Heves Megyei Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-05 / 4. szám
10. OLDAL 2002. Január 5., szombat ||| — HÍRLAP m A G A 2 I N Étterem helyett inkább főztünk az elmúlt évben Kevesebbet költöttünk utazásra, ugyanakkor többet fizettünk építkezésre A Központi Statisztikai Hivatal háztartási költségvetési adatfelvételei több mint 50 éves múltra tekintenek vissza. Az éves rendszerességű adatfelvételekbe bevont háztartások reprezentatív mintát alkotnak, így az eredmények feldolgozása lehetővé teszi, hogy átfogó képet kapjunk a lakosság - azon belül egyes társadalmi rétegek, illetve csoportok - életkörülményeinek alakulásáról. Magyarországon a lakosság jövedelmének reálértéke az 1990-es évek első felében szinte évről évre csökkent - derül ki a KSH Heves Megyei Igazgatóságának a Heves Megyei Hírlap kérésére készített összeállításából. - 1996-tól, a reálkeresetek emelkedésével párhuzamosan, az egy főre jutó reáljövedelem is növekedést mutat, bár még nem éri el az 1990. évi szintet - olvasható Kulcsáráé Kiss Anita főtanácsos és Szőüősiné Cseh Erika fogalmazó összeállításában. Az évtized első felében a jövedelmi viszonyok általános romlása a jövedelmi különbségek gyors növekedése mellett következett be. A népesség egy főre jutó nettó jövedelme alapján általában tíz csoportot szoktak elkülöníteni. Említést érdemel, hogy 1995-ben a lakosság legmagasabb és legalacsonyabb jövedelmű tizedének jövedelme között mintegy 7,5-szeres volt a különbség, mely nagyobb, mint például Dániában vagy Hollandiában. Hazánkban az egyenlőtlenség 1995 után lassuló ütemben, de tovább nőtt. A jövedelemkülönbségek okai összetettek. Ilyen a háztartások eltérő nagysága, összetétele. Az 1990-es években módosult a legalacsonyabb jövedelmi szinteken élők köre: az évtized elején még elsősorban a nyugdíjasok tartoztak ide. Az évtized második felére helyüket főként a fiatalabb korú, gyermekes családok vették át, ahol nincs vagy alig van aktív kereső, mert a felnőttek munkanélküliek, gyermekgondozási ellátásban részesülők vagy eltartottak. A felsőbb jövedelmi szinteken általában a középkorú, iskolázottabb, a munkaerőpiacon keresett szakmával vagy szaktudással rendelkező családok találhatók, amelyek gyermekeiket már felnevelték. Az 1999. évi adatok szerint a nem tanuló, 14 éves és fiatalabb gyermekek 54 százaléka az alsó három jövedelmi tizedbe tartozó családban él, míg a felső háromban mindössze 12 százaléka. Ugyanez az arány a tanulóknál 40, illetve 20 százalék. A legalsó, vagyis az 1. jövedelmi tizedbe tartozók gazdasági aktivitás szerinti összetétele számottevően eltér a legfelsőétől: a legkisebb jövedelműek 17 százaléka. A legnagyobb jövedelmű 10. csoport 59 százaléka aktív kereső. A legalacsonyabb jövedelmi tizedbe tartozók 12 százaléka munkanélküli, a legfelsőnél arányuk egy százalék. Az 1. tizedbe tartozó családok esetében a nem tanuló 0-14 évesek részesedése 16 százalék, a tanulóké 24 százalék, míg a legnagyobb jövedelemmel rendelkezőknél ez 3, illetve 10 százalék. A - nem foglalkoztatott - nyugdíjasok aránya a 7., illetve a 8. jövedelmi tizedben a legnagyobb (38-41 százalék). A jövedelmi különbségek nemcsak a társadalom egyes rétegei, hanem az ország különböző régiói között is nőttek. Ez az eltérő munkavállalási lehetőségekkel és a különböző kereseti színvonalakkal hozható összefüggésbe. 1999-ben az egy főre jutó évi nettó jövedelem Közép-Magyarországon volt a legnagyobb, 26 százalékkal meghaladva az észak-alföldit. Észak- Magyarországon a jövedelmi viszonyok csak egy „hajszállal’’ voltak jobbak, mint a rangsor végén található Észak-Alföldön. A régióban az egy főre jutó nettó jövedelem 337 ezer forint volt, 10 százalékkal elmaradt a hazai átlagtól. Észak-Magyarországon - bár az országosnál kevésbé - 1995-höz képest javult a gazdasági aktivitás: az aktív keresők, ezen belül az egyéni és társas vállalkozások aránya nagyobb, a munkanélkülieké lényegesen kisebb, mint az évtized közepén volt. A nyugdíjasok részesedése kissé nőtt. A javulás ellenére nálunk az alacsony jövedelemszint kialakulásában szerepet játszik, hogy a hét régió közül továbbra is itt a legalacsonyabb a háztartások tagjai közül az aktív keresők hányada (30,1, országosan 36,5 százalék), és a legmagasabb a munkanélkülieké (6,4, országosan 4,0 százalék). A nyugdíjasok (29,8 százalék) részaránya is meghaladja a hazai átlagot. A hét régió közül nálunk a legkisebb a vállalkozói kedv: a népesség 3,2 százaléka tartozik e körbe, az országos átlag 4,7 százalék. Mindezek következtében az országos átlagnál kisebb a munkából származó, és nagyobb a társadalmi jövedelmek részaránya. A régióban az egy főre jutó bruttó munkajövedelem 249 ezer forint, 77 százaléka a hazai átlagnak. Az átlagos társadalmi jövedelem 146 ezer forint, mely 9 százalékkal haladja meg az országos átlagot. Ennek legnagyobb részét (73 százalékát) a nyugdíjak, 9 százalékát a családi pótlék, további 6 százalékát a munkanélküliek juttatásai tették ki, a többi jövedelemtípus aránya ezeknél kisebb volt. A jövedelmek nagymértékben meghatározzák a kiadások, vagyis a fogyasztás mértékét is. A fogyasztás struktúrája ezen túlmenően a háztartás taglétszámától, a háztartásfő gazdasági aktivitásától, életkorától, a család vagyoni helyzetétől is függ. Az egyszemélyes háztartások (melyek döntő többsége időskorú személyekből áll) fogyasztásszerkezetében például az átlagnál jóval magasabb a lakásfenntartásra, valamint az egészségügyi szolgáltatásokra fordított összegek részaránya. Ugyanakkor a ruházkodási, közlekedési, hírközlési kiadásaik a hazai átlag alatt maradnak. Ezzel szemben az öt- és több tagú háztartások esetében kiugró az élelmiszer-kiadások és a ruházkodás részesedése, míg például szolgáltatási, közlekedési, hírközlési kiadásaik átlag alattiak. Az idősebb és a fiatalabb tagokból álló háztartások fogyasztásszerkezete is radikálisan eltérő. Az idősebbeknél az élelmiszer-vásárlás, az egészségügyi kiadások; a fiatalabbaknál a ruházkodás, a nagy értékű tartós javak vásárlása jelent nagyobb súlyt. Az összes kiadás volumene az életkor növekedésével nagymértékben csökken. Az alacsony iskolai végzettségű háztartásfővel rendelkező családoknál az élelmiszer-vásárlás vagy a lakásfenntartás részaránya kiugróan magas, míg a ruházkodás, a nagy értékű tartós javak vásárlása, a művelődésre fordított kiadások aránya feltűnően alacsony. A felsőfokú végzettségű háztartásfők esetében fordított a helyzet. A közlekedési, hírközlési kiadások részaránya az autósoknál a kocsival nem rendelkezőkének jóval több mint kétszerese, a művelődési, szórakozási kiadásoké a másfélszerese. Az eltérés a nagy értékű tartós javak vásárlása esetében ennél is számottevőbb a két csoport között. Észak-Magyarországon a háztartások országostól eltérő összetétele és a jövedelmek alacsonyabb szintje következtében a kiadások mértéke és struktúrája a hazai átlagtól eltér. Az J999. évi adatok szerint az itt élők egy főre jutó személyes célú kiadása 324 ezer forint volt, mely 8 százalékkal maradt el az országos, és 16 százalékkal a közép-magyarországi átlagtól. A régióban élők élelmiszerek vásárlására átlagosan 101 ezer forintot fordítottak. Ez az összkiadás 31 százaléka, mely az országos aránynál ugyan nagyobb, de összegében 4 százalékkal elmaradt tőle az ösz- szes kiadás eleve alacsonyabb összege következtében. Az élelmiszereken belül kevesebbet költöttek baromfihúsra, szalámifélékre, péksüteményekre, csokoládéra, cukrászsüteményekre, a zöldségfélék közül gombára, zöldpaprikára; de többet sertéshúsra, zsírra, szalonnára, kenyérre, tojásra, tejre, lisztre, cukorra, káposztára, vöröshagymára, mint országosan. Lényegesebben kisebb a háztartáson kívüli étkezésre fordított ösz- szeg, mint például a vendéglőkben, a munkahelyi étkezés keretében, vagy gyermekintézményekben történt fogyasztás. Az élvezeti cikkekre költött összeg megegyezett a hazai átlaggal, bár összkiadáson belüli súlya az országosnál nagyobb volt. A személyenkénü húszezer forint legnagyobb részét, 44 százalékát a dohányáruk tették ki, ezt a szeszes italok követték 24 százalékkal. Szeszes italok vásárlására többet, kávé, tea vételére kevesebbet költöttek az itt élők az országos átlagnál. A ruházkodásra fordított 19 ezer forintos éves átlag a hazainak a kilenctizedé. Egy gyermekre közel 24 ezer, egy férfira 19 ezer, egy nőre 18 ezer forint ruházkodási kiadás jutott. A gyermekekre és a nőkre fordított összeg elmaradt az országos átlagtól, a férfiaké azzal szinte megegyezett. A lakásfenntartás jár a második legnagyobb kiadással az élelmiszereket követően. A régióban élők erre 1999-ben személyenként átlagosan közel 58 ezer forintot fordítottak, az országos átlagnál 12 százalékkal kevesebbet. A tűzifa és szén vásárlása, valamint az építményadó kivételével valamennyi kiadás elmaradt a hazai átlagtól. A lakásfenntartásra fordított összeg egyaránt 23-23 százalékát az elektromos energia és a gáz (vezetékes és propán-bután együtt) díja tette ki. Az egyéb energiahordozókra (távfűtéssel együtt) összesen szintén hasonló összeget költöttek. A lakásfenntartási kiadások 8 százalékát a vízdíj tette ki, mely némileg, a csatornadíj számottevően elmaradt a hazai átlagtól (a kisebb mérvű csatornázottság következtében). Lakás, ingatlan javítására, karbantartására személyenként mindössze négyezer forint jutott 1999-ben, az országos átlagnál 16 százalékkal kevesebb. Háztartás- és lakásfelszerelésre, valamint egészségügyre, testápolásra közel azonos összeget költöttek a régióban élők: egyaránt mintegy 15 ezer forintot személyenként. Mindkét kiadási főcsoport forintösszege 13 százalékkal kisebb a hazai átlagnál. Amíg az egészségügyi, testápolási kiadások közül a gyógyszerekre költött összeg (6900 forint személyenként) megegyezett az országos átlaggal, addig a testápolási cikkek és szolgáltatások értéke a hazai átlagtól 17 százalékkal elmaradt. A közlekedésre, hírközlésre fordított személyenkénti 43 ezer forintos kiadás maradt el 1999-ben legnagyobb mértékben az országostól, 18 százalékkal. Ezen belül az új személygépkocsi vásárlására fordított összeg 17 százalékkal meghaladta ugyan a hazai átlagot, de részesedése így is viszonylag kicsi. Ugyanakkor a nagyobb súlyt képviselő járműüzemanyagvásárlás mindössze kétharmada, a szintén számottevő súlyú telefondíj négyötöde az országos egy főre jutó összegnek. Művelődésre, üdülésre, szórakozásra a régióban élők személyenként - az országos átlagtól 11 százalékkal lemaradva - 20.500 forintot fordítottak. Ennek 18 százalékát tv-előfizetés, 15 százalékát tandíjak, egyaránt egy-egy tizedét újságvásárlás, illetve tanszerek beszerzése tette ki. Üdülésre személyenként 3700 forint jutott, a hazai átlag héttizede, különösen a külföldi utak terén nagy a lemaradás (közel 40 százalék). Lakásépítésre, ingatlan- vásárlásra az Észak-Magyarországon élők évek óta többet fordítanak a szokásosnál. 1999-ben erre a célra személyenként 16 ezer forint jutott, a hazai átlagtól 13 százalékkal több. Ám az új építésre szánt összeg mindössze négytizede az országosnak, és a korszerűsítés, bővítés is elmarad attól (6 százalékkal). Sokkal jelentősebb azonban az ingatlan- vásárlásra szánt pénzkeret: a mintegy hétezer forint a hazai átlagot 77 százalékkal haladja meg. A régióban az egy lakosra jutó építésikölcsön-törlesztés is nagyobb az országos átlagnál: 6 százalékkal. A tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság a régióban a legtöbb termék esetében a hazai átlagnál kedvezőtlenebb. Észak-Magyarországon száz háztartásra 35 személygépkocsi jut, a régiók közül a legkevesebb, míg a legkiug- róbb a Nyugal-Dunántúlon: 51. Nálunk a mutató értéke a hazai átlagnál hattal kevesebb. Automata mosógépből 42, mikrohullámú sütőből 32 jut száz háztartásra, mindkettő lényegesen kevesebb az országos átlagnál. A színes televízió és a személyi számítógép esetében a régió lemaradása kisebb: színes televízió már szinte mindenhol, számítógép minden 10. háztartásban található. A fogyasztói kosár A lakosság fogyasztási szokásai, kiadási szerkezete határozzák meg a fogyasztói árindex kiszámításának alapjául szolgáló fogyasztói kosarat is. A fogyasztói kosár nem más, mint a termékeknek és szolgáltatásoknak oly módon meghatározott tömege, összetétele, amely kifejezi az emberek átlagos fogyasztási szükségletét, tehát mindent magában foglal, amire az embereknek a rendes életvitelhez szükségük van. Mivel azonban a sok százezer fajta termék egyedi megfigyelésére nincs mód a gyakorlatban, ezért a fogyasztói kosarat a termékek és szolgáltatások célszerűen megválasztott reprezentánsai alapján állítják össze. E reprezentánsok a használati értéket meghatározó, a legfontosabb minőségi jellemzőkkel körülhatárolt, viszonylag nagy volumenű termék-, illetve szolgáltatásféleségek, és jókora arányt képviselnek, jól jellemzik az adott termékcsoport fogyasztását. Például a húsfogyasztást 58 reprezentáns képviseli pontos körülírással (sertéscomb csont és csülök nélkül; sonka szeletelt, vékony zsír- és bőrréteggel stb.), vagy a női lábbeli dkkcso- portban 17 reprezentáns szerepel, ugyancsak pontos minőségi leírással. A magyar fogyasztói árstatisztika jelenleg mintegy 1600 reprezentáns megfigyelésén alapul (ez a szám más országokéhoz viszonyítva kiemelkedően nagy). A KSH munkatársai minden megyében havonta több felíróhelyen - üzletekben, áruházakban, szolgáltatóhelyeken - följegyzik minden reprezentáns árát, s így havonta reprezentánsonként 35-150, összesen százezernél több ár gyűlik össze az árindex- számításhoz. Egy-egy reprezentáns havi árát az országos mintában összegyűjtött valamennyi ár számtani átlaga adja, a tárgyhavi és a bázishavi ár hányadosa pedig a reprezentáns egyedi árindexe. A fogyasztói kosár ezek összevonása után 160 árufőcsoportból tevődik össze. Azok persze eltérő súlyt képviselnek. Áhhoz tehát, hogy a megfigyelt árakból kiszámítható árindexek helyesen jelezzék az árváltozásoknak a lakossági kiadásokra tett hatását, arra is szükség van, hogy ismerjük azoknak a fogyasztásban betöltött szerepét, súlyát. A súlyok a termék- és szolgáltatáscsoportokat illetően a háztartás-statisztikai felmérések adataiból származnak, összhangba hozva azokat a nemzetgazdasági elszámolásokkal. Az ebben a felmérésben résztvevő 9800 háztartás rendszeres naplót vezet arról, hogy mit vásárolt, mire mennyit költött. A statisztika ebből kiindulva állapítja meg, hogy a javak és szolgáltatások különféle csoportjai milyen súllyal vesznek részt a kiadásokban. Az egyes rétegek kiadási szerkezete nagymértékben különbözik egymástól, ebből adódóan különbözőek a rétegárindexek is. Súlyváltás évenként történik, az előző évet megelőző év lakossági fogyasztása alapján. (A súlyok 2000-ben az 1998-as fogyasztási szerkezetnek megfelelőek, és minden hónapban azonosak.) SZUROMI RITA A fogyasztói árindexek a javak főbb csoportjai szerint részletezve, évenként (előző év-100,0) ÉV ÉLELMISZEREK SZESZES ITALOK, DOHÁNYÁRUK RUHÁZKODÁSI CIKKEK TARTÓS FOGY. CIKKEK HÁZTARTÁSI ENER6IA EGYÉR CIKKEK, ÜZEMANYAGOK SZOLGÁLTATÁSOK ÖSSZES KIADÁS 1995 131,1 120,1 120,2 124,0 150,0 127,3 126,0 128,2 1996 117,3 126,6 125,6 119,2 132,5 125,7 126,4 123,6 1997 117,5 118,9 118,7 108,5 129,9 116,1 119,2 118,3 11998 114,4 115,3 114,1 108,1 117,9 110,7 116,2 114,3 1999 102,9 111,5 110,6 106,6 109,4 114,7 114,8 110,0 2000 109,2 111,0 105,8 101,7 109,1 115,0 109,7 109,8 A fogyasztói árindexek súlyrendszerének alakulása, % 1995-2000 ÉV ÉLELMISZEREK SZESZES ITALOK DOHÁNYÁRUK RUHÁZKODÁSI CIKKEK TARTÓS FOGY. CIKKEK HÁZTARTÁSI ENERGIA EGYÉR CIKKEK, ÜZEMANYAGOK SZOLGÁLTATÁSOK ÖSSZES KIADÁS 1995 27,4 9,6 7,8 8,1 6,9 17,5 22,7 100,0 1996 28,4 9,5 7,5 7,4 6,5 17,3 23,4 100,0 1997 28,6 9,0 6,3 6,2 8,0 17,0 24,9 100,0 1998 27,6 8.9 6,2 5,9 8.5 17,1 25,8 100,0 1999 27,2 8,9 6,1 5,5 8,9 17,0 26,4 100,0 2000 24,7 9,4 ___5,9, ... ___ÍJ__ 8 ,6 __1L0__ 2 7,3 100,0 Az egy főre jutó évi kiadások főbb csoportok szerint 1999-ben Észak-Magyarország 4,8% 4,9% 6,3% 13,2% 4,7% 4,7% 17,8% □ Élelmiszerek ■ Lakásfenntartás fS Közlekedés, hírközlés ■ Egyéb kiadás 6,0% 31,3% 14,9% 5,0% 6,2% 5,0% 18,6% 6,1% Élvezeti cikkek Háztartási és lakásfelszerelés Művelődés, üdülés, szórakozás 29,9% ffl Ruházkodás ED Egészségügy, testápolás S Lakásépítés, ingatlanvásárlás
