Heves Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-08 / 81. szám

10. OLDAL 2 3 2002. Április 8., hétfő P A képviselők magukat járatták le! Ezúton szeretném megkérni Önö­ket, hogy közöljék írásomat úgy, ahogy azt leírom. Soha nem ragadtam még tollat semmilyen ügyben, csendes szemlélője voltam az események­nek mind a mai napig, míg nem láttam egy újabb cikket Vécsről (Heves Megyei Hírlap, 2002. már­cius 25., Pf. 23.), vagyis a polgár- mester úrról! Úgy veszem észre, egy pár em­ber nem tud belenyugodni abba, hogy az események talán jobb for­dulatot vesznek, és a falu lakossága építő szándékkal néz a jövő felé, még olyan áron is, hogy 21 millió forint a költségvetési hiány. A pol­gármester úr és hivatali munkatár­sai segítségével összeállított pályá­zat és miniszteri segítség 2001. év­ben 16 millió forintot hozott plusz- támogatásként a falunak. Valami jó elindult ebben az elöregedett falu­ban, de úgy néz ki, egyesek ezt nem nézik jó szemmel. Á sportpá­lya helyreállítására is bőségesen kaphattak volna pénzt az árvíz után, de a cikk írója nem kérdezte meg, hogy azt a pénzt hová tették ugyanezek a „képviselő urak”. Azon az ominózus képviselő- testületi ülésen elhangzott az is, hogy „megszavazhatjuk, de pénz úgysincs rá”. Szomorú dolog, hogy a sportért küzdeni kell, de kérdem én, akkor, amikor veszélyben az is­kola, az óvoda, a konyha és a többi intézmény fenntartása, sőt munka­helyek vannak veszélyben, mi a fontosabb? Arról beszélnének in­kább, hogy a falut hogyan lehetne újra felvirágoztatni, mert ezek az emberek 2001 decemberében meg­mutatták, hogy igenis összefogás­sal mindent meg lehet valósítani. Ugyanis ezek a falusi emberek a kis pénzükből adták össze a szerény karácsonyi faludíszítésre a pénzt, amit mindenki megcsodált, és a mí­nusz 18 fok ellenére este városi for­galom volt a főutcán. Kérdem én, hol voltak ezek a „szegény lejára­tott” képviselők, mert én egyet sem láttam ott segíteni. Azon kell elgondolkodni, hogy hogyan vigyük ki lakóhelyünket a bajból, és nem azt az embert kelle­ne bántani, aki a fejlődés útjára szeretne lépni. Azon kellene elgon­dolkodni, hogy hová lett az a na­gyon sok millió, ami kifolyt a ke­zük közül, és csak a romhalmaz maradt meg. Azért választottuk ezeket az em­bereket, mert bíztunk bennük, és esküvel fogadták, hogy a faluért tesznek is valamit. Az orvosi lakás­sal kapcsolatban csak annyit szeret­nék megemlíteni, hogy a mosolygás tárgyát képező 600 ezer forint hiva­talos értékbecslés alapján meghatá­rozott összeg, amelyet a szakértő határozott meg, és lehet, hogy a mosolygás nem az összeg kicsiny­ségére szól, hanem az irigység, illet­ve az egyik képviselő vásárlási szán­dékát tükrözi. Úgy gondolom, hogy a falu háziorvosa 27 év munka után még ingyen is megérdemelné, hogy azt az árvíz sújtotta lakást megkap­ja, nem még úgy, hogy fizet is érte. Ezzel zárom levelem, és szeret­ném, ha ezután a falu jövőjével - közösen összefogva - foglalkoz­nánk, és nem holmi becsmérlő le­velek irogatásával. A nevem közléséhez nem járu­lok hozzá, mert úgy látszik, ez nem szokás a vádaskodó levelek írásá­nál. Elég legyen végre a hazugsá­gokból, vádaskodásokból, foglal­kozzunk inkább a jövő építésével. (név és cím a szerkőben) TESCO, a város vége...? Már több alkalommal is fel akar­tam tenni a címben szereplő kér­dést, de most, hogy a szomszéd­ságában épül az OBI Áruház, le­het, hogy ez a kérdés okafogyottá válik. Néhány észrevétel azonban még mindig aktuális marad. Na­ponta utazom az Egri úti busz­megállóig és vissza a város felé. Utazásom során azt kell tapasztal­nom, hogy a TESCO-ig lehet nor­málisan közlekedni. Oda épült gyalogátkelőhely, fedett buszmeg­álló. Ezt követően egy megállót utazva megszűnik az ideális álla­pot. Nincs gyalogátkelőhely az egész Egri utcában. A forgalmas útszakaszon balesetveszélyes egyik oldalról a másikra átmenni. Ami az elmúlt évben bosszantó volt még számomra, hogy a TESCO utáni területet mintegy másfél méteres gyom ékesítette, ugyanaz a szemben lévő oldalon is. Majd kb. szeptemberben leka­szálták. Most épül az OBI, ez a probléma megoldódott. Remény­kedve kérdezem: esetleg épül gya­logátkelőhely is az OBI-hoz? Ha igen, akkor hurrá, hiszen akkor végre az Egri úti lakosok is egriek­nek mondhatják magukat. Ami a további füstölgéseimet okozza és jelen levelem megírását is, az az OBI építésével kapcsolatos. Hatal­mas földtömegeket mozgattak meg az építési területen. Ezeket az Egri út egy részén nehéz jár­művekkel szállították, ősztől fo­lyamatosan a mai napig is. A föl­det szétszórták, amely jelentős port eredményezett, majd jött az eső, és a házakat sárral lefröcsköl­ték, némely házat teljesen. Ter­mészetesen örülünk minden fej­lesztésnek, azonban szerencsé­sebb lenne, ha ezzel nem nehezí­tenék meg a környéken élők min­dennapjait. Nem tudom, az illeté­kesek észlelik-e ezen problémát, ha nem, a figyelmükbe ajánlom. Név és cím a szerk. -ben A női ökölvívás mellett és ellene Tisztelt Fesztbaum Úr! A 2002. március 27-én „Odavagyok” című írására szeret­nék néhány sorban reagálni. Önnek, mint sportban járatos új­ságírónak, tudnia kell néhány „apróságot” az ökölvívásról. Első­sorban a szabályokat. Az Ön által írt jegyzet arról győzött meg, hogy nincs tisztában nemcsak a női, de a férfi ökölvívók szabályaival sem. A női versenyzők az alábbi eset­ben mérkőzhetnek meg azonos súlycsoportú (13 van belőle) ellen­feleikkel: betöltött 17. életév, ren­delkezniük kell két hétnél nem ré­gebbi negatív terhességi teszttel (orvos által kiállított). A verseny helyszínén kitöltött és aláírt nyilat­kozattal, amelyben arról tesz nyi­latkozatot, hogy jelen pillanatban sem terhes. Érvényes sportorvosi igazolás­sal. Védőfelszerelések: fejvédő, fog­védő, mellvédő (!), vesevédővel el­látott (mely az Ön által említett „anyabölcsőt” védi) mélyütésvédő. A női ökölvívás jellegéből adódóan a küzdelemben a mell- és a vesevo­nal TILOS ütőfelület. A küzdelmi idő 3x2 perc, ami a férfi vonalon a kadett (15-16 évesek) korcsoport menetidejének felel meg. Az Ön által „rendben” tartott csapatsportokban sokkal több a sé­rülés és az alattomos szabálytalan­ság. Néhány sort és gondolatot megérne a kézilabda, vízilabda stb. különböző sérüléseinek elemzése. A cikkel kapcsolatos pontosítá­sok: nem szenzációnak szántuk a hirdetést. Ha figyelemmel követte volna az utóbbi évek történéseit, tudnia kellene, hogy Gyöngyösön már 8 éve foglalkoznak a sport e for­májával. Az egerszalóki YAGI SE szintén versenyeztetett 1998-99-ben női ökölvívókat. Női világverseny még csak a tavalyi évben került meg­rendezésre (EB, VB), hatalmas ma­gyar sikerekkel (a Gyöngyösről in­dult Ducza Anita VB II. helyet ért el). Az írásból az derül ki, hogy Ön szerint (mint laikusnak) az ökölví­vás értelme az ellenfél megsemmi­sítése („ütik-verik”). A sport lénye­ge (a labdarúgásé is ugye?) az el­lenfél - nem ellenség! - fölé kere­kedni technikailag és taktikaüag. Ez az egyik legrégebbi sportban, az ökölvívásban is így működik. Még egy apróság: az ökölvívás nincs az első 10 sérülésveszélyes sportág között. Ezzel az írással Ön valóban nem a bomemisszásokat cikizi. Egy sportágról írt olyan hangnem­ben, ami inkább egy bulvársajtó színvonalán, nem egy közéleti na­pilapén van. Tisztelettel: Dorkó Péter, szöv. titkára, Heves Megyei Ökölvívó Szakszö­vetség, EABA-bím •k Tisztelt Dorkó Úr! Vélhetően erős felindultságában fo­galmazta meg gondolatait, ezért el­nézem Önnek, hogy kioktat, nega­tív színben tüntet fel, ráadásul más­ról szól soraiban, mint az említett írás. Változatlanul nem tartom he­lyesnek, hogy a nők ökölvívásban sportoljanak, bőven van választék, ami méltóbb hozzájuk! Több kom­mentár időpazarló, fölösleges szó- cséplés. Ismerve a Heves megyei ökölvívás súlyos gondjait (talán eb­ben egyetértünk), sok sikert kívá­nok szövetségi munkájához, vala­mint EABA-bírói tevékenységéhez. Mindez együtt remélhetőleg nem haladja meg sportvezetői képessé­geit. Sportbaráti tisztelettel: Fesztbaum Béla Ahol nemcsak a KRESZ, de a könyvelés is becsődölt Gépjárművel áruszállítást végez­tem a gyöngyösi Köztársaság téri piaccsamok egyik üzletébe. Mivel a csarnok mellett és környékén nagy volt a zsúfoltság, így megállni csak a főbejárattal szembeni gyön­gyösi Városgondozási Rt. által üze­meltetett fizetőparkolóban tudtam. Az áruszállítás után a kocsihoz visszatérve észleltem, hogy a szél­védő üvegen pótdíjfizetésre felszó­lító csomagot helyeztek el. Termé­szetesen megálláskor parkolóje­gyet nem váltottam, mert tisztában voltam és vagyok a KRESZ megál­lásra és várakozásra vonatkozó elő­írásával, amely úgy rendelkezik, hogy áruszállítás céljából, folyama­tos fel- és lerakodáshoz szükséges ideig díjmentesen igénybe vehetem a fizetőparkoló-helyet, mert ez az idő nem várakozásnak, hanem megállásnak minősül. Azt ugyan tudtam, hogy a KRESZ ismerete minden közlekedésben résztvevő­re nézve kötelező, de azt nem, hogy a Városgondozási Rt. minden törvényen felül áll, és überelheti még a KRESZ előírásait is. Ezek után az ún. Mikulás-cso­maggal és a KRESZ-könywel a hó­nom alatt besétáltam az ügyfélszol­gálati irodába egy kis szabályértel­mezésre, ami részükről úgy lett le­reagálva, hogy nekik sok dolguk van, és nem érnek rá velem foglal­kozni, meg különben is, ha árut szállítok, miért nem tartózkodom a kocsi mellett. Mondaná erre Hofi művész úr, hogy „hoppá”, itt már a röhögéstől nemcsak meg kell sza­kadni, hanem az áruszállítónak széjjel kell szakadni. így egyik fele a jármű mellett lesz, a másik fele pedig beviszi az árut. Gondolván egyet, ezek után le­vélben fordultam a Városgondozási Rt. igazgatójához, hogy felhívjam figyelmét a jogtalan intézkedéseik­re. Bár ne tettem volna, mert ő is a beosztottjához hasonlóan megálla­pította, hogy nem végeztem folya­matos fel- és lerakodást, és nem tar­tózkodtam a gépjármű mellett, amíg kihelyezésre került a pótdíjfi­zetési felszólítás. Nagyon sajná­lom, hogy a városgondozásnál új értelmezést kap a KRESZ, mert ezek szerint az áruszállítás őnáluk és értelmezésükben a szemetesku­ka kiürítésével kezdődik, és azzal is végződik. Szerettem volna, ha az igazgató úr felvilágosított volna ar­ról, hogy az ő olvasatukban mi mi­nősül áruszállításnak vagy folya­matos fel- és lerakodásnak, miért kell ez esetben öt percig a kocsi mellett tartózkodnom, és hogy tar­tózkodjak áruszállításnál a kocsi mellett? Legközelebbi alkalommal kukucskáló ellenőrökkel próbálom meg az árut az üzletbe elvitetni, és így a kocsi mellett tartózkodva nem merítem ki a városgondozás KRESZ büntethetőségi lehetőségét. Ezennel javaslatot intézek a tör­vényalkotóknak a legközelebbi KRESZ-módosítást városgondozási melléklettel is kiegészíteni. De nemcsak a KRESZ, hanem a garázs szemétszállítási díjjal kapcsolatos könyvelési bosszúságok is felkor­bácsolták a városban az indulato­kat. Minden évben eljátsszák azt velünk, hogy januárban az egész évre előre kifizetett szemétszállítási díjat figyelmen kívül hagyva, a kö­vetkező év februárjában küldik a dörgedelmes felszólítást, hogy az előző évi szemétdíj-befizetési köte­lezettségének nem tett eleget, és azt rendezzük, mert ellenkező esetben 30 ezer Ft-ig terjedő pénz­bírsággal sújtanak. Annak ellenére jön a felszólítás, hogy a díj befizeté­se elismervény ellenében történik, és számítógépes programon is nyil­ván vagyunk tartva. Talán arra megy ki a játék, hogy aki nem őriz­te meg az átvételi elismervényt, az újból fizessen. A számítógépre meg a memóriakieséstől a vírusfer­tőzésig mindent rá lehet fogni. Vé­gezetül szeretném megjegyezni, hogy a jogtalan „Mikulás-cso­magot” kifizettem, bízva abban, hogy az így befolyt összeg nem a jó munka elismerésére, hanem KRESZ-könyv vásárlására, könyve­lés és ügyintézés továbbfejlesztésé­re fordítódik. A fenti észrevételt azért vetettem papírra, mert biztos vagyok abban, hogy sok társam járt pórul hozzám hasonló módon az elmúlt időszak­ban. Az ő nevükben is kérem, gon­dolkozzanak az illetékesek, mielőtt cselekszenek. M.L. Gyöngyös (név és cím a szerkőben) Köszönet A közelmúltban Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegye­temen ünnepélyes keretek kö­zött 17-en vettek át történelem kiegészítő szakon tanulmányai­kat befejezettek az egyetemi végzettségről szóló oklevelet. A csoport tagjai ezúton is köszö­netét mondanak dr. Vasas Joachim címzetes professzor­nak, az Egri Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatójának azért az önzetlen, sokoldalú se­gítségért, melyet Egerben a cso­port részére tanulmányi munká­juk segítéséhez az elmúlt évek­ben nyújtott. (név és cím a szerkőben) „Megszenvedett rosszmájúság” Szeretném tisztelettel megkö­szönni Szilvás István szerkesztő úr érdeklődését és igen korrekt írását sorstársaim nevében is. Akinek komoly gondjai vannak, még inkább érzékennyé válik. Nagyon sokat segít, ha a hason­ló problémával küszködő embe­rek együtt beszélhetik meg eze­ket. Ezért igyekszünk rendsze­res találkozókat szervezni máj- transzplantált társaimmal. Mi­vel a résztvevők az ország min­den részéről jönnek, nem kis anyagi terhet jelent a leszázalé­kolt emberek számára. Emiatt igen sokat jelentett a követke­zők önzetlen segítsége: Mátra- metál Kft., siroki önkormányzat, MFS 2000 Kft., Gironde Kft., Szilas Drink Kft., Kollman Lász­ló italdiszkont, Maticska János pékmester, Kisvarga János ven­déglős, S+P Elektronika Kft., Tuza Gábor Príma vegyesbolt, Lakatos Gáspár és Ivády Gyula, Sírok Motel személyzete. Őszinte köszönettel: Tamasik Gyula és a találkozón résztvevők Most miben bízzunk? Évek óta tolókocsiban ülő beteg vagyok. Bizakodva vártam az él­ményt, hogy 82 évesen újra látha­tom Az ember tragédiája című művet, amit először Lukács Mar­gittal láttam, még 18 évesen. Csa­lódtam, mint az a gimnazista lány, aki kritikával illette az előadást. Nálunk Magyarországon Ma­dách Imre és a mindenkori Nemzeti Színház egynek tekint­hető, eddig senkinek eszébe nem jutott a tragédiából kabarét csinálni. Botrány, mondta példá­ul Kállai Ferenc színművész, de hasonlóan bírált Madách déd­unokája is. Szomorúan zártam el a televíziót, miközben így gondolkodtam: a próbák során senkinek nem tűnt fel, hogy mi­lyen rémség készül? Elmaradt a szállóigévé vált kijelentés is: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál”. Most miben bíz­zunk? Szökőné Csizmadia Mária Köszönöm az élményt! Először Egerben: a János-passió Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdések­kel kapcsolatosan. Ennek követ­kezménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként né­mi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjede­lemben fogalmazzák meg gon­dolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentet­jük meg. Továbbra is várjuk írá­saikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A bo- rítékra írják rá: Pf. 23. ________■ N em vagyok hivatott arra, hogy a községünkben megalakult közös­ségek, kiscsoportok megalakulá­sáról hírt adjak. Most mégis kivé­telt teszek, mert erről másoknak is tudni kell. Besenyőtelken megala­kult egy női kar, amely Uriné Szászi Ilona közművelődési igaz­gatóhelyettes sok-sok utánajárásá­nak köszönhető. Persze nem utol­sósorban azoknak a lelkes, csodá­latra méltó asszonyoknak is, akik esténként otthagyják családjukat, és vezetőjük intésére dalra fakad­nak. Köszönet, hogy ezt nemcsak a maguk örömére, hanem máso­kéra is teszik. Meggyőződhettünk erről egy községi rendezvényen is. A műsorban színpadra lépő női kar először egy gyönyörű népdal­csokorral hallatta hangját. Már ak­kor olyan érzésem volt, hogy ezt nem lehet tovább fokozni. Téved­tem. A következő felcsendülő dal is úgy szólalt meg, hogy nem tud­tam visszatartani a szemembe szökő könnyeket. Olyan érzés kerített hatalmába, amilyen talán még életemben nem volt. Szerettem volna őket át­ölelni, mert annyira megérintett a dalban megírt tiszta, őszinte em­beri érzés, amelyet teljes szívvel adtak át nekem az énekesek. Még most is hatása alatt vagyok ennek az élménynek. Nem tudom eléggé megköszönni ezt a Reverinda női karnak, akik vezetőjükkel együtt tiszteletet érdemelnek. Igazi várakozással tölt el a kö­vetkező alkalom, amelyen újra színre lépnek. Gratulálok ehhez a szép sikerhez! Kívánom nekik, hogy maradjon meg ez a lelkese­désük és kitartásuk, hogy még na­gyon sokáig részesítsék ilyen él­ményben a hallgatóságot. Őszinte tisztelőtök és csodálótok: Poczok Miklósáé Besenyőtelek Március 24-én, virágvasárnap es­te, a II. Egri Tavaszi Fesztivál programjaként a Miskolci Virtuó­zok Kamarazenekar, a Cardinal Mindszenty és a Cantus Agriensis Kórus Johann Sebastian Bach: János Passiójának előadására vár­ta Eger klasszikus zenét kedvelő polgárait, a Dobó téri Minorita­templomba. A passió szó szenve­dést jelent. János a nyugati felfo­gás szerint az evangélisták között az ifjúságot képviseli. Talán ezért az ő evangéliuma a legszenvedé­lyesebb. Bach János Passiója pe­dig igazi nagy műalkotás, benne a zeneszerző Krisztust, a szenvedő embert jeleníti meg. E kora tavaszi estén, a hideg templomban fölhangzik a zene: nyugtalanul, hömpölygőn, mint egy szétfoszló, majd újra sűrűsö­dő ködgomolyog. Feltartóztatha­tatlan erővel sodor térben és idő­ben valahová, messzi, ködbe ve­sző múlt felé. Lassan megmoz­dul, és egyre intenzívebb moz­gásba kezd a zenészek fölött füg­gő kárpit/kép, mintha csak jelez­né, mely korba megyünk vissza, kiről szól ez a zene. A János Pas­sió izzó szenvedélyű oratórikus alkotás, az egész barokk korban nincs hozzá fogható drámai hatá­sú zene. A mű legnagyobb része Luther fordította tömör bibliai szövegből áll. Az alapul szolgáló bibliai szöveget a recitativo és a túrba jeleníti meg. A turbák a tö­megkórusok, a nép hangját, az emberek érzéseit, véleményét közvetítik. A komponista hangját pedig az áriák szólaltatják meg. Gyönyörű kórusok vannak a mű­ben, melyek a régi német festők passió-vízióihoz hasonló képet festenek a zene segítségével. Na­gyon nehéz feladat elé állítja ez a mű az énekeseket (váratlan nagy hangközök, dallamvonal-hajlá­sok, bonyolult kromatika, ellen­pontos szerkesztés, a korálfeldol- gozások homofóniája, a szóla­mok éles ritmizálása), a zenei eszközök teljessége jellemzi a passiót. Ez még nem a finoman cizellált barokk zene, sokkal in­kább annak ősalapja. Az est szólistái voltak: Pászthy Júlia, Szabó Bernadett, Drukker Péter, Kéringer László, Hámori Szabolcs, Ürmössy Imre. Szépek voltak a szólók. A kórusok hang­ját kissé „takarta” a zenekar hangzása. A karnagy Gergely Pé­ter Pál, az egyházi zene iránti igé­nyes elkötelezettségével fogta össze a passió - a zenekar, a szó­listák és a kórusok hangján meg­szólaló - történetét. Akik a mai rohanáshoz szabott idővel és a templomi hideggel dacolva eljöt­tek, és meghallgatták Bach gyö­nyörű zenéjét, igazi ajándékot kaptak. _____________________■

Next

/
Thumbnails
Contents