Heves Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-14 / 62. szám

M 200 2. MÁRCIUS 14., CSÜTÖRTÖK 11. OLDAL A győzedelmes hatvani ütközet Nem erőltetett, nem a hajánál előhúzott téma, ha az 1848-49-es eseményekkel és a tavaszi hadjárat történetével foglalkozunk. A térség majd' minden városa ma­gáénak vindikálja azt a címet, hogy azon a településen készült el, rögzült a ta­vaszi hadjárat haditerve - lásd Miskolc, Eger, Gyöngyös -, ám az nem vitatott és nem vitatható, hogy Hatvanban vívták az első jelentős ütközetet - jelenti ki Hor­váth László, aki 2001 végéig a Hatvány Lajos Múzeum igazgatója volt, azóta pe­dig Szolnokon lát el hasonló feladatot. A szakember kiváló ismerője a kornak, csakúgy, mint Csikány Tamás hadtörténész. A forradalom és szabadságharc leg­jelentősebb hadműveletének kezdeti mozzanatait az 1996. március 14-i tudomá­nyos konferencián megtartott előadásuk alapján igyekszünk feleleveníteni. A tavaszi hadjárat első ütközeté re 1849. április 1-jén és 2-án A JLkerült sor Hatvan és Hort kö­zött. Hatvan a XIX. század közepén 2300-as lélekszámú mezőváros volt, amelynek legjelentősebb épülete a katolikus templom mellett a pré- postság, a kastély, a vendégfogadó, a sóház és a postahivatal. A Zagyva- híd a település nyugati kijáratánál fe­küdt, fontos átkelési lehetőséget biz­tosítva az ingoványos partú folyón. A hídhoz több irányból érkeztek utak, így a legfonto­Ë*£SE£ Veszteségek országút mellett délről Fényszaru. felől, délkeleti irányból Csánytól északról Jobbágyi felől. A városban ezenkívül még több kisebb pata­kon, árkon átívelő híd is volt, s északra, Gombos pusztánál állt még a Zagyván egy kevésbé jelen­tős híd is. A várostól keletre feküdt Hort, amelynek ebben az időben mintegy 1700 lakosa volt. A magyar sereg április 1-jén még Gyöngyös körül állomásozott, ké­szülve az elfogadott hadműveleti terv szerinti menetek végrehajtására. A VH. hadtest fő feladata az volt, hogy Hatvan felé vonulva a támadó hadjárat jobb szárnyát képezze. Áp­rilis 1-jén a VII. hadtest Poeüenberg- dondárja elővédként Horton állomá­sozott, járőröket, előőrsöket küldve Hatvanba A hadtest zömét Gyön­gyösön és a környező településeken szállásolták be, Hatvant két zászló­alj, egy fél üteg és 2-300 huszár száll­ta meg. A gyalogság elfoglalta a tele­pülést, míg a lovasság a Zagyván át­kelve kisebb csoportokban felderí­tést végzett. Utóbbiak már a délelőtti órákban találkoztak az osztrák ID. hadtest elővéd dandárjának csapata­ival, amelyek szintén Hatvanba igye­keztek. A lovasok kitértek az össze­csapások elől, s visszahúzódtak a Zagyván túlra anélkül, hogy értékel­hető adatokkal tudtak volna szolgál­ni az ellenségről. Ennek megfelelően a Hatvanban lévő csapatok parancs­noka nem vállalkozott a város védel­mére, hanem a híd megrongálása után visszavonult Hort felé. Az ellenség közeledtének hírét továbbították a hadosztályparancs­nokhoz, aki délben elindította csa­patait Hatvan megtartására, vagy legalább a nyugatra lévő szoros el­foglalása érdekében. A felvonulás azonban elkésett, az osztrák Parrot- dandáraz utászok által helyreállított hídon keresztül átkelt a Zagyván és elfoglalta Hatvant. A honvéd csapatok visszavonulását a hadosztály lovassága _ fedezte, egyszer- * smind megaka­dályozva, hogy a császáriak ki- bontakozza- nak és üldözésbe kezdje­nek. Az ellenség így a kö­zeli szőlőkben foglalt ál­lást, ahonnan szorgosan lőtték a visszavonulókat. A Hortra visszavonuló Poeltenberg-hadosztály számára a parancsnokság pihenőt rendelt el. A települést időközben körülvette azl honvédzászlóalj, amely előőrsi láncot is alkotott. Az április 1-jei, nem tervezett harcok hatására mó­dosítani kellett a VII. hadtest szá­mára kiadott intézkedéseket. Az eredetileg Gyöngyös déli részének védelmével megbízott Gáspár-had- osztály java részét azonnal előre­rendelték Hortra, ahová éjszaka meg is érkeztek. A Horváth-dan­A korabeli híradások szerint az ütközetben a magyar csapatok 20 főt vesztettek, de a törté­nészek szerint a halottak száma ennek a több­szöröse lehetett. Az osztrák fél 201 embert szá­molt holtakban, sebesültekben és eltűntekben. dórt és a Uptay-dandárt Ecsédre irá­nyították a biztosítására, míg a hadtest főhadiszállását és a hadosz­lopot Csányba helyezték át. Görgei Artúr fővezér nem adott parancsot a támadásra, mi­vel nem volt tisztában az ellenfél erejével. A hadtestnek mindösz- sze „foglalkoztatnia” kellett a másik felet, annak veszélye nél­kül, hogy idő előtt kikényszerít- senek egy nagyobb támadást. A parancsnoki teendőkkel, a két hadosztály tevékenységének irá­nyításával Gáspár András ezre­dest bízták meg. Április 2-án reg­gel Hortnál a Poeltenberg- hadosztályt a Gáspár-hadosztály váltotta fel. Előbbi a településtől keletre, míg az utóbbi nyugatra sorakozott fel, s várakozott. Az osztrákok a déli órákban kezd­ték meg a felfejlődést a hatvani szőlő­hegy gerincén, aminek nyomán Gás­pár ezredes elrendelte saját csapatai számára a harcrend felvételét. Horttól nyugatra bontakozott szét a Gáspár- hadosztály, ettől északra kellett felvo­nulnia a Poeltenberg-hadosztálynak, csatlakozva a Gáspár-hadosztály jobb szárnyához. Gáspár utasította Liptay alezredest, hogy Ecsédről azonnal vonuljon előre és biztosítsa a Poeltenberg hadosztály jobb szár­nyát, ugyanakkor seregeivel teljesen elzárta a Gyöngyös felé vezető utat, és számolt a Csányból várható támo­gatással is, amelyről egyébként Gör­gey is biztosította. Poeltenberg csapatai rövidesen végrehajtották a felvonulást úgy, hogy a hadosztály jobb szárnya - a Zámbelly-dandár - a szőlőhegy­re kerüljön. Miközben a Liptay- dandár érkezésére vártak, tüzér­ségi párbaj bontakozott ki, s pa­rancs érkezett Görgeytől is Hort feltétlen megtartására. A fővezér erősítést is küldött. Délután 3 órakor megérkezett a Liptay- és a Czillich-dandár, s Gás­pár azonnal át is vette a kezdemé­nyezést. A jobb szárnyon a Zámbelly-dandár az 1. lovasüteg és a lovas taracküteg közreműkö­désével meghátrálásra késztette az osztrák erőket, amelyek visszavo­nultak a dombok mögé. Zámbelly Lajos alezredes azonnal birtokba vette a dombot, s biztosította Liptayék támadását és kijutását a lőrinci-hatvani útra. Közben a hadosztály főereje megtisztította a szőlőhegyet az ellenségtől. Az osztrák csapatok Hatvan fe­lé menekültek, a város szélén fel­állítva lovas- és vadászcsapatai­kat, amelyeket két üteggel és röp­pentyűállványok előrerendelésé- vel fedeztek. A Zagyva-partra ki­jutott honvéd lovas csapatok to­vábbi térnyerését akadályozó tü­zérséggel szemben az újraegyesí­tett lovas üteg állt fel. A Zagyva- hídon csak lassan átkelő császári­ak számára időt kellett nyerni, így újabb üteget irányítottak e terület lezárására. A magyar tüzérek pontossága, különösen egy lősze­Immár hagyomány, hogy egy Boldog melletti majorságban a tavasz kezdetén megrendezik a hatvani csa­tát. A számos hagyományőrző közreműködésével rekonstruált hadijáték - ahogy az a valóságban is tör­ténhetett - a lovak megáldásávalkezdődik ___________ _______ FOTÓ.T. o. r és kocsi eltalálása és felrobbaná­sa azonban meghátráltatta őket. A lovas üteg a Bogra visszavezető utat is tűz alatt tartotta. A gyalog­ság ezután visszanyomta a támo­gatás nélkül maradt osztrákokat, s üldözte egészen a hídig. A Poeltenberg-hadosztály másik dandárja és a Gáspár-hadosztály eközben órákon keresztül tétlenség­re volt ítélve. Jobb híján a szemben­állók tűzpárbaját figyelték: magyar részről három, majd négy üteg lőtte az ellenséget, s bár nem tudták hát­rálásra késztetni az osztrákokat, de a támadásukat is lehetetlenné tették. Már esteledett, amikor a dandá­rok parancsot kaptak az előrevonu- lásra Az ellenség nem vette fel a har­cot, hanem visszavonult a váms felé, a szőlőhegy így harc nélkül került a honvédek birtokába A visszavonuló osztrák csapato­kat a Zagyván túl, az országúitól délre felállt ütegek fedezték, s az üldözők mozgását akadályozta az is, hogy a császáriak minden hidat leromboltak. A városba behatolt honvédcsapatok elfoglalták a tere­ket, utcákat, s a lövedékek elől a házakban kerestek oltalmat. A tö­megben így is sok embert öltek meg a mindenfelé pattogó golyók. A gyalogságot támadásra biztatta a hadtest huszárzenekara is, vajmi kevés sikerrel. A Zagyva-partra va­ló kijutásban a fő akadályt a ma­lomágon átvezető híd lerombolása jelentette. Míg ennek helyreállítása megtörtént, az osztrákoknak sike­rült a nagyobb hidat is megrongál­ni, s az üldözést megakadályozni. A magyar harcrend bal szárnyát képező Chillich-dandár a déli órák­ban ért Csányba, s az ágyúzás meg­indulása után haladéktalanul Hatvan felé vette az irányt. A városhoz érve gyalogütegük a Gáspár-hadosztály megsegítésére vonult, a Ferdinánd- huszárezred őrnagyi osztálya pedig megindult az ellenség jobb szárnya ellen. Az itt tevékenykedő osztrák üteget és két svalizsérosztályt a hu­szárok megtámadták és szétverték. Az osztrák jobb szárnyat így a beke­rítés fenyegette, ezért megkezdődött a gyalogság gyors visszavonása is. Erre Czülidt Ede gyalogsága ellentá­madásba ment át, kijutva egé­szen a Zagyváig. A fentieket követően a len­gyel légió a többi zászlóaljjal együtt átkelt a hídon, s csatár­láncot alkotva várta a folyta­tást. Gáspár ez­redes azonban nem engedte az üldözést, hanem az ütközetet be­fejezettnek nyil­vánította A nap végére beérke­zett Fényszaru­ból a Ldningen- dandár is, de a harcokba már nem avatkozott be. TAM OTTÓ HAVAS ANDRAS Az olvasó szabadsága A forradalom és a szabadságharc ünnepe a rendszerváltás óta a szabad sajtó napja is egyben. A kapcsolat teljesen érthető, a szavak kimondásának joga a szabad véleménynyilvánítás útján valósulhat csak meg: e nélkül nincs demokrácia, ennek hiányában nem gya­korolhatnak a polgárok kontrollt a politika és a hatalom felett, és - persze, a nemzetközi helyzet gyökeres megváltozása mellett - az előző rezsim összeomlását is részben az okozta, hogy ki lehetett mondani azokat a tabukat, amelyeket azelőtt nem lehetett. Mert ha csak egy lap is akad, amelyik vállalja a tiltott mondatokat, akkor a diktatúrának előbb-utóbb vége. Ott már hiába birtokolják a ,,maradékot" a csúcson lévők, aki akarja, úgyis megtudja, amit tudni akar. Az a kérdés tehát - legalábbis ebben az értelemben -, hogy sza- bad-e ma a sajtó, nem kérdés többé. Igen, igen, tudjuk: a gazdasági érdekek, a pénz szorításában a,,laboratóriumi” függetlenség csak álom maradt, igaz, egy rövid átmeneti állapotban, 1989-90 táján, amikor már és még nem voltak korlátok, a sajtó hihetetlen mértékű pezsgését és virágzását élhette meg zsurnaliszta és olvasó egyaránt. Mondhatnánk persze, hogy ez az átmenet varázsa, az, amikor elin­dulunk valahonnan, átlépjük a határokat, de még nem érkeztünk meg, és hogy lényegében a legjobb útközben, vagy teszem azt, épp két nő között, de ne tréfáljunk: a történelem nem tűri a viccelődést. Habár, hajói belegondolunk, ez nem is vicc. A védőernyő megszűnt, az újdonság varázsa elillant, és a folya­matnak még nincs vége: népszerű lapok, televíziók szűnnek meg, miüiók által hallgatott rádiók kerülnek végveszélybe hideg gazdasá­gi okok miatt, melyek a kapüalizmus törvényá között (de hiszen ezt akartuk...) teljesen természeteseknek tűnnek. Persze beszélhetnénk arról is, ami a közszolgálati tévénél és a rádió­nál, valamint az,, államosított” lapoknál uralkodik, arról pontosan, hogy a politika beletapos az életükbe, saját céljai alá rendeü a szakmát, az ott dolgozó embereket és így az olvasókat is, s nyilván nem csupán a jelenlegi kabinetről van szó, amelyik azért soha nem látott mélységekbe taszüotta ezt a „műfajt”, hanem arról is, hogy teszem azt, az előző mi­niszterelnök állítólag egy telefonnal váltotta le az akkori híradó főszer­kesztőjét (igaz, ma már telefon sem kell megy minden magától). Tény, hogy a politika közös megegyezéssd a hatalom alá hajtotta a közmédi­át, még ha a stílusban nagy különbségek is vannak, a lényeg mégis­csak az: úgy néz ki talán soha sem fogják megtanulni már a mi éle­tünkben, mü is jelent egy adott szakmában az a három betű, hogy. BBC. Pedig néha át­„A szegénység bemutatása nem az érzelmekről és a segítségről szól, hanem a hatásvadászatról. És hogy bármilyen csoda maximum 55 per­cig tarthat, és aztán nagyon gyor­san elfelejtünk mindent. Hogy a fel­színesség elárasztott mindent, és aki mondjuk nyolc-tíz éve műsoro­kat nézett vagy hallgatott, nem is mindig tudja, hogy hol van ma ép­pen. Egy rossz kabaréban, vagy egy közepes házibuliban. ” kapcsolhatnának. Ugyanakkor vi­szonylagossá teszi a problémát, hogy például az Ml-es „királyi” televízió hímdóját már a ku­tya se nézi, viszont a probléma azzal hogy az emberek többsége a kereske­delmi adók műso­rom és produkcióin nevelődik, mintegy új irányt adott az eseményeknek En­nek lényege a kimondott szó, a bemutatott filmkockák hitelével függ össze. Hogy valami már nem azt jelend, orrút eredetileg jelentett. Sőt: nem jelent semmit. Most tekintsünk el a politika buta és cinikus megnyilvánulásaitól, hiszen az ő képviselőik is csak szereplők ebben a játékban, igaz, eléggé gyengécskék, még akkor is, ha pillanátnyilag erősnek tűnnek Az értékekről van szó és a dolgok hiteléről. Hogy egy ügy, egy történet nem ügy többé, hanem pusztán két reklámbbkk közé beszorított töüelék A szegénység bemutatása nem az érzelmekről és a segítségről szól, hanem a hatásvadászat- ■ ról És hogy bármüyen csoda maximum 55 percig tarthat, és aztán nagyon gyorsan elfelejtünk mindent. Hogy a felszínesség elárasztott mindent, és aki mondjuk nyolc-tíz éve műsorokat nézett vagy hall­gatott, nem is mindig tudja, hogy hol van ma éppen. Egy rossz ka­baréban, vagy egy közepes házibuliban. Azokról a fiatalokról, akik ezeken nevelkednek, gyakorlatilag le is mondhatunk vagy húsz évre, tisztelet a kivételnek, hiszen ők nem tudnak majd se könyvekről, se filmekről, se pedig színházról, nem tudják majd kiszűrni a mondatokból a jelentést, és elválasztani a valóságot a hazugságtól. Egyetemen, főiskolán, gimnáziumban ta­nító pedagógusoktól pedig folyamatosan azt hallani, hogy a vissza­fejlődés ritmusa az előző generációkhoz képest ebben a tekintetben hihetetlen méreteket öltött. Nem is az ízlés torzult el, már ízlés sem létezik. Egyszer majd jobb lesz, tudjuk, különben is ünnep van, az opti­mizmus kötelező, és hát lehetnek nehezebb korszakok, de ha a sza­badságról beszélünk és a nyilvánosságról, akkor az olvasók és a le­endő közönség ilyesfajta „szabadságára” is gondolnunk keli Mert az útlevél a zsebükben lesz, ismemi fogják a legújabb sláge­reket, de nem lesz meg az a képességük, hogy megjegyezzék azt, amit érdemes: az értéket, a morált, az emberi szavakat. Hogy mi­lyen korszerűtlennek tűnnek már ma is ezek a fogalmak... És akkor lesz ám szabadság, de úgy veri át majd őket min­denki - mert azért az elit egy része mindig képes lesz erre -, ahogy csak akarja. Tizenkét éve azt hittük, hogy „el van intézve” minden. De most látjuk, hogy nincs. Újra kell tanulni a szavakat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents