megtérítettek, ízlésesen elhelyezett piros-fe- hér-zöld színű szalvéták díszítették az asztalt, a különböző nációhoz tartozó vendégek egy szempillantás alatt eltüntettek mindent.- Én még csak azt sem láttam, hogy miként is nézett ki az asztal- csóválja a fejét Palkovics Ákos, aki abban az időben éppen a barátsági szerződés aláírásán vett részt. - Ezt megelőzően a brüsz- szeli Európa Tanács egyik képviselője beszélt, s nagy örömünkre többször idézte azokat a gondolatokat, amelyeket a rendezők kérésére korábban papírra vetettünk, s elküldtünk a címükre. Az Európa-napok alkalmából ugyanis számos kérdésre vártak választ tőlünk is. Többek között az iránt érdeklődtek, hogy miként képzeljük el az unió bővítését, az európai polgárságot, s mi a véleményünk a kontinensnyi egyesülés leendő kulturális sokszínűségről- mondja a polgármester. Ez alkalommal írták alá a már említett barátsági szerződést, amelyet francia részről Charnay- Lés-Macon polgármestere, Gérald Voisin látott el kézjegyével. Mint a dokumentumban áll: ....a két te lepülés lakói elősegítik és javítják a kölcsönös megértést, amely az európai testvériség közösségi érzésének az éltető eleme. Előkészítjük a testvérkapcsolati megállapodást - olvasható az iraton -, melyet Magyarország európai uniós teljes jogú csatlakozásának időpontjáig kell megkötni.” A barátság szálai természetesen nemcsak a hivatalos aktusokon szövődtek szorosabbá, hanem a különböző, bárki számára elérhető rendezvényeken is. Ezek közé tartoztak azok a zenei programok, amelyekben nagy szerep jutott a Szűk Mátyás ifjúsági fúvószenekarnak is.- Négy alkalommal adtunk koncertet - összegzi Rákóczi Péter karnagy. - Már az első fellépésünk is nagy sikert aratott, de a csúcsot a fesztiválhaliban megtartott koncert jelentette. A háromnegyed órás műsort mintegy kétezer ember jutalmazta vastapssal, s még ráadást is kértek a repertoárból, amelyben természetesen francia mű is szerepelt. A fesztiválon az együttes vezetője külön felkérést is kapott: a Jézus Szíve-templomban tartott mise előtt szoprán szaxofonon játszotta el a Szivárvány havasán című csángó magyar dalt, egy másik alkalommal pedig magyar népdalokat adott elő szólóban.- Az ünnepi hangversenyen félórás műsort adtunk, s azt látni kellett, ahogy a közönség például a Radeczky-marsot fogadta. Az élményből nemcsak a karmesternek, hanem a zenekar minden tagjának kijutott. A 7. osztályos Budai Katalinnak - aki negyedikes korától tagja a fúvósoknak, s most trombitán játszik - testvérével, az első klarinétos Ferenccel ez volt az első külföldi útja.- A sikeres szereplés mellett az volt a legnagyobb élményem - meséli két iskolai óra között -, hogy átmentünk az Alpokon, s egyszer láttuk hatalmas sebességgel elsuhanni a franciák gyorsvonatát, a TGV-t. És az - folytatja -, hogy németül beszéltem az egyik ottani család gyerekeivel. Három éve tanulom a nyelvet, jó érzés volt, hogy megértettük egymást. Végül is az volt az egész rendezvény célja, hogy a résztvevő uniós, illetve a közösségbe készülő országok képviselői - a zene, a társalgás, az ételek, a baráti gesztusok révén - megértsék és elfogadják egymást.- Magyarország iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés - jegyzi meg Palkovics Ákos. - Nemcsak a házigazdák keresték a társaságunkat, hanem a németországi Brackenheim vagy a lengyel Zbroslawice város delegációja is felvette velünk a kapcsolatot. Mi több, a szintén meghívott japán település, Tokiwa polgármestere, Kinroku Dobashi is tervbe vette, hogy felkeresik hazánkat, s talán még a mi községünkbe is ellátogatnak majd. Mindenkinek elmondtuk, hogy két év múlva örömmel várjuk őket a Palócföldi vigasságok keretében sorra kerülő Leleszi nyár rendezvényein. De ha csak azt értük el a különböző nációk képviselőinél, hogy felkeltettük az ország iránti érdeklődésüket, s hogy talán még az idén, esetleg jövőre vagy a későbbiekben ellátogatnak ide, akkor már nem voltunk ott hiába. A tamaleleszi polgármester ünnepi beszédében volt egy mondat, amire minden jelenlévő felfigyelt. Palkovics Ákos az oly régóta idézett „lengyel-magyar két jó barát” mondás kapcsán tovább szőtte gondolatait, s ekképp fogalmazott: „Egyszer majd elmondhatjuk, hogy: sok európai, sok jó barát...” Május 9-én százak és százak tettek hitet emellett Charnay-Lés- Maconban. szilvás istván SIKE SÁNDOR A kibic szava Jelen írásunkban akár abból az axiómából is kiindulhatnánk, hogy a kocsma a legpolgáribb helyek egyike. Feltételezve azonban azt a lehetőséget, hogy a megfellebbezhetetlen kiinduló tétel nem mindenki számára elfogadható, felsorakoztatunk itt néhány érvet: a kocsmában először is a maga eleven valóságában szokott megjelenni a polgárság valamennyi rétege, s együttlétiiknek évszázadok alatt kiérlelt rendje van. Itt tölti idejét a lecsúszott ügyvéd, a mindig időzavarral küszködő hírlapíró, az elvált férj, valamint a szórakozásra áhítozó serdülő ifjúság. Nos, ezeken a polgári helyeken - ha talonmáriást játszik a közösség egy kisebb csoportja például - olyan erővel működnek a szabályok, hogy azok bármelyikének felrúgása súlyos következményekkel járhat. A kibírnék semmi sem drága általános tételhez szervesen illeszkedik egy másik, amit tömören a következőképpen fogalmaz meg a máriásozó polgár: kibic, kuss! Tudjuk, durva a szó és nem nyomtatásba való, ide is csak azért másoltuk le, mert a finomkodó szinonimák nem képesek visszatükrözni a tartalmi mondanivaló súlyosságát. Azt tudniillik, hogy vannak dolgok, amikhez a kocsma egyik részének van köze, a másiknak pedig nincs. Eredendően azért természetesen, mert akinek játékon kívüliként meg kell húznia magát, annak kéretlen tanácsai nem jelentenek egy szemernyi kockázatot sem a saját maga számára Úgy is mondhatnánk: más kontójára hajnalig lehetne tippeket adni. Csakhogy vannak helyek, ahol ezt nem tűrik egy percig sem. Meglehet, erőltetett a párhuzam a polgári kocsma és a politi-- kai szféra között, amit itt most meghúzni szándékozunk. Mégis. Játsszunk el a gondolattal, mi lenne, ha a politikában is érvényesülne a kibicekre vonatkozó aranyszabály? Bizony, hölgyeim és uraim, átláthatóbbá válna a világ. Akinek nem osztottak lapot, véletlenül se merné megjegyezni, hogy a piros húsz száz ul- timót nem lehet megjátszani hetes és az ász nélkül. De, hogy az elvontság szintjéről elemelkedjünk, nevén nevezzük a gyereket: volt itt egy kétfordulós választás áprilisban, aminek következtében úgy gondolhattuk, hogy kritikánk éle most már a hatalom új birtokosaival szemben lesz élesebb. Még meg sem villanthattuk azonban a szellemi fenőkövet, amikor azt kellett megtapasztalnunk, hogy vannak itt lap nélkuü játékosok, akik úgy gondolják, továbbra is ők cserélgethetik a talont. Hosszú listát lehetne összeállítani arról, hogy hány területen fogta úgy a távozó kormány és annak első embere a kalapját, mintha épp nem menőben, hanem jöttében lenne. A csúcsot azonban - a számolallanul még kiszórt müliárdok mellett - kétségtelenül Orbán Viktornak a halálbüntetéssel kapcsolatos megnyilatkozása jelenti. Azért különösen fájó ennek a kérdésnek a felemlegetése, mert egy olyan tragédiának a következményeit használja ki a leköszönő miniszterelnök egy kis további népszerűség-növelés céljából, amelyet nem lenne szabad vásári módon hasznosítani. Arról van szó ugyanis, hogy - Mórtól függetlenül, s azt megelőző- ■ en is-a lakosság kétharmada mondana igent a halálbüntetés újbóli bevezetésére. Elvüatni nem lehet az embereknek azon jogát, hogy így gondolkodjanak, mint ahogyan meg lehet érteni a tragédiákban érintett családok, hozzátartozók fájdalmát. Ezt azonban nem szabad összekeverni, különösen egy még hivatalban lévő kormányfőnek azzal a kérdéssel, hogy mi a dolga a politikának. Szerda óta, az ominózus interjút követően sokan elmondták már: Európa más úton jár. A földgolyó egyetlen földrésze lett, ahol nem lehetséges a halálbüntetés, és ezeket a tiltó egyezményeket mi is aláírtuk. A kérdés tehát csak úgy tehető fel, hogy akarunk-e Európához tartozni, vagy sem? Ha az utóbbi alternatívát választanánk, akkor akár a tolvajok kezét is levághatjuk tőből ismét, mint azt törvény rendelte egykoron. Egy dolog azért megnyugtató: mind a még hivatalban lévő, mind a leendő igazságügy-miniszter képtelen ötletnek tartotta az alkotmányunkkal is ütköző büntetés visszaállítását. Hír(telen)kék.. A kijelölt miniszterelnök, Medgyessy Péter egy háromszintes, árnyas fákkal körülvett családi házban lakik a fővárosi Orbán-hegyen. Ennél nagyobb tiszteletlenség csak az lenne, ha átköltözne az Istenhegyi útra...! k A Pekingben élő fiatal hölgy, Jao Tö-feng 230 centiméter nagyra nőtt meg, s így ma ő Ázsia legmagasabb nője. Fel is ment az ázsiója...! k A rendőrség - mint egyik laptársunk cikkében olvasható - percről percre veszíti el az emberektől valamelyest talán visszanyert bizalmat. Hát, ahogy mórikálja magát... * Brit orvosok szerint veszélyes a férfiakra nézve a melltartók kikapcsolása, mert a művelet közben könnyen ujjsérüléseket szenvedhetnek. Bimbózó szerelem első vérig... k Nemzetközi sárkányeregető bemutatót és versenyt tartottak az elmúlt hét végén a pákozdi domboldalon. Voltak, akik az anyósukat is elhozták... * Az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda közlése szerint jelentkezési lapján az egyik leendő hallgató huszonnégy főiskolát, illetve egyetemet jelölt meg, ahol szeptemberben szeretné megkezdeni tanulmányait. Tanulj, tinó...!___________________________________iszilvási
