Heves Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-15 / 292. szám
12. OLDAL 2001. December 15., szombat |f ||| HÍRLAP M A G A Z I N Az 1956-os forradalom Heves megyében (IV.) Még kinyomtatás előtt áll az a hiánypótló kötet, amely hároméves kutatómunka alapján az 1956-os forradalom hiteles Heves megyei krónikáját nyújtja. Az írásos anyag összefoglalójának befejező részét olvashatják az alábbiakban. Több adat szerint a Heves megyei munkástanácsok intenzív kapcsolatban álltak a Nagy-budapesti Központi Munkástanáccsal, illetve a borsodi munkásokkal, munkástanácsokkal A sztrájkot - mint a hatalommal szembeni egyik legradikálisabb és legeredményesebb tiltakozási módot - a megye sok munkahelyén bevetették, illetve lehetőségként hangoztatták. Ellenállás és sztrájk, az első sortiizek Jelentős munkásellenállás alakult ki a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban. November 9-én a forradalmi munkástanácsgyűlésen értékelték a kialakult helyzetet. Megállapodtak abban, hogy két feltétellel működnek együtt a Kádárkormánnyal: ha elhatárolódik az előző időszak szektás politikájától, s ha a szovjet csapatok elhagyják az országot. Küldötteik többször is jártak Miskolcon, illetve a Lenin Kohászati Művekben, ahonnan azt a hírt hozták, hogy a borsodi munkások visszakövetelik Nagy Imrét a kormány élére, s ezért készek akár sztrájkba is lépni. November végén dr. Karsai Lajost választották meg a munkás- tanács elnökévé, aki szoros kapcsolatban állt a Nagy-budapesti Központi Munkás- tanáccsal, melynek memorandumát egy üzemi gyűlésen ismertette, 140 példányban lemásoltatta, majd terjesztette. Az MSZMP szervezését a munkástanács a gyárban nem engedélyezte. Tevékenységük december végéig tartott, amikor is eljárást kezdeményeztek ellenük. A kormány álláspontjának megmerevedése komolyabb ellenálláshoz és sztrájkhullámhoz vezetett. Az ország különböző pontjain tiltakozó megmozdulásokra (nő- és néma tüntetésekre) került sor, és a sztrájkhangulat erősödésével napirendre került, hogy a munkások elégedetlenségüknek immár országos sztrájk formájában adnak nagyobb nyo- matékot. December 8-án, miután a Nagy-budapesti Központi Munkástanács megállapította, hogy a Kádár-kormány nem mutat kompromisszumkészséget, december Emlékezés a forradalom áldozataira szép, ha készek vagyunk vérünkkel öntözni” szövegűt. A hír hatására Körmöczi József rendőr alezredes utasította a polgári ruhás Kádár János rendőr századost, hogy a verpeléti harckocsizó ezred sorállományú katonáiból alakított karhatalmi szakasz- szal vonuljon a nyomdához. A katonaság láttán a tömeg kezdett szétszéledni, mire Kádár megkezdte a nyomdában lévők igazoltatását, illetve előállíttatását. Az épületből kifelé jövet azonban megdöbbenve tapasztalta, hogy a vele együtt érik forradalomban résztvevő személyek foglalkozás szerinti megoszlása az egri járásban 11-12-re, az emberi jogok napjára országos sztrájkot hirdetett. Az összejövetel 12 óra körül egy baljós hír miatt félbeszakadt: Salgótarjánban több tucat civil áldozatot követelt a karhatalmisták sortü- ze. Az akció jelzésértékű volt: az MSZMP szűk döntéshozó köre az ideológiai radi- kalizálódás után nem riadt vissza hatalmának bármilyen eszközökkel történő gyakorlati megszilárdításától sem. Két nap múlva Miskolcon lőtt a tüntető tömegbe a karhatalom és a szovjet katonaság; december 11-én, az országos sztrájk megkezdésekor az Elnöki Tanács elrendelte a statáriális bíráskodást. Az országos rendteremtés szomorú állomása volt a december 11-12-i egri sortűz. Tüntetés és lövések az egri utcákon Az egri munkástanácsok küldöttei is részt vettek a Nagy-budapesti Központi Munkástanács december 8-i összejövetelén, és elfogadták a kétnapos országos sztrájkra szóló felhívást. Az országos sztrájkot megelőző estén, azaz december 10-én tüntetést rendeztek Egerben, a Hatvanas Gyalogezred Emlékműnél, ahol a főleg nőkből álló tömeg gyertyát gyújtott és egyházi énekeket énekelt. December 11-én délután újra tüntetésre került sor az említett emlékműnél, ahol Rácz Mihály színész elszavalta „A kisgyermek halála” című versét. Az érzelmileg felindult tömeg ezután a Heves Megyei Nyomda épületéhez vonult, s néhány - a tüntető tömegben jelenlévő - nyomdász röplapokat kezdett nyomtatni, többek között „A szabadság csak úgy kezeit honvédszakasz közben eltávozott, és újra a tüntetők veszik körül az épületet. A zűrzavart növelte, hogy a katonák eltávozásuk előtt két fiatalembert megsebesítettek. A felbőszült tömeg a rendőr százados ellen fordult, üldözőbe vették, a földre teperték, ütötték, rugdalták, majd valaki - ÁVH-snak vélve - a felakasztását követelte. Higgadtabb emberek a lincse- lést megakadályozták, s így sikerült Kádár rendőr századost a közelben lévő kórházba kísérni. (A százados testi sérüléseit az orvosok nyolc napon túl, de 20 napon belül gyógyulónak minősítették.) A nap folyamán Egerbe érkezett Gyurkó Lajos vezérőrnagy. A rendőr századossal történt incidenst hallva a rendőrség épületében tartózkodó Gyurkó kezébe ragadta a dolgok irányítását. Egy 10 fős raj élén kivonult a Széchenyi útra, ahol minden indok nélkül lövéseket adtak le az ott csoportosulók felé. Az akciónak két halálos áldozata lett. Uza Sámuel 15 éves asztalosipari tanuló, Dézsán József 22 éves egri lakos, és többen meg is sebesültek. Ezután Gyurkó visszatért a BM Heves Megyei Főosztály épületébe, és távbeszélőn Füzesabonyból berendelte a karhatalmi egységet, majd pártvezetők, rendőri és katonai vezetők részére értekezletet hívott össze, melyen részt vett a várost megszálló szovjet katonai csapatok parancsnoka is. Gyurkó a megbeszélésen igen határozottan lépett fel; szemrehányóan közölte a jelenlévőkkel, hogy a Széchenyi úton a nap folyamán neki kellett rendet teremtenie. December 12-én az országos sztrájk miatt Egerben kevesen dolgoztak, a város FOTÓ: PERL MÁRTON iskoláiban pedig szünetelt a tanítás, így a város főutcáján a délelőtti órákban igen sokan tartózkodtak, de arra a napra senki sem szervezett tüntetést. A hír hallatán, hogy a városban tömegek gyülekeznek, a Dobó István Laktanyából két raj (együttesen kb. 50 fő) karhatalmista indult a belváros felé. Az egyiket Lintallér László százados, a másikat - a füzesabonyit - Budai György őrnagy vezette. A két csapat a főutcára már együttesen érkezett Lintallér László parancsnoksága alatt. Itt a tömeg szidalmazni kezdte őket, és valaki almacsutkát dobott közéjük. Erre Lintallér kiadta az „Oszolj! Tűz!” vezényszót, majd ezután több géppisztolysorozat dördült el. Tiltakozó orvosi memorandum A tragikus esemény mély megdöbbenést váltott ki a város lakosságából. A katonaság helyi alakulatánál több ingadozó tiszt, tiszthelyettes és egyéb rendfokozatú alkalmazott kérte leszereltetését. Az állomány számban olyannyira lecsökkent, hogy a belső szolgálatot már csak a karhatalmisták segítségével tudták ellátni: emiatt a raj létszáma négy főre csökkent, ami azt jelentette, hogy parancs szerinti feladatát nem tudta ellátni, így feloszlatták. A helyőrség normális élete csak azután állt helyre, hogy a tényleges katonai szolgálatra bevonulók közül pótolták a létszámhiányt. Pár nappal a sortűz után az egri orvosok egy tiltakozó memorandumot készítettek a brutális eseménnyel kapcsolatban, amelyet az orosz városparancsnoksághoz, a Városi Ügyészséghez, illetve az ideiglenes megyei pártbizottsághoz kívántak eljuttatni. Ez utóbbi helyen az apparátus egyik prominens személyiségével tárgyaltak, aki cinikus módon arra hivatkozva, hogy ők nem hatóság, csupán egy politikai párt, a rendőrkapitányságra irányította őket. Ezt követően a politikai párt képviselője utasította a rendőrkapitányság vezetőjét, hogy estig tartsa fogva a küldöttség tagjait (a pártbizottságban délelőtt jártak). Érdemes megjegyezni, hogy a Városi Ügyészség vezetője, dr. Kisfaludi Dezső ugyan elrendelte az ügyben a nyomozást, de azt Gyurkó Lajos közbenjárására a legfőbb ügyész leállíttatta, az iratokat pedig elkoboztatta. A véres incidens és a kormány kemény intézkedései - letartóztatások kezdődtek - természetesen megtörték az ellenállást. De hogy az emberek mégsem békéitek meg a kialakult helyzettel, azt az is bizonyítja, hogy az elkövetkező hónapokban több tucat embert vettek őrizetbe „izgatás” bűntette miatt. Ezek a „bűn- cselekmények” nem jelentettek többet, mint hogy valaki kocsmai társaságban, a buszon utazva, eseüeg a munkahelyén elmondott egy Kádár-viccet vagy egy gúnyversikét. 1957 elején egy büntetőeljárásban nyolc személyt vontak felelősségre azért, mert elolvastak egy gúnyiratot, majd továbbították azt ismerősüknek, munkatársuknak. A gúnyirat magyar-orosz labdarúgó-mérkőzés paródiájaként mutatja be az elmúlt hónapok eseményeit. Az írás azzal zárul, hogy a szovjet csapat egyelőre - egy nagy szabálytalanság miatt - vezetésre áll, de a mérkőzés márciusban folytatódni fog. Kamaszcsínyek, mint érzelmi jelzések Az utóvédharc külön fejezetét képezik a kamaszok naiv, életkoruknál fogva átgondolatlan cselekedetei. Akcióik mégis többet jelentettek egy-egy gyermekcsínynél: közvetlen és tágabb környezetük gondolat- és érzelmi világát juttatták kifejezésre. Váraszó községben például két 14 éves fiú - általános iskolai tanulók - 1957 februárjában egy letépett régi plakát hátoldalára három akasztott embert rajzolt, s melléjük a következő neveket írták: Kádár, Gerő és Rákosi. A plakát többi részére pedig ákombákom betűkkel a következőket festették: „így járnak a népnyú- zók”, „féljetek kommunisták a néptől”, „az oroszoktól független Magyarországot akarunk”. Hevesen 15,16 és 20 éves fiúk 1956 decemberében röplapokat készítettek és terjesztettek. Az irkalapokra tintával az alábbi szövegeket írták: „a szabadságharc nem veszett el”, „ne tűrjétek az ÁVH-sok garázdálkodását”, „az országban 9 millió ellenforradalmár van”. Az egyik legnagyobb röpirat-készítési és -terjesztési akciót szintén fiatalok hajtották végre Egerben. Három gimnazista fiú (kettő a Dobó gimnázium tanulója), egy fodrász ipari tanuló lány, valamint egy nyomdász ipari tanuló fiú 1956 novemberében és decemberében kb. 600 röplapot készített, sokszorosított írógép segítségével. A röplapok szövege egy-egy mondatból állt: „Kádár úgy táncol, ahogy az oroszok fütyülnek”, „Ne engedjétek, hogy az oroszok gyilkoljanak”, „Le Kádárral, Nagy Imrét vissza a kormányba”, „Az oroszok menjenek haza”. A röplapokat Eger belvárosában a házak falára ragasztották fel. Egy csizmát ábrázoló plakátot készítettek, melyre a következő cédulát tűzték ki: „Szovjet katonai parancsnokság ajándéka, kijárási tilalom!” és egy gúnyiratot is írtak „Kádár könyörgése” címmel. Bármüyen kétségbeesett volt a társadalom tiltakozása és ellenállása a Kádárrezsimmel szemben, a szovjet fegyverek védelmében fokozatosan erősödött a kormány két legfontosabb bázisa: az MSZMP-apparátusok és az erőszakszervezetek. Bár a letartóztatások már decemberben elkezdődtek és a statáriális bíróságok meghozták első és igen súlyos Ítéleteiket, a társadalmi méretű megtorlás csak 1957 tavaszán tudott intenzíven beindulni. A retorzió legenyhébb formája az volt, ha az érintettet létszámcsökkentésre hivatkozva elbocsátották a munkahelyéről. Büntetőeljárások, könyörtelen ítéletek A legveszélyesebbnek minősített személyek ellen büntetőeljárás indult. Kezdetben a rendelkezésre álló bíróságokat (Heves megyében a járási bíróságokat és az Egri Megyei Bíróságot) vették igénybe. 1957 júniusában népbírósági tanácsokat hoztak létre. Az igazságszolgáltatás új intézménye nem csupán a döntéshozók személyi feltételét változtatta meg a népbírák bevonásával, hanem a hatáskörébe utalt állam- és életellenes bűncselekményekre kiszabható büntetések mértékét is rendkívüli módon megszigorította. Az inkriminált bűntettekért halálbüntetés járt, melyet a bíróság „az eset ösz- szes körülményeihez képest” enyhíthetett életfogytiglani vagy öt évtől tizenöt évig terjedő börtönbüntetésre, további enyhítésnek azonban nem volt helye. így Az egri sortűz áldozatai A lövések kövétkeztében hatan vesztették életüket. Bóta István 17 éves, Tóth József 31 éves, Bóta Antal 26 éves, dr. Nagy József 36 éves, Tóth Sándor 31 éves és Rezső Ferenc 29 éves polgár, továbbá 19-en megsebesültek. akinek az ügyét az ügyész - a legfőbb ügyész utasítására - a népbírósági tanács elé utalta, annak a sorsa lényegében megpecsételődött. A Heves megyei forradalmárokra a legsúlyosabb ítéleteket - mintegy félszázat - a Miskolci Megyei Bíróságon felállított népbírósági tanács mondta ki. Itt vonták felelősségre az egri járás forradalmi tanácsának tagjait, mely eljárás során első fokon két személyt - dr. Szombathy Istvánt és Berzsényi Györgyöt - halálra ítéltek, melyet másodfokon 13, illetve 11 év börtönbüntetésre mérsékeltek. A népbíróság hozott ítéletet Bíró Lajos, Balogh László, Göthzinger Károly és égy másik büntetőügyben dt Korompai János ügyében is. A legsúlyosabb jogerős ítélet a hevesi forradalmárok monstre perében született. Az eljárás során 18 személyt vontak felelősségre, s míg a Miskolci Megyei Bíróság népbírósági tanácsa „csupán” 15 és 2 év közötti börtönbüntetéseket szabott ki, addig dr. Vida Ferenc (a Nagy Imre-per tanácsvezető bírája) elnöklete alatt a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa Guba Dezső gimnáziumi tanárt és dr. Besenyei Sándor ügyvédet életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az ügy azért megdöbbentő, mert a hevesi forradalmi események semmilyen vonatkozásban nem voltak súlyosabbak, kirívóbbak a megye más településein történtektől. Magyarázatul az szolgálhat, hogy a korszak jogszolgáltatásának sztálinista gyakorlata szerint nem csupán az elkövetett bűncselekményt vették figyelembe a büntetés kiszabásakor, hanem az illető származását is. Az osztályidegen származású (földbirtokos, kulák, értelmiségi, a Horthy-rendszer erőszakszervezeteinek tagjai stb.) vádlott cselekedete sokkal súlyosabb megítélés alá esett, mint a megtévedt „dolgozó osztályhelyzetűe- ké”. A megítélést súlyosbította, ha az illető - mint Guba Dezső - a korábbi években államellenes bűncselekményt követett el. A fegyveres erők testületéihez tartozók, illetve a fegyveres akciókban részt vettek ügyeit - Heves megyében ez félszáz személyt érintett - a hadbíróságok tárgyalták. Jobb Lászlót és 13 társát - többek között Czaga István főhadnagyot, Tompa András rendőr századost, Kádas Gézát, Mata József törzsőrmestert, Tormássy Tibort, Bitskey Aladárt (az ún. tízes bizottságot) - a Budapesti Katonai Bíróság vonta felelősségre. Közülük a legsúlyosabb ítéletet, 15 év börtönbüntetést Jobb László kapta. A tömeges méretű felelősségre vonásokat a Heves megyei járási bíróságok és az Egri Megyei Bíróság bonyolította le. 1957-ben és 1958-ban jogerősen 400 személyt ítéltek el államellenes bűncselekmények vádjával: 68 főt államrend elleni szervezkedésért, 247 főt izgatásért, 76 főt fegyverrejtegetésért, míg a többieket termelőszövetkezet elleni izgatásért, illetve tiltott határátlépésért mondták ki bűnösnek. A Heves megyei bíróság államrend elleni szervezkedés bűntette miatt Fehérd Józsefet, a péter vásárai járási for radalmi tanács elnökét sújtotta a leghosszabb börtönbüntetéssel, 12 évvel. Hasonló cselekmény miatt még három személyt ítéltek el 5 évnél hosszabb börtönbüntetésre, és több tucat személyre 2-5 év közötti szabadságvesztést mondtak ki. Az: izgatás büntetési tétele alacsonyabb volt, így ezért általában néhány hónap büntetést adtak, de itt is lehet találni több évre elítélt vádlottakat. Bár szinte valamennyi „'56-os” megyei elítélt legkésőbb az 1963-as általános amnesztiával szabadlábra került, saját és családjuk életét továbbra is beárnyékolta a forradalomban való részvétel „bűne”. Elhelyezkedésük - gyermekeik továbbtanulása - nehézségekbe ütközött, a politikai rendőrség besúgóhálózata életük legbizalmasabb szféráját is figyelte. Az 1989-es rendszerváltás ugyan elégtételt szolgáltatott a még életben lévőknek, a tönkretett, kiteljesítetlen évek azonban visszavonhatatlanok maradtak... CSEH ZITA KOZÁRI JÓZSEF
