Heves Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-25 / 70. szám
2002. Március 25., hétfő TÜKÖR 9. OLDAL CSALÁDI Iskolai beíratás előtt a gyerek FOTÓ: GÁL GÁBOR lapotát a gyermeknek éppúgy, mint annak mérését, hogy az idegrendszere kellően érett-e arra, hogy meg tudjon felelni a tanulás követelményeinek. Vizsgálják például, hogy kialakult-e a megfelelő mozgás összehangoltság, téri orientáció, a kezességnek megfelelő munkairány, szem- kézkoordináció, egyszóval az összehangolt idegrendszeri működés, mert a legtöbb zavart ezeknek a funkcióknak a lemaradása okozza.- Tapasztalataink szerint egyre több kisgyereknél vannak ezekben a funkciókban lemaradások, ami visszavezethető például a helytelen életmódra is: a kevés mozgásra, a panelba zárt szűk élettérre, a televízió előtt passzívan töltött időre. A tévé leszoktatja a gyermeket a megfigyelésről, rontja az észlelést, a figyelemre „rátanul” a szeme arra, hogy engedi maga előtt folyni a műsorfolyamot. Ezzel párhuzamosan keveset beszélnek és beszélgetnek a gyermekkel, kicsi a szókincs, visszamarad a nyelvi fejlődés. Az iskolaérettségi vizsgálat természetesen kiterjed az értelmi fejlettségre. Balázsné Csuha Mária szerint ez utóbbi tud csak igazán a szülői büszkeség forrása lenni. Pedig az iskolai helytállás szempontjából nem feltétlenül ez a meghatározó tényező. Ennek a területnek a kontrollálásakor a szakemberek nézik a gondolkodási funkciók működését, a problémamegoldó készséget, hogy „beindul-e a kicsi feje", vagy még az a reakciója, hogy megkérdezi az anyját. Vizsgálják, hogy milyen fogalmakkal tud dolgozni a gyermek, észrevesz-e összefüggéseket, hasonlóságokon alapuló ok-okozati kapcsolatokat. Nézik az emlékezet működését, a mennyiség fogalmának kialakultságát és sok egyéb funkciót. ________________________________1ÜS So k szülőnek okoz gondot így március, április táján, hogy a hatodik életévét éppen hogy betöltött gyermekét beírassa-e az általános iskola első osztályába. Visz- szatérő kérdés a családban: bírja-e majd a terhelést a csemete, meg tud-e felelni a követelményeknek, vagy legjobb lenne várni még egy esztendőt? Balázsné Csuha Mária, az egri Nevelési Tanácsadó Intézet igazgatója mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy ezt a „mozgó szabályt" nem lehet teljesen szabadon kezelni, vagyis nem arról van szó, hogy egyszerűen csak a szülők döntésén múlna, hogy gyermekük mikor kezdi meg általános iskolai tanulmányait. A rendelet azt írja elő, hogy abban az évben íratható be első osztályba a gyermek, amelyik év május 31-éig betöltötte a hatodik életévét. Amennyiben ez az életkori követelmény teljesült, a szülő és az óvoda együtt kell hogy arm a következtetésre jussanak, hogy az iskolaérettség feüételei teljesültek. A vélemény egyezése esetén - például, ha mindketten arra a következtetésre jutnak, hogy még várni kell egy esztendőt a behatással - egyszerűbb a helyzet, hiszen ekkor még egy évet marad a kicsi az óvodában. Problémásabb a helyzet, ha konfliktus van a két fél álláspontja között. Az óvoda - eltérően a szülő véleményétől - például juthat arra az álláspontra, hogy még nincs meg az iskolaérettség, de a vélekedés lehet ennek a fordítottja is, vagyis a szülő szeretne még egy évet kivárni. Ezekben az esetekben szokták kérni a nevelési tanácsadók segítségét. Mint megtudtuk, esetenként a hétéves kor környékére is kitolódhat a probléma. A hetedik életév betöltése után azonban nem teljesen szabad lehetőség az óvodai nevelés további igénybevétele. Ez kivételes eljárásban csak olyan gyerekek számám biztosítható, akiknek valamilyen speciális problémája van, s a fejlesztésükhöz feltétlenül óvodai ellátás szükséges. A döntést - szülői kérelemre - szakértői vizsgálat alapján hozzák meg ilyen esetekben az illetékesek. Nem árt azonban tudni, hogy egy ilyen halasztó hatályú szakvéleményt a nevelési tanácsadó is csak akkor adhat ki, ha az óvoda nevelőtestülete ehhez egyetértését adta. Bírja-e majd a terhelést? lenne a hasznosabb, a szülő a mielőbbi kezdés mellett tör lándzsát. Amikor a nevelési tanácsadó szakvéleményt készít, igen körültekintő munkát végez. Vizsgálja többek között a gyermek szociális vagy érzelmi érettségét. A szakember szerint a tapasztalatok azt mutatják, hogy az iskolai beválást ez az érzelmi érettség, stabilitás, alkalmazkodóképesség határozza meg leginkább. Ugyanakkor a szülők épp ezt hajlamosak nem kellő súllyal figyelembe venni. Nem veszik észre ugyanis, hogy a gyermek otthon, biztonságMikor szükséges a fejlettségi vizsgálat? Korengedmény kérésekor, ha a gyermek az adott naptári szeptemberében még nem töltötte be a 6. életévét, de fejlettsége alapján a szülőikén a beiskolázást. • Ha a szülő a beiskolázás időpontjának elhalasztását kéri. • Ha a szülő a gyermek beiskolázását kéri, de az óvoda ezt nem támogatja. •Azoknál a gyermekeknél, akik a nagycsoport folyamán óvodát változtattak, esetleg sokat betegeskedtek, hiányoztak. • Ha a szülő vagy az óvoda kéri a vizsgálatot, eltérő ütemben fejlődő gyermekek számára, a megfelelő iskolatípus kiválasztása érdekében. • Minden esetben vizsgálandók, akik nem jártak óvodába, mert az iskolai felvételükhöz a Nevelési Tanácsadó véleménye szükséges. A fejlettségi vizsgálat általában több részből áll: csoportos és egyéni (pszichológiai, pedagógiai), szükség esetén gyermekpszichiátriai vizsgálatokból, valamint a szülőkkel folytatott tájékozódó beszélgetésből. ban, az anyuka ölében elmondhatja ugyan az összes verset, de ha az óvodai csoportban a viszszahú- zódás, a megije- dés a jellemző, akkor ott még valami nincs a helyén igazából.- Nagyon fontos alapelv: a gyermeket iskolába úgy kell engedni, hogy minél kisebb valószínűséggel következzenek be Az igazgató szerint a „mikor írassuk be?” kérdés eldöntésekor gyakran játszik szerepet a szülői szorongás is. Valami miatt azt gondolják a felmenők, hogy az iskola túlságosan megterhelő lenne még gyermekük számára. Létezik ugyanakkor a másik véglet is: hiába mondják a szakemberek, hogy a várakozás kudarcok - fogalmazott Balázsné. - A kezdeti időszakban ugyanis nemcsak az iskolához való viszony alakul ki, hanem a tanuláshoz való is. Az igazgató tájékoztatása szerint a tanácsadók vizsgálata a fentebb említetten kívül kiterjed még a testi, idegrendszeri érettségre, ami magában foglalja az egészségi, fizikai álBeilleszkedési zavarok- A gyermek iskolakezdése az egész család számára kihívást jelent - fogalmaz dr. Antal Márta pszichiáter. - Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a család életében történő változásnak tekintsük, együtt várjuk az időt, beszélgessünk róla, meséljünk saját élményeinkről. Ne riogassuk a gyereket, hogy vége a boldog időknek, majd jön a tanulás! Ezek helyett meséljünk arról, hogy mennyivel másabb lesz ezután: el tudja majd olvasni a feliratokat, írhaj képeslapot a nagyinak, a színes gyermeklapok világa megismerhetővé válik. A pszichiáter szerint napjaink gyakran felmerülő kérdése: mikor menjen, melyik iskolát válasszuk? Az óvoda utolsó évében vannak iskolaérettségi felmérések, melyeket a nevelési tanácsadók munkatársai végeznek. Itt kiszűrik, ha „iskolaéretlen” a gyermek, szórt a figyelme, teljesítménye még korosztálya alatt marad. Hagyatkozhatunk a tapasztalt óvónőkre is, akik az évek alatt megismerték gyermekünket, vele minket is, s szólnak, ha ők másképp döntenének.- A mikor kérdésével egy időben szokott felmerülni, hogy milyen iskolába írassuk? Ha lehet, válasszunk tanító nénit! Fontos azonban tudni, hogy inkább a lányokra jellemző, hogy a tanulás személyhez fűződő kapcsolatok függvénye, a fiúk érdeklődése inkább tárgyi orientációjú. Az iskola nem arra hivatott, hogy eddigi „szülői mulasztásainkat” bepótolja. Ha kicsit duci gyermekünk egyébként sem mozog szívesen, akkor a testnevelés tagozatot nem neki találták ki. Amennyiben otthon a szülő nem bír a gyerekkel, nem feltétlenül a szigoráról híres tanító néninél van a helye a lurkónak. Fontos, hogy otthon mi ne legyünk pedagógusok, ha lehet, a gyerek kezdettől egyedül tanuljon, csak a végén ellenőrizzük, javítsuk hibáit. Az iskolakezdőnek meg kell tanulnia, hogy nem állhat fel bármikor az óra alatt, nem mehet ki. Az iskolához való alkalmazkodás fél évet, de akár egy évet is igénybe vehet. A pszichiáter szerint nem elhanyagolható, hogy a gyermek társakat, barátokat találjon. Az, aki mást sem hall, mint hogy csak a tanulás a fontos, előbb-utóbb elszigetelődik, magányos lesz, s ez hosszabb távon nem kedvez a teljesítménynek sem. Az iskolakezdés problémái közé tartozik, hogy az elején két típus tűnik ki: az egyik a túlságosan visszahúzódó, a másik a túlságosan nyugtalan. A második esetben napjainkban hamar megkapja a hiperaktív jelzőt a gyermek, s kivizsgálásokra küldik. Ha valahol ez a gyanú merül fel, a képességvizsgáló intézetek útba igazíthatják a szülőt. A visszahúzódóbb gyermek később kerül a szemünk elé, értelemszerűen őt jobban tolerálják a nevelők. A család is megnyugvást talál, ha az apuka vagy anyuka szintén ilyen volt. A kép mögött azonban megbújhat szorongás is. A teljesítményszorongás jól ismert a tanítók körében. Van olyan gyermek, akinél ez jelentősen rontja a képet, van, aki nagyon szorong, de ha felelésre kerül sor, mégis jól teljesít. Azonban ők sem feltétlenül élvezik a sikert, hiszen lehet, hogy csak annak örülnek, hogy a gyengébb teljesítményért járó valós vagy feltételezett otthoni szidást, büntetést kerülik el. Van olyan gyerek, akit a szóbeli feleletnél a tanító személye nyugtat, de írásban magára hagyva szorong. Kezdetben a gyerek hajlamos arra, hogy a jó tanulást egyenlővé tegye a jó gyerek képével. Azokban a családokban, ahol ezt az elvárást ki is hangsúlyozzák, a gyermeket szo- rongóvá tehetik, és alá is áshatják a későbbi jó szülő-gyermek kapcsolatot.- A problémás esetek között gyakran szerepel az iskolafóbia, az iskolakezdésnél jelentkező forma az egyik megjelenése ennek a képnek. Itt a szülőtől való elválás, az érte érzett aggodalom állhat a háttérben. Ez 4-8 éves kor között jelentkezik, rendszerint maradéktalanul és gyorsan rendezhető. Megemlítem a másik formát is, ez 10 éves kor körül indul, s itt már a társaktól, a kudarctól való félelem áll a háttérben. A gyermekpszichiáter szerint gyakorta merül fel a részképességzavar is. Sok szülő csalódásként éli meg gyermekét üyenkor. Pedig ez a hiány fejleszthető, természetesen speciális módszerekkel, s nem az állandó gyakorlással otthon. Ez utóbbival csupán tönkre lehet tenni a gyerekkel való kapcsolatot, de az elmaradáson csak a fejlesztőpedagógus közreműködésével segíthetünk. Itt elsősorban a dyslexia, dysgraphia és dyscalculia képei jönnek szóba. Ezekről a témákról ma már gyakran lehet olvasni, így egyre többször előfordul, hogy a szülő felfedezni véli a gondot, s maga keres segítséget.- Mindent összevetve: az lenne a fontos, hogy kíváncsian, együtt várva induljunk gyermekünkkel a nagy kalandra. Az ő lehetséges fejlődését előrevetítve (nem azt, hogy a testvére, unokatestvére stb. hogyan tanult!) biztassuk. Azonban gyakorta előforduló probléma, hogy a szülők az első osztályos teljesítmény alapján már az egyetemi felvéteü esélyeinek latolgatásába kezdenek. Szülői döntés előtt az olvasástanításiul Ne csak iskolát és tanítónőt válasszunk, az alkalmazott módszer is számít Az Eszterházy Károly Főiskola oktatója, Angyalné Jászi Éva szociálpedagógus szerint ma már nem elég csak arra figyelniük a szülőknek az iskola megválasztásakor, hogy ki lesz majd a gyermek első tanítónője, illetve más hagyományos körülményekre (megközelíthetőség, stb.) gondolni, hanem azt is célszerű nézni, hogy az adott intézményben milyen módszerrel tanítják az olvasást. A szakember az ismertebb metódusok között elsőként említi a hangoztató-elemző-összetevő módszert, amely Romankovics András nevéhez köthető. Ennek lényege: előprogramja a szókép, de összességében analitikus-szintetikus módszerrel betűket tanít, majd szótagolva oktatja az olvasást. A többi szótagoló módszerhez képest a különbség abban ragadható meg, hogy itt a néma olvasás áll a középpontban, s a hangsúly a megértésen van. Lényegében a mai szülők többsége ezzel a módszerrel tanulta az olvasást. Kevesebb helyen alkalmazzák az úgynevezett globális módszert - tudtuk meg. E szerint a nebulók szóképtanulással kezdik egy elnyújtott szakaszban, majd ezt követően a betűkkel ismerkednek meg betűcsoportokban. A módszer előnyének mondják, hogy erősen késleltetett az írás tanítása. Tudni kell erről a metódusról, hogy nem tanítja a betűkapcsolást és nem szótagoltat. Széles körben ismert a Zsolnai József nevével fémjelzett nyelvi- irodalmi-kommunikációs módszer. Lényegét tekintve a zsolnais eljárás párhuzamosan alkalmazza az előbbi kettőt: szókapcsolatokat tanít, majd betűket. A hangsúly itt a kommunikáción van, a kifejező olvasás- és beszédtanításon. Lovász Gabriella dolgozta ki az intenzív-kombinált olvasástanítási programot. Ezt nevezhetjük olvastatva író módszernek is, hiszen az olvasást és az írást párhuzamosan sajátíthatja el a tanuló. Az eljárásnak van egy viszonylag gyors betűtanítási szakasza, amelyet egy elnyújtott gyakorlási időszak követ. Egyedül egyik módszer sem „üdvözít” fotó: gál gábor Jászi Éva egyre inkább elter- hez köthető és lényegében egy jedtnek mondta a Meixner-mód- dislexya-prevenciós olvasástaní- szert, amely Meixner Ilona névé- tási módszer. Ez a metódus elsősorban a gyermekeknek ajánlható, akik veszélyeztetettek ezen a téren. A Meixner-féle tanítás talán a leginkább alkalmazkodik a magyar nyelv sajátosságaihoz. Szótagoló eljárás, hangokat, betűket tanít, melyet követ a nagyon alapos összeolvasás.- Megjegyzem, hogy a Romanovics-féle módszerhez nagyon hasonlatos az apáczays tankönyvcsalád alapján való tanítás - fogalmazott a szociálpedagógus. - Azt sem árt tudni, hogy egyik metódust sem szabad az egyedül „üdvözítőnek” tekinteni. A gyakorlatban a tam'tónők élnek is a számukra biztosított szabadsággal, és sok esetben vegyesen alkalmazzák a módszereket. _________________________HŒ)
