Heves Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-20 / 92. szám
2002. ÁPRILIS 20., SZOMBAT HÍRLAP MAGAZIN 11. OLDAL Bizton állíthatjuk — s ebben mindannyian egyetérthetünk —, hogy a legalávalóbbak azok az emberek (?), akik a legkiszolgál- tatottabbakat, az időseket, és a legvédtelenebbeket, a gyermekeket bántják, ellenük követnek el bűncselekményeket. Ha összefoglaló elemzés alá vesz- szük a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság (HRFK) 1999-2001 közötti, e témával kapcsolatos legjellemzőbb statisztikai adatait, akkor jól látható, hogy bár tavaly a 2000. évben tapasztaltaknál kevesebb gyermek-, illetve fiatalkorú vált bűntény sértettjévé, a számok még így is aggasztóan nagyok. Éppen ezért sürgős tettekre sarkallóak. A mutatók értékelésében Kakuk György r. alezredes, a HRFK sajtó- és kommunikációs osztályának vezetője volt segítségünkre.- Ahhoz képest, hogy a legtöbb szülő természetesen a legnagyobb igyekezettel azon van, hogy megóvja minden külső veszélytől gyermekét, gyermekeit, sajnos, még mindig túlságosan sokan válnak közülük valamilyen bűncselekmény áldozataivá. Ha az előző három esztendő főbb Heves megyei adatait szemléljük, akkor máris kirajzolódik előttünk a kép: a 2000. év volt a legsötétebb folt ebből a szempontból — tájékoztat a statisztikákat lapozgatva Kakuk György. A dokumentumokból azonnal szembetűnő, hogy tavalyelőtt - 1999-hez viszonyítva - több mint kétszeresére, 208,9 százalékkal emelkedett a sértetté vált fiatalkorúak száma, pontosan 192-ről 401- re. Ugyanakkor 2001-ben 209 tinédzsernek kellett elszenvednie valamilyen ellene irányuló jogtalan támadást. Az is kiviláglik a mérőszámokból, hogy leginkább a 16-17 éves fiatalok kerülnek veszélybe, legalábbis mind- három év mutatói ezt igazolják. Némiképp ez persze érthető is, hiszen ők már jóval több foglalatosságba is belekezdenek, Megfojtott tinédzser, hét megerőszakolt kiskorú lány Még az eddigieknél is sokkal többet kell tennünk a gyermek- és fiatalkorúak megóvásáért korral együtt járó hevességük folytán bátrabbak, mi több, merészebbek, néha még a kelleténél is. S olykor ez bizony a hátrányukra válhat. A sajtó- és kommunikációs osztály munkáját irányító rendőr alezredes szerint ha a bűncselekményfajtákat vesszük górcső alá, akkor megfigyelhető, hogy két éve még emberölés — igaz, a gondatlan változatú - áldozata is voti megyénkben fiatalkorú. (Talán olvasóink emlékeznek még arra a Heves városában történt esetre, amikor italozással egybekötött szórakozás után az egyik téren közösülés közben fojtotta meg a fiatal tettes az ifjú lányt.) Mindhárom évben meglehetősen nagy számban követtek el könnyű, illetve súlyos testi sértést ilyen korosztályúak sérelmére. Öt fiatalkorú lánynak — derül ki az adathalmazból - 2000-ben erőszakos közösülés elszenvedőjeként kellett elbújnia fájdalmával és szégyenével a vüág elől. Három éve és az elmúlt esztendőben feltűnően sok tizennégy és tizennyolc év közötti 1999- ben 86, a következő évben 81, tavaly viszont már 101. Még ennél is szomorúbb tény, hogy a 14 év alatti, azaz a kiskorú gyermekeinket sem kerülik el büntetendő tetteikkel a bűnelkövetők! A HRFK osztályvezető főtisztje különösképpen aggasztónak tartja, hogy a legtöbb kiskorúval szembeni bűncselekmény sértettje szűkebb hazánkban az előző két évben tíz éven aluli gyermek volt, éspedig 2000- ben 93, az elmúlt esztendőben pedig 38!- Egyébként 1999-2001 között együttesen 293 kiskorút ért megyénkben büntetőjogi szabályt megszegő sérelem. Holott már egyetlen gyermekkel szembeni hasonló megnyilvánulás is méltán háborítja fel a jóérzésű állampolgárokat - jelenti ki Kakuk György. A részleteket is feltáró adatok azt bizonyítják, hogy az úgynevezett személy elleni bűntények kategóriájában folyamatos az évenkénti növekedés (1999-ben 6 volt, 2000-ben 11, 2001-ben 15). Súlyos, vagyis nyolc napon túl GYERMEK- ES FIATALKORÚ SERTETTEK SZAMA HEVES MEGYÉBEN 1999-2001 400 350 300 250 200 150 100 50 75 1999 2000 2001 év Vajon ki az, aki képes ártani ezeknek az apróságoknak? Képünk a témában szerencsére nem érintett gyermekekről készült archív telvétel mint ifjabb kortársaik, ráadásul a fiatallal szemben valósítottak meg rablást. Elkeserítő a fiatalkorúak ellen elkövetett erőszakos, garázda jellegű bűntények számsora is: gyógyuló testi sértés áldozata tavaly például 7 kisgyerek volt a megyében! Erőszakosan közösültek kiskorú leánykával a három év alatt összesen hét esetben, s 2000- ben egy alkalommal azért indult eljárás valaki ellen, mert 14 éven aluü gyermekről készített tiltott pornográf felvételt. Tavalyelőtt hat ügyben kellett megrontás bűntette miatt felelősségre vonni elkövetőt, azaz olyan személyt, aki 12 és 14 év közötti gyermeklánnyal közösült. Ez még a kicsi beleegyezése esetén is bűn- cselekmény. Feltűnő mutatószám, hogy 2000-ben 32 esetben volt kiskorú a kárvallottja rablásnak. Ez arra a szintén nem igazán szívderítő jelenségre utal, hogy egyes, főleg alsófokú oktatási intézményekben olykor megtörténik: túlkoros vagy erősebb testi felépítésű tanuló erőszakkal vagy fenyegetéssel egyszerűen elszedi a kisebbek értékeit, zsebpénzét. Volt sajnos néhányszor arra is példa, hogy éppen csak fiatalkorúak utcán támadtak rá kiskorúakra, s vették el értékes holmijukat vagy kevéske pénzüket. Mindenesetre nagyon is intő jelnek kell tekinteni, hogy az erőszakos, garázda típusú bűntények elég magas arányban érintik a 14 év alatti gyermekeket, a kiugró szám ezúttal is 2000-re tehető, amikor 107 ilyen jogellenes cselekmény miatt nyomoztak szűkebb hazánk rendőrségein. Csak egyet lehet érteni a bűnüldöző szakemberrel abban, hogy bár a mai világunk sajnálatosan egyáltalán nem mentes az erőszaktól, a jogi előírások szándékos megszegése nemegyszer éppenhogy dicsekvésre ad alkalmat némelyeknek, azért mindennek a rengeteg negatívumnak nem lenne muszáj utódainkra is rávetülnie. A fenti adatok tehát korántsem megnyugtatóak, sem a jelenben, sem pedig a jövőre nézve. Sok dologról árulkodnak ugyanis. A leginkább tragikus az, hogy vannak felnőttek, akiket bűnös cselekedeteik valóra váltásában az sem gátol, ha történetesen védtelen, ártatlan gyermekek lehetnek, lesznek az áldozatok, a sérelmet elszenvedők. Vajon miért nem gondolnak a gyermek- és fiatalkorúak hátrányára cselekvők például arra — ha már az az alapelv nem ötlik az eszükbe, hogy ne törj embertársad életére, javaira —, hogyan éreznének, mit tennének ők, ha saját csemetéjüket érné elháríthatatlan módon valamiféle bán- tódásl Külön elkeserítő az is, hogy az efféle tettekkel sokszorozottan rossz példát mutatnak az illetők az utódoknak. így aztán sajnos nincs miért csodálkoznunk azon, hogy az adatok szerint megyénkben az előző három esztendőben nőtt mind a gyermek-, mind pedig a fiatalkorú bűnelkövetők száma. S végül alapos átgondolásra érdemes az is, hogy az eddigieknél is jóval többet kell tennünk nekünk, valamennyiünknek gyermekeink még hatásosabb védelme érdekében. Ebben éppúgy fontos teendőik vannak a hivatalos helyeken, oktatásban, közigazgatásban, egészségügyben dolgozóknak, mint természetesen maguknak a szülőknek. SZALAY ZOLTÁN FOTÓ: PERL MÁRTON
