Heves Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-08 / 286. szám
2001. December 8., szombat HÍRLAP M A GAZIN 11. OLDAL Az 1956-os forradalom Heves megyében (III.) Korábbi két számunkban részleteket közöltünk abból a még kinyomtatásra váró hiánypótló kötetből, amely hároméves kutatómunka alapján az 1956-os forradalom hiteles Heves megyei krónikáját nyújtja. Újabb szemelvényeket adunk most közre belőle. (További tényekről később számolunk be.) A közélet átalakulása, újjászerveződött pártok A kommunista diktatúra tömegszervezetei nem jutottak, nem juthattak túl a kezdeti megtorpanás időszakán. Legföljebb annyi változás következett be, hogy az apparátus személyzetén belül formálisan létrejöttek az új forradalmi szervezetek, nyilván azok vezetésével, akik a változtatás hívei voltak. Heves megye vonatkozásában hangsúlyoznunk kell azt a tényt, hogy az egyházak forradalom alatti tevékenységére vonatkozó adatot kutatásunk során nem találtunk. Kivétel a maklártállyai római katolikus plébánossal kapcsolatos büntetőper. Őt azért vonták felelősségre, mert október utolsó napjaiban a hangosbemondón felhívást intézett a falu lakosságához, hogy támogassák a hős fővárosiak részére szervezett élelmiszergyűjtést. Az akció nyomán két autó élelmiszer-szállítmányt juttattak el a Rókus Kórházba. A lelkészt beválasztották a község munkástanácsába is. November l-jén este a falu temetőjében, majd a Hősök szobra előtt halottak napi könyörgést tartott. Beszédében a forradalom és a kommunizmus korábbi áldozatairól is megemlékezett. Október 30-án a kormány bejelentette az egypártrendszer megszüntetését, a koalíciós kormány létrejöttét és a szabad választások előkészítését. A hír hallatára - mint országszerte mindenhol - lázas szervezkedésbe kezdtek a volt koalíciós és egyéb pártok Hevesben is. Legelőször a Kisgazdapárt újította fel tevékenységét. Október 30-án már kiáltvánnyal fordult a megye lakosságához, ebben demokratikus és nemzeti Magyarországot követelt, melyhez meg kell valósítani a többpártrendszerű parlamentarizmust, a nemzeti függetlenséget, és az új demokratikus kormánynak reformprogramot kell kidolgoznia. Ennek tartalmaznia kell a mezőgazdasági termelés diktatórikus irányításának felszámolását; a mezőgazdasági és kisipari termelőszövetkezeti önkéntes társulások teljes önállóságának feltétlen biztosítását. El kell érni a munkások, alkalmazottak bérének rendezését, a magánkisipar és magánkereskedelem működésének szabaddá tételét. Az új célok eléréséhez szükséges anyagi forrásokat a hadiipartól és az esztelen nehézipari beruházásoktól kívánták elvonni. Végül egyértelműen elutasították mind a fasiszta, mind a kommunista diktatúrát. A röplapot Pereszlényi Ottó megyei titkár írta alá, s eljuttatták a megye településeire. Pár nap leforgása alatt a megye három városában és a községek többségében létrejöttek a párt szervezetei, s mintegy 1000 fős taglétszámot regisztráltak. November 4-én a Független Kisgazda Párt Öttagú Intéző Bizottságot hozott létre, Pereszlényi Ottó megyei titkáron kívül a párt fő szervezői voltak: Török Sándor, Szajlai Sándor, Miskolci István, id. Kormos Sándor, ifj. Kormos Sándor, dr. Puskás János, Madaras Sándor, Szemző Domonkos, dr. Lévai József, Novotta Kálmán. Október 31-én került az utcákra a Szociáldemokrata Párt első kiáltványa. A párt fő célkitűzésének a szabad, független, semleges és demokratikus Magyarország megteremtését tekintette. Legsürgősebb feladatnak a szovjet csapatok eltávolítását tartotta, amely után következhet az igazi munka: a szocialista demokrácia megteremtése. Nem a Gern által meghirdetett „szocialista demokráciára” gondol a párt - írták a Heves Megyei Népújság hasábjain -, az megcsúfolása volt ennek a demokráciának. A november l-jén megjelenő kiáltvány már kicsit konkrétabban határozta meg a párt céljait: demokratikus szabadságjogok, a parasztság érdekeinek védelme, az értelmiség követeléseinek támogatása, a szovjet csapatok kivonása, a külpolitikában pedig barátság, egyenjogúság a világ valamennyi országával, de különösképpen a környező országokkal. A megyei és az Eger városi Szervezési Iroda a régi SZDP-székházban, azaz Egerben, a Széchenyi út 38. szám alatt volt berendezve. A pártot Egerben Okos Miklós, dr. Korompai János, dr. Bajnok Dezső, Indig Márton, Dudvari József, Vancsó Gyula, Simon Ferenc, Tóth István, Tölgyesi Béla szervezte. Ezután látott napvilágot a Nemzeti Parasztpárt kiáltványa. „Ez a párt zászlajára három fontos célt tűzött a magyar nemzet egységes követelésein felül - írták. Ezek: termelési biztonságot a termeléshez, érdekképviseletet az értékesítéshez, művelődési lehetőséget a falu népének. November 3-án alakult meg a Petőfi Párt szervezőbizottsága. Legfontosabb feladatának a Parasztpárt tagjainak felkutatását, számbavételét tekintette Egerben és a megye községeiben. „A Petőfi Párt jelszava ma is az, mint a múltban volt: Szabad, független és semleges Magyarországot!” - hangoztatták a megyei lap hasábjain. A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei Ideiglenes Elnöksége is megkezdte a munkáját. Elhatárolta magát a szektás rákosista vonaltól és az ezt híven követő funkcionáriusoktól. „Legközelebbi terve és célja az elnökségnek - olvashatjuk a Népújság november 4-i számában -, hogy tevékenyen elősegítsék a rend, a közbiztonság további szilárdítását, szervezni, mozgósítani a kommunistákat az ország függetlenségéért folytatott harcra.” A párt szervezői voltak: Putnoki László, Grégász József, Dorkó József, Ivádi József, Gubán Dezső, Suha Andor, Tóth Sándor. A négy koalíciós párt november 3-án a Kisgazdapárt helyiségében közös pártközi megbeszélést tartott, mellyel a koalíciós pártok súrlódásmentes együttműködésének az alapjait kívánták megteremteni. Egyetértés született arról, hogy a pártok küldöttei részt vesznek a forradalmi és munkástanácsokban, hogy az elkövetkező napokban létrehoznak egy megyei irányító államigazgatási szervezetet, melyben helyet kapnak a koalíciós pártok képviselői. Megállapodtak abban is, hogy noha eddig a sztrájkmozgalom helyénvaló volt, a továbbiakban legfontosabb feladatnak a termelés beindítását, illetve zavartalan működését tekintik. Az MSZMP képviselőinek javaslatára megegyeztek, hogy a négy párt képviselőiből álló bizottság leltárt készít a volt MDP tulajdonát képező ingóságokról, és azt megfelelően szétosztják a pártok között. A '45-ös koalíciós pártokon kívül Egerben a Sulyok Dezső- féle Magyar Szabadság Párt és a Keresztény Demokrata Néppárt újjászervezéséről rendelkezünk némi információval. Szovjet megszállás dübörgő tankokkal November 4-én a szovjet hadsereg délután minden akadály és különösebb fegyveres incidens nélkül szállta meg a megyét. Az intervenciós csapatok Mezőkövesd irányából közelítették meg Egert, és a késő délutáni órákban kb. 30 harckocsival vonultak be a városba. A tankok erőt demonstrálva többször végigdübörögtek a város szűk történelmi utcáin. Az eseményre reagálva a Szabad Eger Rádióban beolvasták Götzinger Károly egyetemi hallgató felhívását magyar, francia, angol, német és orosz nyelven. A proklamációban az egri szabadság- harcosok nevében segítséget kértek az ENSZ-től és a nyugati hatalmaktól. Egyes információk szerint a nyugati adók regisztrálták a felhívást, és másnap közzétették, hogy az egri rádió az utolsó szabad adó Magyarországon. A szovjet katonai invázió hírét - néhány fanatikus kommunista kivételével - megdöbbenve és kétségbeesve fogadták az emberek. Elkeseredésükben né- hányan benzinespalackokat készítettek, illetve - túszejtő akció gyanánt - kommunistákat tartóztattak le a városban, és feldúlták az MSZMP helyi szervezetének helyiségét. Eger város Forradalmi Nemzeti Tanácsa Védelmi Bizottságának tagjai előbb úgy döntöttek, hogy felveszik a harcot az intervencióval szemben, rövid időn belül azonban belátták a küzdelem kilátás- talanságát, veszélyességét, és elálltak a tervtől. Legtovább a Holczer- féle tiszti csapat latolgatta az esélyeket, de végül ők is meghátráltak. Czaga István főhadnagy és Tompa András rendőr százados vezetésével egy fegyveres csapat - zömükben főiskolások és AKÖV-ösök - kivonultak partizánharcot folytatni a Bükk hegységbe, de fegyveres harcba ők sem keveredtek. A szovjet katonai parancsnokság a rendőrség épületében rendezkedett be, és a parancsnok (Poljakov ezredes) felvette a kapcsolatot a városvezetéssel, Eger város Forradalmi Nemzeti Tanácsának a képviselőivel, így többek között Bíró Lajossal. A szovjet városparancsnok olyan bizalmat táplált Bíró iránt, hogy fegyverrel látta el őket, és gépkocsit, valamint megfelelő papírokat biztosított nekik miskolci útjukhoz. November 5-én a szovjet katonai parancsnokságon megjelenő városi kommunista funkcionáriusokat (többek között Putnoki Lászlót) viszont bizalmatlanul fogadta, s amikor a volt MDPszékházat körbejárta, meglepő tájékozottsággal számolt be a volt állampárt viselt dolgairól. Nem adott segítséget a rendőrség megszervezéséhez, illetve a fogva tartott kommunisták kiszabadításához sem. Erre a város prominens kommunistái felkeresték az alakulat Gödöllőn állomásozó parancsnokságát, ahonnan a helyzet tisztázására Egerbe érkezett egy szovjet vezérőrnagy, s leváltotta a renitenskedő városparancsnokot. Az új elöljáró mellé már egy kommunistahű egri tolmácsot adtak. Kiszaba- díttatta a fogva tartott pártfunkcionáriusokat, és szovjet katonai biztosítással megtartották az MSZMP első városi, járási, megyei értekezleteit, végül elkezdődhetett a karhatalom zavartalan szervezése is. Az új szovjet katonai parancsnok állítólag kijelentette: a kommunisták feladata a tömegek bizalmának visz- szaszerzése, abban ők már nem tudnak segíteni. November 5-én délután Gyöngyösre vonultak be a szovjet csapatok, majd este megszállták a helyőrség épületét. Leváltották a Katonai Forradalmi Tanács által állított őrséget, elfoglalták a távbeszélőközpontot, kijárási tilalmat rendeltek el a laktanya területén. Másnap reggel, miután a helyőrség parancsnokával megbeszélték a város rendfenntartási teendőit, elhagyták a laktanyát. A tárgyalás értelmében a város karhatalmi teendőit (lőszerraktár védelme, posta, távíró, vasútállomás, laktanya és egyéb objektumok őrzése) a helyőrség látta el. Hatvanban a szovjet alakulatok rögtön megszállták a posta és a rendőrség épületét, s ezzel átvették a város parancsnokságát. A szovjet egység és a helyi katonai alakulat parancsnoka a rendőrkapitányságon megegyezett abban, hogy a város területén együtt biztosítják a rendet. A magyar alakulat vállalta a Mátravidéki Erőmű és a helyi posta külön őrzését. A káli honvédségi alakulatnál (lőszer- raktár) november 4-én, Nagy Imre drámai hangú beszéde után, egy nagyjából 200 fős tömeg jelent meg, fegyvert, lőszert és kézigránátot követelve. A Katonai Forradalmi Tanács kiszolgáltatott számukra 30 gyakorlópuskát lőszerekkel és néhány kézigránátot. Ezt követően a környező községekben felfegyverkezett járőrszolgálatok cirkáltak, de fegyveres összetűzésre nem került sor. Recsken a kora reggeli órákban a forradalmi tanács gyűlést tartott. A téma a szovjet katonai intervenció volt. A forradalmi tanács elnöke azt javasolta, hogy aknázzák alá a faluba vezető utakat, és a honvédség vegyen fel készenléti Mállásokat az utak mentén. A jelenlévő katonák az ötletet egyértelműen elutasították, mivel véleményük szerint az egyet jelentett volna a falu leromboltatásával. A szovjet parancsnokságok tevékenységéről igen keveset tudunk. Első és legfontosabb intézkedésük az volt, hogy a helyi fegyveres alakulatokkal közösen összegyűjtötték a polgári lakosságnál lévő fegyvereket. Több dokumentumban találunk utalást arra, hogy részt vettek munkahelyi gyűléseken (pl. a Finomszerelvénygyárban, a főiskolán), s ott elbeszélgettek a jelenlévőkkel. A források szerint a kérdezők, hozzászólók - kezdetben különösképpen - nagy őszinteséggel feszegették a szovjet csapatok magyarországi szerep- vállalását, jelenlétét. Utóvédharc és megtorlás A katonai puccsal hatalomra juttatott új kormány ellen a legradikálisabb tiltakozási formát, a fegyveres ellenállást a megyében sehol nem választották, ennek ellenére a Kádár-kormánnyal szemben kezdettől fogva nagy bizalmatlanság nyilvánult meg. Az ellenállás skálája igen széles volt. Legális, féllegális és illegális, szervezett, spontán és a szó szoros értelmében vett gyermeteg megmozdulásokra egyaránt sor került. Bár a Kádár-kormány első intézkedései közé tartozott az október 23-a előtti államigazgatási szervek (többek között a tanácsok) visszaállítása, illetve a forradalmi bizottságok megfosztása intézkedési joguktól, a forradalom szervezetei még igen sokáig hatalmi pozícióban tudtak maradni. Az ellenállás legális formájának adott lendületet a Kádár-kormány november 13-i rendelete, melyben a munkástanácsokat a munkásönkormányzat szerveiként engedélyezte, és elrendelte a munkástanácsok megválasztását a munka felvétele után. A másnap megalakult Nagy-budapesti Központi Munkástanács a kormány ellenzékeként kezdett tevékenykedni, s némiképp előrevetítette a kettős hatalom kialakulásának a lehetőségét. A forradalom vívmányaihoz legkövetkezetesebben az Egri Járás Intézőbizottsága, illetve a járás községeinek forradalmi tanácsai ragaszkodtak. Az október 31-én feltétlen bizalommal megválasztott intézőbizottsági elnök, dr. Szombathy István személye mellett a november 7-i kormányfelhívás után is kitartottak. Mészáros György, a szarvaskői forradalmi tanács titkára egy kiáltványt fogalmazott meg, amely a „Szabad Ózd” című lap alapján íródott. A felhívás Szarvaskő község követeléseit tartalmazta egyrészt a járás minden községéhez, a járási tanácshoz, illetve magához a „Kádár-féle” kormányhoz címezve. November 20-án az Egri Járási Tanács vezetését egy félreértés folytán újra átvette Szombathy. E napon ugyanis adminisztratív ügyek intézésére összeült a járási (forradalmi) intézőbizottság, ahol a Megyei (munkás) Tanács (dr. Korompaiék) küldöttei is megjelentek, s kijelentették, hogy a munkástanácsok kezében van újra a hatalom, és a régi tanács vezetőit nem szabad hatalmi pozícióba engedni. Kijelentésüket azzal támasztották alá, hogy mindezt megbeszélték egy Bíró nevű kormányösszekötővel. Volt apparátusbeliek viszont a Heves Megyei Tanács már regnáló elnökétől, Lendvai Vilmostól azt a hírt hozták, hogy mindez nem igaz. A korántsem egyértelmű helyzetben végül is várakozó álláspontra helyezkedtek. Itt jegyezzük meg, hogy november 30-án megyei szinten is megalakult egy munkástanács. A tanács tájékoztatójában kijelenti, hogy mintegy 58.000 ipari dolgozó képviseltetésére jött létre és csatlakozik a Nagy-budapesti Központi Munkástanácshoz. Az alakuló gyűlésen négy határozat született. Az elsőben elismerik a tanácsi szerveket mint köz- igazgatási feladatokat ellátó intézményeket, de a megye 58 ezer munkása nevében tiltakoznak a restaurációs kísérletek ellen, egyúttal szabad, független, szocialista és demokratikus Magyarországot követelnek. A közgyűlés felhatalmazta az elnökséget, hogy állítsa össze a kompromittáltak listáját. A második pont a szakszervezetekkel foglalkozik, kijelentve, hogy amíg a Szabad Szak- szervezetek létre nem jönnek, addig a munkásság érdekképviseletét a munkástanácsok lássák el. A tájékoztatót elnökként Tóth Sándor, elnökhelyettesként Bárdos Rezső, míg titkárként Meszticzky Sándor írta alá. Jelentős szervezkedés és ellenállás volt novemberben és december elején a pétervásárai járásban is. November 3- án megválasztották a járási forradalmi munkástanácsot, amelynek ifj. Fehérdi József lett az elnöke, aki egyúttal átvette a járás nemzetőrsége (70-100 fő) feletti irányítást is. A szovjet erők november 5-én vonultak be Pétervásárára, melyet ellenállás nélkül megszálltak. A nemzetőrség szétszaladt, a fegyverek nagy részét a szovjetek összegyűjtötték. Mivel Fehérdi nem ismerte el a Kádár-kormányt, megkezdte a nemzetőrség újjászervezését és felfegyverzését. Végső megoldásként az is felvetődött benne, hogy társaival kivonul partizánharcra a Bükkbe. A november 24-i tanácsülésen azokat a katonatiszteket, akik aláírták a hűségnyilatkozatot, hazaárulóknak nevezte. December l-jén a pétervásárai kiegészítő parancsnokság, mivel fenyegetve érezte magát, a közeli Recsk községből szovjet katonai segítséget kért. A szovjet katonák lefegyverezték a nemzetőrséget, s Fehérdit, valamint még két személyt letartóztattak. Másnap Fehérdit Egerbe szállították, míg két társát szabadon engedték. Fehérdi letartóztatása annyira felháborította a falu lakosságát, hogy megtámadták a laktanyát. Az időközben odaérkező verpeléti katonák - akiket még előző nap a pétervásárai helyőrség parancsnoka hívott segítségül - a tömeg oldalára álltak. CSEH ZITA KOZÁRI JÓZSEF I ~ - rí Iuh/SB u 1858. OKTÓBER 30 KEDD U ÉVFOLYAM A FORRADALMI MAGTAR IFJÚSÁG LAPJA li, i HV/itÖUÖÍ T. ELESETTEK m * KMJtl íriíAíi., j* ss* í*«* m* MtUk síyiíssteífe Úí mit ci » W*«í*ce< fii* zrtitt. hfei <«*<*£«< ÜBCWSfe* «fettf» Hü *. íKífrí.?»* ösrts&sa?: Saw«*.« few*. A*yáSí» fe>>««>' ámtfe fescisajísijit X J <fe»asíS*fe«. m «I í.<*i i»í«fek:S S-Sár csfefc * síA«« a wfesáats»' Mtfefe Cfessk » vísr •**»<. «safe a g>fess. <te » hírrel felvtiiwah! wsfessfeÄ srwít * fefea* *s «a •••• «4 ifesAiíí Szarvaskői felhívás A felhívás leszögezte, hogy Szarvaskő dolgozó népe sem a kapitalista, sem a „ rákosista-gerőista ” restaurációt nem akarja, viszont a sok véráldozat után a Kádár-kormányt sem tartja elfogadhatónak. A Kádár-kormánynak, amely szovjet tankok élén jutott hatalomra, le kell mondania, s át kell adnia a helyét Nagy Imrének és azon munkatársainak, akik a Rákosi-érában nem kompromittálódtak. Többpártrendszert, az ország semlegességét, hiteles személyek kinevezését és megválasztását követelték a hatalom minden szintjén, és nem utolsósorban hiteles tömegtájékoztatást.
