Heves Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-13 / 86. szám

2002. APRIUS 13., SZOMBAT A világ tenyerén H úsvétvasámap reggelén csendes a város. A városok városa: Róma. Mediterrán haj­nal, késői ébredéssel. Ahol a kertekben a fákon már citrom és narancs érik, a nyíló orgo­na illatával és színével virágzik a kőfalak előtt. A szellős, parkos, fás város szíve, köldöke és te­nyere a Szent Péter tér. Pár óra múlva emberek lepik el. A láthatatlan vonzás sugarainak enged­ve egy irányban halad a tömeg, akárcsak egy nappal előtte a római nagy aréna, a fővárosi fut­ball szentélye felé, mikor a házigazda Róma csa­pata mérkőzött az északi Bolognával, 3-1 fé­nyes hazai diadalt aratva. Most is népünnepély készül, csak másféle. A tér felé haladva minden utcatorkolatnál nő a tömeg, feltorlódik egy-egy akadálynál, azután továbbáramlik. Sok a fiatal. Az idő jó, majális hangulatú húsvétvasámap. A terrorizmus ve­szélye miatt láthatóan az egész városban nagy a rendőri készültség. A középületek, fontosabb műemlékek, amerikai érdekeltségek mellett kisebb-nagyobb fölállított rendőrposztok. A Szent Péter térre, a kétoldalt félkörben elhelyezkedő négyes oszlopsorokon, a kolloná- dokon keresztül is csak rendőri gyű­rűn, illetve detektoros fémkereső ka­pun, csomagátvilágítón áthaladva van bejárás A Bemini tervezte hatal­mas, ellipszis alakú dísztér nincs zsúfolásig tele, de így is több tízez­ren vagyunk, és az idevezető utcá­kon, valamint a Szent Péter-baziliká- val szemben, a tér másik végén be­torkolló széles sugárúton, a via Conciliazionén is áll, bámészkodik és áramlik a tömeg. Róma évente visszatérő, legnagyobb jelentőségű egyházi és talán turisztikai esemé­nye is nem pusztán csak a katoliku- a helyszín: a sok számára a pápa által tartott hús­véti mise az Urbi et Orbi áldással, a város és az egész világ számára. Mindig sokan kíváncsiak Róma püspökének, a katolikus egyház fejének és legfőbb papjának, valamint az 1929-ben meg­alakult Vatikán állam jelenlegi első emberének nyilvános szereplésére. A pápá emelvény kö­rül, a virágdíszekkel körbevett tribünön már foglaltak a protokollhelyek: vezető egyházi em­berek, politikusok, a gazdasági és a kulturális élet olasz és külföldi, a világ minden tájáról ér­kező képviselői számára fönntartott részen. Lej­jebb, a bazilika előtt a korán érkezőknek szekto­ronként kirakott fekete műanyag kerti székek, de a többségnek ebből sem jut. Mindenki a pá­pát várja, aki megrendült egészségi állapota mi­att a hagyományos húsvéti útját sem járhatta vé­gig. A húsvétvasámapi mise menetét is ez hatá­rozza meg. II. János Pál nagyszombat éjszakáján szemé­lyesen celebráta a húsvét vigíliájának szertartá­sát a Szent Péter-bazilikában, fegyelmezetten küzdve térdfájdalmaival egy számára alacso­nyan kialakított oltáron. Előző este a szállo­dai tévé csatornáján bejött a Centravo Televízió Vaticano, a vatikáni tévé adója, ahol végigkövettem a szombati ünnepi eseményeket. A vatikáni tévé jól szer­kesztett, feszes műsora akár példa lehet­ne a hasonló hazai műfajú adások készí­tői számára is. A szertartás közvetítése során sok hosszas és kíméletlenül őszin­te közeli képet adnak II. János Pálról. Tényszerűen mutatják be egy ember küz­delmét a betegséggel, remegő kezét, fájda­lomtól megtört alakját, reszkető fejét, elcsukló hangját, nehezen formált mondatait. Mindenki számára megrendítő képek, az emberi kiszol­gáltatottságnak, hivatástudatnak és példa­adásnak ez a foka. Hogy egy a sorsunk, a kö­zös emberi sors ebben az életben, melynek egyként része a betegség, az öregség és az elmú­lás, akár II. János Pál pápának, akár Karol Vojtylának hívják is az embert. A pápa betegségében is hitelesen képviseli azt az ügyet, amelyre az életét tette föl. Húsvét napján egyébként né­hány olasz napilap ismét külön foglalkozott a pápa egészségi állapo­tával. Az II Messaggero például tudni vélte, hogy az ünnepek után II. János Pál kórházba vonul, s ott műtétet hajta­nak végre a térdén. Az ANSA olasz hír- ügynökség azonban ugyanezen a na­pon hivatalos vatikáni forrásokra hivat­kozva cáfolta a hírt. Eszerint az orvosok to­vábbra is gyógyszeres úton próbálják csökken­teni a térdízület gyulladását. AVatikán a kezdeti hallgatás után nyilvánosságra hozta azt is, hogy a pápa Parkinson-kórban szenved, s láthatóan előrehaladott neurológiai problémákkal küzd. II. János Pál 2003-ban ünnepli 25. évfordulóját annak, hogy Szent Péter trónusára választották. Pápaságának fontos tettei, mozzanatai - min­den kritika ellenére - nemcsak az egyház, de vi­lág politikai életében történelmi nézőpontból is jelentőséggel bírnak. Legutóbbi pápai üzeneté­ben ismét elítélte az eutanáziát, és az emberi élet megóvásáért szállt síkra, ugyanakkor óvott az embertelen, mindenáron való gyógyítás eljá­rásaitól is. Mindez a rohamosan romló egészsé­gi állapotú II. János Pál esetében több mint fi­gyelemre méltó. A szent éjszakán történő virrasztás jelenti egyébként a húsvéti szent három nap közép­pontját, azt jelképezve, hogy Krisztus győzel­mes kereszthalála visszaszerezte az emberek­nek az életet. Az egyház ezen az éjjelen imád­Bernini által tervezett hatalmas ellipszis alakú dísztér kozva várja az Úr feltámadását. A pápa szombat este is az ismert guruló állványon érkezett a ba­zilika átriumába, és maga végezte a hagyomány szerint négy részből álló szertartást. A fényün­nepség keretében megtörtént a tűz megáldása és a húsvéti gyertya meggyújtása, emlékeztetve arra, hogy Krisztus feltámadása bevilágítja ezt az éjszakát. A keresztségi liturgia keretében a Szentatya ezúttal hét felnőttet - két albán, egy olasz, egy japán és egy kínai nőt, egy lengyel és egy kongói férfit -, valamint két gyermeket ke­resztelt meg - a kínai és a japán asszony hat­éves, illetve nyolc hónapos gyermekét -, akik egyben a bérmálás szentségében is részesültek. A kínai kisfiút láthatóan noszogatni kellett, hogy a feszes szertartáshoz illően, óramű-pon­tossággal a megszabott módon járjon, viselked­jék. Az ügy pikantériája, hogy Kínában a katoli­kus egyház működése gyakorlatilag illegális, a hatalom üldöztetésének és zaklatásnak vannak kitéve a papok és hívek. A beteg és fáradt pápát végig segítették a szer­tartás során, így az igeliturgia néhány rövidebb részét Joseph Ratzinger bíborosra, a Hittani Kongregáció prefektusára és Angelo Sodano bí­boros-államtitkárra bízták. Ők lehetnek egyéb­ként II. János Pál halála, netán lemondása esetén a leendő örökösök névsorában is az élen az új pá­pa megválasztásakor. De maga Ratzinger német kúriai bíboros nyilatkozatában azt sem tartotta le­hetetlennek, hogy a következő pápa afrikai lesz. A hatalmi harc a háttérben már megindult. A pápa nagyszombati homíliájában ezúttal tisztán lelki jellegű témát érintett, az előző na­pokkal ellentétben nem tett utalást a közel-kele­ti helyzetre vagy más, napi jelentőségű ese­ményre. A Vatikán diplomáciai apparátusa ugyanakkor folyamatosan tájékozódott a szent­földi fejleményekről. A pápa egészség állapotától függött a vasár­nap délelőtti mise is. A pár évvel ezelőtt is még aktívan sportoló, hegyet mászó, 82 éves világjá­ró II. János Pál a szokásoknak megfelelően és a jelenlévők örömére mégs elmondhatta az Urbi et Orbi beszédét. A saját baját nem titkoló pápa inkább a világ bajával törődik. II. János Pá a húsvéti mise után elhangzott Urbi et Orbi beszédében elítélte a szentföldi konfliktussá szemben tanúsított politiká kö­zömbösséget, és a szolidaritás konkrét tetteit sürgette. A pápa az előző éjjeli virrasztás — hús­vét vigíliájának - szertartása után vasárnap egy fokká derűsebbnek látszott, mint a korábbi na­pokban, váószínűleg átmenetileg enyhültek térdízületi fájdalmá (ezzel szemben egy életerős svájci gádista rosszul lett a melegben). A Szent­atya két bíborossá együtt celebrált a húsvéti mi­sén, mintegy ötvenezer hívő előtt. Egyes becslé­sek szerint a turistákkal együtt hetvenezren is voltunk a Szent Péter téren és az oda vezető úton ezen a római vasárnapon. A tulipánoktól, jácin­toktól, fehér, sága, kék és lila gerberáktól, a kü­lönböző nemzetiségű hívők öltözékeitől ezernyi színben pompázó téren a távolabb lévők a tér két sarkán elhelyezett nagy kivetítőkön keresztül követhették az eseményeket. A szertartás több nyelven, latinul, angolul, arabul, portugául, olaszul, kínaiul zajlott. A pá­pa végül hatvankét nyelven köszöntötte az egy­begyűlteket. A mögöttem álló keleti vonású csa­lád akkor ujjongott föl, amikor a hosszú sor vé­gén a Fülöp-szigeteki hívek szólíttattak meg. De II. János Pál nyelvükön üzent a Tonga-szigeteki híveknek is. Azt ugyan nem tudom, jelen vol­tak-e a téren a messzi Óceánia népének képvise­lői, azt viszont tisztán lehetett hálani, amit a pá­pa a magyaroknak üzent: „Krisztus feltáma­dott”. A téren egyébként három-négy magyar zászló is lengett, ám feltűnően sok a szlovák nemzeti lobogóból volt. És ami bizakodásra adhat okot, a tömegben számos helyen a közös Európa kék áapon tizenöt arany csillagot viselő zászlója is a magas­ba emelkedett. A misét csak egy szempontból módosították a korábbiakhoz ké­pest: a szentatya nem mondott homíliát, hogy ne kelljen túl sokáig terhelnie magát, így a mise végén rögtön a városhoz és a világhoz (Urbi et Orbi) intézett beszédét hallhatta a tömeg. Ebben II. János Pál rendkívül időszerű kérdéseket érintett, elsősorban a közel-keleti helyzetet. Ismételten sürgette a Szentföldet vérrel befestő gyilkos­ságok és túlkapások spiráljának megállítását, emlékeztetve arra, hogy az erőszak az utóbbi napokban borzalmas méreteket öltött. Úgy tűnik, hadat üzentek a bé­kének - jegyezte meg a pápa, hangsúlyozva, hogy a háború semmit sem old meg, csak elmé­lyíti a szenvedést és újabb halált okoz. E tragé­dia láttán egyetlen politikai és vallási vezető sem maradhat közömbös - hangoztatta -, nem elég leleplezni az erőszakot, a szolidaritás konkrét tetteire van szükség, amelyek segítenék, hogy a szembenálló felek kölcsönösen tiszteljék egy­mást, és megtalálják a tárgyalóasztalhoz vissza­vezető utat. Krisztus halálának emléke - mond­ta a katolikus egyházfő - arra kötelezi követőit, hogy felszámolják a gyűlölet és a bosszú okait. Egy kört tesz még a pápamobil. A zenekar el­vonul. A téren lassan valódi fesztiválhangulat uralkodik. Fiatalok gúlát építenek nagy neveté­sekkel, és azt skandálják: Viva Papa, Viva Papa. Van ünnep. Róma, 2002. április KOVÁCS JÁNOS Hír(telen)kék... A választások első fordulója után még több mint kétszáz mandátum kiadó az új parlamentben. Megy a játék: egy kis székre lecsücsülünk, csüccs...! * Carter, volt amerikai elnök kérésére Washingtonban engedélyt ad­tak arra, hogy az egykori fehér házi vezető látogatást tegyen Kubá­ban. Fülig ér Jimmy szája... * Öt különböző megyében, tíz fogorvosnál kezd ellenőrzést a na­pokban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Lássuk a foguk fehérjét... * Két brit kutató az alaszkai Naméból indulva a sarki jégen akarta elérni a célul kitűzött Pravodnaja körzetét, de az orosz hatóságok nem adtak rá engedélyt nekik. Melegebb éghajlatra küldték őket... * Az elkövetkezendő két-három hónapban - mint Geszti László, a Mól ügyvezető igazgatója kijelentette - mérsékelt üzemanyagár­emelkedés várható. Olaj a tűzre...! ■k Régi vágya teljesült az énekesnő Cserháti Zsuzsának, amikor nemrégi­ben otthoni használatra egy nyilvános telefonfülkét kapott a Matávtól. Nyomós érv a cég tőzsdei sikerében... _____________________________________________________itatvAw 9 . OLDAL KOVÁCS JÁNOS Errefelé megmagyarázhatatlan okból - tud­juk, azért: demokratikus hagyományok törté­nelmi hiánya - elterjedt az a teljesen téves, olykor a sajtó hasábjain is hangoztatott nézet, miszerint a de­mokrácia működése egyszerűen valamiféle - szimpla, minősí­tett, jelképes - többség uralmán és akaratán alapulna valakik, példának okáért a kisebbségbe szorultak, a más nézeteket, hite­ket vallókkal szemben. Hogy nekünk most jó, a többieknek pe­dig coki. A demokrácia nem kártyaasztal, ahol a „nyertes” min­dent visz. Vagy karám, az inneni s tűit jelölő kerítéssel. Ezért aztán minden eszközzel fölül kellene kerekedni. Különben a vesztes megalázott páriaként, lehajtott fejjel élheti csak tovább az életét. Nem erről van szó. A demokráciának ez a vulgáris értelmezé­se ugyanis nem sugall mást, csak valamilyen autoritást, a több­ség nevében, arra való hivatkozással történő hatalomgyakorlást, vagyis: diktatúrát. A demokrácia ennél sokkal több. A lényege a hatalom, és nem pedig az állam polgárainak megosztása, az egyesítés, beleértve a társadalom mindenféle fajtájú csoportjait, valamint azok érdekeinek képviseletét. A felosztás azt jelenti: ők és mi. Az ők is mi vagyunk. Egy demokratikus rendszer igen fi­nom hangolású zenekar, ahol mindenkinek megvan a maga sze­repe a fékek és ellensúlyok bonyolult rendszerének működésé­ben, a civil szervezetektől a sajtóig. Igaz ez egy mégoly csene- vész, növendék demokrácia esetében is, mint a mienk. A demokráciának egyik jellemző sajátossága, hogy senki­semmilyen hatalom, politikai nyilvánosság - nem határozhatja meg, hogy ki tartozhat a nemzetbe, akit a hatalom képviselni hi­vatott. Es kiket kell kizárni onnan. Erre egy demokráciában nincs jogosítványa, fölhatalmazása, főként nem a hatalom vá­lasztott gyakorlóinak, akiket a köz bizalma helyezett posztjukra, megbízva a köz ügyeinek vitelével - és akiket a köz tart el. Aki fölkelti a hatalom szereplője iránti feltétlen, odaadó és el­vakult imádatot, az felkelti az ellene irányuló feltétlen, féket nem ismerő gyűlöletet is. Az öntömjénező, fékeveszett imádat és a mértéket nem ismerő gyűlölet kézen fogva jár. Aki a demokrá­ciát kiszolgáltatja a politikai marketingnek, reklámképformálás- nak és imázsolásnak, nem bízva tettei helyességében, helyette re­torikai fitness-gyakorlatokkal él, az irracionalitásra épít, és ki­szolgáltatja önmagát az érzelmeknek és indulatoknak. Noha tudjuk, egész életünk - beleértve politikai irányú dönté­seinket is - inkább érzelmi, semmint higgadt értelmi megfonto- lású elhatározások hosszú láncolata. Az érzelmi döntések hátte­rébe belefoglalva átélt élményeinket, öröklött családi hagyomá­nyainkat, vagy épp az ezzel való szakítás konfliktusát, szerette­ink, ismerőseink gondolkodásunkra gyakorolt meghatározó ele­mét is. Pusztán az érzelmekre hagyatkozni a politikában, és a racionalitás észérvei számára keveset bízni azonban felelőtlen­ségnek is tűnik, feltéve, ha van olyan eredmény, aminek szilárd igazságtartalmára biztosan építhetünk. A közélet démonizálása amellett, hogy demokráciaellenes, egyszerűsíti és leépíti a társadalom életét mozgató bonyolult technikákat, hamis, torz képet tükröz, és megoldás látszatát nyújtja. Ám azzal, hogy látványosan kiemel és megkülönböztet valamit, nem valós, félelmetes ellenséget gyárt ellenfeléből és ön­magából. Amitől tényleg félni kell. ■ Ezen az égtájon még nagyon is élő az alattvalótudat, a politi­ka, mint hűbérrendszer képe - uralkodókkal, vazallusaikkal és kirekesztettekkel -, ahol valakit mindig szolgálni kell, mert tőle várható minden, korbács és jutalom, ő mondja meg, mi igaz és mi hamis, mi jó és rossz. Ajóérzésü, tisztánlátó, szilárd érték­renden alapuló és öntudatos polgári gondolkodás hiánya nyil­vánvaló jele egy társadalom éretlenségének, s ennek a sajátos társadalmi apakomplexusnak. Hogy feltétlenül kell egy apa, egy apafigura, akire hallgatunk és istenítjük, vagy akitől félünk és lázadunk ellene. Aki megmondja, mit kell tenni. Fel kell nőni végre. Nehéz dolog, de mégis meg kell próbálni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents