Heves Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-23 / 69. szám

2002. Március 23., szombat 11. OLDAL Pyrker-gyűjtemény a várban A Múzsák kertje - a múzeumok ünnepén A XIX. század második felében a leg­több vidéki város megalapította a maga múzeumát. Szinte elsőként az országban Eger, s Egerben Pyrker János László (1772-1847) pátriárka, érsek wlt az, aki kiváló kvalitású képgyűjteményét az érdeklődők előtt megnyitotta, és 1828 és 1844 között nyilvános képtárként működ­tette -mondta H. Szilasi Ágota, a Dobó Ist­ván Vármúzeum művészettörténésze. - Pyrker János, aki velencei pátriárkaként je­lentős' képgyűjteményt hozott létre, 1827- ben lett egri érsek. Képtárának, mely az Egerben valaha bemutatott, eredeti alkotá­sokból álló, legszínvonalasabb egyetemes képzőművészeti gyűjtemény volt, az érseki palota déli szárnyában reprezentatív te­remsort építtetett.-Ez a gyűjtemény mégis elkerült Eger­ből...- Pyrker gyűjteményét Eger városára kívánta hagyni, mégis a reformkor felfoko­zott hazafias lelkületű légkörében más­ként döntött. Az 1836-os reform országgyű­lésen, amelyen a küldöttek 500.000 forin­tot szavaztak Egy hónappal ezelőtt nyílt meg az Országos Széchényi Könyvtárban a Múzsák kertje című országos kiállítás, amely a Magyar Nemzeti Múzeum megalapításának 200. év­fordulója tiszteletére, több mint negyven magyarországi múzeum gyűjteményéből készült. Az eseménysorozat Egerben folytatódott, ahol a Dobó István Vármúzeum és a budapesti Szépművészeti Múzeum művészettörténészei Pyrker érsek gyűjte ményét mutatták be a vár Gótikus palotájában. meg a Pesti Nemzeti Múzeum felépítésére, Pyrker 154 kvalitásos festményt adomá­nyozott a Nemzeti Múzeumnak, mely ado­mányt végül 192 darabra egészített ki. Gyűjteménye jelentős részének a nemzet javára történő felajánlásával a Nemzeti Múzeum régi képtárának alapját teremtet­te meg. Pyrker ezzel a tettével olyan sze­mélyiségek mellé írta fel nevét, mint a mú­zeum- és könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc, illetve az Akadémia könyvtárát megalapító Teleki József gróf.- Melyek voltak e gyűjtemény legjelentő­sebb darabjai?- A Pyrker Képtár nagyrészt XV1-XVII. századi velencei festményekből állt. Nem hanyagolhatók el azonban a késő góti­kus, illetve ' kora reneszánsz művek, valamint a né­met, a németalföldi és a francia mesterek alkotásai, illetve kortárs alkotók munkái sem. A gyűjtemény kialakulásáról nagyon keveset tudunk. Pyrker naplójegyzetei alapján írt életrajzában kevés adattal szol­gál ebben a témában, s a levéltárakban vagy a korabeli sajtóban is csak néhány említés lehet segítségünkre abban, hogy a gyűjtemény keletkezését feltérképezhes­sük. Többször ajándékként jutott hozzá ér­tékes festményekhez, valamint olasz isme­rősei, restaurátorok és képkereskedők taná­csát követve vásárolt is. Több ezer darabos könyvtárában számos, a maga idejében korszerű művészettör­t é ­neti köny­vet, gyűjteményi katalógust, albumot talá­lunk, melyek útmutatást jelentet­tek számára gyűjteménye kialakítása­kor. Velencei újságokból értesülünk arról, hogy szemmel tartotta a képzőművészeti akadémia díjkiosztó ünnepségeit, ahol vásárolt is. Az 1830-as években felépülő egri székesegyház munkálataihoz is kö­zülük választotta ki művészeit, például Marco Casagrande szobrászművészt. Több mű került képtárába kortárs mű­vészek megbízása kapcsán. Ki kell emelnünk közülük Joseph Danhausemek (1805-1845) több, id. Markó Károlynak pedig egy festményét. Éber László 1902-ben, a Nemzeti Múze­um alapításának századik évfordulójá­ra megjelent kötetben méltán áüíthatta tehát, hogy a Pyrker-féle adomány hatal­mas lendületet adott a képgyűjtemény fejlődésének és méltán büszkesége volt a Nemzeti Múzeumnak, mivel olyan művek voltak benne, melyek a világ leg­nagyobb képtárainak is díszéül válhat­nának. Kubinyi Ágoston igazgató 1846. március 19-én, József főherceg-nádor­nak, a múzeum törvényes pártfogójá­nak neve napján ennek a gyűjtemény­nek az átadásával nyitotta meg hivata­losan az új, végleges épületbe költöző múzeumot.- Miként nézhetett ki az eredeti Pyrker-gyűjtemény? — Két teremben került kiállításra: az elsőben kizárólag olasz mesterek művei, a másodikban olasz, német­alföldi, spanyol, német és osztrák festmények, valamint id. Markó Kár­oly m ű- v e volt lát­hat ó. Mátray Gábor munkája nyomán pe­dig elkészült a gyűjtemény nyomtatott szakkatalógusa. A későbbiekben azonban a Magyar Nemzeti Múzeum­nak sem az anyagi kö­rülményei, sem kiala­kuló művészeti koncepci­ója nem tette lehetővé, hogy abba az irányba fej­lessze képtárát, melyet Pyrker nagylelkű adománya megszabott. Mégis elvi jelentő­ségű volt, hogy létrejött a nemzeti képtá­runk, ahol a honi közönség és a magyar művészek találkozhattak jeles alkotók kva­litásos műveivel. Az 1896-os millenniumi országgyűlés a különböző intézményekben őrzött képzőművészeti gyűjtemények egye­sítésére megalkotta a Szépművészeti Múze­um létesítéséről szóló törvényét. Az elké­szült új épületbe 1906-ban költöztek a gyűjtemények, köztük a Pyrker Képtár anyaga is. Azóta ez a gyűjtemény a Szép- művészeti Múzeum Régi képtárának egyik legjelentősebb egysége, s több festmény bemutatásra került a múzeum állandó ki­állításán.- Mely darabok kerültek vissza Egerbe, a most megnyílt kiállításra?- Huszonhárom festmény néhány hó­napra abban a városban látható, melyben Magyárországon először bemutatásra ke­rültek. A Szépművészeti Múzeum közre­működése mellett olyan közgyűjteménye­ket kell még megemlítenünk, amelyek Pyrker sokrétű életútjának valamilyen em­lékét szintén megőrizték. Segítségünkre volt a kiállításra kerülő műtárgyak köl­csönzésében még a Magyar Nemzeti Mú­zeum, a Magyar Nemzeti Galéria, Egerből pedig az Érseki Gyűjteményi Központ Le­véltára, a Főegyházmegyei Könyvtár és a Bródy Sándor Könyvtár. _____szuromi rita F arsang után, húsvét előtt gyermekiélekben Az asztalon festékek, kifújt tojások, ecsetek, egy vázában virágzó aranyeső. A tavasz hírnökei. A dél­utáni nap besüt az ablakon, fény­ben fürdeti az asztali csendéletet. A gyermekeket várja a kompozíció, az otthon fiatal lakóit, akik tojást pingálnak majd. Készülődnek a húsvétra. Az ifjú lelkekben már érezni a ta­vaszt. Felszabadultabbak, vidá­mabbak ilyenkor a fiúk és a lányok. Az ünnepekre való készülődést amúgy is szereük, a várakozás fel­dobja őket.- Ezek a fiatabk nagyon vágy­nak a sikerre - mondja Zsirkáné Nagy Ilona, a Lőrinci Gyermekott­hon igazgatója. - Egy-egy szép tojás elkészítése már élménynek számít, és mi igyekszünk minél emlékezete­sebbé tenni számukra az ünnepek­re való készülődést. Legutóbb a farsang hozta lázba a Heves Megyei Önkormányzat által működtetett otthon huszonnégy la­kóját. Korábban nem volt farsango­lás, ám három éve úgy döntöttek, hogy megtartják a maskarás télbú­csúztatót. Ám az ötlet megszületé­se nem volt elegendő az elvárt meg­valósításhoz, mert kezdetben a fia­talok vonakodtak, nem akartak be­kapcsolódni a készülődésbe.- Akkor azt tettük, hogy mi, a fel­nőttek készítettünk először jelmeze­ket, és beöltözve tréfálkozni kezd­tünk - meséli az igazgatónő. A pél­da ragadósnak bizonyult, mert sor­ra jöttek a gyermekek, hogy ők is szeretnének farsangi jelmezt. Az idén már mindenki készült valamivel a vidám télbúcsúztatóra. Annál is inkább, mivel sokan fogad­ták el az otthon lakóinak meghívá­sát, és jöttek el a farsangi bálra. Na­gyon szükséges a vendégek jelenlé­te, mert ezeknek a gyermekeknek érezniük kell, hogy ők is fontosak valakiknek. Legtöbbjükkel a család­juk nem tartja a kapcsolatot, és fia­tal lelkűknek ez nagy fájdalmat okoz. Ezt igyekszik tompítani az otthon, megpróbálva nagy famíliá­jává válni az ifjú lakóknak. A gyermekotthonban élők közül a legfiatalabb 12, a legidősebb 23 éves. Károly a legnagyobb, ő a nyár folyamán már az otthon végleges elhagyására készül. Állami támoga­tásként egymillió forintot kap lakás- vásárlásra, ehhez jön még a megta­karított pénze, s így már tud venni egy kis házat az egyik környező te­lepülésen. Pék a szakmája, s már munkahelye is van, így javában ké­szül az önálló életre. Ázt mondja, hiányozni fog az otthon, ahol jó né­hány évet töltött, de azt is akarja már, hogy a saját életét élje. A fiatalok 24 éves korukig ma­radhatnak a gyermekotthonban. Ezalatt kell felkészülniük, hogy ki­kerülésük után is megtalálják he­lyüket a világban. Nem könnyű ez, mint ahogy az otthon életébe törté­nő beilleszkedés sem mindig prob­lémamentes. De általában sikerül. Az igazgatónő egy tizenöt éves kislány esetét meséli, aki családjától többször is elszökött, kimaradt az iskolából. Szülei dolgoznak, a csa­lád megfelelő anyagi háttérrel ren­delkezik, de a jelek szerint az apa és az anya nem tudta kezelni lányuk kamaszkori problémáit. Egy hosz- szabb időtartamú szökés után ke­rült a kislány a lőrinci otthonba. A beilleszkedés nem volt könnyű, de már szociálisabb lett, rendesen jár iskolába, és a tanulmányi előmene­telében is pozitív változás állt be.- A családból bekerülő gyerme­keknél az a fő célunk, hogy egy idő után visszakerülhessenek famíliá­jukba, mert bármennyire igyek­szünk, a szülőket pótolni nem tud­juk - mondja az igazgatónő. - Bí­zom benne, hogy ez a kislány is rö­videsen visszatérhet a családjához. A gyermekotthon lakói havonta egyszer közösen festenek. Nagy­méretű képeket készítenek U. Sze­gedi Árpád hatvani festőművész irányításával, zenei aláfestéssel. Az alkotói sorozat az elmúlt év őszén kezdődött. Az otthonban dolgozó pedagógusok szerint a közös festés pozitív hatással van a fiatalok visel­kedésére. Szinte mindenki ott akar lenni a képek alkotásánál. Általá­ban egy nagyobb és több kisebb festmény készül közösen. A fiata­lok először kétkedve fogadták a fes­tés ötletét, ám amint kipróbálták, egyre jobban belelendültek. Ma már senkit sem kell kérni, hogy áll­jon a vászon elé. A képnek szánt vásznat az asztal­ra terítik, majd festékbe mártott szi­vacsdarabkákkal készítik el a művet. U. Szegedi Árpád főként a mű szül­és kompozíciós egyensúlyának meg­teremtésére vigyáz. A gyermekek ál­tal leggyakrabban használt motívum a virág, az ifjú lelkek virágai. Szára­dás után a képeket bekeretezik. Az alkotásokat a nyár elején szeretnék elárverezni, hogy a befolyt összegből a festéshez szükséges újabb alap­anyagokat beszerezhessék A húsvétra való készülődést is egyfajta alkotásként élik meg a gyer­mekek. Imre, Sándor, Emma, Diana és Anikó ül le az asztal mellé tojást festeni. Előzőleg a konyhán „kifúj­ták” a tojásokat: két végükre kis lyu­kat fúrtak, s így az egyiken befújva ki lehet préselni a tartalmát. Míg ők a tojásokat pingálják, az igazgatónő ar­ról is mesél, hogy a gyermekek által használt színek a lelkivilágukról árul­kodnak. Az otthonba újonnan beke­rülők általában sötét színeket hasz­nálnak a festésnél, ám később világo­sodnak a színek. Ez jelzi, hogy a gyermekek lelke is derűsebb lett. Tojáspingálás közben a fiúk hús­véti verseket gyakorolnak. Az Imre által mondott aratja a legnagyobb sikert. Rövid és egyszerű: Piros to­jás, fehér nyuszi/ locsolónak jár egy puszi. Hát igen, a leginkább ez hi­ányzik: a simogatás, a szülői puszi. A locsolással kapcsolatban Dia­nának is vannak tervei: azt mondja, húsvét hétfőjén korán felkölteti ma­gát, és egy veder vízzel megöntözi a fiúkat. Merthogy a locsolás nem­csak a srácoknak dukál. így hát fi­úk, jó lesz vigyázni! TOMPA Z. MIHÁLY Közös pingálással készülnek a húsvéti tojások ________ fotó-, t. z. m.

Next

/
Thumbnails
Contents