Heves Megyei Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-17 / 268. szám

HÍRLAP MAGAZIN 13. OLDAL 2001. November 17„ szombat Jó géppel ausztrál partra Nagy utazás: azok a csodálatos férfiak az ő repülő masináikkal Jóindulatú gép. Kántás Antal egy készülő Apollóval fotó: gál gábor Ki gondolta volna: egy, a hat­vanas években nálunk is nagy sikerrel játszott francia film­nek köszönhető, hogy napja­inkban Egerben működik az ország egyetlen repülőgépgyá­ra. Az akkoriban vetített törté­net - amely bizonyos csodála­tos férfiakról, s az ő repülő masináikról szólt - olyan nagy hatással volt a nézőtéren ülő egyik fiatalemberre, hogy elhatározta, ő is épít egy repü­lőgépet... Az annak idején a Vilati egri gyá­rában dolgozó ifjú műszaki szak­ember, Molnár Zoltán a követke­ző napokban azon törte a fejét, hogy miként is vághatna bele éle­te nagy tervének megvalósításá­ba. Valahonnan kerített egy le­írást, amely egy Amerikában gyártott egyszemélyes, könnyű- szerkezetes gép tervét tartalmaz­ta, ezzel aztán felmászott a szülői ház padlására, és munkához lá­tott. Akkoriban magánszemély­nek nem lehetett hazánkban saját légi járműve, ennek ellenére a fia­talember megépítette és sikerrel ki is próbálta a kis gépet. Aztán amikor változott a helyzet, s meg­jelentek a felhők között az első sárkányrepülők, egy garázsban hozzákezdett a gyártásukhoz. In­nen már egyenes út vezetett a mai vállalkozásig. Molnár Zoltán húsz éve alapí­totta meg Halley Kft.-1, amelynek a város Egerbakta felé eső szélén talált helyet. Azóta - az országban egyedüliként - az ő huszonöt dol­gozót foglalkoztató üzeme gyárt motoros sárkányrepülőket, illetve merev szárnyú kisgépeket. Az időközben szerzett tapasztalataik alapján kezdtek hozzá egy saját tervezésű kétszemélyes repülő építéséhez. Az Apolló Fox nevet viselő gép első példánya három évvel ezelőtt gurult ki a szerelő­csarnokból. Miután a gép ára hoz­závetőlegesen egy középkategóri­ájú személyautóéhoz hasonlítha­tó, elsősorban az európai orszá­gokban talált gazdára, így főként Belgiumban, Svédországban, Ju­goszláviában, de érdeklődnek iránta a repülés spanyol és görög szerelmesei is. Itthon - miután hazánkban még csak kevesek hó­dolnak ennek a szenvedélynek - évente mindössze egy-két gépet vásárolnak. A vállalkozó azonban optimista: abban bízik, hogy előbb-utóbb mind többen enged­hetik meg maguknak a repülést, ezért már tervezik a második ge­nerációs kisgépet. Szigorúak a repülési feltételek Nagy eseményre készülődnek ezekben a hetekben a kft. Baktai úti telepén. Arról van szó ugyanis, hogy a Keszthelyen élő Kántás Andor - aki másfél éve sétarepül- tet turistákat ezzel a géptípussal - a fejébe vette, hogy Apollójával Ausztráliába repül. Tervei szerint a mintegy 22 ezer kilométeres tá­vot harminc leszállással tenné meg. Ez igazi próbatétel lesz mind a gépnek, mind a pilótának egyaránt.- Alkalmas-e erre a nagy uta­zásra az Apolló? - kérdezem Gereb Györgytől, aki válasz he­lyett a szerelőcsarnokba invitál, hogy nézzem meg saját szemem­mel a gépet. Repülésben járatlan ember lé­vén annyit látok, hogy szép for­májú, kecses gépmadarak készül­nek itt. Az egyik apró műhelyben két férfi foglalatoskodik a mű­anyag részek formára öntésével, a másik oldalon pedig a törzs ösz­szeállításán, illetve a motor besze­relésén dolgoznak a szakembe­rek.- A megrendelő kívánsága sze­rint a 6,5 méter hosszú, 9,2 méter szárnyfesztávolságú, 275 kilo­grammos gépet egy 52, illetve 105 lóerős osztrák gyártmányú Rotax motorral készítjük. A teli tank nyolcvan liter benzint tartalmaz, ezzel egyhuzamban 1200 kilomé­tert lehet megtenni, a gép órán­ként maximum 180 kilométeres teljesítményre képes - sorolja a műszaki paramétereket a kft. he­lyettes vezetője, aki maga is a le­vegő megszállott vándora. A gyár­ban készülő motoros sárkányok­nak ő a berepülő pilótája, de a merev szárnyúval is számtalan­szor megtette már a Vécsey-völgyi felszállóhely és a makiári, miskol­ci, illetve a Budapest, Farkasréti repülőtér közötü távot.- Ha az Apollót megfelelően felkészítjük a tengerentúli útra, akkor gond nélkül el lehet repülni vele a távoli kontinensre - adja meg a választ a korábbi kérdésre. A pilóta ezzel a géppel jelenleg iránytű segítségével, illetve az úgynevezett látva repüléssel jut el úti céljáig. Ahhoz, hogy a repülő átsuhanhasson az ország határai -felett, a honi légügyi hatóság szi­gorúan előírja a feltételeket. Töb­bek között azt, hogy meghatáro­zott tájékozódási műszerek legye­nek a fedélzetén.- Ezek egyike a műholdas na­vigációs rendszerhez kapcsoló­dik. Az adott repülési térség fö­lött hat műhold helyezkedik el, ezek közül háromnak az adatai alapján ötméteres pontossággal meghatározható, hogy merre jár a gép, illetve pontosan betájolható a tervezett irány. A másik műszer az úgynevezett Transzpander, ez egy olyan rádióadó, amelyik re­pülés közben folyamatosan azo­nosító jeleket sugároz a légi irá­nyítás által megadott frekvenci­án. A tengerentúli úthoz elenged­hetetlen továbbá, hogy a duplájá­ra növeljük a szárnyakban elhe­lyezett üzemanyagtartályok tér­fogatát. Félig körberepülik a Földet- Jóindulatú gép - tereli a szót rögtön a bemutatkozás után az Apollóra Kántás Antal, aki a szak­zsargont lefordítva folytatja: - Ez azt jelenti, hogy remekül irányít­ható, s a viharos erejű szelet is jól bírja. A fiatal, borostás arcú férfi ta­pasztalt pilóta, lehet adni a szavá­ra. Hallottam, említem neki, hogy a repülés a mindene.- Hátha még azt is tudná, hogy mióta...!- Erre azt szokták mondani, hogy amióta csak az eszemet tu­dom.- Ez nálam valóban így volt. Óvodásként láttam egyszer, hogy ejtőernyősök ugranak a Balaton­ba, akkor azt mondtam az óvó né­ninek, hogy én is ilyen leszek. Ti­zenhat évesen már ugrottam, rá négy-öt évre oktató voltam, de mindig a repülés felé kacsintgat­tam. Először motoros sárkányra, majd igazi repülőgépre szereztem meg a vezetői engedélyt, végül hi­vatásos pilóta lettem. Siófoki va­gyok, de Keszthelyen repülök. Ott ismerkedtem meg Apáti László­val, aki ausztrál-magyar állam­polgár...- ...És megbeszélték, hogy irány a kenguruk földje.- Ez úgy kezdődött, hogy van neki egy Turul nevű kisgépe, s miután a közeljövőben vissza kí­ván térni új hazájába, azt is magá­val akarja vinni. Felvetődött, mi lenne, ha elkísérném, s párosban repülnénk Ausztráliáig. A frász akkor jött rám, amikor kiderült, hogy ezt komolyan is gondolja. Rögtön a három gyermekem ju­tott az eszembe, mert ez nem egy langyos kis kaland lesz, hanem nagyon is nehéz feladat. Hasonló ultra könnyű, merev szárnyú gép­pel nemigen tettek meg még ilyen utat, alapos felkészülés nélkül nem is szabad nekivágni. A két férfi végül is úgy döntött, hogy január közepén startolnak Keszthelyről. Az út valójában azonban a Siófok-Kiliti repülőté­ren kezdődik, ott vámolják le a gépeket. Terveik szerint napi 6-800 kilométert tesznek meg. Magyarországról először Szófiáig repülnek, majd Isztambul követ­kezik, onnan pedig a török ten­gerpart mentén jutnak el Grúziá­ba. Az egy-egy helyen eltöltött pi­henő és fümforgatás után - ha minden igaz, egy kéttagú tévéstáb is elkíséri őket - indulnak tovább, ezúttal már Azerbajdzsánba, Irán­ba.- Bár a gép akár háromezer mé­ter fölé is emelkedhet - gondolko­dik el egy pillanatra -, ahol lehet, elkerüljük a magas hegyeket. Vá­ratlan helyzetben nehéz lenne landolni a sziklás terepen, ezért igyekszünk inkább a tengerpartok közelében repülni. Mint említi, felkészültek a víz feletti utazásra is, érdekes módon nem az ausztrál felségterületek, hanem az Arab-öböl fölött repül­nek a leghosszabban: 1200 kilo­métert tesznek meg a hullámok fe­lett.- Innen India, Burma, Malajzia, Szingapúr, az indonéz szigetvilág, majd Timor érintésével közelítjük meg az ausztrál partokat, hogy aztán Sydneyben landoljunk. Az már csak ráadás lesz, hogy pihe­nésként elrepülünk majd Mel- bourne-be is. Az viszont még nem dőlt el, hogy hazafelé is a géppel jövök-e, vagy behajózom egy kompra. Sok múlik azon, hogy miként bírjuk majd az utat. Mert soha sem lehet tudni... Kántás Antal szerint hiába a re­mek gép, a jól megtervezett útvo­nal, a kijelölt tartalék repülőterek sora, a gondosan tanulmányozott meteorológiai előrejelzés, a ter­mészet kiszámíthatatlan, ezért vészhelyzet bárhol és bármikor előfordulhat...- ...És akkor ugrik a pilóta.- De a géppel együtt, mert olyan ejtőernyőt tervezünk rá, amit rakétával lehet fölélőni, s amelyik aztán az egész repülőt le­hozza a magasból. Nagyon bízom benne, hogy nem kerül rá sor.- Akárhogy is, nagy kihívás.- Nem is akármilyen. És jó hír­verés lesz az országnak, ezen be­lül Egernek, a gyártó cégnek, va­lamint azoknak a szponzoroknak, amelyeknek a reklámja - szabad hely egyébként még van - felkerül a gépre. Számomra azért is fontos ez az út, mert ezt a teljesítményt a nemzetközi szakma is díjazza. Nem minden pilóta dicsekedhet azzal - természetesen siker esetén -, hogy a FAI gyémántkolibrivel ékesített jelvényét és oklevelét tud­hatja magáénak.- Hát akkor: jó hátszelet! SZILVÁS ISIVÁN „Nem lett volna szabad megtörténnie Philadelphiai levél arról, hogy miként vélekednek a gyerekek a terrorról • • • Ugyan kik adhatnak a legőszintébb, legkendőzetlenebb és egyben legnyíl­tabb véleményt valamiről? Természetesen a gyerekek. Hetek óta foglalkoz­tat, hogy miként érintette és viselte meg a legérzékenyebbeket, azaz a gye­rekeket mindaz, ami szeptember 11-én és utána történt. Ezért végeztem fel­mérést egy általános iskolában, ez a Spring-Ford Intermediate School volt. H atodik osztályos, 11-12 éves gye­rekekről van szó. Mindenféle előzetes bejelentés nélkül kap­ták meg a kérdőíveket, amiket az iskolá­ban kellett kitölteniük, így mindenkép­pen önmagukat adták, szó sincs szülői sugallatról. Teljes mértékben saját véle­ményüket, javaslatukat, vagy éppen fé­lelmüket írták le, s megdöbbentően tá­jékozottak, reálisak voltak. Koruk elle­nére meglehetősen tisztában vannak a helyzet súlyosságával. Minden gyerek komolyan vette a válaszadást, tehát egyetlen használhatatlan vélemény sem volt köztük. Mit gondolsz Amerika jövőjéről? A húsz gyerekből 13 egyértelműen azt a választ adta, hogy az USA győzni fog. Három válaszoló Oszama bin Laden személyére vonatkoztatta a kér­dést, ők azt írták, hogy „minden bi­zonnyal elkapjuk és megbüntetjük”. Csupán egy válaszoló volt szkeptikus: „talán győzünk”. Két gyerek nem látja a háború kimenetelét, de azt érzi, hogy sokáig fog tartani: „Az hiszem, nagyon nagy háború lesz. ” Az viszont minden­képpen pozitívum, hogy a gyerekek többsége bizakodik, hisz az ország ere­jében. Két, idézésre érdemes válasz: „Azt hiszem, meg fogjuk találni ezeket a kegyetlen embereket, és újra béke lesz”. „Amerika győzedelmes lesz, és újra visz- szanyeri az erejét. ” Hogyan élted meg a szeptember 11-i tragédiát? Húszból 18 gyerek mély szomorúsá­got érez emiatt, és elítélik Oszama bin Ladent. „Borzalmas tragédia.”„Sokkoló élmény” - írják. A történtek nagyon megviselték őket, két gyereken kifeje­zetten az ijedtség lett úrrá. Nézzünk né­hány megkapó választ: „Nagyon szomo­rú vagyok, mert gyerekek vesztettek el szüleiket, feleség és férj egymást”. „Sem­mi okuk nem volt arra, hogy ezt tegyék. ” „Nagyon meg vagyok rémülve, azoknak az embereknek nem kellett volna meg­halniuk. ” „Azt hiszem, ami történt, az borzalmas, nem lett volna szabad meg­történnie. ” Engem a következő egysze­rű, de őszinte válasz fogott meg: „Ólyan szomorú voltam, hogy amikor haza­mentem, sírni kezdtem. ” Mitől félsz és miért? A gyerekek túlnyomó része a lépfe- nétől fél elsősorban. Hatan tartanak at­tól, hogy Afganisztánból támadás éri az országot. Érthető, hogy a többséget miért félemlíti meg jobban az anthrax. A háború jelenleg messze zajlik, de a betegség Amerikán belül támad. Töb­bekben a félelem oka, a biztonság meg­rendülése, öt gyerek kifejezetten a re­püléstől fél, viszont akadnak néhányan, akik egyáltalán nem éreznek félelmet. íme, egy-két vélemény: „A lépfenétől fé­lek, mert nem akarom, hogy ebben em­berek meghaljanak, és én sem olvasha­tom el a leveleiket. ” „Félek a háborútól, és hogy lebombázzák Amerikát, mi pe­dig meghalunk.” „Félek, hogy amikor alszom, rám zuhan egy repülőgép”. „At­tól félek, hogy a közelünkben lévő atom­erőművet bombázzák le”. Még akkor is félek a repüléstől, ha biztonsági embe­rek vannak rajta". „Egyáltalán nem fé­lek, mert erős a hadseregünk és maga az ország is. ” Mit tennél most, ha te lennél az USA elnöke? A többség Oszama bin Laden elkapá- sát tartja fontosnak, tisztában vannak vele, hogy az ő személye van az esemé­nyek mögött. A megkérdezett tanulók közül öt Afganisztán bombázását foly­tatná, de kivétel nélkül hozzáteszik: „Előbb a jó embereket elhozatnám on­nan”. Ez azt jelzi, tudatában vannak an­nak a nagyon fontos ténynek, hogy a há­ború tulajdonképpen nem az afgánok ellen folyik, hanem az ott tartózkodó terroristák ellen. Van olyan gyerek, aki az amerikai emberek megnyugtatását tartja fontosnak, illetve segíteni szeretne azokon, akik elvesztették családjukat. Látható, hogy lényegében valameny- nyien ugyanazt tennék, amit a kormány­zat is célul tűzött. A gyerekek informált­ságában jelentős szerepet játszik az isko­la. Rengeteget beszélnek az események­ről, ezt saját gyermekemről is tudom. Ugyanakkor a média is erre hívja fel a fi­FOTÓ: EUROPRESS/EPA gyeimet, számos műsor kifejezetten gye­rekeknek, gyerekekről készül, céljuk a gyerekek félelmének csökkentése. Felmérésemet a számomra legelgon- dolkodtatóbb véleménnyel zárom: „El­mennék Afganisztánba, és megkérdez­ném a terroristáktól, hogy miért gyűlöl­nek minket?!” Hát ez az a kérdés, amire még a felnőt­tek is csak keresik a választ... ___ BAJZÁTH ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents