Heves Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-30 / 75. szám

2002. MÁRCIUS 30., SZOMBAT 13. OLDAL A húsvét a telkekbe is virágot varázsol Virágvasárnap után, húsvét előtt csendben fürdik a napfényben a falu. A völgyet övező magaslatok távol tartják a világ zaját, így a virágba borult fák közelében jól hallani a méhek hadának zümmö­gését. Vasárnap húsvét lesz. A házakban már készülődnek, a konyhákból különleges illatok úsz­nak az utcákra, a tojásokra felkerült már a festék és a porták is kicsinosítva várják a betérőket. Húsvét a tavasz első nagy ünnepe. Nemcsak a határba varázsol virágokat, hanem a lelkekbe is. Ecséden már köszöntötték a tavaszt. A virágvasámap előtti napon diáklányok járták zöld ágakkal a kezükben az utcá­kat. Betértek a portákra, hogy minden jót kívánjanak a házak népének. A zöldágjárás - mert így nevezik az éneklő diáklányok vizitelését - a tavasz jöttét jel­zi. A portákra betérők kosarába tojást illik ilyenkor rakni. Ezt fes­tik majd meg a lányok pirosra, hogy legyen mit a locsolkodó fiúk zsebébe csúsztatni. A ház asszonyától vi­szont azt várják el, hogy fűzfaággal meg- vesszőzze a zöldágjárókat. Ettől lesznek egészsége­sek és a vesszőzést követően immár az is biztosra vehető, hogy nem maradnak pártában a lányok. A telet virágvasárnap temetik el Ecséden. Akkor a fiatalok Kisze-bábbal, énekelve vonulnak a patakhoz és vízbe dobják a szalmából készült bábut. Vigye a víz messzire a telet, év végéig vissza se hozza. A kisze egyébként savanyú böjti leves. A bábu vízbe eresztése azt is jelzi, hogy rövidesen vége már a húsvéti negy­vennapos böjtnek. Amúgy a locsolásnak is megvan a szi­gorú sorrendje. Előbb az édesanyát illik megöntözni majd a lánytestvért. A nagy­mama következik, majd a keresztanya és ezt követően a rokonságot kell végigláto­gatni a kölnivízzel. Utána jöhetnek az is­merősök, végül a szomszédok. Némikép­Legények locsolóverse Üdvözlöm e szent ünnepet, a ház minden lakóit, Kívánom, hogy töltsék vígan ennek minden óráit. Vagyon itt egy szép virágszál, aki, tudom, öntözést vár, Mert víz nélkül minden plánta, úgy gondolom elszáradna! De hogy ö soká viruljon, szép orcája is piruljon, Megöntözöm piros vízzel, fogadja el jó szívvel! pen változik a helyzet, ha a legény már udvarol. Akkor szíve választottja az utol­só stáció. Ott maradhat, amíg a háziakon nem látja, hogy most már lassan nyugo­vóra szeretnének térni. Mindezt a Dübörgő Néptánccsoport tagjai mondják. Ők Maksáné Nagy Ka­talin tanárnő vezetésével immár tizen­két éve ápolják a húsvéti hagyományo­kat. Egészen kisiskolások voltak, ami­kor kezdték. Ma már 17-18 évesek. Egerben, Hatvanban, Budapesten ta­nulnak, de virágvasárnapra, húsvétra Vízzel is öntöznek a legények Ünnepi asztal Húsvét előtt, nagypénteken a lányok közül sokan kimennek Szentlaposra. A településhez közeli helyen forrás van. A helybéliek úgy tartják, hogy csodatévő ereje van az ott fakadó víznek. Az a lány, aki abban megmosakszik, lelkileg is megtisztul és egész évben szép marad. Nem csoda hát, ha nem csak a helybéliek keresik fel a szentlaposi forrást, ahol az ecsédiek néhány éve keresztet állítottak. Húsvétkor korán kelnek a lányos házak­nál. Hajnali öt után már ki kell ugrani az ágyból annak, aki locsolókat vár. Meg kell teríteni az asztalt. Sonka, szárazkolbász, pogácsa és kalács kerül rá. Ebből választ­hatnak a betérő legények. Melléje pálinkát és bort kaphatnak. Persze, csak módjával, mert a legények azt mondják, hogy huszon­öt-harminc lányt is meg kell locsolniuk és bizony az utolsó háznál is délcegen kell áll­niuk, nagy szégyen lenne, ha a pálinka, vagy a bor egyensúly-problémákat okozna. mindig hazatérnek. Azt mondják, itt­hon igazi az ünnep. Családi piros tojás Tizennyolcán vannak a csoportban, valamennyiüknek van a helyi népvise­letnek megfelelő ruhája. A lányok hús­vétkor nem ebben fogadják az öntöző­ket. Óvni kell a palóc motívumokkal dí­szített öltözéket. Egy-egy ruha több mint ötvenezer forintba kerül, így aztán a gazdája jobbnak tartja, ha védi a lo- csolkodók kölnivizétől. A fiúk ruhája még drágább. Ezért az­tán ők sem ebben indulnak öntözni. Persze, a húsvét nem csak locsolko- dásból áll. Az ünnepi családi reggeli­hez tojás és sonka szinte minden ház­nál kerül az asztalra. Ecsédi szokás, hogy a tojást annyi darabba vágják, ahány tagja van a családnak. Az össze­tartozást szimbolizálja mindez, hiszen minden tojást felvágnak és úgy fo­gyasztják el. azt A húsvéti ebéd leg­fontosabb része a töltött káposzta és sok helyen készül ilyenkor kocso nya is. Maksáné azt mondja, hogy az utóbbi években kezdenek vissza­térni a helyi ha­gyományokhoz. A legnagyobb öröm, hogy a fi­atalok közül nagyon sokan érzik, hogy szükséges meg­ismerniük őseik szokásait. A mos­tani fiatalokon is múlik, hogy az unokák mennyire ismerik majd meg hogy miként éltek elődeik. Amúgy a hagyományőrzésnek, a néptáncnak van múltja Ecséden. Ötven éven át működött itt nagy sikerrel, a most 79 éves Péter József vezetésével a néptáncegyüttes. Néhány éve oszlott fel. Az egykori néptáncosok gyermekei alkotják most a Dübörgőt. Strausz Mária, az öltözte- tőjük is éveken át táncolt. Most a diákokra segíti fel a ruhákat a fellépések előtt. Nem könnyű a népviselet­be beöltözni, egyedül talán nem is menne. A csoportnak nagy sike­re van, az elmúlt év­ben tizenöt meghívás­nak tettek eleget. Szeretnék szín­padra vinni a koráb­bi néptáncosok nagy sikerműsorát, az ecsédi lakodalmast. Ám ehhez nagyobb anyagi támogatás kellene, hiszen az idén csak húszezer forintot kaptak az önkormányzattól. Víz a szépeknek Lányok és fiúk ül­nek az asztal körül. A húsvéti szokásokról beszélgetnek. Törté­netek hangzanak el egykori fiúkról és lá­nyokról, akik már fotó! T. z. M. nagymamákká és nagyapákká lettek. Egykor bizony az is előfordult, hogy a legények egy-egy vödör vízzel öntözték meg az óvatlan lányokat. Vagy talán az ily módon meglocsoltak is sejtették, hogy mi készül ellenük? Az is lehet, hogy vállalták az alapos megöntözést, hiszen az ilyesmi hosszú ideig téma volt. Akár a következő húsvétig is beszélt róla a falu. És azt is tudni, hogy általában a leg­szebb lányokat igyekeztek vödörrel ön­tözni a legények. A csinosság, a szépség elismerése volt a vödörnyi víz. Volt akire többel is zuhintottak, mert nem csak egy legény igyekezett ily módon felkelteni a kiszemelt lány figyelmét. Azt is tudni vélik, hogy akire víz is ment a kölni mellé, az biztos lehetett ab­ban, hogy rövidesen férjhez megy, akad kérője, akár több is. A fiúk azt beszélik, hogy most is ki kellene próbálni a vizes vödröt... A lá­nyok persze tiltakoznak. Aztán arról beszélgetnek, hogy a va­sárnapi misére fel kellene venni a szép ru­dlllUU IcilipiUIllUd menet végigsétálnak az ecsédi utcákon. Talán még mások is kedvet kapnának, hogy magukra öltsék az egykor a nagymamák által hor­dott viseletét. És ha majd többen lesznek, akkor híre megy, hogy érdemes ün­nepekkor Ecsédre jönni, mert van lát­nivaló. Egyszer még idegenforgal­mi látványosság is lehet az újra életre keltett ecsédi vise­let. Másoknak is él­ményt jelenthet a kisze-báb vízbe veszejtése, a zöldágjárás. Pászka és virágok A húsvét előtti napok készülődéssel telnek. A nagytakarításon kívül ilyenkor talán a legfőbb teendő a tojások festése. A legtöbb piros színt kap, de vannak kü­lönböző motívumokkal díszítettek is. Lányok válaszverse Köszönöm, hogy köszöntöttél, Rózsavízzel megöntöztél, Én is köszöntelek téged, Tojás lesz a fizetséged. Aki adta ne feledd, És a tojást el ne ejtsd! rát. A kisebbek némi zsebpénzre is szá­míthatnak, de na­gyobb legényeknél ilyesmi már szóba sem jöhet. Az ecsédi plé­bánián is nagy a sürgés-forgás. Mint kiderül, a cserkészek pász- kát sütnek. Fekete Gábor hitoktató irányítja a fiatalo­kat. Harmincöt főből áll a cserkészek csa­pata, közülük tizenket- ten jöttek el pászkát süt­ni. Többen nem is fértek volna el a plébánia kis konyhájában. A lányok gyúrják, szag­gatják, vékonyítják a pász- kának valót, a fiúk a sütést végzik. A pászkával nagycsütör­tökre kell elkészülni. Aznap lelki gyakorlatot tartanak a plébánián és az utolsó vacso­ra emlékére mindenki kap egy darabka pászkát. Ezt mártják a kézből kézbe járó borral teli kehelybe. Persze csak egy picit, hiszen na­gyon fiatalokról van szó. Nagypénteken a kereszt­halálra emlékeznek, míg nagyszombaton lekerül a templomi kereszteket borító lila lepel. Húsvét előtt a lila a templomi szín. Mindez utalás arra, hogy Jézust a keresztre feszíttetés felé vezető úton bíborköpenybe öltöztették. Nagyszombaton délután, a feltámadási gyertyás körme­netkor szólalnak meg először a húsvét előtt elnémult harangok. Ekkor már az arany és a fehér az egyházi szín a templomban. Az ünnepi szentmisére vasárnap dél­előtt kerül sor. Az idén is Somodi János kanonok celebrálja. A 3500 lakosú tele­pülésen ilyenkor több mint ezren jönnek el a temp­lomba. A negyven­napos böjtöt köve­tően sokan ekkor járulnak a szent ál­dozásra. Fekete Gábor azt mondja, hogy az utóbbi években egyre többen nevelik gyermekeiket keresztény szellemben. Az iskola háromszáz diákja közül 260 jár hittanra. A keresztény ünne­pek ismét visszakapták az őket megillető méltóságot. A hitoktató azt is mondja, hogy hús­vétkor derűsebbé válnak az emberek. A A plébánián húsvéti pászka készül A legények az eléjük tartott kosárból vá­lasztják ki a nekik legjobban tetszőt. Virágot is kapnak a tojás mellé, szegfűt, vagy gerbe­tavasz virágai nyílnak ilyenkor a lelkek­ben. És rajtunk is múlik, hogy ezek a vi- rágok meddig élnek. tompa z. mihály

Next

/
Thumbnails
Contents