Heves Megyei Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-06 / 234. szám

2001. Október 6., szombat H í R L A P MAGAZIN 13. OLDAL Veér András a szcientológiáról, a pártokról, a szakmáról és a felemelt szó felelősségéről A vendég Veér András és az Élvonalban című előadás-sorozat állandó háziasszonya, Szegvári Katalin az egri Művészetek Házában fotó: pilisy elemér Dr. Veér András pszichiáter volt a vendége szerdán az egri Művészetek Háza Élvonalban című előadás-sorozatának. Az ismert közéleti személyiséget, a Demokratikus Charta egyko­ri szóvivőjét Szegvári Katalin televíziós újságíró faggatta, majd a közönség tette fel kér­déseit. Lapunk a sorozat részt­vevőivel folytatott beszélgeté­sekről folyamatosan beszá­mol. Az első szerkesztett elő­adásvázlatot a Janikovszky Évával folytatott diskurzus alapján készítettük, a követke­ző vendég pedig Szabó Iván, az Antall-kormány egykori pénz­ügyminisztere lesz. Karácsony előtt várja még a ház Nagy Bandó Andrást, Kéri Lászlót és Petschnig Mária Zitát. Mosta­ni cikkünkben az október 3-ai est rövidített és szerkesztett változatát adjuk közre. A pszichiátriáról- Dr. Veér András személyében talán az utolsó reneszánsz embe­rek egyikét köszönthetjük itt. Hon­nan hozta az érdeklődést annyifé­le dolog iránt, amennyi iránt affi­nitása van?- Nem tudom megmondani, mert nagyon nehéz, hogy miért lettem ilyen. Első generációs értel­miségi családból, egy nagyon pati­nás faluból, Pannonhalmáról szár­mazom. Szüleim katolikus gimná­ziumba írattak be, ahol 14-en vol­tunk egy osztályban, és nagyon színvonalas képzést kaptunk. Zá­rójelben jegyzem meg, hogy a volt osztálytársak közül mindenki dip­lomás ember lett. Ebben az iskolá­ban megtanultam: célokat elérni csak kitartó munkával lehet.- Miért pont a pszichiátriám esett a választása?- Ennek sok oka van. Mondhat­nám azt is, hogy talán azért, mert apám is az volt. Gondolom, a kí­váncsiságom miatt is.- A pszichiátria az orvostudo­mány azon ága, amely a legkevés­bé hatékony, nem olyan kézenfek- vőek az eredményei. Nem olyan, mint például a sebészet, ahol a be­teg befekszik a kés alá, és hamaro­san megvan az eredmény.- A pszichiátria legalább annyi­ra effektiv, mint az orvoslás többi szakterülete. Legfeljebb nem any- nyira látványos. De azt se felejtsük el - a példánál maradva -, hogy a sebészet nem kíváncsi az ember­re. A hölgyek jól érthetik a példát, hogy amikor a hagymát héjanként lebontva eljutunk a „magig”, vala­mi hasonló módszert alkalmaz a pszichiáter. Az ember „felfejtésé­nek” igénye, ez a pszichiátria egyik legérdekesebb tulajdonsága.- Magyarországon mennyire volt és van elismerve a pszichiátria?- Nem is elsősorban azzal van a baj, hogy mennyire elismert, ha­nem a társadalmi előítéletekkel. A pszichiátria maga egyébként „fur­csa” helyzetet foglal el a világban. Franciaországban például nem is sorolják az orvostudomány ágai közé. Én magam mindig azt mon­dom, hogy a pszichiáter a legkü- lönb orvos, mert nemcsak a beteg testével tud foglalkozni. A társadalmi környezet- Sebész ismerősöm szerint a fizio­lógiai problémák 70 százalékban visszavezethetők a pszichés eredetre...- Ez valóban így van, mi több, ezen a téren folyamatos rosszab­bodást is megtapasztalhatunk. Sokkal több kellemetlen élmény­nek, ha úgy tetszik, frusztráció­nak vagyunk kitéve, mint évtize­dekkel ezelőtt.- A rendszerváltáskor két gene­ráció „derékba lett kapva”. Összes­ségében úgy gondolom, hogy vagy nagyon fiatalnak volt jó lenni ak­kor, vagy nagyon gazdag öregnek.- A gazdag öregség sem jó. Öreg­nek lenni nem jó, gazdag öregnek sem. Azt gondolom, hogy fiatalnak jó lenni. A frusztráció lényege első­sorban az, hogy az önakaratán kí­vül működő dolgokkal nem na­gyon tud mit kezdeni az ember, s a politikának „hála”, nagyon gyakran kell szembesülni a befolyásolhatat- lanság érzetével. Ha ma Magyaror­szágon egy miniszter kimondhatja: ha valaki nem szokik le a dohány­zásról a hivatalában, akkor megvá­lik tőle, ha ezt ki lehet mondani ma, akkor a növekvő frusztráció való­ban érthető...- Nem szólva arról, hogy van egy törvény is erre. És vajon mi lesz a következő lépés?- El fogják kérni a dolgozó bankszámláját...-Ez is egy újabb fenyegetés... S ha már a miniszternél tartunk: Ön miért nem vállalta a többszöri „megkínálást” erre a posztra?- Először a Bokros-csomag mi­att lemondott Kovács Pál székébe kellett volna ülnöm. A szituáció olyan volt, hogy akkor ezt a fel­ajánlást nem fogadhattam el. A második ajánlat a ciklus vége előtt egy évvel érkezett. Ez pedig a hát­ralévő rövid idő miatt nem volt al­kalmas.- Akkor nem annyira szeretheti a hatalmat, mert láttunk már pél­dát arra, hogy akár fél évre is vál­lalják bizonyos politikusok a meg­bízást, csak hatalomba kerülje­nek.- Én szeretem a hatalmat. Ab­ban az értelemben, hogy a hata­lom bizonyos hatékonyságot ad az ember munkájának. Ez az, ami miatt a hatalom szeretni való.- Kezdte-e ki a professzor urat a hatalom?- Volt rá példa, nem is egyszer, vendetta jelleggel is. Ez azért van, mert sokat dolgozom, ami termé­szetesen támadási felületeket is nyit. Ezek ellen a kikezdések ellen bizonyos fokig véd a nyilvános­ság. Minden dolgomat a nyilvá­nosság előtt szoktam bemutatni.- Ön tudós emberként elbújhat­na a kutatásai mögé. Mégis részt vesz a közéletben. Fellép például az emberi jogok érvényesüléséért.- Igen. Élmentem például arra a demonstrációra, ami a diákszigeti rendezvények kapcsán a melegek jogai melletti kiállásként szerve­ződött. Sőt cikket írtam a Magyar Hírlapba arról, hogy kik is azok, akik ilyen dolgok (a melegség - a szerk.) miatt haragudni szoktak. Amikor ezt követően a minisztéri­umban jártam, akadtak, akik az­zal fogadtak, hogy mennyire ha­ragszik a miniszter. Mások dicsér­tek, hogy ki mertem állni vélemé­nyemmel. Vannak emberek, akik félnek elmondani véleményüket, vannak, akik akkor tudnak nyu­godtan lefeküdni, aludni, ha tud­ják: el kellett mondaniuk, és el is mondták, amit kellett. A hallgatás nem vezet semmire, az együttmű­ködés a zsarnoksággal pedig nem jó dolog.- Annak idején Ön még pártszí­nekben is politizált.- Igen, a Köztársaság Párt veze­tésében. Ahol én párt közelében feltűntem, az mindig pragmatikus, liberális, baloldali értékeket képvi­selő párt volt. Az igazi értelmiség évszázadok óta a liberális, szociális értékek mellett áll ki. Amikor '91-92 környékén kritikai cikkeket írtam a kereszténydemokráciáról, akadtak, akik úgy vélték, hogy ke­reszténydemokrata lettem. Nem erről volt szó, csupán arról, hogy akkor is azt gondoltam: egy prog­resszív, kereszténydemokrata párt nagyon kellene. A szcientológiáról és a bűnről- Térjünk át egy másik témára! Professzor úr egy idő óta nagyon erőteljesen lép fel a szcientológia el­len. Nekem is volt egy élményem a kilencvenes évek elején. Egy, a szcientológusok által olcsón hirde­tett nyelvtanfolyamra írattam be a gyermekemet, s amikor hazaér­tem, rossz érzésem támadt. Valami olyasmi, hogy inkább fizetnék töb­bet - máshol...- Bizonyára nem véletlenül. Az embernek van egy „csápja”, ami­vel kitapogatja a veszélyeket, anél­kül, hogy tudná, mi is a konkrét veszély. A szcientológia a fasiz­mus, a parancsuralmi rendszer sa­játos megjelenése, egyházi köntös­be bújtatott gazdasági vállalkozás. Higgyék el nekem, nagyon sokat tanulmányoztam őket. Ha például azt nézzük, miket kell aláírnia egy közéjük igyekvőnek, akkor meg­döbbenhetünk. Mondjuk az 1 mil­liárd évre szóló elkötelezettséget az egyház iránt. Ebben az a trük­kös, hogy ha mondjuk három évre szólna az elkötelezés, akkor azt akár reálisan mérlegelhetném is.- A szcientológusok viszont a pszichiátriát tartják a legnagyobb ellenségüknek...- Ennek is megvan a története. Hubbard egy hosszú kezelés után írta meg könyvét a dianetikáról. Előbb felkereste azonban az ame­rikai pszichiátereket, felajánlva ne­kik a „módszerét”. Az amerikai kollégák nem vették az adást, s ek­kor Hubbard elkezdte alkalmazni a kigondoltakat.- A szcientológusok elleni fellé­pésének voltak már eddig is súlyos következményei: felgyújtották az autóját, behatolást kíséreltek meg könyvének sajtótájékoztatójára. Miért áll ki ellenük?- Mert nagyon veszélyes szerve­zet. Egyházként van ugyan beje­gyezve, de távolról sem az. Mára olyan mértékben itatja át a közéle­tet, ráadásul titokban, hogy tenni kell ellenük valamit mindenkinek, akinek módjában áll. Fel kell emel­nie a szavát annak, aki felemelheti. Sajnos azt tapasztalom, hogy aki valóban tehetne is valamit, az nem él ezzel a lehetőséggel. Pedig van­nak jelek arra nézve, hogy szerve­ződésük már egészen a kormány­körökig ér. Nem a legmagasabb szintig, de addig mindenképp, ahol a velük szembeni fellépés baj­elhárító szerepét tölthetik be az embereik. Hogy konkrét példát is mondjak: a korábbi egészségügyi miniszter kabinetfőnöke alapító tagja volt a hazai szerveződésnek. Ezt meg is írtam könyvemben, aminek megjelenése előtt tájékoz­tattam Gógl Árpádot a tényről. En­nek ellenére nem történt semmi. Hozzáteszem: a szcientológia kö­tődése nem ideológia-függő, ha­nem inkább pénzfüggő.-Mi a végcéljuk?- Le van írva. Egész Magyaror­szágot „szcientológussá” akarják tenni. 2020-at jelölték meg olyan dátumként, amikorra cleare-ré (tisztává) teszik az országot.- Némi párhuzamot vélek fölfe­dezni az ember agyába való bele­nyúlás terén a New Yorkot megtá­madó „élő bombák” felkészítésé­ben.- Valóban mindkét esetben pszichológiai módszerek haszná­latáról van szó. Ami a pszichiátriát tőlük megkülönbözteti, az az, hogy a pszichiátria a lélek felsza­badítására törekszik, a többiek el­járásukban dependensek, belekényszerítőek. Ha csak a ter­roristák megtalált jegyzeteire gon­dolunk, jól érzékelhetjük a kü­lönbséget. A módszertani felkészí­tő füzet utolsó mondata úgy szól: „Csak egy isten van, Allah és az ő prófétája.” Ez egy halállal szembe­ni szorongáscsökkentő mondat, éppen ebben rejlik a nagy trükkje. A merénylők is félnek a haláltól ugyanis, s ezt a félelmet ilyen mó­don is próbálják feloldani a terv ki­agyalói.- Oszama Bin Ládennel kapcso­latban gyakran hangzik el az őrült minősítés. Nem tudok másként fo­galmazni, mint hogy őrült az, aki meztelen fenékkel felül a kályhára, de aki mindig másokat ültet fel?- Nem árt tudni: az őrültség mindig azzal jár, hogy szisztemati­kus cselekedeteket az őrült követ­kezetesen nem tud végrehajtani.- Akkor micsoda Bin Laden?- Bűnöző. Kriminális személy. Ez illik azokra a tömeggyilkosokra is, akiket az utóbbi 10 évben is lát­hattunk. A problémák kezelése- Az már kiderült beszélgeté­sünk során, hogy vannak problé­mák, amelyekről beszélnünk kell. Elsősorban azért, hogy tudjunk védekezni. Azt viszont nehezen tudom megmagyarázni, hogy ilyen „harcok” közepette hogyan tud kiegyensúlyozott maradni. Talán maga a szakma teszi?- A problémákat egy pszichiá­ter sem tudja másként kezelni, mint mások. A problémák kezelé­sének első szempontja, hogy az embernek vállalnia kell önmagát. Ha e mellé kellő kreativitással ki­épít egy olyan csatornát, ahol le­vezetheti a saját feszültségeit, ha vannak ilyen levezető csatornák, akkor az ember kiegyensúlyozott tud lenni. Fontosnak tartom to­vábbá azt is, hogy soha ne veszít­sük szem elől: az ember bármi­lyen életkorban meg tud tanulni valamit. Akár nyugdíjaskorban is. A politikától pedig azért nem for­dulhatunk el, mert sorsunkat úgy tudjuk alakítani, ha részt veszünk benne. Más lesz majd a helyzet 10-15 év múlva. Reményeim sze­rint akkor már nem kell politizál­ni, mert addigra bejáratódik a de­mokrácia. Ebben a rendszerben, ami ma van, még mindenki a Ká­dár-korszak emlőin nevelkedett. A különbség a mai 60-70 évesek és a 30-asok között abban van, hogy az előbbi korosztály ponto­san tudta, hogy hülyeség, ami ve­lük történik. A harmincasok a dik­tatórikus hagyományokat örököl­ték meg teljesen tudattalanul. Másfél évtized múlva viszont már a nem ebben szocializálódott ge­neráció lesz porondon. A közönség kérdez Az előadás egyik hallgatója Torna Andrásról, az utolsó ma­gyar hadifogolyról kérdezte dr. Veér Andrást.- A történet szálai 1989-be nyúlnak vissza. Ekkor hoztunk vissza Londonból egy akkor 80 esztendős magyar nőt. Amikor a Torna-ügy kezdődött, a miniszté­riumban eszébe jutott valakinek az eset. Hogy vannak-e további élő hadifoglyok is még az egyko­ri Szovjetunió területén, az ma már sajnos nem érdekel senkit. Pedig már mindenkinek írtunk, aki tehetne valamit: a miniszter- elnöknek, a kancellária-minisz­ternek és'másoknak. Választ sem kaptunk. De ennél sokkal szo­morúbb, hogy méltányosságot kértünk az igazságügyi minisz­tertől, a politikusi népszerűségi lista vezetőjétől, hogy ebben az egy esetben tekintsen el a kárpót­lás 1993-ban lejárt határidejétől. Kérésünket a miniszter asszony elutasította. Egy pedagógus azt tudakolta, hogy miként lehetne változtatni azon a borzalmon, ami jelenleg az egészségügyben van. Mint fo­galmazott, a gyerekeken látja a romlást: magatartászavarok stb.- A felsős általános iskolai kor­osztály 26 százaléka már szoron­gásos panaszokkal küzd, ame­lyek a legkülönfélébb testi prob­lémákkal is járnak. Mindez azon­ban nem az egészségügy szerve­zeti rendszerével függ össze köz­vetlenül. Mi 1994 végén belefog­tunk egy legalább 15 évesre ter­vezett mentálhigiéniás program megvalósításába. Ezt a progra­mot a kormányváltáskor felszá­molták, megszüntették. Azóta nem működik. Pedig következe­tes végigvitele esetén 15-20 év alatt megváltoztatható lett volna az az általános lelki állapot, ami­ben most élünk. Abban remény­kedem, hogy a kiépített szerve­zet gócai még megmaradtak, s a hamu alatt még él a parázs. Ép­pen ezért nagyon remélem, hogy folytatni lehet a megkezdett munkát. síké Sándor „A problémák kezelésének első szempontja, hogy az ember­nek vállalnia kell önmagát. Ha e mellé kellő kreativitással kiépít egy olyan csatornát, ahol levezetheti a saját feszültsé­geit, ha vannak ilyen levezető csatornák, akkor az ember kiegyensúlyozott tud lenni...” „Mert nagyon veszélyes szervezet. Egyházként van ugyan bejegyezve, de távolról sem az. Mára olyan mértékben itatja át a közéletet, ráadásul titokban, hogy tenni kell ellenük valamit mindenkinek, akinek módjában áll. Fel kell emel­nie a szavát annak, aki felemelheti...”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents