Heves Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-15 / 87. szám

10. OLDAL P F ■ 2 3 2002. Április 15., hétfő Ideje volna söpörni Vécsen. J Összefogásra és békére van szükség A 2002. március 25-i Heves Megyei Hírlapban olvastam: „A millennium megünneplésére összefogott az ország. A 3193 településből 3120 kért és kapott millenniumi zászlót... El­mondhatjuk: a határon innen és túl megmoz­dultak a magyar közösségek!” Öröm töltötte el szívemet, hiszen 2001. augusz­tus 19-én Vécs is a 3120 azon települések egyike volt, ahol millenniumi zászlót avattak. Az ün­nepségen jelen volt a község vezetőinek és la­kosságának nagy része, óvodástól, iskolástól az idősebb generációig sokan. Mindenki láthatta: a vécsi lakosok és vezetőik méltóan ünnepelték az ezredévet, a vécsi emberekben él az összetartás tudata. Látva, hogy az emberek arcáról az ün­neplés és az összetartás öröme valósággal letö­rölte a napi gondok okozta árnyakat, abban re­ménykedtem, hogy az elmúlt évek során több alkalommal is megjelent újságcikkek bizonyítot­ta ellenségeskedések tüze talán kialszik, és a ke­délyek végre megnyugszanak. Ezzel szemben inkább reményem tüze látszik kialudni, hiszen újabb cikkek jelennek meg. Az utolsó cikkben (2002. március 25.) valaki gálád módon próbálja elhitetni a falu és a megye lakosaival, hogy a vécsi háziorvos - a falu pol­gármestere -, aki 26 éve becsülettel és odaadás­sal látja el betegeit, olyan ember volna, akivel „vajon ki merne ujjat húzni”. Kíváncsi vagyok, hogy aki ilyen ócska trükkel akarja rontani orvo­sunk (polgármesterünk) jó hírnevét, mit tett le a község „asztalára” most, amikor közel 21 millió forint a költségvetés hiánya? Egy-két ezrest a gyermekalapítványba? Most már egyet vagy ket­tőt? Talán az illető nem is tudja?! Lehet, azt sem tudja, hogy a polgármester úrnak és munkatár­sainak 2001. évben a sikeres pályázatokon nyert kb. 16,5 millió forintnyi összeggel sikerült meg­menteniük a falut a csődeljárástól. Amióta az or­vosunk a polgármester, végre valaki újból építő szándékkal áll a falu élén. Ebben az építő szán­dékban kell a testületnek és minden polgárnak támogatnia a község első emberét, ahogy erre már példa is akadt az elmúlt év karácsonyán, amikor - először a falu életében - kigyúltak a díszégők Vécsen is. Továbbá, nem a polgármester szeretné megvá­sárolni a szolgálati lakását, hanem az orvos úr! Aki azt állítja, hogy a szóban forgó épület 2-3 mil­liót ér, az talán elfelejtette, hogy a ház 1999-ben ár­víz alá került. A hivatal sem előtte, sem utána egy fillért sem szánt a szolgálati lakás karbantartására, javítására már évek óta. A kárszakértő által felbe­csült kárösszegen pedig új orvosi rendelő - szol­gálati lakás épült a községben. A régiben a falakat és a mennyezetet minden helyiségben repedések „díszítik”, melyeken bogarak, hangyák, darazsak jutnak be az épületbe. A tetőről már nem is beszé­lek! Ilyen körülmények között kell élnie a falu or­vosának vagy bárki másnak a XXI. században? Ezt a házat sajnálja a cikkíró és a képviselő testület a doktor úrtól? Ők is ilyen lakásban „tengetik” éle­tüket? Na, ezen kell ám mosolyogni, és nem azon, hogy az orvos megvásárolná „ezt” az épületet a felértékelt áron! Még pénz is kerülne a község kasszájába! Felújításra amúgy sincs anyagi lehe­tőség. Ha már két szolgálati lakást eladtak, akkor ezt miért ne lehetne értékesíteni? Mert a cikkíró­nak nem szimpatikus az orvosunk! Ezen már nem mosolyogni, egyenesen röhögni kell! Ez a la­kás akkor ér majd 2-3 milliót Vécs viszonylatá­ban, ha esetleg valaki rákölt 4-5 milliót! Összegezve: a cikk hangneme rossz szájízű, írója rosszindulatú, a falu első emberét és egy­ben orvosát akarja lejáratni, közte és a képvise­lők között próbál ellenségeskedést szítani. De mi vécsiek ismerjük az orvosunkat, és nem le­het minket ilyen cikkel „megetetni”! És nekünk vécsieknek már elegünk van az ilyen egyének­ből és irományaikból! Mi vécsiek végre össze akarunk tartani, nyugodtan szeretnénk élni, dolgozni, alkotni és Ids falunkat gyarapítani, szépíteni (nagyon ráférne már!). A rosszindula­tú, ellenségeskedést szító, egymás ellen uszító, ünneprontó, a lakosság és így a falu hírnevét romboló egyéneknek és támogatóiknak nincs köztünk helyük. Ideje volna söpörni Vécsen! Egy békességre vágyó vécsi lakos (név és dm a szerkőben) Egri borászok a borhamisítók ellen Köszönet Köszönetünket fejezzük ki az egri kórház traumatológiai és in­tenzív osztály dolgozóinak és vezetőjüknek, dr. Erdélyi és dr. Magyar orvosoknak azért az ál­dozatos munkájukért, amit a na­pokban üzemi balesetet szenve­dett 19 éves Lovas Henrietta gyermekünk életének megmen­téséért, élete utolsó perceiért ön- feláldozóan tettek. Példát mutat­tak a betegekért érzett felelős­ségből, emberségből és a hozzá­tartozók iránti együttérzésből. Még egyszer csak hálás köszö­netünket tudjuk kifejezni el­vesztett lányunk helyett is. Besenyőtelekről a Lovas család Tények a kórházból Betegként megnyugtató látni a kórház ablakából, hogy a külvi­lág számára értékes az életem vagy halálom. Már az ablakból eldönthetem, melyik hiéna vi­gyen a temetőbe a három temet­kezési cég közül. A rálátás ki­zökkent depressziómból, félek, ők nyertek! A reggeli, hajnali WC-mosdó használatot lehetet­len megúszni hányás nélkül. A takarítók — amíg jelen vannak - tökéletesen, folyamatosan dol­goznak, de ez csak délelőtt mű­ködik. Ahogy hallom, munka­idejük 6 órára szűkült, a - sze­rintem — minimum szükséges 12 óra helyett. Kár! Dohányzó- helyiség ablakára kiírva: „Ne nyúlj hozzá, életveszélyes!”. (Valaki odaírta, hogy „ne te­gezz!”) A figyelmeztetést leg­jobban az ablaktisztítók szívle­lik meg, rétegvastagságból ítélve 3.-4 hónapja. Talán azért életve­szélyes, mert az eső verte perem befelé néz? Másfél hetes bentiétem után már nem hi­szem el, hogy az ott dolgozók alul lennének fizetve! Csak jól fizetett, anyagi gondoktól men­tes orvosok, nővérek tudnak olyan derűs szakértelemmel gyógyítani, ahogy ők tették ve­lem és betegtársaimmal. Köszö­net és hála nekik! Durmann József Eger, Hadnagy út Irodalmi pályázat Az Életet az Éveknek nyugdíjas­klub irodalmi pályázatot hirdet az idős korosztálynak Barátom, a könyv, illetve Hogyan szeret­tem meg az olvasást? címmel. A verseket kedvelők Miért szere­tem a verseket? címmel vehet­nek részt a versenyen, amely­nek keretében a szervezők két- három oldalas írásokat, elemzé­seket várnak a fenti témakörök­ben. A műveket május 15-ig le­het eljuttatni a Megyei Művelő­dési Központba az Életet az Éveknek ídub részére. Az érté­kelésre június első hetében a Könyvhéten kerül sor. Az egri borvidéken 1996-ban in­dult el a kezdeményezés a borvi­dék egyedi jellegű történelmi múlttal rendelkező borainak vé­delmében, az egri bor, az Egri Bi­kavér rangjának visszaállítása, mi­nőségi megítélése visszaszerzésé­nek reményében, hazai és világpi­aci szinten. A piacgazdaság farkas­törvényeit ismerő, szakmai és pia­ci berkekben jártas szakemberek nem mondtak le a továbbjutás le­hetőségeiről, és így tapasztalt régi borászokből és.ifjú megszállott szőlész-borász szakemberekből álló gárda összehangolt akaratá­ból létrehozták a jövő egyetlen le­hetőségét, a származás- és eredet- védelemmel körülbástyázott egri borvidéki történelmi hagyomá­nyokkal rendelkező borok világ- viszonylatra vonatkozó, magas rangú követelményeknek eleget tevő termesztését, feldolgozását, készítését, regisztrálását és értéke­sítési rangját biztosító, önként vál­lalt szabályozást, korlátozást. A magyar mezőgazdaság sző­lőtermelői részének egy igények­kel teli megjelenítési formája ez, a közös piaci tagság megjelenése előtt, a hazai és a világpiacon. Szigorú termőhelyi, a termés módját meghatározó hozamkor­látozó, minőségjavító szabályo­zással termelt szőlőből, ugyan­ilyen leszabályozott technológiai és biológiai eljárás ellenőrzött be­tartásával készített, valódi, az em­beri egészséget védő ital előállítá­sára, annak ellenőrzött forgalom­ba hozatalára vonatkozó eljárás jogszabályban rögzített elrende­lésére tett javaslatot a Földműve­lésügyi Minisztérium felé (a je­lenlegi törvény elvárása és ren­delkezése kapcsán) az Egri Borvi­dék Hegyközségi Tanácsa Gál La­jos elnök irányítása mellett a 2002. április 4-én tartott ülésen. A törvény előírása szerint minisz­teri jóváhagyásra vár, hogy mi­niszteri rendeletként lépjen élet­be a Debrői Hárslevelű, az Egri Bikavér, az Egri Bikavér Superior és az Egri Leányka védett eredetű borok szabályzata. Ez fogalmazódott meg 14 hegyközség egyetértésével, 14 hegyközségben tartott közgyűlés külön-külön egybehangzó állás- foglalásával az egri borvidéken. Szőlőhegyenként, dűlőnként és telepített fajtánként tárgyalta végig a 14 hegyközség a szőlőül­tetvény-tulajdonosokkal és - művelőkkel a termelési szabá­lyok szigorú feltételeit, amit végül is a termelők vállaltak a minősé­get követő piac reményében. A törvényi regisztráción kívül éven­ként nyilatkozatban rögzítik, hogy melyik regisztrált termőhe­lyen a termelők név szerint, fajta szerint milyen minőségi kategóri­ába tartozó terméket (szőlőt) kí­vánnak termelni és értékesíteni, milyen szintű integrált növényvé­delmi technológia mellett. Máté Miklós noszvaji hegybíró A kulturált búcsúzásért A Heves Megyei Hírlapban Szabó Attila tollából április 9-én A temet­kezési kultúra mindenkié című cikkével kapcsolatban szeretnék pár soros véleményt nyilvánítani. Egy régi mondás szerint: „hat­van felé - hazafelé”. Nos, én már nyolcvan felé tartok, s ezért néz­tem szét Eger temetőiben, hogy hol lelhetek végső nyughelyre, ha elhagyom ezt az ámyékvilágot. Nos, amit tapasztaltam, és sokak által közismert: Egerben temetke­zési kultúráról nemigen beszélhe­tünk. Ugyanis a temetkezési kultú­ra alapja, hogy megfelelő beren- dezettségű és területű sírkert álljon rendelkezésre, ahol a választott módon (hagyományos, urnás, szóróparcellás stb.) helyezhetik örök nyugalomra a hozzátartozók az elhunyt szeretteiket. Egerben a Hatvani és a Kisasz- szony temetők gyakorlatilag évek óta beteltek, s csak rátemetések vannak, vélhetően nem egy eset­ben a rátemetési szabályt is sértve. Tehát ha akarják, ha nem, a hozzá­tartozók a hamvasztásos, urnás te­metést vehetik igénybe szeretteik temetésénél. Kisebb temetőkben, mint a lajosvárosi és a felnémeti te­metőkben, van még hely a hagyo­mányos temetésre, de természetes, hogy az ottani sírhelyek az adott városrész lakóinak temetkezését szolgálják. Szólni kell az urnás te­metkezés színhelyéről, a Gröber temetőről. Ide kényszerülnek az umás temetést választókon kívül azok is, akik bár hagyományos módon akarnák szeretteiket elte­metni, de sírhelyhez nem tudnak jutni. Megjegyezni kívánom, hogy itt az umás temetési lehetőség is lassan behatárolódik. Mi lenne a megoldás erre az ál­datlan állapotra Egerben? Talán so­kan emlékeznek arra, hogy a '80- as évek végén a városvezetés meg­oldást keresett egy új temető létesí­tésére a gyermekváros mögött, a Ráchegyi-dűlőben. Bár a tervezés előrehaladott állapotban volt, ez a terv azonban a rendszerváltás után sajnos lekerült a napirendről. Sze­rintem újra napirendre kellene tűz­ni az új sírkert létesítését a Ráche­gyi-dűlőben vagy másutt. Lehető­ség kínálkozik még a felnémeti vá­rosrész sírkertjének jelentős bőví­tésére a Kutyahegyi-dűlő irányá­ban, amely esetleg így átvehetné a város fő temetőjének a szerepét is. Megközelítése helyi és helyközi autóbuszokkal jól megoldható. Eger város új, minden követel­ménynek megfelelő sírkertjének létesítése a közeljövő egyik legsür­gősebb és legfontosabb feladata, hogy megvalósulhasson a valódi temetkezési kultúra alapja váro­sunkban is. (Név és cím a szerk.-ben) Halálra rémítettek Harmincévesen öt gyermek anyuká­ja vagyok. Április elején nőgyógy­ászati vizsgálatra mentem az egri SZTK-ba. Ott megállapították, hogy diónyi nagyságú tályogom van, amit el kell távolítani sürgősen. így egy­két nap múlva az ambulancián vára­koztam betegfelvételre. Az ott ren­delő orvos ki is állította a kórlapo­mat. Persze, meg sem vizsgált, csak a nevét és a pecsétjét írta rá a kórla­pomra. Eközben, mialatt a rendelé­sét tartotta, újságolvasással ütötte el az idejét, nem törődve azzal, milyen diagnosztikát erősít meg. Az osz­tályra kerültem, és vártam, hogy megkezdjék a műtétet. Dél körül jöt­tek is értem, és bevittek a műtőbe. Elő voltam készítve, altatás előtt áll­tam. Már az altatóorvos nyomta vol­na belém az injekciót, amikor a dok­tor úr egy nagyot kiáltott, hogy ne szúrja belém a tűt. Nagyon megijed­tem, azt hittem, még nagyobb bajt találtak. Még két orvos vizsgált meg, aztán egybehangzóan közölték, mi­szerint nem tályog, hanem egy egy­szerű szőrtüsző van bennem. Utána mondták, keljek fel és hazamehe­tek. Persze, a kórlapomat rögtön el­szaggatták a szemem láttára. Min­den jelet eltüntettek, ami ellenük szólhatna. Még csak elnézést sem kértek. Nagyon felháborított a visel­kedésük. Sokat sírtam elhibázott di­agnosztikájuk miatt, mert azt hit­tem, komoly betegségem van, és el­rémített az a tudat, hogy a gyerme­keimet talán nem tudom majd to­vább nevelni, hiszen a legkisebb gyermekem még csak egyéves. Név és rím a szerk.-ben Gondtalan délután Április 8-án a Mátravidéki Erőmű Nyugdíjasnlub tagjai - Török Józsefné Valika asszony meghí­vására — vendégül látták a Hatva­ni Vasutas Nyugdíjasklub két tag­ját. Én 37 évig dolgoztam ott, és igazán nagy örömömre szolgált, hogy egy pár órát a régi kedves munkatársaimmal tölthettem. A két klub életének kölcsönös be­mutatása után Palásti Tibor (vasutasklub) tangóharmonika­játékára a lelkes házigazdák vi­dám éneklésbe kezdtek, sőt még táncra is perdültek az örökifjú nyugdíjasok. Ilonka néni elmon­dott egy szép, hosszú verset, Teri néni pedig ontotta a vidám dalo­kat. Köszönöm nektek Macuska, Rózsika, Ibolya, Julika és a többi­eknek is ezt a gondtalan, vidám délutánt. Pallag Attiláné Vasutas Nyugdíjasklub tagja Férfinapot ünnepeltek Ülésezett a csányi idősek ottho­nának lakói önkormányzata. A munkák irányítására két ügyvi­vőt választott a testület. A kas­télyépületben Csertyaszki János, az új épületben Hommonai Al­bert kapott bizalmat. Feladatuk a lakók érdekképviselete és az ön- kormányzati munka szervezése. Április 10-e férfinap volt: a nők műsorral és saját készítésű aján­dékkal kedveskedtek társaiknak. Ezen a napon virággal és műsorral búcsúztattuk Telek Tibomé Sárika nővért nyugdíjba vonulása alkal­mából. A lakók műsorát az atkári Naplemente Nyugdíjas Klub nótá- zása követte. A műsor külön meg­lepetése Iványi Ivettke 4. o. tanuló bájos előadása. Pihenésként elfo­gyasztottuk Sárika nővér finom sü­teményét. Ezúton köszönjük min­den résztvevőnek a szép délutánt. Lakóink készülnek a népdalta­lálkozóra, melyet ezúttal is Béla­pátfalván rendeznek. Juhász Árpád Csány Levelezőink figyelmébe Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rö­vidítve és szerkesztett formában tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szer­kesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ___________ ■ K öszönik a támogatást Ezúton is szeretnénk köszönetét mon­dani azoknak a támogatóknak, akik labdarúgócsapatunk, a Hevesi SE ifjú­sági együttesének szereplését önzetle­nül segítik. A klubnak, Timkó Tamás­nak, Magyar Pálnak, Pásztor Zsoltnak és Nagy Imrének köszönhetően nyílt nemrég arra lehetőségünk, hogy mele­gítőt tudjunk vásárolni a játékosoknak, amiben az idegenbeli mérkőzésekre utazunk, valamint futballcipőt. A támo­gatást eredményes játékkal honoráljuk, erre bizonyság, hogy az U19-es bajnok­ság Békési csoportjában a 12 csapatos mezőny 3. helyén állunk. Az első he­lyezettől mindössze két pontra va­gyunk lemaradva, de tavasszal minden mérkőzésünket megnyertük (- Tápiószecső 2-0, - Jászberény 7-3, - Szajol 3-0, - Rákóczifalva 4-0, - Karcag 7-0, - Gyomaendrőd 2-1). Reméljük, hogy a hevesi szurkolóknak még sok örömet tud okozni Budai László (szak­osztályvezető) és Fegyveres István (in­téző) által irányított csapatunk. Köszönettel: Laubert István edző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents