Heves Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-06 / 284. szám

6. OLDAL H O R I Z O N T 2001. December 6., csütörtök | Opel haszongépjármű-család. OPELS www.opel.hu Vivaro Önnek csak azon kell fáradoznia, hogy legyen mit szállítania. A munka többi része már édes teher, ha az Opel haszongépjármű-családból választ magának munkatársat. A hasznos terhelhetőség 390-1668 kilogrammig terjed, az utasok pedig egy személyautó kényelmét élvez­hetik. Ráadásul alapfelszerelésként ingyenes, három évre szóló, ötpontos szervizcsomag a 21 Opel haszongépjármű-kereskedőnél : • Opel Assistance * haszongépjármű-telefonszolgálat * bejelentés nélküli, azonnali hibameg­állapítás * cseregépkocsi 3 órán túli javítás esetén * fogyó-kopó alkatrészek cseréje 24 órán belül. Opel Papp Autóház 3300 Eger, Mátyás király u. 37. ■ Opel Szuna 8000 Székesfehérvár, Seregélyest út 182 /h • Opel Di-Fer 2030 Érd, Fazekas dűlő • Opel Tormási 6000 Kecskemét, Városföld 32/a • Schiller Opel 1138 Budapest, Váci út 113. • Opel in vesztő 5000 Szolnok, Bercsényi u. 1. • Opel Marsai' 8448 Ajka-Bakonygyepes, Forrás utca II.* Opel Olympia 4002 Debrecen, Mikepércsi u. 79. • Opel Kíss-Gerencsér 8900 Zalaegerszeg, Hock János u. 96. • Opel Kovács 6500 Baja, Keleti Ipartelep út 61. • Opel Gaál 2120 Dunakeszi, Fő u. 1. • Opel Arany Autóház 6600 Szentes, Csongrádi út * Opel Molnár M0 Csepel 2310 MM0"autóút, Csepel-Halásztelki lejáró • Opel Internt 2092 Budakeszi, Budoörsi út • Opel Maxabo 1037 Budapest, Bécsi út 254. • Opel Sajó 3527 Miskolc, József Attila út 82. • Opel Gyimes 9025 Győr, Kossuth Lajos út 166. • Opel Duna 1095 Budapest, Soroksári út 160. • Opel Csősz 4400 Nyíregyháza, Rákóczi út 60. • Opel Zengő Autóház 7632 Pécs, Megyeri u. 76. • Opel Tatabánya 2800 Tatabánya, Győri u. 37. Mindent visznek. Corsa Van Hamson elment Lennon után Movano Combo George az utolsó éveiben FOTór epa Félig már legendává foszlik a Beatles, miután George Harrison ötvennyolc éves korá­ban végleg letette gitárját, és csatlakozott ahhoz az „égi zene­karhoz”, amelynek egykori csaT pattársa, John Lennon immár két évtizede tagja. A Beatles legfiatalabb tagjának és szólógitárosának nem jutott annyi fény életében, mint John Lennonnak és Paul McCartney- nak, a négyek két észkombájnjá­nak. Saját bevallása szerint a „Nagy Négyes” feloszlása vala­mennyiük közül őt viselte meg a legjobban. Szerette volna összebé- kíteni Lennont és McCartney-t. Amikor ez nem sikerült, a maga módján foglalt állást: a Beatles utá­ni időkben John Lennonnal is, Ringó Starral is játszott, Paul McCartney-val azonban soha. George 1943. február 25-én szüle­tett Liverpoolban, és 1958-tól ját­szott együtt a később Beatles né­ven felülmúlhataüanná vált zene­karral. George már az első időktől aktívan bekapcsolódott a dalszer­zésbe. Az Abbey Roadról sok fel­dolgozást megért Something, vagy az ugyancsak többek által „hasz­nált” Here Comes The Sun bőven megütötte a legjobb Lennon- McCartney dalok színvonalát. A Beatles utáni időkben - az együttes feloszlása miatt érzett csalódása, fájdalma ellenére - George hamar feltalálta magát. Harrison volt az a Beatles tag­jai közül, aki John Lennon mel­lett legjobban szívére vette az em­beriség sorsát, és azokon a maga eszközeivel próbált segíteni. Az egyik legszebb példája volt ennek az általa szervezett, filmen és tripla lemezen megjelent Bangla- des-koncert. ■ V alahol közbül vagyunk. Csak állunk itt, éppen túl a negyvenen, és próbáljuk úgy érezni, hogy oda tartozunk. Évtizedek óta el akarjuk hitetni magunkkal, hogy még éppen elcsíptük a „nagy gene­ráció” hullámának utolsó, nedves nyalintását, hogy talán egy picit fiatalabbak vagyunk, de a szívünk mégis arra a ritmusra dobban, mint az övék. És tényleg ugyan­úgy fújjuk a dalokat, melyek vagy születésünk előtt, vagy éle­tünk öntudatlan periódusában születtek, mint ők, akiket félelemmel vegyes irigységgel néztünk, ami­kor még jersey rövidnadrágban, fehér, rövid ujjú ing­ben, térdzokniban, szandálban kirándultunk „csalá­dilag” a budai vár környékén, és anyu néha megiga­zította a választékot a hajunkban. Az ifiparkból ak­kor már egészen más zene - talán Kex? - dörömbölt elő, mint amilyet otthon, a Supraphon lemezjátszó­ból csalogatott elő apu. Hosszú hajatokat lobogtatta már a szél, foltos farmert hordtatok, piszkos lábato­kat saruba bújtattátok. Mégis: mi is megmagyarázha­tatlan nosztalgiával emlékezünk azokra az időkre, mintha úgy lettünk volna ott, ahogyan ti. És persze, néhány évvel később, amikor a helyi Áfész áruház „színes” lemezosztályán megjelentek az első külföldi bakelitlemezek - emlékszel, DUM-DUM India Limeted -, elsők közt szereztük be életünk első igazi „nyugati” lemezét. Választék is volt. Egy Doors-, majd két Beatles-korong került a polcokra: a Revolver és a Sgt. Pepper's Lonley Hearts Club Band. Ki tudja, miért, ezzel az utóbbival a hónom alatt tértem haza, s nem is került le Bors őrmester a lemezjátszóról mind­addig, míg at eredeti barázdák mentén újabb mély árkok képződ­tek rajta. Máig sem szeretem szín­telen-szagtalan CD-n meghallgat­ni azokat a dalokat. Az az igazi, amikor sercegve szól a With A Little Help From My Friends! Ugye, emlék­szel a borítóra, hatalmas csoportkép ismerős és is­meretlen arcokból összemontírozva, középen a Beatles színes katonagúnyában. Lassan kopnak, be- helyettesíthetővé válnak ezek az arcok a képen. Kép­zeljük el, hogy valamelyik fej helyén - talán éppen George viaszfigurájának közelében - mai, az eredeti ráncok mellett újabb, mély barázdákkal nemesebb ábrázatunk látható. Tagjává öregszünk mi is Bors őr­mester magányos szívek klubjának. Fogytán az a csapat, amelyre mindenki emlékszik, s fogyunk mi is, akikre talán nem fog emlékezni senki, sohasem. V ágd körbe George utolsó fényképét, és ra­gaszd föl erre a tablóra, John utolsó képe mellé! egres béla „Because” a buszon Ms f a már tudjuk: nemcsak arról nincs fogal­munk, mi lesz, ha 64 évesek leszünk, az sem egészen világos, hogy mi lesz holnap. Ám olyan nagyon nem örülünk ennek a tapaszta­latnak, mert boldogabbak nem lettünk tőle. A híres Beatles-nóta (When I 'm sixty-four) ese­tében bizonyos problémákat okozott az élet: az álomba másodszor taposott bele a halál. A négy fi­úból kettő már halott, ők nem lesznek 64 évesek soha. A '60-as évek tanúi, akik a világ jobbik felével együtt azt hitték, felrázhat­ják azt az egész nyomorult és unalmas világot, nos, kö­zülük ketten már eltávoz­tak, miközben tudjuk - mert bár személyesen nem ismertük őket -, gyönyörű zenék kíséretében mégis­csak megváltoztatták azt a világot, ami miattuk igenis más lett. Ha jobb nem is. Megmutatták, hogy ami ad­dig volt, az úgy nem marad­hatott tovább: virágot raj­zoltak az égre, még akkor is, ha most ebből nagyon kevés is látszik..., na és a le­mezek, azok tényleg itt van­nak velünk. „Nekünk” ezek az énekek már örökre megmaradnak, ha nem is leszünk 64 évesek. „Here comes the Sun” („Itt jön a Nap”), énekli Harrison, most, írás közben is ezt hallgatom, és eh­hez nincs mit hozzátennem. Hogy lehet mégis, hogy a magyar rajongók a Beatles legnagyobb korszakában, az 1960-as és 70- es években gyakorlatilag nem is voltak jelen, de még a történések közelében sem, s arról a társadal­mi, kulturális közegről sem lehetett igazából tudo­másuk, ami pedig akkor egész Nyugat-Európa éle­tét megrengette, nem a magyar rajongó vonult Lon­don utcáin, és nem vett részt a párizsi diákok láza­dásában sem. És mégis: visszafelé minden olyan érthető. Hiába teltek el közben hosszú esztendők, a négy fiú nélkül a dalok ugyanúgy bennünk voltak ké­sőbb, a '80-as években, Lennon halála után is, és most is úgy vannak a közelünkben, hogy mi soha­sem lehettünk a közelükben. Hol a titok? A titok az emberen túl van, a megfoghatatlan- ban. Az érthetetlenben, a gyönyörben és a megma- gyarázhatatlanban. A valóban fontos dolgok hátte­rét homály fedi: miért pont ők, miért pont akkor, és miért lett az egész jelenségből ilyen semmi máshoz nem hasonlítható siker. E sorok írója (When I'm sixty-four...?) buszon utazott nagyon fiatal korában, talán Bécs felé, este volt, valami lány üldögélt mellette az ablaknál, és arra gondolt, hogy minden­képpen szeretné eldalolni most ennek a nőnek ezt az őszerinte legszebb Beatles- dalt. Nem emlékszik már, hogy miért akarta így, de na­gyon akarta, az biztos. Az még hagyján, hogy a szö­vegből csak néhány szót tu­dott, de az a lány a dallamot sem ismerte fel, hiába volt e sorok írója gyerekkorában kórustag, a nagy hangzavar és a motorzaj miatt - vagy mert nem jól énekelte - a lány sehogy sem jött rá. Pe­dig nagyon szerette volna, hogy értse a melódiát, meg­próbálta tízszer, százszor, közben gesztikulált, és el­mondta ezerszer, milyen csodálatos is ez a szám, és csak dúdolt és dúdolt, teljesen feleslegesen. Később otthon megnézte a lemezborítót, és ráta­lált arra a dalra, meg is hallgatta Utána számtalan­szor, de valahogy mindig elfelejtette elénekelni a lánynak azt a számot, aminek, mint kiderült, az volt a címe, hogy „Because”. Magyarul: „Mert”. Mígnem aztán évek múlva egyszer felhívta ez a bizonyos lány arról a bécsi buszról, hogy most jött ki a moziból, és beugrott neki: azt a számot játszot­ták a film végén, emlékszik, és most már tudja, fel­ismerte, hogy ez a „Because” volt, mintha csak az előző nap ültek volna egymás mellett a buszon, pe­dig azóta eltelt már legalább tíz esztendő. Szép volt az egész, és főleg megfejthetetlen, akár a négy fiú zenéje. ogy hol a titok, azt persze nem tudjuk to­vábbra sem, s azt sem, miért történt meg ve­lünk és egy Beatles nevű együttessel az, ami megtörtént a XX. század második felében. Talán csak egy válaszunk lehet. Melt. HAVAS ANDRÁS ZiCUCJC. H J. ll És mi hová?

Next

/
Thumbnails
Contents