Heves Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-11 / 59. szám
10. OLDAL 2 3 2002. MÁRCIUS 11., HÉTFŐ // H P F . Mészárszék lett a hómezőből Ami a „Feledésbe merült véráldozat” címen közölt tallózóból kimaradt. (Az Egri 14. Honvéd Gyalogezred csatái a Donnál.) Kelemen István elmondása szerint a visszavonulással és az utóvédharcokkal a hadtestparancsnokság Vasváry Frigyes vezérőrnagyot, a 20. könnyűhadosztály parancsnokát bízta meg. A csoport utóvédjét az Egri 14. Gyalogezred képezte. Január 28-án Bicseknél megsemmisült a csoport „fogatolt vonat” és magában foglaló gyalogosrésze is. A 800 szánt magában foglaló osztagból, amely útnak indult, az első rendezésnél alig 150-et lehetett csak számolni Szumiban. Nos, lovag Kern Károly vezérkari őrnagy jelentésében a következőket írja: „Este 9 óráig ácsorogtunk az úton... A vasútállomásnál Csathó őrnagy kiadta a parancsot, hogy a törzsnél 3-4 szán maradhat. Mindenki vegye magához, amire szüksége van, és amit tud vinni, utána a felesleges szánokat egy helyre kell tenni és meggyújtani. Ez tulajdonképpen Siebert altábornagy régebben kiadott parancsa volt, hogy a magyar csapatoknak legfeljebb egy két szánuk lehet, hogy így a menetoszlopok hosszát csökkentsék.” Más, január 29-én történtekről: „A falu keleti szegélyén lévő völgyben mindig több magyar csapat gyülekezett. Itt kaptam meg a parancsot, hogy a kötelékeket az eredeti kötelékeknek megfelelően rendezzük, és a falun kívül, annak keleti szegélyén lévő völgyben éjjelezzünk. Martsa ezredes csoportjából is csak részek voltak itt, viszont a többi csoportokból inkább szétszóródott emberek. Ezek után igyekeztünk eredeti kötelékbe rendezni, ami végeredményben alig sikerült, a sorozatos feíkon- colás és nyilvános agyonlövések árán sem.” E részleteket sem szabad feledni, ezek is kiemelkedően szomorú fejezetei a Gyalogezred csatáinak, mert fájdalom: „mészárszék lett a hómezőből.” (Remélem, nincs harag a kutató és közreadó részéről.) Forrás: lovag Kern Károly vezérkari őrnagy, 1943. június 8-án kelt felterjesztése. Sz.L. (Név és rím a szerk.-ben) Meddig tart a farsang? Ünnepi tartalomhoz ünnepi lélek Ahogy távolodunk február 13-tól, amikor is az idén véget ért a farsangi időszak, egyre többen teszik fel ezt a kérdést. Mert nem értik: míg bizonyos intézményekben február 13-tól nem tarthatnak táncos rendezvényeket, arra hivatkozással, hogy nagyböjti időben már nem illik ilyet tartam, addig megint másoknál mindezekre fittyet hányva csakazértis farsangi bálra invitál a meghívó. Meddig tart hát az a fránya farsang? Meg miért is ne lehetne még márciusban is ilyen címszó alatt mulatságot rendezni? Hát csak azért nem, amiért egy téli születésnapot nem nyáron ünnepiünk meg, nem szilveszterkor tartjuk az éjféli szentmisét, s nem vízkeresztkor locsolkodunk! Mert fene nagy szabadság ide vagy oda, bizonyos dolgoknak a rendjét, hagyományát nem illik ennyire gátlástalanul felrúgni. Vagy a dolgok nem biztos ismeretéből, oda nem figyelésből hívogatnak még most is, a húsvéti ünnepkör nagyböjti idején farsangi bálra a szervezők? Ez több szempontból is érthetetlen. Igaz, volt közel négy évtized, amikor az ünnepekből kimaradt a valódi ünnep, amitől érthetővé válik, miért vízkereszt, miért farsang, húsvét, pünkösd és karácsony is tulajdonképpen. Mert az ünnepi tartalomhoz ünnepi lélek is tartozott, csak így kerek egész a dolog. S a lelkiség pedig mindig is része volt a vallásos népéletnek. Ezért mindenki tudta, hogy mit mikor, hogyan szabad és illik megtartania. Ehhez nyújtott segédkezet az a tény, hogy bizonyos ünnepek hatóságilag is szabályozottak voltak. Nagyböjt idején egyáltalán nem kapott engedélyt az, aki táncos rendezvényt kívánt szervezni. Hozzáteszem: a hivatalnokoknak nem akadt sok dolguk, mert a népi hagyományok tisztelete erősebbnek bizonyult minden direkt rendeletnél. Tudom, a hagyományoknak háborítatlan to- vábbéltetéséből kimaradt néhány évtized. Ám az óvoda- és iskolapedagógusoknak, művelődés- szervezőknek, hagyományőrző népdalénekeseknek, zenészeknek mégiscsak illene tudniuk, amikor maratoni táncos hétvégekre, s márciusban is farsangi alkalmakra hívogatnak, hogy a farsangnak február 13-tól vége, már a húsvéti ünnepkör napjait éljük. Amikor egy kissé elhalkulva, befelé fordulva készítjük lelkünket a húsvétra, Krisztus feltámadási ünnepére. Vagy egyszerűen csak tényszerű ismeretekre próbáljuk megtanítani gyermekeinket, hogy időben képesek legyenek megismerni a szavak jelentését és azt a tartalmat, amit hordoz. Azt már csak halkan merem megkérdezni a másság tiszteletének korában: ez ügyben esetleg számíthatunk-e toleranciára mi, vallásos emberek is? F. Molnár Gabriella népdalkörvezető A segítség megalázó módja Történt egy szombat délelőtt az egri Euronics Áruházban. Hitelre szerettem volna - kevés keresetemnél fogva - vásárolni egy muzik-centert. Korábban olvastam reklám-szórólapban, hogy nulla forint befizetése nélkül, részletre - igaz, 28%-os kamattal, de kevés havi törlesztéssel — lehet vásárolni. Örömmel tapasztaltam, hogy az áruválaszték igen nagy, az eladó fiatal hölgy rendkívül kedves, majd hasznos szakmai információval ellátva segített is gyorsan kiválasztanom a „pénztárcámhoz” megfelelő árfekvésű masinát. Megköszönve a segítséget, az ügyfélszolgálatot ellátó szintén fiatal hölgyhöz mentem. Átnyújtottam az áruhitelhez szükséges jövedelmemről szóló munkáltatói igazolást, pecséttel, aláírással ellátva. Megkérdezte tőlem, hogy „Ön töltötte ki az igazolást”? Nem értettem a kérdést, hiszen jogállamban élve ilyet az ember nem követhet el, hogy saját magának állítson ki igazolást. Antikor válaszoltam, hogy én még semmilyen papírt nem állítottam ki, már eszembe jutott, hogy a munkahelyemnek számfejtő másik hivatal (TÁH) számfejtőjét is ugyanúgy hívják, mint engem. Ott tisztáztam, hogy azért szerepel aláírásként „ugyanaz” a név. Ezután közölte velem, hogy még közüzemi díjról befizetőcsekkeket is mellékelnem kell, ami természetesen nem volt nálam. Ekkor még cseppet sem voltam bosszús, hiszen most először próbálkozom ilyen formában vásárolni. A „hiányosságot” így a magam „tudatlanságának” könyveltem el. Egy óra múlva visszamentem a csekkekkel, s részletes személyi adataimat rövid időn belül „kiszolgáltattam”. (Sőt még az előző munkahelyem nevét és címét is meg kellett mondanom.) Még ez is természetesnek tűnt, hiszen tisztában voltam, hogy ilyen „kedvezményhez” ez szükségeltetik. Ezután kb. 20 percet vártam, amíg elbírálják „ártatlanságomat”, és végre hazavihe- tem a masinát. Közben nézelődtem, és arra gondoltam, hogy ha letelik a törlesztés, akkor majd azután mit fogok vásárolni ugyanilyen lehetőséggel. Az illúzióm a hölgy messziről indított megjegyzéséig, nevezetesen a „le van tiltva” szóig tartott. Hirtelen nem értettem, mi van letiltva és miért - még az eladók is feltették ezt a kérdést körülöttem. Ledöbbentem, és megalázva éreztem magam. Megkérdeztem, hogy tudhatnám az okát? Az ügyintéző azt a választ adta, hogy nem sikerült a munkahelyemet felhívni és „leigazolni”, el kell küldeni a papírjaimat. Mindezt ha korábban megkérdezi, elejét vehette volna a fölösleges adminisztrációnak, telefonálásnak, hiszen szombaton nincs hivatal. Megjegyeztem, hogy azért, mert egy ügyintéző ugyanolyan „tucatnévvel” rendelkezik, mint én, miért ér hátrány, hiszen ott volt a pecsét és még másik aláírás is. Ekkor újra a telefonhoz nyúlt az ügyintéző, és olyan halkan beszélt mellettem, a száját eltakarva, hogy nem hallhattam, mint mond. Mondanom sem kell, elment a kedvem ettől az egész hercehurcától, és úgy döntöttem, elállók vásárlási szándékomtól. Elvártam, hogy a sok részletes adataimat (személyi igazolvány, adószám, TAJ-szám, telefonszám, munkahely stb.) kiszolgáltatva, hiteles dokumentumokkal és igazolásokkal alátámasztva megbízzanak bennem! Tisztában vagyok azzal, hogy a mai világban hitelt adni valakinek sok utánajárásba kerül. De ha ennyire bizalmatlanok az eladók a vásárlókkal szemben, akkor miért „húzzák el a mézesmadzagot” a kevés keresetű emberek orra előtt, és miért reklámoznak ilyen lehetőségeket? A reklámjuk mellé tájékoztatásként a feltételeket is odaírhatnák, hogy mindez mivel jár. így korrekt lenne az eljárás! A bizalom pedig legyen kétoldalú! Név és rím a szerk.-ben Ki felel a 30 milliós „hibáért”? Választási fogás a pereskedés „A lakosság véleménye - Öngólt rúgott a képviselő-testület?, Bátor” - a lapban 2002. február 24- én megjelent írással a lakosság többsége nem ért egyet. Településünkön 1990-től 1998-ig, két választási ciklus alatt kiépült a gáz-, telefon-, vízszennyvíz hálózat, elkészült a szennyvízkezelő telep. Felépült az önkormányzati hivatal új épülete. Lakókörzetünk már 1998-ban rendelkezett az EU- követelményeknek is megfelelő infrastruktúrával. Csak köszönetét tudunk mondani az előző polgármesternek a létesítmények megvalósításáért. Városokban, falvakban a mai napig nagy problémát jelent főleg a vízszennyvíz csatornázás hálózatának kialakítása. Sánta István polgármester úr az 1998. évi választási beszédében már szóba hozta a szennyvízhálózat hibáit, beszélt a „nem hozzáértő, gyatra” kivitelezésről, fényképes bizonyítékokról, csalásról, felelősségre vonásról. Érthetetlen számunkra, hogy a feljelentéssel miért kellett négy évet várni, ha voltak bizonyítékok. A lakosság véleménye az, hogy a megjelentetett írás egy választási fogás, mások lejáratásával. Különös, hogy négy település - Szúcs, Egerbocs, Bátor, Hevesaranyos — szennyvízcsatorna-hálózatának hibáit csak a bátori önkormányzat kifogásolja. Kíváncsiak lennénk arra, hogy ki készítette el a szakvéleményt, minek alapján. Tudomásunk szerint a csatornahálózat ellenőrzésére, a kivitelezés minőségének megállapítására feltárás nem történt. Esetleg a polgármester úr által készített fotók alapján - a fotók bárhol is készülhettek! — állapították meg a „beépítési körülmények módosítását, a számos technológiai hibát, a csatornahálózat nem megfelelő anyagát”. Ki állapította meg a „feltárt hibák 30 millió forintos” költségét? Egy kis számtan: a cikkben 116 millió forint van említve a kész beruházásra. Ha ezt a költséget leosztjuk a négy településre, egy településre 29 millió forint jutott a kivitelezéskor. Az önkormányzat a Tengely Közmű Kft.-től „30 millió forint árleszállítás címén történő visszafizetést” követel. A kérdés az, hogy a visszafizetésből megkapja-e a szűcsi, az egerbocsi, a hevesaranyosi önkormányzat a rá eső részt. Esetleg a bátori önkormányzat a nagymértékű költségvetési hiányát ebből a pénzből akarja mérsékelni? Településünkön az utóbbi négy év alatt nem történt komolyabb beruházás. Az önkormányzatnak illő lenne a lakosság felé részletesen elszámolni azzal, hogy hová költötték el négy év alatt a költségvetési pénzeket. Szeretnénk felhívni a tisztelt olvasók figyelmét a február 27-én megjelent írásban egy abszurd dologra. A képviselő-testület tagjai „vélik, hogy a korábbi önkormányzat intézkedésre jogosult és köteles dolgozói bűncselekményt követtek el”. A képviselő-testület hatalmazza fel Sánta István polgármestert a büntetőeljárás kezdeményezésére. Az érdekesség az, hogy a jelenlegi ötfős testületből hárman az előző önkormányzat képviselő-testület tagjai voltak! Ezek szerint hárman saját maguk ellen kezdeményeztek büntetőeljárást. Öngólt rúgtak? Ezúton szeretnénk megkérni tisztelt Sánta István polgármester urat, hogy szüntesse meg a lakosok megalázását, szülőfalunk lejáratását! (Név és rím a szerk.-ben) Báli hangulatban A Heves Megyei Önkormányzat Idősek és Mozgásfogyatékosok Otthona Naplemente Alapítványa az idén is megrendezte a hagyományos jelmezes farsangi jótékonysági bálját 2002. február 9-én. A vidám hangulatot fokozta a tombola, a zsákbamacska és a Kiskegyed bálszépe-vá- lasztása, melyet Papp Éva mátrafüredi lakos nyert meg. Udvarhölgyei: Balázs Orsolya hevesvezekényi, Somodi Katalin hevesi és Varga Krisztina hevesi lakosok voltak. A talpaláva- lót Molnár Kálmán és neje szolgáltatta. A báli dekoráció az intézménynél működő „Hangyaboly” foglalkoztatóban készült. A bál igen jó hangulatban múlt el, reméljük, mindenki nagyon jól érezte magát, miközben hozzájárult az idősek Naplemente Alapítványának gyarapításához. Az otthon lakóbizottsága nevében: Erős Kálmánná Köszönet A Magyarországi Minorita Rend tartományfőnöke, valamint a rend Szent Hedvig Leánykollégiuma ezúton köszöni, hogy közreműködésükkel hozzájárultak az ereklye méltó fogadásához és elhelyezéséhez, a kollégium felszenteléséhez: Egri Helyőrségi Parancsokság Vízi Sándor alezredes; Egri Helyőrségi Parancsnokság Fúvószenekar és vezetőjük, Koós Gábor százados; „Segít a Város” Alapítvány Mandák Attila; Imola Udvarház Kft.; Bodnár György bortermelő; a IX. sz. Tinódi Sebestyén Zenei Ált. Iskola énekkara, szólistája, hangszeres szólistái, karvezetője: Ágostonné Kugler Zsuzsanna, valamint Csősz Éva zongorakísérő; Farkas Ferenc Zeneiskola növendékei és igazgatója Miklovitz László; Mátraderecskei Zenei Általános Iskola növendékei, valamint tanáruk Papp János; Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szak- középiskola és Szakiskola növendékei és igazgatója, Bóta József. * A Minorita-testvérek nevében ezúton is köszönetünket fejezzük kis mindazoknak, akik az ünnep szervezésében és lebonyolításában segítettek és jelenlétükkel megtisztelték közösségünket. Köszönjük minden jóakaratú ember, intézmény, közösség erköl- csi és anyagi segítségét. ______■ H ála az orvosnak Ezúton szeretném nagy-nagy hálával megköszönni dr. Csomós Máriának, az egri kórház I. bel. o. főorvos asszonyának fáradtságot nem ismerő, lelkiismeretes és segítőkész munkáját, amivel meggyógyították a súlyos beteg édesanyámat. Bakondi Gyuláné Vajon mire kellettek a személyes adataim? Egy hiteles szemtanú Én és a férjem leszázalékolt nyugdíjasok vagyunk, és úgy gondoltam, hogy talán én még egy 4 órás takarítási munkát el tudnék vállalni, hogy a rokkantnyugdíjunkat ki tudnánk egészíteni. 2002. január 19-21-22-én megjelent a Hírlapban egy hirdetés, hogy takarítókat keresnek, de csak csökkent munkaképességűek jelentkezzenek, és megadták a telefonszámot, amelyen hívni lehet őket. Egy szolnoki szám volt (56/423-422/7265), felhívtam őket és közölték, hogy 2002. január 23-án délután 1 órakor a Kereskedelmi Bankban kell jelentkezni. Úgy éreztem, hogy visszaélés, csalás biztos nem lehet, mert mégiscsak egy bankban kell jelentkezni, ahová a takarító cég képviselői fognak jönni. Nagyon sokan jelentkeztek (kb. 40-en), férfi, nő, fiatal, idősebb. Ki kellett tölteni egy felvételi lapot, amely minden személyes adatot tartalmaz. Név, lakcím, leánykori név, anyja neve, TAJ-szám, személyi igazolvány szám, adószám, rokkantsági határozat száma, meddig érvényes a határozat, milyen rokkantsági fokozatba tartozunk, telefonszám. A végén alá kellett Imi, mint munka- vállaló, a másik oldalon a munkaadó neve is oda volt gépelve. Ezt mindenki kitöltötte, és azt mondták, hogy majd értesítenek. Nagy örömöm volt, mert a bankból másnap telefonáltak, hogy két főt felvesznek, és menjek be január 24- én. A bankban Bamáné (sajnos a beosztását nem tudom) és a gondnok fogadott engem és a másik jelentkezőt. Azt mondták, hogy február 1-jén kell majd kezdeni. Január 30-án felhívtak Szolnokról, hogy küldj em el a rokkantsági határozat másolatát és a nyugdíjfolyósító szelvényt, amelyen rajta van a nyugdíjas törzsszám és hogy mennyi a nyugdíjam, és kérték, hogy még a bankszámla-számot is adjam majd meg. Ők azt mondták, nem tudják, hogy majd mikortól fogok dolgozni. Elküldtem a kért papírokat a megadott címre (5000 Szolnok, Ságvári körút 4. 9/32., Horváth Béla névre). Pár nappal később a városban találkoztam egy asszonykával, aki szintén ott volt a jelentkezéskor, és azt mondta nekem, hogy őt és két szomszédasz- szonyát felveszik a bankba, és telefonon kérték tőlük azokat az adatokat, papírokat, amit tőlem is. Megmondom őszintén, akkor éreztem, hogy valami nem stimmel. Telefonáltam a bankba, a Bamánéval beszéltem, és megkérdeztem, hogy ez a takarító cég megbízható-e, mivel minden fontos adatot elkértek több embertől. Ő azt mondta, nem ismeri őket, talán azért kérték az adatokat, mert kedvezményt lehet igénybe venni, ha csökkent munkaképességűeket alkalmaznak. De ő ebbe nem akar belebonyolódni, mert a takarítók nem a bank alkalmazásában vannak. Később felhívtam a szolnoki számot, ahová jelentkezni kellett, és megdöbbenve hallottam a telefonközpontostól, hogy a megadott melléken csak akkor vannak az irodában, ha valamelyik városban állást hirdetnek, és várják a telefonhívásokat délelőtt 11-ig. Azóta nagyon ideges vagyok, az ismerőseim is azt mondják, hogy csak az adatok kellettek. Az, hogy az állás nem sikerült, nem érdekel, de attól félek, hogy az adataimat felhasználják. Úgy gondolom, az újságban fel kellene hívni az emberek figyelmét, hogy ha egy álláshirdetésre jelentkeznek, legyenek óvatosak! Név és rím a szerk.-ben Megdöbbenve olvastam a tényeknek meg nem felelő, teljesen egyoldalú, a másik felet meg nem kérdező „Vadász lőtt vadászkutyára” című cikket. Én a cikkben említett vadász vendégvadászaként hiteles szemtanúja voltam a történteknek. A történet a következő volt: egy földúton közelítve az esti leshely felé mentünk, mikor megláttunk egy keveréknek tűnő fekete kutyát, amint az út melletti nádasban hajtja a fácánt, őzet. Társam kérdezte: kié ez a kutya? — senki nem válaszolt. Legalább 300 méterre el lehetett látni. Ekkor kiért a kutya a szántásba, és társam lelőtte. Az 1996. évi Vadászati törvény 55. §-a értelmében, mely szerint „a jogosult a vadállomány védelme érdekében a vadászterületén elpusztíthatja, a./ a gazdája látókörén (irányításán és ellenőrzésén) kívülre, de attól legalább kettőszáz méterre került vagy egyébként vadat űző kutyát, valamint b./ a legközelebbi lakott területtől kettőszáz méternél távolabb elkóborolt macskát.”. Vadásztársam ennek szellemében járt el. Én alföldön vadászok, ahol a kóbor kutyák - ugyanúgy, mint ebben az esetben - komoly károkat okoznak. Saját szememmel láttam novemberben, mikor a nagy hóban beragadt az őz lába a hóba, nem tudott elmenekülni, és a kutyák széttépték. Sajnos, akkor nem volt nálam puska, etettük a vadakat, így nem tudtam lelőni a kóbor kutyákat. Kérem egy új cikkben társam becsületét, szakmaiságát visszaállítani, mert az ő személyén keresztül az egész vadásztársadalmat lejáratta. Rab Péter Pély, Fő út
