Heves Megyei Hírlap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-11 / 35. szám

10. OLDAL P F . 2 3 2002. Februär 11., hétfő | „Kinyílik a bicska a zsebben!” Az utóbbi hetekben több együtt­érző érdeklődés jutott el a csalá­dunkhoz felejthetetlen gyerme­künk, Kiss Gábor volt egri diák ügyében. Sajnálattal kell megálla­pítani, hogy e rendkívüli haláleset ügyében 14 hónap eltelte után sem indult meg a bűnügyi nyo­mozás, hogy minden lehetséges eszközzel igyekezzenek kideríte­ni és tisztázni az illetékes hatósá­gok fiunk kegyetlen halálát. Jelenleg az ügy még mindig a Fejér Megyei Főügyészségen van, ahol feljelentés-kiegészítést ren­deltek eí (több mint egy hónap­ja!). A Büntetőeljárás 126. par. 1. bekezdése előírja, hogy ameny- nyiben a bűncselekmény gyanúját nem lehet kizárni - márpedig Gá­bor esetében valóban nem lehet kizárni -, így a bűnügyi nyomo­zás megtagadására nincs lehető­ség. Tehát már régen nyomozást kellene folytatni élet elleni bűncse­lekmény ügyében. Ezért nem érti a család és a közvélemény ezt a le­hetetlen helyzetet, a rendőrség merev ragaszkodását a jogszabály­okhoz, fikciókhoz, miközben vá­rosunk egy éltanulójának rejtélyes halálát nem tudta kideríteni állam- igazgatási eljárásban, annakkorlá- tai miatt. Jogosan vetődnek fel a kérdések: ennyit ér ma Magyaron Bírói A Heves Megyei Labdarúgó Szö­vetség Játékvezetői Bizottsága a Hírlapon keresztül is köszönetét fejezi ki a következőkben felso­rolt cégeknek, szervezeteknek és intézményeknek, amelyek támo­gatásukkal segítették a január 19- én megtartott, évente hagyomá­nyos rendezvényük színvonalas lebonyolítását. Ezek: Gémes Pan­zió Tiszafüred, Panoráma Hotel Noszvaj, Hotel Flóra, Szent János Hotel, Senátor-ház, Invest Sport­szágon egy emberi élet? Ennyit ér egy fiatalkorú, városi ösztöndíjas diák élete egy iskolavárosban? Mi­ért nem kereste azonnal, nagy erőkkel a rendőrség? Miért nem vették igénybe a készenléti rend­őrséget Budapestről, a polgárőrsé­get, a katonaságot, a katasztrófa- védelmi csoportot kutyákkal?! Fel­háborító, hogy az ún. „kis piti” ügyekben (hangos rádiózás, ku­tyamarakodás, dzsekilopással ösz- szefüggő fenyegetés) tudott a rendőrség bűnügyi vizsgálatot folytatni, gyorsan, nagy erőkkel in­tézkedni. Hol állnak ezek az ügyek a Gábor fiunk kegyetlen, rejtélyes halálesetéhez képest? En­nek a drága gyermeknek nagyon sokat kellett szenvednie valakik ál­tal, akik most is büntetlenül, sza­badon élik világukat. Az állampol­gárokat annyira irritálja ez a lazán kezelt haláleset, hogy többen meg­jegyezték: ez az ügy már odáig fa­jult, hogy a becsületes emberek zsebében kinyílik a bicska - ahogy mondani szokták. Az aláírásgyűj­tés mindaddig folytatódik, amíg az illetékes hatóság el nem rendeli a bűnügyi nyomozást. A gyászoló család nevében az édesanya: Kiss Gábomé és 7060 támogató állampolgár hála centrum, Tangó Étterem, Imola Udvarház, Harmos Cukrászda, Gárdonyi Géza Színház, Agría Film Kft., Bibliofil Gárdonyi Géza Könyvesbolt, Sony Márkabolt, Aréna Sportbolt, Árvái Hús, Optirex, Egri Nyomda Kft., Fehér Szarvas Étterem, HBH Bajos Sör­ház, Gyros Étterem, Márvány és Kígyó Patika, Daragó Família, Hossó ABC, TESCO, Interfruct Áruház. Nyílt levél a Helasz Játékvezetői Bizottságához Tisztelt Játékvezetői Bizottság! Miután írtam Önöknek két leve­let, melyre nem válaszoltak, kénytelen vagyok a nyilvánosság segítségét igénybe venni, hogy a felvetett problémákra reagálja­nak. Az, hogy volt Heves megyé­nek egy Puhl Sándora, nem jelen­ti azt, hogy olyan játékvezető mű­ködjön a megyében, aki pl. a Pót­mérkőzés című könyv 109. olda­lának tanúsága szerint besározó- dott, tehát nem tudja alázattal szolgálni a labdarúgást. Arról nem beszélve, hogy ő a küldő a megyébe. „Kecskére káposztát...” Mindennek megírására az készte­tett, hogy a (név nélkül) jv. az ősz folyamán vezetett egy mérkőzést, ahol szándékosan, első perctől kezdve ki akart és ki is állított egy játékost, akinek az édesapjára ha­ragudott. Ez felnőttmérkőzésen történt. Gondoljunk bele: egy ser­dülőmérkőzésen, ahol a gyerekek istenként néznek fel az általuk imádott sport játékvezetőjére, ki­derül, hogy az „isten” nem tiszte­li a labdarúgást, sőt... Mindezt te­gyük abba a kosárba, hogy hol tart megyénk és országunk labda­rúgása. Mindehhez hozzátartozik a fegyelmi bizottság, aki érthetet­len okból a játékvezetőnek adott igazat, akinek múltja van, egy olyan fiatalemberrel szemben, aki 6 éves kora óta alázattal, le­mondással szolgálta a labdarú­gást. Vácon junior 3. helyezett, Tiszaújvárosban 18 évesen NB I.- es játékos volt. Egy műtét miatt jelenleg 100-150 embert szóra­koztat társaival ellenszolgáltatás nélkül a megyei II. osztályban. Jön egy játékvezető, és egy ilyen ember elrontja ennyi szórakozni vágyó szurkoló örömét. Kérdése­im a következők: Meddig enge­dünk ilyen embereket a sport kö­zelébe? A Fegyelmi Bizottság mi­ért nem szembesíti a feleket, ha ellentmondás van? Mikor hisznek a játékosnak a korrupt játékveze­tővel szemben? Mi lesz a labdarú­gásunkkal, ha ilyen emberek ne­velik a következő generációt? (Hisz a jv. fia is játékvezető, és a környezet hatása igen nagy, 70%- ban befolyásolja viselkedésünket, Czeizel Endre szerint ez tény). Debreczeni Gábor (cím a szerk.-benj Értelmetlen rendelet Mint községi képviselő, jól tu­dom, hogy a községnek mindig kevés a pénze. Szerencsére segít­ségünkre sietett a kormány, amint a Heves Megyei Hírlap feb­ruár 4-i számából megtudtuk. Ugyanis „hulladékért büntetés” szabható ki a rendelet ellen vé­tőkre, 1500 és 50.000 forint ösz- szegre. Ebből a bírságból 30% a községet illeti. Értsd: mi felderít­jük a bűnöst, kiszabjuk a bünte­tést, behajtjuk a büntetést a köz­ségünk számára 450 és 15.000 fo­rint közötti összegben, a kor­mány részére pedig 1050 és 35.000 forint közötti összegben. A következő oktalan gondolata­ink támadnak: Kinek és minek az érdekében hozták a rendeletet? Ezért a pénzért ugye a kormány fogja eltakarítani a szemetet? Mi­lyen megfontolásból teszi rá a komiány a kezét erre a pénzre? így hirtelen más nem jut az eszembe... László Ferenc önkorm. képviselő, Karácsond Mikófalva Trianonja, avagy: egy falu keresi igazságát Prológus: 1920. január 4.: Párizs mellett, a versailles-i kis Trianon pa­lotában aláíratják az első világhábo­rúban győztes hatalmak Magyaror­szággal azt a békeszerződést, ami szétdarabolta hazánkat, és amit az ország azóta sem hevert ki. Sem gazdaságilag, sem lelkileg. Idén en­nek 82 éve lesz. 1982. október 10.: a Putnok-Eger közötti vasúti közlekedésben egy csekély változás történik. Mónosbél és Bélapátfalva között átadják a for­galomnak azt az újonnan épített vasúti pályát, amellyel egy „hatal­mas kanyarulatot” vágták le. Ám ezen az íven volt található Mikófalva és annak megállója. Eb­ben az évben 20 éves emléke már csak a falunak a vasút. Amit átéltünk: az első világhá­ború előtti utolsó békés évtizedben is épült az ország. Példa erre az 1908-ban átadott Putnok-Eger vas­útvonal, amely a gazdasági vérke­ringésbe kapcsolta be a térséget. A véletlen úgy hozta, hogy Mikófalva érintésével jelölték ki a nyomvona­lat az építők. Majd elindult a forga­lom az új pályán, ám falunkhoz eredetileg nem jelöltek megállót a tervek. így éveken keresztül csak elzakatoltak a vonatok a falu mel­lett, utasokat csak Bélapátfalván és Mónosbélben vett fel. Ha a mikó- falviak utazni akartak, a két falu közül választhattak, bár bizonyo­san voltak akkoriban olyan embe­rek, akik a szomszéd falvakban sem jártak egész életükben. Aztán négy és fél év az első világ­égés. Cseh megszállás. Tanácshata­lom. Horthy. Trianon. Az országot porig alázták, testéből koncot vetet­tek a marakodóknak. Nem hitte az ország népe, hogy ez megtörténhe­tett, pedig már álltak az új határok. Még ki sem hevertük a döbbene­tét, amikor ez az apró falu a Bükk lá­bánál nagyot gondolt. Szívük fájdal­mát a mikófalviak a Jézus életének utolsó napjait megelevenítő Passió­játékok előadásába fojtották. 1922- re a Kálvária-dombon és környékén készen állt minden, hogy a falu la­kóiból kiválogatott szereplőkkel elő­adják a misztériumot az oda látoga­tó bel- és külföldi tízezreknek. A kor viszonyainak megfelelően a látoga­tók zömében vonaton érkeztek, de jobb híján gyalog vagy fogatos ko­csikkal értek oda az előadásokra a bélapátfalvi vasútállomásról. Ekkor kérte és kapta meg a falu az ideigle­nes vasúti megállót az országúihoz legközelebb eső szakaszán a pályá­nak. A Passió 1922 és 1923 nyarán soha nem látott tömegeket vonzott Mikófalvára, ám a nagy bevétel megrészegítette a szervezőket, mert a pénzzel együtt eltűntek. A csoda elmúlt, de a vasúti megálló maradt, s a világ egyre több ember számára tágult ki. Sőt, a '80-as évek elejéig Bükkszentmárton és Bekölce utaz­ni vágyó lakosai is itt szálltak vonat­ra. Szerették a falusiak a vasutat, nem kellett már gyalogolni vagy szekerezni órákat, ha el akarták ér­ni a megyeszékhelyt, vagy Ózdot, Miskolcot. Immár az egész orszá­got, akár Európa más országait is célba vehették a falu tehetősebb polgárai, vagy fogadhatták állomá­sukon a mikófalviak a messziről ér­kező hozzátartozót. Jött a gőzös, ment a gőzös, húz­ta a vagonokat, múltak az évek. Új­ra apáknak, fiúknak, férjeknek inte­gettek az otthon maradottak, ami­kor indultak új háborúba a katona­vonatok. S megint vesztes háború. Halottak. Megszállás. Előbb német, aztán szovjet. Bizonytalan évek, de a háború után a falu lakosai is ott voltak a töltésen a teljesen szétzú­zott pálya helyreállításánál. A vasút­nak működnie kell! Rákosi. Kom­munizmus. 1956. A vonatoknak mégsem volt megállás, hiszen ez az ország vérkeringése. Aztán a '60-as években nagy vál­tozás történt a tömegközlekedés­ben. Az ország közútjain megindul­tak a buszjáratok, hogy azok a tele­pülések se legyenek kizárva a köz­lekedésből, amelyeknek nincs vas­útja. így történt ez Mikófalván is, de alig-alig lettek néhányan hűtlenek a vonathoz. Az én emlékeim a 70-es évekig mennek csak vissza, amikor reggelente az állomáshoz tartó em­berek sietése jelezte: mindjárt érke­zik a szerelvény, oda kell érni idő­ben. Sokaknak jóval közelebb lett volna a buszmegálló, mégis inkább az olcsóbb vonatot választották. (Egy buszjegy ára épp egy vasúti re- túrral volt egyenlő akkoriban az Egerbe utazók számára.) Emlékeim szerint a faluból 60-100 utas igyeke­zett munkanapokon a megyeszék­helyre a „hatos” vonattal. Ez az uta­zóközönségnek ezen a vonaton több mint felét jelentette, a mikó­falviak mintegy „megszállták” a 2-3 vagont. Sokszor állva utaztunk, tu­ristaszezonban heringek módjára, de ezt is elviseltük. A vonatnak kul­tusza volt a faluban. De menjünk vissza néhány évet az időben, s szakadjunk el a vasút­tól! Ilyen-olyan terveknek megfele­lően az elvtársak a nagyközségek vonzásába utalták az aprókat: kör- zetesítettek. így szűnt meg a tanács 1972-ben nálunk is, s lettünk Bél­apátfalva társközsége mi is. A sok előny mellett számos tekintetben hátrányba kerültünk. Egy-két év múlva az aktuális öt­éves tervnek megfelelően elkezd­ték építeni az ország legmoder­nebb cementgyárát Bélapátfalván, s akkor ki gondolta volna még Mikófalván, hogy ez lesz a falu vas­újának a végzete. Emelkedett a betonkolosszus, rengeteg ember dolgozott a nagy beruházón, közöttük magam is, mint nyári diákmunkás. Ekkortájt kezdett terjedni a hír, hogy meg­szüntetik Mikófalván a vasúti közle­kedést, levágják új pálya építésével a nagy kanyart, a falu kimarad a for­galomból. Igazából hihetetlennek tartottuk a híresztelést, mert ép ész­szel nem tudtuk felfogni és elfogad­ni a mendemonda által sugalmazot- takat, hogy az általunk annyira sze­retett és annyira kihasznált vas- utunkat komolyan fenyegetné a ve­szély. A tapasztaltabb emberek azonban már érezhették, baj lesz! Régi népi bölcsesség: nem zörög a haraszti.. Ha az elvtársak meg akar­ják csinálni, akkor az új gyár beru­házása mellett ez csekélység. Ké­sőbb egyre konkrétabb dolgokat le­hetett hallani. A régi nyomvonal nagy kerülő, hirtelen az emelkedő, gyengék a vágányok, nem bírnák a megnövekvő teherforgalmat. Olyan hírek is jöttek, miszerint a vasút he­lyén tavat létesítenének. Egyre töb­ben beszéltek róla, de honnan szi­várogtatták ki ezeket, nem tudta senki a faluban. Hivatalosan nem tudattak a falu lakóival semmit, sőt még az illetékesek meg is cáfolták a pletyka hozta híreket. Pedig már épült az új pálya! Aztán az utolsó pillanatban meg­tudtuk, hogy elveszett a vasút. Párt- határozat, népgazdasági érdek? Ez pedig felülírhatatlan volt. Még any- nyi időnk sem maradt, hogy fel­ocsúdjunk. Vitték a falut a vágóhíd­ra, s ahogy az állat nem tudja kivé­deni a csapást, úgy mi se voltunk képesek elhárítani azt. Szinte sem­milyen ellenállásra, tiltakozásra sem maradt idő, pedig még aláírá­sok gyűjtésére is sor került, többen a pártbizottságon is jártak az ügy­ben. Mindhiába. Tiltakozásul a sí­nekre is feküdhettünk volna, de aki ismeri és átélte a kort, az tudja, mi­lyen képtelenség még az ötlet maga is. Bármilyen összefogás kiválthatta volna a hatalom ellenreakcióját, s érthető, hogy senki nem akart fejjel rohanni a falnak, s mindenkinek volt féltenivalója. Majd eljött 1982. október 10. S ment a vonat utoljára Mikófalvára az eredeti síneken. Mi pedig tehetet­len szemlélőként, szívszorulva vet­tük tudomásul: másnap már csak azzal a busszal mehettünk a vonat­hoz a szomszéd faluba, amit azért kapott a falu, hogy elhallgasson. S hogy teljes legyen reménytelensé­günk és megaláztatásunk, másnap reggelre azt kellett látnunk, hogy a síneket az éjszaka folyamán elkezd­ték felszedni, és két nap leforgása alatt teljesen felszedték a 3500 mé­teres szakaszon, így halovány esély sem maradt arra, hogy valamilyen köztes megoldás szülessen. Lélek­ben vagy ténylegesen is megsiratták az emberek a vasutat. Elvehették hatalmi szóval, mert olyan időket éltünk. Hivatalosan nem tudattak velünk semmit, ha gyanúnkat kér­tük számon a különböző vezetők­től, soha nem ismerték el, hogy a hí­rek megalapozottak, sőt hamis ígé­retekkel fogták ki a szelet a gyanak­vás vitorlájából. Végül annyit érde­meltünk, hogy egy rozoga buszt ka­pott a falu vonathoz hű utazókö­zönsége, hogy Bélapátfalvára áthor­dott bennünket az állomáshoz. De ez időben, pénzben többletet jelen­tett, ráadásul rengetegszer előfor­dult az, hogy kimaradt a járat, s áll­tunk, várva a csodára. S a csoda nem jött. Epilógus: düh, harag és bánat maradt a vasút után, de hogy kinek címeztük ezeket, ma sem tudhatjuk bizonyosan, csak feltételezések vannak. Húsz év elmúltával sem tu­dunk semmi konkrétumot, mert az eset részleteiről csak a nép ajkán fennmaradt, s eléggé színezett tör­ténetek keringenek. Nem tudjuk, csak sötétben tapogatózunk, vádas­kodunk, de azóta sem ismerjük az események okát. Ki és miért lett en­nek a falunak ellensége? Ki fog még ez valaha derülni? Van, aki biztosat tud ebben az ügyben? Esetleg meg­osztaná a nyilvánossággal is? A tör­ténet még nincs lezárva! Ahogy Mikófalva vasút-ügye sem! Ha valaki észrevételt szeretne tenni, annak az alábbi telefonszám áll rendelkezésére este 6 óra után: 06-36/325-658. Kelemen László akkor mikófalvi lakos Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk észre­vételeket, olvasói leveleket a la­punkban megjelent írásokra, il­letve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Az elmúlt évben többször is előfordult, hogy hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehet­tük közzé. Ez az jövőben remél­hetőleg nem fordul elő, mivel bi­zonyára Önöknek is feltűnt, hogy ez év január 1-től az olvasói rovat rendszeres időközönként, hétfői napokon jelenik meg. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy a választási kampány­ra való tekintettel politikai tarta­mú leveleket a választásokig nem áll módunkban közzétenni. Az írásokat szükség esetén rö­vidítve és szerkesztett formában közöljük. A levelek tartalmával szer­kesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentet­jük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ______________■ V ajon mennyibe kerül a Uj év, új árak. Mit tehetünk? Egerszalóki lakos vagyok, így igénybe kell vennem a buszjáratot, ha Egerbe akarok menni. Ezt te­szem már húsz éve. Január van, új árak: egyik busz 80 Ft-ért hoz visz- sza azon a szakaszon, amit mindig igénybe veszek, a másik ugyan­azért már 108 Ft-ot követel. Mikor szóvá teszem, hogy miért van ez így, csak a gépet okolják, pedig tud­hatnák: nem az a hibás. Ezt két esetben el is néztem, nem írtam, nem telefonáltam. Január 30-án reggel bemegyek Egerbe 80 Ft-ért, és vissza már 108 Ft-ot kért, persze nem szívesen fizettem többet. A kedves sofőr igen felháborodott, s felszólított, hogy szálljak le, mert ő nem visz haza. így aztán egy kis vi­ta támadt a buszon a sofőr és a töb­bi utas között is. Az egerszalóki megállóban próbáltam felírni a rendszámot, de rám dudált, s nem túl intelligens szavakat vágott a fe­jemhez, majdnem a busz alá kerül­tem több leszálló utas szeme láttá­ra. Igen nagy lett a felháborodás a megállóban történtekért. Ezúton üzenem, hogy egy buszsofőr ilyen viselkedést senkivel szemben nem engedhet meg magának. Minden­kor vegyék tudomásul, hogy nem mi utasok vagyunk önért, önökért, hanem önök értünk. Ha illetékes olvassa ezt a cikket, tegye tisztába a dolgot, büntesse meg azt a „gépet”, hogy annyi pénzt kérjen, amennyi jár. Végre egy hónap után hadd tudjam már, mennyit is kell fizet­nem az egerszalóki megállóból a Koháry útig. (név és cím a szerk.-ben) •k ’’Agria Volán Rt. Eger, Mátyás király út 134. Tisztelt Levélíró! A Januári ár­emelés” című cikkre társaságunk részéről az alábbi választ adom: A helyközi autóbuszjáratok ta­rifarendszere úgy lett kialakítva, hogy övezeti díjtételt alkalmaz egységesen minden Volán-társa­ság. Ez azt jelenti, hogy 5 kilomé­terenként változik a tarifa a kiala­kított díjtételre, így pl. két telepü­lés között különböző megállóhe­lyek közti utazások során eltérhet­nek a viteldíjak egymástól. Eger, autóbusz-állomás: Eger- szalók, Bérc út - Egerszalók, aut.vt. - Egerszalók, Ady út - Egerszalók, Fürdő - Egerszalók, Újtelep megállóhelyekre az utazás költsége egységesen 108 Ft. Eger, Koháry út - Egerszalók, Bérc út menetjegy? megállóhelyek közötti menetdíj viszont már csupán 80 forint. A bejelentő panaszából egyér­telműen nem derült ki, hogy mely megállótól melyik megállóig szán­dékozott utazni, és mint az előbbi­ekből kitűnik, létezik 80 Ft-os, il­letve 108 Ft-os viteldíj is. Feltételezhető, hogy a panaszos Egerszalók - Eger viszonylatban a rövidebb távolságon utazott, ezért fizetett 80 Ft menetdíjat. A visszaút alkalmával a felszál­lás során valószínűleg Egersza- lókra kért egy menetjegyet, és a kollégánk automatikusan a köz­ponti megállót, azaz Egerszalók, aut. vt.-t állította ki jegykiadó gé­pén, ezért a menetdíj ezen vi­szonylatban már 108 Ft. Hasonló problémák megelőz­hetők abban az esetben, ha az uta­zás a pontos megállóhelyre vetített viszonylatra félreérthetetlenül közlésre kerül. Bízunk abban, hogy az elkö­vetkező időszakban hasonló fél­reértésre nem kerül sor, s munka­társainkhoz bármikor bizalom­mal fordulhat (nak) felmerülő problémáikkal. Pintér Lajos személyszállítási üzletág-igazgató”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents