Heves Megyei Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-28 / 23. szám

10. OLDAL P F ■ 2 3 2002. Január 28., hétfő Megalázó epizód Sokáig azt hittem, egy szolgálta­tás igénybevétele azt jelenti, hogy engem szolgálnak ki. Saj­nos, be kellett látnom, hogy más értelme is van: hagynom kell ma­gam kiszolgáltatni egy cég alkal­mazottainak. 2001. november 20-án este a Népstadion és Gyöngyös között közlekedő buszra egy fiatalem­ber szállt fel, és diákjegyet szere­tett volna váltani. Balszerencsé­jére épp a sofőr szeme láttára szakadt szét a kétezrese - az egyetlen nála lévő bankjegy -, s mivel ezt a buszvezető nem akarta elfogadni, reménytelenné vált az utazása. Már csak néhány perc volt az indulásig (19.15-ig), a fiú kétségbeesetten próbált cel­luxot keríteni a szakadt pénz megragasztásához, miközben a sofőr és egy kollégája kitűnően szórakoztak a kínlódásán. Percre pontosan elindultunk, az ifjú pe­dig lélekszakadva rohant a busz után, a megállót lezáró sorompó­nál érte utol. Természetesnek tartom, hogy ezek után kijött a sodrából, és meglehetősen indu­latosan kérte újfent a jegyét. A jármű vezetője felpattant az ülé­séből, és minősíthetetlen hangon szólította fel a diákot, szálljon le. Miután ő ezt megtagadta, sőt az­zal fenyegetőzött, hogy feljelenti a jármű vezetőjét, amaz vissza­fordult az indulási helyre, és or­dítva követelte tőle, hogy men­jen vele, a forgalmistánál felje­lentheti. A fiatalember mielőtt le­szállt, hozzánk fordult, és elné­zésünket kérte a történtekért. Sajnos, a sofőr intelligenciájából erre már nem futotta. Természetesen a forgalmi irodában sem szolgáltattak igazságot a fiúnak, nem kértek tőle bocsánatot - miért tették volna saját munkatársukkal szemben? -, így örülhetett, hogy megengedték: jegyet vegyen sa­ját pénzén, és utazhasson. A végállomáson a buszvezető még vállveregetést is kapott egy má­sik idős embertől - nyilván újabb kolléga -, hogy „milyen jól elintézte a csávót”. Vajon nem a mi jegyeink árá­ból kapják fizetésüket a Tisztelt Sofőr urak? És nem járna nekünk a szolgáltatás igénybevételéért némi tisztelet, sőt az az érzés, hogy biztonságban utazhatunk? Esetleg következő lépésként szá­míthatunk tettlegességre is? Adonyi Judit Gyöngyös (rím a szerk.-ben) Bemutató világítós kötéllel Utazhatnak a vb-re A Makiári Sportklub jótékonysá­gi bált szervezett a belgiumi vb- re kiutazás támogatására. A kö­télugrók háromszor léptek fel, a bál kezdetén a kezdő ovisoktól a felnőttekig mindenki megmutat­ta jelenlegi tudását. Először lát­hatta a közönség a 7 perces vb- gyakorlatot, éjfélkor pedig világí­tós kötéllel előadott produkcióval kápráztatták el a nézőket. A jóté­konysági bál támogatói voltak: Numan Pékség, Makiár Önkor­mányzata, TÉT 2000 Kft., Promtherm Agria Kft., Simon Gá­bor vállalkozó, Lőrincz Zoltán és Lőrinczné Krupa Andrea. A tom­bolahúzás előtt felsoroltuk a tá­mogatókat. Sajnálatosan Mada­rász András és Pájer Mária neve lemaradt erről a listáról. Ezúton is elnézést kérünk tőlük, és min­denkinek köszönjük a segítségét. A fenséges hidegtálakat Kara- nyicz György „követte el” a szü­lők közreműködésével. A jótékonysági bál legfőbb eredménye, hogy a makiári kötél­ugrók 8 fős csapata részt vehet a genti világbajnokságon. Kovácsáé Farkas Zsuzsa főszervező Makiár Bizakodó évkezdés Gazdára lelhetnek a kóbor ebek A Hírlap 2002. január 21-i számá­ban a Családi Tükör rovatban jelent meg az „Állatvédők intelmei állat­tartókhoz' ' című írás, fényképes il­lusztrációval. Lehangoló a kép és az alatta lévő szöveg. Ezzel kapcso­latosan szeretném Önöket és a Tisztelt Olvasókat tájékoztatni ar­ról, hogy városunkban olyan meg­oldás születtet, amely jó értelem­ben országosan is példaértékűnek minősíthető. Ennek lényege a kö­vetkező: Eger Megyei Jogú Város Polgár- mesteri Hivatala a Baktai úton, a volt „gyepmesteri telep” helyén ki­alakított egy 10 kennelből álló ebtelepet, melynek üzembe helye­zése 2001. november hónapban volt. Az egykori szolgálati házat tel­jesen felújították, átalakították. Ezen túlmenően a hivatal külön irodahelyiséget biztosít az Állato­kat Védjük Együtt Alapítvány (ÁVE) tagjai részére, akik rendsze­resen látogatják a telepet, illetve a kutyákat. A hivatal együttműködé­si megállapodást kötött az ÁVE-val a telep működtetésére vonatkozó­an. Ennek lényege, hogy a hivatal saját költségére vállalta a telepen el­helyezett ebek 30 napig történő etetését, tartását stb., szemben a kötelezően előírt 14 nappal. Ez alatt az idő alatt az állatvédők gazdát ke­resnek az ebeknek. Ha ez nem jár eredménnyel, úgy az állatvédők a részükre biztosított 5 kennelben helyezhetik el a kutyákat, de ettől kezdve az ebek továbbtartásával kapcsolatos költségek az ÁVE-t ter­helik. A megállapodásnak külön ki­tétele, hogy egy kennelben legfel­jebb három kutya helyezhető el (kivétel a szopós kiskutyák), mert ezzel akarjuk megelőzni a más he­lyen tapasztalt, állatkínzásnak is beillő zsúfoltságot. Amennyiben a gazdakeresés egy bizonyos időn túl nem jár ered­ménnyel, úgy a kutya végleges elal- tatásra kerül. Az eddigi együttmű­ködés nagyon biztatónak tűnik, melynek igazi nyertesei négylábú barátaink lesznek. A telepen törté­nik egyebek mellett a kutyák, macskák veszettségre irányuló ha­tósági állat-egészségügyi megfigye­lése. A hivatkozott című írás két meg­döbbentő számot közöl: „Az or­szág területén folyamatosan egy­millió feletti a kóborrá vált kedven­cek száma...”, illetőleg „évente mintegy 150.000 állatot ölnek meg a gyepmesteri telepeken". Ha abból indulunk ki, hogy He­ves megye lakóinak száma az or­szág lakosságának az 1/33 részét teszi ki, és Heves megyében kb. 65-70 ezer kutya van, úgy az or­szágban kb. 2.200.000 kutya lehet. Nyilvánvaló, hogy ennek az állo­mánynak közel fele nem válik kó­bor ebbé, mint ahogy az sem lehet reális, hogy minden 100 kutyából 7 db a gyepmesteri telepen fejezné be az életét. Egerben mintegy 5000 db ku­tyát tartanak. Az elmúlt évben 129 gazdátlan, felügyelet nélkül közterületre engedett kutyát fog­tak be a gyepmesterek. Ébből a telepen 43 db végleges elaltatás- ra, 86 db pedig új gazdához ke­rült. A szerző nélkül megjelent cikk egyik mondatára - mely szerint „a környezeti értékekre, az élőlé­nyekre érdektelen lakosság igé­nyeit a gyepmester elégíti ki” — szükségesnek tartom megjegyez­ni, hogy a gyepmesterek a lakos­ság érdekében igen fontos mun­kát - gazdátlan ebek befogása, elgázolt állatok, „felajánlott” ebek elszállítása stb. - végeznek. Dr. Képes László városi főállatorvos Sötétség a Gárdonyi utcában Van Abasáron egy utca, a Gárdo­nyi Géza út, amely úgy szerepel, mintha nem is létezne. A történet 2001. július 26-án kezdődött. Ak­kor volt egy vihar, és amiatt elrom­lott az utcai világítás. Azóta min­den héten jelentjük az abasári pol­gármesteri hivatalban. Ők állítólag szintén jelentik az ÉMÁSZ felé. Sajnos, július óta nem tudták meg­javítani az ÉMÁSZ szakemberei. Decemberben azt javasolták, hív­jam fel a 06/40/28-2828-as tele­fonszámot, amely az ÉMÁSZ hiba- bejelentő és szolgáltató telefon­száma. December 19-én felhív­tam, felvették az adatokat és a tele­fonszámomat. Közölték velem, hogy december 15-én megjavítot­ták a hibát. Kérdem én, akkor mi­ért hívtam 19-én, ha megjavították 15-én? Sajnos, villanyszerelő eb­ben az utcában nem járt. Decem­ber 27^én ismét hívtam telefonon az ÉMÁSZ-t. Újra felvették az ada­tokat, telefonszámomat, de azóta sem történt semmi. Azt mondta az ügyintéző hölgy, hogy majd utá­nanéz és intézkedik. Közben hív­tam a polgármesteri hivatalt is, de semmi nem történik azóta sem. Már ez évben is többször beszél­tem mindkét hivatallal, de semmi. Most már nem tudom, hova és ki­hez forduljunk panaszunkkal. Le­het, hogy az a baj, hogy csak két lámpa nem világít egymás mellett, nem az egész utcában vagy az egész faluban. Lenne még egy do­log: a Gárdonyi u. 9. szám előtt el van törve a beton villanyoszlop. Úgy két éve az ÉMÁSZ szakembe­rei megnézték, és azt mondták: ki kell cserélni az oszlopot. Azóta sem cserélték ki. A másik dolog, hogy a villanyoszlop majdnem az utca közepén van. Az oszlop és a járda között 2,2 méter távolság van. A járda össze van törve, mert a nagyobb autók a járdán járnak, mert nem fémek el. Jó lenne, ha az ÉMÁSZ szakemberei megnéz­nék ezt az állapotot is. Kaptunk mi a nyáron egy levelet az ÉMÁSZ- tól, hogy hogyan vagyunk megelé­gedve a szolgáltatással. Ezek után kérdem én, hogy legyünk megelé­gedve az ÉMÁSZ-szal, ha egy köz- világítást nem tudnak megjavítani fél év alatt? Nem tudom, mit szól­na az áramszolgáltató, ha én egy fél évig nem fizetnék! (Név és rím a szerkesztőségben) Még egyszer a biztosítóról A csányi Idősek Otthonában so­kan búcsúztattuk az óévet 2001- ben. A lakótársak közül több mint húszán vártuk meg az éjfélt, és kívántunk egymásnak boldog új évet. Baksi Jánosné és csapata pezsgőt is bontott, amelyhez Telekné Sárika, Ördög Julika is csatlakoztak. A januári pótszil­veszteren folytattuk a mulatozást, ahol nemcsak a nővérek, hanem a lakók is táncra perdültek. Január 22-én lakógyűlést tar­tottunk, ahol az igazgatónő be­számolt az elmúlt évi gazdálko­dásról és tájékoztatót tartott az idei feladatokról. Határoztunk ar­ról is, hogy a februári nyugdíjfize­téskor adományt gyűjtünk egy gyöngyösi kisfiú gyógykezelésé­re. A kezdeményezéshez az in­tézmény dolgozói is csatlakoztak. Az új esztendő a vidámság mellett szomorú eseményt is ho­zott életünkbe. Elvesztettük Pin­tér Ferenc nyugalmazott mérnök­tanár társunkat, aki 62 éves volt. Emlékét őrizve ezúton is búcsú­zunk barátunktól. A szomorú esemény ellenére bizakodva tekintünk a következő időszak elé. Úgy gondoljuk, hogy az intézet dolgozóival, vezetőivel karöltve megoldjuk a ránk váró feladatokat, s így a 2002-es év is boldog lesz, és sok kellemes, vi­dám élményt tartogat számunkra. Juhász Árpád Tisztelt Laborcz Imre! Minden elis­merésem az Öné, hogy védi a mun­dér becsületét, de én úgy gondo­lom, hogy ez az érintett dolga lett volna. Meggyőződésem, az Ön munkahelyén tisztességes és be­csületes emberek dolgoznak, nem­különben az AB-Aegon Rt.-nél is, amelynek én ügyfele voltam. Mivel ön nem ismeri az előzményeket, pár sorban válaszolnék írására. Nem igaz azon állítása, hogy gyer­mekem születésekor én tettem ajánlatot a biztosítónak. Ők keres­tek meg kb. 10-15 alkalommal. A korrekt tájékoztatásról csak any­nyit: szimplán érdeklődni nem le­het, ha nem vittem magammal a kötvényt, szóba sem álltak velem, mikor bemutattam, egy vidéki tele­fonszámot kaptam, azon lehetett érdeklődni. Gondolom, nem kerül­ték el a figyelmét a számok. A visz- szakapott összeg 16%-a a befizetett- nek. Ez az összeg csak a nyereség vagy kamat, nevezzük bánninek. De hová lett a tőke? Nyolc év alatt (tízéves futamidőről lévén szó) ne­hezen érhető el a milliós nagyság­rend. A mai technikával másodper­cek alatt össze lehet állítani egy táb­lázatot, amely arról szól, hogy a ha­zai és nemzetközi pénzpiac figye­lembevételével, havi rendszerességi díjfizetéssel X év után Y forint vár­ható. Ez lenne tisztességes. A másik megoldás: meg kell mondani, hogy tíz évig nem érdemes a pénzhez nyúlni, mert nagy a ráfizetés. Ezek után kiderülne, ez már „csak” biz­tosítás, nem pedig „szuper” befek­tetés. Ezt előre tudva az ügyfelek száma megkérdőjelezhető. Kívá­nok Önnek és kollégáinak az ügyfélcentrikus munkavégzéshez sok sikert, erőt, egészséget. H.L. Eger (cím a szerk.-ben) Aranylakodalom A hevesi Nyugdíjasházban 2002. január 12-én a nyugdíjas­klub tagjainak, Juhász József­nek és Gál Margitnak az arany­lakodalmát ünnepeltük nagy szeretettel. Az aranylakodalmat tartó pár családjuk kíséretében érkezett meg. Szívhez szóló ze­ne mellett vonultak a terembe, ahol nagy taps fogadta őket. Bí­ró Béláné, a klub elnöke kö­szöntötte az ünnepeiteket, töb­bek között elmondta, hogy a nyugdíjasklub tagjainak na­gyobb része özvegy, ezért is ki­emelkedő ünnepségnek számít ez a ritka esemény. Az ünnepsé­gen a klub énekkara és vers­mondói színvonalas műsorral köszöntötték az ünnepeiteket, majd átadták ajándékaikat, az 50 szál piros szegfűből készült virágkosarat és a sok virágot. A megemlékezést Juhász Józsefné Margitka köszöntő szavai követ­ték. A vigadalom nótával, tánc­cal késő estig tartott. Zagyva Bertalanná elnökségi tag Köszönet 2001. december 31-én, szilvesz­terkor hirtelen jött súlyos beteg­séggel, mentővel szállítottak az egri Markhot Ferenc Kórház sür­gősségi osztályára, majd segít­ségnyújtás után dr. Szele Kál­mán ov. főorvos II. sz. belgyó­gyászati osztályára. Ezúton sze­retném megköszönni a sürgős­ségi osztály doktornőinek, a II.- es belgyógyászaton dr. Bollók Zoltán oszt. orvosnak gyógyító­munkájukat. Nem utolsósorban a Bélapátfalván ügyeletet tartó dr. Barát doktor úrnak, s a men­tő dolgozóinak, hogy időben ér­keztek. Gyors segítségükkel megakadályozták állapotom rosszabbodását. Németh Tamás Egercsehi, 14-es szoba volt betege Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdések­kel kapcsolatosan. Felhívjuk le­velezőink figyelmét, hogy lehe­tőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmaz­zák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formá­ban tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat je­lentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ____________■ n e befolyásolja az életszínvonalat! A lakóhely A területfejlesztésben kedvezmé­nyezett térségek besorolásához szükséges feltételrendszert az Or­szággyűlés tavaly módosította. Ez alkalomból a KSH tanulmányát is­mertette lapjuk 2001. december 6- i számában. Az ismertetőben leírtak ténysze­rűen állapítják meg, hogy „... az or­szág 150 kistérsége közül az egri a huszadik. A legkedvezőüenebb helyzetű a pétervásárai...”. A megál­lapítás helyességét nem vitatva, az emberben bizonyos kételyek me­rülnek fel. Lehetséges az, hogy a di­namikusan fejlődő megyeszékhely árnyékában egy, a fejlődésben eny- nyire lemaradott, válságos helyzet­ben lévő településcsoport húzódjon meg? Azt kell mondanunk, hogy sajnos, igen. A népesség vitalitását jelző de­mográfiai mutatók, a jövedelem és fogyasztás helyzetét jellemző ada­tok mind azt mutatják, hogy az egri településegyüttes az észak-magyar­országi régió legfejlettebb térsége, míg Pétervására és környezete a ré­gióban a legkedvezőtlenebb hely­zetbe került, megelőzve az encsi és az edelényi kistérségeket is. Az ingázók nagy száma miatt a helyi munkalehetőségek megszű­nésén, illetve csökkenésén kívül döntően befolyásolja a térség pozí­cióját a közel fekvő borsodi és nógrádi medencék válsághelyzete. Az észak-hevesi, zömében aprófal­vas, hegyes-dombos vidéken a me­gyei átlagnál jóval több idős ember lakik régi, komfort nélküli lakás­ban, aldknek a jövedelme ala­csony, és az átlagnál többen élnek nyugdíjból és szociális segélyből. Az emberek iskolai végzettsége, képzettsége az átlagosnál kisebb, és jóval nagyobb a munkanélküli­ek aránya. A két statisztikai kistérséghez tartozó 46 települést vizsgálva ki­derül, hogy egyes községekben a népességen belül az időskorúak aránya meghaladja az 1/3-ot (Bodony, Bátor, Egerbocs, Erdőkövesd, Kisfüzes). A munka- nélküliek aránya Terpesen, Kisfü­zesen, Ivádon és Szúcson 15-25% közötti. Az egy lakosra jutó személyi jö­vedelemadó-alap Egerben több mint másfélszerese a megyei átlag­nak, és azt csak Pétervásárán, Os­toroson és a cementgyár bezárása előtt Bélapátfalván haladta meg. Ez a jövedelmi viszonyokat elég jól jellemző mutató Terpesen a megyei átlag 20%-át sem éri el! To­vábbi öt községben (Fedémes, Ivád, Hevesaranyos, Szúcs, Vár­aszó) a megyei átlag egyharmadá- nál alacsonyabb. A lakossági fogyasztás színvo­nalára utal, hogy egyes települése­ken hogyan alakul a személygép­kocsi-tulajdonosok aránya. Az ezer lakosra jutó személygépko­csik száma a vizsgált két kistérség településeiből Egeren kívül hatban haladta meg a 200-at (Parádsasvár, Nagytálya, Andornaktálya, Egerszalók, Makiár, Ostoros), és hatban nem érte el a 120-at (Szúcs, Terpes, Ivád, Egerbocs, Mónosbél, Bátor). Az előbbiek zömmel Eger környéki, az utóbbiak északi köz­ségek. A szegénység fogalma elég ne­hezen definiálható, még szocioló­giai értelemben is, térségi viszony­latban pedig még inkább. Mihez képest ugyanis? Jelen példáink azt bizonyítják, hogy a területfejlesz­tés fő célja (az egyes térségek kö­zötti fejlettségbeli különbség csök­kentése) megvalósításáig még igen sok a tennivaló. A lakóhely ne le­gyen az egyes ember életszínvona­lát eldöntő tényező. Gelsei Sándor területfejlesztési menedzser Külföldi tulajdonú cég keres füzesabonyi telephelyére könyvelőt —’—-mi .mm ....mmm . a z alábbi feltételekkel: □ mérlegképes könyvelői képesítés □ 3-4 éves gyakorlat □ német nyelvismeret előny □ számítógépes felhasználói ismeretek számviteli vezetőt t nmr1" i az alábbi feltételekkel: j □ felsőfokú számviteli végzettség I □ mérlegképes könyvelői képesítés □ legalább 10 éves szakmai tapasztalat □ számítógépes ismeretek (SAP ismeret előny) □ német nyelv ismerete előny és asszisztenst -..........— r­a következő feltételekkel: □ általános asszisztensi ismeretekkel □ számítógépes felhasználói ismeretekkel □ német nyelvtudással (írásban és szóban) Kérjük, önéletrajzát a megpályázott állás megjelölésével a következő címre juttassa el: Duropack Starpack Kft. 3390 Füzesabony, Duropack út 1. e-mail: varadine@duropack.hu _____________________________________________________________________________________________________(54672)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents