Heves Megyei Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-13 / 110. szám

6. OLDAL TÜKÖR 2002. Május 13., hétfő H C S A L A D I Kedvenc halunk és horgászata A ponty a lassú folyású folyót, il­letve lassú áramlású állóvizeket kedveli. Magyarországon szinte minden vízben előfordul, „nem­zeti hal”. A horgászzsákmány je­lentős részét ez a hal teszi ki. A folyóvizekben a kőgátak mögötti langós részeken, Itisebb öblök­ben, partbiztosító kőrézsűk men­tén, torkolatoknál találjuk meg. Az állóvizeken vándorol, ősszel a lehűlő vízben a mélyebb részeket keresi fel a téli nyugalmi időszak eltöltésére, ilyenkor is táplálko­zik. Amint melegszik a víz, el­kezd mozogni, mivel élelem után kell néznie, gyakran előfordul, hogy tavasszal a part menti zóná­ban csipegeti az apró állati és nö­vényi szervezeteket. ről felszálló gázokkal, fő jellem­zője a „pontytúrásnak”, hogy a buboréksor egy bizonyos irány­ban halad. A nádszálak finom, ütemes rezgése is lehet biztató jel, ekkor a ponty éppen az egyik legkedveltebb táplálékát, a ván­dorkagylót csipegeti a nádszálak tövéről. Nagyobb pontyok képe­sek a nádasokban utakat, járato­kat vágni, ahol szívesen tartóz­kodnak, ezekbe a folyosókba ló­gatva az úszós készségünket, gyakran kellemes meglepetés ér­het bennünket. A ponty egész évben fogható, még jég alól is, persze ehhez meg kell találni a bandázóhelyet. A napszak tekintetében sincs semmi különleges, éppúgy fogható éjjel A siker titka: hozzáértés és türelem Vannak árulkodó jelek, amik­ről fel lehet ismerni, hogy pon­tyok tartózkodnak a horgászhe­lyünkön. Egyik ilyen jellegzetes a ponty vízből való kiugrása, ez fő­leg nyári melegben tapasztalható. A vízfenékről felszálló buborék­sor is lehet jele a halnak, ám kön­nyen össze lehet keverni a'fenék­étvágya csökken, miután betört a front és megérkezett a hűvösebb levegő, a szélirány északi, észak­keleti irányú lesz, a ponty elkezd enni, gyakran annyira, hogy egy­mást érik a kapások. A klasszikus pontyozó szere­lék az úszós. Fenekező módszerrel is eredményesen horgászhatunk pontyra, főleg ott, ahol a parttól messzebb tanyáznak, és úszós készséggel már nem lehet elérni őket. Amikor etetőanyagot is aka­runk juttatni a csali mellé, akkor etetőkosaras szereléket alkalmaz­zunk. Újabban etetőanyag-pezs- gőtöltetet is árulnak a szaküzle­tek, amelyből pezsegve oldódik ki az etetőanyag. A bojlizó módszer az utóbbi időben terjedt el, és for­is, mint nappal, gyakran az esti, éjjeli, illetve a hajnali órák kedve­zőbbek, főleg állóvizeken. Érzé­keny az időjárásra, főleg a frontok­ra, illetve a frontokat kísérő lég­áramlatokra. Hidegfront-betörés előtt, mikor a déli szél megélénkül (meleg szél fúj), az idő fülledt me­leg, főleg nyári napokon, a ponty FOTÓ: GÁL GÁBOR radalmasította a pontyhorgásza­tot. A bojli csak fantázianév, ami tésztát jelent. Ezt a csalit lehet kapni a szaküzletekben, de házi­lag is elkészíthető. A ponty óvatos hal, ezért csak indokolt esetben alkalmazzunk erős felszerelést, főleg ott, ahol nagyobb példányokra is lehet szá­mítani. A bot legyen 3-3,5 m hosszú parabolaakciójú, úszós horgászatnál lehet egy kicsit hosszabb is. Dobósúlya úszózás­nál 40-80 g, fenekezésnél 60-150 g. Az orsó elsősorban peremorsó 40-70-es zsinórkapacitású, vagy nádi pontyozók esetében a multi- plikátoros orsó használata a leg­kedvezőbb, ha fonott zsinórt használnak. Horog tekintetében meg kell jegyeznünk egy örök ér­vényű szabályt: inkább válasz- szunk minőséget magasabb áron, mint az orrunk előtt törjön el a ho­rog egy kapitális példány fárasztá- sánál. Növényi eredetű csaliknál a nagy öblű, élő csaliknál a kis öblű, hosszú szárú horgot használjuk. A ponty étlapja: tavasszal, ősz­szel inkább állati eredetű csalit al­kalmazzunk, szóba jöhet a giliszta, a lóbogár, a csontkukac (csonti cso­kor). Télen a hideg vízben nagyon eredményes a kockára vágott löncs­hús. Növényi eredetű csalikat főleg tavasz végén és nyáron használ­junk, itt meg kell említeni a legelter­jedtebb csalit, a kukoricát, amelyet ma már többféle ízben, kemény­ségben állítanak elő. Közkedvelt csali a kifli csücske, amit pár napra egy nejlonzacskóba téve megpuhí­tunk, és beleszúrjuk a horgot. Csa­lizhatunk puffasztott rizzsel, főtt sárgarépával, csillagfürttel. Az ete­tés nagyon fontos lehet a pontyhor­gászatban, a halak általában meg­jegyzik, hogy hol kaptak táplálékot, és visszajárnak ide. A pontyok kitartó harcosok, még az utolsó pillanatban is tarto­gathatnak meglepetéseket a hor­gász számára. Nagyobb pontyok­ra jellemző a hosszú, egyenletes kirohanás, ha nincs elég zsinó­runk, gyakran elveszítjük a halat. Általában megakasztás után szokták elveszíteni a legtöbb ha­lat, mert a horog nem jól akad, ezért semmi esetre se erőltessük. Kedvelt horgászhely A Magyar Országos Horgász Szö­vetség 1974. augusztus 23. óta hasznosítója a Tisza-tó halászati jogának. A tározó építési idősza­kában komoly, üzemszerűen folytatandó halászati elképzelé­sek, tervek születtek, de a tározó nem végleges tervei szerinti ki­építéséhez nem történtek meg a halászat számára fontos meder- rendezések, fakivágások, tuskóir­tások. Mindebből következően a gazdaságos üzemszerű halászat nem volt megvalósítható, illetve a tározó tényleges funkcióját keres­ve döntöttek arról, hogy az üdülé­si hasznosítás is elsődleges le­tonja” az országos szövetség ha­lászati hasznosításába. A Tisza-tó horgászatában a köz­vetlen régióban 5 megyei és terüle­ti szövetség összesen 24 horgász­egyesülete érdekelt. A Közép-Tisza- vidéki Horgászegyesületek Szövet­sége (közvetlen tározói érdekeltsé­gű 6 horgászegyesülete, 4000 fő horgásszal), a Horgászegyesületek Heves Megyei Szövetsége (közvet­len tározói érdekeltségű 7 horgász­egyesülete, mintegy 3000 fő hor­gásszal), a Horgászegyesületek Bor- sod-Abaúj-Zemplért Megyei Szövet­sége (közvetlen tározói érdekeltsé­gű mintegy 19 horgászegyesülete, közel 3000 fő horgásszal), a Haj­a Tisza-tó dú-Bihar Megyei Horgász Szerveze­tek Szövetsége (közvetlen tározói érdekeltséggel, mintegy 1700 fő horgásszal) és a Tisza-tavi Hor­gászegyesületek Szövetsége (mint­egy 2000 fő) horgászaiból kerül ki a tározón állandóan horgászok egy jelentős hányada. A másik ugyancsak meghatáro­zó réteg a főváros és régiójának hor­gásztársadalma, akik közül nagy számban rendelkeznek a tározó térségében ingatlannal, ezáltal álta­lában éves területi engedéllyel, így állandó horgásznak számítanak. Á felsorolt térségekből és az ország más területeiről is igen sok vendég- horgász érkezik. ________ ■ A horgászok etikai hét pontja Az élet minden területén, így a vizek partján is vannak kö­telezően betartandó szabá­lyok, és vannak olyanok, amelyeket „illik” követni. Horgászat előtt és közben cél­szerű tartózkodni a szeszes ita­lok fogyasztásától, ami súlyos baleset okozója is lehet a vízpar­ton vagy a csónakban. Ha rádiót vagy magnetofont visz magával a horgász, azt csak fülhallgatóval vagy minimális hangerővel használja, nehogy mások pihenését zavarja. Kerül­je a kiabálást, hangoskodást, és tartózkodjon a megbotránkozta­tó, trágár beszédtől. Erősen látogatott horgászhe­lyen a később érkezők úgy helyez­kedjenek el, hogy az ott lévőket ne zavarják, és készségeik bevetése ne jelentsen balesetveszélyt. Ha valamely horgászhelyen sorozatosan méreten aluli hal akad horogra, a halállomány kí­mélése érdekében változtas­sunk helyet vagy módszert. (Ez akkor is indokolt, ha szabályo­san horgászva is sorozatosan kí­vülről akad a halba a horog.) A horgász óvja és védje a hal­állományt, de ne irigyelje má­soktól a halfogást, sőt tapaszta­lataival, tanácsaival segítse hor­gásztársait, mindenekelőtt a fia­talokat, a kezdőket és az ország más tájairól érkezett horgásztu­ristákat, valamint azokat, akik arra idős koruk vagy testi fogya­tékosságuk miatt fokozottabb mértékben rászorulnak. A horgász a halállomány védel­me érdekében végzett ellenőrzé­seket ne tekintse indokolatlan zak­latásnak, segítse a halőrök felelős­ségteljes munkáját, amit a becsü­letes horgászokért végeznek. A horgász tekintse kötelessé­gének a környezetvédelmi mun­kában való részvételt. gyen, ezért került az Alföld „Bala­Hogyan lehet valakiből horgász? Vannak, akik gyermekkorukban, mások felnőttko­rukban ismerkednek meg a horgászattal. Az első pe- cázás élménye maradandó, de az élet egyéb feladatai, kötelezettségei és más hobbik nemegyszer eltávolít­ják az ifjakat vagy a felnőtteket a horgászattól. Ké­sőbb általában újra felfedezik a horgászat örömét, szépségét, és ekkor teszik fel a kérdést: hogyan lehe­tek horgász? Magyarországon a horgászatot a halászati-horgá­szati törvény és kapcsolódó rendeletéi szabályozzák. Magyar állampolgár (14. életévét betöltött) akkor hor­gászhat, ha az állam által előírt horgászvizsgát lete­szi, horgászatra jogosító okmányokkal - állami hor­gászjegy, területi engedély - rendelkezik. Horgászvizsga: az állam által meghatározott vizs­gaanyagot a „Horgászati alapismeretek” című kiad­ványban találjuk meg, melyet általában a vizsgázta­tással foglalkozó egyesületeknél és szövetségeknél, halászati hatóságoknál is meg lehet vásárolni. A kiadvány áttanulmányozása, az ismeretek elsajá­títása után érdemes a vizsgára jelentkezni. Vizsgázni térségenként különböző helyeken lehet. Jó néhány horgászegyesület is kapott vizsgáztatási lehetőséget, de egyes térségekben csak egy-két állandó helyen lehet a vizsgát letenni. A horgászvizsga általában teszt jellegű. Az állami horgászvizsga sikeres letételét követő­en lehet megvásárolni az állami horgászjegyet. Az ál­lami horgászjegy váltásának egyik feltétele a hor­gászszervezeti (egyesületi) tagság. Az állami jegy birtokában azután bármelyik vízterületre megváltha­tó a különböző típusú - éves, heti, napi, esetleg több napra szóló - területi engedély. A kezdő, a gyakorló horgásznak is minden vízte­rületen célszerű tájékozódni az ott érvényes horgásza­ti rendről, mivel a törvényi és rendeleti előírásoknál szigorúbb helyi szabályozások is lehetnek érvényben, melyeket be kell tartani. A vízhasznosítók az általuk ki­adott területi engedélyeken általában feltüntetik az adott vízre érvényes horgászrendi előírásokat. A gyermekeknek 14 éves életkoruk betöltéséig nem kell horgászvizsgát tenniük. Persze célszerű tájékozód­niuk, ismereteket szerezniük az egyes halfajokról, a tör­vény és a rendelek által előírt tilalmi és méretkorlátozá­sokról, mivel a szabályok betartásának elvárása rájuk is vonatkozik. A gyermek akkor horgászhat, ha rendelkezik álla­mi gyermek horgászjeggyel és az adott vízre érvényes területi engedéllyel. Á gyermek területi engedélyek álta­lában kedvezményes árúak. A gyermek területi enge­délyt kiadó fogási naplóval is ellátja a gyermekhorgászt. A fogási naplót vezetni kell, és a kiadó szervezetnek év végével leadni. Ügyelni kell annak a törvényi előírásnak a betartására, amely kimondja, hogy 14. életévét be nem töltött gyermek kizárólag nagykorú személy fel­ügyelete mellett, egy horgászbottal horgászhat. ___________________Étkezősarok__________________ A csukafilétől a sült gardáig CSUKAFILÉ FASZÉNPARÁZSON, CSIRKEMÁJJAL, GOMBÁVAL Hozzávalók: megtisztított csuka, só, ba­zsalikom, őrölt fekete bors, ma­joránna, füstölt szalonna, csir­kemáj és szív, gomba, tojás, zöldpaprika, pa­radicsom, salá­taolaj, friss ke­nyér. A megtisztí­tott csukát kifi­lézzük, bőréig sűrűn beirdal­juk, hogy telje­sen szálkamen­tes húst kap­junk, majd só­val és a fűsze­rekkel bedör­zsöljük. A kockára vágott szalon­nát megpirítjuk, darabolt csirke­szívet, hagymát és apróra vágott gombát adunk hozzá. Majd a má­jat is, és fűszerezzük. Több réteg­ben összehajtogatott alufóliára helyezett szalonnacsíkokra fek­tetjük a kifilézett csukaszelete­ket. Tetejükre tesszük a forró töl­teléket és gondosan becsomagol­juk, nehogy az aromák megszök­hessenek. EGY RÉGI RECEPT: A SZÖGEDI HALPAPRIKÁS Izzó parázson mindkét oldalára fordítva 40 percig sütjük. Közben el­készítjük a köretet. Karikára vágott friss zöldpaprika- és paradicsom- szeletekre citromot csepegtetünk, sózzuk, majd salátaolajjal meglo­csoljuk. A körettel és friss kenyérrel forrón tálaljuk, tetejét a megsült sza­lonnaszeletekkel díszítjük. Tiszai halászlé Hozzávalók: 500 g apróhal, 1-1,2 kg ponty vagy egyéb nagy hal, egy nagy fej vöröshagyma, 1 evőkanál enyhén csípős paprika, 1/2 cseresznyepaprika, 1 hegyes csípős zöldpaprika, só. A halféléket megtisztítjuk, megmossuk, az ikrát és a haltejet hidegre félretesszük. A ponty fe­jét, farkát levágjuk, a tör­zsét kb. 3 centiméteres darabokra vágjuk, gyen­géden megsózzuk és a fel- használásig letakarva hi­degen tartjuk. Az apróha­lakat a ponty fejével és farkával együtt egy lábas­ba tesszük, hozzáadjuk a megtisztított, finomra vá­gott hagymát, majd fel­öntjük annyi vízzel, hogy a halakat éppen csak el­lepje. Ezt megközelítően egy órán keresztül lassú forralással főzzük, ezután sűrű szövésű szitán át­szűrjük, passzírozzuk. A halászlé elkészítésének má­sodik szakasza: az elkészített, majd körülbelül 1 liter hideg víz­zel felöntött, felforralt alaplébe belefőzzük a besózott halszelete­ket, hozzáadjuk a pirospaprikát, ízlés szerint cseresznyepaprikát, a félretett ikrát, ill. hal tej et, majd lassú tűzön 10-15 percig, puhulá­sig főzzük. (Érdemes tisztázni, hogy mitől tiszai a tiszai halászlé, s miben kü­lönbözik a duna­itól? A tiszai ha­lászlét két sza­kaszra bontva készítik: alaple­vet főznek, pas- szíroznak, majd ebbe utólag fő­zik bele a halsze­leteket. A színe ettől a sok apró­ra paszszírozott haldarabkától lesz egy kissé sárgásabb, mint a dunai halászlé­nek, amelyet egy fázisban készíte­nek. A másik kü­lönbség a főző­edény, a bogrács formájában van. A dunai halász­lét befelé ívelő, míg a tiszait kife­lé hajló formájú bográcsban ké­szítik el. Ez so­kak szerint befo­lyásolja a fel­szálló gőzök tá­vozását, s ezáltal meghatározza a halászlé ízét. A dunai halászlevet tésztával fo­gyasztják, míg a tiszait szentség- törés volna ezzel „elrontani”.) Nyárson sült garda TIHANYI MÓDRA Hozzávalók: garda, paprika, só. Kiszáradt venyigéből nagy tüzet kell rakni. A megtisztított gardát sűrűn beirdaljuk, a gerince mentén feltűzzük a nyársra. Sütés előtt paprikás sóval meghintjük. A már csak parázsló tüzet 40 fokos szög­ben körbetűzdeljük a nyársakkal. A parazsat mindig a nyársbotok szára irányában kell elegyengetni. Ha az egyik oldal megsült, megfor­gatjuk a nyársakat. „Az igazi halpaprikást csak eleven halból aján­lom készíteni, mert csak úgy nyeri mög hirös különlegös izét. Azért tehát ne is reményköd- jék tökéletös halpaprikás előállításában az, a kinek teljesen friss hal nem áll röndölkö- zésére. Vögyünk egy kisebb darab kecsegét, egy kis harcsát és egy potykát. Ezeket tisztít­suk mög kívül jól késsel, a melyik halnak pánczélos a bőre, arról azt szödjük le. A mely hal pedig sima bőrű, az olyanról a nyálkás részt köll késsel levakarni. Minden halat a hasánál vágjunk föl. A belét vessük ki és az egész halat vagdaljuk föl két ujnyi darabok­ba. Egy lábasba tőgyünk, három kisebb hal­hoz, 3 fő vékony laskára vágott vöröshagy­mát. Ehhöz a halhoz zsír nem köll. E halat mögsózva, tőgyük a hagymára, hintsük be egy bádogkanál igen szép, piros szögedi paprikával és öntsünk reá annyi vizet, a men­nyi a halat ellepi,azután tőgyük gyors-fláng)- tüzre, födjük be és mög se kavarjuk addig, amig ki nem tálaljuk, mert kavarás közben szerteszét omolna az igen gyorsan fövő, gyönge husu hal. Húsz perczig köll neki főni és akkor készen van. "

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents