Heves Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-01 / 280. szám
j|| g| 2001. December 1„ szombat HÍRLAP 13. OLDAL A G A Z I N Kislány a hidroplánon Oda-vissza átsuhantak vele a Lánchíd alatt Egyszer csak ott találtam magam a gépen, s már emelkedtünk is. A Duna fodrozódó vize talán két tenyérnyire lehetett alattunk, amikor átsuhantunk a Lánchíd két szélső pillére között. Akkor ott, hétévesen szerettem bele a repülésbe... Törékeny alkatú, ősz asszony ül velem szemben. Ha nem árulná el a korát, nem gondolná az ember, hogy december első napján tölti be a nyolcvankettedik évét. Mondom is neki, erre az a válasza, hogy lehet, bár a közelmúltban nagyon megviselte az élet. De ez egy más történet, jegyzi meg szomorúan, majd hozzáteszi, most egy régi-régi élményét szeretné megosztani velem.- Nemrég olvastam, hogy a világbajnok műrepülő, Besenyei Péter többször is átrepült az egyik Duna-híd alatt - teszi le a kezében forgatott újságot Mária asszony. -Én ezt az élményt hétévesen éltem át... A történet jóval az első világháború előtt kezdődött, 1909-et írtak annak idején. Egy nap szenzációs esemény hírére tódultak ki az emberek Rákosmezőre, ide várták a híres francia pilótát és gépét. A repülés úttörőjének A féltve őrzött pilótakönyv 20 Mária asszony és férje sokáig őrizte, majd az egri repülőklubnak ajándékozta az édesapja faragta légcsavart fotó, gál gábor tartott Blériot tiszteletére kirajzott fővárosiak között ott volt egy egri fiatalember is, aki később, szülővárosába hazatérve elhatározta, hogy ő is épít egy ilyen égi szekeret. Miután műbútorasztalos volt a tanult szakmája, fából és vászonból aránylag könnyedén összetákolta kezdetleges gépét, melynek hírére a város akkori önkormányzata azzal biztatta, hogy segítséget nyújtanak a motor beszerzéséhez. Közbeszólt azonban a háború, s évek múltán a nagy reményekkel épített repülőgépből csak a légcsavar maradt meg. Azt ma is őrzik az egykori pi-1 lóták mai utódai...- Apám a Bécsújhelyen szolgáló repülősökhöz került - meséli Szökőné Csíz- ' madia Mária. - Ott ismer- i kedett meg a híres pilótá- ! val, Kvasz Andrással, aki- ! vei aztán jó barátságba keveredtek. A háború után a két fiatalember útjai olyannyira kettéváltak, hogy szinte semmit sem tudtak egymásról. Mígnem egyszer, kerek tizennyolc év múltán, a pesti Duna-parton találkoztak össze. Csizmadia László a kislányát sétáltatta a korzón, egykori katonacimborája pedig rövidke szabadidejét töltötte a fővárosban.- A Bécs-Budapest közötti légipostajárattal repülök - újságolta el, s azon nyomban meg is mutatta a- Úgyis kell tartani egy motorpróbát, mielőtt visszaindulok - mondta, s amikor elhangzott az apai beleegyezés, felpörögtek a motorok, a kétüléses gép útnak indult.- Ha nem is fejjel lefelé, mint Besenyei Péter, de én is átrepültem a Lánchíd alatt. Feledhetetlen j f élmény volt - büszkélkedik az idős asszony. - Akkor és végérvényesen beleszerettem a repülésbe. A folytatásra azonban még sokáig várnia kellett. Részben azért, mert akkoriban még gyermekcipőben járt a sportrepülés, másrészt nők csak elvétve kerülhettek a gépek közelébe. Az egész országban mindössze hatan repültek abban az időben, amikorra csitriből 17-18 éves nagylány lett.- A gyöngyösi Pipis-hegyen volt a megye egyetlen sportrepülőtere - emlékezik a harmincas évek elejére. - A mai egri klub két alapítója, Takács . Márton és Asztalos Gyula is oda járt át. Később velük tartott László bátyám is, az ő révén kerültem végül is közéjük, s Krasznai Hildát követve én voltam itt a második nő. A lelkes pilótajelölt egy goromba, csak a férfiak kemény beszédéhez szokott oktatót fogott ki. Köztudott volt, hogy Goelmino László nem szívleli a magasba törő lányokat, s ezt éreztette is velük.- Az egyik alkalommal, talán a harmadik egyedüli repülőgyakorlatomon olyan gorombán bánt velem - idézi fel -, hogy idegességemben nagyot rántottam a botkormányon, mire a gép hirtelen a magasba szökött, majd átfordult. Bár be voltam szíjazva, a kötelék elszakadt, és úgy tizennyolc méter magasról a földre zuhantam. Mindenki azt hitte, hogy nem élem túl, de megúsztam egy bokatöréssel. A reptéren lévők azonnal a kórházba akarták vinni, ám ő nem volt hajlandó rá, mert az járt a fejében, hogy mit szólnak otthon a szülei. Kórtermi kezelés helyett azt találta ki, hogy kössék körül a bokáját vászonnal, s vonják be a szárnyat borító szőttest megkeményítő speciális anyaggal, cellonnal. Volt közöttük egy medikushallgató, aki vállalko- Az eset után a fiúk fogadást ajánlottak egymásnak, hogy soha többé nem szállók fel. Nem sokan tettek rá, hogy még egyszer gépbe ülők, ám ők nyertek. Ezt nem lehet abbahagyni. Igaz, amikor férjhez mentem, háttérbe került a repülés, de még négy évvel ezelőtt is fenn jártam. Ekkor ugyan már nem én vezettem... Ehhez az utolsó repüléshez azért hozzátartozik, hogy az „első pilóta” egyszer csak felajánlotta, hogy mi lenne, ha Mária néni hozná le a gépet.- A szívbajt hozta rám egy pillanatra - akad el most is a lélegzete -, mert akkor évtizedek óta nem repültem már egyedül. Csak nyugodtan, biztatott a társam, közbelép, ha segíteni kell. És akkor újra a kezembe vettem a botkormányt, és amint látja, itt vagyok, nagy izgalmak közepette ugyan, de simán lehoztam a gépet. Ezt a zsigereiben tudja már az ember, teszi hozzá a koros pilótanő, aki azzal büszkélkedhet, hogy anno 1941-ben Sárospatakon tette le a szigorú vizsgát, s kapta meg repülési engedélyét. Ma is legféltettebb ereklyéi között őrzi a megkopott könyvecskét, a „motor nélküli sportrepülők számára” kiadott Repülési naplót. Időnként elő-előveszi, pergamenujjaival végigsimítja, bele-belelapoz, s nosztalgiázik egy kicsit. A régi szép idők...- Álmaiban is visszatérnek ezek az emlékek?- Olykor-olykor álmodom, hogy fenn vagyok. A gépet nem látom ugyan, csak 21 1 t & 19.41_ év M jaap À gépit iajs* tmm s*é « 5 L. 1 vezet# ■s 3 n 21 Vfe t* él HAiäii ■■ ti ÜS-L ÙC iá U Mdiiééht * í ... t « íf * * * U 9 2ü r tt * u ti ft ff / zi / , / % _ 5 u 1 _ \ * 1 Síptörís, baltseí, kilépés H btlépfs iganol&sa : A felszállás és Jes&áSlás helye K. repál&í ôîatf elért Meg* jegy**» m&psííSStarUto km ' s Á*h©*0*: —, ' — — L— ' n « — — 20 •t ~~ 1 — ff > — ~~~ Ml } tyíz í ; f y t"j- * ihíÁ ■ t T— , Vs" k fea# Áriatokat ieasoksm ; (P) KOVÁCS JANOS Utolsó órák közelben himbálózó hidroplánt. A horgonyra vetett gép láttán a kislány könyörögni kezdett apjának, hogy hadd üljön be a kabinba. S ha már ott volt, a készséges pilóta felajánlotta, tesznek egy kört. Az „A”, vagyis az alapvizsga bejegyzése: 1941. augusztus 13. zott a feladatra. Ez a kötés aztán olyan erős szorítást adott a lábának, mintha gipszbe tették volna, s helyre is jött tőle. Otthon egy év után derült ki, hogy mi is történt a fellegek fölé vágyó lánnyal. érzem, hogy lebegek, nincs körülöttem semmi, ringat, susog körülöttem a levegő. Lebegek csak, lebegek, aztán amikor kipattan a szemem, itt találom magam a földi valóságban... SZILVÁS ISTVÁN L áttam embert meghalni. Közvetlen közelről. Ezt tényszerűen, minden képmutató érzelgés és súlyosan álságos, szívet facsaró felhang nélkül írom. Kórházban történt. Nem volt váratlan és nem volt riasztóan idegen és furcsa, csak olyan, mint az élet, szürke, hétköznapi és közönséges. Alig több, mint egy rossz álom az éjszaka közepén. Az ajtó felőli egyest hajnal felé vitték ki a kórteremből. Akkor már túl volt a nehezén. Szemben feküdt velem, az akkor ugyancsak elég bajban levő megszámozottal, csendesen. Amíg élt, csövek lógtak ki belőle, sohasem láttam másként. Folyton csöpögött a karjába bekötött huzalon az áttetszőén tiszta folyadék, valami cseppenként adagolt reménytelenség, lent meg a katéter kígyója hullámzott. Ezek rögzítették még parányit az arasznyi kínos létezéshez. Aztán elmúlt. A szoba tudta, hogy meg fog halni. Mindenki tisztában volt vele. Az is, aki egyetlen pillantást vetett rá. Az orra megnyúlt, és az okkersárga viaszarcra fakó, ólmos fénytelenséggel ült ki az elmúlás. Birtokon belül került rég. Nem támadhatott föl a kétség, hogy van még remény. Bennem maradt a higgadt, mint gyufásskatu- lyában zörgő kavics, a tárgyilagos emlék. Any- nyira emlékszem, hogy nem tűnt idősnek. A középkor férfiemelkedőit taposta talán. Reggel az éjszaka történtek felett fejcsóváló beletörődéssel tért napirendre a szoba. A népességfogyás rémének szirénhangjai a nemzethalál látványos képével riogatnak szüntelen. Állandóan a születésszám emeléséről folyik a szó, tart a papolás, szikár gazdasági viszonyokat, eltartóképességet emlegetnek. Miközben az élő emberi élet értéke gyakorlatilag a nullával egyenlő, a középkorú hazai férfi- lakosságot naponta tizedeli a halál. Miközben nemcsak a Föld, a kuckó vészesen túlnépesedett, hanem a vén kontinens, Európa a lélekszám-stagnálással is teli emberekkel: a népsűrűség magas - itthon is -, a lakosságszám lassú csökkenése vagy lassú ingadozása ellenére. (Az ENSZ kutatói előrejelzésükben 2050-re a mai 6 milliárddal szemben legalább 12, legfeljebb 15 milliárd emberrel számolnak. A XX. század elején alig egymilliárdan voltunk. A minimumprognózis is számos, megoldásra váró kérdést vet föl: születésszabályozás, egészséges víz és élelem, járványok, energia- és környezeti válság.) Az emberi faj az elmúlt alig pár évszázadban értelmének, alkalmazkodóképességének és népesedésének köszönhetően nem csupán teljesen benépesítette, hanem el is borította és lassan elpusztítja otthonát és bölcsőjét, a kék bolygót. Ez a teremtő szolid emberi értelem beépített önmegsemmisítő mechanizmusa. Lassan lejár az időnk. Nem önostorozó vészha- rangkongatás mindez. Ha még nem is oly nagyon, csupán mérsékelten borúlátóak vagyunk, belátható időn belül megérhetjük, illetve nem érhetjük meg, hogy az emberiség: Ramszesz, Michelangelo, Bach, Kossuth, Vivien néni és Balázs bácsi, Krisztián és Bandi sógor röpke, múló rosszul- lét leszünk csak a Föld és naprendszerünk múltjában. Senki se lesz, aki emlékezhetne rájuk, ránk, egyáltalán bármire is. Az időtlen univerzum felől nézve ez „Állandóan a születésszám emeléséről folyik a szó, tart a papolás, szikár gazdasági viszonyokat, eltartóképességet emlegetnek. Miközben az élő emberi élet értéke gyakorlatilag a nullával egyenlő, a középkorú hazai férfilakosságot naponta tizedeli a halál. ” szóra sem érdemes, észrevehetetlen sóhajnyi epizód a vüág- mindenség végtelen történetében. Jó irányban haladunk. Hogy az alig 20 ezer éves, törékeny, korlátolt emberi kultúra és civilizáció baktériumtenyészete önkezével számolja föl az életét, erkölcsi alapját és jogát a létezésre. A problémák globálisak, a kezelésük is csak ez lehet. A fejlett jóléti világ, miután elpusztította a saját környezetét, azt a kicsit igyekszik óvni, ami még megmaradt belőle, miközben föléli és letaroltatja a Föld többi részének erőforrásait. Az utolsó cseppet is kisajtolja belőle. Annyi szemetet és veszélyes mérget termelünk, termeltünk az elmúlt száz év során, hogy mindenkinek sokszorosan megvan a maga halálos adagja. Egészségtelen életkörülmények, brutalitás, az erőforrások kirablása egy szűk kisebbség részére, alul- és túltápláltság egy bolygó fedele alatt. A kiszolgáltatottság, a kizsákmányolás, a szegénység, a nyomor, a bűnözés és a tudatlanság nem csökken. A fegyver mindennél kapósabb, az élet olcsó és védtelen. Sunyi ideológiák vagy a számító elvtelen- ség mindenütt - nacionalizmus, szabad piac, szabad választás: ugyan mi között? -, helyi és világ- politikai hablaty- olás, mellébeszélés, a közéleti ordító felelőtlenség és az egyéni tehetetlenség fojtogató érzése. A pénz magunk fölé emelése, imádata, (hamis) bálványozása. Vallások, pártok, törzsek és érdekcsoportok szemérmetlen vitái, piti torzsalkodásai a pillanatnyi előnyért. A törpe politikus a négyéves választási ciklus bűvöletében és mókuskerekében. Persze, ha véletlenül akadna mesz- szebbre tekintő, rögtön megbukna, meg se választanák, vagy az érdektelenség mocsarába süly- lyedne. Gyöngyöt a disznók elé. Szenny támad a kezünk nyomán, kiirtott természet, elszennyezett vizek, mérgezett földek, fojtogató levegő. (A bioszféra végletesen sérült: a honfoglalás idején az Alföld 80 százalékát erdő borította.) Az új évezred elején is az emberi tudat legrosszabb szellemei kísértenek az érdekek szerény pöcegödrei mellett. És az úrhatnám lény tevékenysége fölött halkan megszólal a lélekharang. Kevesen akarják hallani. Félünk az efféle próféciáktól. A jövendölésekre csak legyintünk: majd csak kitalálnak valamit. Eztán is megleszünk valahogy. Csak a mának élj. Eljárt felettünk az idő? Ez nem az apokalipszis vészvillogós, színes, szélesvásznú szórakoztató katasztrófa-forgatókönyve. Eljött a pillanat megérteni: védtelenek vagyunk. Önmagunkkal szemben. Nem a bűntudatkeltés miatt. Ezek nem az utolsó órák. Már rég az ezutáni időket éljük. Öntudatlanul, tompán és beletörődőn térdelünk a guillotine alá. Elvagyunk még itt egy darabig, míg nem jön a nagy villanyoltás. A lámpa - legalábbis számunkra - kihuny, vége a dalnak, finíta la comedia. Kitolnak minket a kórteremből, és becsukják az ajtót. Az érdemtelennek bizonyult főemlős lelép a színről. Ennyi tellett tőlünk. Nem sok. egészen nagyok, az éteri Bach, Mozart vagy Leonar- lo da Vinci tán tudhatott valamit. Tán ezért oly titokzatos, megfejthetetlen a Mona Lisa mosolya... Ne így legyen! leli lUIUIJ A z.
