Heves Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-12 / 60. szám
8. OLDAL H O R 1 Z O N T 2002. Március 12., kedd Elárasztják-e vízzel a termőföldeket? Nincs végleges döntés a vészvíztározó kialakításáról Nem kis aggodalommal fogadták a dél-hevesi településen élők azt a bejelentést, mely szerint a Kisköre-Pély-Tamaszentmiklós térségben az Új Vásárhelyi-terv értelmében jelölnék ki azt a vészvíztározót, amely a nagy árvizek idején mentesítené a folyómedret és a gátakat. Dél-Heves Több egyeztető és szakmai fórumot tartottak az utóbbi hetekben arról, hogy amennyiben megvalósulna a vészvíztározó, hogyan változhatnának meg az itt élők életkörülményei, milyen bajokat jelentene a hatalmas mennyiségű víztömeg a dél-hevesi térségben házakkal, művelt szántóföldekkel rendelkezők számára. Buda Sándomé, Tamaszentmiklós polgármestere jelezte: tavaly decemberben kapták meg az érintettek a Vásárhelyiterv továbbfejlesztése című anyagot, amely a térségben élőket nemcsak véleményezési, hanem döntési helyzethez is juttatja. Az anyagból kiderül, hogy Kisköre-Pély-Tamaszentmiklós területén egy 423,5 millió köbméter víz befogadására alkalmas tárolót jelöltek ki a terv készítői. Ez a tény nyolcezer ember életterének, természeti és gazdasági környezetének körülményeit képes generációkon át meghatározni. A tanácskozáson megjelent Godó Lajos országgyűlési képviselő (aki képviselői kőrútján januárban már több helyen kapott jelzést arról, hogy a lakosság fél az itt létesítendő vészvíztározótól) szintén megfogalmazta: ismeri a lakosság félelmét, és tiszanánai születésű révén emlékszik arra, hogy a Tisza amilyen szép nyugalmi állapotában, olyan ellensége a lakóépületeknek áradás időszakában. teni. Tudni kell, hogy Kiskörén az előző évben az alvízen két centiméterre volt ki a töltés. Ilyen magas árvízre nem volt példa az utóbbi 30 esztendőben. Ez pedig az előrejelzések szerint nem megállítható folyamat, hiszen például a folyómederben emelkedik az iszapszint, az iszaplerakódás, a belvízvédekezés pedig az esetleges árvíz nagyságám is kihat. A szakmai egyeztető fórumokon, amelynek elsődleges feladata az volt, hogy kidolgozzák a hosszú távú, tartós védekezés lehetőségeit, szóba került az árvíz- védelmi rendszer egy méterrel történő megemelése. A másik lehetőség - amit a környezetvédők szorgalmaztak - az volt, hogy adják vissza a Tisza régi ártereit, tehát a már meglévő gátakat helyezzék még kintebb. A harmadik lehetőség pedig a három települést érintő megoldás volt, azaz a belföldi tározók megépítése. A probléma belterületen történő megoldásának, tehát a vészvíztározók kiépítésének szükségességét az is indokolta, hogy egy nemzetközi ösz- szefogás sokkal hosszabb ideig tartana, s nincs arra garancia, hogy az együttműködés megszületéséig és a tényleges közös lépések megtételéig nem lesz olyan árvíz, amely ne igényelne azonnali hathatós intézkedéseket. Összességében tehát a szakemberek azt javasolják, hogy a Tisza völgyében 10 vészvíztározó épüljön. Ezzel mintegy egy méterrel lehetne csökkenteni a kritikus vízA polgármesteri fórumon megjelent Nagy István, a szolnoki Kötivízig igazgatója leszögezte: a Vásárhelyi- terv kidolgozói szem előtt tartották, hogy a vészvíztározók kijelölése a lehető legkevesebb veszéllyel járjon. A vészvíztározókra szükség van, s ezt előzetes felmérések igazolták — hangzott el a szakembertől. — A töltések emelése, a gátak magassága ugyan egy megoldás és kínálkozó lehetőség, de az is igaz, hogy ezek mérete nem növelhető a végtelenségig. Az előrejelzések szerint a következő években minden eddiginél nagyobb árhullámokra kell számítani, s ehhez szükséges a védekezést is előkészíNövekvő szociális terhek Tóth Albin, Tamaszentmiklós jegyzője az érveket hallva megjegyezte: ezen mezőgazdasági területekből nagyon sok ember él. Ez pedig felveti azt a problémát, hogy ha visszaesik a vállalkozások száma, az önkormányzatok helyi iparűzési adótól eshetnek el, s tovább növekszik a szociális juttatásokra fordítandó pénzösszeg. A munkahelyteremtés a próbálkozások ellenére sem volt eddig sikeres, s várhatóan a vészviztározó közelsége riasztóan hatna. Tehát a védekezés nem egyszerűen vízügyi szempontokon nyugszik, hanem a lakosság megélhetése és későbbi sorsa is befolyásolja azt. szintet. Tiszasülytől északra olyan kapacitás szükséges, hogy egymilliárd köbméter vizet tudjanak elvezetni a mederből. Ez a megoldás egyébként a leggazdaságosabb is, hiszen jóval több pénzbe kerülne a töltés magasítása vagy az ártér megnövelése. A tervek szerint a tározókban körülbelül egy hónapig tartanák a vizet, s az árhullám levonulása után folyamatosan visszavezetnék a Tiszába. Mivel nem folyamatosan kerülne elárasztásra a terület, így a szántók kisajátítása nem szükséges, elég lenne egyszeri kártérítést fizetni az érintetteknek, már amennyiben tényleg elárasztásra kerül a mezőgazdasági művelés alól kivont rész. Ha ezt a földterületet a tulajdonos mégsem akarná megtartani, úgy földcsere ajánlható. Arra a kérdésre, hogy vajon hogyan kompenzálható a lakosok életminőség-romlása, Nagy István a következőket válaszolta:- Szükség lesz egy területfejlesztési program elkészítésére, amely a Vásárhelyi-tervhez kapcsolódik. Ebben kell rögzíteni, hogy mit is kell tenni annak érdekében, hogy az itt élők ne érezzék, romlik az életminőségük. Buda Sándomé polgármester azon aggodalmának adott hangot, hogy az 1999-es árvíz idején már átélték, mit is jelent a víz közelsége. Akkor a Hanyi gátszakadása csak egy hajszálon múlt. Ha a baj bekövetkezik, akkor 220 millió köbméter víz zúdult volna e területre. Ám a légvonalban mért 7 kilométer távolság még így is garanciát jelentett arra, hogy az önkormányzatnak van fél nap előnye a vízzel szemben, ezen idő alatt pedig megoldható lett volna a falu kitelepítése. Ezzel a most felvetett megoldással viszont a félnapos előny is megszűnik, mivel a víz közvetlenül a kertek alá kerül. Ugyanakkor az is gond, hogy a koncepció elején az olvasható: az 1999. évi fejlesztési tanulmány 175 milliárd forintra becsülte a védművek erősítésének teljes összegét. A források szűkössége miatt azonban rangsorolni kell, így a feladatok csak ütemezetten hajthatók végre. Ezért vált szükségessé, hogy sorrendiséget állítsanak fel a területek között. Az itt élő emberek minderre úgy reagáltak, hogy másodrendű állampolgárokká degradálták le őket. Dr. Lóczi László, a pélyi Tiszatáj Agrár Rt. vezetője arra szeretett volna választ kapni, hogy igaz-e a hír, miszerint a Heves megyei víztározó Szolnok biztonságát hivatott szolgálni, s miEliszapolódás fenyegeti a Tisza medrét. Az emberek félnek a tartósan magas talajvízszinttől FOTÓI ÖTVÖS IMRE kor kezdik a tározó kialakítását? Megjegyezte azt is, hogy az ingatlanok értéke csökkenni fog, arról nem is szólva, hogy az egyszeri kártérítés elárasztás esetén nem lesz elegendő, mivel a talaj rekultivációja és termelésre történő visszaállítása hosszú és pénzigényes folyamat. S egyáltalán az sem hangzott el - mondta -, hogy a megépítendő vészvíztározó milyen biztonságot adhatna az érintett településeknek? Ezt követően Kertai István mérnök tért ki arra, hogy a Tisza vízgyűjtő területein erősödött a fel- iszapolódás, nőtt a beépítettség, változtak az éghajlati tényezők. A most ismertetett terv elsősorban azt szorgalmazza, hogy a hullámtéri viszonyok javuljanak. Még egy érdekes adatot is ismertetett: e szerint a töltés megemelése 184 milliárd, míg a vészvíztározók megépítése 54 milliárd forintból megoldható. Azt is hozzá kell tenni - mondta a mérnök -, hogy a biztonságot nem növelné a gátak magasítása, az igazi megoldás a folyómederből történő vízkivezetés lenne. A töltések áthelyezése pedig azért nem célszerű, mert ezzel falvakat zárnának körbe, esetleg el a külvilágtól. A döntés hátteréről szólva elhangzott azt is, hogy eredetileg 30 helyet jelöltek ki a Tisza mentén, amelyek alkalmasak e tározók megépítésére. A legtöbb kijelölés a Közép-Tisza mentén történt, mivel ez a legveszélyeztetettebb szakasz. A területek vizsgálatánál súlypontoztak. Ez azt jelentette, hogy 40 súlypontot „a víztározó nagysága”, harmincat költségvetési vonzata, újabb harmincat a talajtípus és az ott zajló gazdálkodásjelent. így maradt a körben 14 víztározó-kijelölő hely, amely még módosulhat. A kijelölésnél azonban szempont lesz az is, hogy kívánatos lenne inkább nagyobb területen kisebb vízmélységet, mint kisebb területen nagyobb vízmagasságot elérni, hiszen a magas vízszint a nyomás miatt is nagyobb károkat képes okozni. Ugyanakkor a biztonságra az is garancia lenne, hogy a mértékadó vízszintnél egy méterrel alacsonyabb lenne a vészvíztározók vízszintje. A töltések megépítésénél elengedhetetlen lesz a terület-kisajátítás, ezt azonban egyszeri kártalanítással kell megoldani. Ezt követően Kalmár Mária, Pély polgármestere adott hangot észrevételének, miszerint miért volt arra szükség, hogy a tervezett másfél milliárd köbméter vízből 400 milliót éppen ebben a térségben vezessenek le? Ugyanakkor - jelentette ki - itt még mindig nagyon sok a vályogház, ezek vizesedését pedig a tározó megépítésével nem lehetne megakadályozni. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a térségnek alacsony szintű a csatornázottsága, tehát a belvíz elvezetése is gondot okoz, arról nem is szólva, hogy a legjobb minőségű termőtalaj kerülne ki a művelésből. Ezután több lakossági kérdés is elhangzott arra vonatkozóan, hogy mi a garancia arra, hogy nem romlik tovább a lakosok életminősége, és a vályogházakat nem veszélyezteti a megnövekedett talajvízszint. Nagy István válaszában azt hangsúlyozta, hogy a területre nézve a Tiszának jelenleg is visz- szaduzzasztó hatása van, tehát a magas talajvízszint nem egyenes következménye az esetleg megépítendő vészvíztározónak. Ezen pedig egyedül a csatornázottsággal lehet javítani. Ehhez Kertai István mérnök hozzátette: szerinte hosszú távon a tervezett tározó kedvezően befolyásolhatná a talajvízszintet, hiszen szivárgókon lehetne elvezetni a bent rekedt vizet. Az elhangzottakhoz hozzászóltak a kiskörnek is. Egy vállalkozó azon aggodalmának adott hangot, hogy ezzel a lépéssel körbekerítenék a települést vízzel, s nem hogy fejlődés, de további lemaradás lehetne a következmény. Ehhez csatlakozott Szász János kiskörei képviselő, aki úgy látta, eddig is szigeten éltek, s ezután még rosszabb helyzetbe kerülnek. Godó Lajos országgyűlési képviselő pedig azért aggódott, hogy a globális felmelegedés miatt nem lehetne azt garantálni, hogy csak két-három évente veszik igénybe a tározót, hiszen előfordulhat, hogy évente akár kétszer is meg kell azt nyitni, mivel a terület nemcsak a tiszai víz befogadására szolgál, hanem a Mátrából lefutó víz gyűjtőterülete is. Megoldásként javasolta, hogy a nemzeti földalap vásárolja fel ezeket a területeket piaci áron, és adja vissza kedvezményesen a gazdálkodóknak, mert ők vállalják a kockázatot ezen a területen. Ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy ez egy nagyon komplex probléma, hiszen megoldásra vár az úthálózat javítása, a csatornázás kiépítése, adott esetben még a szennyvízelvezetés is. Az ülést követően a jelenlevő önkormányzatok is megfogalmazták véleményüket, amelyet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Területfejlesztési Főosztályának is megküldték. Ebben egyértelműen hangot adnak az ülésen megfogalmazott aggodalmaknak: a vályogházak vizesedésének, a területen épük lakóházak elértéktelenedésének, a víztározó időszakos használata során bekövetkező jövedelemkiesésnek, s nem utolsósorban annak, hogy a megvalósulás utakat, belvízlevezető csatornákat is használhatatlanná tenne. A három település polgármestere egyértelműen leszögezi azt szeretnék, ha a vészvíztározó csak a legvégső megoldás lenne, s akkor is csak kisebb felületen, hiszen a most ismertetett terv szerint 5-6000 hektár válna használhatatlanná Amennyiben a hullámtér megtisztítása és a gát magasítása sem vezet eredményre, úgy célszerű lenne áttekinteni ezt a javaslatot, habár még mindig van egy jobb lehetőség: Kőtelek térségében, ahol kevésbé érintene lakott területeket a víztározóban felgyülemlő víz. A vita végeredményét a települések továbbították. Mivel végleges döntés nincs, így az esetleges későbbi történéseket lapunk figyelemmel kíséri. SZUROMI RITA Komoly- és könnyűzene, poézissel Almássy Zsóka és barátai az Egri Tavaszi Fesztivál nyitókoncertjén Előkelő időpontban, nemzeti ünnepünk másnapján, este az egri Gárdonyi Géza Színház ad otthont a Második Egri Tavaszi Fesztivál nyitóhangversenyének, mely a város és Heves megye koncerttörténelmébe Komoly- és Könnyűzenei Klasszikusok 2. címen íródik majd be. Az esemény létrejöttének körülményeiről, a várható műsorról és a fellépőkről Pálfi Zoltán színművésszel, a koncert szervezőjével, producerével beszélgettünk. Eger Több okból szól a koncert címe így: „Komoly- és Könnyűzenei Klasszikusok 2.”. Egyrészt, mert két évvel ezelőtt már rendeztünk egy hasonló című, nagy sikerű produkciót, ez a mostam koncert ennek a folytatása stílusában és hangulatában egyaránt, másrészt az arab kettes jelöli az évszámot - a 2002-t -, harmadrészt utal a címben szereplő szám arra is, hogy a második Egri Tavaszi Fesztivál nyitókoncertjévé lépett elő ez a minden évben megrendezett, immár hagyományos hangversenyünk - kezdi a beszélgetést Pálfi Zoltán. Elmondja azt is, hogy visszatérnek hagyományaikhoz, és ismét a komoly- és a könnyűzene olyan darabjaiból válogatták össze - fele-fele arányban - a műsort, melyek mindkét műfajban slágernek számítanak, és méltán arathatnak sikert a közönség körében. Főleg, miután a művek erre az alkalomra készült egyéni hangszerelésben szólalnak meg. Különlegességnek ígérkezik, hogy első alkalommal lép színpadra egy tenor a produkcióban, mégpedig Fekete Attila személyében, aki a honi fiatal tenorista-ge- neráció egyik legjobb képviselője, és azokat a híres tenor-áriákat énekli majd, melyeket a legnagyobbaktól szoktunk hallani. Koncertjeik visszatérő szereplőivel ismét találkozhat a közönség, így természetesen ott lesz Sáfár Mónika, az elmaradhatatlan Four Fathers együttes, és újra láthatjuk, hallhatjuk St. Martint, aki a decemberben megjelent új lemezéről ad majd elő darabokat. Külön érdekesség, hogy március 8-án a Kiscelli Múzeumban lesz a lemezbemutató koncertje, Egerben egy hét múlva már áthangszerelve kerülnek közönség elé ugyanazok a számok. Állandó főszereplőnek számít az egri színház népszerű művésznője, Zám Andrea, aki most - és ez nem kis meglepetés - operákat is énekel. Egy ifjú énekesnő, Nagy Erzsébet bemutatkozására is sor kerül majd, aki Almássy Zsóka tanítványaként indult el az énekesi pályán, és ez lesz az első olyan fellépése, ahol nagyzenekari kísérettel mutathatja be művészetét. A szólistákat ismét a Debreceni Filharmonikusok kísérik majd Kökényessy Zoltán dirigálásával, sőt a zenekar ez alkalommal önálló produkcióval is emeli az est fényét. A hangverseny főszereplője természetesen Almássy Zsóka lesz, aki készülő lemezéről ugyan még nem énekel, de ismét izgalmas és új dalokat szólaltat meg majd, amellett, hogy az egész koncert zenei gerincét az ő hangja, alakja, habitusa adja és fémjelzi. A művészek természetesen nemcsak szólóban lépnek színre, de lesznek közös számok, duettek is, sőt a finálét mindenki együtt énekli majd, mely meglepetésként egy nagyon népszerű operasláger ez alkalomra született átirata lesz. A Pálfy Zoltán szervezésében létrejövő produkciók esetében megszokhatta már Eger közönsége, hogy ötvözni próbálja a különböző művészeti ágakat. Hol kiállítás kíséri a hangversenyt, hol a zenés műfajok sokasága az, ami különleges élményt nyújt. Ezen az ünnep utáni és ünnepi estén a poétika lesz az, mely szerves kapcsolatot keres és talál a muzsikával, köszönhetően egy olyan művésznek, aki nem szorul bemutatásra. Az est kiemelkedő vendége Hegedűs D. Géza lesz. Remélhetően a közönség is úgy érzi majd, hogy hangversenyünk méltó mind nemzeti ünnepünkhöz, mind a II. Egri Tavaszi Fesztivál kulturális színkavalkád- jához, melynek nyitánya ez a rendezvény - zárja beszélgetésünket Pálfi Zoltán. EGRES BÉLA Almássy Zsóka neve fémjelzi a koncertet
