Heves Megyei Hírlap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-16 / 40. szám

?#B| 2002. Február 16., szombat H O R I Z O N T 11. OLDAL Az álom, mint terhelő bizonyíték Még nincs másodfokú döntés Pnsoma Dénes kártalanítási ügyében (Folytatás az 1. oldalról) Az eljárás elindult, s a közben elhunyt Pusoma Dénes helyét a felperesi pozícióban az örökösei vették át, akiket az egri ügyvéd je­lenleg is képvisel. Elsőfokú ítéletében az Egri Városi Bíróság teljes egészében elutasította a kereseti kérel­met, mondván, hogy annak megítéléséhez hiányzik a jogalap. Indoklásában azt is fel­hozta az elsőfokú bíróság, hogy egyrészt Pusoma Dénes a büntetőeljárás során a szá­mára elmarasztaló elsőfokú ítéletet nem fel­lebbezte meg. Másrészt neki felróható okot szolgáltatott arra, hogy a súlyos bűncselek­mény gyanúja ráterelődjék. A kártalanítás aló­li kizáró okok közé soroltatik a jogszabály szerint az is - közölte a bíróság -, hogy a ké­relmező az eredményes felderítés meghiúsítá­sára törekszik. Az állam jogi képviselője sze­rint ezek a kizáró okok fennállnak, ezért Pusoma Dénest, illetve jogutódjait nem illeti meg a kártalanítás. Ezt az álláspontot is elfo­gadta a városi bíróság. Az elsőfokú ítélet ellen részben fellebbe­zést nyújtott be dr. Magyar Elemér. Módosí­totta ebben a kártalanításként kifizetni kí­vánt összeget is 2,4 millióról 1 millió forint­ra. Éppen amiatt, mert a büntetőbíróság el­sőfokú döntését Pusoma annak idején nem fellebbezte meg. Az ügyvéd szerint a kiindulópontnak a kártalanítás jogosságának megállapítása szempontjából annak kell lennie, hogy a büntetőeljárás során törvénysértő módon szerzett bizonyíték miként értékelendő a pol­gári jellegű kártalanítási procedúrában. A fel­peresek jogi képviselője szerint sehogy sem ve­hető figyelembe. Nevezetesen arról van szó, hogy amikor a bűncselekményt követően özv. P. J.-né a kórházban meghalt, s az orvo­sok közölték a rendőrséggel annak okát is (hogy az idős asszony a bántalmazásba halt bele), a nyomozás csak ezután kezdődött el. Néhány óra múlva házkutatást tartottak Pusoma Déneséknél Ivádon, s tanúként hall­gatták meg az édesanyját, Pusoma Albertnét. A rendőrségi jegyzőkönyvben a Pusoma Déneshez fűződő viszonyát úgy rögzítették, hogy ő a ,,gyanúsított édesanyja". Ebben az esetben viszont őt mentességi jog illette volna meg, hiszen a Büntetőeljárási Törvény sze­rint egyrészt nem köteles olyan vallomást ten­ni, amivel önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekménnyel vádolná, másrészt nem köteles egyáltalán vallomást tenni, azt meg is tagadhatja, mint hozzátartozó. Ám ezen jogá­ra nem figyelmeztették, nem oktatták ki. Az külön érdekes - hangsúlyozza dr. Magyar Elemér -, hogy szintén a jegyzőkönyvben le­írtak szerint ekkor még Pusoma Dénest for­málisan tanúként hallgatták meg, de ezek szerint valójában már gyanúsítottként kezel­tek. Ebből az következik, hogy Pusoma Dé­nes kezdetben nem gyakorolhatta gyanúsítot­Törvénysértők, de elfogadhatók? A Magyar Állam, mint az alperes jogi képviselője, a megyei bíróságon megtartott másodfokú tárgyaláson nem vonta két­ségbe a felperes által felhozott, büntetőeljárásbeli durva törvénysértések tényét. Ám az álláspontja az: szerinte ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezeket a bizonyítékokat ne lehetne a polgári perben figyelembe venni. Úgy véli, a történ­tek ellenére elfogadhatók. ti jogait - például nem kérhetett ügyvédet -, mivel azt mondták neki, hogy ő tanú. Ráadá­sul az előírásokkal ellentétesen nem derül ki a tanúkihallgatási jegyzőkönyvből az sem, hogy kik voltak Pusoma Albertné esetében a hatósági tanúk. Az édesanya ugyanis analfa­béta, s ilyen esetben kötelező hatósági tanúk bevonása. Az is furcsa, hogy a nyomozás során nem tisztázták, miért különbözik az édesanya és Pusoma Dénes vallomása arról, mikor érke­zett haza a bűntény napján a fiú. A mama 21 órát mond, Dénes délután 4 órát. Ezt utóbb terhére is rótták, hogy félrevezette a hatósá­got. Kétséges azonban, hogy az történt-e, amit az édesanya mond, nem lehet-e, hogy esetíeg tévedett?! A rendőri jelentésből továbbá az is kivilág­lik — az egyik nyomozótiszt elmondásából — , hogy Pusoma Dénest sokkal többször hall­gatták ki úgymond taktikai okokból, mint ahányszor jegyzőkönyv is készült azokról. A jogi képviselő azt pedig egyenesen elké­pesztőnek tartja, hogy a rendőrök arról faggat­ták Dénest, álmodott-e Rozi nénivel (tudniil­lik az áldozattal). A férfi erre azt válaszolta, igen, álmában látta véresen. Nos, ezt terhelő bizonyítékként hozták fel vele szemben! Ugyancsak törvénysértőnek tartja dr. Magyar Elemér, hogy az orvosilag is elmebetegnek nyilvánított I. J. val­lomása döntő bizo­nyítékként szere­pelhetett az ügy­ben... A felperesek ügy­védjének vélemé­nye az, hogy a Ma­gyar Állam ,,kissz­erűén áll hozzá" a kérdéshez. Úgy véli, 1 millió forintot igazán nem esne nehezére ki­fizetni kártalanításképpen egy nyilvánvalóan törvénysértő eljárás következményeként. A hétközi másodfokú tárgyalást azzal fe­jezték be, hogy az ítélethirdetésre jövő hét csütörtökjén kerül sor. ___iszalayi A mobilkommunikáció az oktatásban Nemzetközi kutatók bevonásával folytatódik „A XXI. század kommunikációja” címet viselő, Magyarországon egyedülálló mobilkommunikációs kutatási Magyarország Hazánkban a mobiltelefon a hét­köznapi kapcsolattartás eszközé­vé vált, minden második emberre jut egy mobil-előfizetés, egyedül a piacvezető Westelnek több mint 2,5 millió ügyfele van. A felhasz­nálók számának erőteljes növeke­dése és a mobiltelefon szerepének változása késztette a Westelt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetével közö­sen a mobilkommunikáció társa­dalomra gyakorolt hatásait vizs­gálja. 2001 januárja óta folyik az a nagyszabású társadalomtudomá­nyi kutatás, amelyet az MTA Filo­zófiai Kutatóintézete koordinál, s amelynek keretében eddig két je­lentős konferenciára került sor, il­letve az eredményeket összegző két tanulmánykötet jelent meg. A Westel folyamatos támogatásának köszönhetően a magyar társada­lomtudomány ma ismét széles program. körben és magas színvonalon kép­viseli azt a markánsan kommuni­kációfilozófiai hagyományt, amely a huszadik század első évtizedei­ben éppen hazánkban alakult ki. Az átfogó kutatás eddigi ered­ményei egyértelmű üzenetet hor­doznak. A mobiltelefon, tágabban pedig a mobil multimédiás inte­raktív kommunikáció szervesen épül be a mindennapokba, közös­ségibb társadalmat és harmoniku­sabb emberi kapcsolatokat bizto­sít; a demokratikusabb közélet, a hatékonyabb gazdaság, a kreatí­vabb munka és a színesebb, tar­talmasabb szórakozás közegéül szolgálhat. 2002. május 24-25-én az MTA Rooseveü téri székházának díszter­mében a Westel és a kutatás részt­vevői közösen újabb, immár nem­zetközi konferenciát rendeznek. A külföldi meghívottak sorában a fi­lozófia, a kommunikációelmélet, a számítástechnika, az evolúciós pszichológia, a megismeréstu­domány és a szociológia világhírű német, osztrák, brit és 'amerikai' képviselői lesznek jelen. Magyar részről szintén kiváló kutatók sze­repelnek, többek között a politoló­gia, a közgazdaságtan, a fejlődés- lélektan, a nyelvészet, a kommu­nikációfilozófia, a tudománytörté­net, sőt a pszichoterápia művelői. Az előadások által felölelt főbb té­mák: a számítástechnika funkció- változása, globális kommunikáció, virtuális távolság és közvetett kö­zelség, politika és mobiltelefónia, mobilgazdaság, a nyelv maradan- dósága és megújulása, a gyermek a mobil információs társadalom­ban, a megismerő elme változat­lan és új struktúrái, képi nyelvek és grafikus üzenetek, a tudomány jellegének megváltozása a folya­matos kommunikáció viszonyai között, a folyamatos kommuniká­ció társadalmi-emberi terhei és perspektívái, mobiltelefon és lelki harmónia. A program részletei megtalálhatók a www. fii hu/mobil/konferencia internetes oldalon. Az előadásokat tartalmazó kötet - rangos nemzet­közi kiadó közreműködésével - ősszel jelenik meg, és a magyar nyelvű változat már szeptember­ben publikálásra kerül. A kutatás 2002 őszétől induló újabb szakasza azt is feltérképezi majd, hogy miképpen válhat a mo­bilkommunikáció a tanulás új kö­zegévé. Nem kétséges, hogy a mo­bilkommunikációs technológiák a művelődés és oktatás merőben át­alakult szerkezeteit teszik elérhe­tővé és kényszerítik ki - a kisgyer­mekkortól a felnőttképzésig. Az oktatás és művelődés, valamint a mobiltelefon kapcsolatának meg­ismerését segítheti a 2002. novem­ber 29-én az MTA székházában "M-Leaming - Mobil művelődés" címmel megrendezésre kerülő konferencia, amely a kutatási program 2003-as, széles nemzet­közi együttműködésben megvaló­suló terveit hivatott előkészíteni. A program alakulásáról magyar, né­met és angol nyelven folyamatos tájékoztatást nyújt a www.ftl.hu /mobü web-hely. Harminc éwel ezelőtt Heves megyében Parádsasváron adták át az első automata tekepályát. Az idő alaposan elbánt az épülettel, épp ezért az önkormányzat úgy dön­tött, hogy rendbe hozza a sportlétesítményt. A tetőszerkezetet a tél folyamán újítot­ták fel, s a tervek szerint idén nyáron a belső munkálatokkal is elkészülnek. FOTÓ: ÖTVÖS IMRE Étkezési szokások: számít a jövedelem A felnőtt lakosság 40 százalé­ka étkezik elsősorban ven­déglőben, hagyományos étte­remben, míg 31 százalékuk választja inkább a gyorsétter­meket - derül ki a GfK Piac­kutató Intézet felméréséből. Magyarország ságot is figyelembe véve kiderül, hogy hetente többször mindössze a válaszadók 2 százaléka megy vendéglőbe. Egy-két heti rendsze­rességgel további 4 százalék, egy- két-három havonta 11, félévenként 5, ennél is ritkábban viszont 18 százalék. Bár a gyorséttermek vendégei közt is több a férfi, mint a nő, egyéb szempontokból tapasztal­hatók eltérések a hagyományos vendéglátáshoz képest. így az életkor szerint sokkal jobban megoszlanak a szokások. A 30 évesnél fiatalabbak többsége jár gyorsétterembe, a 30-39 közöttiek kisebb része, míg a 40 évesek és idősebbek körében elenyésző ez az arány. A felmérés szerint az is­kolai végzettség itt is fontos vá­lasztóvonal. A magasabban kép­zettek körében kedveltebb a gyorsétterem, mint az alacso­nyabban képzetteknél. A jövedelem szerinti megosz­lás szintén érvényesül, tehát a te­hetősebbek közül többen járnak gyorsétterembe. Ez különösen jellemző a havi nettó 160 ezer fo­rintnál nagyobb jövedelmű ház­tartásokban élőkre. Regionálisan Budapest és az Észak-Dunántúl mellett Pest me­„A havi nettó 100 ezer forintnál nagyobb jövedelmű háztartásokban élők többsége jár étterembe. Az ennél kisebb jövedelműek többsége pedig sohasem...” gye mutatói kedvezőbbek a kö­zépértéknél, míg a többi régió­ban átlagosak vagy annál alacso­nyabbak. Településnagyság sze­rint pedig a kisebb falvak és vá­rosok válaszadói erősen alulrep­rezentáltak. A GfK a 15 évesnél idősebb lakoso­kat reprezentáló ezer fő személyes megkérdezésével készítette a fel­mérését a múlt évben. A felmérés szerint a hagyományos étterem­ben többséget alkotnak a férfiak. Életkor szerint a 20-39 év közötti­ek többsége szokott étteremben enni, míg a 60 évesek és időseb­bek erősen alulreprezentáltak. Iskolai végzettség szerint a ma­gasabb képzettségűek között jóval elterjedtebb szokás a vendéglőben étkezés, mint az alacsonyabb iskolázottságúaknál. A diplomá­sok kétharmada szokott étterem­ben enni, a nyolc általánost vagy kevesebbet végzetteknek viszont mindössze egyötöde. Hasonlóan egyértelmű trendet mutat a jövedelem szerinti meg­oszlás. A havi nettó 100 ezer forint­nál nagyobb jövedelmű háztartá­sokban élők többsége jár étterem­be. Az ennél kisebb jöve- delműek többsége pe­dig sohasem. Regionáli­san Budapest és az Észak- Dunántúl mutatószámai kiemel­kednek. Az ország többi régióiban ugyanis az átlagosnál kevesebben szoktak vendéglőben étkezni. Te­lepülésnagyság szerint Budapest mellett a 20 ezer lakosúnál na­gyobb városokban élőkre jellemző, hogy étterembe járnak. A gyakori­interaktív színházi kísérlet: Grimm meséje a Stúdiószínpadon fotó: gál gábor Grimm-mese és interaktív színház Csizmás Kandúr feleséget talál a molnár fiának Eger Az eddig megszokottól eltérő mű­fajjal találkozhat a közönség a Gárdonyi Géza Színházban. A Stúdiószínpadon egy kicsiknek szóló mesedarabot, a Grimm-test- vérek Csizmás Kandúrjának szín­padi változatát láthatják a gyerme­kek. Több szempontból is újdonság ez a kezdeményezés. Részint, mert a felnőttek szórakoztatására szakosodott intézménybe ezúttal a legkisebbeket, a bábszínházhoz szokott gyermekeket ültették le, másrészt nem egy klasszikus me­sefeldolgozás született ezen falak között. A rafinált macska történe­tét „vándorbábosok” játsszák, akik elhagyták bábjaikat, így nagy a bizonytalanság, képesek lesz­nek-e megtartani az előadást? Az emberi találékonyságnak azon­ban nincs határa, főként, ha az egy gyermekszínházban történik: így a maradék kellékekből készíte­nek jelmezt és viszik színre a tör­ténetet. Meglepő játék ez: jelmez nincs, a tó egy nagy sál lesz, a ki­rály koronája kenyereskosár, a ki­rálylány fejfedője luftballon. Azt, hogy ki kit játszik, a gyermekek­nek egy kiszámoló mondókával kell eldönteniük. Mindenki min­den szerepet tud, így a véletlenen múlik, hogy ezúttal ki lesz a Csiz­más Kandúr. A gyermekek lelke­sen kapcsolódnak be a játékba. El­kezdődik a történet - amelynek játékmestere Murányi Tünde -, s igazán humoros hangokkal, moz­dulatokkal sarkallják a kicsiket ar­ra, hogy aktív részesei legyenek a történet alakításának. Attól kezd­ve, hogy rájuk bízták a szereplők kiválasztását, azzal bezárólag, hogy esetenként még a díszletet, a hajladozó erdőt is ők alakítják. Hatan játsszák el ezt a több sí­kon zajló mesét. Horváth Ferenc, Nagy Adrienn, Rácz Lajos, Szarvassy Csaba Zsolt, Topolcsányi Laura és Tóth Levente formálja valamennyi szereplőt. Ők változnak át madarakká, ki­rállyá, avagy a molnár családjává. Időnként a legkisebbek számára azonban zavaróan hat a jelmez­csere nélküli szerepváltás. Az óvo­dások - akik megszokták azt, hogy a király koronát és palástot visel, a királylány pedig cicomás ruhába bújik - nehezebben ve­szik a lapot. A nagyobbacskák már könnyebben megértik, miért visel a király fogkefét a fején, vagy hogyan kerül a táska a fogadó asz­talára. Mindebben a helyenként gondolkozást és már az iskolások­tól elvárható társítási képessége­ket követelő darabban minden változik: nemcsak a szereposztás, hanem a hangulat és a követhető­ség mértéke is. Senki se higgye, hogy az a pro­dukció, amelyet elsősorban gyer­mekeknek és az őket elkísérő szü­lőknek szántak, klasszikus báb­színházi produkció. De nem is nagyszínházi. A kettő között egy érdekes kísérlet az interaktív szín­házra, amely átmenetet jelenthet a kicsi gyermekek által értelmezhető klasszikus mesedarab és a nagyob­bak gondolkodásra késztetését cél­zó színház (művészet) között. _______________________________________(SZUROMI)

Next

/
Thumbnails
Contents