Heves Megyei Hírlap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-23 / 46. szám
12. OLDAL 2002. Február 23., szombat R L A P MAGAZIN Ezüstgyűrüs közművelő Beszélgetés Kary Józseffel kultúráról, és ami mögötte van A közelmúltban vehette át Kary József, a Megyei Művelődési Központ igazgatója a szakma Ezüstgyűrű Díját. A népművelés, közművelődés, művelődésszervezés változó világáról, napi kihívásairól beszélgettünk vele. Kary József: „A közösségi vagy kulturális épület az önmagunkba és összetartozásunkba vetett hit szent helye” FOTÓ: PERL MÁRTON- Régi „motoros" a szakmában. Talán a megyének nincs is olyan települése, ahol ne fordult volna meg egy-egy rendezvényen. Mindig erre a pályám készült ?- Negyedszázada vagyok a pályán. Az eredeti szakmám mechanikai műszerész. A hivatás felé a középiskolai magyartanárom irányított.- Felmérte, hogy akkortól nem lesz hétvége, szabad szombat, nyári szünet?- Annak idején a fiatalságnak és nekem sem a szabadidő volt a legfőbb érték. Az volt a fontos, hogy a kortársainkkal minél többet lehessünk együtt. Fontossá az este, a hétvége akkor vált, amikor családot alapítottam. Nekem a szombathelyi főiskola egyik tapasztalata az volt, hogy ne házasodj a szakmából, mert abból nem lesz család, gyereknevelés. A negyedéven az évfolyamon belül házasságot kötött hallgatók többsége öt éven belül elvált. Vegyészmérnök feleségemmel a szövetséget úgy kötöttük meg, hogy tudta, többet leszek távol, mint egy átlagos férj. Nálunk a feleségem vállalta, s ma is vállalja a többet, hogy én a munkámnak élhessek, hogy a házasságunk stabil maradjon. — Tatabánya igen messze van Egertől. Hogyan került ide?- Nem egyenesen. Tatabánya után két évet töltöttem Veszprémben közművelődési titkárként az egyetemen. A nejem a veszprémi egyetem után a Bélapátfalvai Cementgyár ösztöndíjasaiként jött haza dolgozni, én pedig vele. Bevallom, óriási volt a különbség a két város között. Saját bőrömön éltem meg, hogy az 1980- as évek elején errefelé egy kicsit pletykásabbak, konzervatívabbak, zártabbak az emberek, mint a Dunántúlon. Őszinte leszek: volt annak idején néhány konfliktusom. Fiatalosan, nyíltan, naivan mondtam véleményt társaságban. Fél óra múlva a „verébrádióból” visszahallottam az ellenkezőjét, megtűzdelve, elferdítve. Sok energiát vitt el a felhangok tisztázása. Ma már sem a szakma, sem a város nem ilyen. — Ez a pálya az elmúlt 25 évben óriási ívet írt le, kezdve attól, hogy a '80-as években még nagy jelentőséggel bíró kiscsoportok helyét egyre inkább az individuáli- sabb tevékenységek vették át...- Időközben változott a szakma elnevezése is. Az első oklevelemben a szakképzettség megnevezése népművelő. A KLTE-n művelődési menedzser szakon végeztem, de van oklevelem művelődésszervező kurzusról is. A megnevezések mögött szemlélet- és tevékenység- változás áll. Megéltük a száz százalékban államilag támogatott köz- művelődés időszakát. Élünk abban a négyszektorú gazdaságban, melyben a szakembernek előzetesen kell a viszonyát tisztáznia ahhoz, amiről véleményt mond, értékítéletet fogalmaz meg. Mert lehet civil szervezet tagja, egy önkormányzati fenntartású intézmény szakembere, kulturális vállalkozó, programlátogató.- Soha nem érezte úgy, hogy ez a szakma valamennyi képviselőjével kezd „feleslegessé válni", hiszen nem tudnak a versenyszférában dolgozókkal vetélkedni?- Feleslegesnek? Soha Sem én, sem a kollégáim. Hiszek abban, hogy tudatos, kitartó, az igényekre érzékenyen reagáló kultúraközvetítésnek, közösségteremtésnek van eredménye és jövője. A szabadidő növekszik, a kulturálódási szokások változnak. A kultúra, a kultu- rálódás - legyen az passzív vagy aktív - olyan állandó emberi szükséglet és érték, amely mindig érdeklődést kell a művelődés házai iránt. Dolgunk, és sok dolgunk van a világon. Egy kicsit segítő szakma is a miénk. Ha csak abban tudunk segíteni, hogy egy egyéni halvány kezdeményezés sikeres programmá alakuljon, vagy hogy az élet mindennapjaiban megoldhatatlannak látszó probléma orvoslást nyerjen, esetleg segítő beszélgetéssel visz- szaadjuk az élethez való kedvet, már akkor nem lehetünk feleslegesek. De ennél jóval többről van szó: olyan kulturális, közösségi folyamatokat tervezünk és valósítunk meg, melyek egy része rendezvényben is láthatóvá, nézhetővé válik. A mindennapi élet bennünket erősít. Egy kicsit mindig gondolunk a jövőre is. A versenyszférával nem tudjuk és nem is akarjuk magunkat összehasonlítani. A versenyt a látogatók és a források megszerzésében tapasztaljuk. A kevés pénz miatt egymás versenytársává válnak az intézmények és a civil szervezetek. Mi mégis az együttműködésre tesszük a hangsúlyt. —A megye egészét tekintve nem ilyen egységes a kép. Mely területeket látja a gyenge pontnak és az erősségnek Heves megye 118 települését tekintve?- A megyetudat nehezen ala- kul, régiótudatunknak a csírá vannak még csak meg. A palócságtu- dat az egyik erős kapocs a megye települései között. Az amatőr művészeti csoportok közül elsősorban a hagyományőrzéssel foglalkozók erősítik ezt. A közös éneklés, a hangszeres játék közösségteremtő NÉVJEGY Kary József Születési hely: Tatabánya, 1954. április 25. Végzettség: Szombathelyi Tanárképző Főiskola, Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakképzettség: népművelő, magyar nyelv és irodalom szakos tanár, felnőttképzési és művelődési menedzser, fçlsôfokù közművelődési szakember, művelődési szolgáltatásszervező Munkahelyek: Mező Imre Ifjúsági Ház Tatabánya, Veszprémi Vegyipari Egyetem, Megyei Művelődési Központ Eger Oktatás: Eszterházy Károly Főiskola Közművelődési Tanszék, Csíkszereda Kitüntetések: Miniszteri dicséret (1993), Szocialista kultúráért (1989), A népművelésért (1995), Bessenyei-díj (2000), Ezüstgyűrű Díj (2002). ségi televíziók száma gyorsan gyarapszik. Gyorsabban, mint az ország más vidékein. Ma előnyt élveznek a teleházak és a többfunkciós intézmények. Megjelentek a művelődési házak fáá között a sport-, egészségmegőrző szolgálta- tások. Erősödik az idegenforgáom- mal kapcsolatos programszervezési igény. Az ifjúsági klubok felett eljárt az idő. A kortárs csoportok szívesebben iáinak nyilvános szórakozóhelyekre. Heves megyében országosan kiemelkedő a nyugdíjasok szervezettsége. A korosztály tagjának erős a közösségi kötődése. Tudunk olyan nyugdíjasközösségről is, akik majdnem intézményi mé- “ retű tevékenysé------------------ get végeznek. T agjákból kórust, színjátszó és -megtartó erő. A páóc kultúra a megye egyik vonzereje. Sajnos, a citeraegyiiltesek száma évek óta csökken. Kevés az olyan fiatá, aki hangszert vesz a kezébe. A megyei kórusok közül több arany minősítéssel rendelkezik. A képzőművészeti élet a megyeszékhelyre kon- centráódik. A legnagyobb lemaradást a művelődési házak felszereltségében, az épületek állagában látom. Az Őrségben az apró településeken a faluk közösségi háza jóval felszereltebb, szebb, mint mifelénk. A helyi újságok és települési közöscsoportot, népdalkört, termé- szetjáó szakosz- táyt áakítottak. — Másfél éve Felsőtárkány adott otthont annak a konferenciának, amelyen a szakemberek a jövő közösségi házáról vitatkoztak. Mennyire érzi úgy, hogy az a többfunkciós, idegenforgalmi célok megvalósítására is alkalmas közösségi ház nem lesz utópia?- Bodonyi Csaba építésztanácskozáson elhangzott gondolatává értek egyet, aki szerint a közösségi épület az az épített belső agóra, ahová az emberek egymás miatt, az együttlét miatt mennek el, tehát az a kollektív kommunikáció helye. A közösségi vagy kulturális épület egyrészt templom. Nem más, mint az önmagunkba és ösz- szetartozásunkba vetett hitnek a szent helye. Másképpen a szellem helye az anyagias világban. A szellemi igény megélését lehetővé tevő hely, az emberi együttélés igényének a helye. Ezért a közösségi ház egyben a település identitásának a helye is. Annak őrzője is. A múltat őrzi és folytatja, a jövőt megidézi, és eközben szolgálja a jelent. Külföldet jáva érzékeltem, hogy meglévő intézményeinket nem becsüljük meg igazán. Brüsszelben irigykedtek ránk, hogy Magyarországon szinte minden településen van egy közösségi tér. Isztambulban az állam ösztönzi a művelődési intézmények építését. A németországi népfőiskolák támaszkodnak a meglévő művelődési házakra. Bodonyi Csaba gondolatá a működő művelődési házakra is érvényesek. — Térjünk vissza Önhöz: melyek azok a célkitűzések, amelyeket mindenképpen fontosnak tart a következő időszakban személyes feladatai között? — Ez olyan hivatás, ahol az eredmények később látszanak. Leginkább a pedagógushoz hasonlítunk. Vezetőként kaptam és vállaltam felelősséget az intézmény dolgozóiért, az épületet rendszeresen hasz- náókért, azért, hogy olyan terveket fogalmazzunk, melyek megvalósí- tásáa is képesek vagyunk. Fontosnak tartom, hogy érzékenyen reagáljunk az igényekre, hogy elébe menjünk a kihívásoknak, hogy a kulturális kínálat egyik meghatározó intézménye legyünk Egernek és Heves megyének, hogy élő kapcsolatokat ápoljunk a látogatókkal és a szakma képviselőivel. Röviden értékteremtő kulturális közszolgáltatást kell biztosítanunk. A következő időszak fontos feladata lesz a külföldi szakmá kapcsolatok erősítése, az intézménylátogatói kör fokozatos fiatalítása, a civil kulturális szervezetek megerősödésének segítése, bekapcsolódás az iskolán kívüli felnőttképzésbe. Szeretném megőrizni azt a külső és belső harmóniát, mely naponta erőt ad ahhoz, hogy - Smith szavaival - higgyek abban: a siker azokhoz pártol, akik energikusak, hogy dolgozzanak érte, elég bizakodóak, hogy higgyenek benne, elég türelmesek, hogy várjanak rá, elég bátrak, hogy megragadják, és elég erősek, hogy megtartsák. SZUROMI RITA Mai fertálymesterek Egerben Hetedik esztendejébe fordult az egri fertálymester- „százráncú” posztóköpenyben - egyre többször meg- ség legújabb kori története. Az 1996-ban felújított jelenő mai fertálymesterek a múlt megbecsülésére hagyomány jórészt már megtalálta helyét a város figyelmeztetnek, megjelenítik a városhoz hű tisztesgazdag történelmi örökségében: rendezvényeken séget és becsületet, kifejezve ily módon az „egriség” tisztségük jelképeivel - díszes, szalagos bottal, értelmét és lényegét. Tudvalevő, hogy 1949 óta - amikor megszüntették e szép hagyományt - nemzedékek nőttek fel a fertálymesterség ismerete nélkül. Immár a 2002-es fertálymesterek „elválasztására” is sor került már. Érdemes emlékeztetőül - s talán ismertetésként is — szólnunk a magyar városok között is egyedülálló egri testületről. Amit ma az egri fertálymesterség múltjáról tudunk, azt az egri tanítóképző intézet volt tudós igazgatójának, Breznay Imrének a könyvéből tudjuk (Az egri fertálymesterségről, Eger, 1939). A kiváló helytörténész gazdag dokumentumanyagot is tartalmazó összefoglalása szerint a törökök kiűzése után, a XVIII. század elején az elnéptelenedett városba települt német iparosok és kereskedők a közigazgatás megszervezése során négy negyedre osztották a települést, és az egyes városrészeket „viertel”-eknek, fertályoknak nevezték. Ezek élére negyedmestereket - a német szóból eredeztetve -, fertálymestereket állítottak, akik mintegy összekötő szerepet töltöttek be negyedük és a város életét irányító magisztrátus között. A fertálymestereket eleinte a városrész összlakossága választotta, majd a már „kiérdemült”, volt negyedbeli fertálymesterek javaslatára - miután az úgynevezett „suttogón” kiválasztották jelöltjüket - a tisztségre érdemesnek tartott új negyedmester „elválasztását” a Fertálymesteri Testület (a város összes volt fertálymesterének közössége) hagyta jóvá. A „suttogókon” igyekeztek a városrész legtekintélyesebb polgárát jelölni, aki megfelelt a szigorú feltételeknek. Volt idő - a XIX. század elején egy-két év -, amikor a fertálymesterek a város fizetett alkalmazottai voltak, de miután ez a rendszer nem vált be, a terebélyesedő város évenkénti új fertálymesterei tiszteletbeli megbízatással viselték „hivatalukat”. A felkérést nem lehetett visszautasítani, a közösség elvárta polgáraitól, hogy vállalják a tisztséggel együtt járó feladatokat. Évtizedek során a vagyoni feltételek háttérbe szorultak, és egyre inkább az erkölcsi követelmények kerültek előtérbe. Ezért az intézmény „demokratikusan” szerveződött, hiszen a fertálymeste- rek között egyaránt találunk szőlőmunkásokat, földműveseket, orvosokat, hivatalnokokat, iparosokat, kereskedőket és más társadalmi közegből kiválasztottakat. Már a múlt században kialakultak azok a negyedek, amelyek ma is városrészek szerint nevesítik a fertálymestereket. Történetileg kialakult sorrend szerint ma is a következő fertályok léteznek: Város l, II., III., IV. negyed (lényegében a belváros) ; Szent János-város Hatvan l., 11. negyed; Alsó-Károlyváros Hatvan III, Fel- ső-Károlyváros Hatvan IV. negyed (nagyrészt a Hatvani-hóstya); Felnémeti negyed (a város északi része); a Cifra-sánc negyed (a Cifra-hóstya és a vármelléki Sánc-rész); Makiár l, II. negyed (a Maklári-hóstya); Szent István 1. negyed (a Csákó-rész); Lajosváros I. negyed. A korábbi évszázadokban a fertály- mesterek szigorú szabályok szerint tevékenykedtek. Lényegében összekötők voltak a városi tanács és a lakosság között: felügyelték, hogy negyedük polgárai betartják-e a hivatalos rendeleteket és utasításokat, rendet tartottak a negyedben, akár le is fogathatták a renitenseket (például a részegeskedőket és verekedőket), ügyeltek a tisztaságra és a tűzrendészeti szabályok betartására, vagy „bekísértették” a tiltott utcai dohányzás ellen vétőket. A XX. században, a közigazgatás állami szervezettségének megerősödése idején a fertálymesterség hagyományőrző, a polgári erkölcsöt és tisztességet megjelenítő vonásai kerültek előtérbe. A mai fertálymesterségnek is egyik törekvése a hagyományőrzés, a város múltjának, történeti, közéleti, kulturális értékeinek képviselete, tudatosítása és megőrzése. Ennek jegyében jelennek meg a fertálymesterek a „százráncú" palástban és a díszes szalagos bottal a különböző rendezvényeken: ünnepi megemlékezéseken, koszorúzásokon képviselik városrészük polgárait. Ugyanakkor az „egriség” öntudatát és a közösségi összetartoA fertálymesterség feltételei A jelöltnek egri „őslakosnak” kellett lennie, tiszta erkölcsűnek, rendezett életűnek és vagyonosnak, mert a tisztség betöltése anyagi áldozatokkal is járt. Jórészt a fertálymester biztosította a különböző rendezvények anyagi feltételeit, így például az összejövetelekkel rendszerint együtt járó vendéglátás, az úgynevezett „trakta” költségeit. A fertálymesteri avatás ünnepélyes pillanata FOTÓ: GÁL GÁBOR zás éltető erejét kívánják elmélyíteni a hagyományteremtő törekvésekkel. Újabban ezt mutatják a Szent István-napi ünneplések a Dobó István téren és a várban, az egri győztes várvédelem nemzeti és helyi értékeit felidéző október 18-i megemlékezés a Dobó téren, vagy a december végi borszentelés és az ehhez kapcsolódó jellegzetes egri értékteremtő emberi munka köszöntése, más társadalmi szervezetekkel együtt. Az egri fertálymesterség 1996-os felújítása óta immáron tekintélyes létszámmal megszerveződött társadalmi egyesület, a Fertálymesterek Testületé az egyik legjellemzőbb közösség a városban. A fertály- mesterek havonkénti összejöveteleken cserélnek eszmét a város életéről, fejlesztési lehetőségeiről, mondják el a negyedükben szerzett tapasztalatokat. Régebbi korokban a fertálymesterek - bár nem voltak tagjai a város tanácsának - részt vettek a városi testület ülésein, az ott hallottakat közvetíthették a polgárokhoz. A mai fertálymesterek is igyekeznek a városi közélet legfontosabb eseményeit környezetükben népszerűsíteni, miközben ezeken az eseményeken egységes testületi akarattal jelennek meg. így jelenítik meg azokat az értékeket, amelyek az „egriség”, az egri öntudat fennmaradását biztosítják a jövőben (barátság, összefogás, hűség, segítő és használó akarat stb.). A Fertálymesteri Testület 2002-ben már több mint kilencven taggal (ebből a 14 városrésznek megfelelően, tizennégy a „hivatalban lévő”) tevékenykedik. Ily módon a szabályok szerint évenként „elválasztott” fertálymesterek mellett az úgynevezett „kiérdemültek” továbbra is részt vesznek a testület tevékenységében, közösségi életében. Jelképesnek is tekinthető, hogy a Fertálymesteri Testület tagjai „barátom uram"-nak szólítják egymást (ez is évszázados hagyományt kifejezve ezzel az összetartozást, és egymást, a város minden polgárát segíteni akaró emberség szép eszméjét. Nagy Sándor a Hatvan városrész í. negyed fertálymestere
